2. fejezet

Másnap Rukia telefonjára keltünk.Szüntelenül csengett.
-Szia.-szólt bele,majd olyan képett vágott,mint aki citromba harapott
Miután letette felém fordult.
-Valamit elkell mondanom.

-Mi a baj?
-Bennek van egy lánya,Glória.Nagyon bajos és már évek óta nem beszéltek emiatt.Egy embertől van.Az anyja rég halott.Segítened kéne.
Kétségbeesetnek tűnt.
-Miben?
-Most hívott,bajban van.Elmehetnénk érte?

-Öltözz fel.-mondtam és szájon csókoltam bíztatóan

A kocsimban ő irányítót,de én vezettem.Egy romos evangélikus templom előtt álltunk meg.Nem volt bíztató kicsit sem.
-Biztos vgy benne?-kérdeztem,mire ő bólintott és kiszállt
A kerítésen könnyen bejutottunk.Odabent 2 drogos ember feküd a saját hányásukban.Szörnyű volt.
-Hol van?
-Nem tudom.
A lépcsőn felfelé indult,de nem volt fent senki.
A lefelé vezető lépcső előtt sóhajtott.
-A francba már Glória.-morogta és elindult lefelé a véres lépcsőn
Halk sírást hallottunk.
-Glória?-szólt Rukia
-Itt vagyok.-hallottuk hátunk mögül
A lépcső alatt kuporodott össze véresen és valószínűleg belőve.
-Mi történt?-kérdezte Rukia
-Én nem tudom.-felele hisztérikusan és újra felsírt-Egyszerűen csak nekem esett.
-Gyere.-mondtam és a hiányos öltözékére való tekintettel ráterítettem a kabátom,majd felemeltem.
Nem kerülte el a figyelmem az agyon szúrt karja.Némelyik igencsak el volt már fertőzve.

-Menjünk haza hozzám.-mondtam Rukiának,aki olyan képpel nézett vissza rám,mintha bolond lennék-Ne aggódj,nekem nem gond.


Glória már a saját lábán lépett be a nappalimba.Egyből lefeküdt a hintaszékbe.
-Ez csodás.-mondta
Rukia betakarta,mint egy gondoskodó anya,majd odatartott neki egy bögrét és megitatta.5 perc múlva Glória aludt,mint a tej.
-Elvonóra visszük?-kérdeztem,miközben a kezét vizsgálta
-Nem.Már kétszer volt.Nincs értelme.
-Talán a 3. más lesz.
Kinyitotta a száját és belenyúlt.
-Mi a francot művelsz?-lépem oda mellé
-Megnéztem a fogait.Szerencsére még mind megvan.
-És?
-Akkor nem szívott olyan erős cuccot.
-Te idióta.-mondtam és homlokon akartam puszilni,de elhúzta a fejét
-Mi a franc?-néztem rá értetlenül
-A férjem lánya.
-A volt férjed lánya.Nem is beszélnek.
-Ichigo.-szólt rám és szúrósan nézett rám
-Rukia?-kérdeztem felemelve az egyik szemöldököm
Felállt és kiment a konyhába,így követtem.
-Nem akarom ezzel sokkolni.-mondta
-De hát ami tény,az tény!
-Fejezd be.Mi van,ha emiatt rosszabodik az állapota?
-Na ne hülyéskedj!
-Ichigo!
-Talán mégse hagyod el?
-Nem erről van szó.
-Rukia attól,hogy itt a lánya még nem vagyok hajlandó változtatni.Főleg,hogy nem is beszélnek.
-Már pedig muszáj lesz.
Mégesen faképnél hagyott.

Napokig úgy csinált,mintha barátok volnánk.Egy ideig türelmes voltam,de aztán betelt a pohár.Amikor kettesben voltunk sem viselkedet már a barátnőmként.Hiába kértem számon,nem kaptam értelmes válasz,csak azt a hülye mondatot,hogy a férje lánya.

Egy este ZÁRT ajtón túl próbáltam közeledni felé,de ismét kitért előlle.
-Rukia elég volt.Mi a franc van veled?Én ezt nem bírom tovább!
-Ne hisztizz.
-Mégis meddig lesz ez?
-Mi?
-Ez a távolság kettőnk között.
-Nem tudom.Kérlek fejezd ezt be.Szükségem van rád.
-Nekem is rád.Egy kis megértésre van szükségem,jó?

-Már másfél hete türelmes vagyok.A végén mással oldom majd meg a problémáim.-mondtam,mire ő hirtelen szörnyen szomorú lett
Hiába próbáltam megölelni nem engedte.A szakadék mélyült köztünk....

Reggel egyedül ébredtem.Már megszoktam...
Kicsoszogtam a kávémért.Hulla fáradt voltam.
-Jó reggelt.-jött ki Glória melltartó nélkül atlétában és kis gatyában
-Neked is.Rukia alszik még?

-Óh neked nem szólt?-nézett rám értetlenül kekszet majszolva-Hajnalban hazament az apámhoz.
-Mi?-a bögre kieesett a kezemből
-Sose hagyja magára hosszú távra.Igazán szeretheti.
A szívem összetört.A gyomrom hirtelen felfordult.Haragudtam és bánatos voltam.Azt hittem végleg lehorgonyozott mellettem.Azt hittem szeret.Csak egyre tudtam gondolni.Bosszú...
Glória combjára tettem a kezem,mire ő meglepődve lenézett,majd rám mosolygott és megfogta a kezem,majd a belső combjára helyezte.

-Gondoltam elmélyíthetnénk a kapcsolatunkat.Eljönnél velem moziba?
-Hát persze.
Innentől kezdve nem volt visszaút.Összemelegedtünk és este már a barátnőmként mutattam be a várandós Orihimének és a barátaimnak.

Boldog voltam,vagyis 3 napig azt hittem.Aztán egy pizzázóba találkoztunk a többiekkel és nagy meglepetésemre Rukia és Ben is ott volt.Egymás mellett ültek,pont velem szemben.Egy karnyújtásnyira volt életem szerelme és a fér...mi a franc??Nem volt egyikükön se gyűrű.
-Hol a gyűrűd?-szegeztem a kérdést Rukiának minden zavartatás nélkül

Ő felnézett Benre.
-Elváltunk.-mondta mosolyogva Ben,mire hosszú percekig csak meredt rájuk az egész asztal
-Mi?-kérdezte végül Glória
-De hát mi történt?-kérdezte Orihime a pocakját simogatva
-Az a helyzet,hogy mindketten másra vágytunk.-mondta Rukia vállat vonva
-Megismertem valakit.
-Így nem volt értelme tovább folytatni a dolgot.-vágott közbe az exneje
Őszintén sajnáltam Rukiát.Szörnyen fájhatott neki.
-Na azért ne feledkezzünk meg arról sem,hogy ő akar válni.-mutatott a volt feleségére,mire elkezdtek veszekedni,majd mindketten elfordultak a másiktól
Glóriára néztem és rájöttem,hogy hatalmasa hibáztam.Nem bíztam Rukiában és a kapcsolatunkban.Az első akadálynál elbuktam.
-Menjünk haza.-álltam fel
-Miért?-nézett rám értetlenül Glória
-Elfelejtettem elzárni a gázt.-hazudtam,mire mindenki felnevetett és Rukiát kivéve

Az ajtó előtt állva azon gondolkoztam,hogy mit tegyek.Glória az ajtó túl oldalán fürdött.Legszívesebben belefojtottam volna magam abba a kád vízbe.
Benyitottam és teljesen ledöbbentem.Épp belőtte magát!
-Te meg mi a francot művelsz?-üvöltöttem rá és kikaptam a kezéből a rozsdás injekiót
-Kérlek ne haragudj.-kezdett sírni
Elkéstem,már beadta magának.
-Mióta műveled ezt a hátam mögött?

Esetlenül nézett fel rám a lábaim átölelve.
-Glória.Mióta?
-Úgy sajnálom.-mondta zokogva
-Menj el.-mondtam lerázva a lábamról
A dolgozószobába mentem és olyat tettem,amire nem számítottam.Felhívtam Bent és találkozót kértem.

Fél óra múlva a pizzázóban ültem,de még egyedül.Pár perc múlva megérkezett Ben és leült velem szemben.
-Mi a helyzet?
-A lányod egy drogos szajha.
Vállat vont.
-3 nap alatt az összes otthon tartott pénzem elköltötte drogra.
-Tett már ennél roszabbat is.
Intett valakinek,így hátra fordultam.Rukia állt az ajtóban.Megindult felénk,majd leült az asztalfőhöz.
-Mi történt?
-Meséld el neki is.
Megismételtem a mondandóm.
-Ezért mondtam,hogy ne pátyolgasd.Mindenkit csak átbasz.Mond el szépen Ichigonak,hogy mit tett veled fél éve.
Rukia oldalra nézett,majd halkan szólalt meg.
-Nem akarok róla beszélni.
-Glória találkozót kért tőle,majd 3 vadállat letámadta egy sikátorban és elvitte fél teljes napra.Mai napig nem mondja meg mi történt,de több mint 4 millió yent követeltek,hogy elengedjék.

-De utána elment elvonóra.-védte meg Glóriát a tökmag
-Aztán megszökött és beállt pornózni.-mondta Ben mérgesen-Ichigo nem véletlenül nem beszélek vele.Egy selejt ember.Az anyja se volt különb.Remélem legalább elhagytad.
-Persze,épp pakolja össze a cuccát.
-És magára hagytad?-kérdezte meglepődve Rukia
-Miért?Baszdmeg....
Felpattantunk és a lakásomig futottunk,de hiába.Az ajtó tárva nyitva állt.Bentről eltűnt a tv,a laptopom,a két nyakláncom és hütő tartalma.
-Szép volt.-veregetett vállon Ben
Leültem a kanapéra,mire Rukia mellém ült és a hátamra tette kezét.
-Sajnálom.-mondta

Ha nem bámult volna a volt férje biztos,hogy megcsókoltam volna.Eszembe jutott egy korábbi kérdésem.
-Tulajdonképpen miért váltatok el?-kérdeztem,mire Ben összeráncola a szemöldökét
-Ez most,hogy jön ide?
-Csak érdekel.
Leült a fotelba velem szemben.
-Mint mondtam megismertem valakit.
-Most az igazi történet érdekel.
Kínos csönd telepedett a szobára.
-Na mi van,szégyenled?-kérdezte Rukia
-Kiszálltam a hajózásból.Hónapok óta viszonyom van egy északi nővel.A neve Mona.Az üzleti utak csak kifogások voltam.A legénységet lefizettem,hogy legyen alibim.Minden remekül ment,addig amíg Mona véletlenül megesett.Egy üzenetben tájékoztatott róla.Azonnal elmentem és a nagy kapkodásban nem figyeltem a szervezésre.A hajó visszafelé elsüllyedt az embereimel együtt.Egy héttel később értesültem csak a dologról és onnantól kezdve nem volt visszaút.Mona követett és találkozott Rukiával.Mindent elmondott neki.Ez pont akkor volt,amikor te bejelentetted,hogy lefeküdtél vele.Öszevesztünk,jött a sárdobálás,majd elment.Mivel nem jött vissza felhívtalak,tudván,hogy te tuti megtalálod és nem tévedtem.Még aznap felhívott,hogy elakar válni.
Pár nap múlva mégis Glória volt a barátnőd és ez őszintén meglepett,de nem csak engem.Őt is.-mutatott mellettem ülő törpére,mire én ránéztem
-Azt hittem azért mentél el,hogy kibéküljetek.-mondtam sajnálattal a hangomban
-Úgy ismersz engem,mint aki nem tartja be,amit megígért?-kérdezte morcosan
-Néhány nap alatt elintézte a papírokat az ügyvédjével,majd bejelentette a bátyjának meg a 13. osztagnak a dolgot.-mondta Ben
-Na azért ne csinálj úgy,mintha az én hibám lenne a dolog.Te csináltál fel egy északi kurvát.-mondta Rukia és bokán rúgta
-Legalább olcsón megúsztam a válást.-nevetett fel Ben
-Szóval elváltatok.-mondtam
-Még várunk a hivatalos papírokra.-mondta Rukia
-Na kiugrok a budira.-mondta Ben
-Balra a 2. ajtó.-mondtam
Amint elment megragadtam Rukiát,hátra döntöttem és megcsókoltam.Épp a hajába turtam,amikor Ben lehúzta a wc-t,így elengedtem és ismét normális emberként viselkedtem,bár majdnem megőrültem a vágytól.
Azt hiszem ez kölcsönös volt,mert mielőtt a volt férje belépett volna a szobába végig simított a férfiasságomon.Micsoda nő...pár perc alatt képes totál felizgatni.
A füléhez hajoltam.
-Amint kettesben leszünk elkaplak és szétbaszlak.-súgtam a fülébe és belecsókoltam a nyaka hajlatába
Pont akkor kaptam el a fejem,amikor Ben belépett.
-Bocs,de mennem kell.Mona hívott,nincs jól.
Úgy tettem,mint aki sajnálja és kikísértem,majd minden jót kívántam volna,de az ajtóban miközben kezet fogtunk ő közelebb hajolt.
-Csak ügyesen.Rukia szíve könnyen csábítható.
Fenyegetésnek éreztem,főleg,hogy mosolyogva mondta,majd dúdolva lépett be a liftbe.
Bezártam az ajtót és hátra fordultam.Rukia nézett rám.
-Rajtad még van ruha?-kérdeztem mosolyogva
Ugyan azzal a huncut mosollyal nézett rám,mint amikor először lefeküdtünk,így odaléptem és megcsókoltam,majd finoman behátráltam vele a dolgozóba.
-Itt?-kérdezte,miközben lehúztam a felsőjét,hogy előbújjon a melle
Bólintottam és máris csókolgattam a bal mellét.
Ledöntöttem az íróasztalomra és mögé álltam.
-Rukia.-szólítottam meg,miközben belé hatoltam
-Igen?
-Muszáj gumit húznom?
-Hát,ahogy érzem már úgyis mindegy.
Megragadtam a csipőjénél és megrántottam,mire felnyögött.

-Ez kellemes volt.-mondta a karjaimban a székemben

-Igen.-mondtam és begépeltem az utolsó mondatom a prezentációmba az asztali gépemen
Amint végeztem vele elmentettem és hátra dőltem,majd simogattam a karjaimban heverő törpét.
Még mindig meztelen volt,emlékeztetett a fél órával korábbi szenvedélyes kalandunkra.Betakartam az ingemmel és homlokon pusziltam.
-Szeretlek.-mondtam,mire ő hozzám bújt
-Én is szeretlek.
Megcsörrent a telefonom,így felvettem.Orihime volt.
-Szia.-szóltam bele
-Tudom,hogy kissé késő van Kurosaki-kun,de nincs kedved elmenni valahova.
-Ami azt illeti épp Rukiával vagyok.
-Remek,legalább nem kell felhívnom.Chaddal gondoltuk elmegyünk sétálni.
-Valami baj van?-kérdeztem,mivel furcsa volt a hangja
-Nem,csak...nem vagyok túl jól.
-Valami gond van a kölyökkel?
-Mi a baj?-kérdezte aggódva Rukia
-Semmi,csak...-mondta Hime
-Inkább otthon kéne pihenned.Szívesen találkozunk veletek,de maradj otthon.Majd átugrunk.
-Nem gond nektek?
-Dehogy,ne aggódj.Vigyünk valamit?
-Csak magatokat.Mikor értek ide?
-Egy fél óra kb.
-Akkor szia.
-Szia.
Letettem és megsimogattam a karjaimban pihenő nő hátát.
-Baj van?
-Nem,csak nincs jól.-mondtam,de a figyelmem a gépemnek szenteltem
Átnéztem még utoljára a prezentációm.
-Igazából rohadtul idegesít,hogy nem tudom Orihimével mi történt,mármint miért terhes.
-Hát tudod vannak olyan pasik,mint te.Gumi gyülőlő társaság.
-Mármint kié a gyerek,mikor fog megszülni,ki segít majd neki.Semmit nem beszéltünk még meg róla.
Mivel nem válaszolt ránéztem.Feltűnően lapított.
-Rukia.Mit tudsz?
-Semmit.-vágta rá
-Most,hogy a barátnőm vagy nem lehetnek titkaid.
Kicsit elpirult a barátnő szóra,így szájon pusziltam.
-De megígéred,hogy nem mondod el senkinek?
-Hát persze.
-Becsúszott Renjitől,néha összejártak.Kevesebb,mint egy hónapja van szülésig.
-He?-kaptam fel a tekintetem
Na ez új.Renji Inouéval.
-Vállalja a felelősséget?-kérdeztem
-Orihime nem szólt neki,mert Ishidába szerelmes,csak így már esélye sincs.
-Vegyél fel valamit.Ideje indulni.


10 percre laktunk Orihimétől.1 busz megálló,amit simán le is lehet sétálni.Rukia és én kézen fogva tettük meg az utat,sőt,amikor megérkeztünk még akkor is fogtam a kezét.Orihime kicsit meglepődött,amikor meglátta,de nem tette szóvá,simán csak beengedett.
A hasa olyan volt,mint egy lassan leeresztő lufi.
-Hogy vagy?-kérdeztem,amikor lesegítettem a barátnőm kabátját
-Köszönöm jól.És ti?-kérdezte kedvesen és már adta is kezünkbe az üdítőt,melybe vodka volt keverve
Kemény este elé néztünk.



A napfényre keltem,szörnyen fájt a fejem és rohadtul melegem volt.Nagyon szenvedtem és a legrosszabb,hogy hányingerem volt...nem telt bele sok időbe muszáj volt kirohannom a mosdóba.
-Bakker,nem vagyok már 18 éves.-sóhajtottam fel a wc deszkát támasztva,majd észre vettem a gyűrűsujjamon egy ezüst karika gyűrűt-Mi a jó kurva nénikém...
Közelebbről is megnéztem.Levettem és forgattam kicsit a kezemben.
Te jó ég...határozottan egy jegygyűrű volt.
Felálltam és amint elmúlt a szédülés visszamentem a hálóban.Rukia totál szétcsapva feküdt hason a takarón az ágy mellett.Megnéztem a kezét és rajta is ott volt egy gyűrű.
-Rukia,kelj fel.-rázogattam meg-Rukia!
Nem kelt fel,így drasztikus megoldáshoz fordultam és visszamentem,majd egy vödör jeges vizzel,majd leöntöttem,mire felvsított,majd a fejéhez kapott.
-Van egy kis probléma.-mondtam
-Ne ordíts. -nyögte
-Összeházasodtunk.-mondtam és a pofija elé toltam a kezét
-Mi a jó büdös kurva isten...-nézte a gyűrűt ledöbbenve-Te jó ég,bigámiában élek.....
-Most komolyan ez a legnagyobb bajod?-kérdeztem
-De hát bakker,ezt büntetik!-mondta
-De baszd meg,elvettelek feleségül részegen!
-Minek rúgtál be?-üvöltött rám
-És te?-üvöltöttem vissza
Szörnyen összevesztünk.

Az órákig tartó vita után,meg a lakás szétszedése után,amikor épp a konyhában ordítottunk egymással megtaláltam az egyik bögrébe dugva Rukia türkiz köves eljegyzési gyűrűjét.
Elé tartottam és láttam,ahogy ledöbben.
-Ne hazudj.Te dugtad ide?
-Igen,de...
-Óh és mégis miért,amikor állítólag engem szeretsz?-kérdeztem belé fojtva a szót
-Vele sokkal könnyebb volt,mint veled.-mondta mérgesen
-Akkor talán menj vissza hozzá.-mondtam és ledobtam a jegygyűrűjét a földre nagy erővel
-Talán meg is teszem!
-Menj!
-Megyek!
-MENJ!KI NEM SZARJA LE?-ordítottam neki,mire kopogtak,nyilván a szomszéd
Mérgesen bevonult a szobába és becsapta az ajtót.Fogtam a cuccom és leléptem dolgozni.


Egész nap szörnyen feszült voltam és még jobban felidegesített,hogy senki nem veszi fel a telefont a tegnapi társaságból.Azt a kurva karika gyűrűt tekergetem egész nap,hogy megfejtsem mi történhetett.
-Minden oké?-jött oda az egyik kolléganőm hazamenetel előtt
-Persze.
-Egész nap feszült vagy.
-Van egy kis családi gondom.-mondtam meglepő őszinteséggel
-Szeretnél róla beszélni?
-Nem,köszönöm.-rámosolyogtam,mire ő vissza és elment
Nem soká én is elindultam haza,bár nem sok kedvvel.

Belépve az ajtón tök sötétség fogadott. Oltottam egy villanyt és körbe mentem a házban.Mindenhol rend volt és tisztaság.Sehol sem volt már a reggeli vitánknak nyoma.A fürdőben még azt is észre vettem,hogy van új samponom meg tusfürdőm.Nyilván boltba ment Rukia.

Lezuhanyoztam és halkan benyitottam a hálónkba,ahogy sejtettem Rukia ott aludt,csakhogy a helyemen.A paplant a lába közé szorította és félig rádőlt.
-Drágám.-becéztem életemben először,miután befeküdtem mellé és átöleltem hátulról
-Igen?
-Milyen napod volt?-kérdeztem
Hanyatt feküdt és a plafont nézte,így elengedtem.
-Azt hiszem jobb lenne,ha visszamennék Benhez.
Felkaptam a fejem a mondatra.Szörnyen nagyot csalódtam.
-Mégis miért?
-Csúnyán hagytam ott és...azt hiszem még érzek valamit iránta.
-Akkor minek hagytad ott?-kiabáltam mérgesen és felültem
-Azért,mert megcsalt!Mit tehettem volna?Elnézem?!
-Mi?Komolyan ezért hagytad el?Mi volt akkor az a kurva duma arról,hogy azért mert szeretsz?-akadtam ki
-Szeretlek is,csak...
-Akkor minek akarsz elmenni?!
-Mert talán helyre hozhatnám az igazi házasságom.
Elkaptam a kezét és a képébe nyomtam.
-Látod ezt itt?Látod??EZ IS IGAZI HÁZASSÁG!-ordítottam,majd ellöktem a kezét,mire felocsúdott és szorítva azt ledőlt az ágyon a lendülettől
-Menjél,kit érdekelsz?Nem vagy több egy szajhánál,aki a pénznek él.-mondtam és becsapva az ajtót átvonultam a másik szobába
A szellőzőnek hála hallottam,hogy sír,de annyira mérges voltam,hogy a falat szétvertem volna,szóval csak ledőltem és megpróbáltam lenyugodni.

Másnap még mérgesebb voltam és még kötekedőbb. Még a főnökömnek is beszóltam.Egész nap elkerültek az emberek.Jobban is örültem neki,mert nem volt hangulatom társalogni.

Otthon még ébren volt,amikor hazamentem.A hűtőben kotorászva szóltam csak hozzá.
-Na mi van,te még itt vagy?-kérdeztem és kivettem egy joghurtot
-Nem megyek el.
-Pedig elfogsz.Húzz haza a férjecskédhez.
-Otthon vagyok.-mondta
Valamit rejtegetett az asztal alatt,így megfogtam a kezét és kivettem elég durván,de rögtön megbántam.Be volt neki gipszelve.
-Mi történt?-kérdeztem aggódva
-Semmi.-felelte és visszarakta az ölébe
-Azt kérdeztem mi történt?-szóltam egy fokkal durvábban
-Tegnap úgy megrántottad,hogy eltört.-mondta halkan
Én hülye meg azt hittem azért sír,mert rájött,hogy elbaszta.
-Bocs.-mondtam,de igazából tényleg sajnáltam a dolgot
Főleg,mert a jobb keze volt,amivel harcol.Így most hetekig nem csinálhat majd semmit vele.
-Ma a vendégszobában alszol.-mondtam morcosan
-Jó.-jött a halk válasz,mire megálltam a folyosón
Nem voltam benne biztos,de mintha Rukia félne tőlem.Ezt az oldalát egyáltalán nem is ismertem.
A telefon csörgött.Rukia vette fel,így nappaliban lévőnél végig tudtam hallgatni a beszélgetést.
-Szóval csak a váláshoz szükséges papírok miatt hívlak.-Ben volt az
-Értem.Az jó neked,ha holnap hazamegyek és aláírom?
-Persze.Minden oké?-a hangja aggódó volt
Létezik,hogy van közöttük valami még?
-Hát persze,csak kimerültem.
Hű,ez a mondat de ismerős.Hányszor mondta ezt nekem Rukia a telefonba.
-Ne mond ezt.Mostmár biztosan tudom,hogy baj van.Ismerlek már.Szóval mi a gáz?Még mindig azon rágódsz,hogy apa leszek?
-Nem.
-Szeretném elvenni Monát. Megengeded?
-Nem érdekel mit csinálsz.Tényleg nem.
-Jó jó,akkor várlak holnap.Szia.
-Szia.
Kinéztem a nappaliból és láttam,ahogy Rukia bemegy a hálóba köntösben,majd kijön a párnájával és simán csak elhaladt mellettem.
-Jó éjszakát.-mondta és nézett rám az ajtóból
Annak idején minden este kapott egy jó éjt puszit.Nyilván arra várt,hogy most kap-e.
-Jó éjt Rukia.

Perceknek tűnő másodpercekig néztem rá,majd bementem a szobámba.

Nem aludtam,így reggel szörnyen morcos voltam.Rukia a konyhában készített reggelit,hisz szombat volt.Két személyre terített.Még kávét is csinált.
Leültem,de odébb húztam a tányérom eggyel. A kis tükrös órának hála láttam,ahogy csalódott fejjel nézi,majd visszafordul és kiszedi a tojást.
Tálalta,majd jó étvágyat kívánt.
-Köszönöm.-mondtam és neki láttam
Tökéletes volt.Még a fűszerezés is.
-Hogy vagy?-kérdezte
-Remekül köszönöm.Te?
-Megvagyok.
-Az jó.Szóval,tulajdonképpen miért is hagytad ott a volt férjedet?-kérdeztem
-Viszonya volt egy másik nővel.
Most már legalább értem mi volt az a kis szent beszéd,hogy ha valahova eltűnik vigyázzak Rukiára.
-Sajnálom.-mondtam
Csendben ettünk tovább,majd végül ő törte meg a csendet,amikor már kávéztam.
-Ichigo.
-Tessék?
-Soha nem lett volna jobb alkalmam elhagyni őt indokkal,úgy,hogy én nem kerülök bajba.Muszáj volt hirtelen cselekednem,még ha nem is gondoltam át teljesen.
-Szóval visszavágysz hozzá?-kérdeztem
-Mi?Nem,épp azt akarom elmondani,hogy szeretlek.
-Akkor hol a gyűrűd?-kérdeztem,mire ő az ujjára nézett
-Azt hittem nem kell hordanom,meg az orvos se engedte,mert bedagadt az ujjam.
-Nem kell hordanod...-ismételtem meg a mondatát
-Most miért vagy ennyire kiakadva?Miért nem tudsz békülni?-kérdezte mérgesen
-Egy idióta vagy.-mondtam és én is kezdtem mérges lenni
-Óh,igen?Én legalább veszem a fáradtságot,hogy próbáljak békülni!

-Ez alap,ha már a te hibád,hogy összevesztünk!
-Inkább a hisztid hibája!
-Édes istenem,az agyamra mész.Átmegyek apámékhoz,még ott is nyugodtabb a légkör.-mondtam,majd belebasztam a mosogatóba a tányérom és elmentem

Otthon bejelentettem,hogy elvettem Rukiát,persze mellé téve,hogy valószínűleg el is válunk.Apám nem értette az egész helyzetet és ő is agyamra ment a kérdésekkel,ezért inkább hazaindultam kora délután.
Egy balesetnek hála csak 5-re értem haza.Nagyon ideges voltam.

Rukia az ágyunkon ült és a szekrényt bámulta.
-Szia.-köszöntem neki
-Hívott Orihime.Annyira részegek voltak,hogy semmire nem emlékeznek és 2 napig aludtak a fej fájás miatt,de van pár képük az állítólagos ceremóniáról és náluk van a papír is.
-És még nem mentél át érte?Orihime komolyan terhesen ivott?
-Most hívott!Ez az ő dolga,ne szólj bele.-csattant fel a szemét forgatva
Pár hete még életem legszebb estélyét töltöttem vele,most meg a feleségem és nem vagyunk képesek két normális szót szólni egymáshoz.
-Hogy vagy?-kérdezte,mire a szemem forgattam és kimentem az erkélyre,hogy elolvassam a sport rovatot

Estig be se toltam a képem.10-kor elmentem lefeküdni,de Rukia megint elfoglalta a helyem.Nem mintha sok helyet foglalt volna,de azért idegesített,hogy folyton bemászik az én helyemre és az én párnám öleli meg.
-Alszol?-kérdeztem,de nem jött válasz,így úgy vettem,hogy igen
Lefeküdtem mellé és azon gondolkoztam,hogy hol basztam el.
Aztán arra gondolkodtam,hogy miért mondta azt,hogy visszaakar menni Benhez,egyszerűen nem tudtam tovább lépni ezen.Majd eszembe jutott,hogy a telefonba azt mondta,hogy ma átmegy aláírni a papírokat és így végleg elválnak.
Megráztam a vállánál,mire rögtön felkelt.
-Mi a baj?-kérdezte
-Elváltál már Bentől?
-Mi?
-Azt kérdeztem,hogy elváltál már tőle?
-Igen,miért?
-Csak,hogy ne csukjanak le,kezd híre menni,hogy összeházasodtunk.Végén még romlik a jó hírneved.-jegyeztem meg a végét gúnyosan
Ő elfordult,hogy nekem háttal legyen.
-A jó hírnevemnek amúgy is annyi.A nemesi családok nem értékelik a párcserét meg a válást.
-Haragszik rád a Kuchiki család?
-Igen,nagyon.
-Szóval csak azért jöttél ide,mert nem volt máshova menned?-kérdeztem
-Ne forgasd már ki a rohadt szavaimat!-ült fel és rám kiabált
-Miért kiabálsz?Már éjfél is elmúlt.-kérdeztem halkan
-Mert mindig felhúzol.
Visszadőlt,de csak a hátán feküdt és nézte a plafont.

Hetekig úgy éltünk egymás mellett mint két idegen.Ha egymáshoz is szóltunk,mindig kiabálás lett a vége.Vészesen közeledett a karácsony,a szeretet ünnepe és én nem tudtam mi tévő legyek.
Szerencsére több dolgot kitudtam deríteni az esküvővel kapcsolatban.Egy kis templomban volt.Szörnyen részegek voltunk,de egyáltalán nem látszott a pap szerint.Még a képek is viszonylag aranyosak.De a legjobb,hogy érvénytelenítik minden szó nélkül,ha kérjük,mivel alkohol befolyása alatt nem túl törvényesen történt a dolog.

Végső elkeseredésemben elmentem egy sztriptíz bárba néhány kollégámmal. Legénybúcsút tartottunk.
-Mit kérsz?-kérdezték tőlem a pultnál
-Csak egy vodka-narancsot.-mondtam
-Nem.-nevette el magát a pultos-Milyen lányt kérsz?Szőke,barna,esetleg vörös?
-Ja...
Körbe néztem és szebbnél szebb lányok vonaglottak férfiaknak.
-Jelmez alapján is választhatsz.-mondta kedvesen a pultos,mégis megalázó volt
Észrevettem egy rendőr jelmezben sétálgatót.
-Az kicsoda?-kérdeztem felé mutatva
-A neve Amy.Az ő specialitása az anál.
Undorodva megráztam a fejem.
-Azt hittem csak táncolnak.
-Némelyik egy kis mellék vágányt is bevállal.
Egy nő lépett mellém és felkönyökölt a bárpultra.
-Huan tudnál adni egy törlő kendőt?-kérte
-Persze.-a pultra rakott egy doboznyi popsi törlőt,amiből kivett egyet a lány,majd megtörölgette a kezét-Hogy sikerült az anatómia vizsgád?
-87%-os lett.-mondta mosolyogva
-Anatómia?-kérdeztem meglepetten,mire mindketten felém néztek
-Hadd mutassam be neked a mi kis fogászunkat.Orvosira jár,idén diplomázik.A neve Senna.
Rám vigyorgott,mire én rámosolyogtam.
-És tehetek érted valamit?-kérdezte édesen a pultra támaszkodva
Szerettem volna azt mondani,hogy örömmel dugnék veled,de volt bennem annyi,hogy úgy beszéljek vele,mint egy emberrel,főleg,hogy ő egy olyan nő,aki nyilván nem kap sok figyelmet.
-Elfogadnál egy italt?-kérdeztem,mire ő meglepetten rám kapta a tekintetét
Rám mosolygott és felült a mellettem lévő székre.
-Örömmel.Köszönöm.
Egy whiskyt kért jéggel.

Késő estig beszélgettünk és ittunk,majd kissé jó hangulatban hazavittem.Elirányított a jó irányba,majd amikor megérkeztünk a combomra tette a kezét és csábítóan nézett rám.
-Nem szeretnél esetleg feljönni?-kérdezte közel hajolva
Magamhoz húztam és megcsókoltam,mire ő átmászott az ölembe.A szoknyája alatt nem volt bugyi,ami először totál meglepett,majd örömmel vettem a vonzódását hozzám.

Amikor kefélés közben megszólalt a telefonom mindketten nagyon megijedtünk.Ő annyira,hogy még a dudát is megnyomta a fenekével.
Nem érdekelt,hogy ki hív,nem foglalkoztam vele,mert rohadt jól esett,hogy végre egy nő vonzódik hozzám,az meg még jobban,hogy nem az exére gondol,amikor velem van.
-A feleséged az?-kérdezte a fülembe suttogva,miközben megölelt
A kezemre néztem és rájöttem,hogy rajtam a gyűrű.
-Szerintem igen.
-Nem lesz baj?
-Nem nagyon érdekel mi lesz.-hazudtam,de igazából eléggé zavart a dolog,miért pont most jutok eszébe?
-Váltok?-kérdezte és hátra dőlt
-Nem.

Hajnali 3-ra értem haza.Bementem a hálószobába csendben,hogy ne keltsem fel,de nem volt a helyén.Sőt még csak a szobában se.Feloltottam a villanyt és benéztem a szekrénybe.Ott voltak a ruhái,így benéztem a konyhába,majd a vendégszobába,végül a nappaliba,majd az erkélyre.
Már épp kezdtem kétségbeesni,hogy elment,amikor berontottam a fürdőbe és ő ott feküdt egy kád vizben.Az orra vészesen közel volt a vízhez,rögtön rákiabáltam,de nem kelt fel,így tönkre téve az új ingemet benyúltam érte és kiemeltem.Nagyon mélyen aludt és nagyon nagy csoda volt,hogy túl élte minden baj nélkül.
Belecsavartam a legnagyobb törölközőbe és amíg vittem az ágyba megtörölgettem,majd lefektettem belülre,vagyis a helyemre és betakartam.Miután visszavittem a fürdőbe a törölközőt, rám tört a kegyetlen éhség,így lezuhanyoztam,majd benéztem a hűtőbe.
Istennek legyen hála találtam egy joghurtot,amit megeszegettem,majd,amikor kidobtam volna felfedeztem a kukában a 2 hete vett altatós dobozt üresen.
Bakker volt benne vagy 50 bogyó,hova tűnt?
Aztán leesett.
Majdnem szívrohamot kaptam abban a 10 másodpercben,míg berohantam Rukiához és megnéztem egyenletes-e a légzése.Szerencsére az volt,csak nagyon mélyen aludt.
Bebújtam mellé és szorosan megöleltem.

Reggel ő kelt korábban,de meg se mozdult a karjaimból,így amikor felkeltem ő még mindig ott feküdt mellettem az ablakon kibámulva.
-Jó reggelt.-mondtam
-Jó reggelt.
-Valami baj van?-kérdeztem,mire ő hátra fordult
-Nem,miért?
-Akkor minek veszel be 50 db altatót drágám?-kérdeztem és magam is meglepődtem,amikor azt mondtam neki,hogy drágám
-Egy ideje nem tudok aludni.-csupán ennyit mondott,majd visszafordult és felsóhajtott
Rájöttem,hogy még mindig nem engedtem el.Ő pedig szorosan a karjaimba volt bújva.
A hátamra fordultam,őt magammal húzva és ráfektettem a mellkasomra.A törött kezecskéjét a mellkasomra tette,míg a másikkal átölelt.Én elkezdtem a hátát simogatni,közben lenéztem rá.
Igazán nyugodtnak tűnt addig,amíg el nem sírta magát.Szinte zokogott a karjaimban.Én pedig nem tudtam mi tévő legyek,hisz még csak kétszer láttam sírni egész életemben.
-Mi a baj?-kérdeztem tőle aggódva a fejét felém fordítva
Megrázta a fejét és visszatette.
Felültem vele a karijaimban,mire ő átkulcsolt a lábaival és megölelt,majd tovább sírt.
Nem tudtam mást tenni,mint magamhoz ölelni szorosan és ringatni,meg puszilgatni a fejét.
Igazából teljesen elfelejtettem már,hogy milyen őt a karjaimban tartani,meg azt is,hogy milyen a teste.Bárhogy próbáltam nem tudtam felidézni magamban,hogy hogy is nézhet ki pucéran.
Ez rohadt szánalmas.Arra tisztán emlékszem milyen volt életem első szexe,meg a tegnapi Sennával,de hogy a feleségemmel milyen érzés ötletem sincs.
-Sajnálom.-mondta nekem pár percen belül és kiszállt rögtön az ölemből,majd elment
A konyhában ügyködött valamit,így követtem.Amikor beléptem épp a két tenyerével takarta az arcát,majd felsóhajtott és csukott szemmel ,fél kézzel felnyúlt a poharakhoz a gyógyszeres dobozba,majd kivett valamit.
Világnyi fájdalom ült ki az arcára,amint kibontogatta,még csak észre se vett.
-Az mi?-kérdeztem
-Vitamin.-mondta és víz nélkül lenyelte
Tudtam,hogy hazudik,hisz nem tartunk itthon ilyen szarokat.
-Talán ha nem lennél egy elbaszott gyógyszeres a mi kapcsolatunk is jobb lenne.Esetleg Ben is emiatt szabadult meg tőled?
Szörnyen gonosz mondatok voltak,de csak az aggodalom beszélt belőlem. Azt akartam,hogy vegye észre magát.Ha már csukott szemmel megtalálja milyen gyógyszert keres az régen rossz.
-Kérsz reggelit?-kérdezte halkan

Meglepett,hogy nem szólt vissza.
-Ma különösen letört vagy.-mondtam
-Csomagoljak neked ebédet a munkába?-kérdezte témát váltva
Mivel Sennával akartam ebédelni nem kértem,de jobbnak láttam leülni és figyelni hogyan is viselkedik,hátha elkövet egy újabb olyan őrültséget,mint tegnap a kádas.
Hosszú percekig szenvedett azzal,hogy megvajazzon egy kenyeret,majd,amikor belátta,hogy nem megy fél kézzel ,odébb tolta.
-Segítsek?-kérdeztem
-Nem.
Készített nekem egy kávét,de olyan lassúsággal,hogy a húgom,aki még életében nem főzött kávét, gyorsabban megoldja.10 percbe telt,mire elém rakta,de életem legjobb kávéja volt.Tökéletes pörkölés,főzés és ízesítés.
Amíg én kávéztam,ő a fűszernövényeket locsolta meg és levágta az elszáradt részeket.
-Indulok dolgozni.-mondtam
-Szia.Legyen szép napod.-mondta felém se fordulva
Tegnap még ott állt az ajtóban és addig nem volt hajlandó kiengedni,amíg nem kap egy puszit az arcára.Sőt mindig ezt csinálta.Hiába voltunk rosszban ő mindig adta önmagát az összes hülyeségével egyetemben.
Kimentem az ajtón,de olyan mérhetetlen bűntudatom volt,hogy visszafordultam és odamentem a guggoló Rukiához,a vállára tettem a kezem,megvártam,amíg felnéz,majd szájon csókoltam.
-Vigyázz magadra.-mondtam,miután elhúzódtam,majd elmentem dolgozni

-Mi a baj?-Senna hangját hallottam,totál elgondolkodtam Rukia reggeli sírásán és csak arra tudatosult bennem,hogy hozzám beszél,amikor a vállamnál rázogatott
-Ne haragudj,elgondolkodtam.-mondtam a kis étteremben nem messze az irodától
-Semmi gond.Van valami probléma?
Elhúztam a szám.
-Nézd a tegnapi nap csodás volt...-kezdtem
-Most közölni fogod,hogy a feleséged fontosabb és itt hagysz.-vágott közbe
-Nem.Szóval hazamentem és a kádban találtam meg.
-Te jó ég!Öngyilkos lett?-lepődött meg
-Senna!-szóltam rá
-Bocsi.
-Szóval a kádban.Aludt,nagyon mélyen,nem kelt volna fel rá,ha belefullad,de szerencsére időben érkeztem.Ha csak egy picit is megmoccan,tuti belefullad.
Nem akartam neki elmondani,hogy egész este átölelve aludtunk.
-Értem.
-Aztán reggel zokogott.Eddig kétszer sírt előttem.Sőt annyira letört volt,hogy alig beszélt,pedig általában annyit beszél,hogy az agyamra megy és szörnyen sokat nevet...vagyis nevetett...régen.
-Tulajdonképpen min vesztetek össze?-kérdezte és meglepődtem,hogy érdeklődve figyelt
-Azt mondta nekem,hogy még szokott gondolni az exére és,hogy talán vissza kéne mennie hozzá.De ez már elég rég volt.
-Óh.
Elmeséltem neki,hogy hogy ismertem meg,majd azt is,hogy mi történt közöttünk.
Kedves volt és megértő,hiába kellett a felénél elrohannom munkába és elhalasztani estére a folytatást.

Hazavittem megint,de most csak bement és kész.Én pedig hazahajtottam,hogy végre lezuhanyozzak és lefeküdjek aludni.
Leparkoltam,majd kiszálltam a kocsiból és automatikusan felnéztem az erkélyre,ahonnan Rukia nézett le rám,majd,amint rájött,hogy megláttam elbújt,de szegénykém nem vette számításba,hogy
a bentről jövő világítás miatt átlátszik a körvonala a műanyag plexin.
Lift helyett felfutottam,hogy előbb érjek oda,majd halkan beosontam és rajta kaptam,ahogy megint kibámul,de most csak óvatosan épp csak fejjel.
-Kit keresel?-kérdeztem és úgy megijesztettem,hogy csoda,hogy nem esett ki
-Én...
Felhúztam a szemöldököm,ő pedig lehajtotta a fejét.Már nem tűnt olyan rettenetesen szomorúnak.
-Menjünk aludni.-mondtam
-Nem zuhanyzol le?
-Nem.Majd reggel.
-Kérlek zuhanyozz le.
Furcsán néztem rá,majd beadva a derekam gyorsan lezuhanyoztam és befeküdtem mellé az ágyba.
Hátat fordítottam neki és rögtön elaludtam.

Engem lepett meg a legjobban,hogy Rukia még akkor is aludt reggel,amikor elmentem .Nyilván az altatót későn vette be.
Egész jó napnak indult.Nem volt forgalom,így 20 perc alatt beértem simán,odabent is alig volt dolgom.Minden szuper volt,majd ebéd szünetbe bejött a drága kolléga nőm,aki a házasságom elején a feszültségem felől érdeklődött
Igazán figyelmes volt mindig.
-Na hazataláltál?-kérdezte vidáman
-Mi?-néztem rá értetlenül
-Kedves a feleséged,mármint szerintem az lehet a hangja alapján.
-Miről beszélsz?
-Nem mondta?-nézett értetlenül,mire én is-Tegnap meg tegnap előtt is felhívott,de már rég nem voltál bent és mivel a szomszédban van az irodám átjöttem és felvettem .Először totál félre értette és zavarban volt.Tök cuki volt.Aztán persze elmondtam neki,hogy csak a kollégád vagyok és,hogy te már rég hazaindultál.Próbálta elmagyarázni,hogy igazából miért hívott.Azt mondta,hogy aggódik,mert már 4 órája késel. Tegnap aztán megint hívott.
-A büdös picsába...-sokként ért a hallottak
-Mi az?-nézett rám értetlenül
-Te elmondtad a feleségemnek,hogy már rég elmentem a kurva munkából?-álltam fel kiabálva
-Miért,mit mondhattam volna?Mi van ha autóbaleseted van és senki nem talál meg?
Teljesen felhúztam magam,de aztán,amint ezt mondta és én belegondoltam rájöttem,hogy milyen érzés lehetet Rukiának,hogy órák óta kések szó nélkül. Elképzeltem,hogy mennyire aggódhatott,ha még be is telefonált.
-Oké,ebben teljesen igazad van,de most el kell mennem.

Az autóig futottam,majd minden sebesség korlátot megszegve hajtottam haza,majd berontottam az ajtón.
-Rukia!-kiabáltam,mire ő előszaladt a nappaliból
-Mi a baj?-kétségbeesetten nézett rám,én pedig magamhoz ragadtam és megöleltem szorosan felemelve a földtől
Egy idő után erős késztetést éreztem egy kis szeretkezésre.
A fenekénél tartva finoman lefektettem a szőnyegre,majd felhúztam a szoknyáját annyira,hogy kilátszódjon a melle is.
Ő felsóhajtott alattam és becsukta a szemét,majd a kezét a szívemhez tette.
-Szeretlek.-mondta
-Én is szeretlek.
Rám mosolygott
-Hevesebben ver a szíved.-szólalt meg végül
-Csak,mert zavar a kezed.Odébb rakom,jó?-mondtam és a törött kezéhez nyúltam
-Lecsatolod vagy mi?-nevetett fel,mire megcsókoltam és lehúztam a bugyiját
-Csak félek,hogy rágördülök véletlen.-mondtam az arcát simogatva

Perceknek tűnő órákig szeretkeztünk a folyosó kellős közepén.Hulla fáradtan dőltem le mellé,miután végeztünk.
-Ichigo.
-Mondjad.
-Szeretlek.
-Én is.
-Nem,nem érted.-felém fordult,hogy a szemembe nézzen-Szeretlek.
Megértettem,hogy épp azt akarja elmondani,hogy szerelmes belém.
-Te nem érted.Én is szeretlek.-mondtam és rámosolyogtam,majd átöleltem
Pont beláttam a nappaliba és észre vettem a kanapén lévő bőröndöt.
-Rukia.-morogtam-Minek az a bőrönd?
Fáradtan nézett oda,majd visszafordult és visszadöntötte a fejét a mellkasomra.
-Felhívott a kolléganőd,hogy ideges vagy és hazafelé tartasz.Gondoltam megelőzöm a bajt és összepakolok,hogy semmit ne felejtsek itt,ha elküldesz.
-Miért küldenélek el?-kaptam fel a fejem értetlenül
-Mert tudod,hogy tudom,hogy viszonyod van.
Két kézzel megfogtam az arca két oldalát és ő rám nézett azokkal a gyönyörű kék szemeivel.
-Drágám ne butáskodj.Sose választanék mást helyetted,még akkor sem,ha nem beszélsz velem.-szájon pusziltam,de nem engedtem el
-De viszonyod van?-kérdezte gyanakvóan
-Csak egy egy éjszakás kaland volt és nagyon megbántam.Kérlek ne haragudj,többé nem fordul elő.
-Ígéred?
-Igen.
-Az én hibám ugye?-kérdezte
-Mi?
-Hogy te is lefeküdtél mással.
-Is?-kérdeztem felvonva a szemöldököm
-Ben is.-mondta a plafont nézve
-Az én hibám. Csakis az én hibá...
Gyengéden megcsókolt belém fojtva a szót,majd amikor elhúzódott rám mosolygott.
-Kérlek házasodjunk össze normálisan.-mondtam neki
-Rendben van.

Még aznap este elmentünk az önkormányzatba,hogy elintézzük a szükséges papírokat.Szerencsére engedélyt kaptunk,mivel nem volt polgári szertartás.

Épp hazafelé sétáltunk egymásba karolva zsebre dugott kézzel,amikor szembejött velünk Ishida.
-Hát ti?-kérdezte
-A hivatalban voltunk.-mondtam
-Ünnepelni való?
-Az.
-Felhívom a többieket.Gyertek át.
Csendben követtük,majd leültünk a konyhájában,ahol végig néztük,hogy mit művel a konyhában.Elképesztően főzőtt,mint valami séf.Minden percben attól féltünk,hogy lecsapja az ujját,vagy megfőzi a saját kezét.Aztán szerencsére megjött Orihime és lecsitította.
Ott oktatgatta a legszarabb szakács,akinél valaha ettem és ő elviselte.Furcsának találtam,így ránéztem Rukiára.Ő csak mosolygott,aztán észre vette,hogy nézem.
-Mi a baj?-kérdezte halkan,bár ezeknek akkor se tűnt volna fel,ha épp nem vitatkoznak
-Azt hiszem nem csak köztünk van valami.-mondtam
-Ja,te nem is tudtad?-nézett rám meglepődve,majd a fülemhez hajolt,a kezeit odarakta tölcsért formálva és belesúgta-Ishidának tetszik Orihime.
A vállamra tette mindkét kezét és rám mosolygott mindentudóan.Tisztán emlékezem a szavaira,amikor elmondta,hogy Orihime szerelmes Ishidába még pár hónappal ezelőtt,na de,hogy ez fordíva is igaz...
-Észre se vetted még?
Megráztam a fejem.
-Ti mit sugdolóztok?-kérdezte ingerülten Ishida
-Ishida!-szólt rá Inoue és a tarkójánál fogva a kaja felé tolta a fejét-Ez meg mégis hogy néz ki?
-Orihime ennek így kell kinézni!
Rukiára mosolyogtam,majd megcsókoltam volna,ha nem ordít fel Inoue.
-Jézusom!
-Mi a baj?
-Azt hiszem jön a baba.-mondta ijedten a hasához kapva
-Hívj egy mentőt.-mondta Rukia higgadtan és oda ment hozzá megtapizni a hasát



Fél órával később már a kórház folyosóján álltam Ishidával.
-Izgulsz?
-Aha.-felelte
-Mikor fogod elhívni randizni?
-Soha.-felelte egy sóhaj után
-Mert?
-Épp elég szar,hogy teherbe ejtettem,nem akarom tönkre tenni az életét.
Úgy tettem,mint aki nem tud Renjiről.
-Elképesztő,hogy mire képes egy óvatlan pillanat.-mondtam,majd megpillantottam műtős ruhában a feleségem egy kisbabával a karjaiban
-Fiú.-mondta lelkesen
Ránéztem és teljesen megdöbbentem.Tényleg Ishidára hasonlított.Arcra tiszta Ishida volt.
Rukia a kezébe adta az újdonsült apának a fiát.Én pedig levettem az arcmaszkját és megcsókoltam.Jól állt neki a kisbaba.
-Jézusom,ne így fogd.-szólt rá Ishidára és kibújt a karjaimból,hogy megmutassa neki,hogy hogy tartsa fiát
Ahogy ismét a kezébe vette a kicsit eszembe jutott,hogy egyszer gyereket akartak Bennel.A képzeleteim is,hogy milyen lenne terhesen meg anyaként.Érdekes mód most nem tűnt olyan hihetetlennek.
Végre teljesnek éreztem magam.Teljesnek,szerelmesnek,boldognak.Rukia hára fordult és rám mosolygott,mire én vissza rá.

 

Oldal: Álmaim nője 2.
Ichigo and Rukia fanfiction - © 2008 - 2024 - ichigoandrukia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat