Ichigo and Rukia fanfiction

Üdvözöllek látogató!Egy IchiRuki oldalra tévedtél.Ha gondolod nézz körbe ezen az egyszerű honlapon,melyen a fanficeim publikálom. :)


6.fejezet

Kikerülök az egyik bajból és fejest ugrok a másikba.
 

- Mi történt?
 

- A műtét alatt komplikációk léptek fel. - mondja apám
 

- Hol van?
 

A választ alig hallom, de a lábam már visz is arra. Berontok a szobájába.
 

- Rukia!
 

Ő fekszik mindenféle kábellel körülvéve és egy hatalmas géppel.
 

- Szia - feleli halkan.
 

- Miért nem szóltál? Írhattál volna, vagy ha felveszed a telefont…  - elhallgatok, nincs jól.
Vért vesz a gép, infúzióra kötötték és lélegeztető gép segít neki levegőt venni.

 

Ő csak kinéz az ablakon. Leülök mellé.
 

- Nem számítottam rá, hogy lesz valami. Most hagy békén kérlek.
 

- Nem mehetek el. Meg kell beszélnünk a dolgokat, ne légy ilyen.
 

Megnézem a kórlapját.
 

- Azt hagyd békén! - próbál kiabálni
 

- Csak segíteni akarok. - rögtön látom, hogy egy észre nem vett betegség miatt léptek fel komplikációk. Túl sok vért kapott a szervezet és zavarok léptek fel. Alul megjegyzésben megnevezik a betegséget. Megtört szív. Vágok egy furcsa fejet, mire Rukia megpróbálja kivenni a kezemből.
 

A megtört szív-betegség, stresszre kialakuló pszichés betegség, fizikai tünetekkel. Magas vérnyomással és szívzsugorodással.


- Ez az én hibám? - kérdezem
 

- Menj ki. Semmi jogod itt lenni. Menj a gyereked anyjához. - feleli szemrehányóan
 

- Ott vagyok.
 

- Hisana csak az én gyerekem. Te csak egy semmirekellő spermadonor voltál.
 

- Rukia ne légy ilyen ellenséges, nem vagy abban az állapotban.
 

Elmesélem neki, hogy mi volt Sennával, de cseppet sem érdekli. Továbbra is csak el akar küldeni. Végül elmegyek.
 

- Hozzá ne merj érni a lányomhoz - közli rám sem nézve.
 

De hazamegyek és csak azért is megbabusgatom a kishölgyet. Szegény nagyon fáradtnak tűnik, így bealszik már a kanapén a kezemben. Fél órán át simogatom, majd én is elalszom.
 

Apám kelt fel reggel. Azóta nem beszéltünk, hogy elküldött.
 

- Megeteted? - kérdezi
 

- Igen.
 

Elkészítem gondosan a tápszert és beültetem a majdnem 5 hónapos picit az ölembe.
Óvatosan a szájába adom a cumit. Apám leül mellém.

 

- Sajnálom a múltkorit. - mondja a faterom.
 

- Én is. Nem tettem ugyan semmit, de azért sajnálom.
 

- Gyere haza, Rukia is itt van egy ideje.
 

- Mikor jött haza?
 

- Úgy egy hete rosszul lett odaát és áthozták. Azt hitték szívinfarktus, de nem az volt.
 

Odaát? Tehát tud a Lelkek Világáról? Rákérdezek, és nem tagadja, 1 órán át beszélünk erről. Végig tudott mindent. Mikor befejezzük a beszélgetést átmegyek Hisanával Ru- hoz.
 

- Szia! - kösznök neki.
 

- Hát te meg mit keresel itt? - majd meglátja Hisanát a karomban- Mondtam, hogy kerüld el! !
 

- Rukia nyugi. Gondoltam behozom hozzád.

 

Már kevesebb volt a gép. A kezébe adom Hisanát és megnyugszik.
 

- Szép ez a ruha rajta.
 

- Nem rég vettem. - mosolygok- Sokat gondoltam rátok az elmúlt időben.
 

Ez a téma hidegen hagyja így felhozom a műtétet. Holnap fogják megismételni.
Ebédig ott maradunk, majd elalszik, így hazamegyünk mi is pihenni.

 

Sennával találkozok a folyosón, de rá sem köszönök. Viszont Rukia orvosát megállítom, és megérdeklődöm, mire számíthatunk.
 

- Hát, ha őszinte akarok lenni, akkor jó esélyei vannak. Most kapok néhány gyógyszert, vettünk tőle vért, mert nagyon, tényleg nagyon sok vér volt benne. Kb. a duplája, mint egy normális embernek. Fájdalomcsillapítóval és nyugtatóval próbáljuk enyhíteni a- khm- lelki bajt.


- És mi várható a műtéten? - kérdezem
 

- Felnyitom a mellét alul, kivesszük a daganatot, majd kap egy implantátumot a helyére. A daganat szerencsére pont jó helyen van, így nem kell levágni az egészet. Mázlija volt.
 

Megköszöntem és barátian elbúcsúztunk. Délután hazaugrottam és pillanatok alatt összepakoltam a lyukban és hazaköltöztem. Este elaltattam a kislányom és bementem az anyjához.
 

- Szia- köszönt
 

- Szia- mosolyogtam
 

- Hogy vagy?
 

- Jobban köszönöm. Hisana alszik?
 

- Persze.
 

Elkezdtünk beszélni semleges dolgokról, végül arra lettünk figyelmesek, hogy este 11 óra és a kórház teljesen kihalt. Mindenki aludt.
 

- Talán mennem kéne. - mondom
 

- Várj. Légy szíves tegyél meg nekem valamit.
 

- Mit? - kérdezem mosolyogva tőle
 

- Feküdj le velem. - közli határozottan.
 

- Mi van? - kérdezem meglepve


- Szexeljünk. - ismétli
 

- Hát öö- vakargatom a tarkóm- Nem hiszem, hogy jó ötlet. Holnap műtenek.
 

- Tudom. - kinéz az ablakon- Ichigó kérlek vigyázz Hisanára, ha valami baj töténik.
 

- Ne mondj ilyen butaságokat, minden rendben lesz. - megfogom a kezét
 

- Ma bejött az orvosom, csökkentek az esélyeim.
 

Szóhoz sem jutok, ő sem mond semmit. Óvatosan megölelem.
 

- Akkor voltam a legboldogabb, amikor azt mutattad, hogy szeretsz, ezt csak, akkor tetted ha csináltuk. Ezért kérlek, hogy feküdj le velem.


Megcsókoltam lágyan és finoman simogattam. Megpróbáltam életem legfinomabb szexét, vagyis inkább szeretkezését nyújtani.
 

Félre raktam azt a kezét, amin az infúziós tű van bekötve. Óvatosan hátra döntöttem, levettem róla a ruhát és végig puszilgattam a testét. Aztán megint megcsókoltam és próbáltam őt ellazítani. Nem vártam tőle semmit, ő mégis megölelt és próbált engem is felizgatni.
 

- Biztos, hogy ezt akarod? - kérdeztem
 

- Igen. - azonnal jött a válasz, így finoman beléhatoltam, mire ő felnyögött.
 

Bármilyen óvatosan csináltam a hülye ágy folyamatosan mozgott. Egy idő után azonban átadtam magam a szenvedélynek és nem foglalkoztam vele. Teljesen elfelejtettem mindent, ami körülöttünk volt, csak Rukia és én számítottam.
 

- Szeretlek- mondtam neki
 

Ő meglepődött és én is. Tényleg én mondtam volna?
 

- Én is szeretlek. - felelte és megölelt
 

Egész éjszaka szeretkeztünk, tökéletes volt. Hajnalban azonban elaludt a karjaimban, én pedig jobbnak láttam elmenni mielőtt megkezdődik a vizit. Felöltöztem, majd rá is ráadtam a hálóinget, meg a bugyit és adtam neki egy puszit.
 

- Minden rendben lesz- suttogtam a fülébe
 

- Tudom- kinyitotta a szemét és rám mosolygott - Szia.
 

- Szia- mosolyogtam vissza.


7. fejezet

Hazamentem és kidőltem. El is aludtam kicsit, Hisana sírására keltem 9- kor. Kipattantam és sietve elkészülődtem. Hisanát Yuzu megetette és fel is öltöztette. Egy nagyon édes szürke kis ruha volt rajta egy fekete harisnyával és egy fekete kis kardigánnal. Mintha már igazi nagylány lenne.

 

Ráadtam a kis szürke textil babacipőjét és a kabátját. Rukia minden színből vásárolt egy kis cipőt, akkor még hülyeségnek tartottam, de rájöttem, hogy ő csak igényes kishölgyet akart nevelni belőle. A biztonság kedvéért kapott egy sapkát is és beraktam a babakocsiba, majd elindultunk.
 

A kórházban mindenki megbámult és sajnálkozva nézett. Ezt utálom a legjobban a világon. Bámulnak és kibeszélnek „suttogva”.
 

Rukia már aludt, nem soká kezdik a műtétet. Renji és Byakuya is bent volt nála, elégé meglepett.
 

- Sziasztok. - köszöntem halkan
 

- Szevasz- válaszolt Renji- Szevasz kishölgy, milyen csinos vagy ma. - simogatta meg Hisanát. - Tiszta anyja, ahogy növöget.
 

Tehát ő is észrevette. Tényleg az szemén kívül mindenben rá hasonlít. Hisana a plüss nyusziját ölelgette és mozgolódott. Byakuya kivette és a kicsi rögtön odabújt hozzá a nyuszi fülét rágva.
Leültem melléjük és néztem, ahogy Rukia mélyen alszik. Kicsit néha dumáltunk Renjivel, Byakuya pedig megvetően nézett rám.

 

Rukiát elvitték, mi pedig helyet foglaltunk a műtő várószobájában. Igazából kényelmes volt, de baromi unalmas 3 óra után. Renji elvitte Hisanát játszani kicsit a játszó szobába egy emelettel lejjebb.
 

- És hogy vagy Byakuya? - kérdeztem megtörve a kínos csendet
 

- Nem támogatom, hogy akár a közelébe is legyél Rukiának. - mondja rám sem nézve
 

- Még mindig itt tartasz? - csattanok fel
 

- Ami megtörtént az megtörtént, felesleges róla beszélnünk.
 

- Kurosaki Ichigo te csak egy aljanép vagy a mi családunkhoz képest. Még a nevedre se veheted a gyereket.
 

- Szerintem ehhez pedig semmi közöd. - felelem bátran.
 

Ez a csávó kész. Oké, hogy Hisana Kuchiki néven van bejegyezve, de attól még az én gyerekem marad.
 

Hasonló párbeszédet folytatunk, vagyis inkább oltogatásokat úgy egy órán át.
Végül Rukia orvosa kijön és közli, hogy a műtét remekül sikerül. Minden rendben, most pihennie kell, de holnap már látogatható is lesz.

 

Mindhárman megnyugodtunk, majd hazamentünk.  Byakuya visszament a Lelkek Világába, de holnap ismét eljön délután. Renji inkább hazajött hozzánk.
Szinte rögtön befoglalta az ágyam. Én leraktam a játszó szőnyegre a kicsit és leültem az íróasztalhoz.

 

- És, hogy lehetsz ekkora farok? - kérdezi
 

- Mire gondolsz?
 

- Az új kölyködre.
 

- Tévedés volt.
 

- Átbasztak? - röhög fel
 

- Kicsit. - mosolygok
 

- Csak te lehetsz ilyen nyomorék. Rukia tudja?
 

- Igen.
 

- Nem mondott semmit?
 

- Nem nagyon érdekelte a dolog.
 

- Furcsa, 3 hétig olyan volt, mint akit megöltek, aztán szarik rád.
 

- Tegnap már nem. Kifejezetten boldog volt. - visszagondolok az este történtekre. - Ja az. - teszem hozzá mosolyogva
 

Renji gyanakodva néz rám.
 

- Mi történt? - kérdezi
 

- Semmi különös. - ismer már egy ideje, az évek során gyakorlatilag legjobb barátok lettünk.
 

- Tehát megint lefeküdtetek. Mindkettőtök menthetetlen. Döntsetek már végre.
 

- Pont te mondod? Folyton csak kullogsz utána meg más nők után.
 

- De én legalább nem ejtek teherbe senkit. - felhúzza az egyik szemöldökét- Tudtommal. - nevet
 

- Annyira azért nem rossz apának lenni. Este felkelni elég kegyetlen, de Hisana jó baba. Nézd csak meg, most is elvan magába. - mutatok rá a gyerekre, aki egy kis csörgővel játszik már vagy 20 perce.
 

- Igazából, ha a helyedben lennék, elvenném Rukiát és megtennék mindent, hogy boldog legyen. Ennyit megérdemel, ha már elrontottad az életét.
 

- Nem rontottam el, csak megváltoztattam. Őt állítólag nem zavarja és imádja a picit.
 

- Az elején pedig nagyon ki volt bukva. Majdnem ki is tagadták.
 

- Mi? Tényleg? - na ez új
 

- Aha, de Byakuya mindent megtett megint. Épp, hogy megúszta, csak úgy maradhatott családtag, ha Hisana is Kuchiki lesz.
 

- Rukia azt mondta, hogy eszébe se jutott utánam nevezni.
 

- Ez nem teljesen igaz.
 

- Miért van az, hogy te többet tudsz, mint én? - fakadok ki
 

- Mert egy segg vagy és nem figyeltél rá.
 

Későre járt, így lepihentünk. Renji elfoglalt egy matracot a földön.
Reggel a kórházban Rukia már ébren volt. Igazán éber volt, ahhoz képest. Saját felelősségre haza is akart menni.

 

Szadizta egy kicsit a lányunkat, majd leültünk beszélgetni arról, hogy mit mondott neki az orvos.

Egy hét múlva, amikor kiengedték teljesen egészségesen egyértelmű volt, hogy hozzánk jön haza.
Egyik este gondoltam egyet és felkeltettem.

 

Bökdösni kezdtem.
 

- Rukia, fent vagy? - suttogtam
 

- Hm. . . mi van? - kérdezte kómásan
 

- Nem tudok aludni. Van kedved sétálni?
 

- Hülye vagy. - fejére húzta a takarót, én lehúztam.
 

- Kérlek.
 

- Nem akarok, amúgy is kivigyázna Hisanára? Hagyjál aludni.
 

- Apám még fent van, nézz valami meccset. Gyere már.
 

- Tényleg nincs kedvem. - mormogta
 

- Ígérem nem tart majd soká, csak úgy kimennék.
 

- Na jó.
 

Kómásan kimászott az ágyból és lekapta a hálóingjét. Nem kerülte el a figyelmem, hogy tökéletesen láthatatlan a műtéti heg. Mintha semmi sem történt volna. Mire észbe kaptam már kész volt.
 

- Öltözz már.
 

Felkaptam egy gatyót és egy pólót. Majd lent felveszem a kabátom.
 

Szóltam apámnak, hogy kimegyünk, mire ő rám kacsintott és sok sikert kívánt.
Melegen felöltöztünk és kimentünk ebbe a csípős novemberbe.

 

Kézen fogtam őt és elindultam Urahara felé. Nem akartam bemenni, csak arra járhatóbb az út.
 

- Nem akarok sétálni, menjünk vissza. - közölte morcin egy idő után.
 

- Gyere, csak egy kört megyünk.
 

Este 11 is elmúlt már, amikor megálltam egy nagy fa alatt a folyón lévő híd közelébe.
 

- Rukia
 

- Mi van? - kérdezte durcin
 

- Leszel a feleségem? - letérdeltem és elővettem a zsebemből a dobozt, amiben a nyuszis gyűrű volt.
 

- Te- Tessék? - kérdezett vissza meglepődve
 

- Leszel a feleségem? - kérdeztem újra- Lehetőleg még ma válaszolj, mert idefagyok. - nevetek
 

- Igen- feleli elpirulva
 

Az ujjára húzom a gyűrűt, mely egy nyuszit formál, ami átöleli az ujját.
 

Ő nézegeti és megcsókol. Ebben a percben csodálatos hópihék kezdenek szállingózni, de én csak csókolom őt és örülök, hogy álmaim nője megbocsájtotta a hibáim.

THE END

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 26
Tegnapi: 20
Heti: 57
Havi: 358
Össz.: 34 039

Látogatottság növelés
Oldal: A baba 6.-7.
Ichigo and Rukia fanfiction - © 2008 - 2024 - ichigoandrukia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »