Ichigo and Rukia fanfiction

Üdvözöllek látogató!Egy IchiRuki oldalra tévedtél.Ha gondolod nézz körbe ezen az egyszerű honlapon,melyen a fanficeim publikálom. :)

Fél év telt el azóta,hogy Rukia itt hagyott és én egyszer se mentem utána.Közeledett a karácsony,s rögtön utána a szülinapja is.Egyedül ebből vettem észre,hogy már fél év eltelt.
Amikor tehettem dolgoztam.Igyekeztem nélkülözhetetlenné tenni magam,ami lassan,de biztosan sikerült is.
Néha,két prezentáció készítés közben leugrottam találkozni a barátaimmal,akik folyton aggódó pillanásokkal méregettek,főleg Orihime.Amikor szakítottunk Rukiával őszintén kétségbeesett,mivel az 5 éves fia keresztszülei voltunk.Kaptam is furcsa kérdéseket Jin szájából.Ő meg amiatt aggódótt,hogy az anyukájáék is szétmennek.Nem volt már annyira kicsi,felfogta a dolgok súlyát.

 

Épp egy ilyen baráti találkozóra siettem,amikor megláttam Bent a zebrán átsétálni.Úgy meglepett,hogy megálltam és bámultam.Ő rögtön kiszúrt,intett,majd elfordult a másik utca felé,így folytattam utam a kedvenc pizzázónk felé.
-Sziasztok.
Én érkeztem utolsóként,mint mindig.
-Már megint a munka?-kérdezte Ishida

 

-Kicsit elhúzódott.
-Ideje lenne leállnod.-mondta a hátam mögül egy hang,így megfordultam és szinte kiégette szemem a lángoló hajzuhatag
-Hát te?-kérdeztem
-Gondoltam megnézem mi van veled.Újabban szarsz a fejünkre.
-Nem volt időm.

 

-Nem hiányzik mellőled valaki?-kérdezte
-Ki?
-Szinte fel se tűnt neked,hogy elment már fél éve.

 

Megértettem az utalását és sajna mindenki más is.
-Rég láttuk már Kuchiki-chant.-mondta Hime
-Ő lépett le.Ez nem az én gondom.-védekeztem

 

-Talán utána mehettél volna.
Valami ütőset akartam válaszolni.Valami olyat,ami után befogják majd.

 

-Nem volt olyan fontos számomra.
Mindenki meglepődött,kivéve Renjit.Ő elvigyorodott.
-Mégis 6 évig majd megvesztél érte.Arról nem is beszélve,hogy 5 évig madarat lehetett volna fogatni veled,olyan szerelmes voltál.
Igaza volt.Csak azt nem sejtette,hogy máig szerelmes voltam belé.Bármit tett,vagy mondott ő volt álmaim nője.

 

-Voltam.-mondtam és belekortyoltam a szakémba-Aztán megcsalt az a szajha.
Szerettem,de megvetettem a tetteiért.Egyszerre utáltam és voltam szerelmes belé.
Szerencsére témát váltotak,én pedig ismét álmatlan éjszaka elé néztem.Ha felhozták,folyton ezen rágódtam utána.

Otthon egy levél várt a lábtörlőmön.A 1. osztag hadnagyának az aláírása volt rajta.Felkaptam és olvasni kezdtem.
Lépéseket hallottam a hátam mögül.
-Te hoztad?
-Igen.-felelte Renji

 

-Miért kéne iskolába járnom?
-Mindenkinek kötelező,ha halálisten ereje van.Csak eddig nem jutottál eszükbe,de így is mázlid van,csak egy év.
-Mi a faszt kezdjek 1 évig ott?-háborodtam fel
-Ez a kötelességed.Heti 1 nap.Kibírod.
-Mi lesz a munkámmal?
-Mi lesz az életeddel?Mi van a magányos estéiddel,vagy esetleg már nem magányos?Megváltoztál.Ami régen fontos volt neked,már nem érdekel.
-Dolgozó ember lettem.
-És miért cserébe?Oda a családi életed,a házasságod,a házad úszik a koszban!Még gyereked sincs!
-Fogd be!Nekem jó így!
-Ne hazudj magadnak.

 

Hiába próbáltam eltitkolni Renji rögtön észrevette.

 

Felsóhajtottam.

 

-Annyira szeretem őt Renji.

 

-A munkád vagy őt szereted jobban?
-Őt.

 

-Akkor miért nem mentél utána?
-Mit mondhattam volna neki?Másba volt szerelmes.
-Tudod Ichigo te egy kibaszott nagy marha vagy.
-Mi van vele meg Bennel?
-Tudtommal a kapcsolatuk csupán baráti.Ben még mindig Monával van.Mona megint terhes.
-Na és Rukia?
-Ő sokat dolgozik.
-Szóval szingli?
-Már ha lehet ilyet mondani egy feleségre.

 

Az ujjamra néztem.Hiába szakítottunk a gyűrűm mindennap rajtam volt.Csupán ebbe bírtam kapaszkodni,hogy igaznak érezzem a múltat.
-Sose veszed le.-mondta
Amióta Rukiát elvettem normálisan, család és barátok előtt még fürdéskor se váltam meg tőle.Büszkén viseltem,hisz ez volt a szemmel látható jele annak,hogy hozzám tartozik,hogy ő Mrs.Kurosaki.....a feleségem....életem szerelme.
-Utána megyek.-mondtam
-Arra semmi szükség.Holnap találkoztok az első sulis napodon.
-Mert?

 

-Majd meglátod.-mondta nevetve,majd elment

Izgatottan vártam a másnapot.Alig tudtam lehunyni a szemem,de szerencsére gyosan reggel lett és én,mint kis diák mehettem is a halálisten képzőbe.

 

Az évnyitón nem nagyon találtam a helyem.Fogalmam sem volt hova kéne mennem,így megvártam,míg vége és Ben tud velem beszélni.
Rögtön kiszúrt,amint lejött a színpadról.
-A végzős osztály termét megmutatom,gyere.-mondta,amint oda ért

Az egész iskola olyan volt,mint egy kórház.Szárnyak,folyósok,lezárt részek.Csoda,hogy az udvart megtaláltam.

A teremben leültem a 2. padba.Kicsi volt,alig 12 személyes.Csak túl akartam lenni a dolgon,hogy aztán megkereshessem Rukiát.
Egy őszülő pasi kiosztotta a könyveket és az órarendet,miután beszivárgot pár taknyos diák.
Nem voltunk sokan.Max. 9-en,így könnyen összeismerkedünk és együtt mentünk az első óra helyszínére.Mágia gyakorlat volt.Majd azt követte az edzés,végül egy pici teremben kötöttünk ki tanár nélkül.
Csak néztünk ki a fejükből és vártuk a csodát,ami 20 perc késéssel meg is érkezett.Egy kiscsaj jött be farmerban meg kapucnis szürke pulcsiban,aminek a kapucniján két fekete maci fül volt.Röhejes volt,főleg,hogy fel is vette.Aztán megfordult a táblánál és teljesen ledöbbentem.Rukia volt az.Láthatóan őt is megleptem.
-Bocs,hogy késtem.Megbeszélésen voltam.-mondta és levette a kapucnit
-Beírom.-mondta egy lány komor arccal,maj egyszerre nevetett fel az osztály,kivéve engem
-Idén mit tanulunk?-kérdezte egy srác,nyílván már ismerték egymást
Rukia leült a székére és játszott a krétával.
-Embertant és idén tényleg tanulni fogunk.Ez a saját tárgyam.

 

-Tavaly ő helyetesített nálunk 1 hónapig.A neve Kuchiki Rukia.Egy hadnagy.
-Ismerem.-mondtam a padtársamnak,aki meglepődve nézett rám
-Honnan?
Nem mondhattam,hogy a feleségem.
-Csak ismerem.Már találkoztunk.
-Várd meg,amíg megfordul és ír a táblára.Az maga a Kánaán.Várj el is intézem.-jelenkezett,de nem várta meg míg felszólítja-Tanárnő,hogy írják az 1. osztag kapitányának a nevét?
Rukia felírta a táblára és a szűk farmernak hála a feneke formásabb volt,mint valaha.
-Micsoda kerek fenék.
-Igen.-mondtam és bevillan egy kép,amikor otthon a hütőben kotorászik lehajolva,aztán rám vigyorog két jégkrémmel
-Szívesen meghúznám.-kezdet idegesíteni ez a Keigo2.
-Állj le.-próbáltam nem beverni a képét,mert Rukiáról így beszél,de nagyon nehezen ment
-Jó,bocs haver.-mondta kissé beijedve-Azért kíváncsi lennék ki az a marha,aki hagyta elmenni.
-Mi?-kaptam fel a fejem
-Tavaly egyszer elmesélte,hogy azért tanít,mert szétment a férjével.Peónia pedig rákérdezett.
-Mi történt?-kérdeztem
-Azt mondta,hogy hazudott,mire a férje elküldte.
-Szóval a pasit hibáztatja?
-Nem.Elég szomorú történet,de erről azt a csajt kédezd.Ő kérdezett rá.

Még a szünetben kifaggattam.Peónia pedig könybe lábadt szemmel mesélte el.
-Rukia azt mesélte,hogy volt egy férje,akinek hazudott elég sokat.Aztán egy nap lebukott és a férje elküldte.Ő összepakolt és eljött,de egészen biztos,hogy még mindig kötödik hozzá.
-Ezt miből veszed?-kérdeztem és beleharapam a szendvicsembe
-Csak nézd meg a jobb kezét.
-Hordja a gyűrűt?
-Mindennap.Pedig már jó 6-7 hónapja külön váltak.

 

-Nem mesélt valamit a férjéről?
-De.Azt mondta őrült jóképű és,hogy bármelyik nőt megkaphatja,szóval nem aggódik a boldogsága miatt.Miért érdekel enyire?Csak nem..?-kuncogott
-Egyszeűen csak nem bízom benne.Kétes alaknak tűnik.-hazudtam
-Efelől ne aggódj.-tette a mellkasomra a kezét -Ő remek tanár és jó ember is.-Felmosolygott rám,majd végig simított a mellkasomon
Oldalra néztem,mert zavarba hozott és akkor megláttam Rukiát,ahogy minket néz.Az arcáról nem tudtam leolvasni semmit,aztán pedig csak bement a terembe.
Dupla embertanunk volt,így követtem és valami ürüggyel,ami végül egy igazolás volt ,oda mentem hozzá,majd a gyűrűs kezemmel az orra alá dugtam.
Láttam,ahogy meglepődik,amikor észrevette.Nem nézett fel rám,ez szokása volt,ha szomorú volt.Mindig attól tartott,hogy elsírja magát.
Csak remélni tudtam,hogy megértette az utalásom.

 

-Hogy vannak Kamilláék?-kérdezte Peónia,az egyetlen lány az osztályomból pár perccel később
-Jól.Kammillának tegnap lett meg élete első háziállata.-mondta mosolyogva Rukia
-Ki az a Kamilla?-kérdeztem a padtársam
-A lánya.
Hideg zuhanyként ért a hír és hirtelen elöntött a méreg.

 

-Van egy gyereked?-kérdeztem kissé túl hangosan
-Kettő van.-mondta Rukia és úgy csinált mintha ez nem jelentene semmit
Nem léptem tovább a dolgon.Csakis ezen járt az agyam.

Óra után odamentem hozzá.Az asztala elé álltam és vártam,hogy felnézzen rám.
-Mondjad.
-Sose mondtad.
-Mit mondhattam volna?
-Ichigo van két kölyköm vagy van két gyerekem valakitől.Bármi,de ezt tudnom kellett volna.
-Min változtatott volna?
-Hová tetted őket,amíg velem laktál?
-Figyelj,ez már úgysem számít.
-Igazad van.Ideje lenne beadni a válópert.
Kicsit kinyílt a szája a félelemtől.Őrülten vonzó volt.Aztán lehajtotta a fejét és becsukta a szemét.
-Add,ha szeretnéd.
-Hát be is fogom.Nem hittem volna,hogy ekkora hazug lotyó vagy.
Nem válaszolt,így mérgemben kirobogtam és leléptem,majd a munkámba temetkeztem otthon.

A következő hét szombatján a haragom nem csillapodott,de,amikor Peónia mágiatanon beült mellém eléggé meglepett.
-Hogy van a feleséged?
-A mim?-pislogtam nagyokat,aztán rájöttem,amikor a kezemre nézett,hogy a gyűrű miatt kérdi-Jól,kösz.
-Nem haragszik,mert itt vagy?
-Biztosan bántja,de annyira nem érdekel igazából.
-Mióta vagytok együtt?
-Lassan 6 éve...lenne.-tettem mellé sóhajtva
Kikerekedett a szeme.
-Ne haragudj.-mondta
-Semmi baj.
Csendben ültünk,majd a szokásos padtársam a hátam mögül rám kiabált.
-Baszd meg,mondj már róla valamit,arra vár.

 

Mérgesen hátra fordultam.
-Nem akarok beszélni róla.-mondtam,majd újabb csendes percek után Peónia szólalt meg halkan,hogy ne zavarja az órát
-Szeretted?
-Szeretem.
-Akkor miért nem beszéled meg vele?
-Mert másba szerelmes meg amúgy is rengeteget hazudott.
-Hazudott vagy csak eltitkolt valamit?
-Mindkettő.
-Milyen nő?
-Különleges.
-Miben hazudott?
-A volt férjével volt,illetve van viszonya.
-Ez szomorú.Elhagyott?
-Elküldtem.
-Van gyereketek?
-Nincs,nem akartunk.
-Hm.-mondta és felállt,hogy a 77. mágiát alkalmazza
Utáltam ezt a tantárgyat.Nem tudtam a lélekerőm összpontosítni.Egyszerűen nem ment.


Az elkövetkezendő hetekben éjjel-nappal dolgoztam,hogy aztán szombaton iskolába járhassak.Minden tanítási napokon csupán tanultunk.Elkellett ismernem,hogy tényleg jó tanár volt Rukia és a haragom is csökkent az idő múlásával.

 

Aztán egy nap kinyílt a terem ajtó az óra közepén.
-Anyu.-jött be egy kislány és én rögtön tudtam ki ő
A loknis haját leszámítva nagyon hasonlítottak.
Rukia amint meglátta összeroppantotta a kezében lévő bögrét és minden tiszta kávé lett.
-A francba Kamilla,ha ez így megy tovább elfoglak küldeni rohadt apáca zárdába.-morogta és lenyalogatta a kezéről a kávét
-Bocsi.-mondta a lánya és leült az első padsorba
-Azt hittem már megbeszéltük,hogy hagyd szerencsétleneket.
-De hát gyengék.-mondta Kamilla
Rukia a fejét fogta,majd visszasétált a táblához és befejezte,amit leakart írni.

Szünetben hazavitte a lányát,majd kis késéssel visszaért a 2. óránkra.Persze a padtársam nem bírta ki.Rákérdezett,hogy mi van a kislánnyal.
-A lányom szabad idejében azzal van elfoglalva,hogy felrúgjon mindenkit.
-Vagyis pont olyan,mint te.-csúszott ki a számon kicsit hangosabban,mire mindenki rám nézett
-Ez már a 3. hely ahonnan kicsapják.Igazi kis szemétláda és nem,egyáltalán nem hasonlít rám Ichigo.-mondta,majd hozzám baszta a könyvet,pont fejbe vágott
-Pedig egyértelműen neveltetés hiánya van.-szóltam be a fájó orrom markolászva
Rukia vállat vont.
-Tényleg nincs,aki megnevelje.De hát az ember nem lehet egyszerre kocsmában meg a gyerekeivel.-mondta majd felírt egy újabb dátumot a táblára
Kérdőn néztem az osztálytársamra,aki mindent tudott róla.
-Amióta szétment a 2. férjével kicsit alkoholista.-mondta halkan
Szóval én a munkába,ő pedig a piába menekült.

 

Erről a következő héten meg is bizonyosodhattam,mivel másnaposan jött be.Átaludta az első órát,majd a 2.-on pedig hátra dőlt és nézte a plafont,amíg Ben be nem jött.
-Kérlek vidd haza.-mondta nekem Ben
-Miért én?
-Mert te vagy az egyetlen,akivel haza is menne.
-Gyere,te anyák gyöngye.-mondtam ironikusan

-Gyakran leiszod magad?-kérdeztem bő 10 perc séta után

 

-Gyakran beleszólsz mások dolgába?
-Hol laksz?
-Innen hazatalálok.
-Fogd be.Ben megkért,hogy kísérjelek hazáig.Szóval hol laksz?
Előkereste a kulcsait,majd mentünk még két háztömbnyit.Egy társaság ház kapuján ment be.Én követtem és a lakása ajtajáig kísértem.
Ott felém fordult.
-Szeretnél bejönni?-kérdezte halkan
Nagy volt a kísértés,hogy beszóljak,de nem tettem,nem tudom miért nem.
-Igen.

 

Egy tágas nappaliba nyílt az ajtó.A kislánya az asztalnál ült,mellette pedig egy fiú sétálgatott.
-Sziasztok.-köszönt nekik,mire ők megörültek és felé rohantak,majd a lábánál megölelték
Rukia mindkettejük fejét megsimogatta,majd elindult a konyhába.
Körbe néztem amennyire csak bírtam.Rendes tiszta lakás volt.
-Köszönöm,hogy itt voltál.Ezt neked hoztam.Üdvözlöm a családod.-mondta Rukia valakinek,majd az a valaki előlépett a fal mögül
Nyilván egy dada volt.
-Holnap jövök.Sziasztok.-mondta a dada és elment
-Kérsz valamit?-kérdezte a konyhából Rukia
-Csak egy kávét.-feleltem és bementem
Minden szép volt és tiszta. Ahhoz képest,hogy két kicsi gyerek lakott itt meg se látszott.
Amikor beléptem a konyhába a gyerekek engem figyeltek az asztaltól.
-Ő itt Ichigo,egy ismerősöm.A lányom már ismered.A fiam neve Jin.Na most hess,írjátok meg a házit.-mondta nevetve
Pár percig csendbe voltam,csak a kávét köszöntem meg.Ő is leült velem szembe és kortyolgatta a sajátját.
-Takarítónőd van?-kérdeztem
-Csak két törpemunkásom.
Elmosolyodtam,mire ő is.A hütőn észre vettem egy hűtőmágnest,amit még én hoztam neki egy üzleti útról.
-Hogy megy a munka?-kérdezte a kávéját kavargatva
-Jól.Lassan előléptetnek alvezérré.
-Gratulálok.Mivel fog ez járni?
-Kicsit többet fogok dolgozni és elköltözök Amerikába.
Az Amerika szónál majdnem megfulladt.
-Szóval elmész.-mondta

 

-El.Neked hogy megy a munka?
-Jól.-mondta aztán valószínűleg eszébe jutott,hogy hogy jött be ma-Majdnem jól.
-Megállod a helyed hadnagyként?
-Alkapitány vagyok.Ezért köteleztek,hogy tartsak órákat.
-Gratulálok.Mikor léptetek elő?
-Amikor Ukitake kapitány tüdőgyulladást kapott és 3 hónapig otthon betegeskedett.
-Gondolom büszke rád a bátyád.
Megrázta a fejét.

 

-Nem szereti az élet vitelem.-mondta és felállt,majd elment,így követtem
Egy folyosón ment végig,majd egy ajtónál állt meg.
-Kész?-kérdezte a fiát
-Már rég.
-Meg is nézhetem?
Jin felmutatta a füzetét messziről.
-Ma itthon leszel este?
-Miért?
-Megnézhetnénk az oroszlános mesét.
A fia kérlelve nézett rá.
-Sajnos dolgoznom kell.-mondta Rukia és átment Kamilla szobájába,de én maradtam Jinnél
-Gyakran elmegy?-kérdeztem
-Minden harmad nap.Néha tényleg dolgozni.
-Szóval te...
-Igen.Tudom,hogy anyám iszik,de akkor is az anyám.
Meglepett,hogy mennyire képben van a dolgokkal.
-Persze ne értsd félre.Nem rossz anya.Nagyon próbálja titkolni,de rágon át is érezni az alkohol szagot.
-Na és a párja?-kiakartam deríteni,hogy van-e valakije
-Ez az ő hibája.Ha nem hagyta volna el anyát,most nem mászkálna el.Amíg vele minden rendben volt Byakuya bácsi is elégedett volt.Jó volt az kis nyugottság a Ben bácsis dolog után.
-Rukia elmondta nektek,hogy mi történt?
-Hisz az anyánk,magyarázattal tartozik.Bár nem vol túl nagy magyarázkodás,csak közölte,hogy beleszeretett másba.
-Na és Ben?
-Ő csak áldozat volt.
Szóval inkább magára vállalta.
-És szereted Ben bácsit?
-Igen.
-Gyakran jön ide?
-Két naponta.Renjivel,de csak Ben alszik itt.
A gyermeki őszinteség.Most már legalább biztos lehettem benne,hogy továbbra is viszonyuk van.
Rukia után mentem.Kamilla hozzábújva ült az ölében.Meghitt pillanat volt,nem akartam megzavarni őket.
-Szeretlek.-mondta Rukia
-Én is anya.

 

-Itthon...
-Nem.-vágott a kislánya szavába
-Kár.
-Sajnálom.

 

-Ichigo hasonlít a férjedre mama.
-Mert ő a férjem.-mondta és hátra tűrte egy hajtincsét,ami kislányos mozdulat volt tőle,főleg,hogy bele is pirult
-Szerinted szeretni fog minket annyira,mint Ben bácsi?
-Sajnos nem lesz ideje megismerni titeket.Elfog menni.

 

-Hova?
-Nagyon messzire.
-Szomorú vagy?-kérdezte Kamilla
-Igen.
-Miatta?
-Igen.
-Vele mehetnél.
Rukia ingatta a fejét.
-Ez nem így működik.
-Akkor beszélhetnél erről Ben bácsival.
-Nem szeretnék és azt szeretném hogy te se beszélj vele.
-Miért?
-Mert Ichigo szeretne elválni tőlem és nem akarom hallgatni Ben okoskodását.
-Mármint hogy elválni?
-Úgy,mint Bentől én annak idején.
-Mi vagyunk a baj anya?
-Ne beszélj butaságokat.-mondta neki Rukia és homlokon puszilta
A szívem legmélyén titokban engem is meghatott ez a kis jelenet.Nem is akartam tovább zavarni őket.

Este 10 volt már,amikor Rukia eljött otthonról.Direkt bevártam és követtem.Az iskola felé indult.Negyed óra alatt ott volt,a lépcső tetején Ben várta.
-Késtél.
-Nem tudott elaludni Huan.
-Monát is nehéz volt lekoptatni.
Kettesben szorosan egymás mellett mentek a sulitól jobbra.Nem ismertem azt a helyet.
-Mizu Ichigoval?
-Mizu Monával?
-Szar.Komolyan az éltet,hogy kurvázok.Nem hittem volna,hogy ennyire lesüllyedek.
-Ichigo elmegy Amerikába.
Ben átkarolta és magához húzta.
-Sajnálom,de legalább lesz okod leinni magad.
-Nem akarok inni.Megyek dolgozni,miután hazavittelek.

 

-Szóval ma megint egyedül itatom az egereket.

 

-Gyerekeim vannak.
-Nekem is,bár nem mind az enyém.
-De én legalább akarok jobb szülő lenni.
Egy kocsmába tértek le,bementek,alig fél órát vártam és Ben segg részegen jött ki kézen fogva a feleségemmel.Csendben mentek,Rukia az ajtóig bevitte,majd elment.Rögtön tudtam,hogy a 13. osztaghoz megy,csak hogy aztán elfordult jobbra és bement egy épületbe.Naná,hogy követtem.Valami gyűlés szerű volt.Az ajtóból lesekedtem.

 

Körbe ültek.
-Nos,kezded Rukia?-fordult felé egy pasi
Rukia a kezeit bámulta,miközben birizgálta a körmét.Viszonylag halkan beszélt,de azért még értetem.
-Tegnap összekoccantam a férjemmel,aztán elmentem és úgy leittam magam,hogy hajnalban a volt férjem mellett keltem.Nem bírt hazacipelni.Ma pedig megtudtam,hogy a férjem elköltözik és soha többé nem fogom látni.Szomorú vagyok és minden gondolatom a szaké körül forog.
-Próbáltál már vele beszélni?
-Nálunk volt délután.Próbáltam kedves lenni vele,mégis elrohant.
-Talán jobb is,hogy elmegy.Elfelejtheted.
Rukia elhúzta a száját,majd egy másik ember kezdett beszélni az alkohol problémájáról.
Örültem neki,hogy eljár valahova,ahol kibeszélheti ezt magából.

 

 

 

Szokványos vasárnapra ébredtem otthon.Felkeltem és kicsoszogtam a konyhába kávéért,majd leültem a gép elé,ahol a heti posta várt.Egy levél Urahara által volt címezve.Rögtön átolvastam.Teljesen levoltam döbbenve.Valami szar tisztítás programra kellett mennem.A tököm tele volt a Lelkek Világával.
Mérgesen elkezdtem a prezentációmon dolgozni,de sosem csináltam szarabbat.Ideges voltam és nem tudtam gondolkodni.Privát oldalt nyitottam a böngészőmben és rákerestem kedvenc pornómra.Fél év alatt remekül alkalmazkodtam a szükségleteim magányos kielégítésére.

Szinte végeztem,amikor megszólalt a csengő.Próbáltam figyelmen kívül hagyni,de folyamatosan csengettek.Felálltam és álló répával trappoltam el a kurva telefonig.
-Igen?
-Szia Ichigo.-Glória volt az

 

Amióta kirabolt és eltűnt nem beszéltem vele.

 

-Mit akarsz?
-Beszélhetnénk?
-Csak ha nem rabolsz ki.
-Kérlek.
Felsóhajtottam.
-Gyere.
Kulturált emberré formáltam magam.Gyakran jártam múzeumba,színházba,társaságba is.A házi munka mégse feküdt nekem.Egy mosogatást se tudtam elvégezni.Ezt ő is szóvá tette.
-Jesszus itt meg mi történt?-kérdezte
-Elfoglalt vagyok.
-Mióta vagy egyedül?
-Fél éve.
Megállt és hátra fordult.Végig mért,majd megállt a szeme a mellettem lévő falon.Én is oda pillanottam.Az esküvői fotónk képe volt fent.

 

-Tudja,hogy velem is jártál?-kérdezte,de már a nappali felé sétált nekem háttal

 

-Tudja.
-Azt is,hogy milyen szenvedélyes éjszakáink voltak?
-Nem,de ő se köti a múltját az orromra.
-Szóval rájöttél,hogy kölkei vannak.
-Igen.
-Azt is tudod már kitől?
-Azért jöttél,hogy befeketítsd?
-Nem,csak beszélgetni szeretnék.Szóval mesélt róluk?
-Te gondolom tudsz valamit.
-Csak annyit,hogy a megboldogult hadnagya volt az apjuk.
-De hát ő...
Glória bólintott.
-Szóval a rokonaim...
Tisztában voltam vele,hogy Kaien apám testvére.Szóval a gyerekei értelem szerűen a rokonaim.Már el is terveztem gondolatban,hogy kifaggatom Ganjuékat.
Glória elkezdte kigombolni az ingjét.
-Mit csinálsz?
-Gondoltam magányos lehetsz.
-Köszönöm,de nem akarok veled lenni és most sajna mennünk kell.

A peremvidéken a Shiba család kapujánál álltam.Megakartam fogalmazni,hogy pontosan mit akarok,de sehogy se ment és végül csak bementem.Kukaku fogadott.Nem kertelem rögtön rákérdeztem.
-Kövess.-mondta szomorúan és csendesen sétáltunk el a pincéig,majd ott egy lezárt szobába mentünk be.Kukaku lámpát oltott és akkor rögtön meértettem,hogy miért vitt oda.Kaien szobája volt egyszer régen.
-Nézz körbe nyugodtan.Ha kérdésed van még,akkor fent leszek.
Becsukta maga után az ajtót,így magamra maradtam a halott nagybátyám emlékeivel.
Először az éjjeli szekrénybe néztem be.Már az első fiókban találtam 3 képet.Az elsőn Rukia mosolygott rám kék kimonóban és feltűzött hajjal.Rettenetesen fiatal volt.Tényleg nagyon gyermeki arc vonásai voltak,de ezek ellenére is gyönyörű volt.
A második képen Kaien és egy nő szerepelt.Nyílván a felesége,mert mindketten esküvői kimonóban voltak.

 

A harmadik kép a tesóiról volt.
A második fiókban egy koton volt csak.Nem akartam belegondolni,de sajna akaratom ellenére is sikerült elképzelnem,ahogy Kaien Rukiával szeretkezik az ágyon,amin épp ültem.
Felnéztem és rögtön megpillantottam egy a/4-es képet,amin 4-en vannak együtt.Kamilláék alig lehettek 2-3 hetesek.Őszinte boldogság sugárzott mindkettejük arcáról.

Hiába kutattam nem találtam más újdonságot,ezért megkerestem Kukakut.
-Mire vagy kíváncsi?
-A képekből ítélve szerették egymást.

 

-Amikor a bátyám elvette a feleségét még nagyon szerették egymást,aztán Miyako képtelen volt gyereket szülni és gyorsan eltávolodtak.Rukiát ekkor ismerte meg Kaien és rögtön beleszeretett.Mindig azt mondta,hogy első látásra beleszeretett.
-Elhagyta a feleségét?
-Nem.Titokban csinálta a dolgokat,senkit nem akart megbántani.Rukia persze jó családból származó volt,ezért mindig visszautasította.
-Akkor hogy a francba van két gyerekük?
-Miyako megtudta,hogy a bátyám másba szerelmes.Sárkány lett és emiatt Kaien egyre távolabb került tőle.Egy nap elmentek ide a közelbe edzeni Rukiával.Akkor is errefelé laktunk.Elfáradtak,megpihentek itt.Kaien minden mozdulatából érződött,hogy szerelmes.Megmutatta neki a házat,aztán a szobájában kiderült,hogy sok bennük a közös.Este elmentek,Kaien nem jött haza.Másnap Rukia már a barátnője volt.
-Na és a felesége?
-Hallgatott,rájött,hogy baj van.Próbálta helyre tenni a dolgokat,de Kaien kivett egy szolgálati lakást és elköltözött.
-Gyakran voltak szeretői?
-Rukia volt egész életében az egyetlen.
-Problémáink vannak.
-Mi a baj?
Őszinte akartam vele lenni.
-Az,hogy nem beszél erről nekem.
-Fiatal volt még.Megbocsájtható.
-De van két gyerekük,akikről most hallottam először.
-Nehéz időszak volt mindenkinek.
-Nekem is volt nehéz időszakom,mégis beszélek róla neki.
-Kérdezted már róla?
-Hát nagyjából.Konkrétan még nem.
-A fel nem tett kérdésre nem kaphatsz választ.
Apám jutott eszembe.Ugyan ezt mondta fél éve.
-Tudod Rukia elég becsületes.Halmozza a hülye döntéseket,de ettől eltekintve jó anya.Az unokatestvéreim tisztában vannak a gyökereikkel,a szokásainkkal és sokat látogatnak.
-Mi a helyzet Kaien feleségének a családjával?
-Nem beszélünk.
-Rukia se beszél velük?
-Miyako teljes szívéből gyűlölte őt.Rukia fiatal volt,fele annyi idős,mint Kaien.Nemes,gyönyörű és erejében teljes.A fénykorát élte és ezzel Miyako is tisztában volt,akárcsak Kaien.Nem véletlenül fogta meg Rukia személyisége első látásra.
-Hm.-mondtam
-Remélem nem azon gondolkodsz,hogy elválsz kölyök.Apád lefejezne,ha megtudná,hogy erre bátorítalak.
-Ha ilyen kibaszott nagy szerelem volt az övék miért lépett tovább?
-Ichigo elfelejted a lényeget.A bátyám halott.2 pici gyereket hagyott magára egy olyan nővel,aki akkor gyakorlatilag vele halt.Természetes,hogy tovább akar lépni.Bár,hogy őszinte legyek én őszintén örülök neki,hogy te vagy a férje.
-Mert?
-Úgy veszem észre,hogy szeret téged nagyon.Jó hatással vagy a piciny családjára.Amióta veled van együtt kezd olyan lenni,mint régen.
Elmosolyodtam.
-Megyek,mert vár a munka.-mondtam
-Meglátogatod őket azért?

 

-Nem.Úgyis találkoztunk tegnap.

Hazamentem.Nyugodtan és boldogan.Már nem zavart,hogy a feleségemnek volt két gyereke a nagybátyámtól.Az se érdekelt,hogy csak egy szerető volt.Valami miatt eltudtam képzelni miért döntött Kaien úgy,ahogy.A helyébe én is felszedtem volna.

Hétfőn reggel szokásosan keltem.Elmentem a kocsimmal dolgozni és örömmel vettem tudomásul,hogy az irodám ajtaján a nevem alatt alvezér volt.Büszke voltam magamra,pedig szívem mélyén sejtettem,hogy valami baj lesz a Lelkek Világa hétvégi levele miatt.Bármit eltudtam képzelni,akár azt is,hogy azt követelik majd,hogy mondjak fel.

Szombat reggel az osztályterem előtt álltam.Mágiatanunk lett volna.Elmélet.Mégis Rukia ült bent.Nem értettem a helyzetet,de azért leültem a helyemre.

 

-Rukia.-szólt neki Peónia
-Hm?-kérdezte és tovább lapozott az újságban
-Mi az a megtisztítás?
Rukia rögtön ránézett.
-Levelet kaptál?-kérdezte komolyan
-Igen.
-Sajnálom.-mondta,majd sóhajtott-A megtisztítás a lidércek világába való betörést és írtást jelenti.Évente egyszer a halálistenek egy nagyobb csoportja átmegy és amennyit tud kiírt.Nem akarlak beijeszteni,de akit odaküldenek azt koporsóban hozzák haza vagy félholtan.
-De ezt meg honnan tudod?Nem is biztos,hogy...-kezdte Peónia kétségbeesetten
-Renji ott hagyta el a csípőcsontja felét.Ben elvesztette a fél lábát.A kapitányom szilánkosra törte a bokáját,azóta jár kicsit sántán.Yamamoto főkapitány ott szerezte a legtöbb sebhelyet.Én még nem voltam,mert amikor elakartak küldeni hálleluja terhes lettem.Viszont az apjuk elment és bele is halt.Akárcsak a felesége.-mondta és szívecskéket rajzolt a kréta porba az asztalon
-Kaien ebbe halt bele?-kérdeztem,mire ő rám nézett és bólintott
-Egy ilyen tisztításnál egy lidérc átszökött,ha minden igaz.Kaien feleségét küldték ki,de ő és a csapata is meghalt.Ezután az a barom úgy döntött,hogy elmegy és megbosszulja.
-Te meg elengeded.-mondta velem átlóban egy osztálytársam,aki alig beszél mindig
-Mit mondhattam volna?A felesége volt.-mondta és elfújta a szívecskéket
-Mondjuk héj,van két gyereked.Lehetőleg igyekezz kerülni a bajt,hogy fel neveld őket.-mondta gúnyosan Peónia
-Összevesztünk rajta,de végül is én nem voltam senkije,hogy megmondjam mit tegyen.
-A szerelme voltál.-mondtam,mire ő megrázta a fejét és végre nem támasztotta tovább az állát a kezével
-Nanao hadnagy ma a kapitánya miatt nem lehet itt.Azt üzeni,hogy vágjátok be az eddig tanultakat,következő órán kikérdezi.
Lezártnak tekintette a témát,mégis siker élménynek tudtam be,hisz kérdeztem róla és elmesélte.Újabb dolgot tudtam meg a múltjáról.Amit mondott a tisztításról viszont aggasztott és úgy döntöttem titkolom előtte,hogy elmegyek.

Aznap a második embertan órám termébe nyitottam be,amikor megpillantottam a feleségem egy másik férfi karjaiban.Először teljesen ledöbbentem.Szóhoz se jutottam.
-Héj!-kiabáltam,mire a pasi elengedte az asztalon ülő Rukiát
Mérgesen robogtam feléjük.A csávó csak vigyorgott.
-Most ez komoly?1 órát nem bírsz ki más pasi nélkül?Legalább annyi lehetne benned,hogy nem enyelegsz másokkal,amíg itt vagyok!-estem neki Rukiának
Ő keresztbe fonta a karjait a mellkasa előtt és mérgesen nézett rám.
-Először is,ez nem enyelgés,csak ölelés.Másodszor is mi közöd hozzá,hogy mi csinálok?Nem tartozom neked magyarázattal!
-Hóhóóó és ismét egy tipikus Rukiás válasz.Belehalnál,ha nem lennél egy szajha?!-kérdeztem és a csávóra böktem bizonyítékul
-És te abba,ha nem szólnál bele az életembe?
Nyílt az ajtó,hátra fordulam.Peónia lépett be.Mire visszafordultam a pasi már nem volt ott,csak Rukia mérges tekintete.
-Menj haza.-mondta halkan
-Ne aggódj,egy percig sem vagyok hajlandó egy levegőt szívni veled.-mondtam és ott hagytam a francba

Hazamentem a nyugodt otthonomba.Ahol nem zavart soha semmi,mégis...a kép,amint az a férfi öleli magához a feleségem teljesen beleégett a retinámba.

Szerdán a főnököm közölte,hogy 1 hónap múlva szeretne Amerikába küldeni,hogy vezessem az ottani irodát.Remek kilépési lehetőség volt és rögtön belementem,hisz még mindig nem volt,aki visszatartson.

Szombaton helyettesítés volt kiírva a legtöbb órára.
-Hát ez kurva jó...-mondtam
Lassan itt a vizsga időszak és alig volt megtartva órám.
-Szia.-szólított meg Peónia
-Szia.
-Nincs kedved kávézni?-kérdezte mosolyogva
Rámosolyogtam.
-Egy ideje szerettem volna beszélni veled.
-Miről?-kérdezte meglepődve
-Észre vettem,hogy újabban sokat vagy a közelembe.-kezdtem,erre ő elpirult-Nagyon kedves tőled,de nem lenne érelme szorosabbra kötni a kapcsolatunk ugyanis elmegyek.
-Hova?-kérdezte megdöbbenve
-Amerikába költözöm.Soha többé nem láthatnánk egymást.

 

-Azt hittem a feleséged az indok.-mondta és a mellkasomra tette a kezét,majd arcon puszilt
-Tőle is elszakadok.-mondtam

 

-De a megtisztításra jössz?Félek,nem akarok egyedül menni.
-Honnan tudtad meg?-kérdeztem meglepődve
-A bennfentesek tudják kik lesznek a társaik.
-Ne aggódj,majd vigyázok rád.-mondtam,majd rámosolyogtam
-Gyere menjünk órára.-mondta mosolyogva
Örültem,hogy nem bántottam meg,de beszéltem vele erről.

Az óra,amit egyáltalán nem vártam megdöbbenést okozott.Rukia nem volt bent .A férfi,aki a múltkor szorosan magához ölelte fogadott minket a terembe mosolyogva.
-Sajnálom,de én nem értek az emberekhez,sőt semmi itt tanulthoz,de szívesen beszélgetek veletek.
Gyűlöltem ezt az alakot,mert boldog volt.Boldog,mert megkaphatta Rukiát.Egyértelmű,hogy ez dobta fel.
-Mi a helyzet Rukiával?-kérdezte a padtársam,aki folyton kifejti,hogy mennyire megbaszná
-Pár napja beteg a fia.Ma reggel kórházba került.-mondta
-Akkor nem kéne a barátnőd mellett lenned?-kérdeztem mérgesen
Haragudtam az egész világra.Az se érdekelt,hogy erre a mondatra mindenki rám bámult.Rukia pasija csak felnevetett,majd összekulcsolta a kezét az asztalon.
-Rukia a húgom.-mondta és én köpni-nyelni nem tudtam
-De akkor a múltkor...-kezdtem az értetlenkedést,de közbe szólt

 

-Vigasztaltam,mert szomorú volt az unokaöcsém miatt.
-Úristen,de hülye vagyok...-mondtam és az egyik tenyerembe temettem a fejem
Szóval Rukia pasija,igazából a bátyja....te jó ég.Egy fasz vagyok!
-Gyere.-mondta nekem és kiment a teremből
A teraszra követtem.Rágyújtott.
-A nevem Meng.A Kuchiki család egyetlen hanlinja vagyok.
Hűha egy hanlin.
-Sose beszélt rólad.
-Rólad viszont annál inkább.Sokat tudok rólad.
-Miket mesélt?
-Tudom,hogy te loptad el a legjobb barátomtól,ahogy azt is,hogy részegen feleségül vetted.Tisztában vagyok vele,hogy ki vagy és,hogy ki az apád.A kis húgom nem érti,de én teljesen megértem a helyzeted.Feleségül vetted a nagybátyád nőjét tudtodon kívül és most ezen rágódsz.Fején találtam a szöget?
A korlátra támaszkodtam.
-Nem értem miért nem beszél a múltjáról.
-Úgyse változhat semmi.
-De.Őszinte lehetne hozzám.Megismerném úgy igazából.
-Ez csak kifogás te is tudod.
Hallgattam.
-Az zavar,hogy nem tudod ki iránt mit érez.Ugye?
-Az is.Mármint tudom,hogy összejár Bennel,hisz vele csalt meg,de mi van ha igazából Kaienba szerelmes?Érted mire akarok kilyukadni?
Újabb cigire gyújtott.
-A húgom rettenetesen szerelmes volt Kaienba.Istenem,hogy tiltottuk tőle Byakuyával.Jóban és rosszban mellette volt.Évekig.Egészen addig,amíg meg nem halt Kaien felesége.Elmesélte neked mi történt akkor?
-Csak nagyjából.
-Kaien azt mondta neki,hogy:ő a feleségem,te csak a szeretőm.Szószerint ezt.Rukia akkor végképp kiszeretett belőle .Az utolsó szavai is durvák voltak Kaienhez.
-Mit mondott?
-Azt,hogy megérdemled a halált.Aztán hozzám költözött.Azt hittem,hogy rettenetesen fog viselkedni,hisz olyan fiatal volt.Előre féltem,hogy majd fűvel-fával lefekszik,de nem így lett.Tisztességes lány volt.Nem járt el sehova,nem csinált semmi megbotránkoztatót.Pár évvel később a szülinapján bulit rendeztem.Ben ott ismerte meg.Rögtön beleszeretett.Hónapokig udvarolt neki,aztán egy nap nálunk ebédelt.Mondott valami viccet,mire Rukia elkezdett nagyon nevetni.Ebéd után sétálni mentek és rá 1 hónapra összeházasodtak.Én a mai napig úgy gondolom,hogy összeilletek,de nem voltak elég szerelmesek.
-Mégis viszonya van vele.
-Hülye vagy.-mondta és kifújta a füstöt
Na egy nagy irodalmi alaktól ezt nem vártam volna.
-Mi baja az unokaöcsédnek?
-Tüdőgyulladás.
-Nem kéne modernebb technikával ellátni?
-Pont emiatt hívtalak ki.Rukia megkért,hogy beszéljek veled.Segítened kell eljuttni Dr.Ovuhoz az Emberek Világába.
-Ha most indulunk 6 körül ott lehetünk.-mondtam
-Várjuk meg az óra végét.

A kocsimba ültünk 4-en.Bő 2 órája utaztunk Dr.Ovuhoz Tokió északi felébe.Rukia mellettem ült,letört volt.Az utcát figyelte.Egy percig sem nézett rám.A fia mögöttem aludt.Meng,a bátyja pedig olvasott valamit.
-Szép autó.-mondta Rukia
-Köszönöm.
-Mikor indulsz Amerikába?-kérdezte maga elé bámulva
-Kb. 1 hónap.Van még pár elintézni valóm.
-Micsoda?-kérdezte és rám nézett,mire én rá,de csak egy pillanatra
-Eladom a lakást,illetve elmegyek végre ügyvédhez.
Tudtam,hogy félre érti.Egyszerűen éreztem,hogy azt fogja hinni,hogy a válás miatt akarok ügyvédhez menni.Pedig,ha tudná...ha tudná mennyire szeretem őt.

A kórházban ott kellett hagyni Jint.Meng mindenképp haza akarta zavarni Rukiát aludni.Nem engedett és végül a testvéri szerepét kihasználva sikerült célt érnie.Így kettesben mentünk haza.Az első 20-30 percben olyan szomorú volt,hogy csak csendben törölgette a könnyeit.Hiába nem volt a fiam,átéreztem,hogy mit él át.Én is rettenetesen aggódtam érte.
A combjára tettem a tenyerem és finoman megszorítottam .Ő a tenyerem alá csúsztatta a kezét,ezért megfogtam,de továbbra is az ölében tartottam.
-Minden rendben lesz.-mondtam
-Mikor érünk Uraharához?
-Nem megyünk hozzá.Elférsz nálam is.
-Jó.
Titokban örültem a beleegyezésének.

A házunk előtti parkolóban kisegítettem.A kezemet nyújtottam,amit elfogadott,de mielőtt elengedhettem volna hozzám bújt,így a karjaimba zártam és a hátát simogattam.
-Menjünk.-mondtam,mert kibaszott hideg volt és rajta nem volt csak egy vékony kabát

A lakásomon szinte rögtön ágyba bújtunk.Nem volt komolyabb ellenvetés,hogy velem aludjon,így befeküdt a szokásos helyére és én átöleltem,mint mindig.
-Minden oké?-kérdeztem,mert fél óra elteltével se aludt
-Csak aggódom.
-Felesleges jó kezekben van.Ráadásul ott a bátyád is.
Hátra fordult és rám nézett.
-Most nem Jinről beszéltem.Tudom,hogy vigyáz rá a bátyám.
-Akkor?...Óh.
Az éjjeli szekrényemen heverő levélre pillantott és tudtam,hogy rájött.
-Miért nem mondtad el?
-És te?Te sokkal komolyabb dolgokat titkoltál.
-De én nem készülök a vesztembe rohanni.-mondta és hanyatt feküdt
-Attól félsz,hogy egyedül maradsz?
-Nem.Attól félek,hogy elveszítelek.
-Már elveszíte..
-Végleg.Tudod,hogy többé nem láthatlak,hogy nem leszel boldog...hogy nem kezdesz új életet Amerikában.
Nem válaszoltam rögtön.Kiakartam próbálni apám tanácsát.
-Mond,szereted Kaient?
-Nem.-válaszolta habozás nélkül
-Miért?
-Megölte az iránta érzett szerelmem.
-Azzal,hogy azt mondta te csak a szeretője voltál?

 

-Meng mondta el?
-Igen.

 

-Előtte se volt minden rendben köztünk.
-Kukaku azt mondta remek volt a kapcsolatotok.
-Csak a családja előtt.Miután megszülettek a gyerekek eltávolodtunk.
-Mert?
-Még korai volt a babavállalás.Úgy éreztem,hogy elvették a szabadságom.Kaien pedig azt akarta,hogy adjam fel a munkám és neveljem fel a gyerekeket.Amikor komolyabb problémáink lettek ő összemelegedett Miyakoval.Én pedig megkaptam,hogy csak szerető vagyok.
-Fogalma sem volt róla,hogy mekkora mázlista volt veled.-mondtam és rá mosolyogtam
-Mindenesetre azért örülök,hogy van két gyerekem tőle.
-Szóval nem csinálnád vissza?
-Nem tudom.Lehet másképp csinálnék mindent akkor.
-Mire gondolsz?
-Lehet,hogy megkértem volna,hogy váljon el vagy,hogy beletörődés helyett kiharcoltam volna,hogy ne menjen el.De az is lehet,hogy egyszerűen csak nem lettem volna a szeretője.
Megfogtam a kezét a pocakján.
-És te?Mit csinálnál másképp ha tehetnéd?
-Egész életemben csak azt bántam,hogy Glóriával lefeküdtem.
-Te lefeküdtél Glóriával?-kapta fel a fejét
-Sajnálom.
-Idióta.-mondta és visszatette a fejét a párnára
-Rukia.
-Igen?
-Te sose csaltál meg ugye?-kérdeztem,mire ő felém fordult és a szemembe nézett
-Nem,de nem voltam őszinte se.
Az arcát finoman cirógatni kezdtem.
-Miért nem mondtad el ezt fél éve?
-Nem hallgattál meg.Folyton csak a meló járt a fejedben.
-Hibáztam.
-Én is.Ichigo.
-Igen?
-Pontosan mikor repülsz el?
-Január 2.
-Értem.-szomorúan csengett a hangja,ezért megfogtam a derekánál,felém fordítottam és megcsókoltam
Rögtön visszacsókolt.
-Csak egy szavadba kerül és nem megyek.
-Kérlek.-mondta és megcsókolt
Azt hiszem utoljára akkor csókolt meg ilyen szeretettel,amikor elvettem feleségül.
Az arcánál simogattam a csók végeztével és a reakcióját figyeltem.
-Azt szeretném,hogy váltsd valóra az álmaid.
-Szeretnék elutazni.-mondtam
-Tudom és őszintén remélem,hogy megtalálod,amit keresel.
-Mit csinálsz karácsonykor?-kérdeztem
-A gyerekeimmel leszek.Valószínűleg egész nap alszunk.És te?
-Nekem nincs programom,mondjuk apám áthívott.
-Bár nem túl izgalmas program,de ha szeretnél hozzánk is átjöhetsz.
-Igazából szeretnék.-ismertem be,mire ő meglepődött
-Nem zavar,hogy a gyerekekkel kell lenned?
Megráztam a fejem.
-Örömmel vagyok veletek.

Másnap már hajnalba elindultunk a kórházhoz.A lépcsőházból kilépve a ház pletykás nénije fogadott minket.
-Óh Rukiácska,hát visszajöttél?-kérdezte,de rögtön mindenféle hülye történettel fárasztott minket-Szóval kibékültetek?Igazán ráfért már Ichigora.Úgy elhagyta magát...persze volt az a kislány,aki itt volt párszor...de olyan fiatal még.-mondta elgondolkodóan
Rukia nem rendezett jelenetet,oldalról rám pillantott csupán.
Válaszolni se hagyott minket ez a nyanya,csak mondta a magáét.Szerencsére 5 perc után elment,mert a kutyája várta.
Mivel nem kérdezett rá,de elszontyolodott gondoltam felhozom a témát.
-Figyelj...
-Nem érdekel.Örülök,hogy tovább léptél.-mondta és kibámult az ablakon
-Ő csak egy kollégnő.Néha feljött dolgozni...
-Dolgozni?Esetleg megdolgozni?
-Nem.Tényleg csak a munkával foglalkoztunk.
-Oké.
-Nem tudom miért vagy kibukva,tulajdonképpen te is kavarhattál másokkal.Kitudja mit művelsz a hátam mögött.
-Ezt te sem gondolod komolyan.
-Végülis sokszor átvágtál már.
-Ha nem dolgoztál volna folyton én sem keresem máshol a boldogságot.
-Ha támogattál volna most nem itt tartanánk.
-Ezt hogy érted?
-Lett volna kedvem a házas élethez,ha nem vagy ilyen.Csak annyi kellett volna,hogy támogass és cserébe én is boldoggá tettelek volna.
-Úgy gondolom,hogy én támogattalak.

 

-Azzal,hogy a hátam mögött kibeszélsz?
-Nem beszéltelek volna ki,ha odafigyelsz rám és foglalkozol kicsit a kapcsolatunkkal.
Amikor jobbra néztem,hogy betudok-e fordulni észre vettem,hogy Rukia dobol az ujjaival az alkarján,miközben keresztbe fonta a mellénél.
-Félsz?-kérdeztem nyugodtabban

 

-Mitől?
-A fiad egészségügyi állapotától.
-Miért félnék?
A combjára tettem a kezem.
-Nem lesz semmi baj.-mondtam,miközben simogattam
-Ígéred?-kérdezte egy sóhajtás után
-Ígérem.Ahogy azt is,hogy több,mint egy éve nem feküdtem le senkivel.

 

-Tudom.A lakás állapotából ítélve nem járt ott nő.
-Sose csalnálak meg.
Közelebb hajolt hozzám és arcon puszilt.
-Én sem.

A kórházban csupa jó hírt kaptunk.A fia remekül volt,egy két hétig még antibiotikumos kezelést kapott,de már hazavihette.
Magához szorítva vitte a kocsiig,majd ott beült mellé hátra.Egész hazafelé úton beszélgettek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 




 

 

 

 

 

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 15
Tegnapi: 20
Heti: 46
Havi: 347
Össz.: 34 028

Látogatottság növelés
Oldal: Álmaim nője 4.
Ichigo and Rukia fanfiction - © 2008 - 2024 - ichigoandrukia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »