13. fejezet
-Mit csinálsz idekint?-kérdezte,ezért hátra fordultam
Az erkély ajtóban állt.
-Mei érdekében nem dohányzom odabent.-adtam az értelmes választ
-Ez aranyos,bár igazán leszokhatnál.
-Nocsak ki beszél.-mondtam nevetve és a mellettem lévő rattan székre paskoltam-Gyere.
Leült és kémlelni kezdte a kertet.
-Lehetne egy játszó terük a kert végébe.
-Jövő hónapban 4 éves lesz,majd akkor.
Belekortyoltam a kávémba,mire ő rám mosolygott.
-Roxán hol van?-kérdeztem
-A fürdőben vagy egy órája.
-Kedveled őt?
-Nem.-felelte rögtön
-Miért?
-Nincs különösebb oka...
-Baj,hogy szebb?-kérdeztem
-Nem,nem...
-Akkor?Féltékeny vagy?
-Nem.Én csak nem kedvelem őt, ennyi.-mondta és felállt-Az pedig,hogy szebb,nem igazán érdekel.Vannak emberek,akik szerint én is szép vagyok.-tette mellé halkan,majd beindult
-Rukia.-szólítottam meg,így visszafordult-Téged mindenki szépnek talál.Szép vagy,kedves és elbűvölő. Kiváló édesanya,csodás ember és remek feleség.
-Tényleg így gondolod?-kérdezte és mellém lépett
-A négy napos házasságunk szebb volt,mint az előző házasságom 3 hónapja együtt
A vállamra tette a kezét,ezért felnéztem rá és elmosolyodtam.
-Őszülsz.-mondta és nevetve birizgálta a hajam
-Mert idegesítesz.-mondtam tettet dühvel
-Mennyi is vagy?60?
-Kapd be.Még 50-en sem vagyok.
-Roxán mennyi idős?-kérdezte hirtelen
-Azt hiszem 40.
-Óh.Hát én még csak 32 vagyok.
-Tudom.
-Az én életkorom megjegyzed,de a barátnődét nem?-kérdezte gúnyolódva
-Te vagy a nejem nem?-kérdeztem vissza
-De csak egy kicsit.
-Az nem számít.
-Ichigo.
Hátra fordultam és Roxán mérges pillantásával találkoztam.Rukiára néztem,aki szó nélkül távozott inkább.
-Van valami köztetek?-kérdezte,miközben leült mellém
-Nem.
-Biztos?Csak,mert nem akarok hülyének tűnni.
-Nem kell aggódnod. Eddig se voltál féltékeny,ezután se legyél.
-Nem vagyok féltékeny.Csak nem szeretem,ha átvernek.Jobb lenne tudni,hogy ha kavartok.
-Miért mit csinálnál,ha így alakulna?
-Muszáj ilyenekről beszélnünk,amikor csinálhatnánk valami mást is?-kérdezte és hozzám bújt
-Hogy van a lányod?-kérdeztem,mire ő megakart csókolni,de eltoltam-Inkább csak beszélgessünk.
-Miért érdekel ennyire a családom?-kérdezte és távolságtartóan visszaült a helyére
-Csak kérdeztem.
-Egy ideje nem láttam.A volt férjemé a felügyelet.
-Miért?-kérdeztem meglepődve
-Neki a mindene a lányunk.Pont olyan,mint a feleséged.Semmi más nem érdekli csak a gyerek.
-Miért baj,ha egy embert érdekel a gyereke?-kérdeztem és rágyújtottam,hogy oldjam a feszültséget
-Jaj,ne értsd félre.-mondta nevetve-Egyszerűen csak azt akartam mondani ezzel,hogy jó,ha az ember nem csak egy valaminek él.
-Ezért váltál el?
-A férjem akkoriban sokat dolgozott és azt akarta,hogy mondjak fel.Összevesztünk és elhagyott.Na és a te első házasságod?
-Az első feleségem megcsalt az egyik legjobb barátommal.3 hónap után elváltunk,mert úgy döntött,hogy neki ő az igazi.Sajnos pár hónappal ezelőtt szétmentek.
-Sajnos?
-Igen.Nem örülök neki,hogy Ishida elhagyta.A volt feleségem a 2. gyerekükkel terhes épp.
-Rukia elég jó feleség.-mondta,ami meglepett-Akárhányszor találkoztunk mindig mosott,főzött,takarított vagy a gyerekeddel foglalkozott.
-Ez a minimum azok után,amit tettem érte.
-Nem igazán.Most,hogy megúszta mondhatná,hogy kapd be és leléphetne.Az se lenne fontos,hogy a rohadt kertet rendben tartsa.A ház pedig mindig olyan tiszta,mintha itt se laknátok.Nem igazán kedvelem az ilyen rabszolga nőket.
Elgondolkodtam,azon,amit mondott.
-Igazad van.-mondtam végül


Ebéd után,délután 2-kor az ebédlőben ültem Renjiékkel,amikor csöngettek.Nagy nehezen felálltam és az ajtóhoz mentem,majd kinéztem.Nem ismertem a férfit,ezért gyanakvóan figyeltem.
-Segíthetek?
-A nevem Charles Johnson.Sophia Tompsont keresem.

-Na és milyen ügyben?-kérdeztem és jobban kinyitottam az ajtót
-Üzleti megbeszélés céljából.
-A nevem Kurosaki Ichigo,a férje vagyok.-mondtam és odébb álltam,hogy beengedjem
-Örvendek.
A biztonság kedvéért az ajtókat bezártam,hogy ha valami baj történik,akkor ne tudjon menekülni.Addig ő türelmesen várt,hogy bevezessem.
-Jöjjön.-mondtam és előre mentem a konyhába-Rukia,vendéged van.-mondtam és leültem a helyemre
-Ki?Óh baszd ki...-mondta,amikor meglátta
-Szia.-köszönt neki a pasi és a konyha szigetnél megtámaszkodott félkézzel-Beszélnünk kell.
-Ez nem hangzik valami bizalom gerjesztően.-mondta neki Rukia és belekortyolt a kávéjába
-Már megint vodkázol kávénak álcázva?-kérdezte a pasi nevetve
Rukia elpirult,majd letette a bögrét.
-Mit műveltél?
-Elég nagy hülyeséget.-mondta a tarkóját vakarászva
-Mi lenne,ha egyszer csak úgy meglátogatnál ok nélkül?
-Fura.-nevette el magát a rejtélyes idegen-Szóval kibővítettem a céget.Elég sok alkalmazottam lett az elmúlt években.
-Csak térj a lényegre.
-Téglák épültek be és elég sok zűrt kavartak.-mondta és zavartan ránk pillantott
Érződött,hogy nem nagyon akar Renji és előttem erről beszélni.
-Na és tőlem mit akarsz?-kérdezte Rukia és belekortyolt ismét a bögrébe
-Gondoltam helyre tehetnéd a dolgokat a cég 50%-os profitáért.
Rukia felnevetett.
-50?
-Kölcsönbe természetesen.
-Jó volt látni Chars.Szerbusz.-mondta és elfordult a mosogatóhoz
-Legyen 60.
-Legyen 90 és talán meggondolom.-fordult felé nagyképűen mosolyogva
-Ezt te se gondolod komolyan..-nevette el magát,aztán gyorsan lefagyott a mosolya,gondolkodott,majd elvigyorodott-Legyen 70 és szabad kéz.
-A szabad kéz alap.Erről beszélni se kéne.Te vagy szarban ,nem én.
-Akkor kapsz egy BMW-t,úgyis egy szar a régi kocsid.
-Pfff.Ha nagyon akarnék egy BMW-t megvenném magamnak.Egy A8-as bézs színű Audi sokkal jobban lekötne hófehér bőr ülésekkel.
-Micsoda igények....
-Micsoda kérések.
-Fél évet kapsz.-mondta a hapsi és sarkon fordult,majd elment
-Ez most mi volt?-kérdeztem-Hogy a francba jutott ki az ajtón?Ki volt ez a hapsi?
-Nincsen semmi baj,ne aggódj.-mondta Rukia és a szobája felé vette az irányt
-Most akkor dolgozni fogsz?-kiabáltam utána
-Ja.-jött a válasz


Másnap hajnalban elmentem dolgozni.Csak délután 2-re értem haza és egy idegen szőke nő ült a nappaliban a gyerekekkel.
-Öhh....
-Szia.-kezdte,majd felállt-A nevem Stella.
-Ichigo vagyok.Rukia?
-Dolgozni ment és rám bízta a kicsiket.
-Áh értem.-mondtam és a konyhába sétáltam,hogy igyak egy kávét-Kérsz te is?-kérdeztem,mert utánam jött
-Igen.
Zár csörgést,majd ajtónyitást hallottunk.
-Sziasztok!-hallottam Rukia hangját
-Szia!-kiabáltam vissza
-Ha kávét főzöl én is kérek.-mondta,amikor belépett
Végig néztem rajta,majd bólintottam.
-Túlságosan kicsípted magad.-jegyeztem meg,de ő elengedte a füle mellett és leült az asztalhoz
-Milyen napod volt Stella?
-Jó.Édesek voltak és délelőtt 4 órát aludtunk.
-Örülök neki.
Eléjük raktam a cukrot és a tejet,majd én is leültem az asztalhoz.
-Na és neked milyen napod volt?
-Uncsi.Kirúgtam 400 embert.Holnap még folytatom.
-Hűha.Nem illethetnek szép szavakkal odabent.
Rukia vágott egy grimaszt.
-Nem igazán.Tulajdonképpen már az első percben megkaptam,hogy semmi keresnivalóm ott és egyéb kedves dolgokat.
-De miért rúgtál ki annyi embert?-kérdeztem
-Naplopó,képzetlen emberek voltak.
-Anya elmegyünk a játszótérre?-jött be Mei
-Átöltözök és mehetünk.-mondta Rukia,majd lement a szobájába és kettesben maradtam a szőkeséggel
-A legjobb barátnője vagyok.A nevem Stella Temnova.
-Érdekes név.Orosz?
-Igen,de Angliában lakom.Ott ismerkedtünk meg az egyetemen.
-Szóval te is informatikus vagy?
-Informatikai műszerész.A nanotechnológia kutatásban dolgoztam,amíg férjem nem döntött úgy,hogy mondjak fel.
-Most otthon vagy?
-Munkakereső vagyok.Elfogok válni.-mondta és rám mosolygott
-Óh,sajnálom.
-Szóval azért vagyok itt,hogy amíg dolgoztok vigyázzak a gyerekekre.Csak azért mondtam el,mert látom,hogy nem nagyon tudsz hova tenni.
Vállat vontam és rá mosolyogtam.
-Nem szoktam hozzá,hogy vadidegen gyönyörű nők várnak itthon.
-Elmegyünk.-mondta egyenest a szemembe nézve Rukia az ajtóból
-Oké,vigyázzatok magatokra.

Rezegni kezdett a mobilom a zsebembe,így megnéztem,hogy ki hív.Roxán volt.
-Elnézést.-mondtam,majd felálltam és az előszobába mentem felvenni
-Ichigo nem érek rá ma még sem.Közbe jött egy meló.-csiripelte a telefonba
-Oké,semmi probléma,úgyis hulla vagyok.Hosszú napom volt.
-Azért a héten találkozunk majd?
-Persze,ne aggódj.
-Mei hogy van?
-Játszótérre mentek Rukiával.
-Az szuper.Akkor most leteszem,majd beszélünk jó?
-Rendben.Jó éjszakát.
-Neked is.Szia.

-A barátnőd volt?-kérdezte Stella,amikor visszamentem
-Igen.Rukia elmesélte a helyzetünket?
-Persze.Tulajdonképpen sok mindent elmesélt.
-Képzelem.-mondtam nevetve-Biztos csupa rosszat hallottál rólam.Valószínűleg úgy állított be ,mint egy utolsó férget,aki átbaszta,majd teherbe ejtette,hogy aztán faképnél hagyhassa.
Megrázta a fejét mosolyogva.
-Ezeket inkább én mondtam és szidtalak,mint a bokrot.Ő soha semmit rosszat nem mondott rólad.
-Tényleg?-néztem rá furcsán
-Igen.Azt hiszem,hogy mindketten tudjuk,hogy milyen indokból kifolyólag.
Belekortyolt a kávéjába,majd elvett egy vaníliás kekszet a tálból.
-Én...
-Tulajdonképpen úgy készültem,hogy amint kettesben maradunk megfojtalak.-ismerte be nevetve-De,most így szemtől szembe már nem olyan vészes a dolog,mint hittem.Valahogy másképp képzeltelek el.
-Mint egy csábító vén embert?
-Talán.-nevetett fel

Az időt elbeszélgettük.Arra kaptunk észbe mind a ketten,hogy Rukia belép a konyhába és ránk néz.
-Minden oké?-kérdeztem
-Persze.-felelte azonnal,majd a hűtőhöz sietett és kivette a zöldségeket
-Mit csinálsz?
-Valami vacsit.-mondta morcosan
Cinkosan egymásra mosolyogtunk Stellával,majd felálltam és inkább odamentem a kis méregzsákhoz.Megfogtam az alkarjánál és megállítottam a tevékenységben.
-Rendeltem pizzát.Feküdj le.Fáradtnak tűnsz.
-Jó.-mondta és kérdés nélkül lement a szobájába

-Haragszik szerinted?-kérdeztem Stellát
-Nem.Az nem ilyen szokott lenni.Ez inkább csak hiszti,valószínűleg a fáradtság miatt.
Akimi és Mei jött le egy könyvel a kezében és már mentek is volna tovább az alagsorba.
-Hová mentek?
-Anyuval alszunk ma.-jött a rövid válasz
-Szerintem én lefekszem.Holnap korán kell kelnem.
-Aludj jól.-mondtam
-Te is.-rám mosolygott,majd felment a vendégszobába,így egyedül álltam az előtérben és azon gondolkodtam a lefelé lépcsőt bámulva,hogy mit kezdjek magammal.

Végül elindultam lefelé halkan,majd a lépcső alján egy újabb előtérben Rukia ajtóját bámultam.
Bekopogtam,majd benyitottam.
A két csemete az ágy bal oldalán aludt összebújva.Amióta összeköltöztünk elválaszthatatlanok voltak.Rukia pedig a mesekönyvet bámulta könyökölve a jobb oldalon.
-Szia.-suttogtam,mire felkapta a tekintetét
-Szia.Baj van?
Beljebb mentem és leültem mellé.
-Rég voltam ide lent.
-Igen,tényleg.
-Szépen berendezted.-mondtam,miután körbe néztem
-Kösz.
-Mérges vagy valami miatt?
-Nem.-mondta,de nem volt meggyőző
-Esetleg az a baj,hogy Stellával beszélgettem?
-Mond csak,neked nem Roxánnal kéne menned ma vacsorázni?-kérdezte ellenségesen
-Gondoltam itthon maradok és kiderítem,hogy miért vagy ilyen pukkancs.
-Lemondta?-kérdezte egy kis idő után
-Le.
-Kérlek menj el.Nem akarlak a szobámban látni.
-Mindenkivel ilyen szemét leszel mostantól?
-Óh nem.Ez azoknak szól csak,akik egy doboz tejet többre értékelnek,mint engem.
-Mi?-kérdeztem vissza meglepődve
-Csak menj ki!-kiabált rám
-Ne viselkedj úgy,mint egy hisztis hülye picsa.Én tettem neked szívességet azzal,hogy elvettelek.
-Akkor talán váljunk el és visszakapod a szabadságodat.-ajánlotta mérgesen heves gesztikulálásokkal
-Rendben.Váljunk el!De akkor elvárom,hogy költözz ki még a héten.A bíróságon majd megbeszéljük a felügyeleti jogot,bár én a helyedben örülnék,ha két hetente láthatnám egy délutánra Meit.-kiabáltam,mire Akimi felriadt és felült
-Azt csak szeretnéd.-pattant fel mérgesen és a szekrényhez lépett,majd kivette a bőröndjét és látványosan beledobálta a cuccait,mire már Mei is felébredt-Nem fogom hagyni,hogy mindenféle jött-ment ribanc,akiket felszedsz tönkre tegyék Mei gyerekkorát.
-Jött-ment ribanc?Már ne is haragudj,de én legalább megpróbálok kapcsolatban élni és nem kergetek hülye szerelemmel olyan embert,aki soha a büdös életben semmit nem akart tőlem!
-Papa...
-Most ne!-kiabáltam rá
-Utállak téged.-mondta a szemembe Rukia olyan őszinteséggel,mint még soha senki,majd Meihez ment és megölelte,hogy megvigasztalja a síró lányom
Körbe forgattam a szemeim,majd sóhajtottam és inkább visszavonultam a saját szobámba.
A lépcsőnél Stella állt.
-Mi...
-Most ne.-vágtam a szavába,majd hangos ajtó csapással a szobámba mentem


Késő este végül a hasam csábított le.A konyhában a villany égett,amikor beléptem.
-Szia.-köszöntem Rukiának,aki valamit kevert egy kancsóban
-Szia.-mondta halkan
A hűtőhöz mentem és kivettem a maradék pizzát,majd egy tányérra tettem,miközben ő bögrét próbált kivenni a szekrényből.
-Segítsek?-kérdeztem
-Nem.
Felült a pultra,majd levett 3 bögrét.
-A gyerekek még nem alszanak?
-Nem.
-Dolgozol holnap?
-Nem.
-Hogy hogy?
-Mi lenne,ha befognád és ennéd végre azt a kurva pizzát?
Beleharaptam,majd mellé léptem.
-Szóval,miért nem dolgozol?
-Sok cuccom van.Idő összepakolni.-felelte
-Értem,bár tudod van egy másik lehetőség is.Esetleg megbeszélhetnénk a problémáinkat.
Egy ideig hallgatott.
-El akarok válni.-mondta kihangsúlyozva az akarok szót-Én nem akarom ezt tovább folytatni.
-Rendben.Ahogy gondolod.-mondtam könnyedén,de igazából rohadtul rosszul esett
-Jóéjt.-mondta és lement válaszra se várva

Reggel arra mentem le,hogy egy csomó cucca össze volt már pakolva.Roxán a nappaliban ült és Meiel beszélgetett,aki alig akart válaszolni.Stella pedig Akimivel Rukiának segített az előszobában.
-A magassarkúid rakhatom ebbe a dobozba?-kérdezte Stella
-Igen,köszi.
-Jó reggelt.-mondtam,mire mind a hárman rám néztek
-Szia.-felelte végül egyedül Rukia
-Beszélhetnénk?
-Nem érek rá.
-Felmegyünk Akiminak összepakolni.-mondta mosolyogva Stella,majd magunkra hagyott
-Kérlek ne költözz el.-mondtam
-Hagyjál.Oda bent van a drága barátnőd.Már biztos hiányol.
-Rukia nézd ,aggódom,hogy Meit megviselné a dolog.
-Én meg azért aggódom,hogy miattad öngyilkos leszek.
-Ne beszélj butaságokat.
-Az ügyvéd majd kiküldi postán a papírokat.Reggel felhívtam.-mondta és felkapott egy dobozt,majd kiment vele az ajtón,így hát követtem
Berakta a vadonat új audijának a hátsó ülésére.
-Elmondanád végre,hogy mi a baj?
-Már mondtam tegnap is.
-Akkor mond el megint.-mondtam és a tenyerem az anyós ülés ajtójára tettem,hogy ne tudja kinyitni
Sóhajtott egyet,majd rám nézett.
-Rettenetesen bánt,hogy így bánsz velem.-mondta halkan
-Hogy?
-Hogy szarba se veszel...mindig megbántasz és más nőkkel hetyegsz a szemem láttára...
-Igen,ebben tényleg hibás vagyok.-mondtam,majd én is sóhajtottam-Kicsit össze vagyok zavarodva érzelmileg.Egy ideje már nem találom meg azt az egyensúlyt,ami kellene.
Szomorúan felnézett rám.
-Én nem akarok egy ilyen házasságban élni.Inkább visszaköltözök Angliába.
-Én sem,viszont azt se szeretném,hogy elmenj.
-De miért?Előbb szabadulnál az állításod szerint terheidtől,vagyis hát...az esküvőnk napján ezt mondtad.
-Hirtelen jött az egész és nem tudtam,hogy reagáljam le a dolgot.Menjünk be és beszéljük meg kérlek.-mondtam,mivel a szomszéd néni az ablakon át kémkedett
-Menjünk a garázson át.-mondta

-Szóval?-kérdezte az ágyán ülve
-Tudom,hogy vannak problémáink,mert lássuk be mindig is voltak egymással különböző gondjaink,de...én...-megfogtam a kezét és a szemébe néztem-Nem szeretnék elválni.Amennyire baljósan kezdődött ez az egész, olyan jó most.Élvezem,hogy amikor rólad kérdeznek elbüszkélkedhetek vele,hogy mennyi mindenben jó vagy,vagy mennyi mindent megtudsz csinálni gyereknevelés mellett.
Magamhoz húztam és megöleltem.
-Most azt akartad ezzel mondani,hogy boldoggá tesz,hogy a feleséged vagyok?
Bólintottam,majd szorosabbra vettem az ölelést.
-Ezer Roxán típusú nőnél is jobb vagy.
-Akkor miért vagy vele?-kérdezte és kibújt az ölelésemből
-Vannak bizonyos szükségletek,amikhez az ember olyan embert választ,aki megfelel a célnak.
Vágott egy mérges grimaszt,ami megmosolyogtatott,így megfogtam a combját és rajta felejtettem a kezem.
-Az én célom,hogy olyan nőkkel járjak,akiket tulajdonképpen nem kedvelek,mert így könnyeben szakítok velük és Meit se viseli meg annyira.
-Na és Stella?-kérdezte rám se nézve
-Komolyan azt hiszed,hogy kikezdek a legjobb barátnőddel?Ilyen féreg én se vagyok.
-De tegnap...
-Tegnap barátkoztam vele,hogy ne egy idegen vigyázzon a lányokra,hanem egy bizalmasom.Ezért haragudtál tegnap annyira?
Hátra dőlt az ágyon.
-Nem.Csak nehezen érintett a felismerés,hogy nem jelentek neked egyáltalán semmit.
-Ez butaság.-mondtam és mellé dőltem
-Miért lenne az?-kérdezte és felém fordította a fejét,ezért én is rá pillantottam,majd rájöttem,hogy ideje elmondanom,ami a szívem nyomja
-Akárhányszor meglátlak mindig eszembe jut,hogy milyen idióta vagyok.-mondtam a plafont bámulva
-Hűha,micsoda bók.-mondta nevetve
-Mármint...eszembe jut,hogy milyen édes vagy,amikor reggelente nehezen kelsz,vagy amikor először láttalak Meiel összebújva...a legrosszabb mégis talán az,amikor eszembe jut,hogy milyen szende és szenvedélyes is tudsz egyszerre lenni az ágyban.
-Hm.-mondta-De akkor mégis miért nem akarsz velem lenni?
-Még sohasem voltam ennyire szerelmes.
-Most miért hozod fel Roxánt?-támadott le,így befogtam a száját
-Mármint...beléd.Az első pillanat óta,hogy megláttalak a szupermarketben elvesztettem a fejem és menthetetlenül beléd szerettem.Annak idején is tetszettél,mármint amikor tényleg legelőször találkoztunk,amikor kamasz voltam,viszont akkor nem lettem beléd szerelmes.Erre Renji jött rá legelőször,még én se tudtam,amikor ő már sejtette a dolgot.
-De...-kezdte,de jobban rászorítottam a kezem az arcára
-Amikor megtudtam,hogy rákos vagy megijedtem.Nem készültem fel rá,hogy elveszítselek.Túlságosan szerettelek.Aztán megnéztük azt a szar színdarabot és még jobban betojtam.Hirtelen ötlettől vezérelve elhagytalak,majd hetekig morogtam miatta.
Hümmögni kezdett,ezért lenéztem rá.Már lilult a feje.
-Hopp,bocsi.-mondtam nevetve
-Istenem..levegő.-adta elő drámaian magát,ami arra utalt,hogy sokkal vidámabb már a hangulata
-Ugye nem költözöl el?-kérdeztem,mire mosolyogva megrázta a fejét
-Nem.Nem hiszem.
Fel könyököltem,majd lemosolyogtam rá.
-Hisztis.-mondtam,majd felálltam
-Idióta.-mondta nevetve

Amikor felmentem már rend uralkodott.Minden vissza volt pakolva a helyére.
-Minden oké?-kérdezte Roxán,amikor beléptem a nappaliba
-Persze.
-Sikerült megbeszélni?-kérdezte Stella
-Persze.
-Szóval elváltok?-kérdezte Mei,mire felnevettem
-Nem,ne aggódj.



Épp ebédeltünk Roxánnal,amikor Rukia becsörtetett a konyhába és kivett egy üveg vizet a hűtőből,miközben valamit nagyon magyarázott valakinek angolul a telefonban.
-Ki volt az?-kérdezte Stella,miután letette
-A fiad.
-Történt valami?-kérdezte felvont szemöldökkel
-Nem,felszokott hívni néha...-mondta váll rándítva Rukia
-Néha?
-Hát...úgy hetente egyszer-kétszer.
-Veled miért beszél,ha velem nem?-kérdezte kibukva Stella
-Van egy fiad?-kérdezte Roxán
-Ja egy taknyos kis 17 éves szemétláda.
-17?-kérdezte meglepődve
-Ez egy hosszú történet.-mondta
-Általában csak azért hív,hogy mi történik odaát.
-Áh értem én.De mégis mi történhet egy hó fedte szar helyen,hogy hetente kétszer fel kell hívnia?-kérdezte csípőre tett kézzel
Rukia letette az üveg vizet és Stellára nézett.
-Most gyanúsítgatsz?
-Nem,csak érdekel,hogy veled miért beszél többet.Nyilván nem kavarsz a fiammal,azért az elég durva lenne.-mondta nevetve
-Tulajdonképpen azért szokott felhívni,hogy megkérdezze,hogy te hogy vagy meg elmesélje a kis élet eseményeit.
-Szakított már azzal a kurvával?-kérdezte Stella és az ablakhoz lépett
Rukia feltűnően mással kezdett foglalkozni.
-Nos?-kérdezte Roxán,amin nevetnem kellett
-Hát úgy néz ki,hogy....szóvallllllll...elfogja venni 2 hónap múlva.
Stella kezéből kiesett a pohár.
-Te pedig ezt hagyod?
-Miért mit tegyek?Én nem vagyok senkije,hogy ki oktassam.
-A te házadban laknak Alaszkában!Simán közbe léphetnél!
-De engem nem zavar.-mondta Rukia,mire Stella kiment és inkább felment a szobájába
-Szóval most mi történt?-kérdeztem
-Semmi.-mondta és leszedte az ásvány vizes üvegről a címkét
-Mennem kell.-mondta Roxán és felállt-Van még egy kis munkám.
-Kiengedlek.-ajánlottam,mire ő rám mosolygott,majd megcsókolt és intett,hogy maradjak

Miután elment eltakarítottam a szennyes edényeket,meg a megmaradt kaját,majd észre vettem a hűtőben a 3/4-ig lévő vodkás üveget.
-Rukia.
-Hm?
-Most,hogy csak hármasban vagyunk itthon szerintem rúgjunk be.-mondtam és megmutattam neki az üveget,mire ő felvonta a szemöldökét
-Egy üveg vodkával akarod gyógyítani a problémáit?
-Nem.Egy üveg vodkával akarom felvidítani.
Oda lépett hozzám és kivette a kezemből az üveget,majd becsukta a hűtő ajtót.Rám mosolygott,majd átkarolt a nyakamnál és megcsókolt,olyan szenvedélyesen,amit ritkán tapasztaltam még annak idején is tőle.
Átkaroltam a derekánál fél kézzel,de meg kellett támaszkodnom a kezemmel a pulton,különben elájulok az érzések sokaságától.
Miután átdugta a nyelvét mozgást pillantottam meg az ajtóból.Megállt a szívem,amikor megpillantottam Dant...

Oldal: Élet a halál után 13.
Ichigo and Rukia fanfiction - © 2008 - 2024 - ichigoandrukia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat