3 évvel később
A reggeli újságban Rukia fényképe nézett vissza rám.A cikk szerint valami William dán herceg megtámadta.Több lesi fotó is készült róla,amint a kórházból lép ki karjában a fiammal.Hiába volt kissé homályos a fénykép látszott,hogy a bal szeme totál be van vérezve,a szája fel van repedve és a jobb szeme körül lila folt éktelenkedett.Szörnyen rosszul nézett ki.
Miután leszálltam a metróról és az idióta munkahelyem felé sétáltam, a másik oldalt megpillantotam Renjit.Azóta nem láttam,hogy szakítottam Rukiával.

Renji is észre vett.Megállt,rám nézett,majd átsétált az úton és odajött hozzám.
-Szia.-mondta
-Szia.Mi van veled?-kérdeztem az öltönyét nézve
-Most jövök a munkából.Kicsit elhúzódott.
-Ráérsz egy kávéra?
-Végülis.
Beültünk a mellettünk lévő kávézóba és kínos csendben ültünk egymás mellett pár percig.
-Hol dolgozol?-kérdeztem
-A Kuchiki gyárban vezető pozicíóban.
-Szóval végül csak Byakuya mellett maradtál.
-Szeretek nekik dolgozni.
Miután elhagytam őt kb. fél évig csak bulizgattam,nőztem,ittam és lustálkodtam.Majd egy este Rukia állt az ajtónk előtt a fiával...fiunkkal. A kicsi szörnyen beteg volt,csak emelkedett a láza,bármit csinált és a legközelebbi orvos az apám volt.Szerencsére nem volt komolyabb baj,csak egy erősebb vírus.Mégis...azóta nem telt úgy nap,hogy ne gondolnék rájuk,ne aggódnék értük vagy simán csak ne szeretném látni őket újra.Az a nap gyakorlatilag sorsdöntő volt.
-Hogy van Rukia?-kérdeztem végül a cikkre bökve,ami az asztalon volt
Renji sóhajtott.
-A riporterek igazi keselyűk. Egész jól viseli a dolgot,kivéve a tegnapi lecsukást.
Felkaptam a fejem a cikkről.
-Lecsukást?
-Egy idióta fényképész követte,majd Rukia bele állította a lábába a magassarkúját.Ne aggódj,nem lett baja annak a majomnak.Rukiát kis pénz ellenében ki is engedték rá egy órára.
-Ki volt amúgy ez a pasi?
-Az élettársa volt már jó ideje.Úgy 2 éve,talán 3.
Tehát miután elhagytam,egyből talált új pasit....jó,mondjuk én már másnap valami szőkével randiztam.
-Valami herceg Európából.Nem fontos.
-Miért verte meg?
-Megkérte a kezét és nemleges választ kapott.
Elhúztam a szám és újra rápillantottam a képre.A fiam haján állapodott meg a szemem.Érdekes,hogy így hasonlít rám.
-Most kezdte az ovit.Elképesztően ügyes.-válaszolta meg a fel nem tett kérdésem
-De őt ugye nem bántotta?-kérdeztem morcosan
-Nem.Át aludta.-mondta
Elmosolyodtam.
-Kezdesz rájönni,hogy hibáztál mi?
-Már 2,5 éve biztos vagyok benne,hogy hatalmasat hibáztam.-feleltem rá azonnal
-Még se kerested fel egyszer sem.
-Ezt ki mondta?
-Nyilván elmondta volna Rukia,ha nem így lenne.
-Néha megpróbáltam beszélni vele telefonon,de nem vette fel.Kinyomott.Sokszor küldtem képeslapot,de egy idő után a posta visszaküldte,hogy nem találja a címzettet.
-Elköltözött.Engem is kereshettél volna.
-Hívtalak.Rémlik?Folyton kinyomtál.
Renji sóhajtott és hátra dőlt.
-Pár nap múlva Rukia az apáddal fog üzletet kötni.-mondta halkan
-Honnan tudod?
-Amióta történt a dolog én segítek neki.Meló után elhozom Jint a oviból,átviszem a parkba és megvárjuk az anyját.Ha valami fontos üzleti megbeszélés van,akkor is én vigyázok rá.
-Szóval besegítesz neki puszta kedvességből.-mondtam morcosan
Ő elvigyorodott..
-A főnököm.Nagyon nincs más választásom.Amúgy házas vagyok.
Felmutatta a kezén a gyűrűt bizonyítékul.
-Hűha!-lepődtem meg-Gratulálok!Mióta vagy házas?
-Lassan 1 éve.A feleségem neve Hanayo.A rivális cégnél titkárnő.
Elvigyorodtam.
-Pont a rivális cégnél?
Ő csak bólintott.
-El kell indulnom a parkba.Ha gondolod kísérj el.
-Nem fog haragudni az anyja?
-De,de úgyis leakarom baszni,hogy miért nem engedi,hogy a gyerek megismerje az apját.
Nem akartam Rukiával veszekedni,de a vágy,hogy lássam őket végül győzött és együtt indultunk a közeli park felé,ahol a játszótér felé vettük az irányt.
Rukia fél lábbal térdelt a a gyerek előtt és a térdén a sebet ragasztotta be mosolyogva.
-Mi történt?-kérdezte Renji,amint közeledtünk
-Leestem a mászókáról.-mondta könnyes szemekkel felénk fordulva-Anya,még hátul is van.
-Fordulj.
Lemosta és ott is beragasztotta.Jin hálából megölelte és elmotyogott neki egy köszönömöt,majd elfutott hintázni.
Miután felállt felénk fordult mosolyogva,amint meglátott lefagyott a mosoly az arcáról.
-Szia.-mondtam zsebre dugott kézzel
Szépen lesminkelte a sebhelyeket,de a felrepedt száj meg a szeménél lévő bevérzés még mindig látszott.
-Hát te?
-Szóval,az úgy volt,hogy elfelejtettél szólni,hogy Ichigo próbált veled kapcsolatba lépni.-vágott közbe Renji szemrehányóan
-Még őt véded?-kiabálta Rukia mérgesen
-Oké,hibázott,de Rukia gondolj már a gyerekre.Egyszer úgyis megakarja majd ismerni az apját.Akkor mit fogsz tenni?
-Megmutatom neki a levelet,melyben egy sorral elhagyott a kedves apja.
-Nézd Rukia nagyon sajnálom a dolgot.-mondtam közelebb lépve
Ő mérgesen nézett fel rám.Teljesen elfelejtettem,hogy ennyire alacsony.
-Héj anya.-futott oda hozzánk a gyerek,aztán engem meglátva hirtelen megállt elcsodálkozva
Odament engem figyelve az anyjához és le se véve rólam a szemét fel kéredzkedett a karjaiba.
-Ugyan olyan a hajszíne,mint nekem.-mondta halkan,mintha titkot osztana meg
-Tudom.-felelte Rukia

-Eljössz velem hintázni?-kérdezte végül vidáman
-Elmegyek én veled kis haver.-mondta neki Renji és kiszedte Rukia kezéből
Egy fél másodpercig mérges pillantást váltottak,majd Renji felém intett a fejével és elment.
Rukia még mindig haragudott.
-Van kedved beülni valahová?
Már készültem az indokkal,hogy miért kéne elmennünk innen.
-Van.-mondta és oldalra pillantott-A túl oldalt van egy cukrászda.
Meg sem várva a válaszom elindult.
Leült a teraszon egy kis eldugott sarokba,én pedig rendeltem egy csokitortát,meg az ő kedvencét,a gyümölcsös túró tortát.
Leraktam elé.
-Szereted még?
-Igen.Köszönöm.-mondta és felvette a sütis villát
Csendben eszegettünk.Nem volt ötletem hogyan kezdhetnék beszélgetést.Egy idő után ő szólalt meg.
-Be akarsz perelni?-kérdezte a szalvétát gyürkészve
-Miért akarnálak beperelni?
-A felügyeleti jogodért.Csak,hogy tudd a levéllel tudom bizonyítani,hogy te mondtál le róla önként.Szóval nem vagyok köteles bemutatni neki...
-Nem akarok bíróságra menni.
Valami őszinte és jó dumával kellett előállnom,hogy elgondolkozzon azon,hogy megismerhetem-e a gyerekünket.
-3 és fél éve eszedbe se jutottunk.Mit akarsz most tőlünk?
-Ezt te se gondoltad komolyan.Több,mint 2 éve próbálok beszélni veled.Szeretném megismerni a fiamat.
-Ugyan már Ichigo!Azt hiszed pár képeslap ünnepekkor meg 4 hívás már komoly próbálkozás?
-Nem akartalak zaklatni titeket. Mi az,hogy 4 hívás?Rengetegszer hívtalak!Folyton kinyomtad.
Ő felnevetett,majd komolyan rám nézett.
-Jin 3 hónaposan majdnem a karjaimba halt meg és benned annyi nem volt,hogy egyszer a kezedbe vedd.Helyette valami nőcskével voltál a szobádban.
-Azért ez erős túlzás.-mondtam-Csak egy komoly vírust szedett be és azt a lányt haza is küldtem,amint megjelentetek. Nem az én hibám,hogy fél óráig pakolta a cuccait.
-Esetleg nem találta a falatnyi szoknyája alá a bugyiját?
-Tudnék olyan lányt mondani,aki viccesnek találta bugyi nélkül feszülős szoknyában „tanítani” a pasiját.
Meglepődve nézett rám,még a villa is kiesett a kezéből.
-Én meg tudok olyan pasit mondani,akit ez roppant mód felizgatta. -mondta mérgesen
Tisztán emlékeztem arra a napra.Elmosolyodtam.
-Én meg tudnék olyan lányt mondani,akit elbűvölt egy doboznyi nyuszi a kirakatban,de olyat is,aki órákig képes zuhanyozni,vagy olyat aki imádja a citromos teát cukor nélkül.
Elszomorodott és lenézett a tányérjára.
-Hatalmas hiba volt és őszintén sajnálom a dolgot.
Csendben vártam a reakcióját.Pár perc múlva felállt.
-Sajnálom,de nekem ez nem megy.-mondta az ismerősen hangzó mondatot és elment
Utána mentem és megfogtam a vállát,hogy megforduljon.
-Kérlek gondold át.Csak megakarom ismerni a fiam.
Hagytam elmenni,majd elindultam a munkába,ahová 2 óra késéssel,de megérkeztem.Nem tudtam figyelni semmire,még a kollégám is leborítottam kávéval.

Hetekkel később hazafelé sétáltam,amikor feltűnt Jin a küszöbünkön.
-Szia.-léptem elé-Hol van az anyukád?
-Szia.-fel nézett rám,majd felállt-Anyu nem jött velem.
-Hogy találtál ide?
-Láttam hol dolgozol és segítséget kértem.
-Kivel jöttél?
-Egyedül.
-Gyere be.
-Már kopogtam.Senki nincs itthon.
-Csöngettél?
-Nem érem fel.
Rámosolyogtam és kinyitottam neki az ajtót.Csak Yuzu volt otthon,de fent volt a szobájában.
-Megjöttem.-kiabáltam-Most ülj le a konyhába,mindjárt megyek én is.-mondtam és megmutattam neki hol a konyha
Miután leült,átmentem a lépcső elé,ahol már nem hallhatott.Tárcsáztam Rukia számát.Szinte azonnal felvette.A hangja lihegő volt és ideges.
-Mond.
-Szia.Itt van Jin.
-Mi?Óh istenem.Jól van?
-Ne aggódj.Semmi baja.Adok neki egy szendvicset aztán hazaviszem.
-Nem kell.Átmegyek érte most.A parknál vagyok.
A hangja sokkal nyugotabb volt.
-Oké,szia.
-Ichigo...
-Hm?
-Köszönöm.
-Nincs mit.
Letettem és visszamentem a konyhába,ahol már ott volt a húgom.
-Te is kérsz?-kérdezte vidáman
-Mit?-leültem a fiammal szemben
Szinte eltűnt az asztalnál szegény,így a alá tettem egy nagy párnát a nappaliból.
-Rizssüti.
-Aha.Köszi.
-Kérsz valamit inni?-kérdeztem Jint
Ránézett az órára.
-Anyu ilyenkor szokott nekem tejet adni,hogy este ne fájjon a hasam.
Odamentem a hűtőhöz és elővettem a tejet.
-Már ismered az órát?
-Nem,csak amikor pisztolyt mutat lefelé,akkor mindig meleg tejet ad,mert fél óra múlva le kell feküdnöm.
Elétettem a tejet és ő jól esően kortyolgatta.
-Te vagy a papám ugye?-kérdezte hirtelen
Yuzu kezéből leesett a tányér.
-Óh,csörög a telefonom.-mondta és felment
Elvettem a rizssütit és elé raktam egy kistányéron.
-Az anyukád mit mesélt neked?
-A múltkor megkérdeztem a játszótéren,hogy másoknak miért van apukája,de csak annyit mondott,hogy ő nem jött ki jól az apukámmal.
-Értem.-feleltem
-De azt mondta,hogy szeret engem is az apukám.
-És mit mondott még?-kérdeztem rámosolyogva
-Azt,hogy egyszer majd találkozhatok vele,ha már elég nagy vagyok.
-Nem mesélte el neked,hogy pontosan miért nincsenek együtt a szüleid?
-Apu már nem szerette anyut.Szóval nem te vagy az apukám?-kérdezte újból
-De,de honnan tudtad meg?
-Küldtél nekem képeslapokat.Ott vannak a szobámban.Írtunk választ is,nem kaptad meg?
-Nem,sajnos.-feleltem szomorúan
-Aztán láttalak a játszótéren,majd átkutattam anyu szekrényét és találtam egy képet rólad.
Tényleg nagyon eszes gyerek.
-A nevem Kurosaki Ichigo.A családommal élek itt.Van két húgom,meg egy apám.Ügyvédként dolgozom Karakura egyik legnagyobb cégének.-mondtam neki,ő pedig közelebb ült-Az anyukádat az iskolában ismertem meg,a helyettesítő tanárom volt.
-Idősebb anyu?-kérdezte lóbálva a kis lábait
-Igen,3 év van köztünk.
-Szóval beleszerettél anyuba?
-Igen.
-Nekem is tetszik Miss Frich,ő az óvónénim. Külföldről jött és több nyelven tanít minket.
Rámosolyogtam.Meghatott ez a gyermeki őszinteség,főleg a feltétel nélküli bizalma.

-Biztos szép lány.
-Igen,nagyon.Nem olyan szép,mint a mami,de azért közelít.-mondta,majd kopogást hallottunk
Odamentem és ahogy sejtettem Rukia volt.
-Szia.-mondta
-Hűha.15 perc alatt ideértél,tanítsd már meg nekem is. Általában 45 percig jövök haza.-próbáltam viccelni
-Hol van Jin?
-A konyhában.Gyere be.
Arra számítottam,hogy kiabálni fog vele,ehelyett leguggolt mellé és átölelte.
-Ha még egyszer kimersz mászni a macskaajtón drágám ,befoglak zárni a szobádba.-mondta halkan simogatva a fejét
-Sajnálom.Eljöttem meglátogatni aput.
Először hívott apunak és iszonyúan jól esett.
-Egész délután kerestünk,amint hazaértünk lefogom szögelni azt a kurva macskaajtót.-mondta,de nem szidásként,mégis el szégyellte magát Jin
-Sajnálom anya.Ígérem többet nem fogok elmenni.
-Kicsit késő van.Nem akartok itt maradni?-kérdeztem
Rukia felém nézett,majd az órára,végül vissza rám.
-Nem.Haza kell mennünk.Holnap ovi.
-Elviszlek titeket.-ajánlottam fel
-Nem kell.Itt a metró pár percre.
-Ugyan már.Gyertek.
-Nem. Metrózunk.- mondta határozottan,így csak elköszöntem tőlük és kiengedtem őket az ajtón

3 nap múlva azonban felhívott Rukia és megkért,hogy este menjek át.Nagy boldogan indultam útnak.Még akkor is örültem,amikor ajtót nyitott a fiam.
-Szia.-köszöntem neki
Ő pizsamában állt ott egy oroszlánt húzva maga után.
-Szia papa.
-Szia.-köszönt Rukia integetve a fürdőből,majd visszafordult és kisminkelte magát
Jin kézen fogott és bevezetett a szobájába,hogy megmutathassa az összes plüssét.Tele volt kis oroszlánokkal.
-Ichigo.-jött be Rukia egy fekete csipke mini ruhában
-Mondjad.
Meglepően csinos volt.A ruha nagyon kiemelte a lábait és az oldalra font haja is szépen keretezte a kék szemeit.
-Most elmegyek.
-Mi?-lepődtem meg
Felálltam és kimentem vele az előszobába,ahol a cipőjébe bújt bele.
-Hová mész?Most dadának hívtál?
-Örülj neki,hogy kettesben maradhatsz Jinnel.9-kor dugd ágyba.
-Mikor jössz?
-Későn,de 1 óra múlva átjön Hanayo,mert összekaptak Renjivel.Akkor hazamehetsz ha gondolod.
-Randizni mész?-kérdeztem halkan,hogy ne hallja Jin
Rukia felnevetett.
-Nem.Üzleti vacsorára megyek.
Integetett,majd le is lépett.
Csináltam meleg tejet Jinnek,majd olvastam neki egy mesét,hogy elaludjon.Épp tőle jöttem ki,amikor egy csodálatosan szép nő lépett be a lakásba.
-Szia.-köszöntem
-Szia.-becsukta maga után halkan az ajtót,a hosszú szőke haja meglibbent a mozdulatra
-Ichigo vagyok.
-Én Hanayo.-felém fordult és kék szeme megvillant
Rögtön megértettem,hogy Renjit miért bűvölte el.
-Kaja?-kérdezte,miután végig bámultam rajta
-Mit hoztál?-kérdeztem mosolyogva
-Hamburger és sült krumpli.-mondta vissza mosolyogva
Leültünk a konyhában az asztalhoz és kipakolt.Elvettem egy hamburgert,miután ő is.Élvezet volt nézni,ahogy betömi szinte 1 perc alatt,majd iszik pár korty kólát.Imádtam,ha egy nő tud enni.Rukia is ilyen típus volt,bár a balesete után a könnyen elkészíthető táplálékhoz fordult.
-Min kaptatok össze Renjivel?-kérdeztem
-Rukián.-felelte teli szájjal,majd felhúzta a lábát és török ülésben ülve ette meg a következő hamburgert
-Mármint?
-Találtam egy képet.Várj meg mutatom,elhoztam.
Kiment,majd a táskájával jött vissza.Kivett belőle egy képet és az orrom alá dugta.Rukia volt rajta még abban az időben,amikor a tanárunk volt.
-Szóval engem nem zavar,hogy a legjobb barátja egy lány és,hogy rengeteget vannak együtt.Nem vagyok féltékeny típus,de azért te is kibuknál ha a pénztárcájából horgásznál ki egy képet egy másik nőről,amikor rólad esze-ágában sincs képet tartani benne.Ne értsd félre,imádom Rukiát.Kedves nő nagyon,csak Renjire haragszok most.
Gondoltam Renji védelmére kelek,de aztán feltűnt a naptár Rukia mögött a képen.
-Ezen a képen már vagy 5 hónapos terhes.-mondtam-Azelőtt pár nappal készült,hogy elhagytam.Szerintem ne görcsölj rá a dologra ennyire.Renji nem tartja vonzónak a terhes nőket.Azt mondta annak idején,hogy túl sokat nyafognak és idegesítőek.
Ő rám mosolygott,majd el majszolt egy sült krumplit.
-Tipikus pasis duma,hogy megvédd a barátod.-mondta
Hiába fogyott el a kaja, órákig beszélgettünk a múltról,meg a mostani helyzetről,végül elment,hogy kibéküljön Renjivel.Én pedig kíváncsian mentem körbe a lakásban.Rukia szobájában jobban körbe néztem.Igazán praktikusan volt berendezve.Az egyik fal palfonig csak szekrény volt,míg a másik oldalt egy két személyes ágy volt,a sarokban egy íróasztallal. Leültem az ágyára,ami meglepően puha volt.Szinte már hívogató,így hajnali 3-kor.Nem bírtam a csábítást és ledőltem.Kellemes,bódító illat fogadott a párnán.Becsuktam a szemem,hogy oda képzeljem az illat tulajdonosát.

A napfényre keltem.Hunyorogva nyitottam ki a szemem.Csak egy fekete szőrös izét láttam magam előtt.Megdörzsöltem a szemem és ásítottam egy hatalmasat,majd újra neki futottam a körbe nézésnek.Még mindig Rukia szobájában voltam és ő feküdt mellettem,én pedig pont átöleltem őt.
Hason feküdt a tegnapi ruhájában és láthatóan nagyon jól aludt.
-Ne bámulj már,idegesít.-morogta
Megijedve elkaptam a tekintetem.
-Azt hittem alszol.
-Tudod,hogy utálom ha bámulnak alvás közbe.-felém fordult-Azt is,ha elfoglalják az ágyam.-tette mellé,de nem volt mérges,még csak rám se szólt,mert átöleltem
-Nem az én hibám,hogy lelépsz egész este a két szobás lakásodból.-mondtam
Erre arcba vágott.
-Fogd be.Valakinek dolgoznia is kell.
Lehúztam a ruhája cipzárját.
-Mit csinálsz?-kérdezte ijedten
-Vedd már le ezt a szart.Olyan lehet,mintha kötözött sonka lennél.
Halkan kinyitódott az ajtó és már csak annyit láttam,ahogy Rukia hátán ott fekszik a fiam és átöleli.
-Szia mama.
-Szia.-fordult meg Rukia és rámosolygott,majd magához ölelte
-Jó reggelt apa.-nyújtozott felém,így átvettem és én is megöleltem
-Hoztam neked valamit.-mondta neki az édesanyja és az éjjeli szekrényről elvett egy dobozt,majd a kezébe adta
Oroszlános ragtapasz volt.Jin szeme szinte csillogott,majd hirtelen elkomorodott.
-Miért nem jöttél haza?
-Elhúzódott a dolog.
-Mindig ez lesz?
Úgy veszekedett vele,mint egy felnőtt.
-Jin dolgoznom kell.
-Akkor a papához költözöm. Ő sokat van otthon.-mondta és hozzám bújt
-Igazából többet dolgozok,mint az anyukád legtöbbször,csak most ez egy laza időszak.
-Menj a szobádba és szégyeld el magad.Nem beszélhetsz így velem.-mondta Rukia a mutató ujjával fenyegetve
Rukia elmosolyodott,miután bezárta maga után az ajtót és visszadőlt.
-Fáradt vagyok.
-Sikerült az üzleti vacsorád?-kérdeztem visszafeküdve mellé
-Mondhatjuk úgy is.Apud igen támogatónak bizonyult.
-Apámmal vacsiztál tegnap?-lepődtem meg
-Ő is ott volt.Meg 5 másik kórház vagy patika tulajdonos.Kiadtam 50 ezer jent,de kerestem 230-at.
-Most már értem honnan a jakuzzis kád a fürdődben.
-Azt a lakáshoz kaptam.
Csendben feküdtem mellette,már-már azt hittem vissza aludt,amikor megint megszólalt.
-Tegnap életemben először elmentem egy sztriptíz bárba.Az egyik ügyfelem Tokióból jött át és a kedvére tett volna pár könnyen kapható nő.Szóval elvittem abba a főúton lévő cicásba.Tudod melyik az?
-Sajnos.-feleltem
Ő rám nézett.
-Undorító egy hely,főleg a mosdók.Végül persze aláírta a pasi a papírt,de komolyan elgondolkodom,hogy ilyen emberrel nem kéne üzletelnem.
-A hátsó része sokkal durvább a helynek.Van egy privát szobájuk,ami kész lepra.-morogtam
-Óh,milyen tájékozott vagy.
-Az egyik kollégám ott tartotta a legénybúcsúját.Már elvált.-tettem mellé a végét halkan
-Hm.
Felült és kibújt a ruhájából.Alatta egy fekete kombiné volt.
-Úgy bámulsz,mint aki életében nem látott még nőt.-mondta,amikor visszafeküdt
Kicsit el szégyelltem magam.
-Hogy viselkedett a fiam?-kérdezte,amint bebújt a takaró alá
A szeme szikrázó kék volt.A szempillái sokkal sűrűbbek,mint emlékeztem rá.A takaró kiemelte a homok óra alakjának ívét.Késztetést éreztem,hogy rátegyem a derekára a kezem,csakhogy megbizonyosodjak róla,hogy a valóság.
-Ichigo,a fiam.Mi volt este?-kérdezte és rázogatta a kezét a fejem előtt
-Bocs...semmi különös.Édes és jól nevelt gyerek.Renjiék is kibékültek szerencsére,bár nem hiszem,hogy valaha elfognak válni.
A szeméből láttam,hogy tudja mire gondolok.Hülye lenne azaz ember,aki ilyen nőt hagyna veszni.
-Hanayo...igazán különleges.-mondta és elfordult
Mintha egy csipetnyit irigy lenne rá.Gondoltam ideje barátságosabb vizekre evezni és ugratni kezdtem.
-Ja,gyönyörű nő.Ráadásul okos és szerény is.Gyakorlatilag kihagyhatatlan party.Lehet le kéne nyúlnom.-mondtam a végét elgondolkodva,miközben az alkaromat a fejem alá dugtam
A hatás nem az volt,amit vártam.
-Ha szeretnéd,azt csinálsz,amit akarsz.Bár tudnod kell,hogy Hanayonak is van ám egy sötét titka.
-Micsoda?
-Nem túl hűséges típus.
-Renji tudja?
-Persze,nyitott házasságban élnek.Szörnyen imádják egymást és sose volt gond közöttük,hogy Hanayo kielégíthetetlen.
-No és te?-kérdeztem
-Mi van velem?
-Dán herceg majdnem hercegnéje?
-Én..-elgondolkodott-Szóval...
-Mi a baj Rukia?-kérdeztem komolyan, a plafont nézve
-Semmi.
-Esetleg gyakran megvert?
-Nem.
-Akkor ivott?-egyre ingerültebb lettem
-Nem.
-Akkor pedofil volt?Esetleg lusta,dohányos faszfej?
-Nem tudom magam lekötni.-hangzott a szomorú beismerés és őszinte bűntudatom lett,mert tisztában voltam vele,hogy ő pontosabban attól fél,hogy valaki elhagyja,úgy mint én annak idején
Csendben feküdtem,mindenhova néztem csak rá nem.
-Ideje menned.-mondta
-Igen.Majd beszélünk.Szia.

Olyan gyorsan húztam el,ahogy csak tudtam,még a telefonom is ott felejtettem.Nem foglalkoztam vele.Mart a lelkiismeret furdalás,hogy egy életre megnyomorítottam egy nőt.

A munkahelyemen nem tudtam koncentrálni,folyton elkalandoztam és csak meredtem ki az ablakon.Rendszeresen a parkon mentem haza,de nem láttam egyszer se a fiamat,valószínűleg a rengeteg túl óra miatt,hála az ábrándozásoknak.
Egy nap a titkárnőm jött be.
-Egy hölgy keresi.
Kész roncs voltam.
-Mi a fenét akar?-kérdeztem mogorván,bár nem érdemelte meg
-Nem tudom,csak annyit mondott önt keresi.
-Na jó,engedje be.
Pár perc múlva Hanayo lépett be feszülős kis szoknyában és magassarkúban.
-Szia.-köszönt
A blúzán a felső 3 gomb ki volt gombolva,így a dekoltázsa igencsak csábító volt.
-Szia.Hát te?-kérdeztem
-Veled szemben dolgozom és Rukia megkért,hogy ezt adjam oda.
A mobilom lerakta az asztalra,majd megkerült és kinézett az ablakon.
-Nem csak ezért jöttél.-mondtam és felálltam
-Nem,tényleg nem.Ez csak indok volt.
Megfordult és neki dőlt az ablak előtti polcnak.A szőke haja lágyan omlott a vállára. Rúzsozott szája enyhén szétnyílt.
Tudtam mit akar.Tisztában voltam vele,már amikor belépett,hogy egy csábítás áldozata leszek.Oda léptem hozzá és átkaroltam,majd belecsókoltam a nyakába,mire ő készségesen átkarolt és kiélvezte.Belemarkoltam a fenekébe,majd lassan elkezdtem felhúzni fél kézzel a szoknyáját.Lenéztem rá és ő vágyakozva nézett vissza rám,így megcsókoltam,de úgy anyait-apait beleadva,majd a homlokom a homlokának támasztottam.
-Menj haza a férjedhez és többet ne mászkálj a tilosban Hanayo.-suttogtam
Meglepődve nézett rám.
-Mi?
-Hidd el nem fogod élvezni,ha olyan férfihoz sodor az élet,mint én.Már pedig ez lesz előbb-utobb.Valószínűleg nem is fog neked nemet mondani és szörnyen megbánod majd,amit tettél.Menj haza és légy jó feleség.Jó ember a férjed.
-Tudod mi a legnagyobb különbség köztetek?-kérdezte és mézédes csókot adott,majd a fülemhez hajolt és belesúgta-A férjem csodás és szerető,de én a romlott és erőszakosabb emberektől tudok csak kielégülni,te pedig pont ilyen vagy.Láttam,mit tettél Rukiával.
-Akkor azt is láttad,ahogy megbánom és próbálom helyre hozni.Ha hiszed ha nem,pont olyan kis szajha volt mint te.Ne kívánd,hogy olyan férfi legyen a szeretőd,mint én,mert könnyen úgy járhatsz,mint ő.
-Nekem nem kellesz hosszú távon édesem.Egyszeri alkalom csupán.Ez a szabály a nyílt kapcsolatok működésénél.
Megfogta a férfiasságom gatyán belül.
-Hanayo,menj haza.-kihúztam a kezét
Látszott rajta,hogy megsértettem.Nyílván nem volt ahhoz szokva,hogy elutasítják.

Amint elment felhívtam Rukiát.Meg se vártam míg beleszól,simán elhadartam mi történt.
-Szia.Figyelj,azt hiszem komoly bajban vagyok.Hanayo kikezdett velem.Mégis,hogy közölhetném ezt Renjivel?
Síri csend volt a másik oldalt.
-Rukia?
-Hát ez nem volt épp jó közlés.Itt ül mellettem és mindent hall,amúgy egy tárgyaláson vagyunk épp és ki vagy hangosítva.Rajtunk kívül 10 ember van a teremben.
Megállt a szívem egy pillanatra,majd Renji nyugodtan beleszólt a telefonba.
-Szia.Találkozzunk 1 óra múlva a burgeresnél.
-Oké. Szia.-kinyomtam és próbáltam elütni az időt

1 óra múlva már az étteremben ültem,előttem egy hamburgerrel Renji szemeinek kereszttűzében.
-Megtetted vagy sem?-üvöltött rám ingerülten
-Nem.
Elgondolkodva bámulta a terhes nőt tőlünk jobbra.
-Úgy állapodtunk meg,hogy csak addig csinálja ezt,míg teherbe nem esik.Egyedül arról feledkezett meg,hogy elmondja,hogy gyógyszert szed.
-Lefekszel te egyáltalán azzal a nővel?-kérdeztem,mire egy öreg nő,aki épp mellettünk ment el megbotránkozva nézett rám
-Persze,minden nap.Eleinte úgy gondoltam,hogy jaj de jó,végre egy nő,akivel bármikor lehet csinálni.
Felnevettem.
-Őszintén megmondva a régi énem szívesen cserélt volna veled.Rukiának is lehetett volna annyi esze a sok szex mellett,hogy gyógyszert szed.
-Ugye tudod,hogy injekciót kapott?
-Mármint milyet?
-Hormon injekciót.Valami miatt nem vállt be és úgy történt a kis balesetetek.
-Nekem sose mondta.
-Minden esetre a szülésnél kis híján ott maradt.
-Mert?
-Megbeszéltem ezzel a hülyével,hogy szól,ha fájásai vannak.A bátyja és én vigyáztunk rá,de mindig volt 3-4 óra,amíg egyedül volt.Pont egy ilyen alkalommal folyt el a magzat vize és ahelyett,hogy szólt volna,bebújt az asztal alá.-mondta és felnevetett
Vele nevettem.
-Biztos édes volt.-mondtam és elképzeltem Rukiát az asztal alatt
-Nem,mert mire megtalálta Byakuya a saját vértócsájában ült és úgy viselkedett,mint egy elme roggyant.
-Időre született Jin?
-Nem.A 7. hónapra született.
-Szörnyen bűntudatom van.Nem is tudom,hogy gondoltam akkoriban.Egy barom vagyok.
-Hazamegyek.-mondta és felállt
-Szia.
-Kösz,hogy nem dugtad meg a feleségem.-mondta vigyorogva
Az öreg néni még jobban kibukott,épp vissza akarta vinni a tálcát.

A burgerestől a fiamékhoz siettem.Nem csöngettem fel,mivel épp jött valaki ki.Csak bementem és a lakás ajtón őrült mód kopogtattam.

Rukia résnyire nyitotta az ajtót.
-Mi az?-kérdezte
-Nyisd ki,beszélnünk kell.
-Nem túl alkalmas.
-Akkor tedd azzá.
Becsukta az ajtót és hallottam a lánc hangját,amint kireteszeli,majd beengedett.
-Mi a baj?-kérdezte
-Miért nem mondtad el,hogy mi történt veled a szülés előtt?
-Mi közöd hozzá?-kérdezte és neki dőlt a falnak
-Rukia baszd meg.A fiam kis híján meghalt miattam és te kussolsz róla?
-Miért azt hiszed változna valami,ha annak idején nem hagysz el?Talán most más lenne ha velem maradsz?
-Arról nem is beszélve,hogy nem nevelheted egyedül a gyereket.Mi van,ha megint valami őrültséget csinálsz?!-emeltem fel a hangom témát váltva
Elképedve nézett rám.
-3 évig neveltem a fiadat!3!
-Csoda,hogy él!
Igazából én sem gondoltam komolyan a dolgot,egyszerűen csak elöntött a düh,mire hozzá értem.Végülis simán meghalhattak volna!
-Hogy lehetsz ekkora szemét?-kérdezte halkan
-Figyelj,talán hetente 5 napot nálam kéne lennie.
-Most elakarod venni a gyerekemet?-a hangja vérfagyasztó volt
-Jobb lenne a közös felügyelet.
-Nem.
-Ügyvéd vagyok.Ha akarlak kiforgatlak mindenből.-mondtam
-Most fenyegetsz?
-Nem,csak gondold át,hogy cselekszel.A gyerekek és a nők a specialitásom.
-Biztos azért,mert minden nőt megdugsz.Szegény elválni készülő nők.-mondta gúnyosan
-Ők legalább nem esnek teherbe direkt.-vágtam neki oda,bár rögtön megbántam
Mélyeket lélegzett.Feltűnt,hogy kis tappancsok vannak a mellkasán.Az oldalán pedig ott lógott a kis gép,amit rögtön felismertem.Megnyugvást erőltettem magamra.
-Miért vizsgálják a szívedet?
Szégyenkezve próbálta jobban összehúzni a kardigánját,hogy ne lássam.Megállítottam a kezeit és éveknek tűnő másodpercekig néztem a szemébe,majd átöleltem.Nem húzódott el,így kockáztattam és megcsókoltam.
Finoman a derekára csúsztattam a kezem és próbáltam nem összenyomni a karjaimban.
-Gyűlöllek.-suttogta két csók között
-Mond,emlékszel még a tóparti szeretkezésre?-kérdeztem tőle a hátát cirógatva
Láttam a szemében,hogy igen.
-Sokat gondolkodtam és szerintem akkor fogant meg Jin.
-Ez biztos.
-Egyszer majd biztos büszke lesz rá,hogy szerelem gyerek.
Rukia szomorúan nézett fel rám.
-Láttalak,amint a szakításunk utáni napon egy szőke nővel flörtölsz és aztán eltűntetek egy időre a wc-be.Szóval nem hiszem,hogy szerelem gyerek lenne.
-Tényleg így volt.Nem fogom letagadni,de el kell mondanom,hogy soha egy nő sem ért fel hozzád. Eggyel sem voltam többet egy éjszakánál.Amúgy majdnem 3 éve nem voltam nővel.
Meglepődött. Tudtam,hogy megfog.
-Most miért nézel ilyen esetlenül te nő?
-Utoljára 2 napja voltam valakivel.-mondta huncut vigyorral
-Jó neked.-mondtam és ismét megcsókoltam
Zavart,hogy más férfival hempergett,de eltudtam fogadni.
-Szóval nem feküdtél le Hanayoval?-kérdezte
-Nem.
-Esetleg velem leakarsz?-kérdezte,miközben a nyakát puszilgattam
Elengedtem és hátrébb léptem.
-Megígérnél nekem valamit?
-Mit?
-Kérlek bocsáss meg,amiért akkora szemét voltam veled.Tudom,hogy sose fogod elfelejteni,csak arra kérlek bocsáss meg.
-Rendben.-rám mosolygott

Apámnak hála tisztában voltam vele,hogy nem szabad szexelni azzal a kütyüvel,így csupán lágyan ringattam.Meglepődtem,mert a testén nem volt a szülésre utaló jelek.
3 év,azért 3 év.Gyorsan vége lett.
Egymás mellett pihengettünk szégyenlősen,mint két tini,akik először csinálták.
-Rukia!-berontott a szobába kopogás nélkül Renji-Mi a...
Ő lepődött meg először,mi csak utána fogtuk fel mi történt.
-Na jó figyelj Ichigo,komolyan végig fogod baszni az összes nőt,akit ismerek?!-támadt rám
-Mégis miről beszélsz?-értetlenkedtem
-Hanayo elmondta,hogy mi történt.Hogy a francba teheted ezt?Aztán meg a pofámba hazudsz?!
-Mi történt?-kérdezte Rukia
-Ez a szemét lefeküdt a feleségemmel!
A vádak hideg zuhanyként értek.
-Ne,figyelj Rukia,ez hazugság.Semmi nem történt!-próbáltam magam védeni,de tudtam,hogy reménytelen
Nem vártam meg míg rám támad ok nélkül,így elsiettem és kész.Első dolgom volt megkeresni azt a hülye nőt.

Az ajtója nyitva volt,így bementem.Hanayo a kanapén ült és a cicáját simogatta a legnagyobb békességben.Leültem a vele szemben lévő fotelbe.
-Renji elakar válni.-mondta a semmibe meredve
-Miért hazudtál neki?
-Mert megérdemelte.
-Hanayo miről beszélsz?!-üvöltöttem rá
-2 napja lefeküdt Rukiával!
-Hogy mit csinált?
-Lefeküdt vele.
-Ezt meg honnan veszed?
-Láttam.Átmentem Rukiához és épp rosszkor.Felismertem a férjem táskáját.Bármiben lefogadom,hogy viszonya van vele és ezért volt a kép is a tárcájában.
Felállt és rögtön feltűnt a hasa.
-Szóval azért vagy ilyen bolond,mert terhes vagy?-kérdeztem komoran
Akárcsak Rukia,ő is elpirult és próbálta eltakarni.
-Ehhez semmi közöd.
-De bakker ne én szívjam már meg,mert játszanak a hormonjaid.
-Akkora szemét vagy Ichigo!-kiabálta és elsírta magát
Percekig sírt,én pedig percekig csak bámultam és hallgattam.
-Szóval ki az apa?-kérdeztem végül,mire hozzám vágta a macskát
-Hogy kérdezhetsz ilyet?!
-Na jó Hanayo figyelj,beszélj a férjeddel.Ez a ti dolgotok,de engem hagyjatok ki belőle.
-Tudod hol az ajtó .Szevasz.
-Szia.

Másnap kaptam egy meghívót Orihimétől az osztálytalálkozóra.Nem is jöhetett volna „jobbkor”.Renji,Rukia és az én életem is egy nagy rakás szar.Hanayoról nem is beszélve,aki valószínűleg nem vár más,mint Rukiára.
Én lepődtem meg legjobban,amikor másnap délután megjelent nálam és megkért,hogy legyek az ügyvédje.
-Szóval?-kérdezte
-Neked elment az eszed.Nem válhatsz el.
-Megcsalt.
-Nem hiszem.
-De megcsalt.
-Hanayo amúgy is nyitott házasságban éltetek.
-Nem számít.Azt akarom,hogy szerezd meg nekem a lakást és a fél vagyont,de titkold el,hogy terhes vagyok.
-Ez nem így működik.
-Akkor működjön így.Azt kell csinálnod,amit a főnököd mond és vele már beszéltem.
-Még se várhatod el tőlem,hogy a gyerekem anyját kurvának állítsam be.
-Azt mondtad nekem,hogy szajha volt,nyilván még mindig az,szóval ezzel nem lesz gond.
-Hány hónapos vagy?
-3.
-Megtartod?
-Persze.
-Jó,akkor egyenlőre tölts ki egy nyilatkozatot,hogy mi kell neked a közös tulajdonból.-az orra alá csúsztattam és már láttam magam előtt,hogy mekkora bajban vagyok
Csendben írogatott .Én a tenyerembe temetett arccal könyököltem az asztalomon.
-Jön Renji az osztálytalálkozóra?-kérdeztem
-Azt hiszem.Az egyébnél kell feltüntetni,hogy kérem az összes könyvünket és bútorunkat is?
-Igen.Minek neked a könyvek?
-Csak.
Bekopogtak.
-Szabad.-szóltam ki,mire benyitott az egyik ügyfelem-Szia Joana.-köszöntöttem
-Sziasztok.Várjak?
-Nem,gyere csak be.Ő itt Hanayo Abarai,ő pedig Joana Smith.- mutattam be őket egymásnak
-Szia.-köszöntek egyszerre mosolyogva,majd egymás mellett foglaltak helyet
-Szóval hol a levél?-kérdeztem Joanát
-Tessék.
Elolvastam.A férje a titkárnőjével feküdt le és kirakta a házból.Igen ronda ügy volt és szándékomban állt megnyerni a pert.A férje ügyvédje a házat akarta és Joana is.Szóval ment a vita nagyon.
-Tehát nem hajlandó engedni.Értem.Megírom az újabb levelet,miszerint mi sem.
-Köszönöm.-mondta mosolyogva,majd Hanayora nézett-Válás?
-Igen.
-Mi történt?
-Lefeküdt az egyik barátnőjével.
-Óh,sajnálom.-mondta együtt érzően-Kávé?
-Igen.-felelte mosolyogva,majd köszönés nélkül elmentek
Őrült nők...
Felhívtam Rukiát,de meglepő módon pont akkor lépett be.
-Szia.A titkárnőd nincs itt,ebédel.
-Szia.Hát te?
-Zavarok?-kérdezte és közelebb jött
Csinos volt.Egy szürke ruhácska volt rajta.
-Nem,dehogy.Pont hívtalak.
-Miért?
-Ülj le.
Az ablak melletti kanapéra ült,így oda fordultam.
-Itt volt Hanayo,elakar válni.
-Renji már tegnap délután beadta a papírokat.
-Nem akartam elvállalni.
-Mert lefeküdtél vele?
-Tényleg nem feküdtem le vele.
Körbe nézett és harapdálta az alsó ajkát.Valamit nagyon elakart mondani.
-Miért jöttél?
-El kéne beszélgetned Jinnel.Ma az óvónéni fenekére csapott és aztán megkérdezte,hogy járnak-e.Amikor megkérdeztem miért tette azt mondta,hogy te mondtad neki,hogy nincs gond,ha idősebb nővel szeretne járni.
A hüvelyk ujjaival malmozott és nem nézett rám.
-Sajnálom,biztos félre értette a mondandóm.
-Nos,ennyit akartam.-mondta,majd felállt,mire én elkaptam a derekánál és magamhoz öleltem
Visszaölelt,meglepett.
-Miért mondta Hanayo,hogy lefeküdtetek?-kérdezte,miközben még mindig átöleltem a hasához bújva
-Azt hiszi lefeküdtél Renjivel.Bosszút akar állni.
-Értem.-mondta,de elég furcsán,így felnéztem rá
-Rukia.
-Hm?-nem is nézett rám,így felálltam
-Te lefeküdtél vele?
-Nem-nem.Na indulok.
-Azt kérdeztem lefeküdtél vele?-kérdeztem miután elkaptam a kezét és rákényszerítettem,hogy rám nézzen
-Nem,csak barátok vagyunk.
-Akkor mit titkolsz?
Láttam,ahogy őrlődik magában.
-Renjinek viszonya van egy nővel a gyárban.-mondta halkan
-De nem veled?
-Nem.Én csak az alibit szolgáltam.
-Kivel feküdtél le pár napja?-kérdeztem
-Ő...szóval...
Felnevettem.
-Hazudtál?
Elpirult,így tudtam,hogy igazam van.Kopogás nélkül benyitottak,így elengedtem.Az ajtóban az a lány állt,akivel ritkán találkozgatok.
-Sziasztok.Ichigo mehetünk?-kérdezte
-Ő...Rukia bemutatom neked...szóval az egyik kollégám,a neve Arina.Ő itt Rukia,a volt tanárom.
Megpróbáltam a legegyszerűbben bemutatni őket egymásnak,de mindketten méregették a másikat.
-Szia.-mondta végül Rukia és kezet nyújtott
-Szia.Szóval akkor mehetünk ebédelni?-kérdezte tőlem miközben kezet fogott vele
-Igazából nekem úgy rémlik,hogy nem beszéltük meg.-mondtam és elkezdtem lapozgatni a naptáram.
Arina felnevetett.
-Szerda este beszéltük meg.Tudod a vacsoránál.-mondta,mintha nem lenne egyértelmű,hogy randiztam vele szerdán
-Nos,akkor hívj majd fel,ha átjössz.-mondta Rukia és elindult kifelé
-Várj Rukia!-szóltam utána-Ma este átugrok ha neked jó.
-Nem leszek otthon,de ha gondolod gyere.
-Üzleti vacsorára mész?
-A herceggel vacsorázom.
Elkomorodtam.
-Hogy a francba tudsz találkozni azzal a vadállattal?-förmedtem rá
-Te hogy a fenébe tudsz egy alig 20 éves picsával?
-Gyere Arina, elviszlek a kedvenc éttermembe.-mondtam és kézen fogtam,majd mérgesen elrobogtam vele Rukia mellett

Az ebéd közben azon gondolkoztam,hogy mit keresek tulajdonképpen Arina mellett.Tényleg olyan volt,mintha pedofil lennék,pedig alig van köztünk 4 év.Gyakornok a cégnél és egy nap összefutottunk egy étteremben,így hát leültünk együtt kajálni.Egész kellemes volt,így néha elmentünk együtt valahova.Semmi nem volt közöttünk tudtommal,de jól összebarátkoztunk.Rukia reakciója azonban egyszerűen kiváltotta belőlem ezt a szemétkedést.
-Nincs kedved elmenni egy nap vacsorázni?-kérdezte Arina
-De igen.-mondtam és rámosolyogtam-Hova mennél?
-Gondoltam a sushi bárba a főutcán.
-Ma jó neked?
-De nem azzal Rukiával leszel?
-Nem.Este érted mennék 7-re.
-Annak örülnék nagyon.


Este a vacsora után hazavittem és a kapuban úgy éreztem,hogy arra vár,hogy megcsókoljam,így megtettem,majd elköszöntem,hogy oda érjek a fiamhoz altatás előtt.Arina persze nem tudta,hogy van egy fiam,így neki csak annyit mondtam,hogy dolgom van.
Rukia már nem volt otthon,amikor megérkeztem,viszont Renji igen.Ellenséges volt és minden lépésemet figyelte.
-Szia apa,hát te?
-Szia.-leültem az ágyára-Gondoltam megbeszélhetnénk,hogy miért taperoltad le az óvónénid.
-Anya is folyton ezzel nyaggat.
-Nem szabad ilyet csinálni.A nők illedelem mániások.
-Meg rend.-tette mellé-Bár Renji se jobb apa.Amióta itt van folyton morog és vitázik mindenkivel.Azt hiszem hiányzik neki Hanayo.
-Nos mindegy,nem szabad így viselkedni a nőkkel,jó?
-Jó.
-Aludj jól.
-Te is.
Leoltottam a lámpát,becsuktam az ajtót és kimentem a konyhába,ahol Renji telefonált.
-Úgy gondolod?...Igazából nem tudom mit akar,de azt hiszem a házat...ne butáskodj...igen,én is szeretlek.
Teljesen ledöbbentem.Szóval már itt tart ez a „kis” viszony?Ezt a mocskos szemetet!Biztos csak megvádolt,hogy kikerüljön a képből a felesége!
-Anya,nem kell pátyolgatnod,nem vagyok már óvodás...nem akarok hazaköltözni...mondtam már,hogy nincs semmi közöttünk Rukiával,csak barátok vagyunk...-felsóhajtott-Szeretem őt,mármint tényleg.Nem véletlenül vettem feleségül...jó,szia.-kinyomta
-Ha szereted,miért van szeretőd?-kérdeztem
-Csak.-mondta kibámulva az ablakon
-Ráadásul a gyerekem anyjának a lakásában dugod.Lehetne legalább ennyi önbecsülésed.
-Szerintem az erkölcsi kérdéseket nem épp veled kéne megvitatnom.Terhes nőt elhagyni nem túl szép dolog.
-Ezt én is mondhatnám.-csúszott ki a számon,ő pedig rám kapta a tekintetét
-Mi van?
-Semmi,csak...
-Nem semmi!Mit tudsz?-förmedt rám
-Halkabban. Felkel Jin.
-Terhes Hanayo?-kérdezte halkabban,mire bólintottam,mert nem nagyon tagadhattam le
-Azt hittem már sejted.
-Mégis honnan sejthetném?Fogamzásgátlót szedett baszdmeg!Kié a gyerek?
-Ne kérdezz hülyeségeket.
-Biztos hazudik.-mondta nyugodtan és tovább bámulta a szemben lévő bevásárló központot
-Holnap délután lesz a megbeszélés a vagyon felosztásról.
-Tudom.Mondta az ügyvédem,de nem érek rá.Rukia megy helyettem.
-Pedig jobban tennéd ha eljönnél.
-Minek?
-Mert lehet,hogy életed hibáját követed el.
-Nem hiszem,hogy akkora hiba lenne elhagyni a csalfa feleségem.
-Mintha te jobb lennél.
-Most már nem tagadod,hogy lefeküdtetek?
-Nem érdemes beszélni róla.Szerintem te is tudod jól,hogy nem történt köztünk semmi.
Kulcs csörgést hallottunk,majd becsapódott az ajtó és Rukia morgásával telt meg a folyosó.
-A rákos kurva anyá....-mondta,majd meglátott minket-Sziasztok.Mi ez a csoportosulás a konyhámban?
Megláttam,hogy vörös a bal pofikája,így odaléptem,hogy jobban tanulmányozzam a pírt.Egy gyűrű lenyomata látszott halványan.
-Szóval ismét megütött?-kérdeztem
-Nem akarok beszélni róla. Lefekszem. Jó éjt.
Utána mentem és leültem az ágyára.
-Rukia most már be kéne perelned.
-Attól még semmi nem fog változni.-mondta és ledőlt az ágyba,majd lekapcsolta a kis villanyt
-Minek találkoztál vele ma?
-Azért,hogy megbeszéljük és ne pereljem be.
-Azért gondold át.Ne feledd bármikor itt vagyok,ha kellek.-megsimogattam a combját-Bármikor.
-Ichigo találkoztam ám azzal a kislánnyal.-morogta csukott szemmel
Bemásztam mögé és átöleltem,de becsúsztattam a kezem a combjai közé.
-Ne butáskodj.Szinte még gyerek.
-Alig vagy idősebb nála.
-Te meg nálam.
-Van köztünk vagy 10 év azzal a lánnyal.
-Csak 6 és fél.
-Akkor mégis miért hozzám jössz az igényeiddel?-kérdezte hátra fordulva
Kaptam az alkalmon és lesmároltam.Nem ellenkezett,nem is viszonozta túl nagy hévvel.
-Te kezdtél ki velem kétszer is.-mondtam és benyúltam a blúza alá
-Ez nem igaz.-hanyat feküdt,így felé másztam és elkezdtem kigombolni a blúzát
-A csók a házunkban,amikor fagyiért jöttél.A csók utáni mondatod a szexre vonatkozóan pár napja.
-De te akartál folyton szexelni annak idején.
-Hazugság.Te is akartál.-végig nyaltam a nyakán,miközben lehámoztam a melltartóját
-Szerettem a suliban csinálni.Főleg délután a teremben.-mondta
-Én a szertárt szerettem.-mondtam,közben a pocakját puszilgattam egyre lejjebb haladva
Amikor elértem a középpontját átöleltem a combjait és életem legjobb teljesítményét nyújtottam.
Odakint hatalmas vihar tombolt.Régen ilyenkor mindig szeretkeztünk egész este.A fiam is pont egy ilyen viharos éjszakán fogant meg.Tél volt és mi hülyék úgy gondoltuk,hogy egy tó mellé megyünk hétvégére.A ház picurka volt,az ágy egy személyes,fűtés nuku.Így végül szeretkezni kezdtünk.
-Mire gondolsz?-kérdezte Rukia és megpuszilt
-Arra,hogy gyönyörű vagy.-megsimogattam az arcát
-Biztos?Olyan fiatal nőkkel vagy együtt.
-Ez nem igaz,te is tudod jól.
-Láttam,ahogy megcsókolod azt a fiatal kislányt.-mondta
-Nem fogok hazudni.Megcsókoltam,bár nem tudom miért.Jut eszembe a munka,te jössz a vagyon megosztásra?
-Igen.A saját ügyvédemmel.
-Szerintem nem túl jó ötlet.
-Félsz a bukástól?
-Nem.Feljönnél?
Bólintott,így átöleltem és megfordultam vele,ő pedig felült és mozogni kezdett.


Másnap a megbeszélésen Hanayo össze volt törve.Kifejezetten szarul nézett ki és a pocakja is nőtt.
-Minden oké?-kérdeztem tőle,mielőtt beléptünk a terembe,ahol Rukia meg az ügyvédje vártak
-Este eljött hozzám Renji.Felforgatta a házat és tönkre tette a könyveket,meg a tapétát.A bútorokat sem kímélte.
Felhúztam az egyik szemöldököm.
-Mit csinált pontosan?
-Berontott késő éjszaka részegen és a nappaliba ment.Én arra keltem fel,ahogy a vitrines szekrényt eldönti.Félbe tépte a könyveket,majd némelyiket felgyújtotta,utána pedig a ház minden szegletén turkált,hogy megkeressen valami bizonyítékot,hogy én megcsaltam veled.Azt hiszem az alsógatyád vagy valami ilyesmit akart.
-Bántott?-kérdeztem
-Csak szavakkal.
Beléptünk és a nő,akivel tegnap átkeféltem az egész éjszakát felnézett.Bordó ruhácska volt rajta bordó magassarkúval.Elképesztően szexi volt.Rámosolyogtam,mire ő vissza,aztán belépett a képbe az ügyvédje.Egy őszülő férfi,aki látszatra is kemény diónak tűnt.
Bemutatkoztunk egymásnak,majd helyet foglaltunk egymással szemben az asztalnál.
-Szóval,ügyfelem úgy gondolta,hogy a múltkor leadott listán lévő dolgokra van szüksége,csak hogy tegnap a kedves férje meglátogatta.Mindent széttört és tönkre tett.-közöltem
-Úgy gondolom,hogy ilyen esetben ez teljesen elnézhető.Egy csalfa feleség,aki ráadásul a lakást is követeli igen felzaklató lehet.
-Én meg úgy gondolom,hogy ön téved.Kártérítést követelek,különben bírósághoz fordulok.
-Mit óhajt mégis felmutatni a bírónak?-nevetett fel arrogánsan
-A pusztítást,a rágalmazást és apasági tesztet követelnék.És ön?
-Házasság törés.Lopás.Rágalmazás.Bántalmazás.Ráadásul tanúnk is van a a legtöbbre,az egyik épp itt ül mellettem.
Az említett tanú átdugta a lábát az ölembe.Teljesen meglepődtem és hirtelen reagálni se tudtam a dologra. Izgatni kezdett,közben totál fapofával ült velem szemben.A haját csavargatta az ujjával és nézett a semmibe.
-Nos?-kérdezte az ügyvédje,én pedig Rukiára néztem
-Rukia.-szólítottam meg
-Tessék?
-Szólj hozzá.
-Renji tegnap azt mondta nekem,hogy hajlandó odaadnia házat Hanayonak,de elviszi a saját cuccait és a vagyon 70%-át.
Hanayora néztem,ő pedig rám.
-Nincs vagyonunk.Tegnap tönkre tette.Nem véletlenül akartam a könyveket.A legtöbb középkori kiadás.Több ezer jent is megér.
-Ez esetben a házat el kell adni.-mondta az ügyvéd
Rukia totál felizgatott.Utoljára akkor éreztem ilyen erős vágyat,amikor bugyi nélkül mászkált mellettem az osztályban.
-Nem.-vágta rá Hanayo
-Akkor fizesd ki.-mondta Rukia
-Igen,ez is megoldás természetesen.
-Ichigo?-nézett rám szomorúan Hanayo
-Nem.Ha Renji nem hajlandó odaadnia házat,miután viszonya van ,elmehet a sunyiba.-mondtam,majd Rukia tökön rúgott és én észbe kaptam
Mindenki zavartan nézett a másikra,majd Hanayo elsírta magát és elfutott,én pedig utána.
Szerencsére az erkélyre futott és nem a női mosdóba.
-Figyelj...-kezdtem
-Ki volt az?
-Nem tudom.
-Tehát tényleg viszonyuk van.-mondta sírva
-Nem Rukia az.Ebben biztos vagyok.
-Honnan?
-Tegnap velem töltötte az estéjét.
-Tényleg?-kibőgött szemmel nézett fel rám
Fentről tökéletes láthattam mennyire kerekedik a pocakja.Nyílván kora szülött lesz a baba a sok stressz miatt.
-Igen.Alakul köztünk valami.
-Ez nem teljesen igaz.-mondta a hátam mögül Rukia
Megfordultunk és ő ott állt a küszöbön az ajtófélfának támaszkodva.
-De tény,hogy nem én vagyok a szeretője.-mondta-Szép pocak,bár én a helyedben innék vitamin poros teát.Erős vitaminhiányod lehet.
Szorosan odalépett mellém,így átkaroltam a derekánál és adtam egy puszit az arcára,amitől láthatóan Hanayo megnyugodott.
Végül megállapodtunk,hogy a lakást eladják,a vagyont megosztják és megírtuk a válási papírokat.

1 hét múlvára tűztük ki a bírósági tárgyalást,amikor aláírják a válási papírt.Mindketten jelen voltak szerencsére.Sajnos volt ott egy plusz harmadik is.Renjit elkísérte a szeretője.Elégedetten ült mellette egy olyan bűn ronda lány,hogy az kegyetlen.Szerencsére Rukia is ott volt és kőkeményen kiosztotta őt ezért a húzásáért.
Nem beszéltek egymáshoz Hanayoval,még csak a fontos dolgokról sem.Renji akarta először aláírni a lapot.Kérés nélkül odament,oda firkantotta a nevét és vissza ült a helyére.Hanayo lassan lépkedett és habozva írta alá.
-A házasságot érvénytelenítem.Kérem a következő esetet.-mondta a bíró és mi kivonultunk a teremből
Nem hittem volna,hogy Renji ilyen makacs,igazából azt sem,hogy képes a válóperre elhozni az új barátnőjét.
A termen kívül Renji megcsókolta a csajt,csakhogy utoljára is a volt feleségébe rúghasson.Nem mondhatnám szép válásnak,de azért egész könnyű volt az esetük.
Rukia odajött hozzám és odabújt.Furcsa volt,hogy emberek előtt bújt oda.Sose csinált még ilyet.Átkaroltam.
-Elnézést.-jött oda hozzánk egy idősebb nő
-Szia.-köszönt neki Hanayo
-Sziasztok.Nagyon sajnálom azt,amit a fiam ma leművelt.Kérlek ne haragudj rá.Nem tud magával mit kezdeni.
Te jó ég,meg se ismertem Renji anyját,úgy megváltozott.
-Semmi gond.Azt hiszem erre számíthattam.
-Azért sajnálom.Minden jót kívánok neked.
-Köszönöm.
-Sziasztok.-köszönt el és el is sietett,még csak oda se ment a fiához

Este kettesben voltam Rukiával.Épp vacsoráztunk,amikor felhozta a témát.
-Szerintem kirúgom azt a lányt.
-Milyen indokkal?
-A gyárban van egy szabály,nem lehet kollégával kavarni.Gondoltam ezzel,bár sokan megszegik.
-Rakhatnád őket külön műszakba és akkor nem te vagy a szemét.Szerinted most is vele van?
-Tuti.
-Rukia.
-Tessék?
-Szeretlek.-mondtam,miután megfogtam az asztalon lévő kezét
Furcsán nézett rám.
-Köszönöm.-bökte ki és evett tovább a legnagyobb nyugalomban
-Most komolyan?-kérdeztem
-Mit akarsz,mit mondjak?
-Azt,hogy te mit érzel!-csattantam fel,mint egy rossz buzi
-Én nem szeretlek.-mondta
-De fogsz?
-Nem.

Tehát mégse bocsájtott meg.Felálltam,a mosogatóba tettem a tányérom.

-Szia.-mondtam
-Szia.-mondta,de nem állt fel
Felöltöztem az előszobába és hazaindultam,de a lift előtt visszafordultam.A hűtő takarásában benéztem a konyhába.Rukia még mindig ott ült és sírt,de közben evett.
-Elfelejtettem valamit megkérdezni.-mondtam és odaléptem hozzá
-Mit?-nézett fel rám
-Azok ellenére,hogy nem vagy belém szerelmes és soha nem is fogsz szeretni képes lennél randizni velem?-kérdeztem az arcát két oldalról finoman fogva
-Igen.-mondta halkan,mire megcsókoltam
Pont végszóra lépett be Renji.
-Sziasztok.-mondta és leült az asztalhoz
Elengedtem Rukiát és visszaültem a helyemre.Kínos csendben ültünk.
-Szóval hol voltál?-kérdeztem Renjitől
-Meglátogattam Hanayot.
Rukia felkapta a fejét.
-Miért?-kérdezte gyanakodva
-Bocsánatot kértem,amiért szét szedtem a lakást.Aztán segítettem helyre pakolni a cuccokat .Holnap jönnek a vevők.
-De nem bántottad ugye?-kérdezte Rukia
-Dehogyis.
-Mármint szavakkal se?
-Épp elég nyomorultnak tűnt.Nincs szükségem rá,hogy csináljon valami hülyeséget és az én lelkemen száradjon.
-Milyen kedves vagy.Hogy van a kurvád?-kérdeztem
-Szakítottam vele.-kivett magának egy tányér a szekrényből és leült enni
-Mert?
-Olyan hülyeségeket akart,mint összeköltözni,házasodni,gyereket...
-Akkor megérte elválni.-mondta Rukia-Gyere Ichigo.
Követtem az előszobába.Ő már a cipőjét vette.
-Hanayo?-kérdeztem
-Igen.
Felkaptam a kocsi kulcsom és hívtam a liftet.A parkolóban előbb kinyitottam az ajtót Rukiának,majd beültem mellé és a szomszéd lakótelepre hajtottam.
Hiába csöngettünk,nem jött válasz,így felcsengettünk a szomszédjába,aki beengedett.Az ajtón kopogtunk,de senki nem nyitott ajtót.
-Na jó,törd be.-mondta Rukia
-Elment az eszed és ha csak alszik?
-Ja persze és nem hallotta,ahogy fél órán keresztül csöng a telefon.
-Mit műveltek?-kérdezte a hátunk mögül Hanayo
-Hol a francba voltál?-támadtam le
-Vásárolni.Éhes vagyok.-mondta és bizonyítékul feltartotta a két szatyrot
Kinyitotta az ajtót és beengedett minket.Segítettünk neki kipakolni.
-Kértek tortát?Vettem egy 16 szeleteset.-mondta mosolyogva
-Mit ünnepelsz?
-Ma van a szülinapom.25 lettem.
-Mi?Nem,a szülinapod,csak 4 nap múlva lesz.-mondta Rukia és lecsekkolta a telefonja naptárját-Bakker,tényleg ma van.Bocsi.
-Ne aggódj.Én is elfelejtettem.-mondta nevetve és elkezdte felvágni a túró tortát
Bementünk a nappaliba,ahol meglepően nagy rend uralkodott.
-Ennyit segített volna Renji?
-Engem is meglepett.13 hónapig egyszer nem jutott eszébe a háztartás,most meg...
Kikerült egy rohadt nagy dobozt,ami a nappali közepén állt.
-Az meg mi?-kérdeztem
-Közös emlékek.Holnap lesz a lomtalanítás.
Egy ideig még beszélgettünk,majd ágyba küldtük,hogy megtudjuk lovasítani a dobozt.

Otthon az élőszobában hagytuk,mert fáradtak voltunk már hozzá.Reggel azonban eltűnt.Bekopogtam Renjihez,majd benyitottam.Az ágyán ült és bámulta a dobozt.
-Pont azt keresem.
-Miért hoztátok el?
-Hát gondoltuk nektek már úgyse kell.
-Hanayo tudja?
-Nem.
-Keresni fogja.
-Majd szól és visszavisszük,bár tegnap elég boldognak tűnt.Szülinapja volt.
-Tudom.A szülinapján ismerkedtünk meg és akkor is vettem el.-felsóhajtott
-Legalább nem a szülinapján fog szülni.-mondtam
-Túl sok dátum lenne egy napra.-mondta
Odahajolt a dobozhoz és kinyitotta.Tele volt fényképekkel,meg dísz tárgyakkal.Kivett egy borítékot a tetejéről.
-Az esküvőnk.Baromi jó volt.
Leültem az ágyra és kinyitottam.Tényleg szépek voltak.Hanayo csipke ruhában feszített,míg Renji sötét kék öltönyben.Volt pár násznépes kép is.Rukia mellett valami idióta állt.
-Ez William?-kérdeztem rámutatva
-Ja.
A következő képen Hanayoval egy asztalnál ültek és igen szerelmesen bámultak egymásra.Volt egy kép Rukiáról,amint magához öleli Jint szorosan,a fiam pedig a hajával játszik.
-Ezt elkérem.-mondtam és megmutattam neki
-Csak nyugodtan.
-Megbántad,hogy elváltatok?-kérdeztem
-Nem.-mondta,de nem túl meggyőzően
-Megjöttünk!-hallottuk Rukia hangját
Kimentünk és a fiam rögtön a karjaimba ugrott.
-Tényleg ide költözöl?-kérdezte boldogan
-Mi?
-Anya azt mondta,hogy ideköltözöl.
-Nem is ezt mondtam.-mondta és kivett a hűtőből egy túró rudit
-Igazából lehet róla szó.-mondtam és megcsavargattam az orrát a mutató és a középső ujjammal
Szorosan megölelt,annyira boldoggá tettem.A válla fölött Rukiára mosolyogtam,ő pedig vissza rám.

Oldal: Egy életre szóló hiba...vagy mégsem?2.
Ichigo and Rukia fanfiction - © 2008 - 2025 - ichigoandrukia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat