1.fejezet

Január 14.:A születés napom .Eddig minden szülinapom közül ez volt a legjobb. Ichigoval és a többiekkel elutaztunk Tokióba .A reggel viszont rémes volt,  Ichigo írt egy sms-t, hogy nem jöhet, nem engedi a felesége .Nagyon szomorú lettem és azonnal eldöntöttem,hogy én se megyek, de aztán kaptam egy e-mailt,hogy hazudott a feleségének és jön .Mint aki rúgót nyelt rohantam a szekrényhez kiválasztani a ruhám .A szemem azonnal megakadt egy világos farmeron,ami pont illet a sötétkék kabátomhoz,ezután kerestem mellé egy denevér ujjú pulóvert.Megnéztem magam a tükörbe és megállapítottam,hogy csinos,mégis télies.Gyorsan kifestetem a körmöm.Kiválasztottam egy táskát,mely remekül passzolt a fehér sálamhoz.Utoljára még gyorsan megigazítottam a sminkem és megállapítottam ,hogy talán kicsit túl sok a télies cucc rajtam,de amikor kiléptem az ajtón rögtön tudtam,hogy kellet volna még a kesztyű is .Közel volt az állomás így nem kellet annyira sietnem, de bemondták ,hogy a vonat 20-30 percet késik.Remek.A 20-30 percből 50 lett .Vacogva szálltam fel a vonatra ami nem volt könnyű a lefagyott lépcsőkön,de megláttam Őt és azonnal fölmelegedett a szívem, tudtam,hogy még nem érhetek hozzá.Nem azért mert a banda itt van ,ők már tudták csak ha a felesége egy ismerőse meglát akkor Ichigotól elperlik a lakást,a kocsit, a pénzt,beperelik testi sértésért és nemi erőszakért.Persze tudtam,hogy az utolsó kettő nem igaz .A felesége nem dolgozik csak otthon ül .Tipikus kitartott nőszemély.Senki nem kedveli,egyszerűen nem olyan mint mi.Csak egy évre mentem el és Ichigo ezalatt meg is házasodott.Most vannak együtt úgy 2 éve.Amikor visszajöttem hatalmasat csalódtam,azt hittem van valami különleges közöttünk.Azonban egy este leültünk megbeszélni és kiderült,hogy tényleg van,azóta tart a dolog.

Egész úton beszélgetünk és kiderült ,hogy Inoue és Ishida össze házasodnak.Őszintén szólva ideje volt.
A bandának azonban van 3 új tagja.Az egyik Sara,egy spanyol nő,aki Amerikából érkezett Japánba az utolsó itt élő rokonaihoz.Nagyon színes egyéniség,gyakorlatilag legjobb barátnők vagyunk. Chad és ő egy boltban ismerkedett meg.Gyakorlatilag szöges ellentétei egymásnak,de tudtommal nagyon boldogok.Ők már rég házasok és van egy kicsijük is,egy kislány,Carla.
A harmadik új tag,pedig nem más,mint Renji barátnője,Ayame.A 6. osztagban 3. tiszt.
Visszatérve az esküvőre,kicsit elszomorodtam, mert párt kell vinnem az esküvőre, mivel Ichigo ugye Erina párja lesz. Ichigo nyilván észre vette ,hogy szomorú vagyok egy picit mert átkarolta a derekam persze csak a kabát alatt .

Akkor vettem észre Erina legjobb barátnőjét velünk átlóba ,pont kiszúrhatott volna ha föl néz a plázás magazinból .Szívás .Se hol nem tudott elbújni a vonaton Ichigo ,mert minden hol 4-es ülés van és az emberek szeretnek szét terpeszkedni .Eszembe jutott a WC,gyorsan magammal rángattam Ichit míg a többiek figyelték mikor szál le . A WC kissé szűkös volt ezért összebújtunk,valahogy elcsattant egy puszi majd követte több is.Kicsit egymásba feletkeztünk ,csak arra figyeltünk föl,hogy Sara dörömböl az ajtón mert megérkeztünk.

 

                                    2. fejezet

-A Wc nem ilyenekre való.-nevetett,amikor előbújtunk-Siessetek leszállunk.
-A csaj leszállt?
-Az előző megállónál.
Visszamentünk a helyünkre és felöltöztünk,odakint szakadt a hó.
-Rukia hol a kesztyűd?-kérdezte aggódva Ichi
-Otthon maradt.
Felsóhajtott és felhúzta a kezemre a sajátját.Rámosolyogtam hálám jeléül,mivel tudtam,hogy felesleges ellenkeznem.
Kivételesen nem vacsorázni vittek,hiába volt hagyomány már.Európában és Amerikában is elhíresült duma színházba vittek,ahol persze lehetett vacsizni,de mégis az előadás volt a lényeg.
Amikor megérkeztünk egy kis színpadot láttunk és előtte sok-sok asztalt.Remek helyet kaptunk,mindent tisztán lehetett érteni.Isteni volt, még a kaja is és a végén az előadó,aki nagyon,de tényleg nagyon megnevetetett,odajött hozzám és boldog születésnapot kívánt egy torta kíséretében.Remek este volt.Ráadásul szuper ajándékokat kaptam.Volt köztük kézmelegítő,fehér és szőrös füllvédő,plüssnyuszi,füllbevaló és a legváratlanabb Ichigotól, egy gyűrű.
-De...-kezdtem volna neki
-Ígérem elválok tőle.-mondta mélyen a szemembe nézve.-Te ennél többet érdemelsz.-majd megcsókolt.
Szóhoz sem jutottam.Tehát elfog válni,csak miattam.Ezaz!
A többiek is csak lestek a meglepődöttségtől,majd amikor felhúzta Ichigo a gyűrűt Sara rögtön megakarta nézni és így a többiek is észbe kaptak.
Basszus,most tényleg megkérte a kezem!
Hazafelé mi mentünk hátul összebújva.
-De nem lesz ebből baj?
-Ne aggódj,nekem megéri.Amúgy ha gondolod este felmehetek hozzád.-rám nézett pajzán vigyorral
-Óh tényleg?-megálltam és megcsókoltam
-Óh tényleg.
-És mit tud az asszony,hol vagy?
-Dolgozni.
-De hát Ichigo az ügyvédek este nem dolgoznak.
-És?Én most fogok.
-Ha nem siettek lekéssük a vonatot.-kiabált hátra Renji
Hiába értünk 5 perccel korábban oda semmi nem jött.1 óra múlva se és egyre hidegebb volt.Végül úgy döntöttünk,hogy keresünk szállást.Újabb fél óra ment el,mire találtunk egyet,de legalább meleg volt és tiszta.Kifizettük a szobákat,majd mindenki elvonult,mivel már hajnali 1 is elmúlt.
Épp zuhanyoztam,amikor megéreztem,hogy valami,vagyis inkább valaki nekem nyomodik hátulról.
-Már vagy egy órája bent vagy.-súgta a fülembe
-Megfagytam odakint.
Ő megölelt és szorított.
-Szeretlek.-mondtam
-Én is szeretlek.Jaj Rukia,sose fogod megérteni,hogy mennyire bánom,amit tettem.Azt hittem örökre elveszítelek.
Megfordultam és megöleltem szorosan.
-Semmibaj,nem haragszom.Én is hibáztam,eltűntem szónélkül egy évre.
-Tényleg elhagyom,ígérem.
-Tudom,nyugi.De mi lesz ha tényleg feljelent?
Felsóhajtott.
-Rukia nem lesz könnyű válás.Viszont a mi kapcsolatunk semmiképp nem derülhet ki.
-Mi?
-Ha a bíró megtudja,akkor ő jár majd jobban.Ígérd meg,hogy senkinek nem mondod el a bandán kívül,jó?
Hú b*zdmeg!Már elmondtam pár embernek...
-Hát öhm,rendben.
-Hát öhm?-húzza fel az egyik szemöldökét.
-Én már elmondtam valakiknek.-lesütöm a szemem.
-Rukia,ugye nem az irodából?
Ja igen,még nem is említettem,Ichigo jobb keze vagyok az irodában,mint egy alfőnök.
-Csak 1-2 ember tudja nyugi.-köhintek és halkan mellé teszem-És a családod is..
-Oké,hogy folyton a családomnál lógsz és az irodában is imádnak,de ezt mégis......Rukia mond,hogy a büdös p*csába képzelted ezt?
-Egyszerűen rájöttek.Nyílvánosan flörtölsz velem,fogod meg a fenekem és még én vagyok a hibás?!
-Az más!!-kiabál rám.
-Fogd be,a te hibád!!Minek tartasz szeretőt,ha nem tudsz vele bánni?!
-Azt hittem nem vagy ennyire hülye!
Kiléptem mellőle és kimentem,elkezdtem öltözni,mire jött utánam törölközővel.
-Most meg mit csinálsz?Még neked áll feljebb?B*zdmeg,itt nem a te életedről van szó,értsd már meg.
Nem válaszolok,próbálom elrejteni a könnyeim.Az ajtóban,azért még odavetem:
-Ichigo,erre már nem lesz szükségem.-levettem a gyűrűt és leraktam a komódra,majd becsuktam az ajtót.
A többiek kint voltak és néztek,én pedig végig vonultam sírva és megtörve előttük.Páran próbáltak megállítani,de igazából fel se fogtam,mit mondanak.


                                     3. fejezet

Ichigo nem jött utánam.5 napja nem is hallottam felőle.Felhívtam a benti titkárnőt,Ayamét és szabadságot kértem.Elutaztam és most itt hűsölök Ibizán.
Tényleg olyan szuper,mint mondják,de folyton rágondolok.
Végül,amikor hazaérek rengeteg hívás van az üzenetrögzitömön,ami nem csoda,hisz szónélkül leléptem,ismét.
Meghallgatom.
-Rukia,szia!Sara vagyok.Hol vagy?Megbeszéltük,hogy talizunk.Kérlek hívj vissza.
-Szia,Orihime vagyok.Aggódunk érted,hol vagy?
-Szevasz,igazán felvehetnék a telefonod.Tudod arra van,hogy használd.Hívj vissza.Renji voltam.
-Szia.Ayame vagyok.Nézd tudom,hogy azt kérted ne szóljak senkinek,de a többiek hisztiznek.Nem sokáig tudom már titokba tartani,hogy hol vagy.Na és mesélj majd miylen volt.Hívj vissza!Szia!
Még egy rakat felesleges üzenet volt,de azoakt,csak kitöröltem.
Ichigo nem üzent,miért is nem lepödöm meg?
Másnap bemegyek az irodába,miután vagy 3 órán át készülődtem.Szuper szexin,szuper frissen és szinglin.Hiába van január vége én egy feszülös térdig érő fekete szoknyát vettem fel egy dekoltázsos fehér ingel és egy fekete blézerel,amit lazán felhajtotam a könyökömig.Kiegészítettem egy dögös táskával és egy órával,illetve egy magassarkúval.Hogy ne fázzak taxit hívtam és örömel láttam,hogy mindenki meglepődik,amikor bemegyek.A legtöbb férfi csorgatta a nyálát a mellemre,mely a pus up-nak köszönhetően remekül nézett ki.Aztán megjelent a férfi,akinek szólt.
Először meglepődött.
-Hát te?-nézett be az irodámba.
-Tudtommal itt dolgozok.-feleltem rá se nézve.
-Hát igen,csak izé..-megvakarta a tarkóját,mire felálltam,ő pedig végig nézhetett a mai szuper szexi szerkomón.
-Talán kirúgtál?
-Nem.
-Óh,pedig kifog!-és akkor megláttam a háta mögött Erinát,hibátlan szőke fürtjeivel és kis rózsaszín ruhájában.
-Szia Erina.
-Szia.Ichigo mehetnénk?
Ichigo utoljára rám nézett,majd a feleségére és csak elindult a lift felé.
-Képzeld Ichigo és én most megyünk család tervezés tanácsadásra.Kisbabát szeretnénk.Mivel nem voltál itt,nem halhattad a nagy hírt.
Lefagytam és tudtam,hogy ez egy utalás arra,hogy tudja,hogy viszonyunk volt.Márcsak a hanglejtéséből is egyértelmű volt.
-Hát gratulálok nektek!-feleltem
Amikor elmentek,tárcsáztam Sara számát és odahívtam rögtön Ayamével és Himével.
-Tehát gyereket akarnak?-kérdezem.
-Sajnálom,hogy így tudtad meg.-mondja Ayame,az asztalom sarkán ülve.
-Erina bejelentette 3 napja egy vacsora meghívás keretében.-egészítette ki Hime
-Értem.Na és Ichigo is?
-Hát nem volt feldobva.-mondta Ayame
-Rukia,nézd.-kezd bele Sara-Én nagyon szeretlek téged,de mond mégis mit vártál egy ilyen hülyegyerektől?Naiv voltál,amikor azt hitted,hogy ő komolyan vesz téged.Ichigot is szeretem persze,de lássuk be,hogy ő szörnyű ilyen téren.
Elgondolkodtam.
-Igazad van.Buta voltam,nagyon.
-Sajnálom.-mondja
-Te csak az igazat mondtad.-mosolygok rá
-Attól még hatalmas pofon volt az élettől,de most mesélj mi volt veled az elmúlt napokban.
Elmeséltem nekik,hogy milyen volt a kis kiruccanásom.

Másnap Ichigo bejött hozzám.
-Rukia,összeszednéd Mr.Thompson feljegyzéseit?
-Persze.
Amikor elfordultam,láttam a tükörből,hogy ő ismét végig mér,de egy egész estés sírás után,kócos hajjal,kopott körömmel,gáz ruhával nem hiszem,hogy csábító látványt nyújtottam.Bezzeg ő frissen vasalt pamut ingben volt,mint mindig az utobbi időben.
-Milyen volt a szabid?-kérdezte kibámulva az ablakon
-Remek.
-Hol voltál?-nézett rám
-Ibiza.
Meglepődött,nagyon.
-Megismerkedtél valakivel?
-Igen.-az Ibiza Organic koktélal elég szoros barátságot kötöttem;gondoltam magamban.
-Kedves veled?-kérdezte
-Persze,nagyon finom.-villantotam rá egy ezervattos mosolyt
-Rukia,mivan veled?Megváltoztál.
-Hát a pofám leszakad.Te csapsz be és én vagyok a hibás.-nevetek fel.-Szép.
-Nem ezt modntam,csakhogy kikeltél magadból.Hisztizel,úgy öltözködsz,mint egy k*rva és még a viselkedésed is nagyon arogáns.
Végig néztem magamon,farmer és valami szürke garbó,amit találtam a szekrényemben.Hm,tényleg milyen k*rvás!
-Nem érdekel mit gondolsz rólam.
-Már a lidércekkel se foglalkozol.Azt se tudod már miért küldtek át Karakurába,mi?
-Veled ellentétben én igenis odafigyelek ilyenekre és csak,hogy tudd,ebben a hónapban Renji és Ayame a lidérc soros.Azt a pár kis gyenge hollowot ők is simán elintézik.
-Nem akarod megbeszélni a dolgokat és végre normálisan viselkedni?
-Nem.Tessék.-nyújtom át a feljegyzéseket
-Köszi.
Amint kiment Ayame kukucskált be az ajtón.
-Héj,minden oké?-kérdezte
-Persze.-mosolygok rá
-Kávé,tea,süti,valami főtkaja?
-Nem,köszi.-aztán meglátom Erinát a frissen fodrászolt fejével és a tökéletesre vasalt szürke ruhájában.-Csak két üveg szakét kérnék.
Erre Ayame rögtön hátra néz,de már késő.Erina belép az ajtómon.
-Rukia,van egy perced?
Nyelek egyet.
-Mondjad.
-Lennél a lányunk keresztanyja?-kérdezi mézes-mázasan.
Hát így játszol,te szemétláda!Tarts közel az ellenségeid mi?
-Nem.-közlöm nyugodtan
-Mi?
-Mondom nem.
-Látom nem értetél.Nincs választásod.
-Figyelj Erina.-ülök le és hirtelen elborul az agyam,csak mondom és mondom,hiába bánom meg rögtön.-Engem te nem érdekelsz,tudom,hogy tudod,hogy Ichigoval viszonyom volt.És akkor mivan?Ha veled kéne élnem,szerintem én még fel is akasztanám magam.Kibírhatatlan vagy,mindenki utál téged,senki nem bírja elviselni a hisztijeid és basszus legszívesebben mindenki a vonat alá lökne,még a saját férjed is!Elég most már a rohadt utalgatásaidból és belőled meg végképp!Tűnj el az életemből!-és még mindig nem fogom be...-Ja és csak,hogy tudd.Ichigo imádott velem lenni,köztünk nem csak a kémia,de még a biológia is tökéletesen működött.Hallottam hírét,hogy veled nem ilyen szép minden.Ha érted mire gondolok.-veszem fel a győzelemi mosolyom és hátra dölök a székemben
-Befejezted?-kérdezi mosolyogva
-Igen.-válaszolom nyugodtan
-Akkor most pakold össze a cucaid és húzzál vissza a kocsi sorra,te kis k*rva.-közli nyugodtan mosolyogva,mintha csak azt mondaná,hogy milyen szép ma az idő.
-Örömmel.-válaszolom
Aztán felállok és meglátom,hogy a pici kis iroda,vagyis az a 7-8 ember minket bámul,köztük Ichigo is.Persze mindent hallottak.
Erina kivonult,mint egy hercegnő,majd Ichigo elküldte dolgozni az embereket és berontott hozzám.Lehúzza a rólót,hogy ne lássanak be.
-Rukia,ezt most miért kellett?
-Mert jól esett.-feleltem hátra nyújtozva a székemben,aztán felálltam,kerestem egy dobozt és bedobáltam a cuccaim.
-Nem rúglak ki.
-Tudom,felmondok.
-Nem teheted.Szükségem van rád,még akkor is ha ilyen makacs vagy és hisztis.
-Ichigo ez a különbség kettőnk között.Én bár makacs vagyok,de nem hisztis,mivel nem hisztizek neked folyton,hogy válassz közülünk.Te viszont nem vagy elég makacs ahoz,hogy elválj,csak hisztizel,hogy milyen szar az életed.Nekem erre nincs szükségem.Legyen szép életed!-indultam meg az ajtó felé
-Várj már.-elkapott es megcsókolt,de úgy,mint ahogy még soha.
-Ne menj el ,jó?
-Nem jó.
Elfordultam és beléptem az új életembe.

                                  4. fejezet

A Lelkek Világában minden remekül ment.Semmit nem kérdeztek és rögtön engedték,hogy maradjak.Még Ukitake kapitány is csak üdvözölt kíváncsiskodás helyett.A bátyám mintha örült is volna,hogy hazajöttem.
Utólag visszagondolva tökéletes kilépő volt.Hiába szeretem őt,nincs erre szükségem.
Egyik nap épp dúdolgatva vittem a papírokat az irodába,amikor Renjibe ütköztem.
-Áú...-mondtam és dörzsölgetem a fejem a padlón.-Héj,Renji?
-Bocsi Rukia.-felsegített-Pont téged kereslek.Hű,de jól nézel ki!-mondja
Hát igen,híztam picit és a színem is visszanyertem.Kevesebb stresz,a hosszú élet titka.
-Köszi,mondjad.-elindultam közbe az iroda felé,mire ő követett
-Vissza kell jönnöd az Emberek Világába.Nagyon fontos,jó?
-Dehogy megyek.-nevettem
-Ichigonak szüksége van rád.Tudom,hogy egy gyökér volt,de most muszáj jönnöd.
-Nem megyek.
-Ichigoéknak autóbalesete volt.
Leejtettem a papírokat.
-Mi?-kérdeztem,miközben felszedegettem őket.-Mi történt?
-Hazafelé mentek kocsival,amikor összeütköztek egy másik autóval.
-És Ichigonak lett baja?-kérdeztem aggódva
-Igen.
-Renji TÚL ÉLTE?
-Nyugi,igen.
-Erinát műtőték 8 órán át.Át szúrta a tüdejét a bordája.
-Induljunk!

A kórházban Ichi magánál volt,bevolt gipszelve a keze és a nyakára is tettek rögzítőt.
-Szia!-köszönt nekem
-Szia.Jobban vagy?
-Ne aggódj,semmi baj.Valami részeg belénk jött.
-Nagyon szarul nézel ki.-mosolygok rá és megsimizem az arcát.
-Őszintén szólva Erinát még nem láttád.Nagyon durva.Teljesen kifog kelni magából.
-Nagyon eltorzult?
-Nála csapodott be a másik kocsi.
-Hú...szegény.Miért nem figyeltél?
-Rukia csak egy pillanat volt az egész.Ment a rádióban valami hülye zene,aztán a következő percben már belénk is csapodott teljes erővel.
-Mi lesz Erinával?
-Mesterséges kómában van egyenlőre.
-Értem.
-Rukia,beszélhetnénk?
-Mondjad.
-Szükségem lenne rád az irodában...
-Nem jövök vissza.
-Kérlek.Minden szétesett,amikor elmentél.
-Mondom nem jövök vissza.
-De miért?Figyelj,jó társak vagyunk,remekül kiegészítjük egymást.
-Nem hiszem.Kérsz kávét?
-Nem.Ne menj ki.
-Iszom egy cappuchinot.Szia.
„Mégcsak ét se kéne gondolnom az ajánlatát,hisz nem vezet jóra,mégis akkor miért filozók rajta?”-kérdeztem magamtól a cappuchino fölött.
-Milyen odaát?-ült le mellém Sara
-Igazából szuper.
-Akkor miért vagy itt?
-Átjöttem a hír miatt.
-Csak a hír miatt?
Na ez tipikus Sara,szinte olvas a gondolataimban.
-Nem.Látni szerettem volna.
-Gyere nézd meg Erinát.Elbánt vele a sors nagyon.
Amikor odaértünk teljesen lesokkoltam.Gyakorlatilag félholt volt.
-Bármikor meghalhat,de ne szólj Ichinek.-mondta a mellette ülő Ayame.
-Nem mintha annyira szeretné,de a tudat,hogy meghal a felesége sokkolhatja és így is szar állapotban van.
-Hát nem tudom.Ehez képest gyakorlatilag egészséges.-mondtam
-Belső vérzése volt,közvetlen tüdő és szívnél.Kímélni kell és rászólni,hogy pihenjen.
-Figyelj Erina valószínáleg nem megy innen haza egyhamar,tudnál vigyázni majd kicsit Ichigora néha?-kérdezte Sara.-A meló meg a gyerek miatt nincs mindig időnk.
-Rendben.

3 nap múlva ki is engedték,így hazavittem a házukba.Előszőr voltam ott,ráadásul vele kettesben.
-Üdv nálunk.-mondta.-Sose jöttél át,amikor hívtalak.
-A kígyófészek látogatás nem az erőségem.-mondtam,miközben megnéztem a nappalit.
Minden túl csicsás volt.Hiányoztak az egyszerű bútorok és a növények.
-Erina szereti a túl modern dolgokat.
-De hát a házatok,olyan mint egy fémdoboz ezektől a tükrös ezüst szaroktól.-mutatam az egyik dohányzó asztalra,ami megegyezett a szekrénysorral.
-Én is utálom,de legalább lefoglalta magát.
-Figyelj,egy szobába kérlek ne menj be.Az emeleten a folyosó végén.Kerüld el.
-Miért?
-Csak nem akarom,hogy bemenj.
-Hát rendben.-amint elalszol bemegyek;gondoltam.
-Tudom mire gondolsz és hidd el a te érdekedben akarom.Begyújtok a kandalóba.
-Kérsz kaját?
-Nem,de ha főznél valami levest az jó lenne.
-Rendben.
Első nap,csak ennyi párbeszéd zajlott le közöttünk.Amikor elaludt végül felmentem a tiltott szobához.Francért szólt....
Aztán benyitottam.


                                        5. fejezet

Az egész szobában nem láttam semmi különöset,egy hatalmas szekrénysor volt a jobb falon tölgyfából,ha jól láttam.Vele szemben pedig egy ágy,bevetve.
„Vajon,miért nem akarta,hogy lássam?”-gondoltam
Kíváncsiságomnak hála elkezdtek benézni a szekrényekbe.Az elsőbe képek voltak.Mind kettejükről.A másodikban rengeteg magassarkú.
A fiókokban azonban valami teljesen meglepő.Az egyikben valami perverz gép volt,életemben nem láttam még ilyet és örültem volna ha így is marad.Francba a kíváncsisággal!
Kimentem és bementem a saját szobámba.
Éjfélkor se tudtam aludni.Olyan hülyeségekre jutottam,mint hogy ott szokták csinálni,meg,hogy biztos titokban valami undorító dolgot művelnek együtt.
Visszamentem a szobába és kihúztam a második fiókot.Szexi jelmezek voltak benne,de vagy 50-60 db.Úramisten!Mondjuk ez még mindig jobb,mint az első.
A harmadikban pedig fehérneműk voltak,teljesen hagyományosak.
A két ajtós szekrény részben ruhák voltak,nyílván Erináé.
-Mondtam,hogy ne gyere be.
Megijedtem és hirtelen becsaptam a szekrény ajtót.Az ajtóban ott állt Ichigo.
-Sajnálom.-mondtam
-Erina és én külön szobában aludtunk,ez az ő szobája.Én se voltam még itt.Mindig kulcsra zárta.
-Külön aludtatok?
-Igen.
-Értem.Igazán boldog házasság lehetett.
-Ugyan már.- közelebb jött és megölelt.-Te tudod a legjobban,hogy nem volt az.
Eltoltam.
-Lehet.Miért keltél fel?
-Ha már kutakodsz legalább ne a nagy lámpát oltsd fel,bevilágít a szobámba.
-Bocsi.
-Gyere aludni.Itt nincs semmi érdekes,tényleg.
„Hm,tehát nem tudsz a jelmezekről és a másikról...”
-Nem jösz át aludni?Hátha megfulladok álmomban,ettől a szartól.
-Nem hiszem.-kuncogtam
-Biztos?Nagyon puha ágyam van és ebben a szobában tényleg meleg van.-állt emg az ajtóban
-Mégis menyire meleg?
-Annyira,hogy ne fagyak meg,de azért ne is süljek meg.
-Hozok párnát.
-Nem kell ,van.
Bemásztam az ágyába és neki háttal fordulva elhelyezkedtem.Tényleg baromi jó meleg volt és puha.Lefeküdt mellém és rögtön be is aludt.Nekem se kellett sok idő és már aludtam is.
Másnap Ayame és Renji keltett minket.

-Hahó,jóreggelt!
Kinyitotam a szemem és Ayame feküdt mellettem hason rám nézve.
-Hasadra süt a nap.
-Na,mit keresel az ágyamban?-nyöszörögtem
-Ja,mit keresel az ágyamban?-mondta Ichigo,mire rájöttem,hogy nála vagyok.
-Csak még 5 percet.-morogtam,a fejemre húzva a takarót.
-Nincs 5 perc,Ichit bekell vinnünk a kórházba,gyere te is.

-Minek?Nézz rá,tök jól van.-mutatok valamerre.
-Na Rukia emeld fel a feneked és gyerünk.-húzza le rólam a takarót Renji
-Mennyi az idő?-kérdezi Ichi,aki még mindig fekszik
-Elmúlt 10.
-Csinálok reggelit.-mondtam.-Vagy inkább elugrok boltba.
-Addig felverjük ezt a gyökeret.-mondta Renji.
Lent Orihiméék voltak.
-Jóreggelt.-mondtam
-Jóreggelt.-köszönt Hime mosolyogva
Aztán felöltöztem és elmentem venni croiassant és kakaót.
„Otthon” már mindenki indulásra kész volt,így odaadtam Ichinek a reggelit ,hogy benyomja a kocsiban.
-Amúgy miért aludtatok egy ágyban?-kérdezte Hime
-Melegebb volt nála,mint a másik szobában.-mondtam.-Úgy látszik Ichigoéknál nem divat az egész ház fűtése.
-Fogd be.-tete a kezét a fejemre és összeborzolta a hajam.
-Ma mi vigyázunk rád.-mondta Hime
-Nem vagyok már óvodás.Nem kell felügyelni.Amúgy Rukiának nincs hol aludnia úgyse.
-Dehogynem,ott a lakásom.-mondtam
-Ja,felmondtam a szerződésed.Bocsika.-mondta
-Mit csináltál??-förmedtem rá
-Hát látták,hogy vagy egy hete nem mentél haza és rákérdeztek,hogy ott laksz-e még.Minek hazudtam volna?
-Ichigo,te seggfej!!
-Mondtam,hogy bocs!Amúgy sem tervezel itt maradni,nem mindegy?
-Hát nem!
A kórházban minden rendben volt,még Erinát is meglátogattuk,hiába nem kedveli senki.Ma sem nézett ki jobban.Ichigo kicsit vele maradt.Kintről láttam,hogy beszél hozzá,majd arcon puszilja.Kicsit elfogott a féltékenység,de aztán rögtön bűntudatom lett.Most nem helyes ilyenekre gondolni,hisz a halál szélén van.
Végül este Ichigonál maradtam.Ayame csinált vacsit és együtt megettük a bandával.Remek este volt.Aztán ágyba dugtak,mint két óvodást és elmentek.
Regelig arra keltem,hogy megfordulok és ott fekszik mellettem egy szikla.Hiába próbáltam odébb tolni fenékkel nem mozdult.Megfordultam és megpillantotam a narancssárga hajzuhatagot.
-Basszus,te meg mit keresel itt?-kérdeztem
-Átjöttem.-jött a tömör,fáradt válasz
-Akkor mehetsz is vissza.
-Nem.-elkezdett köhögni,de nagyon
-Héj,jól vagy?-kérdeztem,de csak tovább köhögött,aztán megfordultam és észre vettem,hogy vért köhög.
-Jézusom!
Kihívtam a mentőt és kiderült,hogy ismét a belső vérzéssel vannak gondok.
Egy órán át műtőték,míg mi kint vártunk idegesen.Én még mindig a pizsamafelsőnek használt topban voltam,hiába volt tél.
Amikor kijött az orvos,jó híreket közölt.A műtét alatt minden rendben volt és holnap haza is vihetem.Nem mehettünk még be hozzá,csak másnap reggel.
Egész este aggódtam,valószínűleg sose fogom elfelejteni,amikor Isshint felhívtam,hogy megint baj van.Szinte mindig én közlöm velük a rossz híreket.
Erina állapota pedig tovább romlott.Folyamatosan esik a vérnyomása,nem képes már magától lélegezni és nyelni sem.Ichigo persze még mindig nem tudja,mennyire súlyos az állapota,hiába volt bent nála.
Egy hétig folyamatosan pihent ez a majom,mindenhova kísérgettem,még ha wc-n volt akkor is ott álltam az ajtó előtt.Nagyon megijesztett a múltkor.
-Rukia nem kell aggódnod,jól vagyok.Nyugi.
-A múltkor is jól voltál.-vettetem oda,miközben kavargattam a tejszínes csirkemellet.
-Mikor mész haza?
-Majd ha jobban leszel.
-A doki szerint hosszú ideig kell majd visszajárnom kontrollra.
-Tudom.Beszélt velem.Megkérdezte,hogy rendeljen-e melléd ápolónőt vagy megoldjuk-e.
-Köszönöm,hogy segítetek.
-Ugyan már.Ez természetes.

Ez így ment hetekig.Ott voltam vigyáztam rá.Főztem,mostam,takarítottam,bevittem a kórházba,elhoztam a melójából az aláírni való papírokat.Vele aludtam,vele keltem.Minden pénteken összeültünk a bandával nála,hogy pihenhessen,ha elfárad.Beszélgettünk,ettünk,rengeteget nevettünk.Észbe se kaptunk és már több,mint negyed éve volt a baleset.Ő teljesen jól van már,de én mégse mentem el.
A többiek is észre vették,de nem szóltak.Mindenki tudta,hogy a sors keze van abban,hogy én most itt vagyok vele.
Aztán egy nap felhívták a kórházból Ichit.
-Háló?-vettem fel
-Jó napot!A nevem Kaname.Kurosaki Ichigot keresem.
-Értem,szólok neki.
-Szívem,keresnek.-mondtam és odaadtam a telefont
„Várjunk mi?Mióta hívom én szívemnek?”-gondoltam
-Basszus....-sóhajtottam-Hát mégis megtörtént.
-Rendben,viszhall.-hallottam a hátam mögül Ichit.
-Erina meghalt.-mondta
-Tessék?
-Ma hajnalban leállt a szíve végleg.
-Értem.Ichigo...
-Rukia...
Ránéztem és láttam,hogy bár szomorú,de annyira nem viseli meg.
-A feleséged volt.
-Papíron.
-Részvétem.-lehajtottam a fejem
-Köszönöm.
A nap hátra lévő részében csend volt,hiába volt péntek,most még ez sem segített.A fiúk végül elvonultak kicsit biliárdozni,míg mi lányok kártyáztunk.
-Na és,most,hogy meghalt mi lesz veletek?
-Ezt,hogy érted?-kérdeztem
-Tudod jól.Vagy 4 hónapja itt vagy,mit tervezel ezután?
-Hát..
-Ami hát-tal kezdődik az régen rossz.-szólt közbe Ayame.-Ugyan már,már vagy 2 hónapja olyanok vagytok mint a kis szerelmes galambok.Összevagytok ragadva,még boltba is elkísér.Becézgetitek egymást és nem csak előttünk.Emlékszel,amikor nagybevásárolni voltunk sokan a grillezés miatt?Akkor tűnt fel először.
-Régebben kezdődőtt,de akkor vettük észre.-mondta Sara
-A húsoknál voltál és megkérdezted tőle,hogy ő mit gondol,melyik legyen?Erre ő mögéd állt,átnézett a válladnál és azt mondta: Szerintem válaszd a csirkét kicsim.Erre te kértél a csirkéből egy brutál adagot.Majd az italoknál megismétlődött.Nem bírtad levenni a borokat és azt mondtad neki: Levennéd szívem? -mondta nagyban mutogatva Hime
-Úramisten!Ezt mondtam volna?-kaptam a szám elé a kezem
-Igen.
-Jézusom!Ráadásul észre se vettük.Talán ő még most se.De miért nem szóltatok?
-Mit mondhattunk volna?-kérdezte Sara,miközben betakarta Carlát a nappaliban.
-Hát nem tudom,mondjuk,hogy térjek már észhez vagy valami.
-Szerintem ezzel nem volt probléma,boldogoknak tűntetek.-mondta Ayame mosolyogva
-De emberek előtt volt és neki van felesége.
-Tudtommal ez eddig se zavart.-mondta Sara szemrehányóan
-De most más volt,kórházban,nem pedig itthon hisztisen.
-Mit csináltok?-jött be a konyhába Ichigo
-Kártyázunk.
-Ki áll nyerésre?
-Én.-feleltem
-Mindig a ház nyer.-adott egy puszit a fejemre,felkapott egy szakés üveget és kiment.
-Ne haragudjatok,de szerintem az a nő kegyetlen volt.Én utáltam.Sajnálom,hogy ez történt vele,de lássuk be rettenetesen viselkedett.Ne legyen bűntudatod miatta Rukia.Nem érdemli meg.-mondta nekem Ayame,de alig fogtam fel amit mondott,mert olyan jól esett,hogy megpuszilta a fejem Ichi.
-Figyelsz?
-Ühüm.-feleltem kicsit elpirulva
-Mióta is ismeritek egymást?-kérdezte Sara
-Már 4,5 éve.
-Ebből 1-et nem voltál itt.
-Igen.
-Akkor ideje,hogy boldogok legyetek.Már vagy 3 éve kijár akkor is.Beszélj vele este.-mondta ismét Sara
-Rendben.-mosolyogtam.
-Óh ha már végeztünk ezzel a témával,valamit elakarok mondani.-mindenki Ayaméra nézett,mire ő elpirult.-Renji megkérte a kezem.
-Gratulálunk!-mondtuk egyszere szinte és inenntől kezdve jobb hangulatú lett az este.

Kicsit később,amikor a többiek már elmentek,kivéve Carlát,leültem Ichigo ágyára.
-Egész jó este volt.-mondta miközben kereste a pizsijét
-Igen.
-Holnap elrendezzük a temetést,jó?Meg Erina dolgait összepakolom.
-Rendben.
Bebújt mellém.
-Miaz?Furcsa vagy.
-Ichigo,miért viselkedsz úgy,mintha én volnék a feleséged?-nyögtem ki szemle sütve.
-Mi?-elgondolkozott-Ne haragudj.Tényleg úgy kezeltelek.-mondja őszintén.

Aztán lefeküdtünk,de most nem aludt egyikünk se.Mindketten gondolkoztunk.
-Rukia,fent vagy?
-Igen.
-Téged zavar?
-Igazából nem.
Felém fordult és megölelt.
-Sajnálom,hogy meghalt.-mondtam
-Ne emészd magad.Nem változtathattad volna meg,a részeg autós hibája.
-Lecsukták?
-Persze.
-Szerinted megfognak szólni minket?
-Ne foglalkozz velük.Nem számít,ha boldogok vagyunk.
-De egy gyökér voltál régen.
Felállt és kiment.Vártam néhány percet,majd utána mentem.A dolgozó szobában volt odalent.
-Amikor belénk hajtott a másik autó épp veszekedtünk.-a kezembe adott egy papír köteget.
Megnéztem és láttam,hogy a vállási papírok,a dátum alapján már vagy 1 évesek,tehát mielőtt megkérte a kezem elkezdte intézni.
-Nem akarta aláírni.Aztán már nem tudtunk róla beszélni többet.Amikor utoljára láttam tudtam,hogy megfog halni,így elköszöntem tőle.
-Ezért pusziltad arcon?
-Csak egy gesztus volt.
-Ichigo...
-Tudom,hogy nehéz volt neked.Minden ünnepen és eseményen egyedül hagytalak,sose tudtalak normálisan felvállalni és mindig leléptem gyorsan.Nagyon sajnálom,de ígérem most már minden más lesz,jó?
-Ígéred?-néztem rá elpityeredve
-Ígérem.-megölelt és bevitt a hálóba,hogy lefektessen.-Most aludj.
Végül összebújva elaludtunk.

                                    6.fejezet

Másnap én keltem előbb.Lementem és láttam,hogy Carla még alszik.Gyakran volt nálunk,de ez cseppet sem zavart.Nagyon imádni való kislány.Úgy döntöttem,hogy sütök tojást reggelire a családnak.Már majdnem kész voltam,amikor Sara kopogott halkan.Beengedtem.
-Szia.-köszöntöttem mosolyogva
-Jó reggelt.Felkelt már Carla?
-Nem,még nem.Kérsz tojást?
-Áh nem köszi,reggeliztem otthon.Mi volt tegnap,beszéltetek?-leült az asztalhoz és kíváncsian figyelt
-Igen és mutatok valamit.-felmentem,hogy lehozzam a vállási papírokat.
Odaadtam neki és láttam,hogy megdöbben.
-Hű,tényleg elakart válni miattad.
-Bizony.
-Mire jutottatok végül?
-Megpróbáljuk.-mondtam boldogan.
-Helyes.Ideje volt és ebből a kis papírból-lengeti a levegőbe.-Látszik,hogy komolyan gondol.
-Tudsz már valamit Ishidáék esküvőjéről?
-Rukia néha nézd meg a postát.-odamegy a levél kupachoz,amit már vagy fél éve gyűjtőgetek és előkeres egy barna kis levelet.
-A meghívó.3 hét múlva lesz.
-Óh,köszi.
-A számlákat fizetitek?
-Azt hiszem.-mondtam.-Ichigo néha áttúrja azt a kupacot.
-Ebben a hónapban ti vagytok a lidérc felelősek,ugye tudod?-kérdezte
-Igen,de mostanába szinte alig-alig jönnek.
-Tudom.A mi hónapunkban három volt csak.
-Az igen.
Ekkor belépet kómásan Ichigo.
-Jóreggelt.-mondta,miközben nyújtozkodott.-Hű,tojás?Úgy,ahogy szeretem?-odajött hozzám,átölelte a derekam és ránézett a serpenyőre a vállam fölött.
-Bizony.-mondtam,miközben megkavartam
-Carla még alszik.-mondta,mikor leült ő is az asztalhoz.
-Bezzeg otthon már 6-kor pörög.-sóhajtott Sara
-Többször áthozhatnád.
-Igen vagy lehetne esetleg sajátod.-mosolygott rá mindentudóan.
-Áh,dehogy.Nekem nem kell gyerek.Itt maradna meg minden.
-Nem akarsz soha gyereket?-kérdeztem kiábrándulva
-Nem mondtam még?Nem akarok saját gyereket.
-De miért?-kérdeztem értetlenül
-Minek?Rukia Ayaméék egyszer elfognak menni.Inouéknél úgyis lesz vagy 3.Saraéknál így is van 1.Azt hiszed,hogy belefér majd a normális és a halál isteni életünkbe?Mi van ha megtámadják?Ugyamár.Feladnád a kényelmes életed egy bögőmasináért?
-Kész a kaja.
Megterítetem 2 személyre.
-Tuti nem kérsz valamit Sara?
-Tuti.
Ezután elvonultam felkelteni Carlát és beküldtem reggelizni,én pedig bementem a hálószobába feldolgozni,amit mondott ez a k*csög.
Kis idő múlva feljött hozzám.
-Elmentek.-leült mellém-Na mi bajod?-kifeküdt az ágyon és bekapcsolta a tv-t.
-Én akarok gyereket.Fiatal vagyok ahoz,hogy ne legyen.
-Rukia először is 157 vagy,ez nem épp fiatal.Másodszor pedig hülyeség lenne gyereket vállalnunk.
-Tehát öregnek tartasz?
-Dehogy csak próbálom elmondani az érveim.
-Gonosz vagy.-mondtam és lementem készülődni a nagybevásáláshoz,mivel mindig szombaton megyünk.
Odatelefonáltam a többieknek,hátha kell valakinek valami.Ayaméék csatlakozni szeretnének,így előbb hozzájuk megyünk majd.
-Szívem,hol a nadrágom?-kiált le
-A szárítón.
-Köszi.-becsoszogott a konyhába,miközben felvette-Haragszol?
-Nem.
-Akkor ne légy már ilyen durcis.Örülj,hogy végre együtt vagyunk normálisan.
-Hát persze.Kész vagy?
-Aha.Hol a kulcs?
-A kulcs tartón.
-Ja igen.Még megkell szoknom,hogy te takarítasz.
Leszakad a pofám.Mi az,hogy megkell szoknia,hogy ÉN takarítok?!!
A kocsiban végig kussoltam,hogy végre észre vegye magát.Még a parkolóban sem vett figyelembe,jót röhögöt Renjivel.Ayame végig az esküvőről beszélt.El se hiszem,hogy észre se veszi magát!
-Hozol kocsit cica?-mondta a seggemre csapta
Na hát,most volt elég!
-Hozz magadnak,te f*szfej!!!-üvöltötem rá,mire mindenki rám nézett én meg duzzogva elindultam a bejárat felé
-Ennek meg mi baja?-kérdezte Renji
-Honnan tudjam?-mondta Ayame
-Kicsit hisztis,reggel összevesztünk.Őrültségek.......
A többit már nem hallotam,mert beértem.Elmentem néhány dologért,majd bedobtam a kosarukba és ott hagytam őket megint.Megláttam néhány igen csinos ruhát,felpróbáltam őket és úgy döntöttem,hogy megveszem.Pont a baba részlegen mentem át,amikor Ayame megjelent velem szemben.
-Mi a baj?
-Semmi.
-Ne hazudj.Öszevesztetek tudom.
-De hát egy szemét volt.
-Szerintem is.
-Erinával akart gyereket.
-Erina nem tudott a másik életéről.
-Tudom.Mégis...nála is ellenkezhetett volna.
-Honnan tudjuk,hogy nem tette?
-Nem tudom,de azért aggaszt.
-Ne foglalkozz vele.Az ösztöne majd felébred,hisz ember.
-És ha nem?Mi van ha soha nem akar majd tényleg gyereket?
-Rukia nézd meg az embereket.Egy idő után rádöbbenek,hogy szükség van utódra.Ők ilyenek.
-Ezt úgy mondod mintha ti nem akarnátok majd komolyabb dolgokat.
-Mert nem is.Nekünk nem kell gyerek.3.tiszt vagyok a 6. osztagban,Renji a hadnagy,na meg nézz ránk,szerinted szülőknek születtünk?-nevet fel.-Mind a ketten balhésak és munkamániások vagyunk.Csoda,ha végül tényleg összeházasodunk.
-Hát jó ez igaz,de...
-Nincs de,te más vagy.Nem sima kis halálisten,gyakorlatilag már ember vagy te is.

-De vannak kötelezettségeim.
-Vannak és teljesíted is,ezért maradhatsz itt.Jó csapatot alkottok,ami a Lelkek Világa hasznára válik.
-Honnan veszed?
-Hadnagyi gyűlés.
-Óh.
-Az a két marha már biztos bevásárolt,nem keressük meg őket?
-De.-mondtam most már kicsitt boldogabban.
A húsoknál voltak.
-Melyiket választod?-kérdeztem mellé állva,mie ő meglepődött.
-Gondoltam vehetnénk halat.-megfogta a kezem
-Rendben.-mosolyogtam rá
-Hm,szerinted mire lesz szükségünk odaát?-kérdezte Renji Ayamétól
-Renji mond,látod te itt ezt a hasat?-mutat a saját hasára.-Ez végtelen mennyiségű kaja fogyasztásra jó.
-Tehát csak vásároljak össze mindent.
-Pontosan.
Jesszus,ezek ketten ugyan olyanok.De vajon miért nem látszik egyiken sem,hogy haspók?
-Akkor kérnék 20 halat,7 kg egész csirkét,4 kg pulykamellet,6 kg oldalast.........-és csak sorolta,mi meg elborzadva halgattuk.
-Mehetünk fizetni?-kérdezte Ayame tőlünk.
-Aha.-felelte Ichi
A kasszánál rengetegen voltak,így várhattunk vagy 20 percet.
-Visszafogunk menni.-mondta Renji nekünk.
-Gondoltam.-mutattam a két kocsinyi kajára.
-Igen,de az a helyzet,hogy nem fogunk visszatérni jó ideig.
-Mert?
-A 6. osztag rengeteg melót kapott.Byakuya is éjjel-nappal dolgozik most már.Valószínűleg nem sokára téged is visszahívnak.Hadnagyot kell választanotok,mert Ukitake kapitány most már mindig beteg.
-Szegény kapitány.Történt valami,ami ennyire felkavarta a 13 őrosztagot?
-Nem hallottad?-kérdezte Ayame
-Nem,semmit.
-Polgárháború van odaát.Az alacsonyabb rangú halálistenek megunták,hogy dolgozzanak és fellázadtak.
-Úgy látszik ma már nem divat a kemény meló.Ki az esélyes új hadnagynak?-kérdeztem,mert tudtommal senki nem volt,még olyan szinten.
-Még nem ajánlottak senkit.
10 perc múlva már hazafelé tartottunk.

                                     7. fejezet

Délután meg is kaptam az üzenetet,hogy térjek vissza.
-Ichigo,hazamegyek.-mondtam,miközben előkerestem a hátizsákom a szekrény mélyéről.
-Megyek veled.
-Mi?
-Veled megyek.Most,hogy tudom mi folyik odaát jobb ha elkísérlek.
-Igazán nincs rá szükség.
-Mondom megyek.Jó ideje nem küzdőttem már komolyabb ellenféllel.
-Most se fogsz.Nem bánthatjuk őket.
-Azért jó ha ott vagyok a nyomodban.
-Tehát gyengének tartasz?-a hangomban ingerültség csengett
-Nem,csak aggódom.
Elérzékenyültem és odamentem megölelni.
-Ichi..
-Szeretlek.-átölelt és simogatta a fejem
-Én is.
-Héj emlékszel hol jöttünk össze eredetileg?-kérdezte kuncogva
-Hát persze,arra is,hogy mi történt még ott.-nevettem
-Esetleg meglátogathatnánk újra a szobád.
-Óh megint találkozni akarsz a Byakuya haragjával?
-Jobban belegondolva egészen megérte a dolog.-ment bele a játékba.-Felidéznéd,hogy hogy is kezdődött a dolog?
-Hát így.-lehúztam és megcsókoltam szenvedélyesen,ő pedig válaszol felemelt és lefektett az ágyra.
-Sajnálom,de még mindig nem emlékszem tisztán.-mondta két csók között.
-Esetleg segíthetek.
-Annak őszintén örülnék.
Lassan elkezdte kigombolni a felsőm az egyik kezével,míg a másikkal feljebb tolta a szoknyám,de közben egyszer sem szakadt el a számtól.
Lentről embertelen dörömbölés hallatszott.
-ICHIGO!!!ITT A PAPA!!
-Ne foglalkozz vele.-mondta,miközben a nyakam harapdálta.
-Te tudod.-adtam meg magam
-ICHI-NII,itthon vagy?!-kiabált Yuzu,amikor Ichigo,már húzta volna le a nadrágját.
-A francba már!-magára kapott egy pólót és ledübögött.-MIVAN??!-hallotam,ahogy rájuk üvölt.
Összekaptam magam és én is lementem.
-Nézd Rukia,a kedves családom eljött minket meglátogatni,hát nem aranyosak?
-Naa,ne légy ilyen gonosz fiam,régóta felénk se szagoltál.Mit tehettünk volna?Yuzu még főző.....-hirtelen megdermedt,majd elkezdte dörzsölgetni a két tenyerét-Óh csak nem megzavartunk titeket egy fontos projectben?
-Kuss father!Semmiben nem zavartatok meg.Épp pihentünk,mivel elfogunk utazni.
-Óh és hova?-kérdezte Yuzu
-Kicsit pihenünk egy wellness szállodában.
Pár órácskát még nálunk maradtak.Örülök,hogy átjöttek,de nem volt épp megfelelő az időzítés.
Amikor kikisértem őket Isshin felém fordult és komolyan megszólalt:
-Rukia,mindig is tudtam,hogy te vagy a fiam mellé való.
-I-Isshin-san ugyan..-elpirultam
-Aztán vigyázz rá.
Majd követte a két lányát.
-Mikor indulunk?-kérdezte Ichi a hátizsákommal a kezében,mikor beértem.
-Hát,akár most is.
Átvettem a zsákom és elsétáltunk Urahara boltjáig,majd átsétáltunk a Lelkek Világába.Odaát különváltunk.Ő elment a 6. osztaghoz,én pedig a 13.-hoz.
-Jó napot Ukitake kapitány!-köszöntem
-Áh,Kuchiki!Milyen rég láttalak.Hogy vagy?
-Remekül,köszönöm.És ön kapitány?
-Én is.-mondta,majd köhögött.-Csak egy kis megfázás...
-Kapitány úr nem akar lepihenni?
-Ami azt illeti nem,beszélni akarok veled a hadnagyi rangról.Úgy döntöttem kinevezlek hadnagynak,majd kihelyezlek az Emberek Világába lévő csapat vezetőjének.
-De...
-Tudom ott Kurosaki a vezető számotokra,viszont ő túl forró fejű.A főkapitány már elfogadta.Holnap vizsgáznál.
-Hát...
-Örülök,hogy megbeszéltük Rukia!-mosoylgott rám
-Izé....köszönöm a bizalmat Ukitake kapitány!-hajoltam meg tisztelettudóan.
-Megérdmelted.Ne aggódj ideát minden rendben lesz.A te dolgod,hogy mindent jelents,fékezétek meg a lidérceket,figyeljetek és óvjátok emg az embereket.
-Örömmel megteszem.
Úgy döntöttem nem mondom el senkinek,mivel nem vagyok se hadnagy szintű,se különleges,még csak meg sem érdemlem.
-RUKIAAAAA!!-halom Renjit a hátam mögül,így megfordulok.-Halom végre megkapod a hadnagyi rangot,ideje volt.Már elég felkészült vagy rá.Azt mi lesz,visszaköltözöl?
-Nem.Kihelyezett hadnagy leszek,a kommunikációért és az emberek megóvása lesz odaát.
-Hű,tehát végleg áthelyeztek téged.
-Nem hiszem,hogy a bátyám engedni fogja.
-Már megengedte.Ukitake kapitány először vele beszélt a kinevezésedről.Ott voltam.
-És miért nem szóltál?!-förmedek rá
-Meglepetésnek szánták.
-Hát elégé meglepődtem az biztos.Mindenesetre Ichigonak ne szólj.Nem fotnos tudnia.
-Mi van még büszke se vagy magadra?
-De,de tudod milyen.
-Ugyan már,ne félj nem fog kicsúfolni.Támogatni fog.-mondja kedvesen,miközben a vállamra teszi a kezét.
-Itt meg mi folyik?-jött oda Ayame.-Csak nem megint bele-bele szeretsz Rukiába?-csúfolodika káromra.
-Ugyan már!Csak gratuláltam neki.
-Ja tényleg,én is hallottam.Gratulálok!Látod,mostmár smemi sem akadályoz,hogy legyen egy porontyod!
-Mi?Gyerek?-kérdezte Renji-Kitekerem annak a féregnek a nyakát!Csak találjam meg!-indul el őrjöngve valamerre.
-Hagyad.Még nem fogadta el a dolgot.-nevet Ayame
Kicsit zavarba jövök ettől a túlzott magánélet kiteregetéstől.
-Amúgy most jöttünk vissza a polgárháborús mezőről.A déli kapu felé vannak,kemény volt.Túl sokan vannak.
-Mi lesz velük?
-Térdre kényszerítik őket.Mégis mi lenne?Vissza állítják őket a sorba.Ha gondolod gyere ki te is.
-Hát,nem is tudom...
-Gyere már,harcolni úgyse harcolhatsz komolyabban.
Végül kimentem velük,de addigra még kemény csata dúlt.Néhány kapitány szintű shinigami volt kint,sok tisztel és hadnagyal.Sose láttam még ilyen méretű felkelést.
Én elkedztem balról,Ayame meg jobbról elnyomni a tömeget.Persze,csak kardot használtunk,néhány lefogó mágiával.Ha jól láttam akkor Ikkaku is ott volt a tömegben,de ő nem finoman támadott a felkelőkre.Remélem egy embert se nyír ki.
Órák teltek el a tűző napon,mire a tömeg elfogyott.
-Van még máshol is felkelő?
-Nem,ez volt az utolsó csapat.A papírmunka és a tárgyalás sok miattuk csak,nem az erejük.
Elindultunk visszafelé.
-Yamamoto főkapitány mit fog velük tenni?
-Mint mondtam,visszaállítja őket a sorba.Egyeséget kötnek.

Félúton összefutottunk Ichigoval meg Renjivel,részegen.
-Jézusom,ti meg hol voltatok?!
-Ugyan már Ayameee,a fiúk néha elmennek lazulgatni,megbeszélni ezt-azt.... neked mindig is ilyen nagy volt a melled?-kérdezte,miközben tapogatta
-ABARAI RENJI! Mégis mit képzelsz magadról?!-üvöltött rá drága barátnőm,mikzöben elhurcolta.-Jóéjt!-vetette oda nekünk.
-Rukia,előszőr is...én nem ittam annyit.-mondta egy bokornak beszélve mellettem.-De tudnod kell,hogy nagyon szeretlek.
-Ichigo.Itt vagyok.-modntam a fejemet fogva.-Gyere,hazaviszlek.
Megfogtam a kezét és hazarángattam a Kuchiki birtokra.Hát hova máshova?Ráadásul ilyen részegen.Hazafelé ki is dobta a taccsot,de miután evett sokkal jobban lett.Aztán csak kifeküdt az ágyamra,mint egy csillag és rögtön be is aludt.

                                   8. fejezet

Reggel szörnyen másnaposan kelt.
-Istenem,öreg vagyok én már ehhez!-nyavajgott
-És hülye is.-odahajtogattam a fejére egy nedves rongyot
-Köszi szívem.
-Örülj,hogy nem látott meg a bátyám tegnap.Így is penge élen táncolsz nála.
-Csak mert megdugtalak a házában?-morogta
-Inkább azért,mert egyáltalán hozzám értél.
-Emlékszem,amikor egyszer megköszönte a segítségem.Régi szép idők.Most meg gyakorlatilag az aposóm.Jesszus.
-Ühüm.
-Renji azt hitte terhes vagy.Te tömted tele a fejét?
-Nem.Saját maga tömte tele.
-Nem tudják,hogy már vagy 1 éve nem csináltuk,ugye?
-Miért teregetném ki?-kérdeztem,miközben kicsavartam az új borogatást
-Te és Ayame mindig kibeszéltek valami elég intimet.
-De ilyeneket nem osztok meg mással.Ez túl intim.
-Esetleg most bepótolhatnánk.-mondta kacéran,miközben odahúzott magához.
Leterített az ágyra,felém tornyosult és elkezdte kioldani az egyenruhám.
Mikor szinte pucéran feküdtem alatta megcsókolt és a fülembe súgta:
-Sose láttam még ilyen szép nőt,mint te.
-Ichigo....
Megsimogatta az arcom,míg a másik kezével a legérzékenyebb pontom kényeztette.
-Rukia!!!!!!-hallotuk meg Renji hangját-Hol vagy?!Ma van a vizsga!!
-Óh a büdös francba!-kiáltott fel Ichi
-Bocsi.-megpróbáltam emberi külsőt varázsolni,mire Renji berontott.
-Kopogj te seggfej!-kiabált vele Ichi
-Sietnünk kell,fél óra múlva ott kell lenned.-mondta nekem,figyelmen kívül hagyva Ichigot.

A vizsga tökéletesre sikerült.Jövő hónapban hivatalosan is a 13. osztag hadnagya leszek.Mivel már nem volt se polgárháború,se semmi,ami fontos,így hazamehettünk.
Otthon boldogan végeztem a dolgom.Miközben megfőztem a vacsorát elkezdtem mosni,majd vasalni,végül rendbe tettem a nappalit,amit úgy utálok.Minden egyes kis zuga Erinára emlékeztet.
Mire mindnenel végeztem este 11 is elmúlt,így sietve lezuhanyoztam és bedőltem emellé a majom mellé,aki már rég aludt.Csak annyira kelt föl,hogy átöleljen.

A nap belevilágított a pofimba,ezért hát megfordultam,de ott se volt jobb,így felkeltem.Reggel volt.
-Ichigo...húzd be a függönyt..-nyávogtam,miközben a fejemre húztam a takaróm,de nem jött válasz és a függöny sem mozdult.Átnyúltam az ágy másik felére,de üres volt.Kinyitottam a szemem és rájöttem,hogy egyedül vagyok.Nagy nehezen kimásztam az ágyból,nyujtozkodtam egy nagyott és elindultam lefelé.
-Ichigo!-szólítottam,de az egész ház üres volt.
Ránéztem az órára,kiderült,hogy délután 1 óra múlt.
-Úramisten..8-ra kellett volna dolgozni menni.Basszus miért nem keltett föl ez a seggfej?-bevánszorogtam a konyhába és készítettem egy cappuchinot.
Leültem az asztalhoz,hogy átnézzem az újságot,de a hülye tükrös bútorok a nappaliból kisütötték a szemem.Miközben a cappuchinom ittam,eszembe jutott Erina temetése.Csak páran voltunk.Gyakorlatilag 30 perc alatt lezavarták.Mondtak pár szót róla,majd a hamvait elhelyezték a kis 20x20 centis lyukban.Vajon tényleg ennyit érdemelt volna?Mindegy....elkell őt felejtenünk.Új életet kezdtünk.Sőt új életem van.Új felelősség teljesebb munka,új környezet,komoly párkapcsolat....más lett a világ és én is más lettem.
-Na jó,ebből elég volt.-modntam,amikor befejeztem a szendvicsem.
Megkerestem a szerszámos ládát és elkezdtem szétszedni őket.Túl sokáig viseltem már el Erina keze nyomát abban a házban,amiben leélni tervezem életem hátralévő részét.
Csendes magányomban voltam,így remek alkalom volt átgondolni az életem.Úgy belemerültem,hogy észre se vettem,hogy Ichi mögöttem áll.
-Rukia-szólított meg
-Jézusom!!-kiáltotam,majd elejtettem a csavarhúzót.-Te meg mikor jöttél?
-Mit csinálsz?-nézet rám furcsán,majd körbe a nappaliba,ami gyakorlatilag most már üres volt.
-És te?-végig néztem rajta,halálisten ruha,még a kardja se volt elrakva.
-Hollowok,sok.Hívtalak,hogy kések miattuk,de nem vetted fel.Ezért is ksétem.
-Óh,a telefonom fent maradt.
-Kérlek legközelebb szólj,ha bombázod a házat.
-Sajnálom.
-Nincs semmi baj.-mondta kedvesen.-Szeretnéd majd az egyik vendégszobát dolgozószobának?
-Óh.Honnan tudtad meg?
-Tudod jól,hogy nem marad titokban Renji miatt semmi,ha részeg.Büszke vagyok rád.
-Köszönöm.Örülnék neki.Rengeteg papírmunkám lesz.
-Esetleg a másik szobából meg lehetne baba szoba.-mondta zsebre dugott kézzel.
Azt hittem rosszul hallok.
-T-Tessék?-kérdeztem vissza
-Talán később lehetne egy gyerekünk.Mostmár mindenünk megvan hozzá.
-De hát...
-Nézd,ha itt maradsz,akkor nem bánom.Így tudunk rá vigyázni.
Odafutottam hozzá és megöleltem.
-De előbb szeretném,hogy ha ezt a gyűrűt ismét hordanád,csak msot hosszabb időre,jó?-kérdezte nevetve,majd letérdelt.-Kuchiki Rukia,leszel a feleségem?
-Igen!-vágtam rá habozás nélkül.
Felhúzta az ujjamra és megcsókolt.Úgy döntöttem,hogy ideje átadni magunkat a testi élvezeteknek is,így elmélyítettem a csókot,azzal,hogy átkaroltam a nyakánál.
-Ez utalás?-kérdezte,miközben felvett és megindult velem a hálószoba felé.
-Nem.-mondtam,majd újra rátapasztottam az ajkam az övére.
-Rukia...-suttogta,amikor az ajtónál járt.
-Na jó,talán tudatalatt egy mini-utalás..-ismertem be,miközben lenyomott az ágyra.
Nem húztam az időt,rögötn a lényegre tértem.A munkám meg is hálalta gyengéd simogatással és puszikkal.Aztán eljött a pillanat.Mégegyszer megcsókolt,aztán gyengéden belém hatolt.
Egyikünk se bírta soká,mind a fáradtság,mind a vágy rohamos fokozodása miatt.
Úgy egy óra múlva elnyújtoztam mellette boldogan.Most már minden az enyém,amit valaha akartam.Elismerték a munkám;megszabadultam azoktól a szekrényektől,jobban mondva Erina emlékétől;lehet majd kisbabám és soha többé nem kell elszakadnom életem szeremétől,Ichigotól.
-Jó volt?-kérdezte,még mindig pihengetve.
-Igen.-feleltem akaratlanul is vigyorogva.
-Tudod ilyenkor illik dicsérni a másikat.Mond szépen:”Köszönöm Ichi!”
-Ugyan kérlek!-fordultam el
-Mond szépen:”Nagyon szépen köszönöm az estét Ichi!”
-Nem hinném.-morogtam
-Akkor mond szépen:”Csodálatos szerető vagy/voltál/leszel Ichi!”
-Már itt sem vagyok!-átgördültem az ágyon,hogy feltudjak kelni,mire ő megragadott,magához húzott,majd a szemembe nézve azt mondta:
-Köszönöm Rukia.Csodálatos nő vagy.
Ez hangzott a fejembe még akkor is,amikor elaludtam.


                                  9. fejezet

Egy évvel később:
-Ichigo,siess már.-mondtam az ajtóban állva.
-Jól van na.Kérsz kardigánt?Odakint hideg van.-kiabált le az emeletről.
-Nem,köszi!-kiabáltam vissza,miközben simogattam a pocakom,melyben egy 5 hónapos picike fejlődött épp.
Sétálva elmentünk Uraharához,ahol már várt egy kisebb tömeg.
Ott volt pl. Orihime,Ishida,Sara,Carla,Chad,Matsumoto és még néhány ember.
Ayaméék esküvőjére igyekeztünk.Végre volt idejük megszervezni és valóra is váltani.A polgárháborús munkák egy fél évig elhúzodtak.Tényleg rengeteg papírmunka és tárgyalás volt vele,de végül csak sikerült Yamamoto főkapitánynak egyességre jutni velük.

Orihime segített az esküvői előkészületekben nekem is és Ayaménak is.Nagyon rendes volt tőle.Az esküvőnk Ichigoval egy tó mellett volt,az egész mesébe illőnek tűnt.Pont olyan,amit megálmodtam,pici,de romantikus,minden gond nélkül.
Ayaméékkal szemben nekünk sietős volt a dolog,így már 3 hónappal ezelőt megtartottuk,hogy a hasam ne zavarjon majd a ruha választásban.

A szertatáson a bátyám mellett ültünk.Már nem akarta annyira megfojtani a férjem.Talán kezdi elfogadni,vagy csak titokban tervezi a hadműveletett ellene.
-Elfogadod Ayamét hitvesedként Abarai Renji?
-Igen.-mondta vigyorogva
-Ayame,elfogadod szerető férjedként Renjit?
-Igen.-mondta Ayame ugyan olyan vigyorral
-Mostantól férj és feleség vagytok.Csókold meg a menyasszonyt.
Renji így is tett,mire mi tapsolni kezdtünk és éljenezni.
Az utána levő vacsorán nagy meglepetésemre Renjiék nem ittak,bár ők sose vetik meg a szakét.Most azonban teljesen felszabadultan és boldogan táncoltak csak.
Remek este volt,de kezdtem kifáradni,így kimentem a teraszra kicsit levegőzni.
Kellemes szellő fujt.
-Nem fogsz emgfázni?-kérdezte Ichi,miközben megölelt hátulról gyengéden és megpuszilta a fejem.
-Nem.-néztem fel rá.
-A pocakod lassan nagyobb felülről,mint a fejed.-mondta nevetve,majd megsimogatta a hasam,mire rugútt egy nagyot a pici.-Hű,rád fog ütni.
-Mondtam már a legelején.Így rúgni csak én tudok.-mondtam ,miközben felemeletem a mutatóujjam kioktatóan.
-Szeretlek,te törpe.
-Én is szeretlek.-feleltem,majd megcsókoltam.
-Rukia,nem jöttök táncolni?-szólt ki Sara
-De.-válaszoltuk egyszerre,majd kézen fogva besétáltunk.

Oldal: A sors keze 1.-9.
Ichigo and Rukia fanfiction - © 2008 - 2024 - ichigoandrukia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat