10.
Amikor Rukia belépett a szívem nagyot dobbant.Már van fél éve is,hogy utoljára láttam őt.
Orihiméék babája felé mászott,mire ő felvette.Ennek köszönhetően a kabátja szétnyílt és megpillantottam a hasát.
-Te terhes vagy?-kérdeztem ledöbbenve
Nem válaszolt,így a barátnőjére néztem,aki kérdő pillantással nézett vissza rám.
Ishida bokán rúgott,mire felálltam és közelebb mentem hozzá.
-Szia.- próbáltam egy fokkal barátságosabb hangon üdvözölni
Végre rám nézett.
-Szia.
Nem tudtam mit mondhatnék,de abban biztos voltam,hogy tudni akarom,hogy mi történt vele.
Mindenre számítottam az utazással kapcsolatban,kivéve erre.Készültem,hogy valószínűleg látni se akar majd,arra,hogy egy csomót fogunk veszekedni,hogy esetleg ismét fellángol újra a szenvedély,de arra,hogy babát vár egyszerűen nem.
-Induljunk.-mondta Orihime
-Hozzam a bőröndöd?-kérdeztem,tekintve,hogy nem cipelhet nehezet
-Kösz,elbírom.-jött a rideg válasz
A kicsit oda adta a szüleinek,majd kiment.

A vonaton mellé kényszerültem,mivel mindenki párral érkezett,kivéve mi.Ő belülre ült és nézte a tájat.
Nagyon elgondolkodott,tudni akartam,hogy mire gondol,de nem mertem a többiek előtt megkérdezni,végül is mégiscsak egy aprócska kabinban voltunk egy csomóan.
Kis idő után üzenetet kapott,amin elmosolyodott,mivel pici volt ráláttam a telefonra.Alextól jött,féltékenység fogott el,pedig nem volt jogom hozzá.
Vajon ő az apa?Bár ahhoz,elég öreg már...nyugtattam magam,de nem tudom miért.

Amikor már csak mi ketten voltunk fent kicsit fellélegezhetem.
-Gratulálok.-mondtam és saját magam is meglepődtem,mert ironikus volt a hangom,pedig kedves gesztusnak szántam
-Nincs mihez.-mondta rám se nézve
-Ez egy nagy lépés,tekintve a múltad.
Elcsendesedett,szinte alig lélegzett,ezért próbáltam enyhíteni a szavaimon.
-Mármint,hogy...
-Tulajdonképpen nem az enyém,szóval...-kezdte el pont akkor,amikor én,így elcsendesedtem,mire ő is
Nem értettem miről beszél.
-Mármint béranya vagy?
-Mondhatni.-mondta és rám mosolygott,de rögtön visszatért az ablakon túli világba
-Szeretném tudni,hogy mi történt.-mondtam őszintén
-Nincs mit tudni.Elbasztam,ennyi.
-De mi az,hogy ennyi Rukia?-emeletem fel a hangom,de rögtön észbe kaptam,mert körülöttünk aludtak-Más ölne egy babáért.Neked meg egy hülye egy éjszakás kalandból rögtön lett egy.
-Honnan veszed,hogy egy éjszakás kaland volt?
Elgondolkodtam.
-Nem az volt?-kérdeztem-Esetleg van valakid?
-Miért ,érdekelne?
-Csak azért,hogy van-e valaki,aki melletted áll.
-Érdekes,hogy ezt a te szádból hallom.
-Miért?
-Hát nem emlékszel,hogy egyszer felhívtalak?
Óh,dehogynem,gondoltam.Beleégett az agyamba a kép,amit akkor képzeltem el,amikor késő este felhívott egyszer.Találkozót kért,amit én megtagadtam,aztán azzal jött,hogy beszélnünk kellene,mire én,hogy dolgozom,nincs időm és szinte azonnal leraktam,mert nem akartam vele foglalkozni.Épp akkor veszítettem el egy számomra kedves betegem.
-Miről akartál akkor velem beszélni?
-Erről.-mutatott a hasára
-De miért?-húztam fel a szemöldököm
-Még kérdezed?-kapta fel a fejét
-De hát mi közöm van a babá....ő az enyém?-kérdeztem meglepve
-Én nem akartam,te igen.Jogos lett volna,hogy vedd át a terheket,de már mindegy.
Lesokkolt a dolog.Nem számítottam rá,hogy a kicsi tőlem van,hisz olyan ritkán voltunk együtt.45 évesen mérhetetlen büszkeséget éreztem,mert lesz egy babám.
-Ez remek hír Rukia.Ez tényleg remek hír.-mosolyogtam a semmibe és már képzeltem el,ahogy a kiságyában ringatom,ahogy mesét olvasok neki...
-A szüleinek biztosan.-felelte váll rándítva
-Szülei?
-Örökbe adom.
-De miért?-néztem rá kétségbeesetten és hirtelen szerte foszlottak a rózsaszín álmok
Ő csak nézett rám,majd szóra nyitotta a száját.
-Megfogok halni.


-Mi?
-Amióta terhes vagyok két stádiumot romlott az állapotom.A baba kifog végezni még szülés előtt.-mondta és ismét kibámult az ablakon
-Én...annyira sajnálom.-mondtam életemben először őszintén egy haldokló betegnek
-Semmi baj,amúgy is untam már.
A baba mocorogni kezdett.Tudtam,mert rátette a kezét a hasára.
-Mikor fogsz szülni?
-Már csak egy hónap.
-Nincs nagy pocakod.
-Nincs túl sok hely odabent.
Ránéztem a hasára és ott felejtettem a szemem.Vágytam rá,hogy érintkezhessek a babával,akit én nemzettem,de közben tartottam Rukiától,mert a halálának a közeledte miattam volt.
Felsóhajtott,körbe forgatta a szemét,majd megfogta a kezem és rányomta bal oldalt a hasára,mire rúgott egyet a kicsi.Összeszorult a gyomrom,mert annyira meghatott a dolog.
-Én szeretném őt.
-Tudom.
-Mármint megtartani.
-Ichigo nem.Remek szülőket találtam.Lett volna esélyed,de te..
-Nem Rukia.Egyszer már végig játszottam ugyan ezt.Nem fogok még egy gyereket elveszíteni az anyja csökönyössége miatt.-mondtam határozottan
-Még egy?-kérdezte felvont szemöldökkel
-Nem akarok erről beszélni.
-Szar lehet.Halljam.
Mély levegőt vettem,majd lassan kifújtam.Végül is régen,az eltűnése előtt is tudott róla.
-Az egyetem alatt megismertem egy lányt,Sunt.Ő volt az életem hosszú évekig.Elképesztően szerelmes voltam belé,de egy kicsivel a diploma előtt megesett.A lépés pont úgy jött ki,hogy el kellett volna halasztania a vizsgát,de nem akarta.Kértem,sőt könyörögtem,hogy tartsuk meg.Még a kezét is megkértem,amire igent mondott,de egy nap...egy nap úgy mentem haza,hogy a rögzítőn egy hívás várt.A kórház volt.Megkértek,hogy menjek be,kiderült,hogy abortuszra ment a tudtomon kívül,csak,hogy egy orvosi műhiba miatt meghalt még a műtőben.A durva az egészben,hogy a fiam túl élte,bár csak fél órát élt,de túl élte.Túl pici volt még ahhoz,hogy életben maradjon.
-Sajnálom.-mondta
-Sunnal amúgy jóban voltatok nagyon,azt is megosztotta veled,hogy nem akarja a babát.Egész életemben csak egyetlen egyszer ütöttem meg nőt és az te voltál.Felpofoztalak,mert nekem nem szóltál,hogy mire készül.Annyira megharagudtál,hogy a küldetésed ellenére hazamentél.1 héten belül követtelek,mert annyira bűntudatom volt.Bocsánatot kértem és próbáltam neked elmagyarázni,hogy miért rajtad csattant az ostor.Megértetted,de sose bocsájtottad meg,hogy megütöttelek.Az a pici heg bal oldalt a szád fölött miattam van ott.Annyira erős volt,hogy felrepedt a szád.
A szájához nyúlt a heghez meglepetten.
Ránéztem bocsánatkérően és láttam rajta,hogy nem tudja hová tenni a hallottakat.
-Rettenetesen bántott a dolog világ életemben.
-Megbocsájtom. Végül is úgyse emlékszem rá.
-Mindennél boldogabb lennék,ha legalább lehetőségem lenne megismerni a gyermekem.-váltottam témát hirtelen
-Ezt már ne velem játszd le.
-Ha elintézem,hogy a nevelőszülők eltűnjenek a színről megkaphatnám?
-Nekem teljesen mindegy.
Hirtelen eszembe jutott egy ötlet.
-Rukia.
-Igen?
-Te mennyire szenvedsz?
-Még kérded?
-Morfiumot nem kaphatsz gondolom,szóval most tulajdonképpen csak burjánzik a rákos sejtek benned?
Hallgatott,így folytattam.
-Mi lenne,ha életed végéig gondoskodnék rólad a babáért cserébe?Csak egy apró picike kis döntés és neked is jobb lenne.
-Nincs szükségem gondoskodásra.-ingatta a fejét-A kislányod pedig keresve se találna jobb szülőket.Ők remek emberek.
-Rukia.Szükségem van rá.45 éves vagyok és nincs senkim.-kérleltem magam felé fordítva
-Kellett neked eldobni magadtól.
-De hát mit tegyek,ha nem éreztem azt,amit te?
A szavaim meglepték.Lesöpörte a kezem és ismét csendes tájbámulásba kezdett.
-Borzasztóan sajnálom.
-Már én sem szeretlek.-mondta,majd felállt és kiment a kabinból
Gondolkodtam rajta,hogy követem,de nyilván miattam ment el.

Miután leszálltunk a csendes kis vasút állomáson 20 perc séta várt ránk.
Én mentem hátul Rukiával,mert nem akartam egyedül hagyni,hát ha rosszul lesz.
-Bassza meg,nem bírok ennyit sétálni,miért nem jöttünk kocsival?-állt meg és a térdére tette a kezét
-Azért,mert rosszak az utak.-felelte Ishida és hátra nézett,de nem állt meg
-Rukia..-szólítottam meg
-Hagyjál.-mondta és tovább ment

Kitartóan mentem mégis mellette egészen Orihiméék faházáig.
-Gyűlölök kisbabát várni.Mindig fáj mindenem.Folyton éhes vagyok.Minden szaron elbőgöm magam.Múltkor háromnegyed órán át sírtam,mert megtudtam,hogy a hattyúk monogámok.-morogta,mire én elmosolyodtam és legszívesebben magamhoz öleltem volna
-Ez nagyon édes.
-Édes?-nézett rám-Édes az,hogy olyan érzelmi válságban vagyok,hogy kibaszott hattyúkon bőgök vagy hogy bármikor lefeküdnék veled,mert annyira szeretlek,hogy még azt is bevállalnám,hogy órákig zokogjak,mert te viszont nem így érzel és a francba is,mi édes abban,hogy haldoklom?!
-Én szeretlek,de nem tudlak úgy,ahogy te engem.-mondtam,mire könnybe lábadt a szeme és rájöttem,hogy vérig sértettem
Elsietett,mire Renji lépett mellém.
-Mi a francot mondtál neki?
-Hülyeséget.
-Mi lenne,ha feladnád végre azt a fene nagy büszkeséged és gondját viselnéd?
-Szeretném,de nem igazán értjük meg egymást.
-Régen nem volt ilyen problémátok.
-Régen nem volt szükség arra,hogy beszélgessek vele.
-Hát azt látom,az eredménye ott van a hasában.-mondta cinikusan
-Nem akartam felcsinálni...teherbe ejteni...mindegy,hagyjuk.-feladtam,hogy finoman próbáljam megfogalmazni azt,amit vele tettem
-Legalább kérj bocsánatott tőle.
-Úristen ne oktass már ki.Nyilván nem vagyok hülye.
-Egy terhes nőnek csak egy hülye mondja azt,hogy nem szereti.
-Tudod nem csak az ajándékot kell elfogadni,a csomagolás is mellé jár.-mondta Ishida
-Na és ha én nem akarom a csomagolást?-kérdeztem és Rukiát néztem hátulról,ahogy letörli a könnyeit
-De miért nem?-kérdezte Renji
-Azt hiszem az túl sok lenne már.
-Te félsz?-kérdezte Chad
-Hogy őszinte legyek rettenetesen tartok tőle,hogy Rukia meghal.
Körbe néztem és mindenki döbbenten meredt vissza rám.
-Azért hagytad el,mert nem akarod gyászolni meg eltemetni?-kérdezte Ishida meglepetten
-Nem.-ráztam a fejem-Hogy ha egy nap úgy keltem volna fel,hogy ő csendben végleg elaludt mellettem,biztos,hogy elveszíteném az öntudatom és annak csúnya vége lenne.
-Szóval tulajdonképpen az,hogy nem vagy belé szerelmes csak egy mondva csinált indok,hogy megvéd magad?-nézett teljesen hülyének Renji
-Mi van akkor,ha tartok bizonyos dolgoktól?Nincs abban semmi....
-Férfi vagy.Aki mer ,az nyer.Arról nem beszélve,hogy Rukia most már 6. évét tapossa a rákkal,nem hiszem,hogy csak csendben elaludt volna.
-Mindegy,nem hagyhatnánk ezt?-kérdeztem
-Úristen,most már értem miért nem volt soha normális kapcsolatod.-sóhajtott fel Renji
-Elviselhetetlenül idióta vagy Kurosaki.


Este kimentem a teraszra,hogy rágyújtsak.Rukia a hintaszékben betakarózva ült és olvasott.
-Szia.-mondtam és leültem tőle tisztes távolságba a lépcsőre
-Szia.
-Dohányzol még?
-Nem.-felelte és lapozott egyet
Magasra emelte a könyvet,ebből biztosra vetem,hogy még mindig sírt.

-Sajnálom,hogy megbántottalak.-mondtam,miközben a hamu tálban oltottam el a csikket vele szemben
-Túl reagáltam.-mormogta a könyv mögül
-Mit olvasol?
-Nem tudnál békén hagyni?
-Megöleljelek?-kérdeztem
-Már miért ölelnél meg?-kérdezte felháborodva
-Gondoltam szeretetre van szükséged.-vontam vállat
-Annyira érzéketlen vagy.-mondta és összecsapta a könyvet,majd besietett
-Csak kedves akartam lenni.-mondtam úgy,hogy még hallja

Renji jött volna épp ki,de Rukia félre söpörte az útból,így felvont szemöldökkel nézett rám a legjobb barátom.
-Megint összekaptatok?
-Csak kedveskedni akartam.
-Akkor miért sírt?
-Kicsit a lelkébe tapostam,de nem tudom,hogy mivel.
-Borzasztóak vagytok.Te folyton sértegeted,meg vitázol vele,ő meg minden szaron sír.
-Mert terhes,ez ilyen.Orihime is folyton hisztizett.Ishida akkor kezdett őszülni.
-Gondolkodtál azon,hogy esetleg megbeszélsz vele mindent?
-Nem.Nem tudunk beszélgetni.Pár mondat után leszedné a fejem.Amúgy Isane is furcsa most.
-Szomorú,mert nem kapta meg a kinevezést.
-Akkor ti megvagytok tulajdonképpen?
-Nem a mi kapcsolatunkkal vannak gondok.Láttad,hogy mennyire megragadta Ishida Orihime karját a konyhába?
-Igen,nem szokott ilyen lenni.
-Tudom,de azért én meglepődtem.Újabban sokat veszekednek.Ráadásul külön is alszanak.
-Honnan tudod?
-Beszéltem vele idefelé.
-Szomorú.Azt hittem szeretik egymást.
-Néha nem az a szerelem,ami annak tűnik.Néha jobb volna a dolgok mögé látni.-mondta halkan,majd bement
Támasztottam a korlátot és épp gyújtottam volna a következőre,amikor Inoue kiszaladt.
-Rukia rosszul van.
-Mi a baj?-kérdeztem egy miniszívroham után,majd követtem a fürdőbe

-Menj el!-kiabálta,amint beléptem
-Én nem hiszem,hogy találsz olyan ember,aki tudna neked segíteni rajtam kívül.
-Nem érdekel.Menj innen.
Furcsán állt a hasa,ezért odamentem és megfogtam.Kemény volt.
-Gyakran keményedik a hasad?-kérdeztem
Hallgatásba burkolózott és nem akart válaszolni,ezért pontosan azt mondtam,amit egyszer a nőgyógyásztól hallottam a kórházba.
-Megfogod ölni,ha nem válaszolsz.A kezeden fog száradni a vére.Gyilkos leszel.Egy gyerek gyilkos.
-Gyűlöllek.-suttogta és felállt
Én követtem és próbáltam beszélni vele a dologról,de ő csak makacsan ment tovább és senkinek nem állt meg.
-Néhány utcával arrébb van egy egészségház.-mondta Ishida
-Nem kell.Hívj inkább egy mentőt.Szinte biztos,hogy kinyílt a méhszája.-mondtam és Rukia után mentem a teraszra
A hinta ágyban ült és makacsan bámult maga elé.A korláthoz léptem és bedugtam a számba a cigit
-Megtaláltad már azt a komoly nőt,akit kerestél?-kérdezte,mire megfordultam
-Nem,de ha az enyém lesz a baba felügyeleti joga első dolgom lesz téged eltiltani tőle.
-Nem is akarom ismerni majd.
-Borzasztó anya vagy és még rosszabb ember.-mondtam,mire szirénát hallottunk
A mentő megállt a ház oldalánál és jött a két férfi szinte rögtön.
-A hölgy az?-kérdezték,mire bólintottam
Rukia velük ment szó nélkül.Beültem mellé,ezzel is a felügyeleti jogért való küzdelmem erősítve.Betakarták és a férfi egy lapot vett a kezébe.
-Hölgyem volt már vetélése?
-Igen.-felelte Rukia kibámulva az ablakon
-Megkérdezhetem,hogy mennyi?
-6.Egy iker.
Rám nézett a férfi,majd magunkra hagyott.
-Sose meséltél erről.
-Az emberek nem szoktak ilyenekről beszélgetni.
-Bizonyára remek orvosok lesznek majd ott,akik tudnak majd rajtad segíteni.-mondtam,mire rám nézett
-Nincs szükségem segítségre.Elég edzett vagyok már.Nem ez az első ilyen esetem.

Mint ember,megértettem őt,de mint orvos őszintén tiszteltem is.Nem egy nőt láttam már az évek során,akik elvetéltek a kórházba vagy épp amiatt jöttek be.Legtöbbjük később beleőrült és a pszichiátrián kötött ki.

Odanyúltam és a kezére tettem a sajátom.Meglepetten nézett fel.Megvártam,amíg a szemembe néz,majd rámosolyogtam.

Megálltunk és egy orvos,meg két beteg szállító már várt minket.Gyors vizsgálat után,érzéstelenítőt adtak neki és már be is tolták a műtőbe.
-Szeretne jönni?-kérdezte az orvos a műtőnél
-Én...
-Orvos lévén nem hiszem,hogy rosszul lenne.
-Nem vagyok benne biztos,hogy...
-A feleségének szüksége lenne önre.
-Nem a feleségem.-ráztam a fejem és beléptem az ajtón,majd bemosakodtam,hogy feltudjam venni a steril ruhát

Leültem a fejéhez,mire totál kábán rám nézett.
-Te mit keresel itt?-kérdezte lassan
-Azért jöttem,hogy támogassalak.
-Nem akarom,hogy itt legyél.-jött a határozott válasz,mire felálltam és indultam volna kifelé,csakhogy az orvos felvont szemöldökkel nézett vissza rám,így visszaültem
-Azért vagy itt,hogy megszerezd a gyereket vagy,mert táncolni akarsz egyet a hullám fölött?-kérdezte csukott szemmel
Finoman kisöpörtem az arcából a haját,majd simogatni kezdtem a fejét.
-Azért jöttem,hogy támogassalak.-mondtam határozottan
-Annyira utállak.-mondta,de a kezét nyújtotta,így megfogtam
Jéghideg volt és száraz.Pont,mint egy hulláé....
Végre megértettem,hogy tényleg szüksége van rám.

Hallottam,ahogy zajlik a műtét,de igyekeztem figyelmen kívül hagyni,azonban amikor kivették a kislányom nem bírtam tovább és átnéztem a paravánon.
A kicsi magzat mázzal borítva is gyönyörű volt.Viszonylag hosszú baba haja az arcocskájára tapadt és ő nyöszörögve jelezte,hogy nem örül a találkozásnak.
-Ezt látnod kéne...-mondtam mosolyogva az anyukájának,mire az orvos felmutatta mosolyogva a maszk mögött
-Nem.Nem akarom látni.-rázta a fejét makacsan Rukia
-De hát a kislányod.-mondtam
-Azt mondtam,hogy nem érdekel.Ez nem az én gondom.-kiabált rám
A pulzusa hirtelen megemelkedett,majd rohamosan csökkent.Fél perc alatt eszméletét vesztette.
-Rukia.-szólítottam meg aggódva
-Hozza a gépet.-szólt a doki a nővérnek
-Jöjjön.-lépett oda egy másik nővér,majd kilökdösött finoman

-Megfog halni?-kérdeztem a folyosón,mire a nővér kétségbeesetten nézett rám vissza
Nem tudta,hogy hazudjon-e.
-Orvos vagyok.Tudom,hogy egy nővér mikor kamuzik.-mondtam
-A doktor úr mindent megtesz majd.-feleltem végül
-Ön szerint elég lesz?
-Nem tudom,de reménykedjünk.
-Felhívom a barátaim.-mondtam és kimentem a friss levegőre,hogy ne legyek rosszul és tudjak értelmesen beszélni
Renji számát tárcsáztam,szinte rögtön felvette.
-Mi a helyzet?-kérdezte
-Azt hiszem megfog halni.-mondtam
-Lassan ott vagyunk, tarts ki.
-Mármint Rukia.Rukia megfog halni Renji.-mondtam és számomra is idegenül csengett a saját hangom
-Na és a baba?
-Egészséges kislány.Picit pici tömegre.
-Mindjárt ott vagyunk.
-Rendben,akkor én most leteszem.
-Szia.
-Szia.

Visszamentem,de semmi hír nem volt.Ezt jó jelnek vettem.Pár perc után megjelent az egész banda és hirtelen az orvos is.
-Túl élte.-mondta vigyorogva-Sok vért veszített,de most már minden rendben.
-Köszönöm.-mondtam-Láthatom?
-Hát...-a hátam mögé nézett-Jobb lenne,csak egyesével majd.Egyenlőre biztos nem fog magához térni.Lassan felviszik a 3. emeletre.12-es szoba.
-Köszönöm.-mondtam és elindultam a baba szoba felé

-Ő ott.-mutattam a lányomra,mire a többiek megcsodálták
-Nagyon édes.
-Nagyon nem hasonlítotok.-mondta nevetve Renji
-Mi a neve?
-Még nem tudom.Azt hittem Rukia majd elnevezi,de ő...látni se akarta.-mondtam a végét halkan
-Igyunk meg egy kávét.Úgyse tér egy darabig magához.-mondta Ishida,így mind átmentünk a büfébe,majd ott az apaságomról kezdtünk el beszélgetni

Órák után mentünk fel csak a 3. emeletre,ott viszont aggódó pillantással nézett vissza rám a doki.
-Mi történt?-kérdeztem
-Sajnálom,de a felesége elment....

 

Oldal: Élet a halál után 10.
Ichigo and Rukia fanfiction - © 2008 - 2024 - ichigoandrukia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat