Ichigo and Rukia fanfiction

1. fejezet

  Már 2 hónapja is, hogy véletlen lefeküdtünk és most itt hisztizik, mintha az én hibám lett volna a dolog. Az egyetlen dolog, amire most gondolni tudok, hogy ezt elbasztam és a bátyja amint megtudja, kitekeri a nyakam.
-Ichigo, hallod amit mondok? - üvölti és fejbe rúg.
-Igen. - mondom és úgy maradok, ahogy vagyok.
Mit tehetnék? Mostmár késő ezen gondolkozni.
-És mit akarsz tenni?
-Fogalmam sincs - ismerem be - De biztos ez Rukia? Mármint, én nem mondom, hogy egy kurva vagy - köhintek - de nem feküdtél le mással is?
-Menj a francba te balek! - üvölti és kiront. Meg sem lepődök, amikor Uraharaék hallgatózva gugolnak az ajtó előtt. Rukia viszont elrohan. Nem tudom, hogy ki hogyan reagál, amikor közlik vele, hogy apa lesz, de engem rohadtul sokkolt.
-Szarban vagyok. - sóhajtok és elindulok hazafelé, hogy feldolgozhassam ezt a hírt.
Amikor hazaérek apám megint egy rúgással köszönt, amit most nem tudtam kivédeni.
-Ichigo... - mondja - Veled meg mivan fiam? Csak nem hiányzik az apai szeretet? Keblemre fiam! - Mielőtt még rámtapadna kicsúszik a számon.
-Apa leszek.
Yuzu elejti a rizses tálat, Karin csak bámul, apám pedig hirtelen elkomolyodik.
-Ki az a nő? - kérdezi határozottan.
-Rukia. - idegesen vakargatom a tarkóm, még magam se dolgoztam fel, nemhogy ők.
-Fiam, annyiszor mondtam már ,hogy védekezz. DE SEMMI BAJ! NAGYPAPA LESZEK!-odafut anyám poszteréhez és elmeséli neki is.
-Te barom. - közli Karin és felmegy.
Yuzu pedig csak áll ott és néz. Sikeresen sokkoltam az egész családom is. Inkább felmegyek.
Odafent arra jutok ,hogy írok egy sms-t Rukiának.
Ichigo: Sajnálom.
Nagyon mást úgyse tudok mondani. Főleg, hogy igazából tényleg az én hibám. Eszembe se volt, hogy kéne védekezni. Csörgést hallok és látom, hogy visszaírt, majd chatelésbe kezdünk.
Rukia: Én is.
Ichigo: És mit szeretnél tenni? Valakinek elmesélted már?
Rukia: Még nem és nem is tudom, hogy mit kéne tenni. Bár szívem szeirnt megtartanám. Ritka, ha egy halálistennek van gyereke.
Erre nem tudtam mit írni, tehát megakarja tartani.
Ichigo: Amúgy hogy vagy? Egyáltalán hol vagy?
Rukia: Urahara. Jól. Te?
Felálltam és elindultam a bolt felé.
Ichigo: Hát, úgy érzem ezután a bátyád tuti megfojt. Kicsit nyugtalanít a tudat.
Rukia: Én a helyedbe edzenék kicsit. :)
Ichigo: Haha, régóta nem harcoltam komoylan, de nem puhultam el.
Rukia: Ezzel vitatkoznék eperke.
Ichigo: Hányszor mondtam már, hogy ne hívj így? Az Ichigo nem epert jelent, hanem egy védelmezőt.
Rukia: Na persze.
Amikor megkaptam már ott voltam.
-Hol van Rukia? - kérdeztem Ururutól, ő pedig a hátsó szobára mutatott.
Rögtön elindultam felé és berontotam.
-Igen képzeld te barom, az Ichigo védelmezőt jelent! - üvöltöm.
Ő meglepődve felugrik.
-Mit keresel itt?
-Hazaviszlek, nem aludhatsz itt. Renji még rádmászik.
-Ezt hallotam te köcsög! - üvölti a másik szobából és beront - Na mivan kérsz egyet?!Rendezzük le a pincében, te liliomtipró!
-Már ő is tudja? EZ NEM KÖZÉRDEKŰ INFORMÁCIÓ!
-Ugyan már Kurosaki úr - legyezi magát Urahara - Igen nagy esemény ez az életünkben. - nevet ravaszul.
Istenem, hülyékkel vagyok körülvéve.
-Amúgy is, amikor legutóbb nálad aludt mi lett a vége? - kérdezi Renji.
-Hazakarok menni - mondja halkan nekem Rukia.
Mire hazaértünk már éjfél is elmúlt és végig kussba voltunk. Egyikünk sem döntötte el, mi lenne a helyes megoldás.
Otthon pedig mindenki meglepődik, hogy ott vagyunk. Mintha nem itt laknék basszus. Yuzu nagyon kedves volt Rukiával, Karin inkább mitnha megvetette volna. Apa pedig, hát ő adta a szokásost. Megtudtam, hogy Rukia hogyan jött rá, hogy terhes és arra is, hogy mit keres itt. Amikor felmentünk felajánlottam az ágyam.
-Aludj te az ágyban.
-Minek? - nézett értetlenül.
-Mert az a szekrény nem kényelmes.
-Nekem az - és már magára is zárta.
Idegesen lefeküdtem aludni, de nem jött áloma szememre. Valószínűleg ha most feltűnne egy lidérc, kegyetlenül kivégezném, hogy levezessem a stresszt.
-Rukia - szólítom meg este.
-Mondjad - tehát ő sem tud aludni.
-Ígérem jóvá teszem. - suttogom a sötétbe.
A szekrény kinyílik és ő kilép, majd rámfekszik és megölel. Pár perc múlva mélyen alszik. Én viszont virrasztok továbbra is.

2. fejezet

Ma van Rukia a 4. hónapban. Picit kigömbölyödött, de semmi érdekes. Iskola után, ahova ő nem jár persze, elkísérem hasi ultrahangra apámhoz. A látvány egészen lenyügőző, főleg ahogy mozog benne a baba.
-Én a helyetekben rózsaszín ruhákat vennék. - közli apám.
-Már látszik, hogy lány? - kérdezem meglepődve.
-Dehogy, az még korai kicsit, de a családunkban általában lányok vannak.
Belegondolva tényleg. Az unokatesómék is lányok, sőt van két húgom. Egyetlen egy unokaöcsém van az is másodágon.
Rukia elmondta a bátyjának, sőt a kapitányának is a helyzetet úgy egy hónapja, azóta be se akarom tenni a lábam oda. Biztos a kapunál várnak gyilkolni. Renji is mindig nekem esik, hogy az „ő” kicsi Rukiáját megrontottam, viszont mi elég jól elvagyunk ettől függetlenül.
Minden este elmegyünk sétálni és beszélgetünk. Harcolni nem engedem, amiért folyton hisztizik. Mindig idegesít én pedig legszívesebben lecsapnám, de a családom körbe rajongja. Viszont Orihime a legnagyobb támasza, az első 1 hónapban nem találkoztak semennyit, majd egy este hirtelen eltűntek együtt, onnantól kezdve Rukia midnig hozzá megy ha van valami. Most is nála alszik, mivel én lidérceket kergetek. Feltűnt pár gyenge a park felé.
Gyakorlatilag így telik el a 3 hónap még. Este dolgozom vagy sem, nappal suli, vagy orvos. Esténként  együtt aludtunk, ami elég fura volt, azt hittem nagyobb hasa lesz és nem férünk majd el.
Viszonylag jól berendeztük a szobám nekik, hogyha itt lesznek, de igazából Rukia nem hajlandó ide költözni, ő meg akar maradni a Lelkek Világában.
Amikor eljött a szülés pillanata, akkor sem volt itthon, odaát volt. Én csak egy hírt kaptam, hogy lányom született csütörtök este. Másnap délelőtt már indultam át megnézni. Renji elkísért a Kuchiki birtokra meglátogatni. Fain kis csöppség volt, de egyedül a szemem örökölte. Teljesen az anyja volt ezen kívül. A neve Hisana lett a nővére után. Byakuya nem próbált megölni, mások is csak gratuláltak. Szerintem senki nem tudta, hogy igazából közöm sincs Rukiához, azonkivül, hogy véletlen teherbe ejtettem.
Amikor végre kicsit kettesben maradtunk, volt alkalmunk beszélgetni.
-Hogy vagy? Kipihented már magad? - kérdeztem miközben a kicsivel játszottam.
-Persze, de igazából nincs sok dolgom, mindenki segít. És te?
-Remekül vagyok - mosolyogtam rá, majd egy béna ötletből kifolyólag adtam neki egy szájra puszit. - Igyekeztem tenni a dolgom halálistenként.
-Na és a suli? - tereli el a  témát elpirulva.
-Rukia a sulit befejeztem már vagy 1 hónapja. Tudod jól.
-Ne haragudj, de annyi minden történt az utobbi időben.
-Tudom és ne aggódj semmiért, amint hazajöttök minden rendben lesz.
-Haza? Hisz itthon vagyunk.
-Nem, haza hozzám. Oda kell költöznötök. - végül csak beláttam, hogy ez így nem mehet.
-Nem Ichigo. Én nem megyek el.
-De miért? Itt úgysem csinálsz semmit.
-Dehogynem. Dolgozom.
-Na és Hisana? Hisanára ki vigyáz majd addig? Az én családom mikor láthatja végre?
-Majd, ne légy ilyen erőszakos.
-Hozzám kell költöznöd.
-Abba a kis lyukba? Itt van egy egész palota és költözzek egy lyukba a lányommal?
-A MI lányunk. A szobám nem egy lyuk, ne légy ilyen hercegnő, eddig a szekrényem is megfelelt neked.
-Ichigo menj haza. - felém nyújtotta a kezét, hogy elvegye Hisanát, de nem adtam. Most,hogy végre itt van nem tudom lerakni se. Olyan édes és virgonc. Megöleltem és ő a karomhoz bújt.
-Szeret téged. - ismerte el Rukia.
-Nem veheted el tőlem. - mondtam.
-Tudom. Még meg kell gondolnom, hogy mit tegyek.
-Rendben. Én várok.
-Találkoztál már a bátyámmal? - kérdezte nevetve.
-Igen, még nem fojtott meg. Lehet csak az alkalmas pillanatra vár - nevettem.
-Nem hiszem, szerinte hasonlít a nővéremre a baba és most teljesen el van bűvölve.
-Szerinted nagy lesz a lélekenergiája?
-Nem tudom,végülis egy ember és egy halálisten gyermeke.
-Talán jobb lenne itt maradnátok. Odaát veszélyes a lidércek miatt.
-Nagyon elszaporodtak?
-Igen, de megoldom. - mosolyogtam rá kedvesen.
-Helyes, ne légy puhány. Emlékszem amikor depis voltál a bountok idején. - nevetett nagyot, de idegesítő kinevetés helyett, inkább csillingelő nevetésnek hallottam már.
Talán megváltozott valami?

3.fejezet

Rukia végül úgy döntött, hogy 1 hónapot itt tölt nálunk. Igyekszem neki sokat segíteni, de mindig összeveszünk valamin.
-Ichigo hányszor mondjam el, hogy csak 3 percig melegítsd a tápszert? - üvöltötte, miközben a kicsi sírt a kezében.
-Már mondtam, hogy csak 3 percig volt bent bazdmeg!
Ilyesmi vitáink voltak mindig és ezután rendszerint nem beszéltünk napokig. Ő fáradt volt, én pedig hát őszintén megmondva türelmetlen és kanos. Folyton félmeztelenül mászkált és csodálkozik. Pont emiatt a probléma miatt próbáltam barátnőt keresni, de amint megtudták, hogy van egy lányom inkább nem találkoztak velem többet. Ma este is vita közben egy randira készülök, Rukia persze folyton betesz nekem. Mindig megkér valamire, hogy ne készüljek el időben. Mintha direkt csinálná. Imádom a lányom, de az anyja az agyamra megy most már. Az utolsó szép emlékem vele az a bizonyos este ,amikor rám nézett mosolyogva majd megcsókolt, akkor tényleg nagyon édes volt. Senki nem tudott volna neki ellenállni. Utána történt meg a dolog, aminek Hisanát köszönthetjük. Amióta tudja, hogy terhes, szívja a vérem, de én is az övét. Tudom mennyire zavarja, hogy mindenféle nőkkel találkozgatok, bár megjegyezném, hogy magának köszönheti.
-Már megint elmész? - kérdezi halkan, mintha szomorú lenne.
-Igen, Sennával randizok.
-A kórházból?
-Igen.
-Miért pont vele? Ő utál engem, tehát tuti nem fog összejönni. Foylton senkinek és bénának állít be, nagyon felhúz vele mindig.
-Rukia, néha én is utállak. - felelem rá sem nézve.
Nem válaszol. Nem is foglalkozok vele, ez most igazából jól esett.
Sennát vacsorázni vittem, majd hazakísértem, pedig vagy 1 órányi sétára lakik, de nem volt hiába a dolog. Behívott és ott töltöttem az estét. Együtt mentünk  a kórházhoz vissza reggel, ő dolgozni, én vigyázni a kicsire, mert Rukia dokihoz megy. Már megint, folyton oda megy. Lehet összeszedett valami csávót. Mondjuk ha ezt megtudom kitekerem a nyakát. Basszus van egy lánya, mit akar már? Kicsit késtem, de tényleg csak 10-15 percet, simán belefért még.
-Hol voltál?! - üvölti le a fejem, amint belépek.
Kezdődik.
-Bazdmeg csak 10 percet késtem és máris üvöltesz! Elegem van belőled, menj el feliratni valami nyugtatótt, mert ez nem állapot!
De mire befejeztem volna már becsapta az ajtót és elrohant. A kishölgy épp pihent, nagyon édes volt. Délig fel sem kelt, nagyon nyugodt baba volt. Délben megetetem tápszerrel, majd játszottunk a szőnyegén, amit tőlem kapott. Délután 3-kor még sehol sem volt az anyja, így kimentünk sétálni. Mindent szépen bepakoltam és elindultam a folyó felé lévő parkba. Azt se tudom mióta jöttünk, de megláttam Rukiát ülve az egyik padon. Eléggé levolt törve,í gy odamentünk. Ráköszöntem, amikor kicsit közelebb értünk.
-Szia.
-Sziasztok. - válaszolta ránk mosolyogva. - Hát ti? - máris felvette a pici játékát és bábozott neki.
-Mivel nem voltál sehol eljöttünk sétálni.
-Bocsi. - leültem mellé a padra
-Mi volt a dokinál?
A kérdésem meglepi, de aztán lazán odaveti a választ.
-Semmi különös. Induljunk haza.
Amikor feláll megpillantom a táskájából kilógó lelet tömeget. Nem tettem szóvá, most nagyon jól elbeszélgettünk. Senna pont kilépett a kórházból, amikor hazaértünk, így odamentem neki köszönni. Amikor megpusziltam láttam fél szemmel, hogy Rukia néz, majd bemegy. Gondoltam itthon maradok ma, de ha már így állunk, akkor elmegyek Sennával kávézni. Egy kis cukrászdát választottunk. Rendeltünk egy tortát és egy tejes kávét. Elbeszélgettük az időt, de azért hazakísértem és maradtam egy picit. Estefelé elindultam haza, mivel Rukiának szüksége van rám. Ma én vagyok a soros a váltó éjszakázásból. Megfürdettem a csöppséget, olvastam neki, majd elringattam. Mire végeztem este 8 volt, de Rukia így is befoglalva az ágyam aludt. Igazából amióta itt van én egy matracon alszom a szekrény előtt.

4.fejezet

Rukia visszament 1 hónapja a Lelkek Világába, hétvégente meglátogatom őket, de belátom, hogy jobb ez így. Ott nagyobb a segítsége, viszont eléggé alulmaradt technikailag. Elapadt a teje, így tápszerrel eteti a babát, ami a Lelkek Világában nem is létezik. Viszont van egy dadája az estékre és tud pihenni rendesen.
Végül csak elfogadtam apám által felajánlott kórház vezetői állást. Házra van szükségem és munkára,hogy jó apa lehessek.
Sennával a kapcsolatom sokat fejlődött, de így sem az igazi. Amióta Rukia elment sokszor nem vagyok olyan állapotban, hogy lefeküdjek vele és ez őt nagyon, de nagyon zavarja. Ő meg emiatt vitázik velem. Lássuk be, Rukia egy hárpia, de attól még nagyon kívánatos marad. Sokkal könyebb volt a dolog, amíg félpucéran mászkált otthon.
Igazából máig sem jöttem rá, hogy Rukiának tényleg van-e valakije vagy sem. De ha lenne csak nem ment volna el, ilyen hosszú időre.
Egyik hétvégi látogatásom alkalmával ezen töröm a fejem, de egy kérdés teljesen meglep és sokkol.
-Ichigo átvinnéd magadhoz Hisanát egy hétre? - kérdezi nyugodtan Rukia.
-Mivan?  -mást nem is tudok mondani. Egy hétre?
-Kérlek, valami nagyon fontos dolgot kéne elintéznem.
-Remélem nem jövő héten.
-Sajnos de. Programod van?
-Igen, Sennával elmegyünk a tengerpartra pihenni kicsit.
-Értem.Tehát még együtt vagytok.
-Igen.
-Jól megvagytok? - a szeme szomorúan csillog, mint aki a sírás határán van.
-Igen. - mi mást mondhatnék? Hogy azon gondolkozom, hogy megkérem a kezét, hogy apám szemében végre tényleg teljes értékű felnőtt apa/férfi legyek. Folyton nyaggat azzal, hogy most már nőjjek fel a lányom kedvéért. Már van állásom, pénzem saját házra, mostmár csak a komoly kapcsolat hiányzik. Tudom, hogy nem ő az igazi, de talán Rukia is örülne, ha Hisana egy igazi családban nevelkedne fel.
-Értem, és sajnálom, de mégis kérlek, hogy vidd el jövő hétre.
-Rendben, készítsd össze őt és estefelé indulunk.
Nem hittem volna, hogy erre megkér valaha Rukia, arra sem számítottam, hogy valaha 1 napnál tovább kettesben maradhatok Hisanával.
Felhívtam otthon Sennát.
Ichigo: Szia! Sajna nem tudunk elmenni jövő héten. Rukia megkért, hogy vigyázzzak egy hétig a kicsire.
Senna: Mivan? Miért van az, hogy mindent Rukia miatt szívok meg? Egy teljes hét? Mi a francot csinál ennyi ideig? Nem hiszem el.
Ichigo: Kérlek nyugodj meg, elmegyünk máskor.
Senna:Nincs máskor. Elegem van belőle, válassz mostmár. A barátnőd vagy a kölyköd anyja?
Ichigo: Kölyköd?! Hogy beszélhetsz így róla? Minek ez a hiszti, váratlanul közbe jött valami,nem hiszem el, hogy így viselkedsz.
Senna: Ígéretet tettél. Akkor hívjam a fattyadnak? Mert nem más! Csak egy kis fattyú.
Lecsaptam a telefont, hogy beszélhet így a gyerekemről. Lehet, hogy házasság nélkül született és hogy elégé érdekes módon fogant meg, de akkor sem beszélhet róla így.
Senna hívott.
Ichigo: Mondd.
Senna: Sajnálom. Kérlek menjünk el hármasban valahová. Nem úgy gondoltam, csak olyan ideges lettem.
Ichigo: Még egyszer ne merd így nevezni a lányom. Mi rontottuk el az anyjával, nem az ő hibája.
Senna: Rendben, bocsánat. Mit szólnál ha egy játszóházba mennénk egy napra és valami étterembe?
Ichigo: Oké, keresek valamit. Majd megdumáljuk holnap, jó?
Senna: Rendben, szeretlek, szia.
Szeretlek? Jézusom, azt mondta, szeretlek. Lefektettem a picit és elgondolkoztam, hogy én szeretem-e őt. Bárhogy próbálkoztam mindig csak arra jutottam, hogy én nem, még nem, de fogom majd.
Gyorsan elrepült ez az egy hét, alig volt időm pihenni és az anyukája már itt is állt a küszöbön. Babusgatta a kicsit, szeretgette. Szinte megfojtotta olyan szorosan ölelte.
-Beszélnünk kell. - modnta nekem.
Lerakta a kiságyába pihenni és leült az ágyamra törökülésben, szoknyában. Megint kezdi, vajon tudja, hogy ez milyen hatással van rám?
-Elintézted a dolgod? - kérdezem.
-Igen, erről akarok veled beszélni. Találtak egy rossz indulatú kisebb daganatot a mellemben. Időben észre vették, tehát nincs nagy baj.
Hű.Na erre nem számítottam. Tehát szó sincs itt pasiról, tényleg ennyiszer ment orvoshoz.
-Bazdki, mi lesz velem ha meghalsz... - csúszik ki a számon
-Ichigo nem fogok meghalni, csak részt kell vennem egy kezelésen.
-Ne nyugtatgass, tudom, hogy nagy a baj. Kórházban dolgozom, kórházat vezetek. Rukia őszintén, mennyi esélyed van túlélni? - kérdezem komolyan.
-A dokik szerint 80%. A Lelkek Világában azt tanácsolták, hogy itt végeztessem el a műtétet, mert profibbak.
-Ebben igazuk van, rögtön beviszlek a kórházba és megnéznek.
-Ne aggódj. Most szeretnék a lányommal lenni inkább.
-Rukia neked minden évre van valami sokkoló híred ugye? Tavaly a gyerek, idén a daganat, jövőre milesz? Ha lesz jövőre. -mondom szomorúan.
Basszus most komolyan, tényleg nagyon beteg és én mindig csak kiabálok vele és baszogatom.
-Mióta tudod?
-Negyed éve.
-Amióta megszületett a gyerek tudod?! - üvöltök rá.
-Igen. Gondoltam, jobb nem ijeszgetni.
Megöleltem. Ő meglepődött, de nem érdekel. Csak most tudatosult bennem, hogy belehalnék, ha elveszíteném. Ő finoman viszaölel, én pedig felbátorodom és behúzom az ölelmbe szorongatni.
-Nem szeretném, hogy bajod legyen. - suttogom.
-Nem lesz. - simizi a hátam, ami igen megnyugtató most.
-Hiányoznának  a vitáink. - kuncogok.
Ő felemelte a fejét és adott egy szájra puszit. Hű, el is felejtettem milyen puha a szája. Én megcsókoltam, nem tudtam türtőztetni magam, de a viszonzást érezve nem is kellett volna. Szerintem engem lepett meg a legjobban amikor 5 perc múlva megint ott kötöttünk ki mint múltkor, de msot előre gondolkodtam és gyorsan oldalra hajoltam a gumiért. Csodálatos és biztonságos 1 óra volt. Már el is felejtettem, hogy milyen jó volt a múltkori. Az arca azt árulta el, hogy ő is pont arra gondol amire én, de olyan hulla fáradtak voltunk, hogy elaludtunk. Hajnalban viszont nagyon hideg volt, ezért felvettem a fűtést a picinek, majd visszabújtam Rukia meleg testéhez. De mielőtt észbe kaphattam volna ismét megtörtént az esti. Fogalmam sincs hogyan jutotunk el a daganattól és a hidegtől a szexig, de tetszett ez a stresz levezetés.
A múltkori megfigyelésem tényleg igaznak bizonyult, megváltozott valami köztünk, már akkor. Ez biztos a vonzalom miatt van.
Reggel a kicsi sírására keltem, de Rukia gyorsabb volt. Magára kapta a takarót és kivette Hisanát. Kegyetlenül bömbölt.
-Mi baja? - kérdeztem kómásan az ágyból
-Szerintem fáj a pocija.
Adott neki baba fájdalomcsillapítót, ringatta, megetette, citromot is adott neki, de egyszerűen csak sírt, hiába próbáltam én is bármit, nem segített. Végül a telefonom csörgésére elhalgatott és figyelt.
Ezzel a gyerekkel meg mivan. Óh,Senna az.
Ichigo: Szia!
Senna: Szia, nincs kedved találkozni? Egy ideje úgy elvagy tűnve.
Ránéztem Rukiára  takaróban a kicsivel és egyből elfogott a bűntudat.
Ichigo: De persze, délután átugrok a kórházba.
Senna: Rendben, várlak. Szia!
Letettem és odamentem hozzájuk. A gyerek újra sírt, így egész délelőtt csörgettem a telefonom. A csengőhang semmi különös nem volt, csak valami szar, ami a telón volt, mégis nagyon megnyugtatta.
Etetés közben Rukia látta, hogy nagyon gondolkozom.
-Mond el neki. - mondja végül.
-Tessék?
-Sennának. Sajnálom ami történt, de hazudni nem hazudhatsz.
Megpusziltam és a szemébe néztem.
-Igazából én nem, jó este volt.