Ichigo and Rukia fanfiction

Üdvözöllek látogató!Egy IchiRuki oldalra tévedtél.Ha gondolod nézz körbe ezen az egyszerű honlapon,melyen a fanficeim publikálom. :)

                           7. fejezet

Reggel nehezen keltem,de várt a munka.Most,hogy vége a sulinak elvállaltam egy irodai munkát nyárra.Nem volt nehéz dolgom,de a reggel 6-kor lévő kelés szörnyű volt.
A tegnapi szakításon gondolkodtam.Teljesen világossá vált számomra,hogy hülye voltam.Nem lett volna szabad 2 nővel kikezdenem egyszerre,főleg nem úgy,hogy tudtak egymásról,hisz barátnők.Bár érdekes érzés volt,hogy amint szingli lettem még mindig Rukia járt a fejemben abban a lila estélyiben.Jól állt neki és sajnáltam,hogy veszekedtem vele.
Az irodában telefont ragadtam és felhívtam.Nem vette fel azonnal,ráadásul azt se tudta ki vagyok.
-Mond.-szólt bele
-Szia.
-Szia.Ki vagy?
-Már meg se ismered a hangom?-kérdeztem tettet vidámsággal-Ichigo vagyok.
-Szia.-köszönt vidámabban-Totál eltorzítja a hangod.Miért hívtál?
-Sajnálom,hogy tegnap veszekedtünk.
-Áh,nocsak. Először kérsz bocsánatot mert veszekedtünk.
-És utoljára is,ha továbbra is ilyen arrogáns vagy.-mondtam nevetve
-Ugyan,igazán megértem,hogy aggódtál a kis barátnőd érzéseiért.
-Nos igen,ami azt illeti tegnap szakítottunk.
-Kész a kávéd.-hallottam egy férfi hangot a háttérben
-Kösz.-mondta Rukia-Szóval szakítottál vele?Érdekes.
-Fordítva.Hol vagy?
-Karakurában.-felelte egyszerűen
-Azon belül?
-Mi is a neve a hotelnek?-kérdezte a telefont lefogva,de hiába,így is hallottam,amint egy férfi válaszol neki
-Fogalmam sincs.Ez volt a legközelebb a sofőr szerint.
-Rukia.-szóltam bele,mire újra beleszólt
-Nem tudom.Mondjad.
-Te azzal a pasival vagy?
-Igen.
A pofám leszakadt.Még csak nem is szégyelte.
-Tegnap tévedtem.Nem a ruhád volt kurvás,hanem te magad.-mondtam mérgesen
Hallottam,ahogy meglepődik,majd megszakadt a vonal.Kinyomott.
Haragudtam rá,iszonyatosan.
Éles szúró fájdalmat éreztem a mellkasomban,majd elsötétült mindent.



Iszonyú fejfájásra keltem.Egy tisztáson voltam fehér kimonóban.Egy nő ült mellettem.
-Szia.Jól vagy?-kérdezte
-Nem.Hol a francba vagyok?-kérdeztem és felültem,de rögtön visszarogytam fájdalmamban
-76.-os körzet széle,Rukongai.
-Mi?
Elkezdtem tapogatni a mellkasom.
-Meghaltam?-kérdeztem meglepődve
-Ezek szerint igen.
Feküdtem és próbáltam feldolgozni az információt.
-A nevem Kanga.Ez egy becenév,amúgy Kagome vagyok.
-A nevem Ichigo.Mond merre találom a Kuchiki Birtokot?
-Oda nem tudsz bejutni.A kapukat őrzik,a falon meg úgysem tudnál átjutni.
-Semmigond.Megoldom,csak mutasd meg az utat kérlek.
-Rendben,3 napnyi séta innen.-mondta kedvesen
-3 nap?!-buktam ki
-Itt sétával utazunk,csak a nemeseknek van hintója.
-Akkor inkább a Shiba család házát mutasd meg kérlek.
-Sajnálom,de azt nem tudom hol kereshetnénk.Viszont tudok egy embert,aki talán tudja.Kövess.-kezet nyújtott és felsegített
Lassan lépkedett,így csak estére értünk be a falu központjába.
-Sajnos már alszik az öreg Jin.Holnap reggel majd fogad téged.Addig megszállhatnál nálam.A házam ott áll fent a dombon.-mutatott egy rohadt magas dombra
-Ne haragudj,de nekem sietnem kell.
-Nincs hol aludnod nem?
-Hát...nincs.
-Akkor gyere.
Előre ment.Kedves nő volt.Még az otthonában is külön szobát biztosított.

Nehezen keltem és még mindig fájt a fejem.Minél előbb beszélni akartam Rukiával.Kivánszorogtam a konyhába.
-Szia.Azt hittem sose kelsz fel,már elmúlt 2 is.-mondta kedvesen és elém rakott egy tányérnyi főtételt
-Mi?Miért nem keltettél fel?-akadtam ki
-Ne aggódj,az öreg Jin még alszik.4 körül kel fel.
Megebédeltem és miután elmosogatott elmentünk az öreghez,de állítólag már aludt.A felesége megkért,hogy másnap reggel menjünk vissza 9-re.
Kanga bocsánatot kért tőlem,majd leült főzni vacsorát.
-Miért ilyen sürgős átjutnod hozzájuk?-kérdezte kis idő múlva
-A menyasszonyom az egyik Kuchiki lány.
Hirtelen rám nézett,minek következtében elvágta az ujját.
-Óh a francba.-mondta és lemosta egy vödörben az ujját-Melyik?
-Rukia.
Elmosolyodott.
-Ő igazán kedves a szobalányai szerint.Bár mondanak mást is róla.-mondta a végét halkabban
-Miket?
-A volt szobalánya az egyik barátnőm volt.Akkor még a Lélektovábbképző akadémia igazgatója volt a vőlegénye. Azt mondta,hogy parasztba szeretet bele,akivel titokban levelezgetnek a vőlegénye háta mögött. Állítólag találkozgatnak is,de a rangja miatt csak a legnagyobb titokban.
-Áh a szobalányokban nem szabad megbízni.Volt egy Linlin nevezetű nő a szolgálatukban,aki lefeküdt Habekkal Rukia háta mögött.Azt hiszem ő is meghalt a járvány alatt.
-Igen.Tényleg meghalt.Itt lakott a faluban.A Kuchiki Birtok pont a falon túl helyezkedik el.
-Nem lehet át látni mi?
-Dehogy.

Másnap korán keltem,mert szinte semmit nem aludtam,hogy el ne aludjak.Végre eljutottunk az öreg Jinhez,aki tudta hol van a Shiba család.A válasza mégsem volt elég jó nekem,5 napi járásra nyugat felé.Állítólag most ott tanyáznak.Komolyan nincs egy rohadt lovuk?

A vártnál lassabban értem oda Kukakuékhoz.7 rohadt napba telt,mivel eltévedtem.Ráadásul éjszaka érkeztem.Ganjut vertem fel elsőnek a két őrrel,akik elkaptak,mint betolakodót.
Egyáltalán nem örült nekem és fogalma se volt mit keresek ott.Elküldött aludni egy szobába,ahol csak kidőltem és átaludtam 2 napot.
Kukaku keltett fel,hogy ideje ennem valamit.Én pedig morogva fogadtam el,hogy több 10 napot pazaroltam el.
Legalább Kukaku képben volt.Byakuya szólt neki,hogy meghaltam.Kedves volt és megígérte,hogy szól Rukiának.
Este egy hintó jött értem,hogy átvigyen.Amikor megérkeztünk kipattantam és elfutottam a 13. osztag irodájához.

-Héj,Rukia!-üvöltötem,amikor beléptem
-Áh Ichigo.-mosolygott rám Ukitake Kapitány.
-Ukitake hol van Rukia?
-Gyere.-mosolyogva felállt és az ablakhoz ment
Kinéztünk és hirtelen becsapodott Shinji megfagyott karddal.
-Héj,Ichigo,hát visszatértél?Hol kószáltál eddig?-kérdezte nevetve,majd eltörte a jeget és kiugrott

Utána néztem és megláttam Rukiát,amint akkora lánglabdát küld a pofánkba,hogy elugrani se lett volna időnk.Shinji szerencsére megállította.
-Héj,ezt meg hogy csinálta?-kérdeztem Ukitaketól
-Na mi van,bankait már nem is mersz használni?-kiabált le neki a levegőből Shinji

-Bankai?-kérdeztem meglepődve-Rukia megszerezte a bankaiát?
-Meg,csak van egy kis gondunk vele.-felelte Ukitake
Rukia körül vakító fény jelent meg,majd teljesen megváltozott a külseje.Vérfagyasztó látvány volt.Körülötte minden megfagyot egy pillanat alatt.
A dolog nem tartott soká,pár perc alatt mintha elkezdett volna széthullani a teste a kezétől felfelé és rögtön visszaváltozott.
-5 perc.Ez már siker.-mondta Hirako mellettünk
-Az.Lesz ez több is.-mosolygott Ukitake-Na menj köszönj neki Ichigo.

Amikor leértem Renji barátian megveregette a vállam.
-Már kerestünk haver.Eltűntél,mint a p*csa.Hol voltál?
-Dolgom volt.-mosolyogtam rá,mert szégyeltem,hogy 7 napig sétáltam az 5 nap helyett
Behúzott nekem egy nagyot.
-Ezt azért,mert megsirattad Rukiát.
Majd gyomorszájon rugott.
-Ezt meg a családodért te gyökér.
Nem haragudtam rá,teljesen megértettem.Kicsit még durvábbra is számítottam tőle.
-Sajnálom.-mondtam
-Meg kell majd őket látogatnod.Tudják,hogy itt vagy.
-Ne aggódj.
-RUKIA!!!NÉZD KI JÖTT!!-üvöltött oda,mire ő hátrafordult és rám nézett a hatalmas kék szemeivel,miközben a kézfejét szorongatta a másik kezével
Csak nézett rám egy ideig,majd lassan megindult felém,amikor odaért hozzám csak halkan megkérdezte:
-Visszajöttél?-elveszetten nézett a szemembe
-Igen.
Belefúrta a kicsi fejét a mellkasomba én pedig átöleltem.Kis idő múlva felnéztem.Mindenki minket bámult.
-Szerintem menjünk haza.Útközbe elmesélem mi történt.
-Találkozunk holnap Shinji.Szia!-mondta Rukia és odaintett,majd elindult
-Renji gyere te is.-mondtam

Hárman baktatunk a Kuchiki rezidencia felé.
-Szívroham.-mondtam egyszerűen kihagyva a ciki részeket
Belecsúsztatta a kicsi kezét a kezembe,majd rám mosolygott.
-Mit csináltál,amikor meghaltam?-kérdeztem kíváncsian tőle
-Bőgőt,mint a p*csa.Felkelteni nem lehetett az ágyából.Legközelebb ne csinálj ilyen hülyeségeket te s*ggfej.-mondta Renji
-Nem tervezem,hogy még egyszer meghalok.-mondtam gúnyosan
Rukia meghúzta a felkaromnál a ruhám.Már tudtam mit jelent.Nem bírja tartani a tempót.Leguggoltam,hogy feltudjon mászni a hátamra,azonban elém sétált,szájon puszilt,majd felmászott végül és hozzám bújt szorosan.A nyakamnál karolt át,így megláttam a jobb kezén lévő sebet.
-Mit csináltál a kezeddel?
-A bankai.
Meg simiztem neki és meglepően hideg volt és érdes.
-Akárhányszor magadra hagylak te megerősödsz.-mondtam
-Mert lesz időm gyakorolni.
-Tehát én csak pazarlom az időd?-viccelődtem
-Szeretlek.-suttogta a nyakamba fúrva a fejét
Meglepődtem,először mondta ki mások előtt.
-Én is téged.-feleltem
Renji pedig csak csukott szemmel sétált mellettünk összefonva a kezét a mellkasánál a kimonó ujja alatt.
Ginrei már várt rám a rezidencián.
-Most,hogy végleg itt maradsz úgy gondolom ideje beszélni a ceremóniáról.-mondta közömbösen
Rukiára néztem,ő rám,majd Renjire.Mivel egyikünk se nagyon akart mondani rá semmit,ezért végül kinyögtem 4 szót.
-Ja,az jó lenne...
Erre Rukia kikerekedett szemekkel nézett rám.
-Kövessetek.
-Várj meg itt Renji.-mondta Rukia,majd felém fordult-Elment az eszed?-suttogta
-Jöttök?-kérdezte Ginrei
-Persze.-utána siettünk,de lemaradtunk pár lépést
-Nem.Valamit mondani kellett.
-Úgy volt,hogy nem házasodunk össze.
-A parasztfiúról van szó,akibe beleszerettél?
Grimaszolt egyet.
-He?
-A nép szerint te és egy parasztfiú levelezgettek,meg intim tevékenységeket folytattatok Habek háta mögött.
-Ja,hogy te Eikiről beszélsz.-mondta mutató ujját felmutatva,mintha a lottó számait találta volna ki
Elkaptam a kezét,de nem durván.
-Szóval tényleg van valakid?-kérdeztem komolyan a szemébe nézve
Ő elmosolyodott.
-Ichigo ugyan már.Ő csak egy barát és nem találkoztunk még csak egyszer.A levelek is csupán baráti levelek.
-No és a kedves bank igazgatód?
-Most már mindennel el kell számolnom?-kérdezte mérgesen
-Rukia lefeküdtél azzal a pasival vagy sem?-kérdeztem a vártnál hangosabban,mire Ginrei megfordult és Renji is minket kezdett figyelni
Megfogta a vállánál és behátráltam vele a mögötte lévő szobába,majd ránk csuktam az ajtót.
Néztem rá és vártam a választ.
-Nos?-kérdeztem halkan
Ő megrázta a fejét.
-Nem.
-Akkor miért voltál vele egy szobában aznap reggel?
-Kajálni mentünk,majd megkértem,hogy vigyen egy közeli hotelbe.Ő a szomszéd szobában aludt.Nem történt semmi,bár tény,hogy próbálkozott.
-Menjünk megbeszélni az esküvőnket.-felé nyújtottam a kezem,ő pedig lassan belecsúsztatta az övét
Odakint Renji és Ginrei is az ajtóban állt.
-Történt valami?-kérdezte Ginrei
Megráztam a fejem és előre mentem magam után húzva Rukiát.

Hiába próbálkoztunk csak 1 hetet kaptunk,ami szinte perceknek tűnt.Mire észbe kaptam Rukia ott állt előttem menyasszonyi kimonóban. Apám mellettem állt a két húgommal,meg a Shiba családdal.Rukia mellett pedig Hisana és Byakuya állt.
A pap először őt kérdezte,mire ő kicsit hezitált,de végül csak kinyögte.
-Igen,akarom.
-Kurosaki Ichigo akarod feleségedül a jelenlévő Kuchiki Rukiát?
Miközben tőlem kérdeztek végig néztem Rukián,aki valami szart figyelt a falon az alsó ajkát harapdálva.Gyönyörű volt.Amikor hirtelen rám nézett,biztos lettem benne,hogy helyesen döntöttem.
-Igen,akarom.-feleltem mosolyogva
A pap a fejünkre tette a kezét és bejelentette,hogy innentől kezdve házastársak vagyunk,mire a barátaink és a családunk tapsolni kezdett.
-Most csókoljátok meg egymást.-hangzott az utasítás,mire én odanyúltam Rukia feltűzött hajához és kiszedtem azt az otromba fehér virágot oldalról.
-Bocs,de nem tetszik.-mondtam halkan és a hátam mögé dobtam,majd szűzies csókot adtam neki és felállítottam a térdelő pózból,hogy bemutassam,mint az első feleségem,ami itt tiszteletbeli rangot jelentett
Gyakorlatilag megtiszteltem Rukiát azzal,hogy elvettem első feleségként,mivel ha esetleg meghal és én újra házasodok a következő feleségem már csak az ő pótléka lehet.Hisz ha minden jól megy az első feleség szüli meg a trónörököst.Arról nem is beszélve,hogy ha én is meghalok mindegy hány feleségem volt,az első mellé temetnek. Ha viszont isten mit ad, túlél, akkor ő lesz a család vezetője,míg a fiam nem tölti be az vezetői kort.Csak tudnám minek ekkora felhajtást rendezni ennek?Karakurában már napi szinten házasodnak és válnak el.Hülye szokások.
A fogadáson már rohadtul untuk a gratulációkat,amikor megjelent a Orihime hatalmas pocakkal,oldalán Ishidával.Egymásra néztünk.
-Gratulálok!-mondta Orihime kedvesen
-Azt hiszem mi is.-mondta Rukia nevetve
Kezet fogtam Ishidával.
-Szóval így alakult.-mondta
-Neked jó így?-kérdeztem halkan még mindig rázva a kezét
-Nekem tökéletes.
-Nekem is.-elvigyorodtam és újra barátnak tekintettem magunkat
Ezzel szemben Rukiáék már az első percben pletykáltak arról a szerencsétlen meg nem született gyerekről.Még meg is fogta a hasát,hogy érezze,ahogy rúg.
-Elnézést,de éhen halok.-mondta végül Rukia és megcélozta az asztalt,mire megállította valami rokonja és beszélgetni kezdett vele
Közben lekapott egy pincér tálcájáról egy szelet sütit és elrágcsálta nőiesen.
-Mindjárt jövök.-mondta Ishida és a wc felé indult
-Szóval...-kezdtem miután kettesben maradtunk
-Szerintem legyünk barátok.
-Jól van.-rá mosolyogtam
-Ez azért már nem csak rákényszerítés volt ugye?-kérdezte
-De,de igazából nem bánom.-mondtam és ránéztem Rukiára,most mással beszélgetett és újabb sütit rágcsált
-Szóval tényleg szereted őt?
-Igen.
-Örülök,hogy ezt mondod.
Pá percig még beszélgettünk,majd amikor Rukia már a 10. sütit ette elnézést kértem és oda mentem hozzá.
-Elnézést,de most el kell rabolnom egy percre.
-Mi?-nézett rám a drága feleségem és bűzlött a lehelete a szakétól
Megfogtam a derekánál és kivezettem a levegőre.
-Benyomtál 10 szakéval töltött sütit?-kérdeztem
-Mi?Én?Mikor?Áh ez csak egy indok volt,hogy kettesben maradhass velem.Na jó legyen hát.-mondta a kezeivel gesztikulálva,majd elindult a szobája felé
-Jaj Rukia,nagyon részeg vagy.-sóhajtottam ismét,majd elvigyorodtam-De ha már így felajánlottad.
Utána siettem és megcsókoltam,majd az ölebe vettem és elkezdtem kihámoznia több rétegnyi kimonóból.
-Az övet.-mondta két csók között,így meghúztam és szétnyílt elől az összes réteg
Egy aprócska fehér tanga választott el csupán attól,hogy magamévá tegyem.

A szobánkban rajta feküdtem meztelenül zilálva.
-Szerintem mostantól lefoglak itatni .-mondtam
Óvatosan elengedtem őt,mire a hátára fordult és lesmárolt.
Bekopogtak,mire ő elengedett és nézett rám.
-Ki az?-kiabáltam ki
-Hisana vagyok.Rukiának ideje átöltöznie,már ha még van rajta ruha.-jegyezte meg a végét halkan
-Kapd össze magad.-mondtam neki és kimásztam az ágyból,hogy felöltözzek
Megvártam,míg magára vesz egy tiszta fehérneműt és utána kimentem.
-Szia.-köszöntem a nővérének
-Szia.
Belopakodtam a fogadásra,mintha nem is történt volna semmi. Odajött hozzám Ginrei és gratulált.Kezet fogtunk,majd Renji váltotta fel őt.
-Szóval hová is tüntetek 2 órára?-kérdezte a tömeget bámulva
-Rukia berúgott.-mondtam
-Persze.Maximum beléd.-mondta nevetve

Aztán belépett vörös kimonóban Rukia és az egész terem rá figyelt.Csodásan festett,így rögtön felkértem táncolni,mielőtt valaki rámászik.


                                  8. fejezet



Nehezen keltem.A hülye Nap a szemembe sütött.Utáltam,hogy az ágy az ajtóval szemben volt.
Lassan kinyitottam a szemem.Első pillantásom a falra esett.Rengeteg közös kép logótt rajta.Az első már vagy 3 éves.Még az iskolában készült a tetőn a többiekkel.A mellette levő rögtön az esküvőnkön készült.Mind a ketten morcosan néztünk a kamerába.Alatta azonban egy igen vidám kép volt.Karakurában voltunk kirándulni,amikor Orihiméék babája 3 hónapos volt.Elmentünk páran a tenger mellett található szentélyhez és beálltunk elé megörökíteni a pillanatot.Azonban a lényeget pont eltakartam,mivel Ichigo fél másodperccel a kép készülése előtt magához rántott,így a szentély elé kerültem.
Hátra fordultam és egy meleg barna szempár nézett vissza rám elég közelről.
-Jó reggelt.-köszönt
-Neked is.
Majdnem 1 éve voltunk házasok Ichigoval.Azt mondják,hogy lakva ismerszik meg az ember.Ez a mondás teljesen igaz.Amíg be nem költözött végleg a Kuchiki házba fogalmam se volt róla mennyi hülyesége van.De igazából ez rám is igaz,meg van a heti rutinom,amit soha nem szegek meg.Kemény 3 hónapig tartott mire hozzászoktunk,hogy most már helyzet jelentést kell adnunk magunkról a másiknak.
A dolgot csak nehezítette,hogy 2 hónapja megkapta a 2. osztagban a vezető oktatói rangot a 3. csoport vezetésével egybekötve. Igen csak sok ember kellett irányítania.Soi Fon kapitány értékelte a segítségét,még ha nem is mondta,hisz a hadnagya egy gyökér.Bár igen fontos rangot szerzett meg,ő általában a 6. és a 11. osztagnál lógott.Ott voltak a barátai.Azt mondta,hogy a saját osztagában inkább szigorú lesz,hogy tiszteljék .
Nem teljesen értetem egyet vele ebben,de ő tudja.Én végül is sokkal könyebb helyzetben voltam,amikor megkaptam a hadnagyi címet.Alapból szeretek már a családias kis osztagomnál.
Ráadásul a vaizardokkal is jóban voltam.Rengeteget segítettek nekem annak idején,hogy megszerezzem a bankaiom,amit azóta amúgy tökéletesen elsajátítottam.

Mozgolódni kezdtem,jelezvén,hogy engedjen el,mert felakarok kelni.Ő a hátára fordult és megpróbált visszaaludni.
-Kelj fel.Ma nehéz napod lesz.-mondtam és kimásztam az ágyból


Aznap egy kicsit később épp a bátyámat kerestem,amikor összefutottam Ichigoval és Renjivel.Épp a 11. osztaghoz tartotak.
-Hol a bátyám?-kérdeztem Renjit
-Dolgozik.Kicsit későn kel fel mostanába.Gondolom a kölykök.Szerintem inkább ne zargasd.
Ami azt illeti a kedves unokaöcsém tényleg sírt egész este,de Byakuya inkább Hisana miatt nem aludt.Egész este veszekedtek.

-Nem érdekel.-mondtam és elindultam az irodája felé
-Héj Rukia.-mondta Ichigo-Délután meglátogatlak.
-Délután hadnagyi gyűlésen leszek.-mondtam szomorúan,mire ő megfogta mindkét kezem
-Muszáj menned?
-Ühüm.Renji nem jön valószínűleg,szóval én fogom levezényelni.
-Várj,miért ne mennék?-kérdezi,de figyelmen kívül hagyom
-Akkor otthon találkozunk.-mondta és megpuszilt
-Este későn jössz?-kérdeztem,tudván,hogy ma 6 körül Soi Fon kapitánnyal fog megbeszélést tartani
-A kapitánnyal fogok vacsizni.Majd sietek,ígérem.
-Rendben.Akkor szevasztok.-elengedtem a kezét,kikerültem őket és siettem Byakuya felé

Bekopotam az irodájába.
-Gyere.
Beléptem.
-Byakuya.-szólítottam meg,mire ő felnézett rám
-Tessék Rukia?
-A kapitányom küldött.Gondok akadtak Karakurában.Kiakarnak helyezni valakit.
-Te mész megint?
-Nem.Renjit akarják elküldeni.A belegyezésed várják.
-Rendben.Szólj Renjinek,hogy pakoljon és menjen át.
-Köszönöm-meghajoltam és kimentem

Ichigoék lustultak néhány 11. osztagos emberrel a lépcsőn.
-Renji,pakolj.Küldetésre mész.
-Mi?Már megint?Mindig én,amióta hadnagy vagy!-hisztizett megint
-Csak menj és kész.
-Menj te.
-Nem megyek.Rám itt van szükség.
-Persze.Csak mert Ukitake kapitány mindig beteg,te meg a drága szent kis Rukiácska....
-Héj Renji,vigyázz a szádra.-szólt rá Ichigo csukott szemmel napozgatva
-Csak,hogy tudd,én most fontosabb dolgot látok el.-mondtam
-Na és mi olyan fontos?
-Például elvégzem a kapitányom feladatait,vagy megszervezem a küldetések menetét vagy...
-Vagy b*szogat engem.-vágott a szavamba a drága férjem,megháláltam e kedvességet egy jól irányzott rúgással
Ránéztem a telefonomra.
-Hűha,megyek is.Szevasztok.- odaintettem és siettem a 4. osztaghoz
Nem akartam Ichigonak szólni,de egy ideje gyanakodtam arra,hogy terhes vagyok.Gondoltam előbb mondjon valami biztosat a doki és majd aztán megbeszélem vele.A kezdeti nehézségeket leszámítva végülis remek házasságban éltünk és úgy gondolom,hogy mind a ketten igazán boldogok voltunk.

A dokinál már ránézésre megmondta,hogy terhes vagyok,így csak néhány rutin vizsgálatot végzett el,majd felvette az adatokat a babáról.
Vigyorogva jöttem el tőle,hogy elvégezhessem a papírmunkát.A kapitányom örömmel figyelte,ahogy mosolyogva kitöltöm az összes papírt a küldetésekről.
-Rukia,menj,keresd meg szépen Ichigot és ebédeljetek.Reggel óta talpon vagy.
-Rendben van.-meghajoltam és hazamentem készíteni valami harapnivalót
Egy kis kosárral együtt elsétáltam a 2. osztag fő hadiszállásához. Dúdolva lépkedtem az irodája felé.Elmentem a nagy ablaka előtt vigyorogva és láttam,ahogy Ichigo leteper egy nőt.Tovább mentem újabb dalba kezdve,aztán megálltam és lefagyott az arcomról a mosoly. Visszasiettem az ablakhoz és benéztem.Bár ne tettem volna...
A kosár kiesett a kezemből.A tartalma a földön terült el.A saláta a lábamon végezte,mégse érdekelt .Ichigo épp nagyon szenvedélyesen csókolgatott valami lányt.Ha jól rémlik már láttam párszor,de sosem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget,mert nem éreztem,hogy veszélyben lenne a kapcsolatom.Most,hogy így visszagondolok tényleg sose éreztem,hogy Ichigo megcsalna engem,vagy kicsit is megváltozott volna.Folyton kedves volt velem,minden este hazajött időben.Még ha az utcán is találkoztunk,akkor sem ment csak úgy mellettem,odajött és beszélgetett velem,hiába sietett akár.
Már nagyon benne voltak a témában,nyílván régóta van viszonyuk.Lenéztem a kosárkára,majd úgy döntöttem,hogy hazamegyek.
Letöröltem a lábamról és beledobáltam a ki hullott ételt és italokat,majd hazafutottam. Fél úton elsírtam magam,így észre se vettem Renjit,így beleütköztem. Mindketten eldőltünk.
-Mi a baj?-kérdezte aggódva
-Te még nem mentél el?-kérdeztem szipogva
Ő a vállaimon nyugtatta a kezeit.
-Mi történt?
-Én...
-Te?
Ránéztem kétségbeesetten és nem tudtam,mit mondjak.Renji a kosaramra nézett,majd a lábamra,amin még mindig ott volt a majonéz néhol.
-Te rájöttél,hogy annak a köcsögnek viszonya van.-jelentette ki komoran
Újra elsírtam magam,hisz ezek szerint csak én voltam olyan hülye,hogy nem vettem észre a jeleket.Renji megölelt,majd a karjaiba vett és hazavitt.
Végül álomba sírtam magam nyakig betakarózva.Arra keltem,ahogy Ichigo mellém mászik és átölel.
-Ne haragudj,nem akartalak felkelteni.
-Hány óra?-kérdeztem
-Elmúlt 10.
-Hol voltál?-kérdeztem,de nem fordultam felé
-El húzódott a vacsora,aztán lefürödtem és megírtam pár jelentést.Nehéz napod volt,hogy így kidőltél?
Bevillant a kép,ahogy ledönti azt a lányt az asztalra.
-Mondhatni.Ichigo...
Nem akartam neki szólni,hogy tudom.Renjivel is megígértettem,hogy nem szól.Megegyeztünk,hogy helyette én megyek át Karakurába és majd azt mondjuk,hogy aggasztottak a jelentések pontatlanságai.
-Mondjad.
-Holnap átmegyek Karakurába egy időre.-jelentettem be
-Mi?-felült-Mégis minek?
-Renji helyett.Saját magam akarok utána járni pár dolognak.
-Mégis meddig mész el?
-Csak pár hétig.2-3 hét és itthon vagyok.
-Muszáj?
-Szeretnék.
Visszafeküdt.Mindketten csendben bámultuk a plafont.Én gondolkodtam,ő meg felém mászott.
-Mit szeretnél?-kérdeztem
-Ha már 3 hétre elmész úgy gondolom,hogy igényt tarthatok az utolsó estédre.
A kérés jogos lett volna,ha nincs szeretője,mégis rábólintottam a dologra.

Belegondolva nagyon boldog vagyok,eddig is az voltam.Amióta Ichigo és én együtt vagyunk azóta minden napom csodás,hisz mellette kelek fel.Minden reggel friss kávéval kelt .Esténként pedig ha nagyon nehéz napom volt mindig megmasszíroz.Igazából semmi jel nem utalt arra,hogy meg csalna.Még a szeretkezés is tökéletes.Pont,mint régen.Semmi nem változott.Pont,mint régen...eszembe jutott Orihime.Te jó ég,most is a szeretőt fogja választani?!Még egy éve se vagyunk házasok,de máris elvált leszek?

Belém hatolt,mire én a gondolataim miatt felkiáltottam.
-Uramisten!
-Héj,azért ennyire nem vagyok most jó formámban.
-Mi?Ja, igen.
Igazából nem is értettem mit mond,csak azon járt az eszem,hogy elfog hagyni.Mérgesen nézett rám.
-Azért sértegetni nem kell.-mondta
Átöleltem a nyakánál és megpusziltam.
-Ne haragudj szívem,de nagyon elgondolkodtam.
-Mi van veled?Furcsa vagy ma.
Mert egy olyan férfi terhes felesége vagyok,aki félrejár,gondoltam magamban.Tényleg,terhes vagyok.El is felejtettem. Bakker,terhes vagyok!Mi a francot fogok most kezdeni?
-Na jó.-Ichigo lemászott rólam és elfordult-Aludj jól.
Egy ideig még malmoztam a kezeimmel és átrágtam újra a helyzetem,majd elnyomott az álom.

Reggel már ott gőzölgött a friss kávé az éjjeli szekrényemen. Ichigo mellettem ült.
-Jó reggelt.-mondta és simogatta a hátam
-Neked is.Köszönöm,de nem kérek kávét.-morogtam és átfordultam
-Miért?
-Mert ter...mészetesen nem tesz jót hosszú utazás előtt.-már majdnem elszóltam magam,még pont időbe észbe kaptam
Ichigo gyanakodva méregetett.
-Oké,értelek.Én viszont indulok.Szia.Vigyázz magadra.

Nagy nehezen felkeltem és kimentem.Kint Ayame rohangált Hisanával.A nővérem amint észre vett odajött hozzám.
-Mi a baj?-kérdezte
Nem tudtam,mit mondjak,vagyis inkább,hogy mit ne.
-Semmi.-feleltem végül mosolyogva
-Nekem ne hazudj.A nővéred vagyok.
-Hisana,hagyd Rukiát.-szólt rá Byakuya,akit eddig észre sem vettem
Épp a kicsit etette.Tegnap már beszéltem vele a dologról,miután rajtakaptam őket.Megkérdeztem milyen lehetőségeim vannak.Byakuya Ginrei tanácsát kérte,aki közölte velem,hogy ettől a férfitól már csak a halál választhat el.Majd lecseszett,hogy miért bukok ki ennyin,hisz természetes,hogy a férfiaknak szeretőjük van.Csak fogadjam el és kész.
Szóval megcsalnak és nekem van kuss. Byakuya persze vigasztaló volt,akárcsak Renji,de azért mégis...
-De...-kezdte Hisana,de nem fejezte be,belenézett a szemembe,majd odament Byakuyához és leült mellé
-Majd jövök pár hét múlva.Sziasztok!


                               9. fejezet



Ha valaki azt mondja nekem pár éve,hogy Rukia lesz életem szerelme,tuti lehülyézem,majd kiröhögöm,aztán megkérdezem,hogy ez a törpe?
Ahhoz képest most mindennap hálát adok,hogy a feleségem.Szuperul teljesített minden téren,pedig egyáltalán nem volt rá szükség,hisz ott vannak a szobalányok sok dologra.
Mégis...amikor megjöttek az új halálistenek,akiket ki kellett képeznem rögtön feltűnt egy magas,vörös hajú lány.Egy ideig tartottam magam,de aztán pár hete rám mászott az irodámba. Először elküldtem,de aztán teljesen felizgatott és nem bírtam ellenállni.
Megegyeztünk,hogy titok marad a dolog és a csendért cserébe megpróbálok eljárni az érdekében.

3 nappal később felült az asztalomra és vetkőzni kezdett magától.Amikor nem adtam meg magam letérdelt és ismét elérte,hogy megcsaljam a feleségem.
Viszonyom lett vele,de nem a szeretetről szólt,még csak testi szükségletek kielégítéséről sem,hisz otthon mindent megkaptam.Egyszerűen kíváncsi voltam.Iszonyúan szégyeltem és mindent megtettem,hogy senki soha ne jöjjön rá,azonban 2 héttel az első kalandom után Reiel Renji a kocsmába engem bámult.
-Baszd meg ,te félre lépsz mi?-kérdezte
Félre nyeltem,de amint sikerült levegőhöz jutnom rögtön tagadni kezdtem, erre ő a nyakamra mutatott,amit megnéztem az ablakban.Egy kiszívás nyom volt.Mivel tudta jól,hogy melózni voltam délután rögtön levágta,hogy szeretőt tartok.Egy órán át fésülgettem a foltot,hogy nagyjából el tűnjön,aztán lenyúltam Rukia púderjét és végleg eltüntettem.

Azután,hogy Rukia átment Karakurába a viszonyom még jobban megerősödött,hiszen a feleségem gyakorlatilag lehetetlen volt utol érni telefonon.Sose vette fel,aztán amikor 1 hónapja volt távol szó nélkül nagyon megharagudtam rá.Megpróbáltam felhívni,hogy megkérdezzem,hogy miért marad ennyi ideig,erre ő kinyomott és kikapcsolta a telefonját.Mérgemben gondolkodás nélkül megnyitattam a Kuchikik átjáróját és utána mentem.
Odaát könnyű volt meg találni,hisz apáméknál szállt meg.
-Rukia!-rontottam be a házunkba
-Szerbusz fiam!-köszöntött jókedvűen apám
-Helló father.Hol van Rukia?
-Oda fent alszik.Este sokat dolgozott,ne keltsd fel.
Felsiettem és berontottam a szobámba.Az ágyamban feküdt és tényleg mélyen aludt.Csak kidőlhetett,hisz hason aludt és a kardját még mindig fogta.
Odamentem hozzá és leültem mellé,majd simogatni kezdtem a hátát.Felriadt.
-Mit keresel itt?-kérdezte ijedten
Nem akartam mondani,hogy azért jöttem,hogy lecsesszem.
-Hiányzol.Jó ideje itt vagy már.
Mellé feküdtem és átöleltem.
-Elhúzódott a dolog.
-Nem jönnél haza?
-De.-mondta és rám mosolygott
Kicsit pihentünk,majd háton hazavittem.
-Kicsit nehezebb vagy.-mondtam,miközben Urahara boltja felé mentünk
-Aha.
Urahara nem lepődött meg az érkezésünkön.Gyorsan megtette,amire kértük és mi már otthon is voltunk.
Sétáltam hazafelé vele a hátamon,amikor Rei szembe jött.Már nem térhettem ki,így csak visszaköszöntem,miután ránk köszönt.
-Honnan ismered?-kérdezte Rukia álmosan
Eddig aludt.
-Az egyik kiképezendő 2. osztagos.
-Csak ennyi?-kérdezte
Csak ennyi?Ezt meg hogy érti?Hátra fordultam és bele néztem a szemébe.
-Hogy érted,hogy csak ennyi?
-Sehogy.-mondta,de túl furcsán,ahhoz,hogy elfogadjam a választ
Még vetettem egy utolsó pillantást a szemébe és rögtön megértettem a kérdését.
70%-ig biztos voltam benne,hogy a kérdés arra utalt,hogy elmondom-e az igazat.Megfagyott bennem a vér és úgy megszorítottam Rukia combját,hogy felszisszent.
Hirtelen melegséget éreztem és közel álltam,ahhoz,hogy el ne ájuljak a tudattól,hogy hiába rejtegettem tudja,hogy szeretőm van.
Az,hogy nem hozta fel egyértelmű jel volt,hogy arra vár,hogy én mondjam el.Viszont én egy rohadt szót sem akarok róla szólni az biztos.

Másnap délután azonban csúnyán lebuktam.Figyelmetlen voltam,Rei meg hülye mert kirúzsozta magát.
Átmentem meglátogatni Rukiát.Az ölembe ültettem,mint mindig.Most azonban beszélgetés közben feltűnt neki valami a vállamnál.Oda pillantottam és egy félig elkenődött rúzs volt folt.
Rukia nem mondott semmit,csak oldalra nézett.
Mi van ezzel a nővel?Tudja,hogy megcsalom,mégis szeret és velem marad?
Estig gondolkodtam a dolgon és végül úgy döntöttem,hogy beismerem a dolgot,mert ha eddig várt egyértelmű,hogy azt szeretné ha én mondanám el.

Este,vagyis inkább már éjszaka egymásnak háttal feküdtünk,külön takaróban. Szánalmasan éreztem magam.
-Rukia.-szólítottam meg halkan
-Igen?-suttogta
-Viszonyom van azzal a lánnyal.-mondtam alig hallhatóan
Hosszú percekig vártam,hogy válaszoljon,de amikor rájöttem,hogy nem fog ,felültem és felé fordultam.Ökölbe szorította a kezét és az ujjperceit harapdálva sírt olyan halkan,hogy még a lélegzet vételét se hallottam.
Átkaroltam és magamhoz szorítottam.
-Azért mondod el,mert elakarsz hagyni?-kérdezte szinte zokogva
-Mi?Dehogy!Nem akarlak elhagyni.Szeretlek Rukia.Nagyon szeretlek drágám.-mondtam neki,mire ő felém fordult és visszaölelt
Eszembe jutott,amikor kibukva jöttem haza apámhoz,mert nem jött össze az egyik vizsga és ismételni kellett.Rukia nálunk volt épp,már amikor beléptem tudta,hogy baj van.Nem kérdezett semmit,csak odajött és megölelt,majd simizte a hátam lassan.Ezzel szemben Orihime észre se vette a dolgot.Onnantól fogva bármi történt mindig Rukiához mentem először.Tényleg érdekes,hogy őt folyton becézgettem,míg Himére alig tudtam egyszer kinyögni,hogy drágám sajnálatból. Nagyon jól esik neki azt mondani,hogy törpe vagy,hogy kicsim,mert iszonyúan illik rá.Arról nem is beszélve,hogy amióta a feleségem megmutatta egy teljesen másik oldalát,egy gyengéd szerető barátnőjét,akihez jó hazajönni.

-Ichigo.-szólított meg,amikor már kicsit megnyugodott
-Igen?
-Jövő héten egy éve leszünk házasok.
-Tudom.
-Jó.-elhelyezkedett,majd elaludt a karjaimban

Reggel arra riadtam fel,hogy leül mellém.
-Jó reggelt.-mondta
-Neked is.-mondtam és felültem
-Csináltam neked reggelit meg kávét.
Rámosolyogtam és elvettem a tálcát tőle.
-Köszönöm.Sietsz?
-Nem.Ma külsős programom van és csak délre megyek.
-Akkor minek vagy fent?-kérdeztem és beleharaptam a pirítósba
-Gondoltam reggelizhetnénk együtt.-a hangja szomorú volt,mintha butaságot mondana
Leraktam a tálcát a földre,majd megcsókoltam hátra döntve őt.


-Ez kurva jó volt.-mondta és mellém dőlt
Ránéztem az órára és meglepődve láttam,hogy 11:45 van.
Már rég elkéstem,sőt Rukia is elfog,mégse volt kedvem felkelni mellőle.Tegnap azt hittem,hogy soha többet nem fekszik le velem,erre ma meg az esküvőnk óta a legjobb szexben volt részem.
-Már elkéstem?-kérdezte csukott szemmel hozzám bújva
-Igen.
-Nincs kedved az ágyban tölteni a napot?Majd azt mondjuk,hogy magas lázam volt és vigyáztál rám.
-Csodás ötlet,de szólj az egyik szobalánynak,hogy hozzon kaját.Éhen halok.
Kimászott az ágyból,felvett egy kimonót és kiment.
Csak néztem,ahogy kimegy.Nagyon jól állt neki,hogy magára szedett pár kilót.Főleg mondjuk mellre és popsira ment,ahogy megfigyeltem.A haja már a melléig leért és szebb volt,mint valaha.Igazán mázlista voltam,hogy a feleségem.
Visszajött,ledobta a ruhát és visszabújt mellém.
-Mindjárt kész az ebéd.Tejszínes hús rizzsel.
Rámásztam és magamévá tettem volna ismét,de megzavart minket az ebédet hozó szakácsnő.
Úgy tele ettük magunkat,hogy szinte rögtön bealudtunk utána.

Nehezen,de kinyitottam a szemem és rögtön megugrottam.Rei bámult rám 10 centiről. Körbe néztem és a szobánkban voltam.
-Mi a a francot keresel itt?-suttogtam mérgesen
-Nem voltál dolgozni,így gondoltam megnézem mi van veled.
-Hogy jöttél be?El kell menned.Rukia bármikor visszajöhet.
-Fürdeni ment egy ideje.Beosontam.-mondta mosolyogva
-Rei elment az eszed,menj innen,ha meglátnak...-kezdtem,de ő felállt és körbe nézett a szobában
Szeme a falon állapodott meg.Tele volt képekkel rólunk meg a barátainkról.Még egy közös kép is volt rajta Kaiennel róla.Odalépett hozzá és elvette a közös képünk Ishidáékkal.
-A barátaitok?
-Igen.
Azz ujja végig simított az én fejemen a képem.
-Ott még nem voltunk együtt.-mondtam
-Pedig feléd fordul.Mondjuk mindketten morgosak vagytok.
Kicsit jobban ránéztem a képre és tényleg mérgesnek tűnök.Rukia pedig szomorúnak.
-Már nem emlékszem arra,hogy min,de előtte pont összevesztünk.Elég gonosz dolgot vágtam a fejéhez.
-Mit?-kérdezte,közbe végigmérte Rukiát-Ha haragudott rád,miért állt ennyire közel hozzád?Más mellé is állhatott volna.
-Azt mondtam neki,hogy húzzon haza,mert idegesít.Azért állt mellém,mert a többiek nem hagyták neki,hogy máshova álljon.Ő mindig a jobb oldalamon volt.-levettem egy másik csoportképet és a kezébe adtam-Látod?Itt is.
Ezen a képen valami sz*r lett volna a fontos a háttérbe,így két oldalt körbe álltuk,de az utolsó pillanatban magamhoz rántottam Rukiát és átkaroltam,így szinte semmi nem látszik a háttérből.
-Itt már jártatok?
-Nem.Onnan csak egyetlen képünk van.-levettem a felső sorból a nyaraláson készült képünket és a kezébe adtam
Megnézegette,majd lerakta a komódra és megcsókolt.
Eltoltam,de ő körömmel kapaszkodott a hátamban és erőszakosan csókolt várva a választ.Átdugtam a nyelvem a szájába,hogy a pillanatnyi meglepetést kihasználva fájdalommentesen leszedjem.
Azonban a meglepetés engem ért,mert Rukia pont akkor nyitott be,amikor átdugtam a nyelvem.
Mind a ketten felé kaptuk a fejünket,de Rei még mindig átölelt és markolta a hátamat.
-Óh,te jó ég.-mondta Rukia és pillanatig azt hittem elfog ájulni,de megkapaszkodott két kézzel a székben,ami az íróasztala előtt állt
-Rukia..
-Küld el,most!-mondta mereven a padlót bámulva
Rei elengedett és az ajtó felé indult,én pedig Rukiához siettem volna,ha nem áll meg előttem,fordul oda hozzám és nem ölel meg.
-Találkozunk holnap?-kérdezte,mire leesett az állam
-Takarodj a házamból!-támadt rá Rukia,mire Rei megijedt és eliszkolt
-Rukia kérlek hallgass vég...
-Tűnj el.-mondta még mindig a székkel tartva magát fagyosan
-Nem!Úgy keltem,hogy itt volt.Nem én hívtam...
-Istenem ne.-a lába közé kapott és a kezén élénk piros vért volt
-Mi az?-kérdeztem
-Ne,ne,ne,ne,ne...-ismételgette és sírva lerogyott a földre
Leguggoltam mellé és próbáltam kideríteni,hogy mi történt,de amint átkaroltam volna megütött és rám üvöltött.
-Takarodj innen!
Sírva szorította a lába közt és kisebb vértócsa jelent meg alatta.
Kifutottam és kiabálni kezdtem Hisanának,aki előfutott a szobájukból.
-Mi történt?-kérdezte ijedten
-Nem tudom.
Elmagyaráztam neki a helyzetet,miközben visszasiettünk Rukiához,aki ekkora már a földön feküdt zokogva és véresen.
-Vigyük a 4. osztaghoz.-mondta Hisana,én pedig felnyaláboltam a földről és elfutottunk vele Unohana kapitány irodájáig
Persze amint meglátott intézkedni kezdett és elvitték Rukiát egy vizsgálóba.Mi addig kint vártunk.
Nyomokban a feleségem vére volt rajtam,miközben azon idegeskedtem,hogy mi lesz vele.
-Mi történt?-kérdezte Hisana
Mielőtt válaszolhattam volna Unohana kapitány jött ki egy fa ládikával.
-Sajnálom,de túl késő volt már.-mondta szomorúan és a kezembe adta a dobozt-Ilyenkor általában otthon eltemetik.
-Mi történt?-kérdeztem,mert valahogy nem állt össze a kép
-Kuchiki hadnagy sajnos elvetélt,már nem tudtam megmenteni a baba életét.Viszont muszáj lezárnom az aktáját,szóval Ichigo kérlek gyere velem és mesélj el mindent.
Kábultan követtem az irodájába,ahol leültem vele szemben,ő pedig előkeresett egy aktát.
-Szóval mi történt az eset előtt?-hangzott a halk kérdés
-Nos...szóval otthon töltöttük a napot.
-Értem,de mit történt pontosan a vetélés előtt?
-Rajta kapott a szeretőmmel.-ismertem be,mire Unohana kapitány meglepődve rám nézett,majd rögtön vissza az aktába
Feljegyzett egy mondatot.
-A halál oka tehát stressz.Köszönöm a segítséget.-mondta
-Viszlát.-mondtam és elsétáltam a kórterem felé

Odabent leültem az ágy szélére.
-Miért nem szóltál?-kérdeztem tőle
-Akartam,csak megláttalak a szeretőddel.
A kis fa dobozt szorítottam két kézzel.Legbelül szinte sírtam én is.
-Azt szeretném,hogy mire hazamegyek már ne legyél ott.-mondta a falnak nekem háttal
-El szeretnél válni?
-Igen,de Ginrei nem engedi.Szóval csak simán menj el és hagyj békén.Soha többé nem akarlak látni,se téged,se a barátnődet.
-Ne hívd így!Nem a barátnőm!Gyűlölöm őt!
-Mégis lefekszel vele.
-De ez nem jelent semmit,veled is lefeküdtem,míg Orihime volt a barátnőm.
-Szóval ő lesz a 2. feleséged?
-Nem,dehogy.Ne forgasd ki a szavaimat.
-Csak menj el.-mondta

Fél nap alatt összepakoltam a cuccaimat.Hisana szörnyen haragudott rám.Még azt se engedte,hogy a gyerekek elköszönhessenek.
Átmenetileg az irodámból nyíló pihenőmbe költöztem be.

Még aznap,hogy eljöttem otthonról Rei az küszöbömön állt.
-Szia.-mondta és felém sétált kis mini szoknyában és topban
-Szia.Mit szeretnél?
-Beszéltél már Soi Fon kapitánnyal az előreléptetésről?
-Nem.
-Mikor fogsz?-leült az asztalomra,mire én leraktam a tollat és ránéztem
-Rei nem tudom feltűnt-e,de úgy kiborítottad a feleségemet,hogy elvetélt és 2 napja kórházban van.
-Igen,hallottam.Mondták a többiek.Meg azt is,hogy szétmentetek.
-Akkor mégis mi francot keresel itt?!-üvöltöttem rá
-Gondoltam szükséged van egy kis társaságra.
-Nézd én ezt befejeztem veled.Egy önző liba vagy,aki bárkit eltapos az érdekeiért.
Felpofozott.
-Te szemétláda!Megígértél valamit!Mit gondolsz én annyira élvezem,hogy veled kell csinálnom?!-kiabálta
-Szerintem kurvára élvezed,hogy tönkre teheted mások életét te boszorkány!
-Rohadj meg!
Kopogtak a nyitott ajtón. Mindketten odanéztünk és Soi Fon állt ott.
-Jó napot Kapitány.-mondta máris méz édesen Rei
-Mi folyik itt?Már az udvaron is hallani,ahogy veszekedtek.
-Menj innen Rei.-mondtam,mire ő mosolyogva kisétált az ajtón
-Ichigo úgy gondolom ideje lenne szabadságra menned.-mondta nekem mérgesen Soi Fon
-Nem akarok.
-Az utobbi időben rengeteget rontottál a teljesítményeden.Menj és tedd helyre az életed.
-Kérlek ne küldj el.-mondtam
-Ichigo...-csak nézett rám
-Nem akarok szabadságra menni.
-Na jó,még 2 nap,de ha nem javul a teljesítményed el kell menned.
-Köszönöm.-mondtam és miután kiment folytattam a papír munkát
Feljegyzéseket készítettem a diákokról,hogy hogyan haladnak.

Másnap mentem a 13. osztaghoz leadni a feljegyzések másolatát.Ők tartották rendben ezeket.Bekopogtam és benyitottam.
-Szia Ukitake.-köszöntem
-Szia Ichigo.-mosolyogva köszöntött
-Hoztam a jegyzetek másolatát.-mutattam föl
-Rukia az irodájában van.Csak add oda neki.
Hátra fordultam és az ajtóján kopogtattam.
-Szabad.-szólt lágy hangján,mire benyitottam
Az asztalánál ült és épp teázgatott.A kelleténél sápadtabb volt.Nyílván ma jött először munkába.
-Szia.-köszönt
-Szia.Hoztam a jegyzeteket a tanoncokról.-mondtam és felé sétáltam,majd leraktam az asztalára
-Várj egy kicsit.
-Igen?
-Ülj le.
Kinyitotta az aktát és nagyjából átolvasta.
-Yamamoto főkapitány elküldte a beosztásokat.Csak fogalmam sincs hova tettem.Mindjárt megkeresem.
Leültem vele szemben és néztem,ahogy az összes fiókját átkutatja.Kivételesen nem fogta fel a haját munkában.Az amúgy is sápadt bőrét most még jobban fehérítette.
-Áh,meg is van.-mondta és ledobott az asztalra egy mappát,majd kikeresett belőle egy lapot
-Hogy vagy?-kérdeztem
-Szóval Aiko,Benika és Reita kerül az első csoportba.Gyou a 2.-ba.A többiek,vagyis Rei,Isao és Haruka pedig 6. csoportba.
A 6-os volt a leggyengébb,ha Rei ezt megtudja hiszti rohamot fog kapni.
-Szerintem jobbak,mint a 6-osok.-mondtam,persze nem gondoltam komolyan
-Nem az erejük miatt vannak ott.-mondta egyszerűen
-Hát?
-Isao túl lassú,Haraku lusta,Rei pedig...-a hangja elcsuklott-Szóval Yamamoto főkapitány szerint egy törtető kurva és legszívesebben visszaküldené a suliba.
Bólogattam,mert nem fogom a feleségemmel szemben megvédeni a szeretőm.Mondjuk amúgy se védeném meg.
-Nem kéne még otthon pihenned?-kérdeztem az asztalára könyökölve
-Kösz,hogy elhoztad.Szia.-mondta
Tehát nem hajlandó csak munkáról beszélni velem.
-Szia.-köszöntem el

A következő hetekben mindent megtettem,hogy legyen valami munka,amivel zaklathatom Rukiát.A hülye hadnagyom persze napi szinten küldött át velem valamit az első alkalom után,így minden nap láthattam őt.Ő persze nem örült nekem és kezdett gyanakodni.

1 hónappal a szakítás után ismét hozzá mentem az első csoport küldetésének jelentésével.
-Szia Ukitake.-köszöntem
-Szia Ichigo.-mint minden nap,most is mosolyogva köszöntött
-Rukia az irodában?-kérdeztem és már nyitottam is volna az ajtaját
-Nincs bent.
-Hol van?-kérdeztem
-Kiugrott kávézni,de már bő 3 órája.
-Akkor ezt odaadnád neki?-kérdeztem és átnyújtottam
-Persze.

Elköszöntem és szinte futottam a kávézó felé,ahová annak idején jártunk.Nem csalódtam,ott ült egyedül.Egy bögrét szorongatott két kézzel és kortyolgatott.
Elindultam felé és leültem mellé.Megleptem,így majdnem megfulladt.
-Mit keresel itt?
-Csak szeretnék beszélgetni veled.
Lehúzta a kávéját,ledobott aprót az asztalra és elsietett,én pedig rögtön utána.
-Rukia várj,kérlek.-megfogtam a kezét és megállítottam
-Ichigo hagyjál.
-Nem beszélsz velem egy hónapja.Az istenért házasok vagyunk.-mondtam,ő pedig kicsavarta a kezét a szorításomból
-Megmondtam,hogy csak azért nem válok el,mert nem engedik.Irányomból vége ennek a kapcsolatnak.
-Kérlek beszéljük meg.
-Nem.Menj a kis barátnődhöz.
-Nincs senkim.-mondtam
-Úgyis lesz.
Az irodájáig követtem ,de csak marakodtunk és a végén rám csapta az ajtót.

Este azonban Renji eljött hozzám és megkért,hogy menjek haza.Nem értettem az egészet.
Amikor megérkeztem mérgesen állt az ajtóban Rukia.Ginrei állt mellette.
-Elég ebből a hisztiből.Költözz haza és tedd helyre a feleségedet.-mondta komoran és elsétált
Én csak néztem Rukiára,aki a melle előtt összefont kezekkel állt mérgesen az szobája előtt.
-Na mi van nem mész be?-kérdezte
Beléptem és leraktam a hátizsákom a sarokba.Megakadt a szemem a szekrényen lévő fadobozkáról.Még én raktam oda,miután a kezembe nyomta Unohana kapitány.
-Miért tartogatod?-kérdeztem
-A tartalmát már elástam.-mondta és befeküdt az ágyba.Nyakig betakarózott és elfordult a fal felé.
Mellé feküdtem,de előbb körbe néztem a szobában.Örültem,hogy otthon vagyok.
Ahogy oldalra fordultam megláttam a padlón összetörve az első évfordulós ajándékom számára.Mivel nem beszélt velem másról,csak a munkáról,beosontam és becsomagolva leraktam az ágyra.Ezek szerint egyből a falhoz vágta.Sok képkeret volt szív formában összeillesztve és mindegyikben más kép volt .A kedvencemet középre tettem.Akkor készült,amikor nyaralni mentünk annak idején.
Több,mint 3 hete hagytam itt és azóta fel se takarította.Nyílván le se szarja.
Felé fordultam és közelebb hajoltam,hogy mélyet lélegezhessek az illatából.
-Ne szagolgass,nem vagy kutya.-szólt rám
-Sokat fogytál.-állapítottam meg
-Óh,bocs,hogy fogyni mertem miután a szemétláda férjem lefeküdt az egyik diákjával,igen teljesen igazad van,az én k*rva anyám,mert fogyni mertem,miután becsaptak ....-kezdte a hátára fordulva
-Igazán szép vagy.-mondtam,mire ő hirtelen elhallgatott és rám nézett
Felállt és az ajtó felé vette az irányt.
-Hová mész?
-Ahova akarok.

Mivel fél óra múlva se jött vissza utána indultam.A ház sarka mögött ült és sírt a falnak dőlve.
-Gyűlöllek. -mondta,amikor odaültem mellé
Átkaroltam és magamhoz húztam.Álomba sírta magát,így végül felvettem és bevittem az ágyba.

Reggel korábban keltem,mint ő,ezért készítettem neki egy kávét,majd elmentem a 6. osztaghoz,hogy Renjivel beszéljek.
Nem fogadott túl nagy lelkesedéssel.Haragudott rám Rei miatt.
-Szia.-köszöntem
-Csá.Mit akarsz?-kérdezte
-Segítenél nekem?
Felhúzta a szemöldökét válaszul.
-Hol vehetnék egy nyulat?
-Minek neked nyúl?
-Szeretnék egyet venni Rukiának.
Elvigyorodott.
-Egy kib*szott nyúl miatt nem fog megbocsájtani,de legyen hát.Menjünk nyulat venni.

A peremvidékre mentünk át,egészen pontosan Kanga házza felé sétáltunk,de végül betértünk egy fogadó szerűbe.
-Szevasz.-köszönt a tulajnak Renji-A barátom akarna venni egy nyulat.
-Áh,végre valaki.Kövessetek,most lett új alom.Milyen kéne?
-Olyan,amivel foglalkozni kell és kicsi.Lehetőleg fehér és édes legyen.A piros szem kizáró ok,a feleségemnek lesz és nem szereti a piros szemű nyulakat.-mondtam,mintha Rukia még mindig a feleségem lenne
-Az ex nejének lesz pontosabban.-javított ki Renji rögtön
-Akkor neked ő kell.Gyere Daisy,úgy látszik örökbe fogad egy bolond nőszemély.
Egy tenyérnyi nyuszika a lábához szögdelt és mozgatni kezdte az orrát.
-Igen,tökéletes.-mondtam és felvettem
Hófehér bundája volt és hatalmas barna szemei.
Kifizettem és siettünk is vissza.
-Hogy álltok?-kérdezte Renji
-Esélytelennek látom,hogy valaha kibékülünk.De azaz igazság,hogy rohadtul megérdemlem.
-Ez elég valószínű.

Rukia kint ült és Ayaméval olvasott.Letettem a nyuszit és meglöktem,hogy oda ugráljon.Ahogy vártam Rukia meglátta és elmosolyodott.A karjaiba vette és megölelte,majd letette a fűbe,hogy szabadon mehessen ahová akar.A nyuszi azonban visszaugrált az ölébe.
-Renji,ez egy kurva okos nyuszi.
-Ja.-mondta a hátam mögül kémkedve
Figyeltem ,ahogy magához öleli újból a nyuszit mosolyogva.Ez volt az első nap,hogy mosolygott a vetélése óta.
Kiléptünk a ház takarásából és felé indultunk,mintha nem is mi küldtük volna a nyuszit.Rukia meglátott,de csak felém tartotta a nyuszit mosolyogva.
-Édes.Honnan szedted?-kérdeztem és leültem mellé
-Komolyan azt hiszed,hogy nem tudom,hogy te hoztad?-kérdezte felvonva az egyik szemöldökét
-Most elfogod engedni,csak mert tőlem van?
-Nyulas rizs.-mondta Renji és elröhögte magát
Rukia leesett állal nézett rá,majd magához szorította Daisyt.
-Köszönöm.-mondta.
-A neve Daisy.-mondtam
Elolvasta az utolsó pár sort Ayaméval,majd babusgatva a nyulat elvitte megetetni.


                            10. fejezet


7-en érkeztünk a 2. osztaghoz,hogy kiképzést kapjunk és beállhassunk a szolgálatukba.Az erőlétünket,gyorsaságunkat és a harci technikánkra kellett főleg edzenünk.
Soi fon mutatta be nekünk Ichigot ,az oktatónkat,akibe első percben beleszerettem.Nem is pazaroltam az időt sokáig,megpróbáltam elcsábítani.Egy ideig ellenkezett,de aztán magáévá tett az asztalán.
Még aznap,amikor reggelizni mentünk belebotlottunk a régi csoportjába.
-Na és ti is kedvelitek?-kérdezte egy pasi vigyorogva
-Persze.-felelte Aito
-Most hogy tanít?-kérdezte egy lány
-Hát minden nap egy új lecke.Délután meg az előzőt gyakoroljuk.
-Ti gyorsabban haladtok.Bemutatta már a feleségét?-kérdezte egy harmadik
-Ajh már Jinta,te folyton azzal a nővel jössz.
Elkerekedett szemekkel szinte letámadtam Jintát.
-Van felesége?
-Szóval még nem.Kérjétek meg rá.
-Mert?-kérdezte az egyik társam
-Csak kérjétek meg rá.-mondta vigyorogva

Reggeli után persze az óra első felében köré ültünk és Gyou megkérte,hogy mutassa be a feleségét.
-Ichigo nem mutatnád be a feleségedet?-kérte
-A feleségemet?-összeráncolt szemöldökkel nézett ránk-Minek?
-A volt csoportod szerint csak kérjünk meg rá.-mondtam szúrósan
Ő persze értette miért vagyok ilyen vele,de le se tojta.Elmosolyodott.
-Felhívom.-mondta és elővette a zsebéből a telóját
Csendben vártunk.
-Szia.Ráérsz?
-Rá.-hallottuk a hátunk mögül,így megfordultunk
Ez volt az első alkalom,hogy találkoztam a feleségével.Gyönyörű nő volt.Mellig érő holló fekete haja volt és hófehér bőre.Nem is ez volt a legszebb rajta,hanem a szeme,ami kékes-lila volt fekete hosszú szempillákkal keretezve.Nem volt túl magas, nem is túl domború,mégis az első perctől,hogy megtudtam,hogy létezik gyülőltem őt.
-Hát te?-lépett elé Ichigo
Volt köztük vagy 2 fej különbség.
-Áh,kösz a kitörő lelkesedésért,hogy meglátogattalak.-mondta nevetve,majd felmutatta a kezében lévő aktát
-Ezt a hadnagyodnak hoztam.
-Megkértek,hogy mutassalak be.-mondta neki és megölelte a derekát,majd megfordult-Szóval ő a feleségem,Rukia
Szinte egyszerre köszöntünk neki.
-Most bemutatom Rukián az ellenfél gyors kivégzését.
Meglepődve néztünk rájuk.
-Ezt most azért,mert tegnap megettem a csokidat?-kérdezte a felesége fel nézve rá,erre a mondatra mindenki elnevette magát a csoportomból,kivéve én
-Pontosan.-mondta Ichigo
A felesége ellépett mellőle és előhúzta lassan a kardját.
-Akkor lássuk,kié lesz az utolsó süti ma.-mondta és megfordult kardot szegezve Ichigonak

Nem várt egyikük sem,szinte fél pillanat múlva neki rontott a másiknak.Ichigo vette fel először a bankai alakot.Rögtön lesújtott két egymás utáni getsuga tensaival is.
Rukia könnyen odébb ugrált és megmutatta a kardját shikai formában.Nagyon illet hozzá ez a jégtípusú kard.
Igazából alig tudtam követni a mozdulataikat.Olyan gyorsan voltak,hogy csak a kardok surlódásának hangját hallottam.
Aztán Rukia is felvette a bankai formát és körülöttünk minden lefagyott,mintha tél lenne.A bankai mellé járó külső változás mindkettejükben közös volt,de innen lassabb volt,így már figyelemmel követhetem a küzdelmüket a hülye utolsó sütiért.
Ichigo egyenest a képébe kapott egy hóvihart.A fél oldalát lefagyasztotta,de mielőtt jött volna a következő sikerült eltörnie és elugrani.
Felvette a hollow maszkját,amit ezidáig még csak egyszer mutatott meg és a feleségének ugrott őrült erővel.
Rukia elrúgta magát és egy percig egymásra néztek,majd egymás felé kezdtek futni.Ichigo egyenest a felesége gyomrának szegezte a kardját.Már nem is lélegeztünk,azt hittük leszúrja a szemmünk láttára,ehelyett azonban az utolsó percben eldobta a kardját és elkapta az épp felé ugró lesújtó Rukiát,majd megfordult vele és padlóhoz vágta hassal a föld felé. Ránehezedett a térdeire és a kezeire,míg az alatta afekvő lány visszanyerte eredeti alakját és próbált kiszabadulni. Azonban ahelyett,hogy elengedte volna Ichigo elvette a kezéből a kardját és a nyakának szegezte.
-Nos ez volna a tökéletes gyors gyilkosság.A meglepetés erejével kell élni és rögtönözni.-mondta nekünk
-Hűha.-mondta Haraku
-Ebben a helyzetben már eltudnátok vágni a nyakát.-mondta és felhúzta a az állánál fogva a fejét óvatosan-Vagy simán kitekeritek a nyakát.Értelem szerűen ezeket nem fogom bemutatni.
Felállt és a hasánál fogva magával húzta Rukiát is,majd a talpára tette.
-Jól vagy?-kérdezte tőle
-Persze.-felelte leporolva magát,majd rámosolygott-Miért nem mutatod meg nekik a másik lehetőséget is?
-Mert az előző csoportban bele halt valaki.-mondta,mintha ott se lennénk
-Támogatok egy ebéd szünetet.Elmúlt dél.-mondta Rukia
-Oké,menjünk.-mondta Ichigo és kézen fogta
Elől mentek,mi meg utánuk,mint a kiskacsák. Benika és Reita előre mentek melléjük és beszélgettek velük,vagyis igazából faggatták őket.
-Mióta is vagytok házasok?-kérdezte Reita
-Nem sokára lesz egy éve.-mondta Rukia
-Hű,mintha tegnap lett volna.-mondta mosolyogva Ichigo,aztán elnevette magát-Rukia emlékszel,hogy berúgtál az esküvőnkön?-kérdezte és tovább röhögött
-Héj.-mérgesen nézett a röhögő Ichigora
-Ez a hülye benyomott 10 szakéval töltött sütit,mert nem engedték a svéd asztalhoz.
-Te idióta,éhes voltam.-morgott
Reita rámosolygott Rukiára,azt hiszem ez egy jel volt,hogy bejön neki.Elmosolyodtam,miközben arra gondoltam,hogy ezt még felhasználhatom.Nem érdekelt,hogy házas,megfogom szerezni,akkor is ha tönkre kell valakit tennem.


Másodjára akkor láttam a feleségét,amikor véletlenül berontottam az irodájába ő meg Ichigo ölében aludt.
-Ichigo...-rontottam be
-Halkabban,beteg.-mondta és akkor feltűnt,hogy ott pihen az ölében a neje vele szemben betakarózva
-Mi a baj?-kérdeztem álcázott érdeklődéssel
-Amióta túlélte azt a szar izzadást folyton beszed valamit.Most influenzás.-simogatja kezdte a hátát
-Akkor miért nem maradt otthon?-kérdeztem cinikusan
-Hogy kérdezhetsz ilyen hülyeségeket?
Amikor ez történt már 2 naponta lefeküdt velem titokban.Ez bizonyítja,hogy mindenki elcsábítható.Még a legboldogabb ember is.

Pár héttel később épp a székében szexeltünk,amikor őszinte választ akartam kapni egy régóta foglalkoztató kérdésere.
-Velem vagy a feleségeddel jobb a szex?
-A feleségemmel.-vágta rá rögtön,mire én megálltam
-Mi?
-Vele jobb.
-De mégis miért?-akadtam ki és gondolkodás nélkül neki támadtam-Már egy éve d*god!Mit akarsz még ettől az elhasznált nőtől?Nem unod még?
-Először is ne hívd így őt.Másodszor is több mint egy éve,az már van vagy más fél éve.Harmadszor pedig ő már tisztában vele,hogy mit szeretek és mit nem.Ráadásul a szerelmeddel csinálni teljesen más,de nem hiszem,hogy tudod miről beszélek.
Felpofoztam.
-Akkor k*féld őt!-vágtam oda és leszálltam róla
-Rei,mond mit akarsz tőlem,azon kívül,hogy jobb helyre jutassalak a felosztásnál?-kérdezte
Ez egy hazugság volt.Mégse mondhattam,hogy téged,csakis téged.
-Azt,hogy légy velem kedvesebb,ha már lefekszem veled.
-Igazad van.Ne haragudj.-mondta
Felvett és lefektetett az íróasztalra,majd csókolgatta a nyakamat.Elfordítottam a fejem,mire feltűnt,hogy ott áll a felesége az ablak előtt,leguggol,majd sírva elfut.Nem szóltam neki.Később kiderült,hogy a felesége sem,de lelépett az Emberek Világába hosszú időre,így úgy vettem,hogy nyertem és Ichigo az enyém.
1 hónapot voltunk szinte kettesben.Néha nagyon letört volt,így elkerültem,de álltalában rengeteget foglalkozott velem,persze még mindig titokban.
Aztán egy nap Aiko mesélte,hogy Ichigo aznap nem jön be,mert hazahozza Rukiát.Hatalmas csalódásként éltem meg és eldöntöttem,hogy másnap meglátogatom.


2 nappal később Ichigo bőrönddel jött,ráadásul késve az órára.
-Elvetélt a felesége.-mondta Reita halkan
-Terhes volt?-kérdeztem
-Mi történt?-kérdezte Aiko
-Ichigo lebukott a szeretőjével állítólag.
-Ne már!Szeretője van?-képedt el Benika
-Szóval szakítottak Rukiával?-kérdeztem,mire mindenki rám figyelt
-Igen Rei,de neked ez nem egyértelmű?Bőrönddel jött.
Hű bakker.Szétszedtem egy terhes nőt és a férjét.A bűntudattól elsírtam magam és nem mertem a szeme elé kerülni,csak ha nagyon msuzáj volt.
Ő is került.Már nem is volt önmaga.Unalmasan és egykedvűen adta le a gyakorlatot,de mi megértőek voltunk.Bár a délutáni óráink folyton elmaradtak,mert átment a 13. osztaghoz valami ürüggyel.

2 hónappal a szakítás után már otthon lakott,de még mindig nem békültek ki.Azonban épp óránk volt,amikor megjelen sírva Rukia egy bundás izét szorongatva.
Épp engem akart megtanítani a gyors átfordulásra kardrántással,amikor megláttuk,ahogy fut felénk sírva.Ichigo teljesen ledöbbent,majd szinte felborult,amikor Rukia a karjaiba vetette magát teljes erővel.
-Mi történt?-kérdezte és átölelte
-Daisy rosszul van.-felmutatta a szőrpamacsot,akiről kiderült,hogy egy nyuszi
Élettelenül hajlott le a feje.Kivette a kezéből és megrázogatta,mire a nyuszi lassan kinyitotta a szemét.
-Na jó,akkor a mai órán az lesz,hogy meglátogatjuk a peremvidéket útba ejtve az állatorvost.-mondta és sietve a nyugati kapu felé vette az irányt átkarolva a felesége derekát,hogy siettesse a lépteit
-Meg fog halni?-kérdezte Rukia felnézve rá,mire Ichigo megrázta a fejét és megpuszilta a feje tetejét

Az állatorvosnál gyakorlatilag berúgta az ajtót Ichigo és követelte,hogy azonnal lássák el Daisyt.Kiderült,hogy a nyuszi megevett valami műanyag darabot és beakadt a gyomrában felsértve azt.Egy gyors műtétel kiakarta szedni az orvos,így Rukia bent maradt,míg Ichigo kint ült velünk
-Most kibékültettek?-kérdezte Benika
-Nem.Csak túlságosan megszerette és féltem,hogy megdöglik az a k*rva nyúl.
Úgy mondta mintha nem szerette volna ő is a nyuszit,pedig amikor kijött a frissen műtött Daisy és a gazdája elmosolyodott és hazáig babusgatta.
A 2. osztag törzs helyénél kicsit lemaradtunk.Úgy csináltunk,mintha nem figyelnénk,hogy köszönnek el egymástól.
-Köszönöm.-mondta Rukia és átvette
-Nincs mit.
Rukia a földet nézte,míg Ichigo őt.A kínos csend már nekünk volt kellemetlen.,végül Rukia törte meg.
-Egy kicsit deja vum van.-mondta és felnézett rá mosolyogva
-Csak annyi a különbség,hogy fogunk még találkozni.-mondta Ichigo vigyorogva
-Azután is találkoztunk.
-De most nem kell csak pár órát várnom,hogy lássalak.
-Ma nem leszek otthon.
-Hová mész?
-A dolgomra.-mondta Rukia és elfordult,hogy elmenjen
-Későn jössz haza?
-Valószínűleg.-mondta és rávigyorgott-A pap rám parancsolt,hogy húzzak el gyónni.
-Ó jaj,akkor hozzám is jönni fog.-sóhajtott fel
-Szerintem ő már rég tudja,hogy te egyszer úgyis a pokolra jutsz.-mondta
-Nocsak ki beszél,kedves vicces úgy megijedni a templomban,hogy felkiáltunk,hogy az Isten b*ssza meg.
-Óh pont az beszél,akinek az ostya adásnál az Isten testés dumára az volt a válasza,hogy fúj b*szd meg?
-Pff...te meg...héj,te fodrásznál voltál?-kérdezte és odalépett hozzá,majd megtapizta a félig feltűzött haját
-Talán,de ne tapizd össze.-csapott rá a kezére
-Rövidebb.
-Jön a nyár.Melegít és eltakarja a fél harci teret most már.
-Végülis mindegy milyen a hajad,ugyan olyan szar harcos maradsz.-mondta Ichigo beképzelten az ég felé bámulva,mire a felesége behúzott neki egyet és morogva elment
-Mit bámultok?-kérdezte
-Semmi...mi csak,szóval...-kezdte Aiko
-Lássuk azt az átfordulást.-mondta a szavába vágva

A 6-os csoportal,ahová beosztottak este elmentünk kocsmázni.A város szélén lévő lyukba,hogy ne kelljen mentegetőzni,ha összefutunk valami rangos személlyel.Azonban Renji,Ichigo egyik barátja is ott volt nem mással,mint Rukiával.Szakéztak és beszélgettek.Sose láttam még ennyire lazán öltözve őket.Rukián egy nadrág volt bebújos kapucnis pulcsival.Renjin pedig egy laza farmer pólóval.Pont úgy néztek ki,mint az emberek.
Rukia felém nézett és rögtön vágott egy grimaszt,majd felállt és elment.
Itt volt a tökéletes alkalom,hogy beszélhessek valakivel a dologról.Leültem Renjivel szemben.
-Mi a...-kezdett bele,amikor észrevett
-Szia.
-Mit akarsz?-kérdezte morcosan
-Kérdezni valamit.
Felsóhajtott,majd hátra dőlt.
-Mégis micsodát?
-Hogy van Rukia és Ichigo?
Felhúzta a szemöldökét.
-Mégis miért érdekel ez téged?
Az ölembe lévő kezeimet néztem,majd halkan beismertem.
-Bűntudatom van.Szeretném,ha kibékülnének.
-Nem fognak.Mindenki szeretné,csak Rukia nem.
-Reménytelen a dolog?
-Azt azért nem mondanám,de sose lesz már a régi.Az a k*csög elrontotta végleg.Persze próbálja jóvá tenni,de azért lássuk be,hogy jobb lenne ha elválnának vagyis Rukiának biztosan.
-Akkor miért nem teszik azt?
-A nemeseknél bonyolult a dolog.Van egy fejes,aki mindent megszabhat és a többiknek aszerint kell cselekedni.Meg amúgy is csak a férfi kezdeményezhet válást.
-Értem.Gondolom Ichigonak meg eszébe sincs elválni.
-Ebben tévedsz.Nem akar,de már intézkedik.Ma mondta Rukiának.
-Mi?-kérdeztem vissza meglepetten
-Úgy döntött,hogy ez így nem élet és inkább szabadon engedi őt.
Mondott még valamit,de csak homyálos hangokat hallottam.Túlságosan sokkolt a dolog.El se hiszem,hogy képes voltam erre vetemedni.
-Rei.-szólított meg kis idő után
-Igen?
-Hallottad,amit mondtam?
-Nem.-ismertem be
-Csak azt mondtam,hogy szerintem hiba,amit Ichigo tervez és esetleg dumálhatnál vele.
-Miért én?
-Mert a te hibád részben.
-Én nem akartam bántani Rukiát.
-Akkor minek is kezdtél ki a haverommal?
-Egy ideig fogalmam se volt,hogy van felesége.
-Már mindegy.
-Szerinted tényleg képes lesz Ichigo elhagyni?
-Őszintén?
Bólintottam.
-Nem,de ha azt látja,hogy Rukia ezt akarja akkor megfogja tenni.Amióta ismerem csak az érdekelte,hogy másoknak mi a jó,főleg ha Rukiáról volt szó.Már akkor is ezt csinálta,amikor alig ismerte.Képes volt átjönni és szembe nézni egy egész várossal,hogy megmentse őt.-felnevetett-Amikor hazahoztuk Rukiát rettenetesen szánalmasan feküdt a saját vérében az utcán,de amikor újból találkoztam vele szétrúgta a p*csám pár perc alatt,csak azért,hogy kiszabadítsa.Erre,amikor végre újból találkoztak máris összevesztek.Ezek ketten folyton veszekedtek.
Elmosolyodtam.
-De akkor mégis,hogy hogy összejöttek?
-Fogalmam sincs.Kérsz egy italt?-kérdezte
-Köszönöm,egy szaké jól esne.
Rendelt mindkettőnknek egyet.
-Na és te?-kérdezte
-Én?
-Miért kezdtél ki vele?
-Szerettem.
Sóhajtott.
-Remélem ő téged nem.
-Nem.
-Akkor még élhet egy ideig.-vigyorodott el
Kihozták a szakét,koccintottunk.
-Egészségedre.-mondta
-Neked is.


                                11. fejezet


Fájt,amikor pár hónap szenvedés után Ichigo bejelentette a döntését az ágyban.Mellette feküdtem és bámultam a plafont.Ő is hasonlóképp helyezkedett el.
-Szeretnék elválni.-mondta
A hír sokkolt.Nem tudtam mit tehetnék,így végül felálltam,felöltöztem hétköznapi ruhába és elmentem sétálni,de Renjibe botlottam,így végül elmentünk inni,hogy elmeséljem mi történt.
-Szóval elakar válni.-mondta és meghúzta a szakét
-Aha.
-Ez egy k*csög,jobb is,hogy elmegy.Gondolj arra mit tett veled.
A látószögemben észre vettem,hogy valaki bámul mereven,így odafordultam és azzal a libával találtam szemben magam.Elfintorodtam.
-Ja,sokkal jobb lesz.-megittam az utolsó kortyot,majd felálltam-Most megyek.Szia.
Hazaindultam,hogy befeküdhessek a lassan volt férjem mellé.

Nem aludt,sőt ugyan úgy feküdt,mint amikor elmentem.Még Daisy is ott feküdt mellette.
-Szia kicsikém.-köszöntem a nyuszinak és megsimogattam,amikor bemásztam a helyemre
Hátat fordítottam neki és a falat bámultam.
-Nem mondasz semmit Rukia?-kérdezte megtörve a csendes fal bámulásunkat Ichigo
-Örülök,hogy így döntöttél.Beszéltél már Ginreiel?
-Igen.Ma megkaptam az engedélyt az egyháztól is.
Nem bírtam tovább.Elsírtam magam,de nagyon figyeltem,hogy ne vegye észre.
-Ez igazán jó hír.Milyen indokot mondtál?
-Azt,hogy kényszerítettek a házasság megkötésére és,hogy emiatt hűtlen voltam hozzád.
-Ma a pap azt mondta,hogy jövő hét kedden vár minket házassági tanácsadásra.-próbáltam utalni,hogy van más lehetőség is,de ő nem fogta fel,azt hitte csak érdeklődöm
-Ő még nem tudja.Egyből az egyházi bírósághoz fordultam.
-Miért volt ilyen sietős?-kérdeztem hirtelen,de rögtön megbántam
-Egyszerűen szánalmas,hogy így élünk.
-Szóval akkor már csak aláírom és vége?
-Igen.
A szívem megszakadt a válaszától.Nem tudtam tovább titkolni és felzokogtam.Ő rögtön a hátamra fordított és bámult a pofimba.
-Most mi a baj?-kérdezte aggódó pillantással
-Semmi.-mondtam bőgve és letöröltem a könnyeim,de minek
-Akkor miért sírsz?
-Ezek öröm könnyek.-hazudtam,majd levettem a gyűrűmet,amit már vagy más fél éve hordok és a kezébe nyomtam
-Miért adod vissza?-nézett rám értetlenül
-Nekem nincs rá többé szükségem.A következő feleséged nyílván szeretni fogja.
Elfordultam,hogy ne lássa,hogy mennyire rosszul esik,hogy elhagy.Ő azonban az éjjeli szekrényemre rakta a gyűrűt és befeküdt a saját helyére nekem hátat fordítva.
-Csinálj vele amit szeretnél.Az a te gyűrűd.-morogta
Felé fordultam és még utoljára megnéztem,ahogy mellettem fekszik.Egész este csak néztem őt hátulról.Nem tudtam elszakadni a látványtól.

A Nap első sugarai térített észhez,vagyis pontosabban az,ahogy Ichigo felkelt az ágyból,amint megjelentek és elővette a bőröndjét a hátizsákjával.Lassan elkezdte elpakolni a cuccait,de most mindent.Az íróasztalról is elvette a dolgait és a szekrényét is teljesen kiürítette,mintha soha itt se lakott volna.Csendben figyeltem őt.Azt akartam mondani neki,hogy kérlek ne menj el,de nem voltam elég bátor hozzá.

Végül én is felkeltem és elkezdtem levenni a falról a közös képeinket.Reménykedtem,hogy megállít és visszavonja a döntését.
-Mit csinálsz?-kérdezte
-Takarítok.-mondtam egyszerűen és a képkereteket beraktam egy dobozba
Az esküvőnk képét hiába nyújtózkodtam nem értem el.Mögém lépett és levette nekem.
-Köszönöm.-mondtam,amikor a kezembe adta
Megakadt rajta a szemem,csak néztem,ahogy morcosan nézünk a képen.Mindketten mérgesek voltunk,mert az ágyból szedtek ki minket ezekhez a hülye képekhez.
Megfordultam,hogy elmondjam neki,hogy szeretem és nem akarom,hogy elmenjen,azonban a szobában egyedül voltam.Egyedül a szél mozgatta a függönyöket.
A padlóra rogytam és kiadtam minden bánatom a képet szorongatva.


2 féle ember létezik válásnál.Első,aki a munkába veti magát,míg a második olyan,mint én.Csendes önsajnálatba fog és a sötét szobában ül napokig minden táplálék és folyadék nélkül.A közös emlékeink között feküdve szenvedtem Daisyt nyomorgatva.Szerencsétlen nyúl,majdnem meghalt,mire összeszedtem magam.
7 napba telt,mire annyira összetudtam magam szedni,hogy kinézzek az udvarra.A lépcsőig jutottam,ott leültem és az emlékek miatt újból elsírtam magam,így szabadjára engedtem a nyuszit,hogy egyen valamit és visszabújtam a szobám rejtekébe.

Hangokra keltem,nyílván már éjszaka volt,mert kintről még egy pici fény sem szűrödött be.
-Hogy van?-Ichigo volt az
-Igazából nem láttam egy ideje.-Hisanával beszélgetett
-Miért nem nézted meg?-kérdezte mérgesen a volt férjem
-Nem akarom zavarni,de amúgy is miért érdekel?
-Ukitake küldött.
-Komolyan csak emiatt?
Ichigo nem válaszolt neki.Pár perc múlva az ajtóm résnyire kinyílt és belépett rajta Hisana.Odajött hozzám,de amint meglátta,hogy nyitva a szemem megugrott és felkiáltott,mire Ichigo berontott.
-Mi az?-kérdezte
-Semmi,csak megijedtem.-nevetett fel a nővérem-Hogy vagy Rukia?
Csak az arcon dugtam ki a takaróm alól,a fejem is be volt bugyolálva,így nem csoda,ha megijedt.
-Mit akartok?-kérdeztem ellenségesen
-Csak megnéztem élsz-e még.-mondta
-Csak pihenek,beteg vagyok.-hazudtam

-Mi a baj?-kérdezte Ichigo aggódva
Mivel nem ismertem túl sok betegséget,csak a legalapvetőbbeket,kinyögtem az első eszembe jutót.
-Torokgyulladás.
-Kérsz valamit?Miért nem szóltál eddig?-kérdezte Hisana
-Csak aludni akarok.Hagyjatok békén.

Aggódva méregettek,majd végre kimentek.Bárcsak mondhatnám,hogy Ichigot megviselte a vállás,de akkor hazudnék.Nagyon jól nézett ki,mint egy normális felszabadult ember.Pulcsiban,farmerben és ingben volt,ami frissen volt vasalva,csak,hogy Ichigo nem tud vasalni.Nyílván Rei vasalta ki neki.
Már a gondolat szörnyen rosszul esett.A tudat,hogy ismét a szeretőt választotta rosszabb volt,mint amikor átszúrták a hasam teljes erőből a Hueco Mundoban.Pedig életemben az fájt eddig a legjobban.

Másnap hajnalban felkeltem és elmentem fürdeni,majd reggeliztem és végre bementem dolgozni.Mindenki sajnálkozó pillantást vetett rám,kivéve a kapitányom,ő örült,hogy végre bementem.Nagy szeretettel fogadott és nem kérdezett semmit.Pont erre volt szükségem.
Ebédidőben azonban szomorúan rakott le egy levelet az asztalomra,majd kiment.Az egyházi bíróság címere volt rápecsételve.Tudtam,hogy ez a beidézés lesz,hogy aláírjam a papírt.
Kibontottam és valóban az volt.Másnap kellett volna megjelennem,de már tudtam,hogy nem megyek el rá.Nem állok még készen arra,hogy elváljak.

Mégis elmentem,de csak azért,hogy lássam Ichigo elmegy-e rá és ha igen,akkor kivel.Bebújtam egy bokorba,ami alatt tökéletesen kiláttam.
-Mit csinálsz?-szólítottak meg hátulról
Megijedve felültem.Ichigo támaszkodott a kezével a térdén mögöttem.
-Én...
Leült velem szemben a bokorban.
-A 2. osztaghoz abból az irányból van közelebb.-mondta felé mutatva
-Értem.
Néztünk egymásra csendben.
-Mit csináltok?-Renji felettünk állt és bámult
-Semmit.-válaszolta Ichigo engem nézve-Szerintem menjünk be.-mondta végül és felém nyújtotta a kezét,hogy segítsen felállni
Elfogadtam és elindultunk aláírni a papírokat.Minden lépés túl gyors volt.Renji mögöttünk jött,bár nem tudom minek.
A pap mérges volt ránk,ezért csak a kezembe nyomott egy tollat és az orrom alá dugta a papírt.Már majdnem aláírtam,amikor Ichigo kikaratézta a kezemből a tollat,akkorát csapva a kezemre,hogy valószínűleg befog lilulni.
-NEHOGY ALÁ MERD ÍRNI AZT A K*RVA LAPOT!-üvöltött rám
-HÉJ!EZ FÁJT!MIÉRT VAGY EKKORA SEGGFEJ?!-üvöltöttem vissza a kezem simogatva
Renji mögöttünk állt meglepődve.
-Te idióta komolyan azt hitted,hogy engedem,hogy aláírd azt a sz*rt?-förmedt rám ez a hülye
-Nem is akartam,de most már csak azért is alá fogom!-mondtam mérgesen
-Ha alá mered írni eltöröm a kezed és aztán újból elveszlek feleségül!-kiabálta mérgesen
-Utállak!-üvöltöttem
-Kitudnám tekerni a nyakad annyira idegesítesz.-morogta
Fort bennem a düh,de csak néztük egymást.
-Mikor érkezel?-kérdeztem végül a szemébe nézve tetet méreggel
-10-re.Soi Fonnal elintézem a papír munkát este.
Bólintottam,majd lassan elsétáltam.

Kitakarítottam,majd szépen kicsinosítottam a szobát,mintha soha nem ment volna el.Viszaraktam a képeket a falra,még azt is,amit tőle kaptam az első évfordulónkra.Az éjjeli szekrényre visszatettem az óráját és a kedvenc gyertyáját.Még pont volt annyi időm,hogy hajat mossak és magamra kapjam a kedvenc hálóingjét.Úgy tettem,mint aki alszik,nehogy azt higgye,hogy érdekel a hazajövetele.A végén még elbízza magát.
Fél 10-kor lépett be.Lerakott valamit,ami nagy valószínűséggel a bőröndje volt,majd átöltözött és bebújt mellém.Az egyik kezét a fejem alá dugta,míg a másikkal szorosan átölelt.
Felsóhajtott,majd lassan kifújta.
-Rukia.
-Hm?
-Szeretlek drágám.-mondta és megpuszilta a fejem búbját
Hiába a nagy igyekezet egy rohadt centit se nőttem,így még fekve is bő egy fejjel magasabb volt.
-Én is szeretlek szívem.-felé fordítottam a fejem és adtam neki egy szájra puszit
Hulla fáradt volt,de azért rám mosolygott.
-Nagyon nehéz napom volt.
-Nekem is.
-Köszönöm,hogy nem írtad alá azt a sz*rt.-mondta boldogan
-Hol van Daisy?-kérdeztem témát terelve
-A lábamnál,ne aggódj.Lassan már mehet a levesbe.Jól felhízlaltad.-mondta nevetve
-Héj...-megfordultam,hogy leordítsam a fejét a helyéről
Ránéztem mérgesen,de ő nem engem figyelt.A falon lévő képeket nézte mosolyogva.
Rátettem a kezem az arcára és megcsókoltam.

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 25
Tegnapi: 20
Heti: 56
Havi: 357
Össz.: 34 038

Látogatottság növelés
Oldal: Nehéz döntés előtt 7.-11.
Ichigo and Rukia fanfiction - © 2008 - 2024 - ichigoandrukia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »