Meglepett,amikor Rukia velem szembejött a lépcsőn a kórházban.

-Szia.-köszöntem,mire megállt

-Szia.-mondta és nézett rám,mint borjú az új kapura

-Hát te?

-Vizsgálatra jöttem.-mondta

-Mire?

-Csak egy röntgen.Itt dolgozol?-kérdezte és végig nézett rajtam

-Igen.Elkísérhetlek?

-Persze.

Együtt indultunk fel a 2.-ra.Közben persze nem beszéltünk,de legalább már nem volt halott a

szemünkben.

Leültem vele a váróban és megpróbáltam kevésbé kellemetlenné tenni a szitut.

-Van kedved elmenni este valahová?-kérdeztem

-Te most randira hívsz?-kérdezte meglepődve

-Mi?Nem!A barátaimmal együtt te idióta!Sose randiznék veled.

-Mert?Tegnap még gyönyörűnek tartottál.

-Hazudtam és amúgy is a legjobb barátom felesége vagy.

Elképedve nézett rám,majd felállt és odébb ült,én pedig magára hagytam

 

Este ettől függetlenül az ajtaja előtt álltunk Ishidáékkal.Ismét Nick nyitott ajtót.

-Téged keresnek!-kiabált és beengedett minket

Rukia egy széken gubbasztott egy ajtó előtt.

-Nem kéne lemenned.-mondta neki Nick,amikor elment mellette a konyha felé

-Tudom.Üljetek le ahova akartok.-mondta nekünk

-Mi van odalent?-kérdezte Renji

-Nem tudom.Zárva van.

-Máshol nem tudsz lemenni?-kérdezte és Rukia székének dőlt

-A másik ajtó a padlásra vezet.A két lépcsőt egy rács választja el.

-Amin persze átfér.-mondta Nick tele szájjal

Fogtam a vas rudat és a kilincshez ütöttem

-Héj!-kiabált Rukia

-Leakarsz menni nem?

-De ne dönts helyettem!

-Jajj fogd már be.-forgattam a szemeim

-Seggfej!

-Picsa.

Tátott szájjal nézett rám,majd elment mellettem.Követtem egészen egy ajtóig.

-Menj már.-szóltam rá

-Úristen hagyjál már,miért kell baszogatni? Biztos,hogy annak idején maozista voltam,ha ekkor geci volt a legjobb barátom.

-Inkább én,mert egy ingyen élő voltál.

-Mennétek már?-morgott Nick a hátam mögött

-Fogd be!-kiabáltuk egyszerre majd Rukia kinyitotta az ajtót és lementünk

 

Egy teljesen átlagos pince volt.
-Komolyan ettől tartottál?- kérdeztem és körbe mutattam

-Nem.Attól ott.-mutatott egy ajtóra
Oda mentem és beakartam nyitni,de zárva volt.
-Ti minden ajtót zártok?-kérdeztem
-Én még sose voltam ide lent.
Az ajtó régi volt,egy kis erőlködéssel könnyen belehetett törni,szóval neki dőltem és megtoltam,majd hangos reccsenéssel megadta magát.Egy sötét szobában találtam magam.
-Na?-kérdezte Renji
-Az orromig se látok.-kiabáltam ki,majd tapogatni kezdtem a falon
A villanykapcsoló balra volt,ami szokatlan hely,hisz az ajtó pont arra nyílt.Felkapcsoltam és megrökönyödtem.
Egy csomó kép volt a falon.
-Úristen...-mondta Renji a hátam mögül
Mindegyik képen nők voltak,akiket épp kínzott,vagy esetleg már halott volt.

-Talán felhívhatnád a kapitányt.-mondtam,de Renji nem válaszolt

Egyenként vette szemügyre a képeket.
Észrevettünk mindketten egy képet,amin Rukia volt.Egy sarokban ült eléggé összeverve.
Én úgy éreztem,hogy éppen eleget láttam,szóval kimentem a szobából.
Rukia a lépcső előtt állt összefont kezekkel a mellkasa előtt.
-Szörnyű?
-Annál is rosszabb.-mondtam és magamhoz öleltem,majd hálát adtam az égnek,hogy nem emlékszik semmire
-Hátrább az agarakkal ember,még nem vált el.-mondta nekem Nick
-Valami baj van?-kérdezte Rukia
-Nem,nem,csak menjünk innen.


Egy kocsmában ültünk mindannyian és épp arról beszéltünk,hogy Rukiának el kell hagynia az otthonát a pincében lévő bizonyítékok miatt.
-Majd nézek valami hotelt.
-2-3 hónapra?Eljöhetnél inkább velem Angliába.
-Ide köt a munkám.-mondta Rukia és beleivott a koktéljába


-Egy ideig nálam is elférsz.-halottam a saját hangom és teljesen meglepődtem
Rukia felhúzta az egyik szemöldökét.
-Mármint biztos rettenetesen drága a hotelban lakni ennyi ideig.Én meg úgyse vagyok itthon.Amíg nem hagyod kint a hülye női szarjaid engem nem zavarsz.-mondtam,mire Renji felnevetett
-Hülye női szarjaim?-kérdezte Rukia és megette a koktél paradicsomot
-Tudod hajkefe,hajcsomók,borotva,betét,tangák és társaik.Ha egyet is meglátok repülsz.-mondtam és,hogy értse rámosolyogtam,mire ő vissza
-Kedves vagy,de szerintem hosszú távon kitépnéd a saját hajad tőlem.
-Igen,oda költözik.-mondta Orihime és betömte az utolsó szendvics darabját-Ne bámuljatok.Tényleg oda fog.-mondta teli szájjal
-Nem,nem fogok.-rázta Rukia a fejét
-Nem képzeled,hogy 2 hónapig egy hülye hotelban fogsz lakni.Tudod milyen veszélyes az?Jobb lesz neked Ichigonál.Legalább tudtok jelentkezni a kísérletünkre az egyetemen.-mondta
-Már megint milyen kísérlet?
-Az emberek együtt lakásánál a viselkedést vizsgáljuk a hallgatóimmal.Kicsit kevés a pár és jó lenne,ha csatlakoznátok.
-De hát sose vagyok otthon.
-Nem baj.Van kedvetek hozzá?
Összenéztünk Rukiával.
-Mik a kizárási okok?
-Ha régen kapcsolatotok volt.
-De mégis mit akartok ezzel elérni?
-Következtetéseket fogunk levonni abból,hogy hány pár fog összemelegedni.
-Hát nálunk ez kizárt,szóval nincs értelme belevágni.-mondtam-Leraknád azt a szart egy percre is?-ordítottam Rukiára,aki egész végig a telefonját nyomkodta
-Hagyjál,nem vagy az apám.-jött a válasz
-De baszd meg legalább akkor ne nyomkodd,amikor hozzád beszélnek.

-Tessék elraktam papa.-mondta és megforgatta a szemeit flegmán
A vita értelmetlen volt.Rukia túl „fiatal” volt ahhoz,hogy felfogja miről beszélek,ráadásul teljesen más világból jött.Úristen,hol van már az a régi szoros barátság....
-Ha az apád helyében lennék valószínűleg én már rég agyon vertelek volna,de azt sem tartom kizártnak,hogy öngyilkos lennék.
-Barom.-mondta és felállt
-Most meg hová mész?-kérdezte Renji
-Telefonálnom kell.
-Miért nem tudsz egy kicsit kedvesebb lenni vele?-kérdezte Isane
-Még engem hibáztatsz,mert egy bunkó?
-Lehetnél megértőbb is.
-Felajánlottam,hogy lakjon nálam!
-Aztán szinte elüldözted.-mondta szemre hányóan Renji
Megforgattam a szemeim és nem foglalkoztam a lebaszásukkal,végülis felnőtt ember volnék.Tudok dönteni arról,hogy kivel hogyan beszélek.


Szombat reggel csöngettek,így elég morcosan,de kimentem.Rukia állt a teraszon egy kicsi bőrönddel.
-Jó reggelt.-köszönt
-Neked is.Hát te?
-Azt mondtad ide költözhetek.
-Gyere be.-mondtam és próbáltam észhez térni
-Hol akarsz aludni?-kérdeztem
-Mindegy.
-Melyik szinten?Van az alagsor,földszint,az emelet és a tetőtér.
-Te hol alszol?
-Az emeleten.
-Akkor az alagsor.
Megmutattam neki a szobáját,majd a fürdőszobát és a gardróbot.
-Miért laksz egyedül egy ekkora házban?
-Apám vette nekem.Csak ennyi cuccod van?-kérdeztem a kis bőröndre mutatva
-Nem maradok sokat.

-Ahogy gondolod.Én most vissza fekszem,mert este dolgozni megyek.Szia.
-Köszönöm.-mondta és közbe kibámult az ablakon a kertre
-Nincs mit.


Vasárnap kicsivel dél után értem haza.Miközben felakasztottam a fogasra a kabátom feltűnt Rukia lila kabátja is.
-Megjöttem.-kiabáltam
-Szia.-bújt elő a konyhából egy bögre kávéval
-Szia.
Egy ideig néztünk egymásra.Nem nagyon tudtam mit mondhatnék,hisz nem vagyunk valami jóban.
-Kérsz egy kávét?-kérdezte
-Igen,az jól esne.
Leültem az étkező asztalhoz és vártam,hogy kiszolgáljon.Meglepődtem,amikor beízesítette a kávét pont úgy,ahogy szeretem.
-Honnan tudod,hogy 1 cukorral és kevés tejjel iszom?-kérdeztem,amikor leült mellém és elém tolta
-Csak tudom.
-Jól aludtál?-kérdeztem
-Aha.Milyen volt a munka?
-Eseménytelen hálelluja.Berendezkedtél?
-Igen.-mondta és elnevette magát,amin muszáj volt elmosolyodnom
-Mi az?-kérdeztem
-Ez tényleg egy olyan beszélgetés,mintha az apám lennél.-mondta és mosolyogva rákönyökölt az asztalra
-Hány éves vagy?-kérdeztem
-29.Te?
-Akkor tényleg lehetnék az apád.
-Mert,mennyi vagy?35?
-Sok.
-De mennyi?
-Sok.
-Mond már!
-Most leszek 44.
-Hű...-mondta és hátra dőlt-Akkor miért nincs családod?
-Nincs időm ilyenekre.
-Ez csak kifogás.Biztos volt valaki az életedben,aki nagyon közel állt hozzád és szívesen lett volna a feleséged.
-Volt feleségem.-mondtam
-Csak volt?
-Elváltunk.
Hátra simította a haját és leszegezte a tekintetét.
-A volt feleségem most boldog és ez jó így.
-Te hagytad el?
-Nem.Lefeküdt az egyik barátommal és úgy döntöttek,hogy nekik jobb együtt.3 hónap után el is váltunk.
-Óh,micsoda ribanc.
Felnevettem,majd kiittam az utolsó korty kávét.
-Orihime a volt feleségem.-közöltem,majd élveztem,ahogy fulladozik a félre nyelt kávétól és a meglepetéstől
-Nem mondta soha.
-Jobb elfelejteni a múltat.
-Ezzel egyetértek.
-Aláírtátok a papírokat Renjivel már?
-Igen.-mondta és végszóra csörögni kezdett a telefonja-Bocs.-mondta és felvette
Jobb is volt így,mert kicsit kezdett kellemetlenül érinteni,hogy ennyire őszintén beszélgetünk.


Hétfőn reggel Orihimével néztem farkas szemet.
-Nem akarlak sürgetni,de már 10 perce várok.-mondta a tollat piszkálva
-Nem tudok mit mesélni.
-Mikor költözött be pontosan?
-Szombaton reggel.
-Történt valami azóta,ami furcsa volt?
-Mire gondolsz?
-Ami biztos,hogy nem történik meg soha,ha nem laknátok együtt.

-Hm.Nincs semmi ilyen.-mondtam mire Inoue lefejelte az asztalt
-Ichigo kérlek segíts kicsit.Az ég világon semmi nem történt köztetek,ami új volt?

-Nem.-ráztam a fejem
-Veszekedtek még?
-Igen.
-Huzamosabb ideig voltatok együtt?
-Nem.
-Na jó,menj csak.Ezzel nem érünk el semmit.
Felállt és mélyet sóhajtott.
-Bocs.-mondtam és haza indultam

 

Oldal: Élet a halál után 4.
Ichigo and Rukia fanfiction - © 2008 - 2024 - ichigoandrukia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat