8. fejezet
Nagyjából 1 hónappal azután,hogy Rukia elköltözött tőlem felfedeztem magamon a depresszió első jeleit,mondjuk nem csak én.Orihime és Renji is kiszagolta szinte rögtön.
-Hű,micsoda kosz van.-mondta Renji egyszer,amikor meglátogatott
-Csak kerüld ki.Majd keresek egy takarítónőt.
-Rukia átjön este.
-Nekem nem szólt.
-Mert nem veszed fel a telefont szinte senkinek.
-Hazugság.
Péntek volt,mindig ilyenkor gyűltünk össze nálam,hogy megbeszéljük a hét eseményeit és együtt vacsorázzunk.
-Mizu Isanéval?
-Tegnap találkoztunk.Elvittem a kedvenc éttermünkbe és beszélgettünk,de egyenlőre nincs változás.
-Szeretnéd visszakapni még mindig?
-Na és te?
-Én?-néztem rá furcsán,de pont akkor rontott be a csapat többi tagjai és félbe maradt a beszélgetés

Rukia a szokásos helyére ült le,a bal oldalamra és az asztalra egy lábast tett.
-Főztem.-jelentette ki büszkén
-Tetszik az új lakás?-kérdezte Orihime
-Igen,ráadásul mellettem a világ leghelyesebb hapsija lakik.
Egy picit meglepett,amit mondott,mert ő nem szokott ilyen kijelentéseket tenni.
-Mármint kedves?-kérdeztem
-Nem,rettenetesen jóképű.Szóval összevásároltam mindent,feltettem főni,majd átmentem egy olyan hülye indokkal,hogy rohadtul elfelejtettem sót venni és valakinek kéne figyelnie a kajára,amíg leugrom a boltba.
-Muti,ezt látnom kell.-mondta Inoue,mire Ishida szégyellte el magát helyette
-Menjünk át hozzám,épp a hálóm festi,mert tök véletlen ezer mester.-mondta nevetve
-Menjünk.-álltam fel,mire meglepődve nézett rám mindenki-Most mi van?Borzasztó az ítélő képessége,végén még valami sittes alak és megöli.Menjünk.
-Oké.-mondta Rukia csodálkozva és felállt

A lakásán egy fél meztelen kigyúrt ,farmeros csávó jött minket üdvözölni.
-Kész is.-mondta mosolyogva
-Köszönöm.-mondta Rukia,majd egyenként bemutatott minket,de én szinte semmit nem hallottam abból,amit beszél.
-Rukia.-fordult még vissza a pasi az ajtóból,amikor készült elmenni
-Igen?-jött ki a konyhából a megszólított
-Holnap mit csinálsz?
-Tudtommal semmit.
-Majd gyere át.Mutatni akarok valamit.
-Oké.Szia.
-Sziasztok.-intett nekünk,majd rámosolygott-Szia.

-Tök helyes.-állapította meg Inoue
-Ja,ne is mond.Tele a ház ilyen figurákkal.Alattam egy focista lakik.Tökre elleszek kényeztetve itt.-mondta nevetve neki Rukia
-Egyedül vagy nő a házban?-kérdezte Renji
-Nem.Az elsőn lakik egy luxusprosti.
-Legalább nem te leszel a nagyobb kurva.-mondtam
-Hagyd el a lakásom.Most.-mondta,pedig rám se nézett
-Fáj az igazság?
-Igazságtalan vagy,sose tettem semmit,amivel ezt a viselkedést kiérdemeltem volna.Jobb lenne,ha többet nem találkoznánk.
-Ezzel egyetértek.Szomorú,de egyszerűen nem tudlak megkedvelni.-felálltam és hazamentem

Tudtam jól,hogy ez a döntés az összes baráti kapcsolatom megfogja ölni.Azt is tudtam,hogy mindenki Rukia oldalára fog állni és teljesen jogosan.
Végül másnap meló közben felhívtam.
-Háló?
-Szia.Ichigo vagyok.
-Óh,szia.Van valami gond?
A hangja távolságtartó volt.Nem tudtam mit mondhatnék.
-Én...
-Igen?
-Én csak szólni akartam,hogy nálam felejtetted egy-két cuccod.
-Óh,jó,köszi.Most dolgozol?
-Igen.
-Akkor átugrok értük és a kulcsot a virágcserép alatt hagyom.
-Ha szeretnéd megtarthatod.
-Nem.Nem szeretném.A tegnapiakat komolyan mondtam.Nem szeretnék veled többet találkozni.
Rettenetesen rosszul estek a szavai.Sokkal érzékenyebben reagáltam,mint hittem.
-Jó,akkor hagyd a virágcserép alatt.
-Jó.
-Szia.-mondtam,de nem raktam le
-Szia.
Arra vártam,hogy ő majd leteszi,de nem így lett,így kis idő után újra megszólítottam.
-Rukia?
-Igen?
-Nem teszed le?
-Miért vagy velem ilyen gonosz?
-Nem vagyok gonosz.
-Akkor miért vagy ilyen idegenkedő,amióta lefeküdtünk?
-Azért,mert te is olyan vagy.Hiba volt az az este.
-Másnap nem ezt mondtad.
-Hazudtam.
-Nem tűnt hazugságnak.
-Orvos vagyok.Jól hazudok.
Egy fél perc erejéig csendben maradt,így már azt hittem,hogy letette,de végül ismét beleszólt.
-Honnan tudjam,hogy most nem hazudsz?-kérdezte halkan,remegő hanggal
-Te most sírsz?
-Nem.-a hangja alapján pedig de
-Nincs okom tovább hazudni.Ha józan lettem volna nyilván nem kezdek ki a legjobb barátom exével.
-Óh,persze.Akkor most leteszem.Szia.-a hangja csalódott és szomorú volt,szinte már sajnáltam


Miután lerakta felhívtam Orihimét.
-Találkozhatnánk?
-Persze,baj van?
-Kicsit tanácstalan vagyok.
-Rukiáról van szó?
-Honnan tudod?
-Nála vagyok.
-Óh,hallottad,hogy beszélünk?
-Nem,kiment a konyhába,de letörten jött vissza.Mikor és hol?
-Most dolgozom,ha minden jól megy este végzek,de elég fáradt leszek,mert hajnalban kezdtem.Nagy kérés lenne,hogy gyere be?
-Nem.
-Meghívlak cserébe a kedvenc sütidre.
-Kedves tőled,de nincs rá szükség.Mikor érsz rá?
-Bármikor.Köszönöm szépen.
-Nincs mit,lassan indulok majd.Megszereznéd a leletem?
-Aha,kitől?
-A háziorvosomnál van,ha minden igaz.Ott adta le a nődoki.
-Meglesz,mire jössz.
-Szia.
-Szia.

Fél órával később mosolyogva adtam oda Orihimének.
-Mi az?-kérdezte
-Meg sem nézed?-kérdeztem,mire ő elolvasta,majd szinte kivirult
-Annyira aggódtam,hogy meddő vagyok.-mondta
-Hülyeség.-mondtam könyökölve az asztalon és őszintén örültem a hírnek
-Szóval miről akartál beszélni?-kérdezte és evett egy falatot a tortából
-Azt hiszem megbolondultam.Olyan érzéseket érzek egy olyan ember iránt,akit még csak nem is kedvelek.
-Milyen érzéseket?
-Hiányzik Rukia.-vallottam be
-Arra nem gondoltál még,hogy esetleg csak az hiányzik,hogy van melletted valaki?
-Nem.Ő hiányzik az összes hülyeségével együtt.
Rám mosolygott.
-Csak nem szerelmes vagy?-kérdezte
-Nem,ilyet még csak ne is mondj.Renji volt felesége.A legjobb barátom volt felesége.-mondtam kihangsúlyozva a legjobb barátomat
-A szerelem nem válogat,de ezt te tudhatnád a legjobban.
-Nem hiszem,hogy ez szerelem.Inkább csak ragaszkodás.
-Mond,újabban szoktál rá gondolni?
-Igen,mármint néha igen.Tulajdonképpen igen.-mondtam gondolkodva
-Pozitívan?
-Inkább csak arra,hogy vajon mit csinálhat épp.
-Talán légy kedvesebb vele,akkor beszélne veled.
-Nem hiszem.Vérig sértettem.
-Minden gond megoldható,csak megkell beszélni.Amikor rá gondolsz,hívd fel és kérdezz rá arra ami éppen érdekel.
-Orihime ne hülyéskedj.Nem hívhatom csak úgy fel.Megmondta,hogy nem akar többet látni.
-Nem is fog,csak beszéltek.
-Oké,ez hülye ötlet volt.Dolgoznom kell,szóval most megyek.Köszi,hogy eljöttél.
-Nincs mit,azért gondold át.
-Majd meglátom.
Intettem neki és magára hagytam.
Egy pár percig gondolkodtam,majd azon kaptam magam,hogy kicsöng a telefon.
-Háló?-szólt bele Rukia
-Szia.Meg akartam kérdezni,hogy mit csinálsz?-a hangom remegett,rettenetesen kellemetlen volt a beszélgetés
-Olvasok.-felelte egy kis idő után
-Mit?
-Tolsztojevszkijt.Te mit csinálsz?
-Dolgozom,vagyis hát próbálok.
-Akkor miért hívtál fel?Nem kéne a betegeiddel foglalkoznod?-hallottam,hogy becsukja a könyvet
-Azért mert...folyamatosan rád gondolok.-ismertem be
Lélegzetvisszafojtva vártam a válaszát.
-Hát én nem.-mondtam és úgy éreztem,mintha tőrt döfnének belém-Nekem simán csak rettenetesen hiányzol és próbálom elterelni a figyelmem rólad.
-És sikerül?-kérdeztem
-Ichigo olvasok,OLVASOK!-mondta nevetve,mire én is felnevettem
-Úristen bele ne halj,végén még okos leszel és megtanulsz választékosan beszélni.
-Bánt,hogy ilyen vagy velem.-mondta szomorúan
-Engem is,de sokkal jobban bánt,hogy elköltöztél csak úgy.
-Ezért vagy ilyen?
-Nem tudom.Talán.
-Elkellett költöznöm.
-Miért?
-Azért mert...
-Ichigo,jönnél egy percre?-szólított meg a kollégám
-Mennem kell.-vágtam a szavába-Muszáj dolgoznom.
-Menj csak.-a hangja lágy volt,majdnem olyan lágy,mint akkor este
-Felhívhatlak később?-kérdeztem
-Igen.
-Szia Rukia.
-Szerbusz Ichigo.

Egy 4 órás életmentő műtét után úgy döntöttem,hogy hazamegyek,hisz hulla fáradt voltam.Koncentrálni se bírtam.
Otthon épp mentem be a kapun,amikor Rukia kijött a bejárati ajtón.
-Szia.-köszöntem
-Szia.-felelt és elindult felém
-Korábban jöttél.
-Kimerültem.
-Értem.-mondta keresztbe font karokkal előttem
-Mit szerettél volna mondani a telefonba?
-Semmit.Megyek is.Szia.
Elsétált mellettem és mire észbe kaptam már a kocsijánál volt.
-Nem jössz be?-kérdeztem
-Minek?
-Meginni egy kávét mondjuk.
-Hogy tovább sértegethess?
-Gyere.-mondtam és elindultam befelé
Az ajtónál matattam,amikor hallottam,hogy utánam jön.

-Azért vitatkozom veled,mert tetszel nekem.-mondtam,miközben a kabátját segítettem le-Rettenetesen kellemetlen helyzet,mivel tényleg nem lenne szabad veled kezdenem.Renji a legjobb barátom.Nem akarom elveszíteni.
-Tudom,ezért költöztem el.-felelte
-Jobb is.Nem bízok magamban életemben először.-mondtam,mire megfordult és a szemembe nézett
Rettenetesen elítéltem magam a saját gyengeségemért,de nem tudtam mit tenni.Oda hajoltam és szájon pusziltam.
-Milyen kávét kérsz?-kérdeztem és szinte bemenekültem a konyhába
-Inkább csak cappuchinot.
-Hogy vagy amúgy?Megszoktad már,hogy nagy a belvárosban a zaj?
-Nem.Sose fogom megszokni.
-Akkor miért ott vettél lakást?
-10 percre van gyalog a kórház.
-Minek neked a kórház?-kérdeztem meglepődve
-Csak.-vont vállat-Ugye vízzel csinálod?
-Vettem laktózmentes tejet.
-Minek?
-Finomabb.-mondtam nevetve-Már voltál allergén vizsgálaton?
-Nem.
-Akkor honnan veszed,hogy nem bírod a tejet?
-Abból,hogy két napos szenvedés következik a sima tej megivása után.
-Mármint?
-Fáj tőle a hasam és kihányom.Nem tudom miért kell részletezni.Nem vagy az orvosom.
-De még lehetek.Úgy néz ki cserélünk a kollégámmal.
-Nem akarok hozzád járni.-jött a válasz
-Miért?Egész jó doki vagyok.
-Hű,micsoda önbizalom...
Leültem mellé és belekortyoltam a kávémba.
-Egyszerűen csak kedvelem a kollégád.Ráadásul fura lenne,ha te lennél a dokim.-mondta
-Ne aggódj.Akkor sem lennék az orvosod,ha csak én egyedül lennék az egész kórházba.-mondtam közel hajolva hozzá
-Mert?
Finoman megcsókoltam,amit nem ellenzett.Átkarolt a nyakamnál és viszonozta.
-A törvény tiltja,hogy a betegeimmel kezdjek ki.
-Akkor lehet ez a megoldás a problémádra.-suttogta
-Nem hiszem.-mondtam,majd elengedtem

-Megnézünk egy filmet?-kérdeztem,mivel már mindketten megittuk a kávét és nem akartam,hogy elmenjen
-Inkább hazamegyek.
-Csak egy filmet.-kértem
Oldalra döntött fejjel nézett vissza rám.
-De tényleg csak egyet.-mondta és a nappaliba ment
-A hálóban jobb a házi mozi.-mondtam minden hátsó szándék nélkül
-Nem vagyok elég részeg ahhoz,hogy az ágyadba csalj.-mondta nevetve
Felkaptam egy bort a bárkocsiról és győzelem ittasan felmutattam.
-Hűtve szeretem csak.-jött a válasz
-Van behűtve is.-ment a kifogás
-Aggódom,hogy olyat teszel,amit nem szeretnél.
-Ne aggódj.Ha olyat terveznék valószínűleg már itt a nappaliban is megtehetném,hisz nem nagyon ellenkezel.
Vágott egy grimaszt,majd elgondolkodva meredt a semmibe.
-Te most lekurváztál?-kérdezte végül
-Nem.Ha kurva lennél nem kéne könyörögnöm,hogy menj fel ezen a szaros lépcsőn,hogy elkezdhessük a filmet.
Felmentünk,beraktam egy vígjátékot,majd mellé feküdtem,de szinte rögtön elnyomott az álom.

Reggel a napra keltem.Elfelejtettem behúzni a függönyt,gondoltam morcosan.
Szorosabban magamhoz öleltem a még mindig alvó Rukiát.
Kellemes volt összebújva.Semmit nem csinálni,semmit nem várni.Egyszerűen csak élvezni a vasárnap reggelt.
-Ne szoríts.-morogta és átfordult
-Bocsi.-feleltem és követtem
10 percig még szenvedtünk,majd hátra fordult és rám nézett.
-Jó reggelt.-mondta,mire kinyitottam a szemem
-Neked is.
-Jól aludtál?
-Tudnék még aludni.
-Akkor behúznád végre azt a szaros függönyt?-kérdezte
-Hiszti.-mondtam és felkeltem nagy nehezen,majd behúztam

Visszahuppantam mellé,mire a mellkasomhoz bújt.
-Szeretlek.-mondta halkan,mire kipattant a szemem
-Menned kell.-mondtam
Rám nézett,majd az ágy szélére ült.
-Sajnálom.-mondta,majd elhagyta a szobám sietve
Mire leértem már nem volt sehol.A konyha ablakból még épp láttam,ahogy elhajt.

Megpróbáltam felhívni,de nem vette fel,így végül Orihimét tárcsáztam.
-Képzeld,azt mondta,hogy szeret.-mondtam neki
-Ichigo hajnali 6 óra.
-Mi?-ránéztem az órára-Óh,bocsi.
-Ki mondott mit?
-Rukia azt,hogy szeret.
-Nálad éjszakázott?Egész este hívtam.
-Igen,de nem történt semmi.-mondtam,bár nem értettem miért magyarázkodok neki
-És te mit mondtál neki?-kérdezte
-Azt,hogy mennie kell.-ismertem be
-Tökkel ütött vagy.Itt volt a nagy lehetőség.Most már tényleg soha nem akar majd látni.
-Orihime Renji volt felesége.
-És?Renji megfogja érteni.Azt akarja,hogy boldog legyél.
-De én nem szeretem őt.-mondtam,de magamnak se hittem el
-Ichigo.
-Hm?
-Renjit látogasd meg.Ez parancs.-mondta és kinyomott

Nem zavart,hogy ilyen durván lerázott,mert észre vettem Rukia telefonját a komódon.Egy percig sem gondolkodtam,elvettem és belenéztem.Rögtön előugrott egy chat fej.Orihimével beszélgetett.
Visszapörgettem és beleolvastam.
„Ne hülyéskedj.Ott alszik melletted,ez biztos jelent valamit.Beszélj vele.”-írta neki Orihime
Mániája a hülye beszélgetés.
„Az ember nem szokott ilyen dolgokat közölni csak úgy.”
„Mi baj lehetne Rukia?”
„Ezt pont tőlem kérdezed?Semmi tapasztalatom a témában...”
„Ez olyan aranyos :D Beleszeretsz életedben először egy hapsiba,na és ki az?A világ legmagányosabb embere.”
Világ legmagányosabb embere?Na szép...
Felálltam,felvettem a kocsi kulcsom és elmentem otthonról.

-Fogalmam sincs hol kezdjem,szóval belevágok a közepébe.-mondtam Renjivel farkasszemet néztem-Van valami köztünk Rukiával.
-Mi?-nézett rám értetlenül-De hát az exem.
-Tudom és rettenetesen sajnálom a dolgot.
-Komolyan milliónyi nő vesz körül és neked pont az ex feleségem kell?-ordított rám
-Én sem így terveztem.
-Történt már köztetek valami?-kérdezte,mire megdermedtem
-Öhh...
Elnevette magát.
-Nem vagyok vak.Már régóta tudom,hogy tetszik neked.-mondta végül
-De...
-Nekem jó ez így. Isanével tegnap kibékültünk.Hazaköltözött,ismét olyan a kapcsolatunk,mint régen,sőt talán még jobb is.Egyáltalán semmit nem érzek Rukia iránt,mert ő már egy más ember.Ő nem az az elhatározott halálisten,akibe annak idején beleszerettem,de ez így jó.Mindig annyira fusztrált volt,mert sokat dolgozott,most viszont boldog.Éli az életét,rengeteg dolgot megtett,amiről régen még beszélni se mert volna,ráadásul basszus volt egy gyereke.Egy baba,ami minden ember célja.-magyarázta heves gesztikulálással
-Szóval nem is haragszol?-kérdeztem felvont szemöldökkel
-Nem,dehogy.Annak idején is úgy gondoltam,hogy ti jobban összeilletek,csak az egóm nem engedte,hogy ezt belássam.Mit gondolsz miért veszekedtünk annyit?Egyértelmű,hogy nem illetünk össze.
-Mi is sokat veszekedtünk és most is sokat vitatkozunk.
A térdére támaszkodott és sóhajtott egyet.
-Két nappal azután,hogy elvettem átköltözött hozzám.Körübelül 1 hét után hazaköltözött,mert nem jöttünk ki jól.Mire te megtudtad,hogy házasok vagyunk már mind a ketten depressziósok voltunk.Aztán Rukia megismert valakit,akiről a mai napig fogalmam sincs,hogy ki,és közölte,hogy válni akar,mire én magamhoz láncoltam puszta versengésből.
Döbbenten hallgattam,mire ő elhalkult és elkomorodott.
-Azon az estén,amikor hozzám vágta a poharat kegyetlenül megráztam,mire megijedt.Szinte biztos voltam benne,hogy összepakol és elmegy ahhoz a titokzatos hapsihoz,de másnap reggel,amikor még nem keltetek fel és én a konyhában készítettem a reggelit oda jött hozzám és megkérdezte,hogy mi lenne,ha mindketten szakítanánk a szeretőnkkel és inkább megpróbálnánk kibékülni.Azt mondtam neki,hogy még alszom rá egyet.Dél körül már hajlottam volna a békülésre,de amikor kiderült,hogy eltűnt,arra gondoltam,hogy...-megvakarta a homlokát és végre a szemembe nézett-Arra,hogy sokkal jobb ez így.Örültem annak,hogy nem kell beszélnem vele,akárcsak annak,hogy nem kell többet szenvednem egy kudarcba fulladt házasságtól.De közben rettenetesen megvetettem magam a saját érzéseim miatt,mert tudtam,hogy nem helyes ezt érezni,amikor valahol épp kínozzák szegényt.
Vártam kicsit a válasszal,hátha nem fejezte még be.
-Nem tudtam,hogy ennyire boldogtalan vagy.Rukia annak idején elmesélte,hogy találkozott valakivel,szóval róla tudtam,hogy nem nagyon akar tovább veled lennie.Az utolsó infóm azonban az volt,hogy ő elakar téged és a Lelkek Világát is hagyni.
-Szóval találkozott egy olyan emberrel,akit annyira szeretett,hogy még a kötelezettségeit is ott hagyta volna?-kérdezte a térdén könyökölve
-Valami ismerőse volt a perem vidékről,akit Byakuya mutatott be neki.Hiába kérdeztem nem akart róla többet mesélni.
-Hová akartak menni?
-Angliába,de fogalmam sincs,hogy mikor és,hogy miért pont oda.
-Szerette az esőt.-mondta miután felállt és töltött magának egy teát-Mindig azt mondta,hogy tükrözi a hangulatát.Ezért örülök neki,hogy most már nem olyan savanyú.Boldognak tűnik,amikor veled van és te is vidámabb vagy.
-Miért milyen amikor nem vagyok vele?
-Elgondolkodó,mondhatni közömbös.Felvesz egy boldog álarcot,de elég siralmas.Azt hiszem szerelmes beléd.-mondta,majd felnevetett-Ismerős mondat?-kérdezte és a kezembe nyomott egy bögrét
-Biztos vagy benne,hogy nem zavar a dolog?
-Persze,de ideje menned.Azt mondtad dolgod van délután.
Az órámra néztem és delet mutatott.
-Óh,baszd meg.-mondtam,majd felpattantam
-Héj Ichigo.-szólított meg a kanapéról
-Ha?
-Azért csak óvatosan,nem szeretném betörni a képed,ha megbántod.-mondta és rám villantott egy vigyort
-Kicsit elkéstél.Már kétszer is vérig sértettem.-kimentem az ajtón,de eszembe jutott,hogy valamit elfelejtettem,így még vissza mentem-Renji.
-Mi van?
-Kösz,hogy ilyen lazán kezeled.
-Menj már.
Mosolyogva indultam el ahhoz az idióta picsához,akiért még a huszon x éve tartó barátságom is képes lettem volna felrúgni.

20 perc alatt ott voltam.Bekopogtam,mire ő kirántotta az ajtót.
-Mi van?-kérdezte ingerülten a hajában egy fésűvel,majd meglátott és elszomorodott
-Ott felejtetted.-mondtam és felmutattam a telefonját-Minden oké?
Megrázta a fejét és elsírta magát.
-Beleragadt a hajamba és nem jön ki.-mondta szipogva
Megfogtam a fésűt és megnéztem a gubancot.
-Hogy csináltad ezt?
-Nem tudom.-a mellkasomhoz dőlt és felzokogott-Most biztos le kell majd vágni a hajam fiúsra és úgy fogok kinézni,mint egy hülye leszbikus.
-Leszbikusként is kedvelni foglak.-mondtam nevetve,mire ellökte magát és visszament a fürdőbe,hogy kiszedje a fésűt
-Segítsek?
-Inkább hagy békén.Nem akarlak látni.
A szavai ellenére odaléptem hozzá és elhessegettem a kezét,majd kézbe vettem az ügyet.A melléig sikeresen kibontottam,de ott egy olyan csomó volt,amit lehetetlen volt kigobozni.
-Levágom a hajad.Nem kell aggódnod.A hugaimnak is én vágtam egy időben.-a szemeiben halál félelem tükröződött,de nem foglalkoztam vele,csak fogtam az ollót és a gubancnál levágtam,majd szépen mindenhol hozzá igazítottam.
-Fodrásznak készültél?-kérdezte és felnézett rám
-Csak húgaim vannak.-mondtam és megpusziltam a száján
-Mibe fog ez nekem kerülni?-kérdezte és átkarolt a nyakamnál
-Gyere el velem vacsorázni.-kértem és beletúrtam a hajába
Örökké valóságnak tűnt az a pár másodperc,amíg csak csendben bámult rám.Végül elengedett és elhúzódott.
-Nem akarom,hogy úgy érezd,hogy rád kényszerítem magam.
-Beszéltem Renjivel.Elmondtam neki,hogy gyengéd szálak fűznek hozzád.
-Mit mondott?-kérdezte és megnézte a haját
-Elmesélte,hogy milyen borzasztó volt annak idején a házasságotok és,hogy mindig is úgy gondolta,hogy mi jobban összeillünk.
-Mindig azt teszed,amit mások mondanak neked?
Meglepett a kérdése.Mindig is önálló személynek tartottam magam.
-Én sose...
-Pedig de.Mindig azt teszed,amit a társadalom elvár tőled.
-Ez hülyeség...
-Tényleg?-kérdezte és rám nézett
-Miért a te életed talán jobb?-kérdeztem hirtelen felindulásból
-Nekem van életem.Azt teszem,ami jól esik.Te viszont sose teszed,azt ami jól esik.
-Azt csinálom,amit szeretek.
-Akkor miért vagy ilyen kurva boldogtalan?
-Azért,mert nem úgy alakultak a dolgot,ahogyan vártam.Nem hittem volna,hogy ekkora rakás szar leszek 44 évesen Rukia.Bassza meg semmit nem kezdtem az életemmel és mindjárt meghalok!
A mellkasomra tette a kezét.
-Nem akartalak felzaklatni,csak kiakartam mondani a véleményem.Besütöm a hajam és átöltözök.Hol találkozzunk?
Néztem rá,mint borjú az új kapura.
-Gyere.-magamhoz rántottam és vadul megcsókoltam,majd felkaptam és a hálószobájába vittem
-Szép lett a festés.-mondtam gúnyosan
-Mit csinálsz?-kérdezte két csók között
-Megtanítalak a jó modorra.-mondtam,majd a hasára fordítottam és úgy rácsaptam a fenekére,hogy rögtön vér vörös lett
Kis idő múlva,úgy sikítozott alattam,mint akit gyilkolnak.

 

Oldal: Élet a halál után 8.
Ichigo and Rukia fanfiction - © 2008 - 2024 - ichigoandrukia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat