1.fejezet

Szeptember 1.Új év.De most már szerencsére az utolsó.
Mindenki a nyári szünetről dumált a teremben,amikor belépett egy nő,számunkra idegen.A legnagyobb nyugalomban leült a tanári asztalhoz és figyelt minket.
A többiek észre sem vették.Én viszont éreztem,hogy arra vár,hogy befogjuk és leüljünk,így a helyemre mentem és leültem Renji mellé,aki épp Hisagival pofázott.
Ránéztem a nőre,igazán fiatalnak tűnt.Lehetet köztünk vagy 5 év.Hosszú fekete haja volt,ami lágyan omlott a válára.Egy egyszerű fehér egybe ruhát viselt fekete magassarkúval és blézerrel.Még mindig csak várt és figyelt minket.Aztán szép lassan rám nézett,én pedig rá.
Rám mosolygott, én viszont inkább kinéztem az ablakon könyökölve.
Lassan észre vették magukat a többiek és leültek,majd bekussoltak.
-A nevem Kuchiki Rukia.-mondta halkan,miközben két ujjával rázogatta a tollát-Én leszek az új tanárotok egy ideig.Az osztályfőnökötök elment körbe járni a világot.Legalább fél évig még odalesz.Szóval fektessük le a szabályokat most,hogy fél évig megtűrhessük egymást.-mondta,majd felállt és lassan körbe sétált az asztal körül,majd felült rá félig.-Engem nem érdekel,hogy hangoskodtok-e vagy,hogy mit műveltek.Én itt csak helyettesítek .A ti érdeketek,hogy figyeljetek rám,nem az enyém.Ráadásul a fél évi vizsgáitok igencsak számítanak.
-Tehát szívatos fruska...-mondta valaki a kelleténél hangosabban
Ő felhúzta az egyik szemöldökét és lassan hátra sétált.
Ez a lassúság idegesítő,de egyrészt ijesztő is.
Hátul Keigo fejére tette a kezét.
-Pontosan.A fejed méretéből pedig azt jósolom,hogy igencsak nehéz fél éved lesz.
Elhaladt mellettem,ahogy ment az asztalához visszafelé.Megcsapott a parfümje illata.Édeskés volt,de pont jó mértékben.
Visszaült.
-Szeretném ha bemutatkoznátok szépen sorban.
Mindenki elmondta a nevét.

Hazafelé Renjivel,Orihimével meg Ishidával mentem.
-Ez az új tanár nagyon para.-mondtam
-Nehogy azt hidd.-mondta unottan Renji
-Szerintem igazán érdekes lehet.Alig idősebb nálunk.-mondta Ishida
-Az bátyjának dolgozom.-mondta Renji-Ismerem a csajt már legalább egy éve.Van köztünk úgy 3-4 év.Sosem végzett főiskolát.
-Akkor meg,hogy a p*csába a tanárunk?-lepődtem meg
-Honnan tudjam?
-Amúgy meg honnan ismered ilyen jól Renji?-kuncogtam
-Néha beszélek vele.Már ha otthon van.
-Hol lakik?-kérdezte Ishida
-Eredetileg a dombon a Kuchiki rezidencián. Tudjátok az a hagyományos ház rengeteg cseresznyefával.
-Tehát ez egy újabb gazdag p*csa.
-Igazából nem ilyen.-mondta Renji,majd elővett egy szendvicset-Majd meglátod szerintem.
-Ő az a csaj,akibe bele vagy zúgva már egy éve?-nevettem fel,Renji meg zavarba jött és félre nyelte a szendvicset
-Te k*csög!!!!-üldözőbe vett,én pedig hazáig futottam röhögve

Otthon az idióta apám fogadott,így rögtön felsiettem a szobámba,ledobtam a cuccom,majd felhívtam Renjit,hogy eljön-e velem kajálni.Naná,hogy eljön,hisz egy haspók.De legalább kocsival jön.
Egy menő kis gyorsétterembe mentünk.Rendeltünk egy nagy vödör csirkét,meg rengeteg fűszerezett sült krumplit mellé.
Épp a kaja felénél jártunk,amikor Renji kiszúrt valakit a hátam mögött és hevesen integetni kezdett neki.
-Szerbusz új tanárnénink.-mondta,mire én végre felnéztem és Rukiával találtam szemben magam
Ő felnevetett és leült Renji mellé.
-Megfoglak ezért még szivatni.Mikor jössz át hozzánk?-kérdezte,majd belenyúlt a tányérjába és kivett egy sült krumplit
Jóízűen rágcsálni kezdte.
-Még nem tudom.A bátyád majd szól azt mondta.Te Rukia,hány éves is vagy?
-Egy nőtől nem illik ilyet kérdezni.
-Hol látsz te itt nőt?-nevetett fel Renji gonoszan,Rukia pedig morcos fejet vágott és rám nézett
Még csak most vett észre.
-Óh,szevasz.Kurosaki ugye?
-Igen.
-Tessék.-mondta Renji és elé tolt egy adag sült krumplit
-Ma el kell mennem valami hülye tanári konferenciára.Annyi barom van a sulitokban a tanárok között.
-Ne is mond.-mondta erre Renji
-Van az a Kuzmo vagy Kizmo vagy ki.Tudod az irodalom tanár.Jesszus annál még én is erősebb vagyok.
Ránéztem és feltűnt,hogy nálam bő 2 fejjel alacsonyabb.
-Hát aki a Kuchiki ház tagja az nem lehet gyenge.-mondta Renji
-A bátyám amúgy Amcsiba ment.Lehet utána megyek hétvégén.Van kedved jönni?
-Persze.De mi lesz a sulival?
-Ja tényleg.Kaptam egy rakás kis szarost.Hm...
-Kapd be.-mondtam akaratlanul,mire rám nézett-Bocsánat.-mondtam rögtön
-Helyes.-felállt-Kösz a krumplit.Majd dumálunk.Szevasztok.
-Szia.-mondta Renji és integetett neki,majd ahogy elment elkapta a gallérom-Mi az,hogy kapd be?!
Mit képzelsz kivel beszélsz?Tudod te ki ez a nő?A Kuchiki gyógyszergyártócég alvezetője!A bátyja pedig maga a vezető.Iszonyú okos és sikeres.
-Csak jó helyre született.A modora pedig tipikus.Arogáns,mint a legtöbb gazdag.
-Ettől függetlenül még a tanárod marad.Add meg neki a tiszteletet.
-Pont te mondod?Sose érdekelt egy tanár sem.Utálod mindet.
Felállt és ott hagyott.Fasza,hazafelé sétálhatok.
Nem elég ez is,meg a vita Renjivel még az eső is elkezdett szakadni.
Sz*rá ázva sétáltam haza a legrövidebb úton,amikor észre vettem az új „tanárnőmet” egy kirakat előtt. Ő is elvolt ázva,de nem úgy tűnt,hogy érdekli.Csak figyelte a kirakatot.
-Jó napot tanárnő.-mondtam, amikor odaértem
Ő megijedt és rám nézett.
-Szia.-majd egyből vissza a kirakatba
Nyuszik voltak bent.Fehérek és igencsak puháknak tüntek.A fejé fölé tettem a pulcsim,hogy ne essen rá annyira az eső.
-Szeretem a nyuszikat.
-Én nem.
-Pedig aranyosak.
-Akkor vegyen egyet.
-Nem lehet.-ránézett az órájára-Sajnálom,de elkések.
-Sajnálom,amit mondtam.-mondtam,amikor már távolodott
Ő visszanézett rám csurom vizesen,arcára tapadó hajjal és elmosolyodott.
-Semmi baj.-mondta és oda intett
Fél perccel később Renji állt meg mellettem kocsival.
-Szállj be te barom.
Így is tettem.
-Örülök,hogy bocsánatot kértél.-mondta,mire én csak morogtam
-Hány éves?-kérdeztem
-21,csak nem akarta,hogy megtudd.
-Tényleg csak 3 év van köztünk.Nagyon fiatal.
-Az.

Másnap a suliból kicsit késtem,már bent volt Rukia,amikor berontottam.
-Áh Kurosaki úr.-rám mosolygott-Önnél nem divat az ébresztő óra?-kérdezte,miközben a táblára írt
-Sajnálom.
-Ülj le.
A helyemre igyekeztem,majd pár perc múlva odahajoltam Renjihez.
-Te Renji,milyen órán vagyunk?
-Biológián te barom.
-Mit keres itt Rukia?
-Felügyel.
-De hát írt a táblára....-ránéztem-Ja,hogy az órarendet.
Felálltam és beültem az első padba,pont elé.Felnézett rám egy pillanatra a telefonjából.
-Mi van kölyök?-kérdezte a telóját nyomkodva
-Te mit tanítasz?
-Ne tegezz le.A tanárod vagyok.
-Tehát ön mit tanít Kuchiki tanárnő?
-Semmit.Pedagógiai asszisztensként vagyok itt.
-Tehát igazából semmi dolgod itt.
-Ezernyi dolgom van az ofőtők miatt.Sok szart vett a nyakába.
Keigo leült mellém.
-A tanárnőnek van pasija?-rögtön a lényegre tért
-Nincs.
-Van már jelölt?
-Nincs.-rámosolygott
-De akkor mit csinál a szabad idejében?-kérdezte Inoue és leült mögém a padra,Rukia letette a telefonját
-Dolgozom.
-Mi a munkája?-kérdeztem
-A Kuchiki gyógyszergyárban nőttem fel.Gyakorlatilag azaz otthonom.Most is ott dolgozok.Kutató vagyok.
-De nincs is diplomája még.-mondta Renji
-Egyetemre járok.
-De akkor idősebb nálunk.-csodálkozott Keigo
-Igen.
-Mit kutat?-kérdezte Inoue
-Az emberek viselkedéseivel foglalkozom az egyetemen.A munkahelyemen mirigy betegségekkel.
-Ha megkapja a diplomát mihez fog kezdeni?-kérdezte valaki a tömegből
-A laborban fogok dolgozni 16-17 órákat.
-Papír nélkül,hogy kapta meg az állást amúgy?-kérdezte valaki a tömegből,ami közben kialakult körülötte
-Reklámozni fogom a sulit.Na és ti mihez kezdetek majd?
Mindenki egyszerre kezdett el kiabálni.Ő viszont úgy tett,mintha figyelne ránk és mindet hallotta volna.
-Amúgy hova mennétek kirándulni?-kérdezte
-Menjünk strandra!-kiáltott fel lelkesen Orihime
-Tél lesz.
-Akkor korizni!-kiabált Keigo
Rukia megvakargatta a homlokát és elgondolkodott.
-Szerintem legyen ott alvós buli.-mondta-Már ha a szabályzat engedi.
-De hol aludnánk?
-Emiatt ne fájjon a fejetek.Ha a bátyám nem lesz otthon lefoglalhatjuk a házat.Meg is kérdezem.-tárcsázott valami számot
-Szevasz Yamada,mit csinál Byakuya kb. 4 hét múlva pénteken?......aha.......oké........ja.....talán rákot meg valami szószt.............csak suliban vagyok....oké,szia.-kinyomta-Nem lesz otthon.Átjöhettek hozzánk.
-Óh a híres Kuchiki-ház.-sóhajtott fel Renji-Saját medence,kori pálya,park,könyvtár,mozi....
-Na ne már.Mozi?-keigo megint adta magát
-Ja,van egy mozink.És?-mondta Rukia érdektelenül
-Bakker egy saját mozi.-csodálkozott Inoue
-Nem annyira érdekes igazából,de aludni jó ott.Pont a szobám alatt van.
-Az neked szoba?-nevetett fel Renji,aztán felénk fordult és úgy tett,mintha suttogna valamit nekünk-Van egy fél lakosztálya igazából....
-Mivel lennie kell valami tanulmányinak is a kiránduláson eltőte elmegyünk megnézni a gyárat.Tetszeni fog.Szép hely.-mondta,majd ki is csöngettek

Még az utolsó órán is erről beszéltek a többiek.Nagyon beleélték magukat.Én viszont kezdtem Rukiát egyre jobban elkényeztetett arogáns p*csának látni.Minden a lába elé hullt.

A kirándulás napja gyorsan eljött.A gyár előtt találkoztunk.Már csak Rukia hiányzott.Kivételesen mindenki eljött a kirándulásra,eddig erre nem volt példa.Rukia orvosi köpenyben hulla fáradtan csoszogott ki a gyárból vagy 1 liter kávéval a kezében.
-Jó reggelt.-motyogta és lehúzta a kávé felét-Bocs,egész este dolgoztam.
A gyár kívülről olyan volt,mint egy társas ház,belül pedig,mint egy szálloda előtere.Gyönyörű volt.Mindenhol növények voltak
Rukia egyik kollégája lépett oda mellé.Bő 3 fejjel volt magasabb nála.Nála is kávé volt.Elkezdett a gyárról magyarázni,a jelentőségéről,meg a szakaszairól.Nem igazán figyeltem rá.Rukia iszonyuan nézett ki,nyúzott volt.Karikás volt a szeme és gyakorlatilag 5 perc alatt legalább 1,5 liter kávét ivott meg.Csak ott állt mellette esetlenül zsebre dugott kézzel és bámulta a földet,majdnem bealudt.
-Ugye Rukia?-kérdezte a kolléga
-Mi?Ja igen.Biztos.
A kolléga átkarolta és félre vonta,de a válláról már akkor sem vette le a kezét.Valamit dumáltak,majd Rukia elment.Ez a barom pedig kisebb csoportokra osztott minekt és más kollégákat rakta be mellénk felügyelőnek.
Szép hely volt.Igazán modern.Egy pár óra után visszavezettek minket a portára.Leülhettünk kanapékra,majd megjelent Rukia teljesen frissen,átöltözve.
Hozzájuk egy busszal mentünk.Csak egy megállóra laktak.Onnan kb. 5 percet sétáltunk csupán.
A ház....ház?Talán inkább kastélyban szobákat választottunk,majd kimentünk korizni.
Rukia remegve fogta a pálya szélén lévő fém korlátot.Odacsúsztam hozzá.
-Jöjjön.-felé nyújtottam a kezem
-Ha a sulin kívül vagyunk tegezhetsz.-mondta és elfogadta a kezem én pedig lassan vezetni kezdtem
-Nem tudsz korizni?
-Nem.Kicsit félek a jégen.
-Ne aggódj.Foglak.-rámosolyogtam és lassítottam
Én hátra fele csúsztam,őt pedig két kézzel húztam magam után.
-Nem vagy már fáradt?
-Nem.Kaptam egy szurit.-felnézett rám és ijedt fejet vágott,mintha valami roszat mondott volna
-Milyen szurit?
-Nem fontos.-mondta és rögtön lesütötte a szemét
-Apám orvos.Eléggé ismerem az árnyoldalát már az egészségügynek.
-Ha sokat dolgozunk magnéziumot adnak,hogy tovább bírjuk.-mondta,miközben a talajt nézte
-Min dolgoztok ennyire?
-Mirigy betegségekre keresünk olyan gyógyszert,aminek nincs mellékhatása.
-Sikeres?
-Azt hiszem.-rám nézett és mosolygott

Körbe-körbe mentünk a pályán beszélgetve.Minden szóba került,az egyetem,a suli,a munkája,a klinikánk.Egyszerűen bármiről tudtunk beszélgetni.Rájöttem,hogy félre ismertem.Igazából nagyon keményen dolgozó,inteligens nő.Nem akartam befejezni a beszélgetést,de muszáj volt.Szóltak,hogy kész a vacsora.Rukia odavezetett minket az ebédlőjükbe.Hatalmas volt.
-Rukia,minek nektek ekkora asztal?-kérdezte Hisagi
-A bálokhoz.-felelte és helyet foglalt velem szemben
-Bálok?Milyen bálok?-kérdezte Orihime
-Jótákonysági.Minden nyáron és ősszel tartunk egy jótékonyságit a beteg emberek részére.

A vacsora fűszeres hal volt rizzsel.Nagyon finom volt.Ráadásul alkohol is volt.
Rukia mellett Renji ült.Jól elpusmogtak ott magukban,ami érdekes módon engem féltékenységgel töltött el.De vajon miért?Hisz én nem vonzódom hozzá.
Végig néztem rajta,amíg az asztal engedte.Egy csinos pulcsi volt rajta.Szemem megakadt a nyakán.

Oké,talán egy kicsit vonzódom hozzá.

Az ital hatására egyre vidámabb és hangosabb lett a társaság.Páran táncolni kezdtek,míg mi leültünk a kanapéra dumálgatni,inni és kártyázni.
Félrészeg állapotban jó ötletnek tűnt írni egy sms-t a mellettem ülő Rukiának.

Ichigo: Szexi vagy ebben a pulcsiban.

Rezget egyet a zsebe a felőllem lévő oldalon.Próbálta kihalászni,de közben végig akaratlanul is hozzám dörgölözött.Megnézte és elmosolyodott,majd pötyögni kezdett.Amikor pityegett egyet a telefonom elcsodálkozott.Megnyitottam.

Rukia: Renji ezt már megbeszéltük.;)

Elnevettem magam és erre ő is.Igazából viszont rosszul esett.Bánatomba lehúztam vagy 1 üveg szakét egyedül és végül elsötétült minden.

Reggel fejfájásra keltem.Megtapiztam a valamit,ami nyomott hátulról,majd lassan kinyitottam a szemem.Egy hálószobában voltam és mögöttem Renji horkolt,mögötte pedig Hisagi.A földön mellettem Ikkaku.
-Héj...-mondtam
-Ne kiabálj már.....-morgott a földről Ikkaku
Az éjjeliszekrényen 4 fájdalomcsíllapító volt néhány pohárral és egy kancsó vízzel.Bevettem az egyiket és kimentem.Kóvályogtam,de a házban mindenki aludt.Rukia kanapén feküdt egy pléddel betakarva.Csak álltam ott és figyeltem.A haja lágyan omlott az arcába.Nem horkolt,csupán halkan szuszogott.Gyönyörű volt.Úgy éreztem meg kell örökítenem,így elővettem a telefonom,amin egy olvasatlan üzenet volt.Ismeretlen szám írta.

„Lent vagyok a konyhában,gyere le ha gondolod.”

Feljebb tekertem.

Én: Tényleg gyönyörű vagy ma

Ő:Édes vagy

Én:Annyira édes,hogy nem kínzol tovább ezzel a tánccal és végre adsz egy csókot?

Ő:Esetleg.Honnan veszed,hogy neked szól?

Én: A popsid pont felém riszálod bébi.Ez egy jel.

Ő:Lehet a mögötted lévő csávó tetszik.

Én: Ne viccelj.Találkozunk a mosdónál?

Ő:Azért ilyen könnyen nem adom magam.

Én: Ha azt mondom légyszi?Szétrobbanok ha nem kaplak meg.

Ő:Nem vagyok naiv kislány ;)

Én: Lehet,de ide látom,hogy fekete csipke bugyi van rajtad.Jó választás.

Ő:Tudom.Imádják a férfiak.

Én: Szerintem téged alapból imádnak a férfiak.

Ő:Talán.

Én: De ha nem,majd bepótolom helyettük.

1 órával később írta,hogy a konyhában van.Ez nagyon gáz...de ki ez a nő?Nyílván itt volt tegnap este.Valószínűleg szegényt alaposan kihasználtam.
Csináltam két kávét,majd leültem Rukia térdéhez.Már ébredezett.
-Felkelsz még ma csipke rózsika?
-Nyem...-motyogta
Felé legyezgettem a kávé illatát,mire ő bebújt a takaró alá.
-Jesszus.Hányásig ittam az osztályommal.Milyen tanár vagyok én....-mormogta
-Fiatal.-mondtam és közben a telefonomat bámultam
Ki ez a nő?Vajon ki lehet?
-Ichigo...-ránéztem és meglepően közel hajolt hozzám-Baj van?
-Nincs.-rámosolyogtam és a kezébe adtam a kávét,ő pedig belekortyolt
-Köszönöm.
-Rukia,emlékszel mi volt este?
-Szerinted?-körbe mutatott a nappaliban,minden tiszta kosz volt és üres üvegek feküdtek a földön
Letette a dohányzó asztalra a bögrét és visszafeküdt.Felhúzta a lábát,hogy elférjek.
Nem akartam zavarni,így elkezdtem játszani a telefonomon halkan.Egy hülye pályával nagyon szenvedtem.Sehogy nem sikerült.Már ötödszörre próbáltam,amikor kivette a kezemből és beletette a fejét az ölembe.Nem figyelt rám,csak végig akarta vinni a pályát.Finoman a fejére tettem a kezem és simogatni kezdtem,mire ő rám nézett és elmosolyodott.Nagyon selymes volt a haja és most egyáltalán nem látszott,hogy ő egy komoly felnőtt nő.Pont olyan volt,mint egy esetlen gyerek.
Kicsit zavarba voltam,ezért nem néztem rá,de tovább simiztem a fejét,miközben ő játszott a telefonomon.
-Ichigo,láttad Rukiát?-kérdezte Renji az ajtóból,mire Rukia felült és megtámaszkodott a háttámlán
-Mondjad.
Renji álla teljesen leesett.Szerintem teljesen félre értette a helyzetet.Bár csak ismer annyira,hogy tudja,hogy nem szoktam tanárokkal ilyet tenni.
-Csak,hogy tisztázzuk.Nem én írtam a telomról,hogy csinos vagy.Pár embernek hasonló telefonja van,mint nekem.Biztos elcseréltük véletlen.
-Ne aggódj.Nem vettem komolyan.-mondta
-Helyes.A bátyád kiherél,ha megtudja,szóval....
-Nem szólok,nyugi.
-Köszi.
Amint Renji kiment Rukia rám mosolygott.
-Lassan kelnek a többiek?
-Nem.Mindenki nagyon részeg volt.
-Akkor csináljunk reggelit nekik.
Kiment a konyhába én pedig követtem.Ő elővett szendvicsnek valót.Rengeteg kenyeret,felvágottat,zöldséget és vajkrémet.
Csendben megcsináltuk őket,majd felkeltettük a többieket és együtt reggeliztünk.
Dél előtt egy kicsivel mindenki elment.Én is hazaindultam a gondolataimba merülve.Bárhogy próbáltam nem tudtam ki az a nő.Már ő is biztosan szégyenli.Gondoltam illik bocsánatot kérni,így írtam neki.

Én:Sajnálom,általában nem vagyok ilyen.

Pár perc múlva jött is a válasz.

Ő:Ne aggódj.Semmire nem emlékszem.Felejtsük el,jó?

Én:Mi a neved amúgy?

Ő:Maradjon titok.Így nem lesz kellemetlen,ha talizunk.

Én:Ugye te sem emlékszel rám? :)

Ő:Fogalmam sincs,hogy kivagy,de jobb ez így.

Ez jó hír volt,viszont ettől függetlenül megöl a kíváncsiság.Talán Tatsuki...ő végül is ott volt és ha jól emlékszem sokat táncolt.Bár nem ivott sokat.
Esetleg Orihime.Határozottan szép,sokat ivott,bár buta nagyon és biztos emlékezne rám,hisz már vagy 5 éve szerelmes belém.Arról nem is beszélve,hogy idegesít és nyilván részegen se udvarolnék neki.
Igazából senkit nem látok gyönyörűnek az osztályból.

A suliba menet is ez járt a fejemben hétfőn.Szinte fel sem tűnt,hogy Rukia mellettem sétál.
-Hát te?-kérdeztem,amint észre vettem
A szokásosnál is csinosabb volt.Egy barna csizmát vett fel harisnya nélkül egy kis fekete ruhával meg egy barna szövetkabáttal.
-Na ki elemezted a mai ruhám?-kérdezte felvont szemöldökkel
Óh,jól végig nézhettem rajta,még meg is álltam.
-Csinos vagy.-mondtam félre nézve
-Köszönöm.Ma lesz a negyed éves konferencia.
-Már?-lepődök meg
Jézusom,fel se tűnt és már Október van.
-Gyorsan repül az idő.Majd utolsó órán elmondom mi volt.
-Szerintebb te jobb ofő vagy,mint az eredeti.-rámosolyogtam,ő pedig vissza rám édesen
-Kurosaki-kun!!Kuchiki-san!!!!-hátrafordultunk és Orihime futott felénk
Megálltunk és bevártuk
-Jó reggelt.-mondta boldogan
-Neked is.-feleltük egyszerre Rukiával
Csendben mentünk az iskola felé az unalmas órákra.

Igazából végig aludtam a napot.Az első órán írott röpdoga nagyon betett.Csak egy sms rezgése keltett fel az osztályfőnökin.Rukia valamit magyarázott a többieknek.Gyorsan megnyitottam.

Ő:Héj,mit csinálsz?

Én:Pihengetek,te?Szar volt az a töri doga.Istenem de utálom azt a nőt.

Ő:Egy rakás baromnak magyarázok,akik nem is figyelnek rám. :) Amúgy ja,megnéztem és tényleg baromi nehéz volt.Elképesztő ez a tanár.Majd beszélek vele suli után.

Magyaráz?Gyorsan körbe néztem.Tatsuki dumált a körülötte lévőknek.Te jó ég...remélem nem ő az...
Visszaírtam,hogy megnézzem előveszi-e a telefonját.

Én: Nehéz napod van?

Ekkor belépet egy fekete hajú csávó öltönyben.
-Rukia.-mondta szigorúan-Elég ebből a majomkodásból.A diplomád,az új kocsid,a szerződésed a gyárral.-mondta és ledobálta őket sorban az asztalra-Írd alá és gyere dolgozni most.
-De...-mondta Rukia
-Nincs de.Elég ebből.Kuchiki vagy.
-Én akartam ezt elérni egyedül.Miért avatkozol bele?-kiabálta Rukia
-A bátyád vagyok,velem szemben ne merd megemelni a hangod.-mondta nyugodtan,ám vérfagyasztóan ridegen,majd kiment
-Mi a f*szért kell mindent megvásárolni b*zdmeg??!!-üvöltötte Rukia,miközben utána ment
Az egész iskola hallotta,hogy veszekednek,ami nem csoda,mert Rukia ordított vele,a bátyja erre pedig fenyegette.Még az udvaron is kiabált és széttépte a papírokat és eldobta.Mi az ablakból figyeltük.
A bátyja beszállt a kocsijába,Rukia pedig még oda is követte.Megállt az ablak előtt és valamit mondott,de már nem hallottuk mit.A tesója beindította a kocsit és készült elmenni,Rukia hátrébb lépett és abban a pillanatban egy terepjáró elütötte.Törékeny kis teste belecsapodott jobbról a szélvédőbe,majd visszagurult az aszfaltra,ahonnan először visszapattant a feje,majd hatalmasat koccant rajta.
Csupán csak egy pillanat volt.Még reagálni se tudtunk,amikor a bátyja kiszállt a kocsiból és magához szorította,de Rukia teste élettelenek tűnt.
Renji eszmélt fel először,rám üvöltött,hogy hívjak mentőt és elfutott.Én rögtön tárcsáztam és bejelentettem a balesetet,majd a többiekkel együtt lesiettem.Már vagy 5 perce volt a baleset,de Rukia mozdulatlanul feküdt,amikor odaértünk.
-Él még?-kérdeztem
-Igen.-felete Renji
Kicsit megnyugodtam,majd megláttam,ahogy nem úgy áll a nyaka,ahogy kéne.
-Tedd le!-üvöltöttem rá a bátyjára-Eltört a nyaka azt hiszem.
Óvatosan átvettem tőle és lefektettem a földre.Óvatosan végig tapiztam,hogy találok-e más sérülést rajta,eközben a terepjárós fószer ott sajnálkozott.
-A keze eltört.-mondtam,majd áttértem a lábára,ami szerencsére pár karcoláson kívül épp volt.
Belenéztem a szájába.Egy üvegdarab volt benne.
-Na kinél van egy szemöldök csipesz?-kérdeztem,de egyik lánynál sem volt,így egyikük elrohant a kémia szertárba egy nagy csipeszért
Pár perc alatt visszatért,így annak segítségével kiemeltem az üveg darabot,nehogy lenyelje.
Pont akkor érkezett meg a mentő.
-Eltört a nyaka és a keze.-mondtam
-Köszönjük.-mondta egyikük és óvatosan feltették a hordágyra,majd 3 tanút,köztük engem elvittek a jegyzőkönyv miatt.
-Orvos vagy?-kérdezte a másik mentős
-Egy orvos fia.
-Ki az apád?
-Kurosaki Ishin.
-Remek,hívd fel.Oda megyünk.Szólj,hogy belső vérzéshez készüljön fel.Nincs időnk.
Felhívtam a faterom.Mire odaértünk már néhány nővérrel ott várt minket és rögtön elindultak a műtőbe.
Míg apám Rukiával foglalkozott,mi a terepjáróssal és a bátyjával elmeséltük mi történt pontosan és megadtuk az elérhetőségünket.
-Ha jobban lesz átvisszük a nagy kórházba.-mondta egyikük
-Nem engedem.-mondta apám a kezét törölve,még mindig műtős ruhában-Nem bírná ki az utat.Ha elviszik belehal. Ágynyugalomra van szüksége,eltört a nyaka egy helyen.
Elvonultak megbeszélni a részleteket,majd a mentősök elmentek.A terepjárós megadta a számát nekünk,majd ő is elment.
-Apa,belehet hozzá menni?
-Nem fiam.Hagyd most.
-Magához tért Ishin?-kérdezte Rukia bátyja
-Még nem.De megfog gyógyulni,viszont a keze...-hangja elhalkult,zsebre dugta a kezét és becsukta a szemét-A keze szilánkosra tört.
-De az gyógyí....-kezdtem
-Fiam nem maradt egy épp centi a kézfejében jobb oldalt.Félek nem fogja tudni mozgatni soha többé.
A bátyja csendben halgatta végig,majd letett egy cetlit az információs pultra.
-Tudod mi a dolgod.Kérlek.-mondta és elment ő is

A vacsoránál meglepő csend volt.Apám gondolkozott,Yuzuék nem mertek megszólalni,én pedig aggódtam Rukiáért.
-Fiam,amúgy ki az a kislány?-kérdezte
-A neve Rukia.A tanárnőm ideiglenesen.
-Mi a franc törte ennyire össze őt?
-Veszekedett a bátyjával...
-Byakuya.
-Tehát veszekedett Byakuyával és a terepjárós foszer elütötte fékezés nélkül.

Másnap nem mentem suliba a történtek miatt.Igazából nagyon megrázott,sose fogom elfelejteni,ahogy Rukia visszapattant az útról.Kora reggel már a kórházba tartottam.Byakuya is ott volt már.Apám nem is aludt.
-Mi történt?-kérdeztem
-Semmi.Egész este megfigyeltem.
-Apa..
-Tudom.Már feltűnt,hogy aggódsz érte nagyon.Minden rendben lesz.Beszélek a bátyjával,te addig néz be hozzá.
Megvártam,míg eltűnnek az irodában,majd bementem Rukiához.Az egész szoba tele volt virágokkal.Nyílván a terepjárós küldte.
Leültem mellé és megfogtam a kezét,mire ő kinyitotta a szemét.
-Héj,szia.-mondtam
Nem válaszolt a lélegeztető miatt.Nyakmerevítő volt rajta.
-Tele nyomtak fájdalomcsíllapítokkal ugye?-kérdeztem a bágyadt tekintetét látva,mire ő becsukta a szemét és picit megpróbálta mozgatni a fejét
Megsimiztem a fejét a szabad kezemmel.Apám belépett.
-Hahó kishölgy,felkeltél?-kérdezte mosolyogva-Sajnos most megint aludnod kell kicsit.-mondta és elővett a zsebéből egy injekciót egy vialal
-Mit csinálsz?-kérdeztem
-Rukia kezét megfogom műteni.
-Mégis mit fogsz csinálni?
-Összeszedem a viszonylag épp csontokat és kipótolom fémmel.
-Tudja majd mozgatni?
Rám nézett.
-Nem tudom,túl nagy a sérülés,de mindent megteszek majd.Jössz?-kérdezte
Felálltam és menni akartam,de Rukia megszorította a kezem.
-Még maradok,amíg elalszik.
Visszaültem és csendben vártam a kezét szorítva.Gondoltam egyet és óvatosan megöleltem.Az ép kezével átölelt és hozzám bújt.Apám pont ekkor lépett be,hogy elvigye.
-Mennünk kell.-mondta komolyan
Normális helyzetben most tuti előállt volna valami perverzzel.

A műtét órákig tartott.Azt hittem szétrobbanok az idegességtől.Apám csak 8 óra múlva jött ki.Tiszta vér volt.
-Jézusom,mi történt?-kérdeztem
-Minden rendben volt.Találtunk egy viszonylag épp csontott,ami elbújt a sok darab alatt.Azt használtuk alapul.
-Őszintén apa,tud majd fogni vele?
Apám abba hagyta a vetközés egy pillanatra.
-Évek múlva talán.Sok gyakorlásra és akaraterőre lesz szüksége.
Pár óra múlva Rukia felkelt,így apám bejött hozzánk,hogy elmondja neki is a helyzetet.
-Nos,mivan a kezemmel?-kérdezte Rukia halkan
-A kezed szilánkosra tört.Ma kipótoltuk fém lapokkal és megpróbáltuk helyre hozni.Az inak egy része elszakadt,korrigáltuk,amit tudtunk.A nyakad 5-6 hét múlva rendben lesz.Agyrázkodásod van,de kapsz rá fájdalomcsíllapítót.Minden rendben lesz veled.
-Úgy értem,mi lesz a kezemmel?Tudok majd fogni?
-Évek múlva biztosan.
-Most csak viccel ugye?!-üvöltött rá Rukia -Kutató vagyok!Rengeteget tanultam,hogy eljussak idáig és most ezt meri mondani nekem?!A kib*szott kezem miatt nem leszek képes dolgozni?!ÉVEKIG??!
Apám nem nézett a szemébe,csak a földet nézte.Rukia percekig nézte.
-Köszönöm.-mondta végül-Mikor kezdhetem a programot?
-A nyakad helyre jövetele után.-mondta neki apám
-Magányra van szükségem.-mondta Rukia,így kimentünk

A szobámban pihiztem,amikor válaszolt a rejtélyes nő.

Ő:Ne tudd meg mennyire.Szörnyű hetem volt.

Én: Mi a baj?

Ő:Családi gondok.Nehezen viselem.Elterelnéd a gondolataim?
Elgondolkodtam.Talán ő az egyedüli,akivel beszélhetnék az érzelmeimről,hisz ő is őszinte velem.Ráadásul így tuti elterelhetném a gondolatait.Végül elkezdtem írni a válasz,majd gondolkodás nélkül elküldtem.

Én: Azt hiszem szerelmes vagyok.

Ő:Hm,ez egy jó téma.Ki a lány?

Én:Nem mondom el,hisz ismered.Már ha tényleg az osztály tagja vagy.

Ő:Osztálytárs?Érdekes.Hogy hogy csak azt hiszed?

Én:Történt vele valami.Családi gondjai vannak azt hiszem.

Ő:Mi történt?De miért hiszed,hogy szereted?Lehet csak sajnálod.

Én:Történt vele valami,ami megváltoztatja az egész életét.Mások első gondolata az volt,hogy istenem szegény blabla,viszont az enyém az,hogy úristen mi lesz ha elveszítem.

Ő:Tudja a lány?

Én:Dehogy.Azt hiszem igazából nem illünk össze.Szinte teljesen az ellentétem.Olyan határozott és intelligens. Az egész életét tudatosan építette fel.Ráadásul tisztában van azzal is,hogy okosabb,mint a legtöbb ember és sokkal szebb is.De ne vedd zokon,te is biztos szép vagy.Részegen is jó az ítélő képességem.

Ő:Buta,ne hízelegj.Bár nem tudom ki vagy,de biztos vagyok benne,hogy te is intelligens vagy.Hogy néz ki a lány?

Én:Lássuk csak,fekete haja van,kékes-szürkés szeme(de néha lilás) és mindig nagyon csinos.De most mesélj te,mi történt a családodban?

Ő:Rám erőltetik az akaratuk.

Én:Hát tedd,amit jónak látsz.Mások nem élhetik az életed.

Ő:Nem lehet.A család kötelezettségekkel jár.

Órákig beszélgettünk még az éppen foglalkoztató érzéseinkről.Nem is tudtam,hogy van ilyen értelmes osztálytársam.Végül 1-1 jó éjt üzi után bealudtunk.

Reggel nagyon korán keltem,hogy benézhessek Rukiához,majd legyen időm még elkészülni a suliba.

A napjaim ugyan úgy teltek hetekig.Reggeli,Rukia látogatás,séta suliba,uncsi órák,Rukia látogatás az osztállyal,este ismeretlen lánnyal való sms-ek,majd kezdődik előröl.
Végül egy nap épp Rukiához tartottunk Renjivel és Orihimével a kórház folyósoján,amikor apám kirohant tőle boldogan.
-Ichigo!!-kiáltotta,amikor meglátott és nevetve felém futott-Rukia megfogta a kezem!
-Nem értem,mi olyan nagy dolog ebben.
-A jobb kezével.
-Mi?Miért nem ezzel kezdted?!
Befutottunk hozzá és végre a régi Rukia mosolygott vissza rám.
-Fáj?-kérdeztem boldogan
-Jaj nagyon.-mondta mosolyogva
-Óh Rukia-chan.-Orihime elsírta magát és óvatosan megölelte-Úgy aggódtam.
-Mutasd.-mondtam,amint elengedte Inoue és felé tartottam a kezem
Ő óvatosan bele csúsztatta.Ki volt neki rögzítve még,de az első két ujja határozottan mozgott.
-A utolsó 3 még nem az igazi.Ishin szerint majd csak évek múlva fog jelentősen javulni.
Csipogott egyet a telefonja,ő pedig érte nyúlt a bal kezével.Elmosolyodott és pötyögni kezdett.Pár percel később rezget egyet a zsebem.Tudtam,hogy az ismeretlen lány az,hisz írtam neki reggel,de még nem válaszolt.
Kicsit még beszélgettünk,majd a többiek estefelé elmentek.Kikísértem őket,majd visszafelé megnéztem az sms-t.

Ő:Neked is.Bocsi,dolgom volt.Hogy vagy?

-Éhes vagy?-kérdeztem Rukiát az ajtóból,miközben visszaírtam

Én:Jól,köszi.Te?:)

Amint elment az üzenet,Rukia telefonja rezegni kezdett az éjjeli szekrényen.Összehúztam a szemöldököm.Csak nem..?
-Rukia,mi a telefonszámod?-kérdeztem
-Miért?-lepődött meg
Elvettem a telóját és megnéztem az üzeneteket.Jól sejtettem.Ott találtam a számom üzikkel együtt.
-Igazából sejtettem,hogy te vagy az.-mondta-Akkor lettél gyanús,amikor elküldtem az sms-t órán és neked jött egy üzeneted.Tudod a suliba ofőn,a baleset napján.
-Őszintén megmondva én mindenkire gondoltam,csak rád nem.-rámosolyogtam
Felhúzta a lábait törökülésbe.
- Csücs.
Leültem az ágy végébe törökülésbe és egészen hajnalig beszélgettünk.Minden szóba került.A suli,az anyám,a nővére,a keze,tényleg minden.Végül hajnali 4 körül közelebb húzodott hozzám.
-Ichi...nem akarok itt maradni.-mondta szomorúan
-De még nem gyógyultál meg.
-Haza akarok menni.Már vagy 5 hete itt vagyok.
-6.-javítottam ki-Rukia,de javul az állapotod.Mi van ha hazamész és hirtelen romlik?
-Haza akarok menni.-mondta és végig gurult egy könnycsepp az arcán
Megsajnáltam őt és felálltam,majd óvatosan karjaimba vettem.
-Hová viszel?
-Majd meglátod.
Átmentem vele a házunkba és halkan felvittem a szobámba,majd leraktam óvatosan az ágyamba.
-Ez a te szobád?-körbe nézett amennyire csak tudott
-Igen.
-Nagyon otthonos.
-Aludj kicsit jó?
-Jó.-mondta és becsukta a szemét
Óvatosan betakartam és átöleltem.Egy picit megijedt,de utána rám mosolygott.
-Te kis perverz.-mondta nevetve-Tényleg mi van a lánnyal,akibe belezúgtál?
-Ő jól van.
-Szerintem zavarná ez a dolog.
-Szerintem nem.
Nem válaszolt.Már azt hittem alszik,amikor megszólalt.
-Ez így nem helyes.A tanárod vagyok.Ha rájönnek kirúgnak.
-Rukia,aludj.
-De..
-Nincs de.Aludj.
Bár ő végül bealudt,én nem tudtam.
Reggel 7-kor apám nyitott be.Ránézett Rukiára,aki hetek óta először aludt nyugodtan altató nélkül.
-Fiam,legközelebb szólj.-mondta halkan és kiment
Azt hiszem a faterom rájött,hogy szeretem őt.Vajon már Rukia is sejti?
Felkeltem mellőle és elkezdtem készülődni.Bánatomra iskolába kellett mennem. Odalent Yuzu már kávéval várt.
-Köszi.-mondtam,felhörpintettem és le is léptem
Az utálatos töri tanár helyettesíti Rukiát.Vele volt az első órám is.Legszívesebben megfojtottam volna.Nem is tudom mit várok ettől a naptól.Tuti uncsi lesz.

Naná,hogy unalmas volt.Miért is lenne másképp?Épp Renjivel sétáltam hazafelé,amikor Renjit felhívta Byakuya,hogy vigye haza Rukiát.
-De hát meg se gyógyult.-mondtam
-Biztos szerzett valami csúcs magándokit.Tőle kitelik.
Otthon azonban Rukia ült a ház előtti lépcsőn a kis bőröndjével.
-Hazamehetek.-mondta boldogan-Ma levették a nyakmerevítőt.Holnaptól dolgozhatok.
Már december 3.-a volt.Igazából szegénynek ideje volt hazamenni.Több,mint 6 hete volt kórházban.
-A kezed?-kérdeztem legugolva elé
-Holnap jön hozzám egy doki.Segít majd rendbe hozni.Viszont át kell szoknom bal kézre egy ideig.
Renji felvette a cuccát és felsegítette.
-Na szevasz.-mondta Renji,Rukia pedig csak integetett mosolyogva

Vacsi után ráírtam Rukiára.

Ichigo:Milyen otthon?
Rukia:Végre itthon!:D Már nagyon hiányzott.
Ichigo:Holnap ugye bejössz a suliba?
Rukia:Persze.Hisz órám van veletek.A karácsony lesz a téma.
Ichigo:Tervezel valamit?
Rukia:Muszáj.Átjött a hülye töri tanár tájékoztatni meg benyalni magát.Hallom elvarázsolt vagy órán.Kérsz egy fejmosást?
Ichigo:Óh tanárnő,ha tudná milyen unalmasak az órák ön nélkül.
Rukia:Bolond! :)
Ichigo:Átjössz?Mehetnél innen suliba.
Rukia:Miért mennék át?
Ichigo:Véletlenül van 2 liter fagyim,amit meg kell enni ma.
Rukia:Hmm....indulok.

Nagyából 10-15 perc múlva a házunk előtt megállt egy fekete kocsi.Kiszállt belőle Rukia,majd mondott valamit a sofőrnek,aki végül elhajtott.Én már az ajtóba vártam.Besietett,levette a kabátját

meg a cipőjét.
-Ha megtudják,hogy itt vagyok tényleg kifognak rúgni.
-De miért?
-Ezért.-lehúzott fél kézzel és megcsókolt
Mintha apró pici pillangók szálltak volna a hasamban.
-Ezt eléggé tiltja a törvény.-mondta és elengedett,majd elindult felfelé a lépcsőn
Kicsit észhez tértem és követtem.Már az ágyamon feküdt hason és lóbálta a lábait.
-Hol a fagyi?-kérdezte
Elé toltam a kis vödört és egy kanalat.Befeküdtem mellé és megtámaszkodtam a könyökömön,majd neki láttunk a fagyinak.
-Mióta tudod?-kérdeztem rá sem nézve
-Nem engem írtál le az üzenetekben külsőre?
-De.A csók mire volt jó,mégis?
-Kifejezni valamit,amit nem akarsz észrevenni.
-Tehát kölcsönös?
-Komolyan ennyire idióta vagy?
-Csak hihetetlenül hangzik.
-Ne feledd,hogy maradjon titok.
-Ne aggódj.

Másnap Rukia kelt előbb.Már fel volt öltözve,amikor felkeltett.
-Jó reggelt.-mondta,miközben a hátamat simogatta
-Jó reggelt.Hát te?
-Nekem nem elég 20 perc készülődni.Apud üzeni,hogy gyere reggelizni.
-Találkoztál vele?
-Rajtad kívül mindenki fent van már rég.
Megfogtam a kezét és feltűnt,hogy kivan festve a körme.
-Még a körmöd is kifestetted?
-Most csinálta a húgod reggel.Unatkoztunk.
-Felöltözök és megyek.-mondtam és magamra húztam a takaróm
Az ajtó csukódására figyeltem fel.Kinéztem a takaró alól.Rukia kiment.Nem hiszem el,hogy itt hagyott csak így.Gyorsan megkerestem az egyenruhám,felvettem és lesiettem.A többiek már az asztalnál ültek és valamin nevetgéltek.
-Jó reggelt.-mondtam és leültem
Rukia kérdezés nélkül elém tolta a kávét,meg a megvajazott pirítóst.
-Köszi.
Elkezdtem rágcsálni,közben azt hallgattam,ahogy Yuzu mesél neki az új egyenruhájáról.
-Még jó,hogy én tanár vagyok és nem kell ilyeneket felvennem.Tuti kényelmetlenek.-mutatott az enyémre
-Igazából egész kényelmesek.-mondtam
-De nem egy lánynak.-mondta Yuzu
-Na jó,menjünk.-mondtam és felálltam
-Valaki de siet törire.-kuncogott Rukia
-Nem is töri az első.
-De a második igen.
-Fejből tudod az órarendem?
-Persze.Egy osztályfőnöknek mindent tudnia kell.
-Gyere már.-mondtam és már vettem is a kabátom
-Köszönöm,finom volt.-mondta édesen a többieknek és ő is jött öltözni
A kabátja gombaival szenvedett vagy 2 perce.
-Segítek.-mondtam és begomboltam neki-Hol a barna kabátod?
-Szegényke oda lett.De suli után megyek vásárolni.
-Nem mintha nem lenne tízezer féle ruhád már.
-Hát nincs is.
-Sose láttam még rajtad ugyan azt a ruhát.
-Ritkán látsz.-mondta édesen,mire lehajoltam és szájon pusziltam
Kinyitottam az ajtót és Renji állt velem szemben.
-Szevasz.Hát te?
-Megdumáltuk,hogy ma együtt megyünk.Ismét elfelejteted?
-Jó reggelt.-mondta neki Rukia és kikukucskált mögöttem
Renji meglepődött.
-Mit keresel itt Rukia?
-Ishin segített.Nagyon fájt a kezem.-hazudta és előre ment,mi pedig követtük
-Te Ichigo,komolyan azért volt nálatok?-kérdezte halkan Renji
-Aha,hajnalba jött.
Most mit mondhattam volna?Ja nem,csak átjött kettyinteni?

Útközbe csatlakozott hozzánk Tatsuki és Hime is,ők Rukiával mentek elől valami hülyeségről pletykálva.
-Sziasztok.Találkozunk a 3. órában.-mondta integetve és eltűnt a tanáriban
-Viszlát tanárnő.-mondták a többiek
Az első óra igazából szuper volt.Bejött valami csávó,aki a fősuliját reklámozta.Baromi jó sztorikat mesélt.
A másodikon mindenki aludt,nem is tudom miért...
A harmadikon viszont szeretett „tanárnőnk” jött be nagy vidáman.Szokásosan felült az asztalra,hogy elláson a terem végéig.
-Orihime pattanj,te írsz a táblára.-mondta,miután végig nézett rajtunk-Ezt még ne írd.Küldött drága ofőtök egy képeslapot nektek.Tessék.-odaadta Ishidának,aki tanulmányozta
-Az osztályfőnök elment zarándokútra Spanyolországba.Azt írja,hogy imádja és elnézést kér,hogy pont most lépett le az utolsó évünkben.-mondta Ishida
-Kaptatok tőle egy csomag külföldi csokit is,asszem orosz.-mondta Rukia és adott mindenkinek 3-at belőlle,majd visszaült az asztalára keresztbe tett lábakkal,mire Keigo orra vére elől rögtön eleredt,bár nem hiszem,hogy látott volna valami komolyat
-Most jön az óra legroszabb része,a fejmosás.Gyere csak ide előre Sado fiam.
Hátulról előre haladva hívta előre az embereket,hogy lecseszhesse őket valamiért.
-Ichigo,te jössz.-mondta,mire nyeltem egyet és lassan előre mentem és leültem elé
-Szóval elvarázsolt vagy órán és még rontottál is.Rendszeresen hiányzol,folyton késel az első óráról.Azt szeretnéd,hogy beszéljek az apukáddal erről?
-Hát...
-Gyorsan szedd össze magad.Ez az utolsó éved.Nem ronthatod le.-mondta fenyegetően,de aztán elmosolyodott
-Rendben.-vissza mosolyogtam,majd vissza ültem a helyemre
Keigoval beszélt a legtovább.Nem csoda,hisz ő az osztály bajkeverője.

Az elbeszélgetések után a karácsonyi bálról beszélt,ami a suli rendez,majd tett egy ajánlatott,hogy menjünk el kirándulni,de pont becsöngettek.Páran oda mentek őt üdvözölni,vagy beszélgetni pár sort.Én direkt elhúztam az időt,hogy kettesbe maradhassunk pár percig a teremben.Mivel ez a nagy szünet mindenki lemegy büfébe,vagy wc-re vagy fel a tetőre.
Így is lett,így odamentem hozzá.
-Feljösz velünk ebédelni?-kérdeztem
-Igen.-mondta és letörölte a táblát
Csak figyeltem őt és vártam.
-Mi az?-kérdezte,amint végzett
-Megvárlak.
-Felesleges.Még vissza kell mennem a tanáriba.
-Elkísérlek.
Összepakoltam a cuccát,amiből meglepően sok volt és csendben követtem a tanáriba.
-Tanárnő!-állította meg valami srác
-Mondjad.-rámosolygott Rukia
-Beszélne az osztályfőnökünk fejével?
-Mi történt?
-Elment az esze és megakar buktatni 7 embert fél évkor.Bele számít a tovább tanulásba.Megtenné?Kérem.
-Majd beszélek vele.-mondta
-Köszönöm.-hálákodott a gyerek
Már majdnem bent voltunk az ajtón,amikor megint utána kiabált valami kölyök.
-Kuchiki tanárnő!
-Hm?-fordult meg Rukia
-Tényleg elviszi az osztályt egy barlang túrára?
-Igen,majd jövő héten valamikor.Pénteken megdumáljuk,bemegyek helyetesíteni.
-Rendben.Viszlát.-a gyerek egy édes mosolyt küldött neki
Végre beértünk a tanáriba,de itt se jutottunk tovább egy méternél.
-Rukia,ráérsz este?-kérdezte az egyik matek tanár
-Aha.-felelte meg se állva-Ott az asztalom,csak rakd le.Köszi.
Odament egy nyelvtan tanárhoz és elmélyülten beszélt hozzá.Valamit magyarázott neki.Így hátat fordítottam és kimentem.
-Héj,hova futsz?-kérdezte Rukia egy babakajás üveggel a kezében
-Hát...gondoltam dolgod...dolga van.
-Dehogy.Már elintéztem.
Elindult a lépcsőn felfelé,majd leült az osztályom alkotta körben egy szabad lyukba,én pedig mellé.Felém nyújtotta a babakaját,de közbe azt figyelte,hogy miről beszélnek.Kinyitottam neki.
-Köszi.-motyogta és elkezdte eszegetni egy kis kanálal
-Az meg mi a szar?-nevetett Renji mellette
-Könnyen megehető táplálék forrás.-válaszolta Rukia-Csak a kib*szott kupakot ne csavarnák rá ennyire.-mindenki felnevetett-Kérsz?-kérdezte Rukia Renjitől,majd elkezdtek dumálni Byakuyáról
Nem igazán értettem miről beszélnek,de azt hiszem arról volt szó,hogy Rukia segge kivan nyalva,amióta hazatért a kórházból és bármit megkap.
A másik oldalamról Keiko udvarolt Orihimének,aki próbálta lekoptatni ám nem sok sikerrel.
Velem szemben pedig Ishida és Chad ette a szendvicsét csendben.
-Tényleg,elkísérsz engem meg Yuzut vásárolni délután?-felkaptam a fejem a Yuzu névre
-Hová viszed te a hugom?-kérdeztem
-Vásárolni.
-Nem megy veled.-mondtam
-Elég nagy lány már,hogy eldöntse maga.
-Ja,elkísérlek.-mondta Renji
-Mondom nem megy veled Yuzu.
-Azt csak hiszed.
-Rukia...
Ő karba fonta a kezét és bedurcázott,így ráhagytam.Nem értem,mit hisztizik,hogy tartsuk titokban a dolgot,amikor ő a családommal lóg.Ez azért elég gyanús.
-Amúgy Rukia-chan,hova megyünk kirándulni?-kérdezte Orihime
-Hegyet mászni,vagyis sétálni.Igazából túrázni megyünk,de elég extrém helyre.

-Bírni fogja a kezed?-kérdeztem aggódva és megsimiztem a jobb kezét,majd megszorítottam a kézfejét óvatosan
-Na de Ichigo.-mondta és elhúzta a kezét,majd vágott rám egy fura pofát
Ja igen,a többiek.Körbe néztem és tényleg minket bámultak.
-Szerintem nem kéne mennünk.Végén még ott is lesérülsz.-mondtam Orihime felé nézve Rukiának
-Jövő héten megyek barlang túrára.-nevetett fel-A doki javaslatára.
-Elkísérlek.-mondta Renji
-Nem,majd én!-mondtam hirtelen
-Még,mit nem?!Akkor se vigyáztál rá,amikor elütötték!
-Ott se voltam,te barom!
-De láttad!
-Te is!!
-Hova lett Rukia?-kérdeztem és körbe néztem
-E-elment,mert becsöngettek.-mondta Orihime
-Látod?Elüldözted!
-Mi van akarsz egyet?-kérdeztem és már húztam fel a kabátom ujját
-Töri lesz.-mondta Ishida
Mi pedig lefutottunk a terembe,pont a tanár előtt értünk oda .
-Utálom ezt az órát.-morogtam
-Kurosaki úr,akkor jöjjön ki felelni vagy esetleg szóljak az osztályfőnökének,hogy írjon be?
-Inkább az utóbbi.-mondtam és körbe forgattam a szemem
-Na jó,elég ebből a neveletlenségből.Menjen kifelé az órámról!
Felálltam és kiültem a folyósora,ahol pont Rukia beszélgetett Rogerrel,az angol tanárral.
-Eljösz?-kérdezte Roger
-Persze.
-Örülök neki.Nem fogod megbánni.Amúgy hogy vagy?Teljesen felépültél már?
-Még nem.A kezem nem az igazi.-mondta szomorúan Rukia neki,majd megmutatta,hogy az utolsó 3 ujja nem reagál
Roger a kelleténél tovább fogta a kezét.
-Rukia..-kezdett bele
-Hm?
-Nem lenne kedve....-tudtam mi következik,így leejtettem a telefonom ezzel zajt csapva,hogy észre vegyenek
Tervem bevált,mindketten felém néztek,én pedig úgy csináltam mint aki nem veszi észre őket.Felvettem és nyomkodni kezdtem.Rukia leguggolt elém.
-Kiküldtek óráról?-kérdezte
-Igen.Töri.-mondtam tetetve,hogy nem érdekel annyira
-Ejnye Ichigo.Tőled nem ezt vártam....-kezdett bele az angol tanár,pedig nem is tanít
-Mit csináltál?
-Visszapofáztam.-mondtam Rukiának,mire elmosolyodott és bement a terembe,majd pár perc múlva visszatért-Menj be.-mondta az ajtót tartva
Lassan besétáltam és leültem a helyemre.
-Mit mondott Rukia?-súgtam oda Renjinek
-Kioktatta ezt a szemetet,hogy jogod van részt venni órán.Jókor voltál jó helyen?
-Nem éppen.Roger kikezdett a mi drága osztályfőnökünkkel.
-Ne már.Pont az a számítógép kukac?
-Ja.
Óra után rögtön elmentem a tanárihoz és kihívattam Rukiát.
-Az igazolásom.-mondtam és a kezébe csúsztattam egy papírt
Ő megnézte.Persze nem igazolás volt.Megkértem,hogy jöjjön a tesi teremhez a következő szünetben,de ezt nem mondhattam mások előtt.
-Rendben.Köszi.

Már várt rám egy oszlopnak támaszkodva.Körbe néztem,de senki nem volt errefelé.
-Rukia.
-Mondjad.
-Miért flörtölgetsz az angol tanárral?
-Mi?-értetlenül nézett rám
-Hallottam,ahogy kikezd veled és te még rátettél egy lapáttal.Ráadásul elmész vele valahová.
Rukia elmosolyodott.
-Ichi...-magához húzott és megcsókolt
-Válaszolj.-követelőztem kicsit elhúzva a fejem
-Elutasítottam.Hallhattad volna,ha nem ejted le direkt a telód.
Átöleltem a derekánál.
-De este elmész valahova vele.
-Néhányan a tanári karból 5-kor összeülünk szervezni a karácsonyi bált.Köztük van Roger,sőt a hülye töri tanár is.
-Ígéred,hogy csak ennyi?
-Csak nem féltékeny vagy?-kérdezte kuncogva
-Minden okom megvan rá.
-Ne aggódj.Nekem csak te vagy.-mondta a szemembe nézve,mire én szorosabban megöleltem és megcsókoltam
-Ichigo...Rukia...-Tatsuki hangjára szétrebbentünk és felé fordultunk
Ő ott állt karate cuccban és minket nézett.
-Ö...
-Nem mondhatod el senkinek!-támadta le Rukia,majd amint meghallotta,hogy közeledik a karate csapat elsietett
-Találkozzunk ugyan itt órák után.-mondtam és utána futottam
Beültem a felkészítő órára,de nem tudtam figyelni.Óra után Tatsuki már ott várt.Leültem mellé a lépcsőre.
-Nos?-kérdezte
Elgondolkodtam mit mondhatnék,de csak egy valami jutott eszembe.
-Szeretem őt.
Két egyszerű szó,mégis láttam Tatsukin,hogy azonnal megérti a dolgot.
-Nem gondoltam volna,hogy pont neked lesz viszonyod egy tanárral.Renjitől sokkal jobban kitelik.-mondja a végét nevetve
-Ami azt illeti azt hiszem neki is tetszik,de az angol tanárodnak tuti.Randira hívta ma.
-Hát Rukia szép nő.
-Tatsuki nagyon fontos lenne,hogy tarts titokban mindenki előtt.
-Rendben van.
-Orihime is beletartozik.
-Tudom.
Rukia állt meg előttünk.Már teljesen fel volt öltözve,nyilván mára végzett.
-Sziasztok.-mondta,majd leült mellém
-Szia.-mondtam,Tatsuki pedig csak intett egyet
-Sajnálom Tatsuki.-mondta Rukia
-Hol vetted a csizmád Rukia?-kérdezte Tatsuki
-A plázában.
-Elkísérsz venni egy ilyet?-kérdezte mosolyogva rá
-Persze,úgyis oda megyek.-Rukia vissza mosolygott rá,majd felálltak és ott hagytak engem
-A hugomra vigyázz!-kiabáltam utána
Nem hittem volna,hogy Tatsukinak tetszik Rukia magassarkú térdig érő csizmája.Sose láttam még olyanban.Lehet csak barátkozni akart vele mondjuk.


A karácsonyi bál gyakorlatilag a nyakamon volt.Kevesebb,mint két nap múlva volt esedékes.Meg kellett volna hívnom valakit,mert ez a szokás,de Rukiát lestoppolta Roger,meg amúgy se jöhetne el diákkal.Igazából már mindenkinek volt párja,kivéve nekem meg Renjinek.
Roger nagyon rámászott Rukiára,aki persze hárít,hisz az estéit velem tölti. A legdurvább eddig az volt,amikor osztályfőnökin bejött és elhívta mindenki előtt egy „megbeszélésre”,amiről kiderült aztán,hogy egy két személyes vacsora.

A hülye karácsonyi bál napján Rukiával ezen jól össze is vesztem reggel,így este semmi jóra nem számíthattam.
Hisagival és Renjivel épp koktélozgattunk,amikor belépett Rukia Rogerrel az oldalán.Egy testre feszülös piros koktélruha volt rajta,ami bár semmit nem mutatott komolyabban,mégis nagyon dögös volt.Roger persze körül ugrálta,én pedig szét tudtam volna verni őt.
Igazából be kell ismerni,hogy Rukia szép,de bizonyos női domborulatok hiányoznak róla.Ezt ő is tudja,ezért hord mindig magassarkút szoknyával,hisz a lábai gyönyörűek és a feneke is.Mindig figyelt arra,hogy a szoknyák leérjenek minimum a térdéig,ezért k*rvásnak se nevezhetjük,mégis volt benne valami ami a férfiakat megőrjítette.Talán én is ebbe a csapdába estem bele,de rohadtul remélem,hogy csak én.Senki ne érjen hozzá rajtam kívül.
A bálon először a tesi tanárunk kérte fel,majd Keigo,végül Roger táncolt vele kétszer.Amikor meguntam a nyáladzását odamentem és elkértem egy táncra.
-Szabad?-kérdeztem és felé nyújtottam a kezem
Bár nem volt kifejezetten lassú szám,mégis mindenki úgy táncolt rá.Derekon ragadtam Rukiát és megfogtam a jobb kezét finoman.
-Sajnálom,hogy veszekedtünk.-mondtam,de nem néztem rá,nehogy gyanús legyen
-Én is.
-Ezt a ruhát elfogom égetni otthon.-mondtam kicsit elpirulva,mire ő felnevetett
-Tudom.
-Hogy haladsz a gyakorlatokkal?-kérdeztem meglátva a kezén a heget
-Nem jól.Nem akar mozogni az a 3 ujj,de az első kettő igen szépen beleszokott.Múlt héten visszamentem dolgozni a laborba.
-Tudsz már írni?
-Igen,csak 5 perc mire kényelmesen megfogom a tollat.
Bódítóan kellemes illata volt.
-Héj Rukia..-ránéztem
-Hm?
-Mennyi ideig leszel még az osztályfőnököm?
-Kb. egy hónap.
-Utána nem kell már majd titkolni?
Rám mosolyog és megrázza a fejét.
Gondolok egyet és elhúzom a tánctérről,egészen a suli udvaráig,ahol kiszúrok egy vastag fát.Odahúzom,neki döntöm és megcsókolom.Hosszú percek teltek el így,amikor megzavart minket Roger hangja.Szerencsére a fa elég vastag volt,így nem látott.
-Rukia!Hol vagy?-szól ismét
-Mennem kell.-suttogja Rukia és még utoljára szájon puszil,majd előbújt a fa elől
-Mondjad.
-Hol voltál?-faggatja az a majom
-Titkos tevékenységet űztem az udvaron.
Roger elneveti magát.
-Csak nem összegabalyodtál a Kurosaki gyerekkel?
Rukia egy pillanatra ijedten nézett rá.
-Dohányozni voltam.
-Óh,te cigizel?
-Jaj igen,ne is mond,nagyon leakarok szokni,de hát a baleset óta totál láncdohányos vagyok.
-Nem is éreztem rajtad.
-Cselesen csinálom.
Elképesztő,hogy hazudik ez a nő.
-Menjünk vissza.Figyelni kell a kölykökre.-mondta Roger és elindul befelé
Rukia hátra fordult,rám nézett,majd követte.
-Jól csinálja.-mondta Orihime a hátam mögül,amint elmentek
-Jézusom...Inoue,hát te?-kérdeztem
-Tatsuki mondta,hogy vigyázzak rátok.Felelőtlenek vagytok Kurosaki-kun.Már vagy 3 gyerek elment mellettünk és ha nem részegek,tuti észrevesznek.-mondja kioktatóan
Ennyit Tatsuki ígéretéről.
-Héj,ugye csak neked mondta el?
-Ne aggódj.Majd mi vigyázunk a bimbózó románcotokra.-mondta teljes beleéléssel
-Orihime ne ordíts.-szólok rá,nehogy meghallja valaki
-Nyugodj meg Kurosaki.- bújt elő a bokorból Ishida
-Istenem....
-Menj szépen vissza és szedd le Rogert a barátnődről.-mondja Orihime és közbe buzdító mozdulatokat tesz a kezével
A fejemet fogva visszaindulok,de odabent is áll a bál.Rukia sírva ült a földön a kezét fogva,míg Renji épp Rogert verte szét.Odasietek Rukiához.
-Mi történt?-kérdezem,de Rukia nem válaszolt,csak mutatta felém a kezét és sírt
-Renji,mi történt?!-kiabálok oda
-Ez a f*sz megrángatta Rukia kezét!
Az ölembe veszem és hazáig rohanok vele.Mire odaérünk súlyosan bedagad neki.
-Apa!
-Mi a baj?-rohan ki a konyhából,majd meglátja a síró Rukiát és berohan a dolgozó szobájába
Lefektettem Ru-t a kanapéra és próbálom megnyugtatni,de ő csak fájdalmában sír.Apám adott egy szurit a kezébe és megvizsgálta.
-Hú,ezt jól megrántották.Ne aggódj,nem lesz baj.Most fáj,mert nagyon érzékeny még,de elfog múlni.Kaptál fájdalomcsíllapítót,most hozok rá jeget.
Behúztam az ölembe és simiztem a hátát,így pár perc múlva már megnyugodott.
-Minden oké?-kérdezte a hátam mögül Renji-Az a szemét állat,tuti megölöm,ha még egyszer meglátom!
-Nyugi,igen.-hátra néztem és ott volt szinte a fél osztály
Leültek a kanapéra,páran meg a földre.Apám leült a karfára és betakarta Rukiát az ölemben.
-Héj,bealudt.-állapítottam meg
-Akkora adag fájdalomcsíllapítót kapott,hogy egy lovat is kiütne.
-Igazából mi történt?-kérdeztem Renjit,de Hisagi felelt helyette
-Rukia haza akart indulni,de a tanár úr nem engedte és ahogy vissza akarta tartani,megragadta a kezét és erősen megrántotta.Amúgy nem akarod végre kirakni az öledből?
-Öh....de.
Óvatosan leraktam magam mellé a kanapéra,de ő visszacsuklik.
-Apa,tuti él még?-kérdeztem és az orra elé tartottam a kezem
-Persze,csak mélyen alszik nagyon.
Halkan beszélgettünk az idióta tanárokról,majd Hisagi,Orihime,Ishida és Chad elmentek.
-Na hazaviszem.-felállt és már nyúlt volna Rukiáért
-Nem!-mondom hirtelen,mire ő összevonja a szemöldökét-Öhm....apám felügyelné őt még este.
Ő visszaült.
-Rukia elmondta,hogy viszonyotok van.
-Mi?-akadok ki-Komolyan mindenki tudja?Akkor minek titok?
-Ne aggódj.Csak páran tudják,de ők már az első percben tudták,mivel kikezdtél vele az ott alvós bulin.
-Óh,te emlékszel rá?
-Persze.Néhány lánnyal táncolt,te meg kiszedted a számát a telefonomból,amikor azt hitted nem látom,majd flörtöltél vele.
-Oké,akkor te tudod mi történt a konyhában is.Egyikünk se emlékszik rá.Szóval?
-Bejöttél,lesmároltad,majd elmentél.Rukia meg simán csak utánad ment.Hisagi,Ikkaku,Yumichika,Chad,Mizuiro és én ültünk bent.Végig néztük az egészet.
-Óh...-megvakartam a tarkóm-Héj,Rukia,kelj fel.Hallod?Kelj fel.
Bökdösöm,mire elkezd ébredezni.
-Mi van?
-Lesmároltalak az ott alvós bulin a konyhában.
-Jól van.-mondta és bedöntötte a fejét az ölembe,majd vissza aludt
-Pedig reggel még ezen vitatkoztál....-mondom-Amúgy Tatsuki,Orihime és Ishida is tudja.
-Tudom.Tatsuki elmondta Orihimének,aki elmondta Ishidának a randijukon,majd Ishida elmondta Chadnak,aki nekem.
-Pletykás népség.Szóval akkor tudja 9 ember az osztályból.
-Igen,de nem mondjuk el senkinek.Tudjuk,hogy kirúghatnak titeket miatta.
-Már csak egy hónap.
-Úgy ismered a tanárnőt,mint aki visszajön valaha?
-Nem.-nevettem fel
-Gondolkodj pozitívan,sok férfi álmát teljesíted be.-mondta nekem Renji
Felnevettem,majd lenéztem az ölemben pihenő hölgyre.Igazából tényleg a férfiak álma.Nem hisztizik,értelmes,csinos és nem akarja az életed bekebelezni teljesen.
Végig simítottam a kezén és már nem volt bedagadva annyira.
-Renji.
-Hm?-kérdezte a tv-t bámulva
-Megfogom kérni a kezét,amint itt az ideje.
Rám nézett meglepődve,majd rám villantott egy tipikus Abarai Renji féle vigyort.
-Ennyire megfogott?
-Ühüm.-mondtam,miközben gyengéden simogattam az arcát a kis fekete hajú teremtésnek az ölemben


Másnap vásárlásból tértem haza.Egyenest a szobámba mentem,ahol Rukia kétségbesett pillantása fogadott.
-Mi az?-kérdeztem és közelebb léptem az ágyamon ülő törpéhez
Sose láttam még embert,aki így kétségbe lenne esve.
Rukia felemelt valamit az öléből és felém mutatta.Egy pozitív terhességi teszt volt.Rögtön megértettem a kétségbeesést.
-Óh,te jó ég.-leültem a székemre és fogtam a fejem-Ez biztos?
Ő csak bólintott.Átültem mellé és átöleltem.
-Esetleg elmehetnénk orvoshoz.Tudod,ha... nem elég idős,akkor nem muszáj megtartani.-mondta
-Ne hülyéskedj.Elbasztuk,vállalni kell a felelősséget.

Este vacsoránál elmondtuk a családomnak.Nem volt kitörő lelkesedés,tekintve,hogy alig 3 hónapja voltam Rukiával,arról nem is beszélve,hogy ő a tanárnőm.Azért valahogy benyelték és elfogadták a tényeket.

Januárban a suliban semmit nem vettek észre az osztálytársaim.Szépen eljártam vele vizsgálatokra és vártuk a nagy pillanatot.

Februárban már letagadhatatlan volt,hogy gyereket vár,mégis megpróbálta titkolni,de Áprilisra feladta és inkább vett egy rakat kismama ruhát.

Májusra mindenki tudta a suliban.Elég jól képben voltak,de egy percig nem bántották őt.A háta mögött ment a pletykálás és a tálalgatás,hogy ki lehet a gyerek apja.Voltak akik arra is rájöttek,hogy egy diákkal szűrte össze a levet.Az a 9 pletykás ember tisztában volt vele,hogy tőlem van.De voltak olyanok is,akik megelégedtek a pletykával,miszerint becsúszott valami pasitól.

Május végén a vizsgák közeledtével teljesen kétségbeestem.Elhatalmasodott rajtam a félelem és az aggodalom.Teljesen más életre vágytam.Nem akartam gyereket,így egy hirtelen döntést által ott hagytam egy cetlit Rukia asztalán,míg zuhanyzott és elfutottam.
6 egyszerű szó volt.
„Sajnálom,de nekem ez nem megy.”
Még otthon este is ez a mondat csengett a fülembe.Szörnyen megnyugodtam tőle.

A másnapi vizsgán Rukia nem volt ott,sőt Renji sem.Az orrom alá dugtak egy szörnyen nehéz töri feladat sort,amit meglepően jól tudtam.
Viszonylag korán végeztünk,így suli után odamentem apámhoz.
-Apa.-szólítottam meg a kórházi irodájában
-Ne fáradj.Már tudom.
-Honnan?
Letette a tollat és a kezével az állát támasztva könyökölt az asztalon.Rám nézett,de nem úgy,mint szeretett fiára.
-Byakuya felhívott és felbontotta a szerződésünket.Majd megemlítette,hogy voltál olyan kedves levélben szakítani a várandós húgával.
-Sajnálom.-mondtam
-Tegyél,amit akarsz fiam.
Gyötört a bűntudat,de őszintén jól esett a megnyugvás.

        



                                                

Oldal: Egy életre szóló hiba...vagy mégsem? 1.
Ichigo and Rukia fanfiction - © 2008 - 2024 - ichigoandrukia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat