-Mikor kezdődött?
-Nagyából egy éve.
-De csak 3 éve vagytok együtt.
-Tudom.
-Ha már olyan rég kezdődött,miért nem tettél előbb ellene?
-Nem tartottam fontosnak.Mostmár haza se jön esténként.
-Rukia....
-Tudom.Ne is mond.Te tudsz valamit?
-Hidd el szólnék ha tudnék,de..
-Renji.Ne mond el senkinek...
-Ne légy buta,ez a te magánéleted.Azt csináltok amit akartok.Bár Ichigo helyében én már rég helyreho..
-Nem vagy a helyében.
-Sajnos.-nézett le a lányra csalódottan-Mindenesetre ha ennyire nem megy,akkor csak tedd,amit a szíved diktál.-mosolygott rá
-Őszintén szólva,most épp azon gondolkozok,hogy talán csak visszaakar menni a családjához.
-Lehet.Bár nem hiszem,itt mindent megkap.
-Köszi,hogy szakítottál rám időt,most dolgoznom kell.Nehéz ez a tiszti élet.
-Ugyan már.Bocsi,hogy nem tudtam segíteni.
Rukia rámosolygott és elindult a 13. osztag irodájába.Meglepetésére ott Ichigo várta.
-Szia.-köszönt neki oda
-Szia.Hát te?
-Gondoltam megnézem mivan veled.
Hát persze,hisz 3 napja felém se szagoltál.
-Megvagyok és te?
-Jól köszi.Lassan átmegyek apámékhoz,nincs kedved elkísérni?
-Hát nem hiszem,sajna sok a munka.....és a bátyám se örülne...na meg-Már nem tudott mit felhozni kifogásnak.
-Rukia mond mi lett velünk?-nézett rá szomorúan
A lány nem válaszolt,csak nézte a padlót.
-Kérlek nézz rám és mond,hogy miért vagy ilyen.Talán belehalnál ha elkellene kísérned?
-Nem,csak...
-Nincs csak.Kérlek.Tudom,hogy boldogtalan vagy,én is az vagyok,de megoldhatnánk.-Ichigo odament hozzá és megölelte.-Még mindig szeretlek te kis majom.
-Én is téged.
-Akkor gyere velem.
-Rendben.-megcsókolták egymást
-Na de megyek is.Szia.-Ru mire észbe kapott már le is lépett Ichi,így hát leült aláírni a papírokat hadnagya hiányában.

Ichigo eközben Renjivel találkozott egy kocsmában.
-Helló.-köszönt
-Szevasz.Azt hittem már sose érsz ide.
-Beszéltem Rukiával.
-Ma hozzám is eljött.Azt hiszi van valakid.
-Hm.Érdekes.-felelte unottan,majd intett a csaposnak,hogy hozzon két szakét.
-Ichigo,ugye nem?
-Nem tudom miről beszél.-felhörpintette az italt.
-Egy pancser vagy ember.A világ legjobb nője vár haza,te meg le se szarod.Nagyon remélem,hogy a megcsalós dolog nem igaz.
-Nyugi,majd elrendezem.Bár nem tudom minek rohant hozzád.Csak van egy kis problémánk.
-A kis problémák nem egy éven át tartanak.
-Mi van te lettél a tanácsadónk?
-Nem,de nem fogom tűrni,hogy tovább szenvedjen melletted haver.Bírlak meg minden,de ő Rukia.Érted.Rukia.
-Értem.Rukia.De ha vele lennél megérenéd az én álláspontom.Ember a napom fénypontja ha rejszolhatok zuhanyozás közbe.Komplett hisztérika lett belőle.Folyton van valami,egy perc nyugtot nem hagy.
-Jesszus,azt hittem legalább szexeltek.
-Ugyan már.Egy éve semmit nem csináltunk.Valamin besértödőtt régen és azóta kulcsra zárja az ajtót.
-Az igen.Meg se kérdezted min?
-Szerinted hülye vagyok?Kiabáltam is vele,de azt mondta tudnom kéne.
-A nők mikor értik már meg,hogy a pasik sose tudják,hogy mi a francon sértődtek már megint be?-sóhajtott-Üljetek le beszélgetni.
-Próbáltam.Szerintem szakítanunk kéne.
-Mi?-nézett fel meglepődve-Szakítani?
-Igen.Talán neki könnyebb lenne.
-Ichigo ki a csaj?
-Mi?
-Na ne add nekem az ártatlant,4 éve még Rukia volt az imádatod tárgya.Ki a nő aki elvette az eszed?
-Nincs senkim.
-De bejön valaki.Ne hazudj már nekem.-könyökölt-Én is férfi vagyok.Látom milyen nők rohangálnak itt.
Körbe néztek és tele volt a kocsma alulöltözött hölgyekkel.
-Tényleg nincs senkim.
De tudta,hogy nem fogja békén hagyni,amíg a titka ki nem derül.A hadnagya az utóbbi időben félreérthetetlen ajánlatott tett neki szerető szerepre.Persze ő nem fogadta el,de bonyolította a helyzetet,hogy a nő továbbra is probálkozott.
-Renji tényleg szeretem még őt.Valami elromlott és kész.-felsóhajtott és rendelt még egy kört.

Míg Ichigoék ittak Rukia hazament.Kicsit takarított és átgondolta a dolgokat.Fél óra múlva azonban kopogás zavarta meg.
-Gyere!-üvöltött ki,mire belépett Inoue
-Szia.-mosolygott
-Szia.Hát te?
-Beszélnünk kell.
-Mi történt?
-Én hát ö...láttam Kurosaki-kunt és a hadnagyát együtt.
-Ugyan már Orihime.-Rukia felnevetett-Tudod kollégák,gyakran mászkálnak együtt.
-Akkor pontosítok.Pár napja ,egy bárban ,kettesben.-elpirult a lány szégyenében és lesütötte a szemét
-Mi a f*sz van?-kérdezte Rukia és szétroppantotta a kezében a vázát,amit épp virágokkal akart tele pakolni
-Sajnálom.Úgy éreztem tudnod kell.
-Mesélj el mindent.
-Hát láttam,amikor beültek és Hoshi-chan megfogja Kurosaki-kun kezét és mond neki valamit közel hajolva.Persze ez nem jelent semmit,csak tudod amiről a múltkor beszélgettünk...
-Köszönöm,hogy elmondtad Inoue.-rámosolygott Ru,de nem őszintén.
-És mit fogsz most tenni?
-Kirakom azt a hülyegyereket.
-Óh ugyan Rukia,lehet félreértettem valamit,ne vonj le hirtelen következtetéseket.
-Te is tudod jól,hogy amit láttál már elégé más mint a hivatalos találka.Egy ideje már amúgy is sejtettem.-elsírta magát,mire Orihime odament és megpróbálta megvigasztalni

Ichigo hazafelé tartott,út közben találkozott Himével.
-Szia!-köszönt oda neki
-Öh izé jó estét Kurosaki-kun!-válaszolta lehajtva a fejét
Ebbe meg mi ütött?-gondolta
Mikor belépett a házba Rukia már várt rá.Így hát odament és megölelte.
-Szia kicsim.Örülök,hogy fent vagy.-mondta,de ekkor megérezte,hogy a lány épp mágiát készül ellene használni és elugrott.
-Mi van veled?!Egésznap hülye vagy!
-Takarodj a házamból te seggfej!!Tudom mit műveltél és undorodom tőled!
-Rukia ugyan már,ne játszd itt a kemény nőt.-ekkor Rukia rálőtt egy lánglabdát
-Elment az eszed??!!És ha eltalál??-ordibált vele Ichi
-Megérdemelted volna!Azt hitted titok marad,ami közted és a kis k*rvád között van??
-Milyen kis k*rvám?Rukia b*zdmeg csak téged szeretlek.Miért hiszi mindenki,hogy megcsallak?!
-Láttak téged a bárban Hoshival.-felelte Rukia a könyeit nyelve
-És te hiszel nekik?
Ichigo már nem kiabált,látta,hogy Rukia szinte zokog.
-Mit tehetnék?Sose jösz haza,alig beszélünk.Te sose ismernéd be magadtól.-szippogta
-Ugyan már.Ne légy buta.Hoshi és köztem semmi nincs.Tett egy ajánlatott,de elutasítottam.Ne légy már ilyen buta.-odament és megpróbálta megölelni,de Rukia beszaladt a szobájába és ismét bezárkozott.

Másnap délután indultak az Emberek Világába.Nem beszéltek,egymásra se néztek.Mikor beléptek a Kurosaki házba Yuzu szinte sír az apjával az örömtöl.Karin csak hümmögöt és ette tovább a vacsorát.Hatalmas lelkesedéssel fogadták őket.
-És mikor lesz az esküvő fiam?-kérdezte Isshin
-Óh igen!Gondojl csak bele Rukia,gyönyörű ruha.....-vágta rá Yuzu,de Ichigo félbeszakította őket
-Semmikor.-és folytatta tovább az evést.Innentől kezdve síri csönd volt az asztalnál.
Vacsora után Rukia segített elpakolni és mosogatni Yuzunak,míg a többiek beszélgettek a nappaliban,majd szépen sorban elmentek zuhanyozni.
Rukia zuhanyzott utoljára,így volt ideje gondolkodni és húzni az időt,hogy Ichigo aludjon,mire visszaér.
Lassan beosont a szobába és kinyitotta a zsekrényt,de az megvolt pakolva mindenféle kacattal,be se fért már.Körbe nézett a szobában.Semmi nem változott,Ichi ágya lett egyedül két személyes.Végül keresett a rumliban egy takarót és egy párnát és lefeküdt a szőnyegre.

Hajnalban Ichigo felébredt.Csalódottan látta,hogy Rukia a földet választotta helyette.Tudta,hogy megvan pakolva a szekrény,ezért igyekezett nem elfoglalni az egész ágyat.
-Rukia-suttogta
A lány nem válaszolt.
-Rukia-szólt kicsit hangosabban
Még mindig aludt.
Hozzá vágott valamit az éjjeli szekrényről,mire a lány ráüvöltött.
-Mi van basszus?!!!Mit dobálsz?Hagyál már!Áú.-és simizte a fejét
-Mássz már fel a földről,felfogsz fázni.-és elfordult.
5 percig várt,majd megérezte,ahogy a lány alatt benyomodik a matrac.Vártak egy kicsit,majd megfordult és átölelte a lányt.
-Vedd le rólam a mocskos kezed,te hülyegyerek.-sziszegte,mire a fiú csak közelebb húzta magához
-Jóéjt.-és adott egy puszit a lány fejére,de megérezte a lány hajának illatát és nem bírta ki,hogy ne dicsérje meg.-Jó illatú a hajad nagyon.
-Barom.

Reggel Rukia már rég fent volt mire Ichi kimászott az ágyból,de nem találkoztak egésznap,mivel Yuzuék elvitték Rukiát vásárolni.Így alkalma nyílt Isshinek beszélni a fiával.
-Szakítotatok?-kérdezte
-Nem.
-Akkor miért nem vagytok már egymás nyakába?
-Father ne foglalkozz már az életemmel.-mordult rá az eper,pont akkor amikor Rukiáék beléptek az ajtón.
Kínos csönd lett.Egészen estig,még a tv-n se nevetett senki,pedig a legjobb sztárkereső ment.
Este azonban Ru feküdt le előbb,így övé lett az ágy belső fele.Hajnalban arra kelt,hogy Ichigo tapizza.
-Héj,mit csinálsz?-kérdezte kómásan
-Semmit,fogd már be és aludj.-felelte a másik félálomban,de csak nem engedte el Rukia mellét.
-Engedj már el.-morgott a lány
Ekkor Ichigo már csak szuszogott és hasra fordult,így gyakorlatilag félig a lányon feküdt.
-Áú,ez fáj!
De a másik már nem kelt fel rá.Rukia nagy küzdelmek árán kiszabadította magát és megpróbált elférni mellette.
Reggel azonban ismét arra kelt fel,hogy Ichigo szoritja és markolásza a fenekét.Már nyitotta volna a száját,hogy lecsessze,de a férfi nagyon mélyen aludt,nem lett volna értelme.Na meg Rukiának hiányzott már az érintése,mégha egy csalfa szemétláda is volt.Már nem tudott visszaaludni így várt,hogy a szoritás gyengüljön a fenekén,ám a másik nem akart flekelni,sőt még meg is fordult a lánnyal együtt.Magára rántotta,így Rukia már rajta feküdt.
-Na itt a menekülési lehetőség.-de nem tudott szabadulni,olyan erősen szorította hősünk.
A lány nem tudta tetetni,hogy nem esik jól neki az érintés,sőt többet akart,így elkezdte simogatni és szájonpuszilta.
-Szeretlek.-suttogta végül és elpityeredett.-Én csak arra vágytam,hogy végre komolyan vegyél.-mondta halkan.-Házasság.Szerintem tökéletes lenne.-odabújt a fiú mellkasához
-Rukia...-Ichigo kinyitotta a szemét és mélyen hősnőnk szemébe nézett
-Jézusom te fent vagy!-mondta és felpattant volna,ha Ichigo engedte volna.
-Olyan buta vagy.-ült fel a lánnyal az ölében.-Hányszor mondtam már neked,hogy szólj ha valamit akarsz.Azt hiszed abból,hogy morogsz megértem?-kérdezte szomorúan
-Igen.
-Ne légy buta.Szeretlek.-adott a lánynak egy csókot.-Szerintem is tökéletes lenne.-mosolygott
-Azt hiszed ezzel jóvá teheted a félrelépésed?
-Te is tudod jól,hogy nem történt smemi félrelépés.Nem vagy buta.
Rukia elszégyelte magát.Igazából szíve mélyén sejtette ezt is,de túlságosan össze volt zavarodva.
-Talán.
-Kuchiki Rukia.Ígérd meg itt és most,úgy mint azon az estén amikor megkérdeztem,hogy szeretnél-e járni velem,hogy leszel a feleségem.-mosolygott Ichi az ölében ülő lányra
-De hát...
-Tudom,hogy erre vágysz.Mostmár.
-De nincs is gyűrű,meg semmi.
Ichigo kiültette az öléből és oda ment az íróasztalhoz,majd kihúzta az első fiókot.Kivett valamit és visszament az ágyhoz.Elétérdelt és a kezébe adta az ezüst kis gyűrűt.
-Anyámé volt.Régen gondoltam arra,hogy megkérem a kezed valami személyes dologgal.
Rukia nézegette,majd felhúzta az ujjára.Pont jó volt rá.
-Tehát már eszedbe jutott?
-Már az első héten.-nevetett hősünk
-Rendben,szeretnék hozzád menni.-felelte és elpirult a boldogságtól
-Csak szép idők várnak ránk.-mondta és megcsókolta álmai nőjét

 

Oldal: Kapcsolati bonyodalmak
Ichigo and Rukia fanfiction - © 2008 - 2024 - ichigoandrukia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat