Ahogy néztem Ichigot,amint belép a kapun akaratlanul is eszembe jutott Kaien,amikor pont így eltűnt ő is.
Hazafelé végig azon morfondiróztam,hogy tulajdonképpen hol rontottam.

„-Szia.-mosolygott rám
-Helló.
-Helló?!-kérdezte kiakadva”

Igen nyilván már akkor,hisz ha nem ismerem meg Kaient annyira,akkor nem lennék most ilyen helyzetben.

Eszembe jutott Kaien,amikor először elmondta az erdőben,hogy mit érez.

„-Mert...ÉN SZERELMES VAGYOK BELÉD!-kiabálta a pajtában,amibe az eső elöl bújtunk el
-De feleséged van.
-Már nem szeretem.Eltávolodtunk.
-Nem baj,a házasság szent.-mondtam,pedig tudtam jól,hogy pont az ellenkezőjét gondoltam
Megragadott és megcsókolt,amit nem azonnal,de viszonoztam.”

Nyilván,akkor kellett volna megállni és nem hónapokig húzni a dolgot,hogy mindenki számára egyértelmű legyen,hogy vonzódunk egymáshoz.
Úristen mennyivel könnyebb dolgom lenne,ha akkor megálljt parancsolok magamnak.

Újra bevillant egy kép.Most az,amikor végül belementem,hogy a barátnője leszek.

„-Nem tudom.-mondta váll rándítva,én pedig csak néztem rá
-Kaien.-álltam meg
-Hm?-kérdezte és pár lépés után ő is megállt
-Miyako hogy van?-kérdeztem,mert egy ideje nem láttam
Ő rám nézett,majd tovább indult
-Megvan.
-Na és a kapcsolatotok?
-Az már rég halott.-felelte nevetve
-Akkor miért nem válsz el?-kérdeztem és utána futottam
-Van kedved beugrani a nővéremhez?Itt lakik?-mutatott egy furcsa házra
-Oké,menjünk.

Végig vitt a házon,majd megmutatta a szobáját,ahol egy csomó olyan dolog volt,ami felkeltette az érdeklődésem.

-Te is szeretsz röplabdázni?-kérdeztem
-Aha.
-Héj,ez nekem is megvan.-mondtam a röplabda mellett lévő könyvre-Úristen tudsz gitározni?
-Lassan indulnunk kéne.-mondta és hozzám bújt hátulról
Elgondolkodtam és végül úgy döntöttem,hogy nem szabok határt az érzéseimnek,végülis kitudja lehet ő a nagy Ő.
Rátettem a kezem az övére,mire megakadt a lélegzete.”

Úristen mekkora seggfej voltam...még,hogy ő életem szerelme....
Ezen kívül tulajdonképpen rettenetesen boldog voltam vele.A legnagyobb titokban,de mindig gondoskodott róla,hogy ne érezzem magam bűnösnek vagy elhanyagoltnak.
Vagyishát 11 hónapig titokban,aztán robbant a bomba...

„-Hívtál?-kérdeztem,amikor beléptem az irodájába
-Ülj le.
Így is tettem,mire odajött,leült mellém és megfogta a kezem.
-Összeköltöznél velem?-kérdezte,mire én meglepve néztem rá
-Na és Miyako?
Akkoriban még úgy éltem,hogy ami a szívem nyomta az a számon is kijött.
-Tegnap elmondtam neki,hogy mi van köztünk.
-Elment az eszed?
-Amúgy is sejtette.Nem volt választásom.-mondta és beletúrt a hajamba,majd arcon puszilt
-De most mindenki szajhának fog tartani....mi lesz,ha a bátyám megtudja?
-Már tudja és rettenetesen haragszik.Azt üzeni,hogy megvet és nem akar soha többé látni.Miyako rögtön hozzá szaladt.
-De Kaien...
-Nem lesz baj.Egy kis idő és mindenki elfelejti,mi pedig élünk majd nagy boldogan.
-Ezt átkell gondolnom.
-Csak nyugodtan.-mosolygott rám szívfájdítóan,így elpirultam
-Segítesz összepakolni?-kérdeztem mosolyogva
-Persze.-felelte az arcom simogatva”

2 és fél év volt,mire a bátyám egyáltalán köszönt nekem.2 és fél év együtt lét után jutott el arra a pontra,hogy talán tényleg szeretjük egymást.

Mi pedig Kaiennel pont akkor tudtuk meg a nagy hírt...

„-Megjöttem!-kiabálta,mikor késő este hazaért
Én már rég feküdtem.
-Mi a helyzet cilukám?-kérdeztem,amikor bedőlt mellém és megölelt
-Hiányoztál.-morogtam a mellkasába
-Te is.-mondta és homlokon puszilt
-Akarsz akasztó fázni?-kérdeztem
-Nemmm.
-Léccikeee.
-Neeem.Fáradt vagyok.
-Oké,én kezdek.-feleltem és elvettem az előre oda készített lapot
-A.-mondta szem forgatva
Beírtam egyet.
-B.
Meghúztam az első vonalat.
-E?
Beírtam kettőt is az első szóba,mire ő nézett rám.
-Ez egy mondat.-magyaráztam.-Két szó.
Egy ideig még játszottunk,majd amikor felakasztottam beírtam a helyes megoldást és a kezébe adtam a lapot összehajtva.Fáradtan bontotta ki,majd elolvasta.Rám nézett,majd megint elolvasta.
-Óh,drágám,olyan boldog vagyok veled.-mondta és magához szorított”

Másnap bekereteztette azt a hülye kis cetlit,amire azt írtam,hogy terhes vagyok.Persze a mai napig megvan.
Akkoriban nem láttuk fontosnak,hogy valakinek bejelentsük a dolgot,így mindenkit meglepett,amikor kigömbölyödtem,mint egy bálna,majd még jobban,amikor megszülettek az ikrek a 8. hónapra.

Eszembe jutott,amikor felfedeztem,hogy megromlott a kapcsolatunk.Megráztam a fejem,hogy elűzzem a rossz emléket.
Kimerültek voltunk a gyerekek miatt és sokat veszekedtünk,majd egy nap,amikor épp a gyerekekkel játszottam az ágyunkon ő hazaesett.

„-Hol voltál?-kérdeztem
Nem felelt,csak bedőlt mellénk hanyatt fekve.
Kamilla hasát simogattam,amikor újra megkérdeztem,mire ő felém fordult és simogatni kezdte a fia arcát.
-A feleségemmel voltam.-közölte
-Mi?-kérdeztem meglepődve
-Mondom a feleségemnél voltam.
-De miért?
-Hallod kicsim anyuci szomorú,mert apu a feleségével töltött pár órácskát.Ugye milyen gonosz?-gügyögött a babának”

Persze azonnal elsírtam magam.Talán pont az a sírás volt,ami átlendítette őt a döntés rosszabbik oldalára.Utálta,ha sírtam.Mindig megkaptam,hogy olyan vagyok,mint a felesége olyankor.

„-Menj el.-mondtam
-Már összepakoltam.-mondta és felállt,majd a kezébe vette az ikreket
-Mit csinálsz?-kérdeztem,amikor megindult velük és utána siettem
-Elviszem őket.Nem fogom itt hagyni neked.
-Azonnal tedd le őket!-kiabáltam és eszméletemet vesztettem a vitában”

Amikor újból észhez tértem Kaien felpofozott,majd letette Kamillát,közölte,hogy neki csak a fiú kell,becsapta az ajtót,bezárt és elment.
Én órákig zokogtam és dörömböltem,de senki nem sietett a segítségemre.


Magamhoz öleltem a lányom és a falnak dőltem,mert beletőrödtem a sorsomba.

Valószínűleg elaludhattam,vagy elájultam vagy kitudja.Ez a rész sosem vált tisztává számomra,de az ágyamban keltem betakarva és mind a két csöppség a bölcsőjében volt.Kaien pedig a csípőmnél ült és a két oldalamon támaszkodott a kezével.

„-Rettenetesen sajnálom.Elment az eszem.Nem is tudom,hogy gondolhattam ezt helyesnek.Miyako tele beszélte a fejem tegnap és egy csomót ittam is.Kérlek bocsáss meg kicsikém.-könyörgött sírva az arcom simogatva,majd rám dőlt és alig kapott levegőt a zokogástól
-Azt akarom,hogy válj el.-mondtam
-És akkor megbocsájtasz?
-Igyekszem majd.”

Másnap Miyako halál hírét hozták.Ő elrohant,mire én a két karon ülő babánkal utána mentem,hogy emlékeztessem az ígéretére.
Amikor kijött Miyako holteste mellöl én ott vártam rá.Szembesítettem a ténnyel,mire ő közölte,hogy ő a felesége volt,én pedig csak egy szerető vagyok.

Pontosan ekkor gyűlöltem meg végérvényesen.Tulajdonképpen emiatt a mondata miatt tudtam megölni őt.

„-Sajnálom...de megérdemelted a halált.-mondtam a végét a fülébe suttogva zokogva és ölelve
-Semmi baj.Tudom.-mondta mosolyogva és a fejemnél magához ölelt-Sajnálom.-nyögte és egy utolsó szakadozott levegőt vett,majd meghalt”

Azt hiszem már akkor elrontottam,amikor annyit mondtam neki,hogy heló.
Bár akkor nem ismerném Bent,aki házastársnak pocsék,de barátnak kiváló.Mindig támogat és segít,ha kell.
Ha Ben nem lett volna a férjem valószínűleg sosem segít Uraharának,Ishinnek és nekem,hogy az egész Lelkek Világa segítsen Ichigonak.
Szóval ha Kaienhez akkor nem szólok hozzá,nem ismerem meg Bent és akkor nem lehetne Ichigo és köztem semmi.
Vajon akkor tényleg elrontottam?

Nem.Nem hiszem.

 

Oldal: Álmaim nője 6.
Ichigo and Rukia fanfiction - © 2008 - 2024 - ichigoandrukia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat