1.fejezet
Minden ott kezdődött,hogy a bátyám behívatott a 6. osztag irodájába.
- Rukia,kérlek ülj le. - mondta miközben kibámult az ablakon a cseresznye fákra - Megfogsz házasodni.
Emlékszem úgy ledöbbentem,hogy azt se tudtam,hogy hol vagyok. Először azt akartam kiabálni,hogy én aztán nem,majd elfutni,de türtőztettem magam,szinte mindent ennek az embernek köszönhetek .
- Rendben.- mondtam végül
-A választottunk holnap érkezik ide,elég befolyásos. Jó előrelépés ez számodra. Nem rég hadnagyi munkát kapott,bár ez még nem nyilvános.
- Értem Nii-sama.
- Elmehetsz.

Most pedig itt állok a Kuchiki rezidencia előcsarnokában és várom,hogy a leendő férjem kiszálljon a hintóból. Egyes pletykák szerint megtudtam,hogy a bátyám gyűlöli ezt az embert,de őt is kötelezték rá.
- Üdvözlöm hölgyem! - egy hang szakította félbe a gondolatmenetem
Itt állt előttem. Felemeltem a tekintetem és ránéztem.
- Te jó ég! - szaladt ki a számon,amikor megláttam narancssárga haját
Ekkor a bátyám köhintett és magunkra hagyott.
- Elnézést. - mondtam - Inna velem egy teát?
- Hát persze. - felelte mogorván
Bevezettem a hátsó kertre néző teraszra. Leültünk és a szolgálók teával kínáltak minket. A bátyám figyelt .Nem láttam,de éreztem.
- Az én nevem Kuchiki Rukia. A 13. osztagnál szolgálok.
- Kurosaki Ichigo,5. Osztag.
- Örülök,hogy megismerhetem .Egyúttal szeretnék gratulálni a kinevezéséhez.
Elképesztően hidegen viselkedett velem. Csak akkor szólalt meg ha muszáj volt és csakis tőmondatokban. Hát ez vár rám?Egy boldogtalan házasság egy ilyen alakkal?
- Köszönöm. - válaszolt szűkszavúan,majd felállt és elment
Egyszerűen nem értettem,vajon nem tetszettem neki?Bár a hagyományos menyasszonyi viseletben voltam. Nem is jött vissza,így felálltam és bementem a szobámba .Átöltöztem és elkészülődtem. Egy kis összejövetel volt a 10. osztagnál .Csupán néhányan leszünk és persze mindenki izgatottan várja,hogy milyen volt a nagy találkozó. Már mindenki tudja,hogy a nagy Kuchiki Byakuya fogadott húga férjhez megy holnap délután 5-kor.
- Na? - kérdezte Renji
- Borzalmas.
- Miért? - mindenki engem bámult
- Egyszerűen nem szimpatikus. Más,mint mi.
- Szerintem meg nem. Ma olyat bunyóztunk. Hirtelen haragú,de szerencséjére elég erős is hozzá. - Kenpachi ma találkozott vele a kapitányi gyűlésen
- Én is láttam és nagyon nagyon szexi!
Matsumotónak mindenki szexi,egyszerűen mindenki. Mit vár tőlem?Csak mert jól néz ki,majd boldogan megyek hozzá?Ugyan.

Kibontottunk egy üveg szakét és ittunk ki-ki a saját problémájának a feledéséért. Az összejövetel felénél hazaindultam,Renji elkísért.
- Rukia,szerintem meg kéne szöknöd.
Nevettem,majd rájöttem komolyan beszél.
- Nem tehetem.
- És ha megszöknénk együtt?Lehetnénk boldogok,mint régen,emlékszel?
- Az más volt .Most kötelességeim vannak. Halálistenek lettünk Renji. Ez már nem a gyerekkor.
- Szép idők voltak.
- Azok.
Lehunytam a szemem és megöleltem. Csak nem rég békültünk ki az akadémián történtek után.
- Rukia ha bármi van szólj nekem .Én mindig itt leszek. Ezt tőlünk kapod. - odanyújtott egy kis dobozt
Kibontottam és egy virágos kitűző volt benne. Rámosolyogtam és szinte sírtam a boldogságtól,hogy ilyen barátaim vannak. Hónapok óta kerestem ezt a kitűzőt. Egy nehéz nap végén elhagytam séta közben a sötétben. A bátyám adta,a nővéremé volt.

A másnap gyorsan eljött,gyakorlatilag észre se vettem és már férjnél voltam .A szertartás is hagyományos és rövid volt. Most egy hintóban zötyögünk Ichigo háza felé a nászéjszakára .Most látom másodjára életemben és le kell vele feküdnöm. Nagyon félek. Reméltem,hogy hosszú ideig tart majd az utazás,de egy köpésre a megbánás tornyától volt .Pontosabban a mellette lévő hegy lábánál .Hatalmas volt és régimódi.
- Gyere be. Megmutatom a szobánkat.
Jesszus azt mondta volna,hogy a szobánkat?Menten elájulok!

Felmentünk egy nagy lépcsőn,majd balra fordultunk,majd jobbra,majd megint valamerre,de megakadt a szemem egy gyönyörű festményen egy családról.
- Én ember vagyok. Az a családom az emberek világából.-teljesen ledöbbentem
Egy ember .Egy ember,aki az én férjem.
- Mit keresel mégis itt?
- Segítek a Lelkek Világának.
- Tudják,hogy itt vagy? - mutattam a képre
-Nem.
Tehát ez egy titkos házasság gyakorlatilag. Biztos van neki másik felesége is odaát. Kitudja.
- Nincs. - nézett rám,én pedig köpni-nyelni nem tudtam
-Tessék?
-Nincs odaát se feleségem,se gyerekem. Tudom,hogy erre gondoltál.
A folyosó végén 3 ajtó volt .Kinyitotta a középsőt és bevezetett.
- Ez a mi szobánk. Öltözz át,balra a fürdőszoba,jobbra a dolgozó szobám van.

Másfél órán át öltöztem,mindent elhúztam,hogy ne kelljen vele lefeküdnöm .Remélem elalszik és akkor ki osonhatok .Mikor már nem tudtam mit tenni kimentem. Ő ott állt és nézett. Csak egy takaróval takarta el magát. Nagyon zavarban vagyok.
- Azt hittem már sosem jössz ki onnan.
-Elnézést.-nyögtem ki,de nem tudtam másra gondolni,csak arra,hogy vajon most mit fog tenni
Elindult felém,megfogta a kezem és az ágy felé húzott.
- A rokonaid utódokra számítanak,ezért kellet megházasodnod,kihalóban a klánod. Te,mint egyetlen női tag,tovább kell vinned a neveteket. Rukia,hidd el nekem se nagy boldogság,köteleztek rá. Az én életem nem itt van. - leültetett - Hanem az emberek világában. Megígérem védelmezni foglak,ahogy az elvárható,de ez nem lesz egy olyan igazi házasság,mint amit az emberek szoktak. Számomra az a természetes. - csak néztem,hát tényleg nem olyan rideg - Kérlek ad a beleegyezésed,hogy megtörténjen. - mutatott az ágy közepe felé
- Egy kicsit félek. - ismertem be
- Nem kell. Most megtörténik aztán gyakorlatilag nem is fogjuk egymást látni. Ez neked is jó lesz gondolom. Visszakapod nagyjából a régi életed.
- Rendben van.

Gyengéden hátra döntött és megcsókolt .Olyan finoman mint még soha senki. Talpig pirultam,csak túl akartam esni rajta. Minél gyorsabban. Ő viszont nem hagyta,minden mozdulata finom volt és lassú. Megpróbáltam gyorsabbá tenni a dolgokat ,ahogy Matsumotóval beszéltünk róla ,kicsit őt is biztatni a tettekre .Elég béna lehettem. De ez nem számított. Rám feküdt,átölelt és megpróbálta kíméletesen elvégezni a dolgát. Igazából nem volt rossz,egészen élveztem. Viszont amikor ránéztem egyből elromlott a kedvem,kifejezéstelen arccal,becsukott szemekkel ölelt magához. Őszintén megbántott. Ezután már csak a plafont bámultam inkább és próbáltam ellazulni.

Örülök neki,hogy nem lesz szinte soha itthon. A Kuchiki hagyományok szerint,megszülöm a gyerekét és el is veszik tőlem .Nevelők fogják a rezidencián felnevelni. Talán jobb is ez így. Nem tudnám biztosítani neki a boldogságot.
- Rukia. - mondta halkan
- Tessék? - ránéztem
- Szép vagy. - mondta rezzenéstelen arccal a szemembe nézve,majd adott egy puszit a homlokomra és a hátára feküdt
Tehát vége. Szinte rögtön elaludt,vagy csak tetette,nem tudom. Kiszálltam az ágyból és elmentem körbe nézni a házban. Találtam egy kimonót a széken,felvettem és végig mentem a folyóson. Mindenfelé családi képek voltak,két kislány meg egy pasi akit már valamikor láttam a bátyámnál. Minden szobába benéztem. A konyhába kerestem valami kaját,mert bár az én esküvőm volt ,a fogadáson egy falatot se kaptam a sok gratuláló miatt. Utolsó utam a dolgozó szobába vezetett. Halkan körbe kutattam mindent,hátha megtudok többet erről az emberről. Találtam egy fényképalbumot. Rengeteg egyenruhás emberről .Ichigo,valami nagy mellű nő,egy vézna gyerek,meg egy bika szerepel a legtöbbet .Érdekes. Rengeteg kép,mindenféle helyen. Mindenki röhög rajta. Vajon ők a barátai?De ami még fontosabb,ők vajon tudnak rólam?Vagy fognak?

- Szia. - megijedtem és kiesett a kezemből - Mit csinálsz? - Ichigo ott állt az ajtóba kimonóba és almát rágcsált
- Hát én csak...
- Szaglászol? - kérdezte
- Nem,én csak összekevertem a fürdővel,majd megláttam ezt és hát a kíváncsiság. - idegesen nevetve megvakartam a fejem - Ők a barátaid?
- A társaim. Az 5. osztaghoz fognak csatlakozni.
- Értem.
- Nem jössz vissza? - kérdezte huncut mosollyal,amitől kicsit parázni kezdtem
- Nem. - válaszoltam őszintén
- Kérlek,aludnod kell. Ez egy magad fajta szűz kislánynak megerőltető éjszaka lehetett.
Teljesen leesett az állam és hozzá vágtam az első kezembe akadó tárgyat. Ezt a bunkót!Sikeresen kivédte és már fel is kapott. Ellenkezve csapkodtam,de ő levágott az ágyba. Hát ennyit a finomkodásról .Ez egy vadállat.
Betakaróztam és olyan jó puhának találtam ezt a fura ágyat,hogy pillanatok alatt el is aludtam.

 

                                                  2. fejezet



Hajnalban egyedül ébredtem.Elmentem készülődni,majd elindultam egy kis kutatói túrára a kapitányommal.Ichigo velem szemben jött az utcán.Csak elment mellettem,rám sem nézett.Komolyan ez vár rám?
-Jó reggelt!-köszöntem hangosan
-Kuchiki!A mai túra Abarai hadnagyal lesz,sajnos nem vagyok túl jól megint.
Rámosolyogtam Ukitake kapitányra és jobbulást kívántam.Renjit sehol sem találtam.Mindenfelé kerestem,de mintha a föld nyelte volna el.Bár igyekeztem elkerülni Ichigot,de valahogy az a sejtésem támadt,hogy Renji vele van,vagy legalábbis felé.Túl jó haverok lettek.Megérkeztem az irodájukhoz.
-Hát itt vagyok..-sóhajtottam
Benéztem és el is képedtem.Ichigo és az a nagy mellű lány csókoloztak.Elfuttotam és csak bolyongtam a gondolataimba merülve.
„Vajon ez mi volt?Tényleg azt láttam?Tehát Kurosaki kapitánynál ez így működik,este egyikkel,nappal másikkal...”Egy könycsepp gurult végig az arcomon.
„Most meg miért sírok?”
Valaki megfogta a vállam,ijedtembe letöröltem a könnyeket és hátra fordultam.Renji vizslató szemeivel találtam szemben magam.
-Rukia.Mi a baj?
-Semmi,csak egy hülye porszem.Nem bírom a szelet.
Kínos 2 perces csönd.Tuti tudja,hogy hazudok.
-Értem,a szelet....és mesélj,hogy vagy?Tetszik a házas élet?-kérdezte apró kis mosollyal
-Nem olyan rossz mint vártam.
-Te jösz a bálba idén?Állítólag nagy buli lesz.Már vettem néhány jegyet,páran ott leszünk a szakés bandából.
-Bál?Mikor?
-Ichigo nem mondta?Pedig ő is két jegyet vett....-vakargatta állát elgondolkodva
Tehát két jegy,nyílván a kis cicájának szánja az egyiket.Ezt a szégyent,a bátyám tuti kifog tagadni.Kudarcot vallok halálistenként,testvérként és most még feleségként is.
Renji magyarázott ott nekem,de fogalmam sincs miről.Csak dumált és dumált.
-Tehát jösz?-kérdezte hirtelen
-Izé,persze!-vágtam rá
-Biztos,hogy minden rendben?-kérdezte
-Igen Renji.Induljunk a küldetésre!
Pár óra alatt összeszedtünk különböző lélekenergia részecskéket és gyógynövényeket Ukitake kapitánynak.Nem akartam hazamenni Ichigohoz,így hát elindultam Byakuyához.
-Üdv Nii-sama!
-Szia Rukia.Mit keresel itt?
Nem vártam ilyen „kedves” fogadtatást.
-Szeretem volna összeszedni néhány holmim.-hazudtam.Nagyon féltem a bátyámtól,amikor ilyen elgondolkodó hangulatban zavartam meg.
-Rendben.Tudod merre a szobád.
Elindultam a valahai szobám felé.Mikor beléptem megcsapot az ismerős illat.Cseresznyevirág,tehát Byakuya itt járt.Biztos neki is új ez az egész.Egy kis szütyőbe bedobáltam a legszebb emlékeim és néhány itt maradt ruhám.Megittunk egy teát a bátyámmal,néha még beszélgettünk is egy-két szót.Őszintén megnyugtatott,hogy egyáltalán a közelemben van,de ideje menni.Sötétedik és mindenki rossz szemmel nézi,ha egy újdonsült feleség késő este jár haza.Megvetik.
Hazaindultam és egy rohadt órát gyalogoltam szakadó esőben.A villámlépést nem használhattam,mert túl meredek és csúszos a domb esőben.Otthon persze nem várt senki örömmel.Ichigo tombolt.
-Az én házamban 7-kor van a vacsora!Elvárom,hogy addigra hazaérj!-mondta morcin.
-Sajnálom,a bátyámnál voltam.
-Na persze,a bátyádnál.Azt hiszed nem tudom milyen pletykák terjengenek rólad?
-Te-tessék?Miről beszélsz?-kérdeztem meglepődve.Rólam?Pletykák?
-Kuchiki Rukia és Abarai Renji.Hallottam,hogy mit tettél az esküvő elötti napon.Összebújva indultatok haza részegen.Ma is láttak vele.Nem hozhatsz rám szégyent.Mit vársz mit tegyek még?Kötelező volt elvenelek!
-Kötelező?
-Igen,ha nem veszlek el Yamamoto főkapitány gyakorlatilag kirak a Lelkek Világából.Mások életének a megmentése az én életem.Ezt nem engedhettem,így hát belementem ebbe az egész cirkuszba.De az,hogy így viselkedsz hatalmas szégyent hoz rám.Legalább művelnéd titokban a kis dolgaid.-a szemében fájdalom tükrözödött,azonban a hangja mérges volt
-Köztünk nincs semmi Renjivel.Ez csak egy barátság.A forrásaid hazudtak.-elfordultam és felsiettem a szobánkba.Villámgyorsan átöltöztem,megmosakodtam és lefeküdtem.
Eközben Ichigo lent összepakolt,aláírt néhány fontos papírt,engedélyezte a szolgálók elmenetelét és megmosakodott.De másra sem tudott gondolni,minthogy elvetette a sujkot most.Nem lett volna szabad ilyeneket vágni a lány fejéhez.
„Valahogy jóvá kell tennem.Ezzel mindent elrontottam.Hiába köteleztek rá,hogy elvegyem ezt a nőt,attól még tetszik.Ha nem békítem ki,sose lesz ez egy elviselhető kapcsolat.”
Ichigo felment és bebújt Rukia mellé az ágyba,majd gondolt egyet és átölelte.
-Sajnálom,nem akartam kiabálni.-suttogta
-Renji csak a barátom.Egy gyerekkori barát.-mondtam durcin,bár meglepődve az ölelése miatt
Én nem értem ezt a bunkót.Most engem ölel,de délelőtt még a beosztotját csókolta.Vajon az a lány mondta neki,hogy látott minket?Áh biztos nem.
-Fordulj már meg,nem hiszem el.Megfulladok a hajadtól.-nyafog ez a barom melettem
Nehézkesen megfordultam,de nem kellett volna.Az arcunk 1 centire van egymástól és még mindig nem engedett el.Végül bealudtam.Reggel viszont mellettem volt.Mármint a férjem tényleg ott volt reggel és még mindig átkarolt,hiába feküdt hason.Valami felébresztett.Fogalmam sincs mi,de most örülök neki.Nem bírtam ki,hogy ne simogassam meg az arcát,olyan édesen aludt.Megint hallottam a zajt,rájöttem,hogy kopognak a bejérati ajtón.Kikászálodtam az ágyból nagy nehezen és megnéztem kilehet az.A bál jegyeket hozták.Tényleg kettőt rendelt.Nem is tudom mit tegyek.Adjam oda személyesen?De akkor engem hív el szánalomból.Vagy ne adjam oda?Akkor végig kell néznem,ahogy enyelegnek a bálon.Inkább lerakom az íróasztalára és kész.
Csináltam valami reggelit.Fogalmam sincs miez,egy dobozban sok kis bogyó,fahéj ízű,de mennyei.Neki készítetem egy szendvicset és bevittem tálcán.
Leraktam az éjjeli szekrényére és felöltöztem.Ma nem vár munka.Hétvége van.Végre talán tudok majd pihenni.
-Szia.-köszönt Ichigo
-Szia
-Köszönöm a reggelit.Csak,hogy tudd most elmegyek.Az Emberek Világában van dolgom,nem tudom mikor jövök.
-Rendben-tehát elkezdődött.Mondta a nászéjszakán,hogy alig lesz itthon.
Délelőtt el is ment és innentől kedzve csak peregtek a napok.Tényleg olyan volt mint a régi életem,csak máshova jöttem haza.A szolgálók remekül gondomat viselték,még Byakuya is átjött egyszer teázni.Renjiék új otthona gyakorlatilag ez lett.Még vagy 6 szoba volt,simán elfértek és legalább nem voltam egyedül.
Amikor újra láttam a férjem már 1,5-2 hónap is eltelt.A bál előtti héten tért haza késő este.Én nem voltam otthon,az igazság az,hogy elmentem küldetésre a peremvidékre,csak éjféltájt értem haza.Beléptem a házba és a fáradtságtól már csak pihenni volt kedvem.Miniszívrohamom volt,amikor megláttam,hogy valami világító cuccal babrál az ágyban.
-Szia.Hol voltál?-kérdezte mosolyogva,emiatt annyira már nem féltem
-Küldetésen.Hazajöttél?
-Igen.
-És meddig maradsz?
-Terhes vagy?
Ez a kérdés hirtelen ért.Tudtam,hogy a gyerekek most számára az elsők,de sajna nem szolgálhattam jó hírrel.
-Nem.Sajnálom.
-Akkor úgy 1-2 hétig.
Tehát újra megakarja próbálni,majd megint elmegy.Vajon a nőjénél volt?Kitudja.
-A bálra elmész?-csúszott ki a számon
-Elmegyünk persze.
-Kit viszel?-mostmár nincs visszaút.
-Természetesen téged.Miért kit vinnék?-nézte közben azt a vilogó valamit és nyomogatta
Bebújtam mellé és néztem mit csinál.
-Ez mi?
-Csak egy laptop.Modern kiadás,azért nem láthattál még ilyet.
-És mit tud?
-Gyakorlatilag bármit,most épp a jelentésemet írom.
-Jóéjt.
-Máris alszol?-lerakta a laptopot és felém fordult
-Hát...igen szeretnék.-tudtam mi fog következni és baromira semmi kedvem nem volt ehez.Ez a szaporodás dolog szívás.
-Rendben,akkor jóéjt.-mondta végül és felállt.
-Hová mész?
-Hagylak aludni,gondolom fáradt vagy.
-Te nem jössz?-jesszus nem is ismerek a saját hangomra.Hozzákényszerítenek egy férfihoz,akit alig ismerek és én még az ágyba hívom.
-Renjiékkel kicsit összeülünk hajnali 1 kor.Rég láttuk egymást.
-Óh,értem.
Tehát elmész bulizgatni,lerészegedni,csajozgatni,majd hazaesel és elvárod,hogy kussoljak.Szép.
-Eljönnél te is?
-Nem.-rávágtam
-Akkor aludj jól,szia.-intett és itt se volt.
Ez a férfi teljesen kész.Mit képzel ki ő?Szánalomból elhív,majd fel is szívodik.Mondjuk ez remek alkalom egy kis szaglászásra.
Felkaptam valami csöves cuccok,amit még senki nem látott rajtam és követtem.A 11. osztag felé ment,majd befordult,ott várta őt Renji,Ikkaku,Kira és a három barom a képről.Persze itt a lány is,mert mért ne?
Lassan haladtam utánuk,egy kis mezőre mentek.Dumáltak,nevetgéltek,ittak,majd megütötte a fülem egy kérdés Ikkakutól.
-Na és hol a kis Rukia?Csak nem enyire kimerült a gyerekügytől?-nevetet hangosan
-Ne légy bolond.Nagyon fáradt volt hát hagytam pihenni inkább.
-El se hívtad te barom?-kérdezte Renji
-De,de nem volt kedve jönni.
-Mekkora egy bunkó vagy,őt mindig ösztönözni kell.
-Hát persze,te mindent jobban tudsz,hisz ismered mint a tenyered.De elkell szomorítanalak,ő az én feleségem,nem a tied.
Renji erre totál begurult és behuzott neki,majd jól összeverekedtek.Velem sose ilyen nyitott.
Eközben a lány csak figyelte őket és nyávogott,hogy fejezzék be.A neve Orihime,most mondta a szemüveges csávó.Hirtelen Ichigo felém száll,persze csak nekem lehet akkora balszerencsém,hogy elrepül mellettem és észre is vesz.Meglepődve rám tekint.
-Rukia?-értetlenül kérdezz


                                                3. fejezet



Gyorsan kikell valamit találnom,hogy ne nézzen hülyének.
-Hiányoztál.-mondtam végül
Ez még nagyobb meglepetés volt neki.
-HÉJ TE BAROM?NE CSAK BAMBULJ!!!HA MÁR ELKEZDTÜK FEJEZZÜK IS BE!-üvöltötte Renji
-Gyere-mosolygott rám és nyujtotta a kezét
-Nem vagyok benne biztos,hogy ez jó ötlet volt.Inkább hazamegyek.-sarkon fordultam és elsiettem,de ő csak utánam jött
-Ne légy nyuszi,ha már eddig eljöttél legalább gyere oda.-hirtelen elkapot és megölelt,majd magával szemben fordított.-Kedves tőled,hogy eljöttél.Azt hittem alszol.
A többiek mögötte futottak,nem hiszem,hogy értették miért fut el.Majd persze mindenki rám bámult,tök gáz.
-Rukia,Rukia nyomozgatunk,nyomozgatunk?-nevetett Renji
Erre persze kapott egy rugást.Ha eddig nem jöttek volna rá,mostmár tuti tudják.
-Te gyökér,én nem nyomozok!-üvöltöttem hisztisen
-Na persze,gyere te Sherlock,van finom koktélünk.Ichigo hozta az Emberek Világából.-átkarolt és magával rángatott Renji.-Na és te mit kaptál?
-T-tessék?-kérdeztem zavaromban
-Mit kaptál az Emberek Világából?Mit nem lehet ezen nem érteni.
-Hát...-tehát ők kaptak,én meg nem.Világos.
-Renji ne rontsd el.-szólt rá Ichigo nevetve
Ichigo levette a haverja kezét a vállamról és átkarolt.
-Ő Rukia.-semmi nejem,vagy a nő akit elvet...-A feleségem.-Óh na azért!-Ő Orihime,mellette Ishida,mellette pedig Chad.Halottak,ne bámuld meg őket nagyon.-nevetett
-Naa,ez nem volt szép,te köcsög!-ezt Ishida mondta,de én csak Orihimét néztem.Tehát te voltál az.Most,hogy látlak életnagyságba csak egy esetlen libát látok.
-Szia.-mosolygott rám,de én álltam a pillantását mosoly nélkül,hogy megérezze,hogy tudom mit tesz
-Sziasztok-köszöntem végül egy csábos mosolyt küldve feléjük
-Gyerünk igyuk meg azt a koktélt és párologjunk el,5 óra és vár a meló.-szólt Ikkaku
Ez az epres izé elég jó volt,1-2 pohár után sokkal oldotabb lettem és ahogy megfigyeltem Ichigo is.Egyedül Orihime volt szomorkás titokban.Mostmár biztos megértette a célzást,vagy csak simán zavarja,hogy amióta megérkeztem Ichigo rám van ragadva.Előszőr átkarolt,majd mikor leültünk megfogta a kezem,végül a combomat cirógatta.Biztos részeg.
-No mi indulunk.-mondta hajnali 4 körül
-Ugyan,hosszú még az éjszaka.
-Hosszú bizony,nem kell lelépni ilyen korán.-nevetett nagyon részegen Kira
Azonban Ichigot nem érdekelte,felállított és elköszöntünk.Egész hazafelé vezető úton fogta a kezem majd mikor megérkeztünk már hajnali 5 is elmúlt.Megfeledkezve magamról elkezdtem átöltözni előtte.Ő meg csak nézett,mikor leesett,hogy itt van és bámul nagyon kellemetlenül éreztem magam,de ő mit sem törődve zavarommal odajött és megcsókolt.Végül bevonszolt az ágyába mint valami róka az elejtett nyulat.Most viszont nem bántam,kellően sokat ittam ahoz,hogy bátrabb legyek.Ráadásul ezt a közös projectünket is előnyhöz juttathatja.
Az előzővel ellentétben azonban most nem finomkodott,egyszerűen tudtomra adta,hogy kíván.
Egy pillanat alatt levette a maradék ruhadarabokat is.Ő csak a hakamáját húzta le és már bennem is volt.A pillanatnyi fájdalomtól felnyögtem,mire ő rámnézett,egyenest a szemembe.
-Ezt folytasd.Izgató volt.-nevetett halkan
Most nem ölelt meg,egyszerűen felém tornyosult és ösztönösen cselekedett.Nem volt kifejezéstelen arca mint a múltkor.Amikor csak tehette szenvedélyesen megcsókolt.Egyszóval jó volt.Fél 7-kor mikor mindkettőnk eljutott a csúcsra fáradtan mellém rogyott és megölelt.
-Jóéjt Rukia
-Jóéjt Ichigo-feleltem félig aludva

Másnap elindultam dolgozni.Unalmas papírmunka a kapitányommal.Majd Ichigo berontott.
-Rukia!
-Mivan?-kérdeztem megdöbbenve
-Elmegyek 2-3 napra.
-Értem.
-Velem jössz.
-Mivan?!-néztem fel rá
-Azt mondtam velem jösz,választhatok kit viszek,csomagolj és indulunk 1 óra múlva.
-Nyugodtan menj csak Rukia-mosolygott Ukitake kapitány
Tehát magával visz az Emberek Világába.Lehet bemutatni.Kitudja.Gyorsan hazamentem,bepakoltam egy kis csomagot és indultam az Elmúlás hegye felé az átjáróhoz.Nem csak én voltam ott.
-Renji te is jösz?
-Persze,ez egy fontos bevetés.
-Miért kell mennünk?
-Odaát van egy kis Urahara probléma.Segítünk neki.-nevetett
-Értem,de fogalmam sincs miről beszélsz.
Épségben megérkeztünk.Ichigo elvezetett egy boltig,egy fura fazon üdvözölt.Tudta kivagyok.
-A nevem Urahara Kisuke és a segítségüket kérném egy kis kísérletben.A kísérlet célja,jobb és kényelmesebb póttestek,lélekengergiapajzsal a lélekcukorkáknak.
Fogalmam sem volt,mit akarhat tőlem is,de legalább gyorsan végeztünk.Felkaptam egy póttestett,megállapítottam,hogy milyen,majd egy másikat,majd mégegyet,majd alakítottak rajta,majd megint felpróbáltam.Kb. a 20. már elég jó volt és meg is tarthattam próbaidőre.
-Kényelmes Rukia?
-Igen,nagyon.
-Akkor gyere,indulunk haza.-Tehát eljött az idő,lehet befog mutatni otthon.
Csendben talpaltam mellette,mígnem egy kórházhoz értünk.
Bementünk a mögötte lévő házba.
-Sziasztok!-kiabált Ichigo
Egy kislányt szaladt felé.
-Szia Yuzu.
-Bátyó!!Úgy örülök,hogy itthon vagy..-aztán meglátott.-Ő ki?
-Ő itt a hugom Yuzu,ő pedig a nejem Rukia.
A nejem szóra egy furcsa alak előugrott ordítva,hogy mii.Ez a család teljesen bolond,de nagyon kedvesek.Rögtön leültünk vacsorázni és beszélgetni.Ishin,Ichigo apja folyton szekálta a fiát.Teljesen megvoltak lepődve,hogy létezem.Este 10 körül elvonultunk egy kis lyukba,mint megtudtam Ichigo szobájába.Teljesen egyszerű berendezés,semmi extra.Mostmár értem mire az a nagy ház a Lelkek Világában.
-Egyszemélyes ágy?-kérdeztem zavartan
-Nem szokásom hazahurcolni másokat.Felesleges lett volna kétszemélyes.
Persze a kis Himécske gondolom nem aludni volt itt.Lezuhanyoztam,majd ő is.Az apja folyton a nyomunkban volt.Folyamatosan.
Végül lefeküdtem emellé a majom mellé,de anyira nem fértünk el,hogy inkább átmásztam a szekrénybe tárolt matracokra.Jó ideje az első egyedül töltött estém.
3 napig maradtunk ideát.Aztán hazamentünk a bálra.A legszebb kimonóm vettem fel.Egy fehér alapon éjkék virágosat.Igyekeztem jól kinézni,ez az első nyílvános eseményünk Ichigoval együtt.
Egy hintóval vitt,de nagyon távoltságtartó volt.Nem értem mi ütött belé.Hime ott várt minket a bejáratnál a többiekkel.Bekell látnom jól nézett ki,bár az a bájos mosoly Ichigo felé zavart.Basszus itt vagyok mellette!
Egyszer táncoltunk,majd leültünk a barátaink asztalához.Ichigo és Hime táncolt.Nagyon pusmogtak,nem tudom miről,de megszégyenítő volt.Byakuya is észrevette és úgy nézett rám,mint egy semmirekellőre.Meg is értem,még negyed éve se vagyok házas és a férjem az eleje óta új nőt tart.Kettejük már a 3. táncot tolta le sorban.Én meg a 3. vodkám.Egy pincért lefizettem,hogyha azt látja,hogy üres a poharam,cserélje ki de azzonal.Végül kimentem a teraszra levegőzni.Tehát még itt is ezt kell bámulnom.Ezt.A kettejük flörtölgetését.
-Rukia
Renji volt az.
-Mond
-Ichigo elégé megszégyenít téged.
-Ez nem igaz Renji,ők csak barátok,régi barátok,akik táncolnak.Ebben smemi megszégyenítő nincs.-mosolyogtam rá nyugodtan,közbe belül bögtem a megsemmisült önbecsületem miatt
-Nekem te ne hazudj.Kedvelem ezt a hapsit,de ettől még te maradsz az első számú barátom.Egy szavadba kerül és meghal.
-Nem kell semmit tenned,tényleg nem gond.-kifogyott a pohár,fél perc múlva már az újabb vodkám ittam
-Te kis alkoholista.Azt hittem boldogok vagytok.A múltkori nyomozásod óta egész jól megvoltatok,még az Emberek Világába is elvitt.
-Minden rendben tényleg.
A bál közepén vacsoráztunk.Szokásos kaja,leves,rizs és bambusz rügyes hús.A desszert viszont egy epres piskóta volt,ilyet még sose ettem.Mennyei volt,kivéve,hogy Ichigo simizni kezdett.Úgy csináltam,mint akit nem érdekel,ám egyre bátrabb lett és a végén már a belső combomnál volt.
-Elnézést.-álltam fel és mentem a mosdók felé
Elvégeztem a dolgom,de mikor kezet mostam bejött Orihime.
-Szia-köszönt
-Szia-feleltem és ki is mentem
A bál végén persze velem jött haza az a barom.Én a hintó egyik felébe,ő a másikba.Véletlenül sem érintkeztünk.
-Haragszol valami miatt?-kérdezte egy ásítás és nyujtozás közepette
-Hagyál.-feleltem kinézve az ablakon
-Ne hisztizz,úgy viselkedsz néha mint akinek elmentek otthonról.
Most megrepedt a mécses,ez nagyon rosszul esett.Ezért hát jól fejbe rúgtam.
-TE MEG MIT CSINÁLSZ!??-kérdezte morogva
-Ne te legyél itt az ártatlan sérült te barom!
-A francba már veled!
Ma inkább külön alszunk.Én elmentem az egyik vendégszobába,ő meg a sajátjába.



                                                 4. fejezet



Visszament az Emberek Világába.Mire felkeltem már rég elment,az egyik szolgálólány mondta.
Megint a munkába temetkeztem;bevetésekre,kutatómunka segítségre jártam .Hol ezt ,hol azt csináltam.
Fel sem tűnt,hogy még férjnél vagyok.Már vagy 2 hónapja ment el és kötve hiszem,hogy a közeljövőben hazajön.
Néha elmentem találkozni a barátaimmal,de valahogy egyik sem volt a régi,kérdezgettek Ichigoról,meg mindenféle vele kapcsoaltos dolgokról dumáltak.Állítólag a férjem komoly harcokat vív a Lelkek Világáért.Ez azért dicséretes.Attól még egy szar alak.

Most már 3 hónapja is,hogy elment.Állítólag ma érkezik haza.Pont 3 hónap után.Ott akarok lenni,amikor belép a kapun,ezért jó korán elindulok.
Reggel 7 és a kapu kinyílik.Ichigo és a barátai megjelennek.Mindenki gratulál neki,örömmel fogadják.Meglát,végig néz rajtam és csak nézz.Aztán hirtelen felémindul,majd megölel,de olyan szorosan mint még soha.Puszilgatja a fejem és simogatja a hátam.Én meg,mintha mi sem történt volna 3 hónappal ezelőt odabujok hozzá,mint egy kiscica és már sírok is.
-Kérlek ne bömbölj-morogja a hajamba.
-Hiányoztál-rázendítek jobban-Nagyon aggódtam.
-Mostmár itt vagyok.Hazajöttem mert még van egy lezáratlan procjektünk.
-Mostmár nincs.-mosolygok rá őszintén
Ő csak bámul,majd hirtelen elenged.
-Áruld el nekem,hogy hogy a francba tudtál teherbe esni tőlem,úgyhogy nem voltam itthon.
Leesett a pofám,most meg gyanúsít,pont ő!
-Hát úgy,te szemét,hogy nem msot történt!
-Hanem?
-A 3. hónapban vagyok.
-Óh,és hol a hasad?-bökdös nevetve,mire én lecsapom.
Morogva indulunk meg hazafelé.
-Tehát még 6 hónap és elválhatnánk.-mondja nyugodtan a gyönyörű cseresznyefáknál
Ránézek és nem értem mirét mondja ezt,majd leesik.Orihime.Eddig nem foglalkoztam a bajainkkal,csak aggódtam.Talán még bele is szerettem kicsikét.Most,hogy visszatért rögtön eszembe jutott a sok rossz.
-El is fogunk.-mondom
Erre már nem mond semmit.Talán örül neki.Este azonban kivette a kezemből a könyvet és közölte :
-Szerintem szexeljünk.-majd csak bámult a képembe
-Szerintem meg ne.
-Tudom,hogy kívános vagy.Ráadásul sokáig távol voltam.Lehetnél kicsit kedvesebb.-mondja könyökölve
-Elvégeztük a dolgunk,innentől nem tartozok neked semmivel.-bárcsak azt mondaná,hogy én vagyok a mindene és Hime semmit nem jelent.
-Egy egészen kicsikét sem gondoltál rám míg elvoltam?-felült,tehát mérges lett
-De.Aggódtam.
-Nekem te hiányoztál is.Sokat gondoltam rád odaát.-erre felkapom a fejem és látom,hogy menyire őszintén mondta
-Rendben.
-Rukia én csak azt próbálom elmondani,hogy nem vagy közömbös nekem.-feleli a tarkóját vakarva
-Hm?
-Egészen megszerettelek ez alatt a pár hónap alatt.
-Most azt akarod elmondani,hogy szerelmes vagy belém?-kérdezem mosolyogva
-Hát...igen.-feleli a szemembe nézve
-Ichigo te aljas!-hozzá vágom a párnát és sírva elrohanok
Hát midnenre képes,hogy szexhez jusson.Ez egy nyomorék.Tudok a szeretőjéről és még azt állítja,hogy szeret.Bárcsak igaz lehetne,de amit akkor láttam délelőtt,az magáért beszélt.
Kopognak a vendégszoba ajtaján,majd benyit.
-Elmondanád mi bajod?
Most vagy soha!
-Tudok Himéről.
Ő ledöbben és csak néz.
-Ezt beszéljük meg.
-Nem akarom,láttam mit csináltok.A bálon is amit műveltetek kész gyalázat volt.Nekünk nincs miről beszélnünk.
-Rukia kérlek halgass végig.Hime nem a szeretőm.Egyszer megpróbált megcsókolni,de meg....
-Elég Kurosaki kapitány.Kérem hadja el a szobám.
-De én tényleg nem csallak meg te hülye!
Na jó,most én fogok elmenni!Becsomagoltam szinte fél óra alatt,amíg ő magyaráz és követ,rázogat és kiabál velem,de nem figyelek rá.Engem csak hagyjon békén.
-Ichigo
-Mondjad-nézz rám szomorúan
-Utállak és azt is amit velem tettél.
Ezzel kiléptem az ajtón és a szakadó esőbe elsétáltam.Persze jött utánam,de nem talált,a lámpák kiégtek.Hazasétáltam.Haza haza,a Kuchiki klánhoz.Beléptem agyonázva,a köpenyem levettem és máris ott volt egy szolgáló,hogy törölközőt nyújtson.Elvette a csomagom és felvitte.
-Rukia,mit keresel itthon?-kérdezte a bátyám
-Elválok.-feleltem határozottan és elsétáltam jobbra a szobám felé.
Nem kérdezett semmit,nem is mondott semmit.Ő mindig megért,ha határozott vagyok.
5 napig ki se dugtam az orrom a szobámból.Hallottam,hogy Ichigo többször is keresett,de nem engedték be.Senkit nem engedtek be.Főleg fákat metszettem,halakat etettem,virágokat szedtem az ebédlő asztalra.Elvonultam a magam kis világába és szépen lassan betöltöttem az 4. hónapot.

Egyik nap viszont bementem a belvárosba,Ukitake kapitányhoz segíteni papírokat aláírni.Amióta kitudodott a baba nem kell mást csinálnom.Beléptem az irodába és ott ült Ichigo.Felnézett.
-Tudtam,hogy egyszer eljösz.-megnézte távolról a hasam,mely elég szép gömbölyded most már-Beszélnünk kell.
-Én nem akarok veled beszélgetni.-elfoglaltam a helyem az asztalomnál és kezdtem is a munkát
-Hime és köztem nincs semmi,az csak ő próbálkozásai voltak.Elakartam simítani a tudtod nélkül Rukia.Ne légy ilyen buta.Költözz haza és élvezzük ki a szerelmünk-felnéztem és láttam,hogy oldalra néz és elpirul kicsit
-A válaszom nem.-határozott volt és pont olyan mint Byakuyáé szokott lenni.
-Ezt neked hoztam az Emberek Világából pár hónapja.Az első utazásomkor házasként.-lerakott egy kis dobozt az asztalomra.Nem bírtam ki,felé nyúltam és kinyitottam.Egy gyűrű volt benne,egy gyémánt gyűrű,csodaszép volt,de nem értem mirét adja ezt msot oda.
-Igazi gyűrű,nem csak közhely és kötelességből adott.Egy ilyet érdemelnél.a tökéletes pillanatra vágytam,hogy odaadjam neked.Nézzd meg a feliratot a belsejében.
„Rukiának,az én életemnek.”
Állt benne dőlt betűkkel.Nagyon szép volt,kifejezetten megható.
-Miért nem szóltál,hogy Hime szerelmes beléd?
-Felfujtad volna.
-Esküszöl,hogy köztetek semmi nincs?
-Hát persze,kérdezd meg őt is akár.
-Mielőtt azt hiszed nema gyűrű győzőtt meg,hanem az írás.Ez a 4 szó többet jelent minden drága ékszernél számomra.
-Sajnálom ha megbántotalak.

Hazaköltöztem.Ichigo körbe rajongott,főleg amikor közeledett a szülés.Bármelyik pillanatban megszülhetek,úgyhogy itt van velem.Igyekszik enyhíteni a szenvedésem a súlyom miatt.Egyik reggel pedig végre beindul a szülés.Nagy kínok között próbálom kitolni ezt a kis golyót.Közben mindenki szurkol értem odakint.De valami nincs rendben magzatszurok és vér van a bába kezén.Hát menten elájulok!Viszont a 4. osztag 6 tisztje,aki hivatalos bába folyamatosna mondogatja,hogy nagy levegőt majd nyomjak és húzza a gyereket.Vajon mi történhetett?
-Jól van?-kérdezem kimerülve,de a bába arca nem erről árulkodott.Nagy baj történhetett.
Istenem elbukok mint halálisten,mint testvér,mint feleség és msot még anyaként is?!
Fájdalmas órák múlnak el,mire végre kicsuszan a baba,de nem sír fel.Nem kérleli a mamáját.Nem éhezik a mamája szeretetére.Csak fekszik,lilán és homályos a tekintete.A bába próbálja újraéleszteni,de kevés sikerrel.Sírásba török ki és próbálok neki segíteni.Nem sikerül neki,így hát szomorúan közli a hírt és a kezembe adja.
Bökdösöm a pici testet,ezt a pici lelket a hasán,a mellkasánál,simizem az arcocskájat,majd hirtelen mikor véletlen erősebbet nyomok a mellkasán a pici szájából valami sárgás folyadék folyik ki.A bába kiveszi a kezemből és folytatja az újraélesztést.Sikerül neki!A pöttömke felsír és beront az apja.Mögötte pedig a nagy banda.
-Szia,hogy vagy?Milyen volt?-záporoztak az ehez hasonló kérdések
Orihime az utobbi időben rengeteget segített és beszélgettünk is a múltról.Mostmár annyira nem haragszom rá,kezdem kedvelni.Ő imád babázni,így rengeteg hasznos infóval látott el.
Renji elkezdett végre randizni valami nővel,eddig állítólag jól alakul nekik.
Ishida és chad,hát ők megmaradtak maguk valónak.
Ikkaku és Kira komolyabb munkát lát el.
Byakuya és a Kuchiki klán elégedett és büszke.
És persze Ichigo,az én Ichigom boldog apa és férj.
Én pedig végre boldog vagyok ezzel a „barom” bandával a nyakamon.

Oldal: Házasság 1.-4.
Ichigo and Rukia fanfiction - © 2008 - 2024 - ichigoandrukia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat