14. fejezet
-Sajnálom,hogy zavarok,de dolgunk van.-mondta fagyosan
Rukia elengedett és ránézett.
-Késtél.-mondta,mire én kiakadtam
Amikor elindult felé megragadtam a karjánál és megállítottam.
-Áú.-mondta felszisszenve,de nem foglalkoztam vele
-Mit keres itt ez az alak?-kérdeztem és le nem vettem volna róla a szemem
-Ichigo ez fáj.Elengednél?
-Rukia mit keress itt ez az alak?
-Szabadlábra helyeztek.-mondta és zsebre dugta a kezét
-Kiengedték,mert nem bűnös.-fűzte mellé Rukia
-Áh,nem bűnös....dehogy..megölt vagy 40 nőt,de nem bűnös.Neked teljesen elment az eszed?-kérdeztem és megrázogattam
-Nem kell aggódnod.2 hete vagyok szabadlábon és eddig még nem bántottam.-mondta a pasi vigyorogva
-Eddig.Hát ez de megnyugtató...
-Ichigo.-mondta nekem Rukia mosolyogva és a vállamra tette a szabad kezét-Nincs semmi baj.Segít,hogy..
-Kigyógyítom a rákból,ha már az orvostudomány itt megállt.-felelte nevetve Dan Rukia szavába vágva
-Óh és mégis,hogy?Kinyírod,majd kidobod valami erdőben?-kérdeztem cinikusan
-A póttest a tartós,rendszeres használat miatt megbetegszik.Általában elkezd elroncsolódni bizonyos alkotói.Ilyenkor a lélek nem beteg,ugyanis a lelkek nem képesek semmilyen fizikai megbetegedésre vagy állapot változásra.Azok szimplán csak lassan elöregszenek. Nagyon lassan.Ezt rettenetesen nehéz,így elmagyarázni.
-De hát a halálistenek megsérülnek,véreznek...-mondtam és Rukiára néztem
-Belehalnak?-kérdezte Dan
-Néha...
-Dan kutató volt annak idején.Kisukéval dolgozott.-mondta Rukia
-Akkor sem szeretném,hogy elmenj vele.
-Akkor gyere velünk.-mondta váll rándítva

Fél órával később Urahara egyik vendégszobájában ültünk farkas szemet nézve,amíg Rukia testet cserélt.
-Szóval,ha tudtad,hogy a baj ilyen könnyen gyógyítható miért nem segítettél neki?
-Makacs.Nem akarta.
-Miért engedtek ki?
-Így alakult.
Gyanakvóan végig néztem rajta.A barna hajába ősz hajszálak vegyültek és az elegáns nadrágnak,a hófehér ingnek,illetve a ballon kabátnak köszönhetően nem tűnt bűnözőnek.De hát kitudja...
-Felmentettek bizonyíték hiányába?
-Nem.Rukia ügyvédet fogadott és kihozatott.Tudom ezt most nem igazán lehet elhinni,de én nem tettem semmi rosszat...
-Na persze.
-Nem is értem minek magyarázkodom,hisz senkim nem vagy.-mondta és felállt,pont akkor,amikor Rukia bejött
-Minden oké?-kérdeztem
-Persze.-mondta és rám mosolygott,majd bokán rúgta a volt férjét-Azt mondtam semmi ránc!
-Ugyan már!Haladj a korral,33 vagy mennyi vagy.Ideje öregednek.
A beszólásáért kapott egy újabb rúgást.
-Most nézd meg.Hát hogy nézek ki?
-Mint egy anya.-mondtam grimaszolva
-Inkább örülj neki,hogy nem fog többet semmid sem fájni.Szívesen.
-Köcsög.
-Picsa.
Fagyosan néztek egymásra,majd Rukia elindult kifelé.
-Nem vagytok valami jóban.-mondtam Dannek,mire ő rám nézett és elvigyorodott
-Ez csak a látszat.Sokat csipkelődünk,de remekül kijövünk.
-Akkor miért is váltatok el?-kérdeztem felhúzva az egyik szemöldököm
-A depressziója miatt.Fura dolgokat művelt akkoriban.
-Mire gondolsz?
-Például Alexra.Teljesen becsavarodott,szóval elküldtem Oroszországba Stella szüleihez.Egy tanyán laknak.Különleges állatok szaporításával foglalkoznak.
-Értem.

Kicsit előre sietett és Rukia mellé lépett.
-Mikor jöttél rá,hogy nem én voltam?
-Amikor Nick eltávot kapott.
Hátulról is tisztán láttam,ahogy Dan megmerevedik.
-Volt valami probléma esetleg?
-Nem,semmi probléma nem volt.
-Neki mondtál valamit?
-Nem,de szerintem tudja.
-Az gond.Kibaszott nagy gond.
-Tudod nem volna ilyen kibaszott nagy gond,ha nem hazudtál volna.
-Ezt már megbeszéltük.
-Továbbra se értem az érveid.
-Nincs senkije rajtam kívül.
-Még se hezitáltál egy percig sem,amikor kiengedtek.
Dan felsóhajtott.
-Nem akarom,hogy megismétlődjön a múlt.-mondta végül
-Még sem foglalkozol azzal,hogy a testvérednek komoly problémája van az agyával.
-Te tudhatnád a legjobban,hogy ez nem igaz.-mondta és hátra tűrt egy hajtincset a füle mögé,mire féltékenység töltött el,így Rukia mellé léptem és megfogtam a kezét,erre ő meglepetten nézett fel rám
-Ha Nick közveszélyes nem szabad hagyni,hogy szabadlábon rohangáljon.-mondtam
-Nem rohangál.A hadsereg nem engedi csak úgy el.-mondta Dan.-Pont,ezért ezt választottam.Felügyelet alatt van.
-Na és a 7 évvel ezelőtti?-kérdezte Rukia
-Az egy baleset volt.
-Mi történt?-kérdeztem
-Rám támadt,vagyis akart volna.Másnap Alaszkába költöztünk.
-Dehogy akart rád támadni.
-Hahó, kis híján megerőszakolt és elköltöztünk másnap.Fél évig nem beszéltetek.
-Részeg volt.
-Te meg hülye.
-Mindenesetre jobban örülnék,hogy ha mindig otthon lenne veled valaki Rukia.-mondtam
-Ugyan már.
-Meiék miatt is.Szóval szólni fogok Renjinek,hogy jöjjön át,ha tud.
-Renjinek,aki hagyta,hogy elvigyék?-kérdezte irónikusan Dan
-Talán tudsz jobbat?-kérdeztem
-Tulajdonképpen igen.Én megtudnám védeni.
-Na persze.Majdnem megerőszakolták melletted.
-3 férfi mindenesetre jobb volna,mint 2.Jön a karácsony.A katonákat hazafogják engedni.Nick pedig a testvérem.Mindenkinek jobb volna,ha ott lennék.
-Ebben igazad van.-mondtam-Így viszont kicsi lesz a házam.-mondtam,majd felnevettem-Ilyet se mondtam még.
-Hát nem.-nevetett Rukia is
-Oké,akkor a terv.A gyerekek és Stella maradnak a szobáikban.Te felköltözöl az enyémbe.-mondták Rukiának vigyorogva-Renjiék a tiedbe.Dan pedig aludhat a kanapén,mivel a lenti vendégszobába Orihime és a fia fog beköltözni,mert közeleg a szülés dátuma és tőlünk közelebb van a kórház.
-Hát...-húzta a száját Rukia
-Rukia velem alszik.-jelentette ki Dan
-Na még mit nem.
-Én jobban tudnék vigyázni rá.
-Én viszont a férje vagyok.-mondtam a betámadhatatlan indokom,mire ő puffogva rábólintott a dologra
-De csak,hogy tudd én beelőztelek vagy 20 évvel.-mosolygott rám sejtelmesen,mire én megálltam és elkezdtem fejben számolni
-Mégis hogy lehetne 20 év?13 évvel ezelőtt tűnt el.3 éve nem találkoztatok.Legalább 2 évvel előtte megromlott a házasságotok....
-Na vajon hogy...-vágott elégedett pofát
-Fejezzétek már be ezt a gyerekes civakodást.-mondta Rukia vagy 10 méterrel odébbról
-Te voltál,aki lenyúlta Renji kezéről?-kérdeztem mérgesen
-Lehet.-felelte sejtelmesen
Rukia után siettem,majd ismét megfogtam a kezét.
-Végén még lenyúlnak.Jobb szemmel tartani ezt a hapsit.-mutattam hátra


Másnap este egy egész hadsereg volt nálunk.Rettenetesen fura volt,hogy ennyien összetömörültünk egy helyen.
-Jó éjt!-mondtam és válaszoltak vagy 10-en
Amikor beléptem a hálószobámba üres volt.Jól esett picit a magány,de érdekes is volt egyszerre.
-Rukia.-mondtam,mire semmi válasz
Kimentem és benéztem a fürdőbe,de üres volt,ezért az erkély felé vettem az irányt.
A korláton ült és bámult kifelé a semmibe lóbálva a lábait.
-Mit csinálsz?
-Túl sokan vagyunk.Idegesít.Itt egyedül lehetek.
-Ne aggódj.Renjiék csak 2 napig maradnak.Stella is állítólag kedden elutazok pár napra.
-Holnap hétfő.Dolgozni kell mennem.
-És?
-Nem igazán tesz boldoggá a munkám.Idegeskedek tőle.Sokkal jobb főállású anyának lenni.
-Hagyd ott.
-Nem tehetem.Csak pár hónap az egész.
-Utána mit fogsz magaddal kezdeni?
-Azt hiszem örökbe fogadok egy csomó macskát.-mondta nevetve
-Vagy...esetleg lehetne még egy kisbabád.
Rám nézett.
-Őrült vagy.
-Miért?Boldoggá tesz az anyaság.Jó is vagy belőle.
-De ez nem olyan dolog,amit az ember csak úgy bevállal.Ehhez kell egy csomó minden.Például egy normális élet és egy társ.
-Szerintem mi elég jó csapatot alkotunk.
-Igen,de úgy értem olyan,akivel tényleg szeretitek egymást.
-Mi talán nem szeretjük egymást?
Megrázta a fejét,majd leszállt a korlátról.
-Jó éjt.

-Beszéljük meg.-kértem,amikor bebújt az ágyba
-Holnap korán kelek.
-Én is.Dolgozom.
-Akkor inkább aludjunk cseverészés helyett.

Bebújtam mellé és felé fordultam.
-Miért van ellenvetésed az ellen,hogy egy család legyünk?
-Mert nem bízom benned.
-De miért?Sose csaptalak be.
-Óh tényleg?
-Óh tényleg.
-Miért akarsz megint gyereket?Van egy lányod.
-Ott hagyom a kórházat.-mondtam,mire ő meglepődött
-Mi?
-Ott akarom hagyni a kórházat.Elegem van belőle.
-Mihez fogsz kezdeni?
-Nagyon szeretnék még egy gyereket.Itthon maradnék vele és nevelném.
-De miért?
-48 vagyok és most jöttem rá,hogy hibáztam,amikor úgy döntöttem,hogy az élőket választom a holtak helyett.
-Én már akkor is mondtam neked.Látod?
-Igen,de...várj mi?Te emlékszel rá?-kérdeztem,mire ő csak nézett rám bambán-Emlékszel rá,hogy mi történt?
-Ja...igen.A pszichiáterem szerint disszociatív amnéziám volt,amit egy kulcsingernek köszönhetően letudtam.
-Óh és mi volt az a kulcsinger?-kérdeztem mosolyogva
-Nem szeretnék erről beszélni.Tulajdonképpen semmi ilyesmiről nem szeretnék beszélni.
-Azért az elmondod,hogy Nick mit tett veled?Mindig is érdekelt.
Felsóhajtott.
-Feltétlenül muszáj ezt firtatni?
-Nem,de nagyon tudni szeretném.
Rám nézett és elhúzta a száját.
-Nick úgy gondolta,hogy valakit betörni úgy lehet,hogy ha azzal támadunk rá,amitől a legjobban fél.
-Ez hülyeség.Az ember megszokja egy idő tán és már nem fél tőle.
-Nem,ebben tévedsz.Stressz helyzetben olyan hormonok szabadulnak fel,ami miatt nem vagy képes megnyugodni,ezáltal nem tudod legyőzni a félelmed.
-Oké,ez mondjuk érthető,de még mindig rejtély számomra a miértje.
-A félelem miatt az emberek egy idő után sírva könyörögnek az életükért és bármit megtennének.Bármit.
-Na és te mit tettél,hogy elengedjen?
-Tudtam,hogy nem fog.Szóval semmit.
-Honnan tudtad?
-A mellettem lévő nő mondta.Ő a szenvedéstől félt a legjobban.Majdnem fél napig főzte őt,úgy,hogy még élt.
Kopogtak az ajtón.
-Gyere.-kiabáltam ki,mire Stella bekukucskált
Rukia felült,ezért Stella leült az ágy végébe törökülésbe.
-Sajnálom,hogy összevesztünk.-mondta neki
-Én is.-mondta neki mosolyogva Rukia
-Nem lett volna szabad kételkednem a szülői hozzáállásodon.
-Nem,tényleg nem.Tudod jól,hogy úgy se hagyom,hogy hülyeségeket csináljon az a kölyök.
-Tudom és sajnálom.
-N aés hogyhogy van egy 17 éves fiad?-kérdeztem
-Becsúszott.-mondta váll rándítva-Rettenetesen borzasztó voltam annak idején.
-Az nem kifejezés.-tette mellé a feleségem nevetve

A hátam mögé tettem a párnát és kényelembe helyeztem magam.
-Figyelek.
-A szüleim nem igazán neveltek meg.Fura nézeteket vallanak.
-Hippik.-mondta Rukia,majd elővett egy kis tükröt és bekente az arcát valami krémmel
-Ja.Szóval,mire kamasz lettem sok hülyeségen túl voltam már.Aztán,mire nagykorú lettem még több rossz döntést halmoztam fel.
-Most azt próbálod éppen elmondani,hogy kurva voltál?
-Nem,de voltam az is.Így találkoztam Rukiával.-mondta vigyorogva,mire én ránéztem
-Te is kurva voltál?-kérdeztem,mire hitetlenkedve nézett vissza rám
-Dehogy.-válaszolt helyette nevetve Stella-Egyszerűen csak csoporttársak voltunk az egyetemen,ahová,azért iratkoztam be,mert egy professzor szeretője voltam.
-Meg amúgy egy környéken laktunk,de ez csak később derült ki.
-Na hagylak titeket.Jó éjt gyerekek.-mondta vidáman,majd kiosont halkan
-Aranyosak vagytok együtt.-mondtam,mire ő rám mosolygott
-Néha rettenetesen emlékeztet Sunra.
-Kicsit hasonlítanak.-ismertem el
-Sokat gondolsz rá?-kérdezte hirtelen,mire megráztam a fejem
-Akkor azt hittem,hogy nem élem túl,de érdekes módon az sokkal rosszabb volt,amikor te „haltál” meg.
Hozzám bújt,mire átkaroltam és közelebb húztam.
-Gondolkodtál már azon,hogy visszamész halálistennek?-bukott ki belőlem
-Nem.Szeretek itt lakni és azt csinálni amit az emberek.
-Akkor miért nem akarsz még egy gyereket?-kérdeztem,mire elhúzódott tőlem
-Te pedig miért akarsz ennyire még egyet?
-Mondtam már.Unom,hogy mindig ugyan azt csinálom.
Felsóhajtott,majd felült.
-Ezt még át kell gondolnom.
-Azért hezitálsz ennyire,mert barátnőm van?
-Igen.-felelte rögtön
-Ha ragaszkodsz hozzá kidobhatom.
-Hogy aztán úgy járjak,mint Orihime?
-Mire gondolsz?
-Egy nap hazajössz és közlöd,hogy találkoztál valakivel,majd mindent itt hagysz miatta?
-Nézd, a házasságukkal tényleg gond volt.Több sebből vérzett a dolog.
-Ma felhívta Ishida amúgy.-mondta és csatornát váltott
-Miért?
-Csak annyit akart közölni,hogy elakarja venni Ayamét és írja alá végre a papírt.
-Sajnálom őt,de ettől függetlenül neked ilyenektől nem kell tartanod.
-Mert szeretsz?-kérdezte kuncogva
-Miért,boldoggá tenne a dolog?-kérdeztem vissza vigyorogva
-Lehet.-felelte
-Hát akkor lehet,hogy szeretlek.-mondtam,mire lefagyott az arcáról a mosoly és csak nézett rám
Közelebb mentem hozzá,mire felállt és az ajtóhoz sietett,majd visszafordult.
-Mond,ha olyan kislányokkal játszol,mint én,akkor mégis hogy akarod megtalálni azt a komoly nőt,akit keresel?-kérdezte,majd kiment
A kérdés jogos volt.


-Hol a francba voltál?-kaptam rögtön a kérdést,amikor beléptem az ajtón másnap este
-Miért?-kérdeztem Dantől
-Eltűntél minden szó nélkül bassaz meg.
-Dolgozni voltam,majd átmentem Roxánhoz.
-Hát ez szuper.Mi itt elcsesszük az értékes időt,hogy te baszni járhass.-mondta mérgesen
-Az még csak most jön.-mondtam csipkelődve,mire szóhoz sem jutott
Bedobtam az üveg tálba a kulcsom,majd levettem a kabátom.
-Rukia?
-Oda bent beszélget a többiekkel.-mondta és a nappalira mutatott mérgesen
Elmentem mellette,köszöntem a többieknek,majd egyből felrántottam Rukiát a kanapéról és magammal húztam a szobámba.
-Héj,mi van?-kérdezte
-Beszélnünk kell.-mondtam és a csípőjénél az ajtónak nyomtam
-Miről?-kérdezte,mire megcsókoltam
Nem sokáig gondolkodott a dolgon,szinte rögtön átkarolt a nyakamnál és visszacsókolt.
-Gondolkodtam a baba dolgon.-mondta,szinte nyögve,amikor a nyakánál kényeztettem
-Én is.
-Te mire jutottál?
-Később majd megbeszéljük.-mondtam és az ágyra döntöttem,majd rámásztam
-Én most akarom.
-Muszáj mindig ilyen dögösen menned munkába?-kérdeztem,miközben a blúzt gomboltam ki
-Nem tehetek róla.Ilyen ruháim vannak.Ahogy érzem annyira azért nem zavar a dolog.-suttogta miután a csípőjét az ágyékomnak nyomta


-Ma gondolkodtam.-mondtam elégedetten,miközben a bugyiját húzta fel
-Min?
-Az érzéseimen.
-Értem.-mondta,majd belebújt egy ruhába
-Meg se kérdezed,hogy mire jutottam?
-Azt hiszem már tudom.3 órán át Roxánnál voltál.
-Szakítottam vele.-mondtam,mire meglepetten hátra fordult
-Miért?
-Amikor tegnap este azt mondtam,hogy szeretlek,úgy gondoltam.
Kifésülte a haját,majd leült nekem háttal az ágy szélére.
-Szeretném,hogy ha egy család lennénk és még mindig gyereket akarok.
-Biztos vagy benne,hogy erre vágysz?
-Persze.Régóta szeretlek már,ahogy te is engem.Ideje,hogy boldogok legyünk.Te talán másképp gondolod?
-Odaég a vacsora.-mondta,majd felpattant és lement
Követtem,miután helyre tettem a kinézetem kicsit.

-Nem akarsz beszélni róla?-kérdeztem a konyhában tőle,mire megrázta a fejét,így hát hozzá bújtam hátulról és finoman átöleltem
-Kérlek ne értsd félre.-mondta és a kezemre tette a kezét-Én tényleg nagyon szeretlek téged,de kicsit zavar,hogy ilyen nőcsábász vagy.
-És akkor én mit szóljak?3-ból 3 férfival szexeltél már a házból.
-Nos igen,ez is eléggé zavaró.Nem szívesen nézem az összes volt pasim arcát felkelés után.
-Még az enyémet sem?-kérdeztem,mire megfordult és rám mosolygott
-Nem.-mondta és arcon simogatott-Téged jobb szeretlek zilált és kócos fejjel látni.
-Menjünk vissza és elő se bújunk holnapig.-ajánlottam,miközben a nyaka hajlatában puszilgattam
-A lányod még nem is láttad ma.
-Igazad van.-mondtam és rögtön elengedtem,majd Mei keresésére indultam,de megcsörrent a mobilom
-Háló?-szóltam bele
-Férjhez megyek!-mondta vidáman Yuzu
-Gratulálok!-nevettem fel-Ideje volt.Mennyi ideje is vagytok együtt?
-7.Érdekes,hogy pont te mondod ezt.Te majdnem 30 évig hezitáltál,mire elvetted Rukiát.
-Ez nem igaz.
-Ugyan már.
-A többieknek mondtad már?-kérdeztem kedvesen
-Először neked akartam.
-Köszönöm.Ez kedves tőled.
-Nem látogatsz meg a héten?
-De,mindenképp.
-Hozod Meit és Rukiát végre?
-Nem tudom.Meit lehet.
-Rukiát miért nem?Attól félsz,hogy nem emlékszik ránk és valami baj lesz?
-Nem,nem.Emlékszik mindenre.Egyszerűen csak nem vagyok benne biztos,hogy eljönne.
-Azért kérdezd meg.
-Na jó.Most viszont leteszem.
-Jól van.Szia Ichigo.
-Szia Yuzu.Még egyszer gratulálok.
-Köszi.-mondta vidáman,majd kinyomta
Visszamentem a konyhába,ahol Rukia épp húst szeletelt.
-A húgom férjhez megy.-mondtam vidáman
-Az jó.
-Szeretné,ha meglátogatnánk.
-Jól van.Jövő héten átmehetünk.-mondta és rám mosolygott
-Nem hiszem,hogy jó ötlet.Nick miatt.
-Ne butáskodj.Egy ilyen kis probléma miatt nem lehetünk mindig itthon.
-Azért jobban örülnék,ha mindig lenne veled valaki.Ez a környék...nem valami biztonságos.
-Nem kell aggódnod.A többiek a nappaliban vannak.Csinálok teát és utánad megyek.
-Ne segítsek?-kérdeztem,mire megrázta a fejét és a kannára mutatott
-Már kész,csak túl forró.

A nappaliban,miközben a gyerekek csendesen rajzolgattak,mi beszélgettünk,egészen addig,amíg Stella haza nem jött menyasszonyi ruhában kisírt szemekkel és egy üveg vodkával a kezében.
Akimi és Meit inkább felküldtem nehogy valami olyat tanuljanak el,amit nem kéne.
Rukia mellé a karfára ült le Stella.
-Rukia.-szólítottam meg,mire a nejem felnézett az újságból
-Hm?
-A fiam és a barátnője szakítottak.
-Tudom.
-Szóval te beszéltél azzal a nővel?
-Nem.-rázta meg a fejét-A fiaddal beszéltem.
-Akkor elmondanád,hogy mégis mi a tökömért láttam smárolni azt a kurvát a férjemmel?-kérdezte a kelleténél hangosabban
-Szerintem ezen nem kéne már fent akadnod.
-Dehogynem.-mondta Dan -Ez aljas volt tőle.
-Tett ennél már sokkal rosszabbat is.-mondta a volt férjének Rukia
-Nem tudom,hogy mire gondolsz.Iván rendes ember,vagyis eddig az volt.
-Te csak azt látod,amit látni akarsz Dan.
-Én?Na és te?Akinek fel sem tűnt,hogy az egyik barátnője olyan depressziós,hogy az öngyilkosságon gondolkozik?
-Úristen,minek fogadtam neked ügyvédet.-mondta és felpattant-Annyira idegesítesz,hogy az elképesztő!-feltrappolt a lépcsőn,de még lekiabált-Rettenetesen utállak!
-A házasságotok is ilyen szar volt?-kérdezte Renji
-Jaj,ne is mond.Folyton felidegesített.Más nő kozmetikába,körmöshöz,meg vásárolni járt.Ő a rohadt média boltba.Más férj vacsorára és tisztaságra ment haza,míg én arra,hogy szétszedi a rohadt plazma tévét,mondván,hogy érdekli,hogy hogy működik.Érted?Szétszedte az új plazma tv-t,mert érdekli,hogy hogy működik!Sose tudtam őt megérteni.
Stella elnevette magát,majd meghúzta az üveget.
-Emlékszel robokutyira?-kérdezte,mire Dan elmosolyodott
-Tetszett neki a nanotechnológia,amibe Stella dolgozott.
-Ajh,imádtam azt a munkát.-szólt közbe
-Stella segítségével épített egy robot kutyát.Nagyon büszke volt rá,a mai napig ki van állítva az informatikai múzeumban Angliában.Teddy úgy nevezte el,hogy robokutyi,szóval rajta ragadt,pedig volt valami bonyolult neve is.
-Rukia nem szereti a kutyaszőrt,Teddy viszont akart egy kutyát,szóval csinált neki egyet.-fűzte hozzá Stella,mire Zafírára néztem felvont szemöldökkel
-Ő becsúszott.Odaszokott és követni kezdte,szóval nem volt más lehetősége.-mondta nevetve Dan,majd felállt és Stellához lépett
A vállára tette a kezét,majd megrázogatta,végül kivette a kezéből az üveget.
-Szed össze magad,roncshalmaz feleség senkinek nem kell.Ezekről a szar piákról meg szokjál le végre.-mondta,majd felindult a lépcsőn
-Most hová mész?-fordult utána
-Bocsánatot kérni.
Stella lehuppant mellém és a vállamra hajtotta a fejét.
-Mi a baj?-kérdeztem
-Szerintem ideje átköltöznöm véglegesen ide.
-Mármint hozzánk?
-Nem.Japánba.Anglia már nem tartogat semmit számomra.
-Arra nem gondoltál,hogy hazaköltözöl?-kérdezte Isane,aki eddig csendben,mosolyogva ült Renjivel kézen fogva
-Nem.Nem vagyok oda Oroszországért.
Rukia trappolt le a lépcsőn Meiel a karjában.
-Haza kell mennem egy kicsit.Nem jöttök velem?
-Én most kihagyom,de ti menjetek csak.-mondta Stella
-Én is inkább maradok Stellával.-mondta Isane
-Mehetünk?-lépett be Akimi kisírt szemekkel
-Persze cicám.Üljetek be hátra a kocsiba.-mondta Rukia majd megsimogatta a fejét és útjára engedte a lányommal
-Megyek veled.-álltam fel,mire Renji is
-Én is.

Fél órával később megálltunk egy viszonylag nagy,régi építésű háznál.Akimi rögtön kiszállt és hátra szaladt.
-Megnézzük a lovakat?-kérdezte Mei
-Mindjárt.-mondta Rukia és elindult befelé
Odabent minden arról árulkodott,hogy valami baj történt.
-Üljetek le a nappaliban.-mondta,majd elindult a folyósora,de egy idős nő lépett be
-Szia.
-Sajnálom,hogy zavartalak.-mondta neki az idős néni szomorúan
-Ne butáskodj.Kiviszed a lányokat a lovakhoz?
-Az urakat is?
-Nekem mindegy.-mondta és eltűnt egy ajtó mögött
-Velem jöttök?-kérdezte kedvesen
-Renji te menj csak.Én inkább követem Rukiát.
-Veled megyek.
-Nem kell.Megoldom.-mondtam és bementem azon az ajtón,amin a feleségem is
Egy dolgozó szobában kötöttem ki,ahol két oldalt nyílt egy-egy ajtó.A bal oldalit választottam,mert a mögül hallottam mozgást.
Beléptem és Hanával találtam szemben magam.Ezer éve nem láttam,de így nem is akartam viszont látni.Kék-zöldre volt verve és teljesen be volt vérezve a szeme.
-Mi az?-kérdezte Rukia jobb oldalról egy pohár whiskyvel a kezében
Becsuktam az ajtót és neki dőltem.
-Mi történt?
-Csak a szokásos.-felelte és belekortyolt az italába
-Azt hiszed,hogy én élvezem ezt?-kérdezte sírva Hana tőle
-Nem.Egyszerűen csak hülyének tartalak.Egy épeszű ember ott hagyta volna már rég.
-De megfog változni.Nem szokott ilyen lenni.
Rukiához léptem és magamhoz húztam,hogy szorosan megöleljem.
-Menj ki.Ezt megoldom.-suttogtam a fülébe
-Nem hiszem,hogy...
-Menj csak.-mosolyogtam le rá,mire bizonytalanul rám nézett,majd kiment
Amint becsukódott az ajtó Hanára néztem.
-Nem ilyennek ismertelek meg.Azt hittem ennél picit több eszed van.
-Ne mond ezt.Ő a férjem.Azt esküdtem meg,hogy jóban rosszban.
-Néha nem úgy alakul,hogy betarthasd.
-Akkor is a férjem,a gyerekem apja.Érted?
Sóhajtottam,majd leültem mellé.
-Hana Akimi hiányol téged.
-Az apját is.
-Nem.Őt nem.Csak téged.A férjed rossz ember.
-Te is az vagy.-mondta,mire meglepődtem
-Miért?
-Rosszul bántál Rukiával.
-Próbálom jóvá tenni a dolgot.
-Ő is.
-De mindig megver.Szarba se vesz téged vagy a lányát.
Letörölte a könnyeit,így magamhoz öleltem.
-Nem fog megváltozni ugye?-kérdezte hozzám bújva
-Nem.
-De mégis mit tehetném?Ha beadom a válópert akkor biztos megöl.
-Hát ne add be,csak hagyd el.
-Akkor máson csattan az ostor.
-Jelentsük fel.A rendőrség majd elintézi a dolgot.
-Nem tudnak segíteni.
-Jó volna újra azt a pici 16 éves kis csajt ismerni.-mondtam és rámosolyogtam
-Oda költözhetek hozzád?-kérdezte még mindig hozzám bújva
-Persze.
-Ott mindig olyan megnyugtató,annyi szeretet van benne.
-Szeretek ott lakni.
-Én most rólad beszéltem.
-Fejezd be.-mondtam nevetve-Zavarba hozol.Inkább pakolj össze.
-Sietek,hogy ne találkozzunk vele.
-Rendben.-mondtam,majd kiléptem az ajtón,ahol Rukia aggódó pillantásával találkoztam
-Minden rendben?
-Egy időre hozzánk költözik jó?
-Rátudtad venni?-kérdezte kikerekedett szemekkel
-Meggyőző tudok lenni.
-Köszönöm.-mondta mosolyogva
-Tudod jól,hogy mindig is számíthattál rám.
-Igen.-mondta mosolyogva

Otthon cirka 11-en voltunk a konyhában.Akimi Hana ölében ülve mesélte el,hogy mennyi mindent csinált,amíg nem találkoztak.Orihimea hamarosan megérkező jövevényről beszélgetett Isanéval.Renji pedig Dannel beszélt.
Rukia ismét a szembe szomszédot kémlelte,így odamentem hozzá és megnéztem,hogy mit bámul annyira.
-Megint összevesztek.-mondta-A szomszéd férfi fura alak.
-Mindig őket tartod szemmel?
Ártatlanul pislogott rám.
-Nem szoktam őket szemmel tartani.
-A szomszéd asszony mondta,hogy a rendőrséget is te hívtad ki,amikor megpofozta a kertben.
-Nagyon durván megütötte.-mondta szemlesütve és megkavarta a levest
-Nem mondtam,hogy baj.Hálás volt.
-Szeretem tudni,hogy milyenek alakok vesznek körül.
-Igen,erről már akartam beszélni veled.-mondtam és dobolni kezdtem az ujjaimmal a pulton-Elszeretnék költözni.-mondtam,mire hirtelen csend lett és mindenki rám meredt
Rukia összefonta a kezeit a melle előtt és a pultnak dőlt a csípőjével.
-Te most elakarod hagyni a családodat és a barátaidat?-kérdezte,mire csak nevetni tudtam
-Nem.Úgy döntöttem,hogy a legjobb,ha új környékre költözünk.Természetesen együtt,hisz Meinek szüksége van rád.
Mérgesen nézett rám,majd elsietett.
-Hát ezt elbasztad.-mondta Renji
-Miért akarsz költözni?-kérdezte Hana
-Sokat gondolkodtam a dolgon.A legjobb az lenne,ha beköltöznénk a kertvárosba,ahol apám lakik.Ott kevésbé veszélyes és senki nincs távol.Mei óvodája is közelebb lenne.
-Oké,azért lássuk be,hogy ez nem hülyeség.-mondta Renji,mire Isane bólintott
-Csak kevésbé kellett volna drasztikusan előadnod.
-Mert?
-Tulajdonképpen a mondatod második fele azt jelentette,hogy neked egyáltalán nem fontos Rukia.-magyarázta Stella
-Ez hülyeség.Ő is biztos így gondolja.-legyintettem
-Igen,biztos azért távozott ilyen hirtelen.-mondta Hana
-Mikor szeretnél költözni?
-Még nem néztem új otthont.Előbb gondoltam mindenkivel megbeszélem a dolgot.
-Kár a házért.
-Igen,de jelenleg jobb lehetőséget nem látok.
-Eladod?
-Szerintem igen.Amúgy is kezd pici lenni.-mondtam nevetve
Megkóstoltam a levest,majd lezártam a gázt.
-Egyetek,ha éhesek vagytok.Felmegyek picit pihenni.

A szobánkban Rukia az ágyon olvasgatott,így ledőltem mellé és bekapcsoltam a tévét.
Egy pár percen belül a bal kezével megfogta a jobb kezem.
-Ezt vehetem célzásnak?-kérdeztem,majd a számhoz emeltem és megpusziltam a kéz fejét
-Mindenben támogatlak.
-Szeretlek.
Ő rám mosolygott és teljesen elpirult,így hát szájon csókoltam gyengéden.
-Én is szeretlek.-mondta,amikor kicsit elhúzódtam,majd forrón és szenvedélyesen megcsókolt
Bekopogtak,így hát elhúzódott.Stella nézett be.
-Mei nincs jól.-mondta,mire mindketten felpattantunk és lementünk

A nappaliban feküdt a kanapén sápadtan.Rukia egyből magához ölelte és a homlokára tette a kezét.
-Lázas.
-Ne viccelj.Egy órája semmi baja nem volt.-mondtam és az ölembe vettem,majd átnéztem őt,mint egy orvos
A vállán egy csípés nyom volt teljesen beduzzadva.
-Nem érzem jól magam papa.-mondta és hozzám bújt
-Voltál ma kint?-kérdeztem tőle és jobban megnéztem a csípést
-Igen,Akimivel és Zafírával.-mondta halkan
Felfedeztem egy apró piros csíkot a sebtől.Nem kételkedtem tovább.Rukia combjára tettem a kezem.
-Öltözz át és hozz neki ide az oroszlánját.Vérmérgezése van.Be kell vinnünk a kórházba.
Aggódva nézett rám,így szájon pusziltam,majd felküldtem.
-Szomjas vagyok.-mondta,így hát felálltam vele és a hűtöhöz mentem,hogy kivegyek egy gyümölcs levet
-Mi a baj?-kérdezte Renji
-Vérmérgezése van.-mondtam és a szájába dugtam a szívó szálat
-Segíthetek valamiben?-kérdezte Orihime
-Nem,nem.Minden rendben.Biztos megcsípte valami a a kertben,amíg kint játszottak.
-Na és ha nem?-kérdezte Rukia az ajtóból
-Nem vészes a dolog.Ha holnap vesszük észre már sokkal nagyobb baj lenne.-mondtam és átadtam neki
-Bevisszük a a kórházba,majd telefonálunk,hogy mi van.-mondtam és finoman toltam kifelé Rukiát és Meit az ajtón

A kórházban infúziót kapott,de megengedték,hogy hazahozzuk,tekintve,hogy orvos vagyok és tudok rá vigyázni.
Szegény picikém napokig csendes volt és csak feküdt vagy elviselte,hogy az anyja viszi mindenfelé ölben.Egy nap nem bírtam tovább és rászóltam...


-Tedd le a gyereket.-mondtam neki,miután már nem bírtam tovább nézni,ahogy viszi mindenhova magával és egy percre se rakja le
-Nem.-mondta és szikrákat szórt felém a szemével
-Nem lesz semmi baja.Ne neveld burokban.-próbáltam finomabb hangon
-Hazugság.-mondta és kiment vele
Sóhajtottam és körbe forgattam a szemeim.
-Nem fogja elengedni,amíg nem nyugszik meg.-mondta Dan
-Tudom,de idegesít,hogy elrontja a tök önállóságra való nevelésem.
-Hagyjátok békén.-mondta Stella,majd felállt és Rukia után ment
-Ebbe a nőbe meg mi ütött?Napok óta fura.-mutattam Stella után
- A férje ma délután aláírta a papírokat.-mondta Dan
-Nem kéne azután a pasi után sírnia.Simán találna mást.-mondta Renji
Felhúztam a szemöldököm és még egyet sóhajtottam.
-A nők csak gondot okoznak.
-Örülj neki,hogy itt vannak neked és ne sírjon a szád.-mondta Renji a kártyáit nézve-Emlékezz rá,hogy milyen szar volt magányosan ekkora házban lakni egyedül.Most legalább van kit húzogatnod.
-Nem húzogatom őt.-keltem a saját magam védelmére kitudja miért
Erre meglepetten felnézetek mindketten a kártya paklijukból.
-Neked elment az eszed?-kérdezte végül Renji
-Miért?-kérdeztem és leültem melléjük
Zavart,hogy túlságosan kijönnek.
-Szeretőd van?
Megráztam a fejem.
-Hogy?Folyton itt van mindig mindenki.
-Ugyan már.Ez nem kifogás.Ráadásul még csak azt sem mondhatod,hogy ez Rukia hibája.Elég ideje ismerem már.-mondta Dan nevetve
-Szerintem megváltozott azóta.Végülis Alexxal se feküdt le soha.
-Kérdezted már miért?
-Igen,persze.Azt mondta,hogy nem szereti őt.
Renji és Dan egymásra néztek,majd felröhögtek.
-Alex AIDS-es.Nem akarta megfertőzni.A kapcsolat amúgy is inkább üzleti jellegű volt.
-És ti ezt mind mégis honnan a picsából tudjátok?-kérdeztem ingerülten
Megint egymásra néztek,majd Renji az asztalra könyökölt.
-Ichigo azt hiszem beszélgetnek kéne a feleségeddel néha és nem csak egymás mellett élni.Jó,ha ismeri az ember a gyereke anyját.
-Ismerem őt ezer éve.-vontam vállat
-Azóta megváltozott .Rengeteg dolgot élt át és tett meg.
-Ichigo.-vágott közbe Renji-Tudom,hogy mindig közel álltatok egymáshoz,de most egyáltalán nem vagy a bizalmasa és ha megakarod tartani,akkor ezen változtatnod kell.Engem-mutatott itt a hüvelykujjával a mellkasára-megcsalt vele.Őt isten tudja kivel,de végül Alex magasodott ki a szeretők sorából,akit aztán veled.
-Ez nem igaz.Szakítottak már rég,amikor összejöttünk.
-Fogd fel a lényeget.-korholt Dan
-Próbálon,de nem akarok vele fogllakozni.Nem akarom,hogy a két ex férje oktasson ki.
-Inkább örülj neki,hogy segíteni akarunk és nem nehezítjük a dolgod.
-Már miért nehezítenétek?-kérdeztem értetlenül
-Azért,mert téged választott.
-Mind a ketten szerettük őt nagyon,ő viszont nem viszonozta,erre jössz te ,le se szarod,ő meg imád téged.Látszik akárhányszor rád néz.Oda van érted.-magyarázta Renji
Felpattantam és mérgesen felvágtáztam a lépcsőn,majd berontottam a szobánkba.Rukia az ágyon ült Meiel.Fogtam a lányom és átvittem Akimihez,majd letettem,hogy játszhassanak.
Rukia meglepetten nézett rám,amikor visszamentem a szobánkba és magunkra zártam az ajtót,majd letepertem.
-Héj,mit csinálsz?-kérdezte és ellenkezni próbált
-Unom,hogy folyton nevetség tárgya vagyok miattad.-morogtam és a nyakába haraptam,majd szívni kezdtem
-Miről beszélsz?-kétségbeesetten próbált szabadulni
-Arról,hogy számtalan hapsival keféltél előttem,amit nem is titkolsz,ráadásul kibeszélsz velük.-mondtam és széttéptem a blúzát-Gyűlölöm,hogy nem engedelmeskedsz,pedig én vagyok még mindig ennek a háznak az ura és egyenlőre a tiéd is.
Hogy a szavaim célt érjenek rácsaptam kegyetlen nagyot a fenekére.
-Miért utálsz engem ennyire?-kérdezte és elsírta magát
Felkaptam ,a térdemre fektettem és elvertem a fenekénél,majd ledobtam az ágyra és mérgesen elviharzottam.
Beültem a kocsiba és céltalanul róttam a köröket,hogy megnyugodjak.

Kicsivel éjfél után értem haza.A házban már mindenki aludt,vagyis majdnem mindenki.A nappaliból furcsa hangok hallatszottak ,így inkább a konyhát választottam,ahonnan fény szűrődött ki.Benéztem és Stella ült ott egy pohár konyakkal.
-Szia.
-Szia.-mondta és belekortyolt
-Megiszod a konyakom?-kérdeztem keserűen mosolyogva
-Szomorú vagyok.
-Mi a baj?-kérdeztem és leültem mellé
-Találkoztam a férjemmel.Terhes tőle az a nő.Elszeretné venni feleségül.Ezért írta alá a belegyezésem nélkül.
-Iván egy barom.Nem kéne emiatt rágódnod. Sok férfi kezét-lábát törné érted.
Rám mosolygott keserédesen.
-Rukia sírt.-mondta
-Összevesztünk.
-Szeret téged Ichigo.
-Tudom.
-Akkor miért bántottad?
-Felidegesítettek.
-Ja és akkor az a megoldás,hogy rajta csattan az ostor?
-Nem.Szeretem őt.Egyszerűen csak elborult az agyam.Hol van amúgy?
-Oda fönt.Valószínűleg épp elvetél,szóval nem igazán mászkál sehova.
-Felmegyek hozzá.-mondtam és felálltam-Te megleszel?
-Ne aggódj.Minden rendben van.
A lépcsőnél jártam már,amikor utánam szólt.
-Ichigo...
-Hm?
-Nem is vagy meglepve?-kérdezte felém fordulva és belekortyolt az italába
-Nem.Újabban furcsán viselkedett.Gyanítottam a dolgot.-mondtam váll rándítva,majd felfutottam a lépcsőn

Halkan felosontam,majd még halkabban kinyitottam a hálószobám ajtaját és benéztem.Rukia az ágyon ült egy párnának dőlve.Mei a bal oldalán ölelte át a combjánál és aludt.Zafíra a másik oldalon feküdt és békésen aludt.
Ridegen rám nézett a feleségem,majd átkapcsolt a HBO-ra.
-Szia.-suttogtam és beléptem-Bejöhetek?
-Ez a te szobád.-felelte távolságtartóan
-Átvigyem a saját szobájába?-kérdeztem Meire mutatva,mire átkarolta és megsimogatta a hátát
-Nem.Szeretném,ha maradna.
Párnát támasztottam a falnak,majd neki dőltem és betakaróztam.A feleségemre néztem,aki minden figyelmét látszólag a tévének szánta.
Megfogtam a kezét,így hát végre rám nézett.
-Nagyon sajnálom.Elborult az agyam.
-Most már nem számít.
-Nem hittem volna,hogy itthon talállak.-ismertem be halkan
-Nem szerettem volna rontani a helyzetet,bár szívesebben lennék máshol.
-Elmenjek?
-A barátnődhöz?
-Nincsen senkim.
-Akkor hová mennél?
-Hotelba.-vontam vállat
-Persze...te nem vagy az a hotelban alvós.
-Sajnálom,hogy bántottalak.
-Megígérted,hogy soha többé nem fogsz.Megszegted a szavad.
-Hát emlékszel rá?-kérdeztem letörten
-Hogy a francba ne emlékeznék?Úgy felpofoztál,hogy szétrepedt a szám.
Óvatosan a hasára tette a kezét,majd még óvatosabban felállt és lassan az ajtóhoz sétált.
-Hová mész?-kérdeztem
-A fürdőbe.
-Veled menjek?
-Épp elég bajt okoztál már.
A tekintetem a véres lepedőre siklott.Elfogott az undor,magamtól.

Óvatosan felemeltem Meit és átvittem a saját szobájába.
-Szeretlek.-mondta,miután betakartam
-Én is kicsim.-mondtam és homlokon pusziltam,majd visszatértem a hálómba,hogy lepedőt cseréljek
A biztonság kedvéért Rukia oldalára terítettem az ágymelegítőt és egy törölközőt is a friss lepedő alá.
Mivel még mindig kint volt,utána mentem.
Halkan kopogtam,de mivel nem válaszolt bementem.A wc mellett a falnak dőlve ült felhúzott lábakkal.
-Nem vagy jól?
Értetlenül rám nézett,így hát előrébb toltam és beültem mögé,majd finoman masszírozni kezdtem az alhasát felváltva a vállával.
-Szeretlek.-mondtam és ringatni kezdtem a karjaimban egy idő után
-Miért haragudsz rám annyira?-kérdezte és fájdalmasan szomorúan nézett rám
-Nem rád haragudtam.Renji és Dan kioktatott a házasságunkat illetően.Elmondtak olyan dolgokat,amiket nem tudtam és idegesített,hogy nekem nem beszélsz a múltadról.
-De Ichigo...-mondta,miután a vállamra tette a mindkét kezét-Miért beszélnék a múltról,amikor te vagy a jövőm?
Rá mosolyogtam szomorúan és megcsókoltam.
-Még ezek után?-kérdeztem és a hasára tettem a kezem finoman
-Ez valószínűleg akkor is megtörtént volna,ha nem csinálod azt amit.Nehezen tartom meg a magzatokat.
-Meit sikerült.Hálistennek.
-Én is meglepődtem rajta,bár nem volt eseménytelen terhesség.-mondta és eleresztett egy keserédes mosolyt
-Oda vagyok a lányunkért.Nagyon belevaló kis csaj.-mondtam és megsimogattam az arcát
-De ne feledd,hogy még csak 3 éves.
-Igen,tudom,de muszáj volt önállóságra nevelnem picit.Sokat dolgozom.
-Szeretnék aludni.-mondta,így hát felemeltem és bevittem az ágyunkba,majd betakartam és magamhoz öleltem óvatosan


Renji jött be a konyhába reggel.
-Mit csinálsz?
-Rukiának reggelit.
-Ágyba reggeli?Lefeküdtetek?-kérdezte vigyorogva
-Nem.A tegnapi kis mondandótok miatt csak felcsesztem magam és rajta csattant a dolog.
-Ezt hogy érted?
-Úgy,hogy ne akarjatok kioktatni a házasságomat illetően.Megoldom egyedül is.
Közelebb lépett és a vállamra tette a kezét.
-Ichigo a legjobb barátom vagy.Nem akartalak hátba támadni,csak segíteni akartam.
-Renji,te is a legjobb barátom,de amióta Dannel lógsz már csak kötekedni bírsz.Kéretlen tanácsokat osztogatsz és neked áll feljebb,ha nem fogadja meg az ember.
-Igen,tudom.Mondta Isane is.
-Mi van veled?
-Megismertem a volt feleségem szeretőjét.-vonta meg a vállát-Rájöttem,hogy egy féreg vagyok.
-Mert?-kérdeztem
-Emlékszel mit meséltél,amikor összejöttetek először? Borzasztó bűntudatom van.Főleg amióta beszéltem Rukiával,hogy lezárjuk a múltat.Rákérdeztem,hogy mi bántotta a legjobban.
-Na és mi?
-Azt mondta,hogy őszintén fájt neki,hogy sose helyeztem előrébb,mint a munkám.Na meg,hogy szeretett az elején,de ezek után kiöltem belőle minden érzelmet és inkább olyan embert kereset,akivel ugyan úgy utálják az életet.Dant így ismerte meg.Valami köcsög dombon találkoztak,ahol futás közben pihent meg.Beszélgetni kezdtek és kiderült,hogy sok bennük a közös.Utána már csak azért járt futni,hogy találkozgassanak.
Eszembe jutott,hogy Dan szerint több,mint 20 éve ismerik egymást.
-Szerintem ebben tévedsz.Biztos félre értetted.
-Igen,félre értetted.-mondta Dan az ajtóból-A halálistenképző mellett találkoztunk először.Egy szórakozó helyen .Néhányszor randiztunk,de azután,hogy örökbefogadta Byakuya többé nem láttuk egymást,csak azon a bizonyos köcsög dombon pár hónappal azután,hogy összeházasodtatok.
-Mindegy.-vont vállat Renji-A lényeg ugyan az.A te karjaidba menekült,mert nem figyeltem rá eléggé.
-Teljesen mindegy.Alex karjaiban lelt utána vigaszt,mert úgy bántam vele,mint egy kutyával.
Csak néztem őket és elmosolyodtam.
Rájöttem,hogy egyikük sem hibás,ahogy Rukia sem.Egyszerűen csak nem illettek össze,mert nem tudta nekik megmutatni,hogy ki is ő valójában.Mindkettő lépése,sőt mindhárom,Alexet is beleértve egy elhamarkodott,kétségbeesett lépés volt a boldogság megtalálása felé.
-Te-mutattam Renjire-vedd el végre Isanét.Te pedig-csúsztattam át az ujjam Danre- kefélgesd tovább Hanát,de ha megbántod kifoglak nyírni.
Meglepetten néztek rám,amíg én boldogan felkaptam a tálcát és felmentem a feleségemhez,aki még mindig aludt,szóval apró puszikkal keltettem.
-Hoztam neked reggelit.-suttogtam a fülébe,miután elkezdett ébredezni
-Miért?
-Nem hozhatok reggelit a feleségemnek ok nélkül?-kérdeztem vidáman,mire kipattantak a szemei
-Mit mondtál?-kérdezte
-Mondom,nem hozhatok a feleségemnek reggelit ok nélkül?Tudtad,hogy Dan és Hana együtt töltötték a múlt éjszakát?-kérdeztem
-Persze.Néha együtt vannak.-felelte és elkezdte enni a tojást-Fincsi.
-Engem meglepett.Azt hittem a keresztlánya.
-Az,de mindig is érdekelte.Ráadásul most,hogy nem kislány már ,óvatosan,de közeledik felé.
-Mikor jöttél rá?
-Láttam őket csókolózni,aznap éjszaka,amikor Hana ideköltözött.
-Nem zavar?
-Nem,miért zavarna?Örülök,ha egymásra találnak.De,amúgy ezt te honnan tudod?
-A nappaliban véletlen megzavartam őket,amikor tegnap feljöttem.
-Felhívtam a dokimat,szeretne végezni egy ultrahangot.Elkísérsz?-váltott hirtelen témát
-Persze.
-Stella majd vigyáz Meire.
-Kicsit le van törve.
-Majd este megvigasztalom.Elmegyünk a kedvenc helyére.
Leültem az ágyra mellé.
-Hova?
-A Sakurai utcában lévő táncolós helyre,tudod a folyó parton.
-Nem kéne elmennetek.
-Ichigo ne aggódj.
-De...
-Nem lesz smemi baj.Nicke tmég nem engedték el.
-Honnan tudod?
-Csak tudom.
-Találtam egy házat.-váltottam témát
-Én szeretek itt lakni.
-Szeretnék költözni.
-De mégis hová?
-Apámék mögötti utcában gyönyörű társas házak vannak,rengeteg emberrel.
-Nem akarok társas házban lakni.
-Ez teszene.Orvos után meg is nézhetnénk,hisz üresen áll,amit kinéztem.
-De hogy fogunk majd elférni?
-5 szobás.3 fent,2 lent.
-De mi többen vagyunk.
-Nem kell aggódnod.Átalakítatnám.Az elrendezés is jobb és csak egy lépcső van.Kevesebbet kellene takarítanod sokkal.Ráadásul teljesen fel van újítva.
-Na és az erkély?
-Van minden emeleti hálószobához.
-Nem lesz ez egy kicsit túl nagy kiadás neked?
-Ha eladom ezt a házat meg se kottyan a dolog.Igazgató lévén nincsenek anyagi problémáim.
-Na és,ha felesben fizetnénk?-kérdezte
-Rukia megengedhetem magamnak.
-Nem azért.A házasságban élők általában közös ingatlanban laknak.
-Egyértelmű,hogy rád iratom a felét.Erről beszélni se kellene.Ráadásul abban a házban van mindenhol be építet szekrény,szóval a bútorokkal se kéne bajlódni.
-Nem vagyok benne biztos,hogy ez jó ötlet.
-Majd,ha meglátod a házat annak fogod tartani.Még a szomszédok is kedvesek és van egy Meiel egy idős kislányuk.
-De mi lesz Hanáékkal?
-Sszerintem természetes,hogy a barátainkat visszük magunkkal.
-De akarnak is jönni?Lesz számukra elég szoba?
-Nézd,van 5 hálószoba.2-öt tuti elfoglalunk mi Meiel.Mei Akimivel szeret aludni.Hana újabban Danel tölti az estéket.Stella pedig már jelezte,hogy velünk akar maradni.Ez még mindig csak 4.Van egy szoba,ami üres,ha nálunk aludna valaki.Ráadásul van egy dolgozó szoba is.
-Nem hangzik kisebbnek ennél.-mondta szemrehányóan
-A konyha,az étkező és a nappali amerikai módra van megoldva és az előtereken is spóroltak.
-De nem túl nyomott?
-Nem,hála a beépített szekrényeknek.
-Lesz kertem?
-Persze.
-De külön?
-Persze.Van a végébe még egy kis játszótér is.Két oldalt tuják és cseresznye fák.
-A birtokra is költözhetnénk.-ajánlotta
-Túl messze van te is tudod jól.
-Nem szeretek a városban lakni.
-Ez külváros.Mint egy kis falu,csak minden közel van.
-Induljunk a dokihoz.Kiálsz,amíg felöltözök?
-Persze.

Lementem és kiálltam a kocsival,majd hátra beültettem a 3 porontyot,hogy útközbe az oviba beadjuk őket.
Mire végeztem Rukia már pont kész volt,szóval tudtunk indulni.

Fél órán belül az orvos rendelőjében ültünk.Izgatottan fogtam meg a kezét és ültem le mellé a székre.
-No lássuk.-mondta a doki és egy csomó zselét nyomott a hasára,majd elégedett hümmögéssel nézegte át a teljes hasát
-Szépen megduzzadt a méhfala.-morogta és feltolta a szemüvegét-Nézzék csak.-mutatott a képernyőre-Ott a baba.Látszatra egészséges.
Mindketten a képernyőre néztünk.
-Most a 6. és a 7. hét között jár.Elég fiatal terhesség és a tegnapi bevérzés miatt ágynyugalmat tanácsolók a 20. hétig minimum.
-Szóval veszélyeztetett terhesnek nyílvánit?-kérdezte Rukia meglepődve
-Igen,jobb lesz ez így.Kímélnie kell magát mindenféle stressztől és megterheléstől,mert a múltravaló tekintettel könnyen lehet tragika a vége.
-Na és a szex?-kérdeztem,mire döbbenten meredt rám Rukia-Most miért nézel így?Ez egy természetes dolog.-mondtam neki,mire az orvos felkuncogott
-Veszélyeztetett terheseknek nem szabad,de én nem azért nyilvánítottam annak,mint amiért általában szokták a nőket.Személyes véleményem szerint rettenetesen finoman és ritkán nem árthat.-felelte kaján vigyorral a tata és megint feltolta a szemüvegét


Beléptünk az ajtón és ő rögtön körbe nézett.
-Szép ez a szekrény.-mutatott a fenyőfa előszoba szekrényre
-Az.
Balra vezetett az út.A konyhában lyukadtunk ki,amit egy konyhasziget és egy fél fal választott el a nappalitól meg az étkező asztaltól.
Az egyik falon volt csak ablak,ami a hátsó kertre nézett,alatta pedig végig egy komód sor volt.A vele szembelévőn a lépcső helyezkedett el üveg téglával a világosítás érdekében.
A másik falon 3 ajtó volt.
-Két háló,középen fürdőszoba.
-Egyben a Wc-vel?-kérdezte és bekukucskált
-Az az üveg tégla fal eltakarja.-mondtam és rámutattam-Itt aludhatnának a többiek.Saját fürdőszobájuk volna.
Benézett mindkét szobába,majd felindult a lépcsőn,ami alól egy L alakú kanapé lógott ki.
-Ezeket a bútorokat adják hozzá?
-Igen persze.
Odafent az előtér szép világos volt.Rengeteg növényt lehetett volna elhelyezni.
Benézetett egyenként a szobába.A galériás tetszett neki a legjobban.
-Meiéknek szánnám.
-Én is.-felelte mosolyogva-A mi szánk viszont nem tetszett.
-Mi a baj vele?
-Gyere.-mondta,így hát követtem
-Frontális helyen van csak hely az ágynak.Mi van,ha Mei benyit és olyat lát,amit nem kéne?
-Én ide gondoltam az ágyat.-mutattam az ajtó mögötti kis holt térre-Középre egy hosszú szálú puha szőnyeget szeretnék,ide pedig-mutattam az ajtó másik oldalára-egy dolgozó sarkat.
-De van dolgozószoba valahol nem?
-Azt neked szántam.Te sokat leszel itthon a baba miatt.Biztos szükséged lesz magán térre.
-Tényleg hová raknánk a kicsit?
-Gyere.
Az előtérben elkerülte a figyelmét a két plusz ajtó.
-Ez a dolgozó.-nyitottam ki az ajtót,mire bekukucskált-Ez pedig egy gardrób lenne,de szerintem baba szobának kéne lennie,mert van egy ajtója a mi szobánkból.
-De nincs ablak.
-Tetőablakot csináltathatunk.
-Elég picike.
-Ne aggódj,nincs szükség nagyobbra egyenlőre.
-Tetszik amúgy.-mondta mosolyogva,mire megcsókoltam-A falak ugye nincsenek papírból?
-Ne aggódj.-nevettem fel-Tégla az egész,ezért ilyen drága.110 négyzetméter amúgy az egész csak.A mostani házunk 130.Nem sokkal kisebb.
-Na meg azt eléggé lelaktuk.
-Ja,kezd feljönni még a járólap is.
-Mikor veszed meg?-kérdezte és elindult kifelé
-Holnap aláírom a szerződést szerintem.
-A kocsiknak van garázs?-kérdezte,miután beült az autóba
-Van egy kétszemélyes garázs az alagsorban,de onnan nem vezet fel házon belül semmi.
-Az nem nagy baj végül is.Hogy gondoltad az elosztást?
-Hanáék szerintem lent szeretnének aludni.
-Igen,biztos.-mondta és felnevetett,mert megértette,hogy miért gondolom
-Stella szerintem szeretne erkélyt.Ráadásul ő szeret most is az emeleten aludni.
-Orihime a baba születése után hazaköltözik?
-Igen,de nem lesz messze.Alig 6 utcányira lakik.Gyalog kb. 10 perc a gyerekek tempójában.
-Tudom.Annak idején sokat andalogtunk arra este,emlékszel?
-Persze.Szentül hitted,hogy az majd segít legyőzni a depresszióm,de,hogy minek fogtad a kezem azt sose tudtam.
-Rettenetesen vonzó voltál még szomorúan is.-mondta huncut vigyorral
-Te kikezdtél velem?-kérdeztem és megsimogattam a combját,mire közelebb hajolt
-Szerettem volna,de észre se vettél.-mondta és mézédesen szájon csókolt
-Ez nem igaz.Ha tudnád,hogy mennyit cukolt a családom veled.-mondtam és beinditottam a kocsit
-Na mennyit?
-Apám folyton azzal jött,hogy fel kéne szednelek.Yuzu mindig rólad áradozott,Karin pedig csak egyszer,de közölte velem,hogy ideje lépnem,ha nem akarlak elveszíteni.
-Még se léptél.
-Igen,mert észre vettem,hogy furcsán viselkedsz Renji közelébe és sejtettem,hogy van valami köztetek,ami aztán egyértelművé is vált.
-Szomorú voltam és elmentem vele randizni.Aztán rájöttem,hogy kedvelem.
-Tudom és örülök neki.Akkoriban nem működött volna a dolog kettőnk között.Még nem volt beérve a fejünk lágya.
-Gondolj bele,hogy majd 20 éve lennénk házasok,ha akkor összejövünk.-mondta és kibámult az ablakon
-Nem épült volna biztos talpakra.Elöbb élned kellett,nekem pedig eldönteni,hogy mit akarok igazán.
-Utáltam halálisten lenni.-mondta és rám mosolygott-Csak elnyomtam magamban a dolgot.
-Emlékszel menyiszer táncoltunk annak idején?-kérdeztem vigyororgva
-Hát persze.-vágta rá-Folyton táncolni vittél egészen hajnalig.
-Utáltam táncolni.Tényleg nagyon.-nevettem el magam ismét-De akárhányszor veled voltam jól éreztem magam.Az külön tetszett,hogy utána fesztelenül dumálhattunk bármiről,majd mellettem aludtál el.
-Én azt szerettem,ahogy magadhoz öleltél a latin zenéknél és ringattál a karjaidban.Mintha a világon semmi probléma ne lett volna.
-Az fel sem tűnt,hogy folyton tapogattalak közben?
-De igen.-felelte elpirulva
-És egyszer sem szóltál rám?-kérdeztem felvont szemöldökkel
-Élveztem.-vont vállat
-Hm.Nem kellett volna attól tartanom,hogy messzire megyek el.-nevettem fel
-Engem nem zavart a dolog.Te hidegültél el tőlem azután az este után.
Jól emlékeztem arra az estére,amiről beszélt.Akkor is táncolásból jöttünk haza közel hajnali 3-kor.Mezítláb sétált mellettem a kezében a szandáljával és otthon csak bedőlt az ágyamban a piros fehér pöttyös ruhájában,mire rámásztam és lesmároltam,miközben elkezdtem vetkőztetni.Akkor jöttem rá,hogy hibát követek el,amikor a teste középpontját csókolgattam.
-Nem akartalak kihasználni.-feleltem zavartan és kikötöttem magam
-Életem legszebb éjszakája volt.-mondta mosolyogva,majd kiszállt és besietett a házba

 

Oldal: Élet a halál után 14./1.
Ichigo and Rukia fanfiction - © 2008 - 2024 - ichigoandrukia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat