Ma van 1 éve,hogy a mama elment.Papa az időszakos halálisten társával beszélgetett a konyhában.Nevetgéltek és nyílván iszogattak is.Órák óta aludnom kéne,de muszáj megfigyelést tartanom,mivel apa az utóbbi időben feltűnően sokat volt Rukia nénivel.

Hirtelen elhalkultak,így felálltam a lépcsőről és bekukucskáltam a résnyire nyitva felejtett ajtón.Boroztak és valami tésztát ettek.Papa könyökölt az asztalon az egyik kezével,míg a másikkal Rukia néni kezét fogta.Olyan szeretett teljes pillantással nézett rá,ahogy anyura még soha.
Felé hajolt,megakarta csókolni,így berontottam.
-Papa,azt hiszem lázam van.-hazudtam megállítva ezzel őt
Ő rögtön elengedte a kezét és vagy 2 méter távolságra húzódott.
-Gyere ide.-mondta
Bemásztam az ölébe és farkas szemet néztem ős ellenségemmel.Amióta ismerem utálom őt a mama miatt.Ő sem kedvelte,ráadásul miatta ment el.Még ma is emlékszem tisztán az utolsó veszekedésükre apuval.Félve bújtam el a szekrényem aljában.Csakis akkor bújtam elő sírva,amikor apa ráüvöltött anyura,hogy menjen el.
Könyörögtem,hogy maradjon,próbáltam megállítani,de amikor rájöttem,hogy hiába megkértem,hogy vigyen magával.Anyu azonban egyedül rontott ki az ajtón egy kisebb bőrönddel.
A bíróságon,amikor külön váltak önként lemondott arról,hogy vele lakjak,így most itt vagyok és bámulhatom ezt a nőt.

-Nincs lázad.-mondta apu és levette a homlokomról a kezét
-Akkor éhes vagyok.-mondtam
-Ugyan,már rég ágyban a helyed.Nyomás aludni.4 óra múlva kapsz reggelit.
-Addigra éhen halok!-panaszkodtam
-Kérsz tésztát kis hölgy?-kérdezte kedvesen ez a boszorkány és a pofim alá tolt egy tányérnyit
Nyelvet nyújtottam apunak és belekezdtem az evésbe.
A lehető leglassabban ettem,mégis 15 perc alatt végeztem.Kaptam egy pohár narancslevet és apu újra lefektetett aludni.
11 évesen még mindig takarodó volt 9-kor a hülye suli miatt.Szinte már felnőtt vagyok és még mindig gátolnak.Mondjuk egy valamiért szerettem apuval lakni.Őt könnyű volt átejteni és gyakran maradhattam itthon csak úgy játszani „betegen”.
A banya ott támaszkodott az ajtó félfán.Apu lekapcsolta a villanyt,elköszönt és kitolta lassan az útból Rukia nénit,majd becsukta az ajtót.

Reggel tojást sütöttek reggelire.Apu az asztalnál terített,mikor leültem.
-Hana figyelj,Rukia egy ideig velünk fog lakni,jó?-kérdeztem,mire én teljesen meglepődtem
-Nem,nem jó.-mondtam mérgesen és felálltam,majd az asztalra csaptam két kézzel-Nem költözhet ide!-üvöltöttem
-Pedig ide fog.Ülj le és edd meg a tojásod.-szólt rám,mire én lelöktem az asztalról és kifutottam az ajtón a táskám felkapva

Iskola után nem akartam hazamenni,de az egyik osztálytársam anyukája elvitt kocsival,így esélyem se volt meglógni.Undorodva vettem tudomásul,hogy tényleg beköltözött.Mindenhol ott voltak a nyomai.
-Szia.-köszönt nekem mosolyogva
-Apu?-köszönésre se méltattam
-Még dolgozik.Ebédelsz?
-Köszönöm,de még élni óhajtok.-szóltam be és felsiettem az emeletre
Vártam,hogy kikapjak a beszólásomért,amint megjön apu,de semmi nem történt.Estig tanultam a szobámban,ő pedig csak beköszönt.

Hetekig bántottam Rukiát különböző indokokkal.Volt ami a főztjét kritizálta,volt ami a kinézetét,de még abba is belekötöttem,ha csak pihengetett.Alig vártam,hogy elmenjen.Aztán egy nap picit túl lőttem a célon,hogy elérjem a költözését.
Iskolából hazajövet ő ismét megpróbált megetetni és én ismét szidtam a főztjét,amit amúgy soha nem is kóstoltam még.A szobámba siettem fel,amikor utánam kiabált.
-Miért utálsz engem?-kérdezte
Visszafordultam és a lépcsőnek hála magasabb voltam,mint ő.
-Én nem utállak.-mondtam,mire láthatóan megkönnyebült - Hanem gyűlöllek. Apu is fog,csak idő kérdése.Végülis ki szeretne egy gyerek testbe zárt házi sárkányt?-kérdeztem a kezeimmel gesztikulálva,majd elindultam felfelé
Nem válaszolt,de hallottam,ahogy elsírja magát.
Amióta eszemet tudom ismertem őt,de még soha nem sírt előttem.Meglepett,de nem fordultam meg.Felmentem a szobámba és rettegve vártam,hogy a papa megjöjjön a munkából és elküldjön örökre itthonról a mondataim miatt.
Fél óra se telt el és hallottam,ahogy elkiabálja magát.
-Megjöttem. Sziasztok!
Kinéztem az ablakon,mert hallottam,ahogy Rukia visszakiabál a kertből neki.A rózsáknál volt.Résnyire kinyitottam az ablakom.
-Mondtam,hogy várj meg vele.-mondta a papa
-Unatkoztam.
-Héj,történt valami?-kérdezte közelről bámulva az arcát
Rukia megrázta a fejét és visszafordult,hogy kiszedje a rózsát tövestül.
Papa homlokon puszilta,majd bejött a házba.
-Hana gyere le,elviszlek a nagyapádhoz!-kiabált fel
Boldogan robogtam le a lépcsőn és vágódtam be a kocsiba,hogy meglátogassam a nagypapám.

-Szia!-köszöntöttem boldogan és megöleltem
-Óh,hát itt az egyetlen kis unokám!-köszöntött ő is vidáman
Az asztalhoz ültetett,míg elköszönt aputól,majd leült velem szemben és elém tolt egy doboz fagyit.
-Szóval mi a helyzet kölyök?
-Nem tudnád rávenni aput,hogy küldje el őt?-kérdeztem
Rögtön tudta,hogy kire gondolok.
-Nem,de miért fáj neked ha ott van?
-Mert nincs semmi keresnivalója a házunkban.
Felsóhajtott.
-Nézd Hana,Rukia nem rossz ember.Nagyon kedves és ha egy picit jobban megismernéd lehet megkedvelnéd.
-Szóval az ő pártját fogod?
-Egyikőtök oldalán sem állok.Adj egy esélyt neki.
-Nem.
-Lehet tévednél és kellemesen csalódnál.Végülis mivel bántott ő téged?
-Anyu miatta ment el.
-Ezt honnan veszed?
-Hallottam,amikor utoljára összevesztek.
-Hazaviszlek és ülj le ezt megbeszélni Ichigoval.Lesz mit megbeszélnetek.
-A fagyit vihetem?-kérdeztem,mire ő bólintott

A ház előtt kitett,én elköszöntem és bementem.Tényleg beszélni akartam apuval erről.Átsétáltam az előszobán,egyenest a nappaliba,ahol láttam apu narancssárga hajkoronáját.
-Papa.-szólítottam meg,majd megláttam,ahogy Rukián fekszik ölelgetve őt
Meglepődve néztek fel rám,engem pedig elöntött a méreg.
-Most csak azért lakik itt,mert lefekszel vele?!Tudtommal a kurváknak van saját lakásuk!-támadtam rájuk
Összeráncolt szemöldökkel állt fel apám.
-Hogy mit mondtál?-kérdezte vérfagyasztóan,de nem volt visszaút,megismételtem
Rukia felült.
-Mégis miért nem szóltál,hogy így beszél veled?-fakadt ki rám mutogatva
-Nem szokott így beszélni velem.-hazudta
Meglepődve néztem rá.Azt hittem egyből beköp.
-Nekem ne hazudj.Azt hittem megbeszéltük,hogy elmondod,ha történik valami itthon.Mond mégis hogy hagyhattad,hogy így beszéljen?A végén még olyan lesz,mint az anyja!
-Héj!-kiabáltam,mire ő is
-Neked most kuss van!Mégis hogy képzeled,hogy más felnőtt emberekkel így beszélj?!Egyáltalán azt,hogy 11 évesen így beszélj?!Menj a szobádba és ne is lássalak!
Lassan felmentem hallgatva,ahogy apa ordít vele.Amikor végre felértem valami csörömpölést hallottam lentről,így bemenekültem a szobámba.Nyílván lelökték a vázát a dohányzó asztalról.
Végig hallgattam,ahogy vitatkoznak.Rukia az utolsó percig tagadta,hogy valaha csúnyán beszéltem vele,persze ez még jobban dühítette a papát és a végén elment itthonról.

Pár órával később kopogtak a szobám ajtaján.Odamentem és kinéztem.Rukia volt az.Megviseltnek látszott.
-Igen?-kérdeztem
Odanyújtott nekem egy tálcát szendvicsnek valóval.Elvettem.
-Egyértelmű,hogy amit én csinálok számodra ehetetlen,így egyél,amit szeretnél.-mondta
-Rukia.- szólítottam utána,mire ő visszafordult a lépcsőn
-Tessék?
-Bolond vagy.-mondtam,mire ő elindult lefelé-De köszönöm.-mondtam úgy,hogy hallja még
-Majd hozd le,ami nem kell.-mondta vissza se fordulva
Körbe néztem és eltűnt néhány dolog a folyosóról.Túl üresnek tűnt.Leraktam az íróasztalomra a tálcát és elindultam körbe nézni.
A nappaliban találtam rá.Egy bőröndbe pakolt épp.Tehát az ő cuccainak hiánya tűnt fel.
-Hová mész?-kérdeztem
-Haza.Tényleg van lakásom.-mondta és berakta az utolsó ruháját is
-Apu hol van?
-Az anyukádnál.
-Miért?
-Mert az apád ilyen.Orihime lassan ide ér.Ő fog vigyázni rád,amíg nem jön haza Ichigo.
-Na ne,pont ő?Folyton megakar ölni az ehetetlen kajáival.
-Mond neked minden kaja ehetetlen,amit nem anyád főz?-bukott ki belőle,mire elszégyelltem magam
Nem tudtam,mit mondhatnék.Ő a fejét fogta és bocsánatot kért.
-Nagyon finom a carbonara spagettid.-ismertem be egyszeri elcsábulásomat
Elmosolyodott,de nem volt őszinte.
-Sziasztok.-köszönt Orihime,mire mindketten ránéztünk
Az előszobában állt.
-Nos akkor én megyek is.Sziasztok.-mondta Rukia és simán csak elment
-Hana voltál már nálunk?-kérdezte Orihime
-Nem.
-Öltözz fel és gyere.

Hagyott egy cetlit a hűtőn,majd átsétáltunk a 2 utcával feljebbi házukba.Nagyon szép ház volt hatalmas kerttel .A nappaliba vezetett,majd leültetett a kanapéra és a kezembe nyomott egy pohár limonádét.
-Nézd.-a falra mutatott
Családi képek sorakoztak fel.A sok kép között feltűnt apu hajszíne.
-Az ott apu...-jobban megnéztem,Rukiát karolta át szorosan-Miért mutatod meg ezt nekem?-kérdeztem,de aztán feltűnt,hogy Rukia kezében egy kisbaba van
-A képen te vagy velük.Most elfogom mesélni,amit nekik kellett volna.Szóval helyezkedj el kényelmesen,hosszú lesz.-mondta mosolyogva
-Jó.
Kicsit fészkelődtem,majd hátra dőltem.
-Ichigo mindig is felelősség tudatos fiú volt.Mindig tudta mi a helyes.Egyszer elment egy buliba velünk.Pontosabban Ishidával,Chaddal és velem.A bánatát akartuk gyógyítani egy kis jókedvvel egy retro buliban.Ő és Rukia összevesztek valami hülyeségen.Itt ismerte meg az anyukádat.Találkozgatni kezdtek,majd bejelentették,hogy összeházasodnak.Ezzel semmi gond nem is volt,hiszen nagyon szerették egymást.Évekig éltek boldog házasságban.
-Értem.-mondtam
-Aztán jöttél te.1 hetes se voltál,amikor anyukád megismert valakit és elment.Ichigo teljesen kétségbeesett,mert élete legfontosabb munkáját készítette épp elő,amit amúgy végül megkapott,hála Rukiának,aki 2 napra rá,hogy elment a mamád, megjelent és beköltözött hozzátok segíteni neki.Egy kicsit összemelegedtek,főleg annak köszönhetően,hogy mindig együtt voltak,még egy ágyban is aludtak.
Elhallgatott,mintha valamit elakarna hallgatni.
-Mi az?-kérdeztem
-Fél éves voltál,amikor Ichigo élete nagy lehetőségét megkapta a munkahelyén.Nagyon boldog volt és elment megünnepelni a kollégáival.Összefutott az anyukáddal.Én csak annyit tudok,hogy reggel hazaállított vele,így Rukia elment és 3 évig felénk se szagolt.Ti úgy,ahogy elvoltatok hármasban,de csak addig,míg be nem töltötted a 3-at.-a falra mutatott-Jobb szélső.
Egy kép volt,amin egy vidámpark előtt vagyok Rukia kezét fogva.
-Rukia visszajött?-kérdeztem
-Kérés nélkül.Egy évet volt veletek,majd a mamád beállított,hogy szeretne visszakapni titeket.Az apád ez alatt az egy év alatt teljesen beleszeretett Rukiába és már mások előtt sem szégyellte a dolgot.Valami idióta indokkal mégis visszafogadta az anyukádat.Aztán tavaly fény derült anyukád viszonyára a főnökével és Ichigo beadta a válópert.Anyukád nem ellenkezett.A mai napig együtt van azzal a férfival.
-De mire akarsz kilyukadni?
-Arra,hogy Rukia és Ichigo már majdnem 10 éve szerencsétlenkednek,közben imádják egymást.
-Szóval anyu végig csalta aput?
-Igen.
-Nem hiszek neked!-mondtam,mire az ölembe adott egy albumot
Felnyitottam és egy kép volt benne egy újszülött babával.
-Te vagy. Tőletek kaptuk.
Átlapoztam.Tele volt képekkel rólam apuról,meg Rukiáról.Pont olyan voltunk,mint egy család,főleg,hogy hasonlítok is a hajam színe miatt Rukiára.
-Szeret engem ugye?-kérdeztem
-Igen,nagyon,de apukádat is.
Fel se tűnt és órák teltek el.
-Hazavinnél?-kérdeztem

Otthon volt már apu.A térdén támaszkodva ült a kanapén maga elé bámulva.Leültem mellé.Néha rápillantott a telefonjára a dohányzóasztalon.
-Anyunál voltál?-kérdeztem,mire végre rám nézett
-Nem.
-Akkor?
-Ő mondta ezt neked?Hát persze ki más mondta volna.-felsóhajtott és hátra dőlt-Nem veszi fel a telefont.
-Próbáltál már utána menni?
-Nem.Eddig mindig visszajött,most is visszafog.


Nem jött vissza.2 hétig várta őt apu.Minden este kiment az ajtó elé,körbe nézett,majd bejött,de nem zárta kulcsra az ajtót.Nem aludt,nem evett és egyszer rajta kaptam,hogy megtörve zokog az ágyán ülve.
Próbáltam feldobni és elvégezni a házi munkát,meg főzni,de mindig tragika lett a vége.Törött edény vagy mérgező izé.

Egy nap a rendelt pizza felett ültünk és majszoltunk.Megakartam törni a csendet.
-Sajnálom.-mondtam őszintén
-Orihime elmondta,hogy elmesélte neked a dolgot.
-Nem tudtam,hogy ennyi mindent tett meg érted.
-Érted tette.
-Miért fogadtad mindig vissza anyut?-kérdeztem
-Mert nem volt helyes,hogy a feleségem kizárom a te életedből.
-Lassan szülinapom lesz.Lehet eljön rá.
Rám mosolygott.
-Ne reménykedj.
-Szervezzünk bulit és hívjunk felnőtteket,beleértve őt is.
-Hana nem fog eljönni.
-Kezd el szervezni papa.

1 hét múlva szombaton volt a buli.Mindenki eljött,kivéve Rukiát.Renji csak vállat vont,amikor érdeklődtem felőle. Ettől függetlenül remek volt.Hatalmas tortát kaptam és szuper ajándékokat.El se hitték,hogy már 12 éves vagyok.Késő este lett vége.Szakadó esőben mentek el az utolsó vendégek,vagyis Orihiméék.
-Sajnálom.-mondta nekem apu
-Én is.
Lefürödtem és csalódottan a szobámba mentem.Benyitottam és ott ült Rukia az ágyamon halálisten ruhában.
-Jézusom,Ru....-kezdtem volna,de befogta a szám
-Hoztam neked valamit.-mondta mosolyogva
Az ágyamon egy ajándék doboz volt,odasiettem és kinyitottam.Egy zsiráf plüss volt benne.Imádtam!Megöleltem őt és hálásan megköszöntem.
-Nem köszönsz be apunak?-kérdeztem reménykedve
-Nem.
-Kérlek.
-Nem lehet.
-Akkor megiszol velem egy pohár tejet?-kérdeztem
-Sajnos indulnom kell.
-Kérlek.Csak egy pohár.
-Nem lehet sajnálom.-mondta és az ablakhoz lépett,már mászott ki,amikor utána szóltam
-Rukia!
-Tessék?-fordult vissza
-Sajnálom,hogy tönkre tettem a kapcsolatod apuval.
Szomorúan nézett rám.
-Ez nem a te hibád.Sajnos megesik....
-Ne áltass unalmas gyerekeknek való szövegekkel.Már 12 vagyok.
Ült az ablakomban és szomorúan nézte a szőnyegem.
-Hana néha megesik,hogy valakik szeretik egymást,mégse jön össze.
-Csak,mert hiányzik az akaratuk.
-Vagy mert egy 3. mindig beleszól.-mondja,majd a szájára kap-Sajnálom,mennem kell.Szia.
Meg se várta a válaszom és kiugrott az ablakon.Én kivágtam az ajtóm és az apámmal találtam szemben magam.
-Apa?
-Elment?-kérdezte
-Kicsoda?-próbáltam átejteni
-Ne nézz hülyének.Tudom,hogy itt volt.Ismerem már ezer éve.
-Már elment.-ismertem be
-Jó éjszakát Hana.-mondta és bevonult a szobájába.



Amikor újra láttam Rukiát,már 15 éves voltam.Késő éjszaka volt.Szüntelenül dübörögtek az ajtón és felkeltem rá.Apu is .Egyszerre mentünk le,de én megálltam a lépcső aljánál.Ő nyitott ajtót.
-Na végre baszd meg.-rontott be Renji karjaiban Rukiával
-Jézusom,mi történt?-kérdezte apám
-Nem volt otthon se Ishida,se Ishin,se Urahara.Segítened kell.
-Kövess.Mi történt?
-Eltalálta egy cero a hasánál.
-Hana kérlek hozd az elsősegély felszerelést,meg egy nagy doboz fájdalomcsillapítót.-kérte és felmentek a szobájába
Ellátta a sebét,majd megágyazott Renjinek a kanapén.

Másnap épp reggelit csinált,amikor Rukia felkelt.
-Jó reggelt.-köszönt,amikor belépett a konyhába
-Neked is.Szendvics jó lesz reggelire?-kérdezte apa
-Persze.-leült az asztalhoz
Fel volt kötve a keze,így apa készen elé rakta
-Köszönöm.
-Hogy aludtál?-kérdezte Renji vele szemben
-Jól,köszönöm. Haza szeretnék menni lassan.Szóval arra gondoltam délután indulhatnánk.
-Nem lehet,amíg ennyire súlyos a sebed.-mondta a papa
Rukia utálatosan nézett rá.
-Hol hagytad a drága feleséged?-kérdezte végül
-Az új férjénél.-mondta apám elégedett mosollyal az asztalon könyökölve közel hajolva hozzá
Rukia meglepődve nézett rá.
Csak néztem őket,ahogy bámulnak egymásra.Elképesztő,hogy ennyi év után is így szeretik egymást,anélkül,hogy együtt lennének.
-Na kötözzünk újra.-törte meg a csendet apám és felállt,hogy levegye a polcról a kötszert és a ragtapaszt
-Engem ugyan nem...-mondta Rukia és már slisszant is volna ki,ha apám nem fogja meg az övénél és emeli fel
-Hagyjálll!.-nyávogott Rukia és rugdosni kezdet,majd az oldalához kapott
-Látod látod,nem kéne annyit vergődnöd és nem kéne folyton felenned a fájdalomcsillapítóim.
Apu lerakta őt a kanapéra,majd lehúzta a szoknyáját,mire fejbe rúgást kapott.
-MOST MEG MI BAJOD?-ordított rá
-Héj!
Papa felsóhajtott.
-Csak a sebedet akarom átkötözni.-mondta halkan
Éveknek tűnő hosszú másodpercekbe telt,mire választ kapott.
-De semmi tapi.
Apu megforgatta a szemeit és hozzá látott.
-Szerintem nem kéne ilyen szoknyát hordanod.
-Szerintem pedig azt hordok,amit akarok.
-Pont nyomja a sebed.Hana kölcsön adhatna neked egy olyan izét,amit ma hordanak tesin.
-Jóga nadrág...-mondtam sóhajtva
-Szóval egy olyan szart.
-Nem kell.
-Pedig pamut.-mondtam a kanapé háttámlájára támaszkodva
-Tényleg nem kell.Szeretem ezt a szoknyát.
-Mondjuk amúgy is ribancos az a gatya...-mondta apám fintorogva
-Héj!-kiabáltam
Már egy ideje elakartam mondani apámnak,hogy találkozgatok egy sráccal.A tesi órán ismertem meg.Valószínűleg annak a gatyának hála...
-Ezeket vedd be.-halottam apám hangját
Bele telt pár mp-be,míg felfogtam,hogy Rukiához beszél és épp fájdalomcsillapítót ad neki.

Este a tv előtt ültünk,de csak ketten.
-Megöregedtél.-mondtam
-Csak 42 vagyok.
-Tele vagy ősz hajszállal.
-Ennyi bolond nő mellett nem csoda.
-Akkor fogalmazok kicsit másképp.Esetleg elvihetnéd valahova Rukiát.
-Minek?
-Közelebb kerülnétek egymáshoz.
-Hana figyelj...-letette a szendvicsét-Nem kell összeboronálnod minket.Nincs rá szük..
-De szereted nem?-vágtam közbe
-Igen,nagyon. Mégse változtat a tényeken.
-Mi van ha Rukia csak arra vár,hogy elhatározd magad mellette?
Felhúzta az egyik szemöldökét.
-Nagyon okos lettél szerelem tanács adásból.
-Nos...
-Ki az?
-Senki...
-Nekem ne hazudj,ismerlek pelenkás korod óta.-a hangja elég ijesztő volt
-A neve Huan.A tesi órán ismertem meg.
-Hát ezt nem hiszem el.-dőlt hátra és szét tárta a kezeit oldalra-Mégis hol rontottam el?
-Ott,hogy elvetted az anyámat.-mondtam,mire ő gyilkos pillantással nézett rám
-Ez igaz.Ettől függetlenül Huantól elvagy tiltva kölyök.-mondta és felállt
-Úgysem érdekel mit gondolsz!-pattantam fel és mérgesen a szobámba vágtattam

Amikor legközelebb lemerészkedtem Rukiával beszélgetett épp.
-De még mindig nem értem miért akkora probléma ez.
-Azért,mert az.Te úgysem értheted.Nincs gyereked.
-Nem tényleg nincs,de a tiédet évekig neveltem.-mondta Rukia és felállt a kanapéról,majd apu elkapta a csuklóját
-Sajnálom,nem úgy értettem.
-Akkor is nagyon bunkó volt.
-Emlékszel,amikor egyszer megkértelek,hogy légy a feleségem?
-Hát persze.Arra is,ahogy másnap a feleségeddel jöttél haza.
-Hülye voltam.Sajnálom.Mond nem lennél azért mégis a feleségem?-kérdezte apám,majd felnézett rá
Pattanásig feszült ideggel figyeltem,de Rukia válasza túl sokáig tartott,így megfeledkezve magamról előléptem és rákiabáltam.
-Válaszolj már!
Mindketten meglepetten néztek rám.
-Bocs,hogy a gyerekem ekkora barom.-mondta apám,amint visszafordult Rukiához
-Rendben van,leszek a feleséged.
Jobbnak láttam kettesben hagyni őket,így bevonultam a szobámba nagy boldogan.

Az esküvő egy szűk családi esemény volt.Én voltam a koszorúslány.
Mindenki sírt,kivéve engem és Huant,aki kísérőként jött el velem.
A papa nagy nehezen megengedte miután egyszer nálunk ebédelt és elbeszélgetett vele.

A vacsora után odamentem Rukiához,aki épp a kertben fújta ki magát egy tánc után.
-Szia.-leültem mellé a hinta ágyba
-Szia.
-Csak szerettem volna elmondani neked,hogy mennyire hálás vagyok azért,amit értem tettél és az apukámért.Köszönöm szépen.-mondtam neki őszintén,ami a szívem nyomta már hónapok óta
-Örömmel tettem.
-Azért köszönöm,hogy itt vagy nekünk...anyu.-mondtam a végét halkan elpirulva
Ő megdöbbentem nézett rám,majd mosolyogva megölelt és el sem engedett,amíg apu ki nem jött a házból.
-Nem jöttök be?Most szolgálják fel a sült fagyit.-kérdezte a hintaágy háttámláján támaszkodva
-De!-mondtam és felpattantam és már futottam is be,de az ajtóból még visszanéztem,mert nem hallottam,hogy követnének
Összebújva álldogáltak.
-Anya,apa sült fagyi!-szóltam oda jelezve,hogy erre vártam egész nap
Egymásra néztek,majd megcsókolták a másikat,végül anya utánam futott és rávetettük magunkat a nyuszi formájú sült fagyira.

 

Oldal: Édesek és mostohák
Ichigo and Rukia fanfiction - © 2008 - 2025 - ichigoandrukia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat