3. Letotyogtam a lépcsőn,hulla fáradt voltam.Bementem a konyhába és főztem egy kávét az új géppel.
   -Baszd ki,de finom.-mondtam,amikor megkóstoltam
   -Az.-felelete a kolléganőm,aki nálam éjszakázott
   -Bevigyelek?-kérdeztem,mire ő megrázta az így is kócos haját
   Rettenetesen unalmas nap elé néztem,mivel egy megbeszélésre voltam hivatalos.
   -Elkészültél?-kérdeztem
   -Aha.Te?
   -Ja.
   -Akkor menjünk.
   Letettem a bögrét és a kapuig együtt mentünk,majd ott külön kocsiba ültünk,bár mindketten egy irányba mentünk.

    

   
   Az irodába menet még megálltam,hogy bevásároljak otthonra.Épp a kifliknél voltam,amikor egy ismerős hangot hallottam meg.
   -Nem tudom.-mondta a hang tulajdonosa hozzám igencsak közel,ezért körbe néztem-Szerintem inkább legyen ez.-mondta végül és én rögtön felfigyeltem
   Szembe fordult velem a nő és elsétált mellettem.Ő is a kifliket vette szemügyre.
   -Nem szeretem a kiflit tudod jól.-mondta neki egy férfi

   -Én viszont igen.
   -Rukia siess már.
   Annyira bámultam,hogy feltűnt neki és rám nézett.A szemünk összetalálkozott egy másodpercre,majd rám mosolygott én pedig legyökerezve álltam.
   Nem hittem volna,hogy valaha újra látom,sőt biztos voltam benne,hogy többé nem látom,hisz halott...volt?
   Csak figyeltem,ahogy elmegy a pasival a húsok felé,majd amikor végre észbe kaptam felhívtam Renjit.
   -Mi van?-szólt bele
   -Láttam őt.
   -Kit?
   -Rukiát.
   Hosszú csend következett,majd sóhajtott.
   -Ichigo tévedsz,nyilván csak hasonlít rá.Rukia halott.
   -Nem,nem viccelek.Ő volt.Itt Karakurában,a szupermarketban.
   -Lehetetlen.
   -Esküszöm,hogy ő volt,még rám is mosolygott.
   -Beszéltél vele?
   -Nem,szerintem nem ismert fel.
   -De rád mosolygott.
   -Akkor sem láttam rajta,hogy megismerne.
   -Kövesd.
   -Most lerakom.Szólj a kapitánynak.
   
   Amint letettem utánuk mentem.Leraktam a kosaram és kimentem,majd a kocsimban bevártam őket.
   Feltűnő kocsival voltak.Egy terepjáróval,szóval viszonylag könnyen tudtam őket követni,egészen a gazdag rétig.Ott egy viszonylag egyszerűbb háznál álltak meg,de a magas kő kerítés miatt nem láttam át.
   Felhívtam a kapitányt,aki akkor már tudott mindenről és elmondtam a címet.Ő megkért,hogy maradjak ott,hátha történik valami.
   
   Ismét nem kellett sokat várni rájuk.Átértek 3 halálistennel és Renjivel bő 55 perc alatt.
   Becsöngettek,majd hivatalos ügyből kifolyólag bekéretszkedtek.
   Mindkettejüket bilincsen vezették ki.Rukia amint észre vett meglepődött.
   -Héj,őt miért bilincselték meg?
   -Ránk támadt.-vonta meg a vállát az egyik halálisten
   -Te jössz?-lépett oda hozzám Renji
   -Dolgoznom kell,de hívj majd fel dél körül.
   -Oké.Kösz Ichigo.
   Kezet fogtunk és ő követte a feleségét.
   
   
   Délig szinte tűkön ültem az idegességtől.11:55-kor nem bírtam tovább és felhívtam én.
   -Mi a helyzet?
   -A DNS vizsgálat szerint tényleg Rukia.A pasit fogva tartják,azzal gyanusítják,hogy ő a gyilkos.
   -Beismerte?
   -Nem,de a kapitány most veri szarrá,hogy beszéljen.
   -Na és Rukia?
   -Itt ül mellettem.Fogalma sincs semmiről.
   -Hol vagytok?
   -Uraharánál.
   -Lassan végzek és akkor oda megyek.
   -Annak örülnék,segíthetnél elmagyarázni Rukiának a dolgokat.
   
   Így esett hát,hogy délután 5-kor még próbáltuk Renjivel és Uraharával felváltva elmagyarázni az életét Rukiának,aki csak csendben figyelt hármunkat és valószínűleg teljesen bolondnak tartott,egészen addig,amíg egy katona ruhás hapsi be nem lépett.
   -Nem sietted el.-állt fel Rukia és megigazította a ruháját
   -Jól van baszd meg magad.Angliából jöttem.-mondta a pasi neki-A nevem Nick Tompson.-mutatkozott be nekünk és mindenkivel kezet fogott-Most pedig hazaviszem Rukiát,ha tetszik,ha nem.
   -Óh,ugyan minek ez a sietség.Maradjnak még.-mondta Urahara,de addigra ott se voltak
   -Vallomást tett.-jött be a kapitány és megtörölte a kezét,ami tiszta vér volt
   -Mit mondott?
   Lerakott elénk egy magnetofont és elindította.
   -Igen én voltam!-üvöltötte a férfi-Elkaptam őket,minél csökönyösebb nőket,majd különböző technikákkal betörtem őket.Az elsőt a 82. körzetből hoztam el.Egy vörös hajú nagy szájú liba volt.Évekig a pincébe zárva tartottam.Nem tört meg,csak amikor volt az a nagy tűz.Sírva könyörgött az életéért,de én bent hagytam és kintről hallgattam végig,ahogy élve elég.
   -Na és Kuchiki Rukia?-hallottuk a kapitány hangját
   -Ő más volt.Épp arra futott és meglepett,ezért leütöttem,majd haza vittem.Az volt a tervem,hogy megölöm,de amikor magához tért rájöttem,hogy ő az,akit keresek.
   -Keres?
   -Aki pont olyan,akire szükségem van.Viszont 2 nappal később egy sikertelen szökési kísérletének következményében beverte a fejét és rettenetesen vérzett.Az emberek világába hoztam és egy kórházban hagytam.Kómában volt egy ideig,majd mikor felkelt nem emlékezett semmire.Egyértelmű volt,hogy kihasználom.
   
   -Mi lesz vele?-kérdeztem
   -Életfogytiglan.
   -Mármint Rukiával.
   -Hát ha Abarai Úr szeretné,akkor természetesen haza viheti magával,vagy akár hagyhatja,hogy a megszokott életével boldoguljon tovább.
   Renjire néztem.
   -Egyértelmű,hogy hazaviszem.
   Köhintettem direkt.
   -Majd megoldom Ichigo.-mondta és mérgesen elment
   -Most elfog menni Kuchiki kisasszonyhoz?-jött Urahara oda hozzám
   -Igen.Meglátogatom.
   
   
   Bekopogtam késő este,mire Nick nyitott ajtót egy szál alsóban.

   -Rukiát keresem.
   -Gyere be.
   -A nevem Kurosaki Ichigo.
   -Az enyém Nick.Egy ideje már a teraszon van.-mondta és egy ajtóhoz vezetett,aminek a túl oldalán Rukia volt
   -Kösz.-mondtam és kimentem
   Rukia egy lefelé vezető lépcsőn ült és felfelé bámult.Leültem mellé.
   -Szia.-köszöntem
   -Szia.
   -Szeretnék veled beszélni arról,amiről délután.
   -Nem kell.
   -Fontos,hogy tisztában legyél a helyzeteddel....-kezdtem
   -Tisztában vagyok vele.Nick mindent elmondott hazafelé.
   -Tényleg?-lepődtem meg
   -Igen.
   -Miket mesélt?
   -Elmondta,hogy a vörös hajú hapsi a férjem volt és,hogy Dan tényleg megölte azokat a nőket.Mesélt arról,hogy halálisten voltam,bár ezt már régóta tudom.
   -Mert?
   -Egyszer történt egy kis baleset.Akkor már beszéltem vele erről.
   -Akkor miért nem használod az erőd?
   -Mert túl erős.-mondta és rám nézett,aminek hála feltűnt,hogy milyen szép kékek a szemei,szinte elvesztem bennük
   -Gyönyörű vagy.-mondtam és gyakorlatilag erőszaknak éltem meg,hogy el kell fordítanom róla a fejem

   -Mond ki vagy te.-hajolt közelebb
   -Régen én voltam a legjobb barátod.A nevem Kurosaki Ichigo.Na és neked mi a neved?
   Felnevetett.
   -A legjobb barátom voltál és nem tudod a nevem?
   -A mostanit nem.-mondtam mosolyogva,mire ő a kezét nyújtotta,amit megfogtam és rázni kezdtem
   -A nevem Sophia Rukia Tompson.-mondta és elengedte a kezem
   -Elég angolos az egész családod neve.
   -Mert Angliából költöztünk át.
   -Mikor?
   -Pár hónapja.
   -Miért?
   Egy ideig hallgatott.
   -Így alakult.-vonta meg a vállát
   -Neked Nick kicsodád?
   -A sógorom.
   -Szóval a férjed volt az a szemét?
   -Igen,vagyis még egy darabig az is.
   -Ezt örömmel hallom.Kicsit féltem,hogy kitartasz majd mellette.
   Megrázta a fejét.
   -Már 1 hónapja be adtam a válópert.
   -Óh.Na és miért?
   -Csak.Megyek lefeküdni.-mondta és felállt
   -Akkor engedj ki.
   A bejárati ajtónál sokáig bámultunk egymásra,majd egyszerűen hátat fordítottam és hazáig vezettem.
   
   

   
   
   1 héttel később Renji hívott telefonon az ügyeleti időmben.
   -Mi van?-vettem fel
   -Elegem van.
   -Miből?
   -Rukia ideköltözött ideiglenesen,de egyszerűen borzasztó.Mintha egy vadidegennel élnék együtt.
   -Renji meg kell szoknotok egymást.
   -Nem,az a helyzet,hogy nem megy.Én már nem szeretem őt.-mondta,amire nem tudtam válaszolni-Ott vagy?-kérdezte
   -Hogy érted,hogy nem szereted őt?
   -Úgy,hogy tovább léptem.Elfogadtam,hogy halott,erre most itt van,még se érzem,hogy szeretem őt.
   -Ennek köze van Isanéhoz?
   -Igen.
   -Tényleg hogy fogadta?
   -Mire múltkor hazaértem ő már itt sem volt.Mindent össze pakolt és köszönés nélkül távozott.Próbáltam beszélni vele erről,de ő nem hajlandó,folyamatosan azt hajkurássza,hogy...te meg hová mész?
   -Haza.-hallottam Rukia hangját halkan
   -Hogy érted,hogy haza?-kérdezte tőle Renji
   -Tudod haza haza.Az otthonomba.Mindkettőnk számára világos,hogy ez halott ügy.Szóval szerbusz,én hazamentem.
   Egy ajtó csapást halottam még,majd csendet.
   -Renji?-szóltam bele
   -Elment.
   -Ja,halottam.Szóval Isane mit mondott?
   -Hogy ő megérti meg,hogy elfogadja ne aggódjak blabla.
   -Kedves tőle.Mond őt szereted legalább?
   -Persze.Lehet ez a baj.
   -Nem hiszem.Szerintem simán csak szerelmes vagy Isanéba.Ezzel semmi probléma nincs.Menj csókold meg és vidd haza,ha pedig ellenkezik üsd le.-mondtam a végét elnevetve
   -De mi lesz így Rukiával?
   -Majd Nick vigyázz rá,bár nem hiszem,hogy szüksége van rá.
   -Nick angliai katona Ichigo.Vissza fog menni,Rukia pedig egyedül marad.
   -Akkor addig majd összebarátkozik Orihimével,meg a többiekkel és legalább lesznek barátai.
   -Szerinted betud majd illeszkedni?
   -Aha,most viszont le kell tennem.Dolgozom.
   -Oké,helló.Kösz.
   -Szia.
   
   

 

Oldal: Élet a halál után 3.
Ichigo and Rukia fanfiction - © 2008 - 2024 - ichigoandrukia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat