-Elmész?-kérdezte a konyhából
2 hete volt mosoly szünet közöttünk.
-Igen.-feleltem
-Nem várod meg a vacsorát?A kedvencedet főzőm.
-Nem,majd eszem valahol.
-A kórházba mész?
-Nem.
-Hová mész?-fordult meg és a tekintetem vizslatta,hátha kiderít valamit belőle
-Dolgom van.
-De 2 hete minden áldott este?
-Az élet nehéz orvosként.
-Szóval egy betegedhez mész?
-Szia.-mondtam és már ott se voltam
A kocsiból még vissza néztem rá,pont ráláttam a konyha ablakra.A könnyeit törölgette és kavargatta a ragut.
Nem akartam neki fájdalmat okozni,ezért nem mondtam el hová megyek.
Az igazság az,hogy rettenetesen emlékeztetett a húgomra és nem bírtam mellette maradni,mert akárhányszor megpróbált megölelni vagy közelebb kerülni hozzám engem elfogott a mérhetetlen bánat és kín.
2 hét alatt eléggé monotonná vált az életem.
Meló,kocsi,kaja,Rukia megbántása,kocsi,kocsma,apám hazavitele,temető látogatás,kocsi,kocsma.
Körübelül ebből állt a napom.Reggel már 5-kor elmentem,hogy ne kelljen a feleségemmel találkoznom,sőt egy időre átcuccoltam egy másik szobába,ami nem volt nehéz tekintve,hogy 5 hálószobás házban laktunk 2-en.
Tulajdonképpen nem lett volna semmi baj,ha a temetésre nem kísér el Rukia és nem látom meg őket a húgommal egymás mellett.
Nem csak külsőre,de még a mozdulataik is ugyan azok voltak,nyilván azért,mert amikor 3 hónapig apáméknál laktunk sülve-főve együtt lógtak.

Nem bírtam még ránézni se.Túl friss volt a seb.

A kocsmából kijövet apám elhányta magát.A kocsimba ülve pedig ismét zokogni kezdett.
Sajnáltam őt,de Karint még jobban.Hirtelen az ő nyakába szakadt minden.Nem csak a kórház ügyvitele,de még a fél éves unokahúgom gondozása is,miközben épp szakított az élettársával.
Segítettem őt,ahogy tudtam,de nem volt elég így se.Rukia rendszeresen főzött nekik és 2 naponta kitakarított,hétvégente pedig vigyázott a gyerekre.

Beléptünk a gyerekkori házunkba,ami kongott az ürességtől.Apámat egy levél várta.Elolvastam helyette,mert nem volt olyan állapotban.
Karin írta.Megfogalmazta szépen,hogy mennyire gyűlöli az apánkat és hogy menyire megveti,mert ennyit iszik.Nem tehettem semmit az öregemért.Ott hagytam egyedül és eljöttem.
Kivételesen kihagytam a temetőt és egyből a kocsmába mentem,ahol már a pultra volt készítve az italom.A pultos lány meglehetősen kedvelt.Sose halasztotta ezt elmondani nekem.Én pedig sose hagytam ki a vele való stressz levezetést.Persze nem ő volt az egyetlen,amit tudott is.A gyűrűm sose vettem le,nem akartam eltitkolni,hogy feleségem van.Azt meg főleg,hogy a kolléga nője is fontos számomra.

A 10. szakénál,persze üveg szinten....azon gondolkodtam,hogy már van egy szőke,egy barna és egy fekete hajú barátnőm is.Mintha isten nekem küldte volna egy vörös hajú lány lépett mellém és flörtölni kezdtünk.

Már épp haza szerettem volna vinni,amikor szembe találtam magam Renjivel.
-Szia.-köszöntem
-Sziasztok.Hát ti?-kérdezte a kocsimnak támaszkodva
-Gondoltam hazaviszem.
-Óh értem,na és te?
Nem tudtam egy épkézláb mondatot mondani annyira beütötte a pia.
-Gyere Ichigo haza viszlek.Téged nem,tűnj innen te kurva.
A haverom besegített a saját kocsimba.
-Hívott Rukia.
-Mert?
Kemény egy szavas kérdésem szinte siker élmény volt.
-Elmondta,hogy Karin megjelent nála az unokahúgoddal és ott hagyta.Kicsit kétségbeesett volt a hangja.Problémáitok vannak?
-Nem.
-Ez biztos?
-Nincsen semmi baj a házasságommal!-kiáltottam,mire elhánytam magam
-Ismerlek Ichigo már 17 éve.Tudom,hogy hazudsz.
-Fogd be,csak azért vagy ilyen,mert tetszik neked Rukia.
-Tessék?-kérdezte felháborodva
-Azt hiszed nem vettem észre?Akárhányszor átjössz mindig olyan kedves vagy vele!
-Mert a feleséged te idióta!
-Ja és ezért bókoltál neki a múltkor olyan készségesen a konyhában?
-Úristen,neked elmentek otthonról.Nem akarom elvenni tőled a feleséged.
-Nem is tudnád.Szeret engem.
-Hm.
-Hm?-néztem rá mérgesen
-Te szereted őt?
-A feleségem.-mondtam és véletlen bevertem a kezem az ablakba a nagy gesztikulálás közepette
-Azt kérdeztem,hogy te szereted őt?
-Miért ne szeretném?
-Újabban úgy bánsz vele,mint egy koszos rongyal.Talán jobb lenne neki nélküled.
-Ezt meg,hogy érted?
Hallgatott.
-Rukia elakar válni?
-Nem.Én csak azt mondom,hogy talán jobb lenne szabadon engednéd és nem húzod le a saját nyomoroddal.
-Ő a feleségem.-mondtam,mintha ez jelentene valamit
-Ha szereted elengeded.Melletted belefog halni ebbe az életbe.
-Engedjem el,hogy te felszedhesd?
-Ichigo nem akarom a feleségedet!Nem kell nekem tőle semmi.
-Akkor miért vagy ilyen vele?
-MERT SZENVED MELLETTED!-ordított rám
-Jóéjt.-mondtam és kiszálltam,de nem épp úgy,ahogy terveztem
Fejjel kiborultam a kocsiból,majd a lépcsőn is négyszer csúsztam el.Az ajtó kész kihívás volt,de végül csak bejutottam a saját házamba.

Nem volt erőm elmenni az ágyig,így a kanapén akartam lefeküdni,de azt már Rukia foglalta el.Hanyat fekve aludt a kis Ayuval a hasán.
Kijózanító látvány volt.Odaléptem hozzájuk és felvettem Rukiát,aki rögtön felébredt.
-Ichigo.-nézett rám
-Leviszlek aludni.-mondtam és nagy meglepetésemre lementem velük a lépcsőn,elvittem őket az ágyunkig,majd ott még be is takartam
Amikor kimentem volna az ajtón Rukia hangja állított meg.
-Ki van szívva a nyakad.
-Csak megütöttem.-feleltem
-Azért van körülötte fog nyom és elkent rúzs?
-Jóéjt.-mondtam és becsuktam magam mögött az ajtót
A szemben lévő fürdőszobába mentem és megmostam az arcom hideg vízzel.Amikor felnéztem a törölközőből a feleségem mögöttem állt hálóingben.
A tükörben már én is láttam,amit ő.Egy brutális lila folt éktelenkedett a nyakamon.
A törölközővel letöröltem a rúzs lenyomatott,amit ő végig figyelt.
Már egyáltalán nem emlékeztetett Yuzura,inkább egy megtört nő volt.Teljesen kiült az arcára az elmúlt hetek fájdalmai és minden bánata.Elgondolkodtam azon,amit Renji mondott.
-Rukia.
-Igen?-kérdezte azonnal,de közben a földet nézte
-Megismertem valakit.-mondtam háttal neki
-Fontos számodra?-kérdezte halkan
-Ő egy különleges nő...-mondtam
-De szereted őt?
Nagyot sóhajtottam és kimondtam életem legnagyobb hazugságát.
-Igen.
Miután Rukia becsukta maga mögött a hálószoba ajtaját elkezdtem sírni,de nem csak azért,mert épp elhagytam a feleségemet.Ebbe már minden benne volt.Anyám halála,apám alkoholizmusa,a húgom halála,Karin eltűnése,az unokahúgom megárvulása,a barátaim elvesztése.Egy szóval minden.


Másnap reggel úgy ébredtem,hogy mellettem feküdt Ayu.Sejtettem,hogy ez mit jelent,így felvettem és lementem.A hálószobánk üres volt.Rukia szekrénye szinte még tele volt,de láthatóan eltűnt a kedvenc ruhái és a bőröndje.
A konyha pulton egy levél várt.Reméltem,hogy csak annyi áll rajta,hogy elugrottam bevásárolni,vagy egy időre a bátyjámhoz költözök,de nem.Csupán annyi volt a levélre vésve,hogy már megetettem 6-kor.Az ablak fényének köszönhetően láttam a könny lenyomatokat.
Felhívtam Renjit.Gondoltam elmondom neki.
-Szia.-mondtam
-Csá,mi a helyzet?Kijózanodtál?
-Igen.
Síri csend volt néhány másodpercig.
-Rukia elment.
-Tudom.Én vittem ki a vasútállomásra.
-Mondott valamit?
-Nem.Hajnalba felhívott és azt mondta,hogy el kéne érnie a vonatot,de nem járnak a buszok.Mit mondtál neki?
-Tegnap megbizonyosodott róla,hogy van valakim.
-Értem.
-Szóval ezt mondtam neki.
Egy ideig nem válaszolt.
-Hazudtál neki?-kérdezte végül
-Én öhm...tulajdonképpen nem.
-Na és veled mi van?
-Semmi.Lehet hazaköltözöm.
-Ja,az jót tenne.

Este már otthon laktam Ayuval.Az apám halálos hibát vétett a műtő asztalon és ez számomra tisztázta,hogy mekkora szarban vagyunk.
Apám elvágta véletlen egy férfi comb artériáját,aki szinte azonnal elvérzett.A felesége perrel fenyegetőzött és teljesen jogosan.
Reggelre Karin is előkerült,kiderült,hogy Orihiménél húzta meg magát egy időre.
-Rukia?-kérdezték mindketten a nappaliban ülve
-Én...öö..mi...szóval szakítottunk.
Mindketten meglepetten néztek rám,ezért úgy éreztem muszáj mellé fűznöm valami magyarázatot.
-Megismertem valakit.
-Erre elhagytad őt?-kérdezte Karin szemre hányóan
-Amúgy se volt jó házasság.-mondtam,amit egész nap ismételgettem magamban

Késő éjszaka elmentem a bárba,de ezúttal levettem a gyűrűm és otthon hagytam a komódon.Nem éreztem magam hozzá méltónak.
A szőke hajú pincérnő ismét szívélyesen fogadott és meglepetten vette tudomásul,hogy eltűnt a gyűrűm.
Onnantól kezdve a barátnőmnek tulajdonította magát,hiába nem kértem.

 

Oldal: Az élet kegyetlen 2.
Ichigo and Rukia fanfiction - © 2008 - 2024 - ichigoandrukia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat