Hazafelé sétáltunk,vagyis pontosabban az Ő otthona felé.
-Te Rukia.
-Ha?
-Mi ugye legjobb barátok vagyunk?
Megálltam és hátra néztem.

-Mért?
-Mond támogatnál,ha valami őrültséget találnék ki?
-Mire gondolsz?
Kezdtem megijedni,hogy valami butaságra készül.
-Tetszik valaki.-nyögte ki
Próbáltam közönyösnek látszani.
-Ki?
-Azt nem szeretném elmondani.
-Ismerem?
Nem válaszolt,de tudtam,hogy a válasz igen.Hiába a távolság és a szakadó eső az arca bizonytalan lett egy percre.
-Ichigo az,hogy megtetszik neked valaki emberi dolog.-mondtam és elindultam,hogy mentsem,ami még menthető
Gondolatban magam átkoztam,mert a fehér egyenruha alá rózsaszín csipke melltartót vettem fel és természetesen pont ma kellett esnie.
A szoknya is úgy tapadt rám,hogy majdnem minden lépésnél kint lehetett a bugyim.A cipőmben tocsogott a víz.Gyűlöltem az esőt.
-Rukia.-szólított meg újra
-Ichigo,csak érjünk haza.Utána megbeszéljük.
-Ez nem várhat.
Megálltam egy nagy lombos fa alatt,ott kevésbé ért az eső.
Az autósoknak szánt tükörben megláttam magam.Pont úgy néztem ki,mint egy csurom vizes vidra.
-Mondjad.
-A nő nem éppen itt lakik.-kezdte,de közben levette a kabátját és rám aggatta
-Hát hol?
-Messze.
-Mennyire?
-Nagyon.
-Hol ismerted meg?
-Az utcán,de már rég.
Szóval Ichigot elcsábította egy külföldi picsa.Szuper...
-Milyen hülyeségre készülsz?
-Gondoltam hozzá költözöm.
Köpni-nyelni nem tudtam.Még a szám is csukva felejtettem.
-Elment az eszed?!-förmedtem rá-Mi lesz a munkáddal?!Ez komoly felelősség!Erről többé hallani se akarok!Bolond vagy!-kiabáltam és mérgesen elindultam a házuk felé a kabátjában,mely tiszta víz volt,de ezek ellenére is érezni lehetett az ő illatát
Nem akartam,hogy egy nő miatt csak úgy itt hagyjon.Belehaltam volna...

Már otthon szárítkoztam a fürdőben,amikor hazaért.Víz csíkot hagyva jött fel a fürdőbe.A hajam dörzsölgettem,amikor belépett.Levette a pólóját és kicsavarta a kádba.
-Szerintem nem kéne csapot-papot itt hagynod egy nőért.-mondtam,amikor a gatyáját hámozta le magáról
Nem volt furcsa,hogy alsógatyára vetkőzik előttem.Már zavarba se ejtett.Annak idején egy rettenetesen forró nyáron szinte végig abban rohangált.
A válasza csak egy morgás volt.
-Vacsora.-kiabálta Ishin fel

Estig hozzám se szólt.Az ágyán ültem és a matekot írtam,amikor végre megszólalt.
-Igazad van.-mondta,miközben rám bámult le állva
-Tudom.-feleltem
-Ennek ellenére úgy döntöttem elmegyek.
-Tessék?-kaptam fel a fejem
Oldalra dobtam a matekot és én is felálltam.
-Szeretem őt.-vonta meg a vállát
-Na és ő téged?Mi van,ha csak teher leszel neki?Mi van,ha otthon valaki más várja?
-Nem hiszem.
-És ha mégis?Ki ez a nő egyáltalán?
Nem válaszolt,csak vállat vont,mire én hozzá vágtam teljes erőből egy párnát,majd bezárkóztam a szekrényembe.
Odakint lekapcsolta a villanyt és az ágy rugók hangjából ítélve lefeküdt.Kicsaptam a szekrény ajtót és kiültem a szélére.Ő engem bámulva ült az ágyán.
-Na és mi van,ha szeret?-kérdezte
Azt akartam válaszolni,hogy nálam jobban senki sem szeret,de nem tudtam beismerni neki az érzéseim,mely oly régóta kínoztak már.
-Mikor indulsz?-kérdeztem lehajtott fejjel
-Holnap reggel.
Felkaptam a fejem.
-Jó utat.-feleltem és a hátizsákommal lassan kisétáltam az ajtón
Igen,újabban az ajtót használtam.Csak azért,mert a szomszéd néni azt hitte öngyilkos akarok lenni és kihívta a rendőrséget,amikor a tetőn voltam...
-Neked is.-halottam még a lépcsőn
A könnyeimmel küszködve léptem át az átjárón,majd sétáltam haza a Kuchiki Birtokra,de sajna a szobán ajtaja előtt nem bírtam tovább és elsírtam magam.
Nem is tudom pontosan mi fájt jobban.Az hogy elmegy és már nem láthatom,vagy,hogy szerelmes valakibe.


Másnap nyúzottan keltem.Még nyűgösebben indultam munkába,ahol meglepődve vették tudomásul,hogy hazajöttem.
-Jó reggelt.-köszöntött mosolyogva a kapitányom
-Jó reggelt.-feleltem és leültem az asztalomhoz-Van valami hír Aizenékről?
-Nincs.Most másról van.Ma különleges napunk lesz.
-Mert?
Az ajtó hirtelen kinyílt és Ichigo lépett be rajta.
-Úristen te meg mi a francot keresel itt?-fogadtam kedvesen
-Elköltöztem.
Fél percbe is beletelt,mire leesett.
Újabb fél perc volt,mire tudatosult bennem,hogy akkor a nő is itt lakik.
-Rukia kérlek kísérd a 8. osztaghoz.
Felálltam és előre siettem,alig ért utol ez a majom.
-Most miért haragszol?-kérdezte
-Nem hiszem el,hogy becsaptál.
-Nem csaptalak be.
-Azt mondtad külföldre költözöl.
-Én nem,csak annyit,hogy messzire.
-És a barátnőd?
-Bemutassalak neki?
-Nem tudom akarom-e.
-Ugyan már Rukia.Idióta.-mondta és összeborzolta a hajam,majd befogta a kezével a szemem és megfordított
-Mit csinálsz?
-Bemutatlak neki.
-Nem akarom.
Tolt,így léptem párat.A tolás aztán balra irányított.
Félelem lett úrrá rajtam,de kivételesen nem akartam bőgni.
-Rukia.
A nevem most nem hangzott olyan édesen a szájából.Rémülettel töltött el.
-Szóval ő az a lány.-mondta és levette a kezét a szememről
Féltem kinyitni a szemem.Aggódtam,hogy kikelek önmagamból,mégis a kíváncsiság...lassan kinyitottam a szemem.
Egy hatalmas tükör volt előttem.Ichigo mögöttem állt.Nem mosolygott,én sem.Nem volt ebben semmi vicces.
-Nem tudtam,hogy mondhatnám el neked.
Hátra fordultam,de nem szóltam semmit.
-Egy ideje már szerettem volna veled erről beszélni,de tudom,hogy mit mondtál volna.
-Mit?
-Azt,hogy két különböző világból vagyunk.Nem működne.Egyetértettem volna veled ebben.
-Ezért hát ideköltöztél?
-Nem volt nehéz dolgom.Yamamotó főkapitány támogató volt.
Visszafordultam a tükör felé.A tekintetem bágyadt volt.Szinte még fel sem fogtam mi történt.
-Nem mondasz semmit?-kérdezte aggódó arccal
Hátra fordultam és rámosolyogtam.
-Idióta.

 

Oldal: Idióta
Ichigo and Rukia fanfiction - © 2008 - 2024 - ichigoandrukia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat