Ichigo and Rukia fanfiction

Üdvözöllek látogató!Egy IchiRuki oldalra tévedtél.Ha gondolod nézz körbe ezen az egyszerű honlapon,melyen a fanficeim publikálom. :)

Gyengéd csókot leheltem a szájára.
-Szeretlek téged Rukia.-mondtam és magamhoz öleltem
Az utolsó napunk volt együtt,pontosabban az utolsó óránk.
-Én is szeretlek.
-Azt szeretném,hogy boldog légy.
-Ígérd meg,hogy tovább lépsz.-kért
-Azt hiszem nem fog menni,de mindent megteszek,ha megígéred,hogy te is.
-Ígérem.
Utoljára magamhoz húztam és megcsókoltam,majd fél órával később végleg elvesztettem az erőm,vagyis akkor még azt hittem.

Majdnem 2 évvel később:
Láttam az ujján a türkiz köves gyűrűt.Ő is látta,hogy megláttam.A picike ujjára hatalmas volt a kő.
-Férjnél vagyok.-mondta és bennem egy világ dőlt össze
Nem vártam,hogy megvárjon,hisz azt hittem sose fogunk találkozni újra,de azért nem hittem volna,hogy másfél év alatt tovább is lép és férjhez megy.
-Gratulálok.-nyögtem ki-Szerintem mára végeztünk.-mondtam a mellettem álló Renjinek
-Akkor induljunk Rukia.
-Én még maradok.-mondta neki rám nézve
-Hát akkor sziasztok.-mondta furcsán ránk nézve Renji
-Szia.-feleltük egyszerre
-Igyunk meg egy kávét.-mondtam és a beleegyezése nélkül elindultam

Nem bírtam ki,muszáj volt megtudnom a választ,még ha fájt is.
-Rukia a családod erőltette?-kérdeztem vele szemben ülve
Megrázta a fejét,majd halkan hozzá tette.
-Szerelemből házasodtam.
-Boldog vagy?-kérdeztem
-Néha nem,de legtöbbször igen.Te?
Megráztam a fejem,majd rámosolyogtam.
-Na és mikor mutatod be?-kérdeztem kicsit kedvesebben
-Majd egyszer.Most hajókázni van.-mondta mosolyogva
-Mivel foglalkozik?
-Mondhatni üzletember.Mikor éppen mihez van kedve.- váll rándítva elnevette magát
-Ez nagyon bizarrul hangzik.

Másnap elmentünk kettesben fagyizni.Persze megint én fizettem. Remekül elhülyültünk,mintha nem is telt volna el 17 hosszú hónap.
A tenger parton egy elhagyatott részen sétáltunk a fagyinkkal.Kicsit lemaradtam,mert elgondolkoztam azon a napon,amin először arcon pusziltam.Pont akkor volt,amikor itt volt a fél Lelkek Világa és homokvár építő versenyeztünk.
Nyugodtan lépkedett mellettem,mintha minden a legnagyobb rendben lenne.Végülis az ő világában minden rendben is volt.Férjnél volt,boldog volt és szerelmes,csak épp nem belém...és ez volt az én világom megrontója.

Ő hátra fordult rám mosolyogva és a lendülettől a szandija a kezében csilingelő hangot adott ki.Ránéztem és visszamosolyogtam.
-Mi az?-kérdezte
Végig néztem rajta.Egy fehér-kék ruhában volt teli talpú szandállal. Elképesztően boldognak nézett ki.Nem tudtam,hogy tudathatnám vele,hogy gyönyörű,anélkül,hogy megsérteném a magánéletét.
-Hogy hívják a férjed?-kérdeztem végül
Rukia vágott egy grimaszt,nem tudta hova tenni ezt a kérdést.
-Ben,miért?
-Ben bizonyára a világ legszerencsésebb férfija.
-Mert?-kérdezte és mosolyogva elindult újból
-Mert te vagy a felesége.
Meglepte a válaszom,láttam a tekintetén,amikor hátra fordult,majd elkezdett csörögni a telefonja.Hirtelen kapta fel,a hangja elég zaklatottnak tűnt.
-Szia...nem.
Csendben hallgatta,hogy mit mondanak a vonal túlsó végén,mire lerakta pont beértem.
-Minden oké?-kérdeztem
-Haza kéne mennem.
-Értem,akkor forduljunk vissza.
Nem nagyon beszélgettünk.Az utolsó pillantása a kapunál azonban elég beszédes volt.Pontosan azokkal a szemekkel nézett rám,mint annak idején.Nem volt harag a tekintetében,még csak sajnálat se.Szimpla szeretett és bánat tükröződött a tekintetében.


Pár nap múltán dolgom akadt a Lelkek Világában,így ha már ott jártam meg akartam őt is látogatni.Mivel nem volt az irodában átmentem a 6. osztaghoz,hátha Renji tudja hol van.
-Szevasz.-köszöntött
-Szia.Nem láttad Rukiát?
-Ma szabadnapos.
Felhúztam az egyik szemöldököm.
-Ja,amióta házas kiszokott venni pár napot néha.-nevetett fel Renji
-Elkísérsz?Gondoltam meglátogatom.
-Várj egy pár percet.Ezt befejezem.
Kitöltött néhány papírt,majd berakta egy fiókba és elindultunk végre.Egy magas dombon sétáltunk végig.Szebbnél szebb házak álltak egymás mellett.
-Szóval már nem otthon lakik.-állapítottam meg
-Itt is volnánk.-mondta az utca végénél lévő kastélynál
Beléptünk,majd az ajtónál kopogott.Egy nő nyitott ajtót és beengedett minket.Egy rohadt nagy előtérbe álltunk,aminek a közepén egy csillár csillogott a napfényben és oldalt két lépcső vezetett fel.
-Rukia?-kérdezte Renji a nőt,aki rögtön szomorú arcot vágott
-Elment.
Kiszúrtam a két lépcsőnél lévő falakon a festményeket.Mind családi volt.Néhányon Rukia is szerepelt.
-Hová?-kérdezte Renji,aztán elindult magától felfelé a bal oldali lépcsőn,mi meg követtük
Egy folyosóra lyukadtunk,ahol mindenhol törött dolgok hevertek a padlón.
-Szóval összekaptak?-kérdezte Renji ismét
-Nem.Nagyon összevesztek,aztán hajnalban a kisasszony elment
-Min vesztek össze?-kérdeztem,mire a nő felém fordult
-Ms Rocford itt járt.-mondta bizonytalanul
-Az meg ki a tököm?-kérdeztem
-Rukia anyósa.-szólt közbe Renji,majd megállt egy ajtó előtt és kopogni kezdett
-Gyere.-szólt ki egy mérges mély férfi hang
Beléptünk és egy íróasztal mögött egy igen csak morcos hapsi ült.
-Hová ment a nejed?-kérdezte Renji
-Honnan tudjam?
-A feleséged.-mondta Renji
-Egy 1700 hektáros területen állsz éppen,ami mellett 3 oldalt csak erdők vannak.Honnan a francból tudjam,hogy hová tűnt?Kis millió hely van,ahol elbújhat.-mondta fel se nézve a papírokból
-Még csak nem is aggódsz?-kérdeztem,mire rögtön felkapta a fejét,letette a tollat,majd felsóhajtott
-Üljetek le.Maria hozz egy teát kérlek.
A nő,akit ezek szerint Mariának hívnak rögtön elment.
-Tegnap nagyon összevesztek anyámmal.Mindketten eléggé elvetették a sulykot.
-Na mesélj.-mondta Renji és leült vele szemben a fotelba,én pedig mellé
-Anyám közölte a vacsoránál,hogy Rukia csak egy pénzéhes szajha és nyilván ezért nincs még unokája,meg ilyenek.Az én drága nejem meg nyakon öntötte forró levessel.Aztán összevesztünk,ő pedig tönkre tette az utolsó örökségem a nagyanyámtól.Én pedig picit túlreagáltam a dolgot és felpofoztam.
-Ő pedig lelépett.-mondta Renji
-Minden szó nélkül az éjszaka közepén.Még csak a kurva telefont se veszi fel.
-Esetleg elmehetnél megkeresni.-mondtam cinikusan
-Mondom,hogy ötletem sincs hol...
Maria örömteli kiáltása hallatszott lentről,így mind a hárman lesiettünk.
Rukia épp a jobb oldalt elhelyezkedő folyosón sétált nekünk háttal,míg Maria kérdezgette,hogy kér-e valamit.
-Hagyjál Maria,nagyon fáradt vagyok.-mondta vissza se fordulva
-Miért arra mész?-kérdezte Ben tőle,amikor leértünk Maria mellé
-Ez egy kibaszott szabad ország,oda megyek ahova akarok.-mondta és bement az egyik szobába,majd becsapta az ajtót
-Hűű,de zabos ma valaki.-mondta Renji vigyorogva-Megyek beszélek vele.
Ott álltunk kettesben Bennel és csak néztük,ahogy Renji bemegy,majd szinte rögtön ki is jön mosolyogva.
Odalépett Benhez,majd a vállára tette az egyik kezét.
-Azt ajánlom szerezz valamit engesztelő ajándékot,de kurva gyorsan.Nagyon haragszik.Nagyon.
-És ebben neked mi örömöd van?
-Semmi,csak aranyos,ahogy alszik összegömbölyödve a kanapén.
-Óh, drágám!-jött le egy idősebb nő agyon cicomázva a lépcsőn.-Megtaláltam az indokot a vállasodhoz.
-Anya...-sóhajtott fel Rukia férje
-Mondhatnánk,hogy hazudott.Végülis azt tette.
-Anya,miért nem érted meg,hogy nem akarok elválni?
-De hát alacsony származású!-sziszegte a fogai között a nő
-Egy Kuchiki.Közvetlen alattunk állnak.Ha keresnénk se találtunk volna magasabb származású lányt.
-De peremvidéki.
-Ugyan már.
-Látom kezdesz lejjebb adni.Két ilyen fél kegyelműt is haza hoztál?-nézett ránk
-Jobb,ha most lefekszel.Szia.
-De...
-Szia anya.Aludj jól!
Mérgesen ránk nézett,majd pufogva elvonult.
Amint eltűnt a lépcsőn az anyja Ben hátra fordult.
-Nem szereti Rukiát.Talán pont azért,mert én igen. Kitudja.

Hazafelé azon gondolkodtam,hogy vajon Rukia milyen anya lenne,de egyszerűen nem tudtam elképzelni.Nem az ő hibájából,szimplán csak nem volt ötletem se róla,hogy egy anya milyen tulajdonképpen.Voltak elképzeléseim,de valószínűleg meg se közelítették az igazságot,hisz velem anyám csak nagyon kevés ideig volt,ráadásul pont abban az időszakban,amikor egy fiúnak az anyja az isten.
Rendesen felidegesített,hogy ilyen komoly a kapcsolatuk.A vitájuk ellenére is elborult az agyam és amint hazaértem elkezdtem kiötleni egy tervet,hogy hogyan hódítsam vissza álmaim nőjét.

A döntésem egy tengerparti strandolás mellett volt végül.Megszerveztem cirka 2 nap alatt.
Már csak Rukiára vártunk péntek délután.Egy mini busszal készültünk a tenger partra menni
Egy kimonó fazonú kék-fehér virágos strand ruhában,kalapban és papucsban lépkedett felénk,oldalra kontyolt hajjal nagy vidáman.Elképesztően szép volt.
-Mondtam,hogy kend be magad.Lefogsz égni.-a háta mögött a férje tűnt fel
Csalódottan elfordultam és inkább a tájat kezdtem nézni.Bemutatta nekünk és a férfi mindegyik lánynak kezet csókolt,velünk meg kezet fogott.Furcsa volt,mintha nem is az az ember lenne,akivel a múltkor találkoztam.

Legnagyobb meglepetésemre,amikor felszálltunk Ben rögtön hátra ült,Rukia pedig mellém.
-Nem engedsz belülre?-kérdezte én pedig szó nélkül felálltam és beengedtem
Az út negyedénél jártunk,amikor végre felém fordult Rukia.
-Mi a baj?-kérdezte
-Mi lenne?-kérdeztem
-Elég ideje ismerlek,hogy tudjam,ha van valami Ichigo.
-Semmi gond nincs.-feleltem rá sem nézve
-Az a baj,hogy itt van Ben?-kérdezte Orihime a hátam mögül az ülések közé dugva a fejét
-Mi?-akadtam ki-Ugyan már!
-Szóval az zavar,hogy itt van a férjem?-kérdezte felvont szemöldökkel a férjem szót kiemelve
-Nem...
Ránéztem Orihimére,aki vette az adást és visszaült.Odahajoltam Rukiához,a keleténél kicsit közelebb sajna.
-Azaz igazság,hogy nem számítottam rá.-ismertem be
-De miért?
-Azt hittem,hogy...
-Megállhatnánk?
Majdnem szívrohamot kaptam,amikor Ben megszólított a hátam mögül.
-Persze,de minek?-fordultam hátra
Ő az ülésemen könyökölt és engem pásztázott a tekintetével.
-Jól jönne egy cigi szünet.
-Megállunk!-mondtam,mire a sofőr ment még picit,majd leparkolt egy benzinkútnál
Ben még mindig ott állt felettem,de most Rukiát figyelte.
-Én most nem szeretnék menni.-mondta neki mosolyogva,mire végre elment
Eléggé legyezgette az egóm,hogy a férje helyett velem maradt az út elejétől az út végéig.



A parton Ben ült le mellém vigyorogva.
-Szóval te vagy Ichigo.-ült le mellém mosolyogva a homokba a napernyő alá
-Igen.
-Örülök,hogy találkoztunk.
-Én is.
-Annak ellenére,hogy a feleségemmel volt kapcsolatod,őszintén örülnék,ha barátok lehetnénk.
Meglepett a közvetlen hangneme.
-Tehát elmondta?
-Igen,bár kicsit jobb időzítést is választhatott volna.Az esküvő előtt negyed órával nyögte be.
Felnevetett és szemével a feleségét kereste a tömegben.Végre feltűnés nélkül megnézhettem.Barna haja volt és barna szeme,kb. egy magasak voltunk.Fiatalos volt,de azért látszott,hogy Rukiánál mindenképp idősebb.
Meglátta őt és odaintegetett neki,mire ő vissza és tovább frizbizett Himével.
-Hogy ismerted meg?-kérdeztem és követtem Rukiát a szememmel
-A szülinapján azt hittem szobalány,amikor a kertben lévő ösvénynél ült a padon.Kicsit részeg voltam és kikezdtem vele.
-Ő meg belement?
-Dehogy.Rám támadt,csoda,hogy túléltem.-nevetett fel-Szóval bocsánatot kértem,amikor elmondta a kísérőm,hogy ő a szülinapos.Próbáltam engesztelni őt és egy idő után összemelegedtünk ,majd megkértem a kezét.
-Ő pedig azonnal igent mondott.
-Igen.Így lett belőle lady Rukia Rochford.
-Lady?-kérdeztem meglepődve
-Igen.Herceg vagyok.
Mi a büdös franc?Egy herceg?Mi ez,disney?
-Szóval Rukia egy hercegnő.-állapítottam meg igen „bölcsen”
Ő felnevetett.
-Inkább hercegné.Rukia hercegné.Iszonyat szarul hangzik,de nem volt hajlandó elfogadni az Arina nevet.
-Egyáltalán nem olyan,mint egy Arina.
-Nem,de a neve nem elég különleges egy hercegné titulushoz.Jó mondjuk egyáltalán nem is hercegnés típus.
-Nem beszélsz túl szépen róla.
-Miért te hogyan képzelnél el egy hercegnét?Valami kis törékeny ne bánts virágnak nem?
-Hát de ilyen is.
-Te is tudod jól milyen kis erőszakos.-mondta nevetve
Kicsit rosszul érintett,hogy ilyen gyorsan beleszeretett Rukia másba,de ezt leszámítva kedveltem ezt a pasit és őszinte szeretet tükröződött a szemében a neje iránt.
-Azt hiszem tényleg jobb lenne,ha jóban lennénk.-mondtam vigyorogva és kezet fogtam vele


Hazafelé előttünk mentek kézen fogva.Bekellett ismernem,hogy tökéletesen összeilletek.Levette Rukia fejéről a kalapot,szájon puszilta,majd a fejére húzta úgy a kalapot,hogy csoda,hogy felül nem szakadt ki.
-Héj!-szólt rá a törpe és megigazította,majd elvette Ben fagyiját,leharapta a felét és elfutott vele
A férje meg utána nevetve.
Őszintén irigykedtem rájuk,de nem csak én.Renjiből és Inouéból is ezt váltotta ki.


Az irigységem leszámítva 1 év elteltével szinte legjobb barátok lettünk.Remek ember volt és remek férj.Nem csak azért,mert rajongott a feleségéért,hanem azért is,mert helyre is tette ha kellett.Tisztában voltam vele,hogy sokkal jobb mindenben,mint én,főleg ha Rukiáról van szó.
Rendszeresen mentünk együtt valamerre és meg is látogattam őket gyakran a házukban.
Épp odatartottam aznap is,amikor összefutottam Renjivel.
-Hová?-kérdezte
-Rukia. -feleltem
-Szóval te is hallottad?
-Mit?-kérdeztem összevont szemöldökkel
-Ben meghalt.2 napja érkezett a hír.Egy vihar elsülyesztette a hajót.
-Mi?
A hír teljesen lesokkolt.
-Ez biztos?
-Eléggé.
-Te jó ég...
-Épp most lesz a temetés.Azt hittem arra jössz.
-Rukia hogy van?
-Nem tudom.A házvezetőnő azt mondta elfoglalt és nem ér rá,majd elküldött.
A ház egy gyönyörű parkban állt.A 19. századot idézte a a barokk világával,belülről mégis hagyományos volt a lépcső kivételével.Még Ben építette.Odabent ezernyi ember volt,így leültünk hátra és figyelmesen végig hallgattuk a pap beszédét.Már messziről kiszúrtam Rukiát az első sorban.Fekete kimonóban ült a bátyja mellett.Nem sírt,csak meredt a semmibe.Érdekes volt,hogy a pap szegénykémet Rukia özvegy hercegnének nevezte,mintha lenne már vagy 100 éves...vagyis inkább 500.

A temetés után odamentünk részvétet nyilvánítani,de Rukia helyett Byakuya fogadta,ő pedig csendben állt mögötte és a padlót nézve. Oda léptem hozzá és mindenkit leszarva átöleltem őt.Elsírta magát és hozzám bújt,én pedig simogatni kezdtem a hátát.
-Minden rendben lesz.-mondtam neki
-Hozz neki egy pohár vizet.-mondta Byakuya Renjinek
-Le kéne pihenned .Gyere.-mondtam neki és felvettem rangjához méltóan hercegnősen,majd a szobájába vittem

Leültem vele az ágyára,de nem raktam ki az ölemből.Ő már kissé megnyugodott.
-Sajnálom,hogy meghalt.Nagyon kedveltem.-mondtam egy idő után
-Köszi.-mondta halkan
-Már eldöntötted mit fogsz csinálni?Mármint itt ez a kurva nagy ház meg a munkád...
-Szeretnék egy időre nálad lakni.-mondta a szemembe nézve kicsit nyugodtabban
-De miért?Nem lenne jobb Byakuya mellett?
-Túlságosan emlékeztető ez a környezet,de ha csak simán átmennék,akkor beleőrülnék a magányba.Arról nem beszélve,hogy házassági szerződést kötöttünk,amiben az áll,hogy amit kaptam tőle elvihetem a vagyonnal együtt,de a ház vissza száll a családjára.
Teljesen ledöbbentem.Hogy lehet így szarban hagyni a feleségét?
-Azt nem mondtam,hogy nem jöhetsz.Csak érdeklődtem.-mondtam végül
-Már elintéztem mindent az utazáshoz.
-Sok cuccod lesz?
Megrázta a fejét és visszadőlt a mellkasomhoz.


-Szóval itt laksz?-kérdezte az ajtót nézve
-Igen.
-Mióta?
-Pár hónapja.Eljöttem otthonról,mert nem tudtam nyugodtan élni.
-Sose mondtad.
Nem akartam őt megbántani azzal,hogy a férje miatt.Ben bár nagyon jó barátom volt,figyelt,hogy ne kerüljünk túl szoros kapcsolatba Rukiával.Kivéve azon az estén....

„-MI?
-Azt akarom,hogy ha én már nem leszek te vigyázz Rukiára.Ezen mit nem értesz?-mondta el ismét
-Ugyan már.Majd 3 éve vele vagy.Csak nem elakarod hagyni?
-Dehogy.Szeretem őt,csak aggódóm,mert újabban elég rizikós a munkám.Sok a veszély.Kifogok szállni.”

A mai napig tisztán emlékezek az egy hónappal korábbi beszélgetésükre.
-Nem mész be?-kérdeztem,mert már vagy 5 perce az ajtó előtt álltunk
-Ja,de.Csak eszembe jutott valami.-mondta és benyitott,majd belépett
Odabent tök sötét volt,főleg mert este volt és mert a redőnyöket lehúztam. Villanyt oltottam és rögtön megvilágosodott a folyosó.
-Nem olyan szép,mint amiben eddig laktál.
-De.-mondta és jobbra nézett a piciny konyhába
L alakban tölgyfa bútor volt,az ablakban pár fűszernövények.Kicsit tovább indult.A konyha melletti szobánál állt meg.
-Ez a szobám.
Nem nyitott be,csak tovább ment.
-Szemben balra a fürdő,jobbra a wc.-magyaráztam neki,de ő a fürdőtől balra lévő ajtónál állt meg
-Ez egy nappali?
-Igen.A vendég szoba itt van rögtön szemben.Berakom a cuccaid.
-Köszönöm.-mondta és láttam,ahogy kiszúrja a relaxálós hinta széket
Életem legjobb befektetése volt,szörnyen kényelmes és megnyugtató volt.Épp csak leraktam a cuccát,már hallottam,ahogy nyekken egyet a hintaszék.Visszamentem és ő ott feküdt a plafont bámulva.
-Nincs karfája.Ráadásul két személyes.-mondta
Lefeküdtem mellé és együtt ringatóztunk.
-Nekem is tetszik.-mondtam
Egy kis idő múlva halk szuszogásra lettem figyelmes.Rápillantottam és ő édesdeden aludt mellettem.
-Végre...-mondtam megkönnyebbülten,mert napok óta nem pihent a volt szobalánya szerint
Felálltam óvatosan és egy pléddel betakartam,majd lementem a boltba,hogy vacsorát tudjak főzni.

Mire visszatértem már a konyhában ült az asztalnál.Felültem egy bárszékre vele szemben.Szomorúan bámulta a kezeit az asztalon.
-Hol a gyűrűd?-kérdeztem
-Alvás közben leesett az ujjamról.Elfelejtettem levenni.
-Megkeresem neked.
-Már kerestem ,nincs meg.Mit főzől?-felállt az asztaltól és a pulthoz lépett,hogy benézzen a szatyorba
-Currys csirke.
-Akkor én most lefekszem.-mondta és elakart menni mellettem,de én megfogtam a csuklójánál
-Rukia az,hogy nem eszel nem fog segíteni.Az sem,ha csak fekszel a sötétben.Tovább kell lépned.-mondtam és magamhoz öleltem babusgatva
Félre söpörtem egy tincset az arcából,miután elengedtem és csak bámultam.Egyszerűen lehetetlen,hogy valaki ilyen tökéletes legyen.
Lehajoltam és megcsókoltam,amit azzal viszonzott,hogy átölelt a nyakamnál.Átdugtam a nyelvem a szájába és kiélveztem a pillanatot.
Felhúztam finoman a szoknyáját és belemarkoltam a popsijába.Pont olyan volt,mint amire számítottam.Feszes és selymes.
Kigombolta az ingemen a gombokat,miközben szüntelenül csókolóztunk.
Nem voltam benne biztos,hogy most ennek kell meg történnie,de lássuk be,hogy én is férfi vagyok és nehéz megállni a dolgot,ha egy fekete tangás nő ajánlja fel magát neked.
Kicsit elengedtem,de csak addig,amíg lehúztam róla a ruhát.Szörnyen szexi volt a fekete combzokni,tanga,melltartó összeállítás.
Hátat fordított nekem,majd az ajtóból huncut mosolyt küldve elsétált.Követtem és a szobámban,mielőtt leülhetett volna az ágyra, letepertem.
Nem akartam sokáig húzni a dolgot,szerencsére ő sem,mert hasra feküdt én pedig letudtam húzni a bugyiját,miközben ő párnát dugott az öle alá.
Tisztában voltam vele,hogy Rukia nem él szűzies életet,már csak azért is,mert a szex gyakori témánk volt Bennel.

Javában döngettem álmaim nőjét,amikor csöngettek.
-Ne foglalkozz vele.-nyögte a párnámba,mire én löktem rajta egy akkorát,hogy szerintem még az elsőn is hallották,ahogy fohászkodik nyögve
Dolgunk végeztével mellé dőltem,de ő azonnal felállt.
-Most már tényleg lefekszem .Jó éjt.-mondta és elment melltartóban és combzokniban
Valahogy nem így képzeltem el a szex utáni dolgot...

Éjfél körül elegem lett az unalmas plafon bámulásból és a morfondírozásból,hogy szar vagyok-e az ágyban.Átmentem hozzá,de nem volt a helyén.Körbe néztem a házban,de sehol nem találtam és a kabátja is eltűnt.Próbáltam hívni,de „elfelejtette” magával vinni a telefonját,így hát felkaptam a kabátom és elindultam megkeresni.

A folyóparton akadtam rá,pont úgy mint pár évvel ezelőtt.Ott ült a lépcsőn és elmélkedett a semmibe bámulva.
-Szia.-szólítottam meg hátulról
-Szia.-mondta felém se fordulva
Pár percig vártam,majd épp készültem megkérni,hogy jöjjön haza,amikor felállt és felém fordult.
-Nem vagyok szerelmes a férjembe.Mármint szeretem,de nem vagyok belé szerelmes.
Meglepett a mondandója,mert eddig totál azt hittem,hogy oda meg vissza van érte.
-De miért?-kérdeztem
-Amióta újra találkoztam veled rájöttem,hogy pontosan úgy szeretem,mint a bátyám. Sima,egyszerű szeretet.
-Elmondtad neki?-kérdeztem,mire ő bólintott
-Nagyon bűntudatom van azért,mert mielőtt elutazott azt mondtam neki,hogy jobb lenne elválni és külön utakon folytatni a dolgot,mivel már nem szeretem egyáltalán.
-Hogy a francba tudtátok mégis ilyen szinten megjátszani magatokat?Azt hittem boldog házasságban éltek.-mondtam és egy kis méreg fogott el egy csipetnyi örömmel
-Mit mondhattam volna?Elakarok válni,mert kurvára szeretlek téged?
Odaléptem hozzá,magamhoz öleltem és megcsókoltam.
-Én is kurvára szeretlek téged.-mondtam miközben a homlokom az övéhez támasztottam
Összebújva mentünk haza és igyekeztünk kiélvezni minden közös pillanatot.

Pár nap múlva jött egy hívás Ishidáéktól meló közben,hogy szívesen átjönnének megnézni hogy van Rukia.Nem volt ellenvetésem,így megbeszéltük,hogy nálunk vacsoráznak.Tökéletes alkalom volt arra,hogy bimbódzó kapcsolatunkat bejelentsük.A nagy alkalomra kicsit előbb el kéredzkedtem a melóból.
-Megjöttem.-kiabáltam,amint beléptem az ajtón
-Szia!-kiabált valahonnan Rukia
-Hol vagy?-kiabáltam vissza
Mielőtt válaszolt volna meghallottam,hogy zuhanyozik,így benyitottam.

-Szeretem ezt a zuhanyt.-mondta és ott állt tök meztelenül áztatva magát a plafonról csobogó vízzel
-Életem második legjobb döntése volt fejzuhanyt venni.-mondtam és levetkőztem,majd beálltam mögé
-Mi volt az első?
-Megvenni a hintaszéket.
Kellemes meleg volt a víz.
-Már sül a halacska.-mondta elégedett hangon
A karjaimba zártam és megpusziltam a feje búbját,mire ő megfordult és hozzám bújt.
Sajnos túl sokáig áztattuk magunkat ölelkezve és már csöngettek is.Kisiettem a köntösömért és felkaptam egy alsó nacival,majd siettem is az ajtóhoz,hogy beengedjem őket.Rukia addig megszárította a haját és felkapott egy ruhácskát.
Szerencsére a 10.-en lakok és a lift lassú,így 10 percbe is beletelt,míg felértek,ezért kényelmesen eltudtunk készülődni.
Nagy hang zavarral érkeztek.Rögtön asztalhoz ültünk és Rukia tálalta a halat.Nevetgélve beszélgettünk,miközben ettünk,majd megint csöngettek.
-Ki lehet az?-kérdezte Orihime az órára nézve
-Fogalmam sincs.Tudtommal senkit nem várunk.
-Lehet a szomszéd.-mondta Rukia
Felálltam és elmentem az ajtóig,majd kinéztem.Nem láttam csak egy nagy barna hajzuhatagot,így kinyitottam végül és megpillantottam Bent.
-Szia Ichigo!Örülök,hogy látlak.-mondta vigyorogva
Teljesen lesokkolva álltam ott,akár egy kövület és bámultam az új barátnőm volt férjére.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem végül
-Renji mondta,hogy Rukia itt van egy ideje.Történt egy kis félre értés.
-Rukia,téged keresnek!-kiabáltam be,mire ő kijött mosolyogva,majd amint meglátta Bent eltűnt az arcáról a mosoly egy pillanat alatt
-Ez csak valami kibaszott vicc ugye?-kérdezte
-Gyere be.-mondtam és odébb álltam,mire ő elment mellettem
-Sajnálom,hogy nem jelentkeztem.Nem tudtam üzeni neked.-mondta,miközben átölelte
-De hol a a francban voltál?
-Északon.De kedvesebben is fogadhatnád a halottnak hitt férjedet.
Orihime tűnt fel mögöttük,először meglepődött,majd Ben nyakába ugrott.
-Jaj Ben,úgy örülök,hogy látlak!-kiabálta csüngve rajta
-Én is neked Orihime!Mesélj,hogy vagy?-villantotta rá a csábos mosolyát és Inoue szinte elolvadt
Rukiára néztem,aki nem tűnt túl boldognak,sőt inkább gondterheltnek. Rám nézett és láttam a szemében,ahogy őrlődik.Rámosolyogtam,mire ő vissza,de keserédesen.
-Csatlakozol?Épp vacsorázunk.-kérdeztem Bentől,mire ő bólintott
Megterítettem neki a felesége mellé és átadtam a helyem.A vacsora csak az ő kalandjairól szólt,kivéve Rukiának,ő bevágott egyedül egy üveg szakét.

A vacsora végeztével Ben a drága és kissé részeges felesége felé fordult.
-Menjünk haza.
-Menjünk.-hangzott a halk beleegyezés
Alig 5 perccel később már az ajtón túl álltak és épp elköszöntek.Engem lepett meg a legjobban,amikor Rukia megölelt és elmormogott egy köszönömöt,majd felmosolygott rám a férje előtt.

Este egyedül hánykolódtam az ágyban az elmúlt hetek történéseire gondolva.Hiányzott mellőlem a meleg kis teste.Nem sokáig bírtam a dolgot,amint feltűnt az első nap sugár elmentem Uraharához és kértem egy átjárót.
Teljes gőzzel robogtam hozzájuk,amikor Renjibe és Benbe botlottam.
-Hát te?-jött a kérdés
-Gondoltam megnézem mi van veletek.-hazudtam
-Gyere velünk,épp a kocsmába megyünk.
-Igazából...-kezdtem
-Nincs ellenvetés!Gyere!-mondta Ben mosolyogva és neki is indult

A kocsmában két szakét húztam le és kerestem az indokot,hogy hogy meneküljek ebből a kínos szituból.
-Szóval,csak megakartam köszönni,hogy vigyáztál a nejemre.Őszintén örülök,hogy téged kértelek meg.Nálad jobb kezekben nem is lehetett volna.Látszik,hogy rendesen bántál vele.Nem is értem miért nincs senk...
-Lefeküdtem a feleségeddel.-nyögtem ki véletlen a bűntudat miatt
Mindketten rám bámultak,majd amint leesett nekik mit mondtam letámadtak.Ben a nyakamnál kapott el,míg Renji hasba vágott.
-HOGY MI A FRANCOT TETTÉL?-kérdezték egyszerre
-Lefeküdtem Rukiával.-mondtam,mire mindketten hátra vágták magukat és rendeltek még egy kört
-Szóval a feleségemmel dugtál.Pár nappal azután,hogy halottnak hitt,vagy esetleg rögtön?
-Nem hiszem,hogy számít a dátum.-nem akartam közölni,hogy már a temetés napján...milyen ciki már
-Nem hiszem el!-csattant fel-Az ember mindent megvesz neki,szereti,ellátja,kényezteti,erre egy ilyen utolsó senkivel csal meg!Igazán kedves,hűséges,szerető feleségre tettem szert.-morogta és meghúzta a szakét
-Menj haza és beszéld meg vele.-tanácsolta Renji együtt érzően
Ben felállt,megitta az utolsó kortyot,majd elköszönt és elment.
-Ichigo miért nem tudtál uralkodni magadon?-kérdezte rögtön Renji
-Amikor ő kezdeményezett?
Felhúzta a szemöldökét.
-Esetleg önként a karjaidba vetette magát?
-Nem...azért nem így volt,de nagyon közel állsz az igazsághoz.-mondtam
-Ésss...milyen érzés?-kérdezte vigyorogva
-Mi?
-Lefeküdni vele.Mindig is kíváncsi voltam.
-Szuper,mármint tényleg kurva jó.A szájmunka pedig...anyám.-sóhajtottam fel,majd elvigyorodtam
-Mindig is sejtettem,hogy abban ügyes.-mondta és kortyolt egyet az italából,majd rám vigyorgott

Eléggé magam alatt voltam,így egyik nap Renji beugrott egy csomó szakéval este.Az erkélyre ültünk ki,mint mindig.
-Szeretem a kilátást.-mondta egy hosszú kínos csönd után
-Ja,itt tényleg elég szép.
A telefonom csörögni kezdett,de ismeretlen szám hívott,így nem vettem fel.
Negyedszerre kezdte újból a dalt,amikor Renji megunta,lekapta az asztalról és beleüvöltött.
-Mi van?!
Csendben hallgatott,majd a kezembe adta minden szó nélkül.Én a fülemhez emeltem és beleszóltam.
-Igen?
-Szia.Ben vagyok.Nem láttad Rukiát?
-Szia.Nem,mért?
-Tegnap hajnalban elment,azóta senki nem látta.
-És te csak most telefonálsz?-akadtam ki
-Gondoltam hagyok neki időt.
-Mire?
-Kicsit összekaptunk.Minden esetre a Lelkek Világában nincs szerintem.Ha látod szólnál neki,hogy kerestem?
-Komolyan?Ennyi?Eltűnt a feleséged és még csak fel sem forgatod az összes helyet,ahol lehet?
-Most mit tegyek...gyakran elmegy.Olyan mint egy durcás macska.
-Mi van ha elkapták és meghalt?-kérdeztem,de gondolni se akartam erre az esetre
-Ugyan már.
-Ben,mond ,mi a fasz van veled?Újabban akkora tahó vagy Rukiával.
-És veled mi a fasz van?Lefekszel mások feleségével?Egy barátod feleségével?Legközelebb mi jön?A húgod?
Nem akartam tovább hallgatni a hülyeségeit,így kinyomtam.
-Elmegyünk megkeresni?-kérdeztem,de Renji már az ajtóban állt
-Egyértelmű.
-Azt hiszem tudom hol van.

A folyópartra mentünk.Pontosan ugyan oda,ahol már kétszer is megtaláltam.Tudom,hogy imádja azt a helyet a híd,a nap és a friss fű általi összkép miatt.Csendes volt és pont jó gondolkodáshoz.
Ott ült a lépcsőn és a folyóba dugta mindkét lábát.Leültem mellé balra,Renji pedig jobbra.
-Mióta vagy itt?-kérdeztem
-Egy ideje.-a lábával chappyt rajzolt a víz felszínére,de akárhányszor próbálta a sodrás már a felénél tönkre tette
-Ééés mi az indok?-kérdezte Renji,de a vizet nézve
Rukia szóra nyitotta a száját,majd becsukta és összeráncolta a szemöldökénél a homlokát.
-Azt hiszem ideje 2. férj után néznem.-mondta végül nevetve
Renji ránézett,majd elvigyorodott.
-Ne felejtsd el,hogy ami jár az jár.-mondta Renji olyan közel hajolva hozzá,hogy már engem is zavart
Túlságosan meghitt volt köztük a pillanat,így a törpe vállára tettem a kezem és megvártam,amíg rám néz.
-Mindenesetre rám számíthatsz te ingyenélő.-mondtam és rámosolyogtam
Láttam a tekintetén,hogy érti,hogy nem csak arra gondolok,hogy aludhat nálam,hanem úgy átfogóan az egész helyzetére.
-Tudom.-mondta és visszafordult a vízhez
-Legalább még mindig akkora tuskó vagy,mint voltál.Ez jó jel.-mondtam nevetve
-Héj!-akadt ki
Megöleltem fél kézzel,mire Renji is.
-Most már tudom legalább,hogy miért vagyok ilyen nyomott.-mondta nevetve,de azért átkarolt mindkettőnket
Nem telt bele fél percbe se és megunta,majd felállt.
-Menjünk haza.-mondta és el is indult a lakásom felé
-Én hazamegyek.-mondta Renji,majd intett és el is tűnt a sötétben
Rukia után futottam,majd csendben sétáltunk hazafelé.Én törtem meg a csendet egy utcára a lakásomtól.
-Biztos ezt akarod?
-Te talán nem ezt akarod?-nézett rám oldalról
Megragadtam a derekánál és megcsókoltam.
Élvezet volt nézni az arcát,amikor kicsit elhúzódtam.
-Ne bámulj már.-mondta totál elpirulva az arca elé kapva mindkét kezét
-Ugyan már.-nevettem fel-Bevágunk egy hamburgert vacsi gyanánt?-kérdeztem a kis vendéglőre mutatva az utcánkban
-Naná!Vacsira fel!-mondta lelkesen
Hazafelé ettük meg arról beszélgetünk,hogy milyen kurva jó az a vendéglő.A liftben azonban Rukia lenyalta szexin a szája szélén lévő majonézt,én pedig erre reagálva,amint beléptünk az ajtón letepertem.
Neki nyomtam a falnak és a nyakát kezdtem nyalogatni.

-Elképesztően vonzó vagy.-morogtam és a mellét kezdtem simogatni

-Annyira szeretlek.-mondta csukott szemmel,mire megálltam és ránéztem

-Te vagy életem szerelme Rukia.-mondtam boldogan az arcát simogatva
Lágy szerelmeskedésbe kezdtünk és nem voltam hajlandó elengedni őt,amíg ki nem élveztem,hogy mostantól az enyém.

Gyengéd csókot leheltem a szájára.
-Szeretlek téged Rukia.-mondtam és magamhoz öleltem
Az utolsó napunk volt együtt,pontosabban az utolsó óránk.
-Én is szeretlek.
-Azt szeretném,hogy boldog légy.
-Ígérd meg,hogy tovább lépsz.-kért
-Azt hiszem nem fog menni,de mindent megteszek,ha megígéred,hogy te is.
-Ígérem.
Utoljára magamhoz húztam és megcsókoltam,majd fél órával később végleg elvesztettem az erőm,vagyis akkor még azt hittem.

Majdnem 2 évvel később:
Láttam az ujján a türkiz köves gyűrűt.Ő is látta,hogy megláttam.A picike ujjára hatalmas volt a kő.
-Férjnél vagyok.-mondta és bennem egy világ dőlt össze
Nem vártam,hogy megvárjon,hisz azt hittem sose fogunk találkozni újra,de azért nem hittem volna,hogy másfél év alatt tovább is lép és férjhez megy.
-Gratulálok.-nyögtem ki-Szerintem mára végeztünk.-mondtam a mellettem álló Renjinek
-Akkor induljunk Rukia.
-Én még maradok.-mondta neki rám nézve
-Hát akkor sziasztok.-mondta furcsán ránk nézve Renji
-Szia.-feleltük egyszerre
-Igyunk meg egy kávét.-mondtam és a beleegyezése nélkül elindultam

Nem bírtam ki,muszáj volt megtudnom a választ,még ha fájt is.
-Rukia a családod erőltette?-kérdeztem vele szemben ülve
Megrázta a fejét,majd halkan hozzá tette.
-Szerelemből házasodtam.
-Boldog vagy?-kérdeztem
-Néha nem,de legtöbbször igen.Te?
Megráztam a fejem,majd rámosolyogtam.
-Na és mikor mutatod be?-kérdeztem kicsit kedvesebben
-Majd egyszer.Most hajókázni van.-mondta mosolyogva
-Mivel foglalkozik?
-Mondhatni üzletember.Mikor éppen mihez van kedve.- váll rándítva elnevette magát
-Ez nagyon bizarrul hangzik.

Másnap elmentünk kettesben fagyizni.Persze megint én fizettem. Remekül elhülyültünk,mintha nem is telt volna el 17 hosszú hónap.
A tenger parton egy elhagyatott részen sétáltunk a fagyinkkal.Kicsit lemaradtam,mert elgondolkoztam azon a napon,amin először arcon pusziltam.Pont akkor volt,amikor itt volt a fél Lelkek Világa és homokvár építő versenyeztünk.
Nyugodtan lépkedett mellettem,mintha minden a legnagyobb rendben lenne.Végülis az ő világában minden rendben is volt.Férjnél volt,boldog volt és szerelmes,csak épp nem belém...és ez volt az én világom megrontója.

Ő hátra fordult rám mosolyogva és a lendülettől a szandija a kezében csilingelő hangot adott ki.Ránéztem és visszamosolyogtam.
-Mi az?-kérdezte
Végig néztem rajta.Egy fehér-kék ruhában volt teli talpú szandállal. Elképesztően boldognak nézett ki.Nem tudtam,hogy tudathatnám vele,hogy gyönyörű,anélkül,hogy megsérteném a magánéletét.
-Hogy hívják a férjed?-kérdeztem végül
Rukia vágott egy grimaszt,nem tudta hova tenni ezt a kérdést.
-Ben,miért?
-Ben bizonyára a világ legszerencsésebb férfija.
-Mert?-kérdezte és mosolyogva elindult újból
-Mert te vagy a felesége.
Meglepte a válaszom,láttam a tekintetén,amikor hátra fordult,majd elkezdett csörögni a telefonja.Hirtelen kapta fel,a hangja elég zaklatottnak tűnt.
-Szia...nem.
Csendben hallgatta,hogy mit mondanak a vonal túlsó végén,mire lerakta pont beértem.
-Minden oké?-kérdeztem
-Haza kéne mennem.
-Értem,akkor forduljunk vissza.
Nem nagyon beszélgettünk.Az utolsó pillantása a kapunál azonban elég beszédes volt.Pontosan azokkal a szemekkel nézett rám,mint annak idején.Nem volt harag a tekintetében,még csak sajnálat se.Szimpla szeretett és bánat tükröződött a tekintetében.


Pár nap múltán dolgom akadt a Lelkek Világában,így ha már ott jártam meg akartam őt is látogatni.Mivel nem volt az irodában átmentem a 6. osztaghoz,hátha Renji tudja hol van.
-Szevasz.-köszöntött
-Szia.Nem láttad Rukiát?
-Ma szabadnapos.
Felhúztam az egyik szemöldököm.
-Ja,amióta házas kiszokott venni pár napot néha.-nevetett fel Renji
-Elkísérsz?Gondoltam meglátogatom.
-Várj egy pár percet.Ezt befejezem.
Kitöltött néhány papírt,majd berakta egy fiókba és elindultunk végre.Egy magas dombon sétáltunk végig.Szebbnél szebb házak álltak egymás mellett.
-Szóval már nem otthon lakik.-állapítottam meg
-Itt is volnánk.-mondta az utca végénél lévő kastélynál
Beléptünk,majd az ajtónál kopogott.Egy nő nyitott ajtót és beengedett minket.Egy rohadt nagy előtérbe álltunk,aminek a közepén egy csillár csillogott a napfényben és oldalt két lépcső vezetett fel.
-Rukia?-kérdezte Renji a nőt,aki rögtön szomorú arcot vágott
-Elment.
Kiszúrtam a két lépcsőnél lévő falakon a festményeket.Mind családi volt.Néhányon Rukia is szerepelt.
-Hová?-kérdezte Renji,aztán elindult magától felfelé a bal oldali lépcsőn,mi meg követtük
Egy folyosóra lyukadtunk,ahol mindenhol törött dolgok hevertek a padlón.
-Szóval összekaptak?-kérdezte Renji ismét
-Nem.Nagyon összevesztek,aztán hajnalban a kisasszony elment
-Min vesztek össze?-kérdeztem,mire a nő felém fordult
-Ms Rocford itt járt.-mondta bizonytalanul
-Az meg ki a tököm?-kérdeztem
-Rukia anyósa.-szólt közbe Renji,majd megállt egy ajtó előtt és kopogni kezdett
-Gyere.-szólt ki egy mérges mély férfi hang
Beléptünk és egy íróasztal mögött egy igen csak morcos hapsi ült.
-Hová ment a nejed?-kérdezte Renji
-Honnan tudjam?
-A feleséged.-mondta Renji
-Egy 1700 hektáros területen állsz éppen,ami mellett 3 oldalt csak erdők vannak.Honnan a francból tudjam,hogy hová tűnt?Kis millió hely van,ahol elbújhat.-mondta fel se nézve a papírokból
-Még csak nem is aggódsz?-kérdeztem,mire rögtön felkapta a fejét,letette a tollat,majd felsóhajtott
-Üljetek le.Maria hozz egy teát kérlek.
A nő,akit ezek szerint Mariának hívnak rögtön elment.
-Tegnap nagyon összevesztek anyámmal.Mindketten eléggé elvetették a sulykot.
-Na mesélj.-mondta Renji és leült vele szemben a fotelba,én pedig mellé
-Anyám közölte a vacsoránál,hogy Rukia csak egy pénzéhes szajha és nyilván ezért nincs még unokája,meg ilyenek.Az én drága nejem meg nyakon öntötte forró levessel.Aztán összevesztünk,ő pedig tönkre tette az utolsó örökségem a nagyanyámtól.Én pedig picit túlreagáltam a dolgot és felpofoztam.
-Ő pedig lelépett.-mondta Renji
-Minden szó nélkül az éjszaka közepén.Még csak a kurva telefont se veszi fel.
-Esetleg elmehetnél megkeresni.-mondtam cinikusan
-Mondom,hogy ötletem sincs hol...
Maria örömteli kiáltása hallatszott lentről,így mind a hárman lesiettünk.
Rukia épp a jobb oldalt elhelyezkedő folyosón sétált nekünk háttal,míg Maria kérdezgette,hogy kér-e valamit.
-Hagyjál Maria,nagyon fáradt vagyok.-mondta vissza se fordulva
-Miért arra mész?-kérdezte Ben tőle,amikor leértünk Maria mellé
-Ez egy kibaszott szabad ország,oda megyek ahova akarok.-mondta és bement az egyik szobába,majd becsapta az ajtót
-Hűű,de zabos ma valaki.-mondta Renji vigyorogva-Megyek beszélek vele.
Ott álltunk kettesben Bennel és csak néztük,ahogy Renji bemegy,majd szinte rögtön ki is jön mosolyogva.
Odalépett Benhez,majd a vállára tette az egyik kezét.
-Azt ajánlom szerezz valamit engesztelő ajándékot,de kurva gyorsan.Nagyon haragszik.Nagyon.
-És ebben neked mi örömöd van?
-Semmi,csak aranyos,ahogy alszik összegömbölyödve a kanapén.
-Óh, drágám!-jött le egy idősebb nő agyon cicomázva a lépcsőn.-Megtaláltam az indokot a vállasodhoz.
-Anya...-sóhajtott fel Rukia férje
-Mondhatnánk,hogy hazudott.Végülis azt tette.
-Anya,miért nem érted meg,hogy nem akarok elválni?
-De hát alacsony származású!-sziszegte a fogai között a nő
-Egy Kuchiki.Közvetlen alattunk állnak.Ha keresnénk se találtunk volna magasabb származású lányt.
-De peremvidéki.
-Ugyan már.
-Látom kezdesz lejjebb adni.Két ilyen fél kegyelműt is haza hoztál?-nézett ránk
-Jobb,ha most lefekszel.Szia.
-De...
-Szia anya.Aludj jól!
Mérgesen ránk nézett,majd pufogva elvonult.
Amint eltűnt a lépcsőn az anyja Ben hátra fordult.
-Nem szereti Rukiát.Talán pont azért,mert én igen. Kitudja.

Hazafelé azon gondolkodtam,hogy vajon Rukia milyen anya lenne,de egyszerűen nem tudtam elképzelni.Nem az ő hibájából,szimplán csak nem volt ötletem se róla,hogy egy anya milyen tulajdonképpen.Voltak elképzeléseim,de valószínűleg meg se közelítették az igazságot,hisz velem anyám csak nagyon kevés ideig volt,ráadásul pont abban az időszakban,amikor egy fiúnak az anyja az isten.
Rendesen felidegesített,hogy ilyen komoly a kapcsolatuk.A vitájuk ellenére is elborult az agyam és amint hazaértem elkezdtem kiötleni egy tervet,hogy hogyan hódítsam vissza álmaim nőjét.

A döntésem egy tengerparti strandolás mellett volt végül.Megszerveztem cirka 2 nap alatt.
Már csak Rukiára vártunk péntek délután.Egy mini busszal készültünk a tenger partra menni
Egy kimonó fazonú kék-fehér virágos strand ruhában,kalapban és papucsban lépkedett felénk,oldalra kontyolt hajjal nagy vidáman.Elképesztően szép volt.
-Mondtam,hogy kend be magad.Lefogsz égni.-a háta mögött a férje tűnt fel
Csalódottan elfordultam és inkább a tájat kezdtem nézni.Bemutatta nekünk és a férfi mindegyik lánynak kezet csókolt,velünk meg kezet fogott.Furcsa volt,mintha nem is az az ember lenne,akivel a múltkor találkoztam.

Legnagyobb meglepetésemre,amikor felszálltunk Ben rögtön hátra ült,Rukia pedig mellém.
-Nem engedsz belülre?-kérdezte én pedig szó nélkül felálltam és beengedtem
Az út negyedénél jártunk,amikor végre felém fordult Rukia.
-Mi a baj?-kérdezte
-Mi lenne?-kérdeztem
-Elég ideje ismerlek,hogy tudjam,ha van valami Ichigo.
-Semmi gond nincs.-feleltem rá sem nézve
-Az a baj,hogy itt van Ben?-kérdezte Orihime a hátam mögül az ülések közé dugva a fejét
-Mi?-akadtam ki-Ugyan már!
-Szóval az zavar,hogy itt van a férjem?-kérdezte felvont szemöldökkel a férjem szót kiemelve
-Nem...
Ránéztem Orihimére,aki vette az adást és visszaült.Odahajoltam Rukiához,a keleténél kicsit közelebb sajna.
-Azaz igazság,hogy nem számítottam rá.-ismertem be
-De miért?
-Azt hittem,hogy...
-Megállhatnánk?
Majdnem szívrohamot kaptam,amikor Ben megszólított a hátam mögül.
-Persze,de minek?-fordultam hátra
Ő az ülésemen könyökölt és engem pásztázott a tekintetével.
-Jól jönne egy cigi szünet.
-Megállunk!-mondtam,mire a sofőr ment még picit,majd leparkolt egy benzinkútnál
Ben még mindig ott állt felettem,de most Rukiát figyelte.
-Én most nem szeretnék menni.-mondta neki mosolyogva,mire végre elment
Eléggé legyezgette az egóm,hogy a férje helyett velem maradt az út elejétől az út végéig.



A parton Ben ült le mellém vigyorogva.
-Szóval te vagy Ichigo.-ült le mellém mosolyogva a homokba a napernyő alá
-Igen.
-Örülök,hogy találkoztunk.
-Én is.
-Annak ellenére,hogy a feleségemmel volt kapcsolatod,őszintén örülnék,ha barátok lehetnénk.
Meglepett a közvetlen hangneme.
-Tehát elmondta?
-Igen,bár kicsit jobb időzítést is választhatott volna.Az esküvő előtt negyed órával nyögte be.
Felnevetett és szemével a feleségét kereste a tömegben.Végre feltűnés nélkül megnézhettem.Barna haja volt és barna szeme,kb. egy magasak voltunk.Fiatalos volt,de azért látszott,hogy Rukiánál mindenképp idősebb.
Meglátta őt és odaintegetett neki,mire ő vissza és tovább frizbizett Himével.
-Hogy ismerted meg?-kérdeztem és követtem Rukiát a szememmel
-A szülinapján azt hittem szobalány,amikor a kertben lévő ösvénynél ült a padon.Kicsit részeg voltam és kikezdtem vele.
-Ő meg belement?
-Dehogy.Rám támadt,csoda,hogy túléltem.-nevetett fel-Szóval bocsánatot kértem,amikor elmondta a kísérőm,hogy ő a szülinapos.Próbáltam engesztelni őt és egy idő után összemelegedtünk ,majd megkértem a kezét.
-Ő pedig azonnal igent mondott.
-Igen.Így lett belőle lady Rukia Rochford.
-Lady?-kérdeztem meglepődve
-Igen.Herceg vagyok.
Mi a büdös franc?Egy herceg?Mi ez,disney?
-Szóval Rukia egy hercegnő.-állapítottam meg igen „bölcsen”
Ő felnevetett.
-Inkább hercegné.Rukia hercegné.Iszonyat szarul hangzik,de nem volt hajlandó elfogadni az Arina nevet.
-Egyáltalán nem olyan,mint egy Arina.
-Nem,de a neve nem elég különleges egy hercegné titulushoz.Jó mondjuk egyáltalán nem is hercegnés típus.
-Nem beszélsz túl szépen róla.
-Miért te hogyan képzelnél el egy hercegnét?Valami kis törékeny ne bánts virágnak nem?
-Hát de ilyen is.
-Te is tudod jól milyen kis erőszakos.-mondta nevetve
Kicsit rosszul érintett,hogy ilyen gyorsan beleszeretett Rukia másba,de ezt leszámítva kedveltem ezt a pasit és őszinte szeretet tükröződött a szemében a neje iránt.
-Azt hiszem tényleg jobb lenne,ha jóban lennénk.-mondtam vigyorogva és kezet fogtam vele


Hazafelé előttünk mentek kézen fogva.Bekellett ismernem,hogy tökéletesen összeilletek.Levette Rukia fejéről a kalapot,szájon puszilta,majd a fejére húzta úgy a kalapot,hogy csoda,hogy felül nem szakadt ki.
-Héj!-szólt rá a törpe és megigazította,majd elvette Ben fagyiját,leharapta a felét és elfutott vele
A férje meg utána nevetve.
Őszintén irigykedtem rájuk,de nem csak én.Renjiből és Inouéból is ezt váltotta ki.


Az irigységem leszámítva 1 év elteltével szinte legjobb barátok lettünk.Remek ember volt és remek férj.Nem csak azért,mert rajongott a feleségéért,hanem azért is,mert helyre is tette ha kellett.Tisztában voltam vele,hogy sokkal jobb mindenben,mint én,főleg ha Rukiáról van szó.
Rendszeresen mentünk együtt valamerre és meg is látogattam őket gyakran a házukban.
Épp odatartottam aznap is,amikor összefutottam Renjivel.
-Hová?-kérdezte
-Rukia. -feleltem
-Szóval te is hallottad?
-Mit?-kérdeztem összevont szemöldökkel
-Ben meghalt.2 napja érkezett a hír.Egy vihar elsülyesztette a hajót.
-Mi?
A hír teljesen lesokkolt.
-Ez biztos?
-Eléggé.
-Te jó ég...
-Épp most lesz a temetés.Azt hittem arra jössz.
-Rukia hogy van?
-Nem tudom.A házvezetőnő azt mondta elfoglalt és nem ér rá,majd elküldött.
A ház egy gyönyörű parkban állt.A 19. századot idézte a a barokk világával,belülről mégis hagyományos volt a lépcső kivételével.Még Ben építette.Odabent ezernyi ember volt,így leültünk hátra és figyelmesen végig hallgattuk a pap beszédét.Már messziről kiszúrtam Rukiát az első sorban.Fekete kimonóban ült a bátyja mellett.Nem sírt,csak meredt a semmibe.Érdekes volt,hogy a pap szegénykémet Rukia özvegy hercegnének nevezte,mintha lenne már vagy 100 éves...vagyis inkább 500.

A temetés után odamentünk részvétet nyilvánítani,de Rukia helyett Byakuya fogadta,ő pedig csendben állt mögötte és a padlót nézve. Oda léptem hozzá és mindenkit leszarva átöleltem őt.Elsírta magát és hozzám bújt,én pedig simogatni kezdtem a hátát.
-Minden rendben lesz.-mondtam neki
-Hozz neki egy pohár vizet.-mondta Byakuya Renjinek
-Le kéne pihenned .Gyere.-mondtam neki és felvettem rangjához méltóan hercegnősen,majd a szobájába vittem

Leültem vele az ágyára,de nem raktam ki az ölemből.Ő már kissé megnyugodott.
-Sajnálom,hogy meghalt.Nagyon kedveltem.-mondtam egy idő után
-Köszi.-mondta halkan
-Már eldöntötted mit fogsz csinálni?Mármint itt ez a kurva nagy ház meg a munkád...
-Szeretnék egy időre nálad lakni.-mondta a szemembe nézve kicsit nyugodtabban
-De miért?Nem lenne jobb Byakuya mellett?
-Túlságosan emlékeztető ez a környezet,de ha csak simán átmennék,akkor beleőrülnék a magányba.Arról nem beszélve,hogy házassági szerződést kötöttünk,amiben az áll,hogy amit kaptam tőle elvihetem a vagyonnal együtt,de a ház vissza száll a családjára.
Teljesen ledöbbentem.Hogy lehet így szarban hagyni a feleségét?
-Azt nem mondtam,hogy nem jöhetsz.Csak érdeklődtem.-mondtam végül
-Már elintéztem mindent az utazáshoz.
-Sok cuccod lesz?
Megrázta a fejét és visszadőlt a mellkasomhoz.


-Szóval itt laksz?-kérdezte az ajtót nézve
-Igen.
-Mióta?
-Pár hónapja.Eljöttem otthonról,mert nem tudtam nyugodtan élni.
-Sose mondtad.
Nem akartam őt megbántani azzal,hogy a férje miatt.Ben bár nagyon jó barátom volt,figyelt,hogy ne kerüljünk túl szoros kapcsolatba Rukiával.Kivéve azon az estén....

„-MI?
-Azt akarom,hogy ha én már nem leszek te vigyázz Rukiára.Ezen mit nem értesz?-mondta el ismét
-Ugyan már.Majd 3 éve vele vagy.Csak nem elakarod hagyni?
-Dehogy.Szeretem őt,csak aggódóm,mert újabban elég rizikós a munkám.Sok a veszély.Kifogok szállni.”

A mai napig tisztán emlékezek az egy hónappal korábbi beszélgetésükre.
-Nem mész be?-kérdeztem,mert már vagy 5 perce az ajtó előtt álltunk
-Ja,de.Csak eszembe jutott valami.-mondta és benyitott,majd belépett
Odabent tök sötét volt,főleg mert este volt és mert a redőnyöket lehúztam. Villanyt oltottam és rögtön megvilágosodott a folyosó.
-Nem olyan szép,mint amiben eddig laktál.
-De.-mondta és jobbra nézett a piciny konyhába
L alakban tölgyfa bútor volt,az ablakban pár fűszernövények.Kicsit tovább indult.A konyha melletti szobánál állt meg.
-Ez a szobám.
Nem nyitott be,csak tovább ment.
-Szemben balra a fürdő,jobbra a wc.-magyaráztam neki,de ő a fürdőtől balra lévő ajtónál állt meg
-Ez egy nappali?
-Igen.A vendég szoba itt van rögtön szemben.Berakom a cuccaid.
-Köszönöm.-mondta és láttam,ahogy kiszúrja a relaxálós hinta széket
Életem legjobb befektetése volt,szörnyen kényelmes és megnyugtató volt.Épp csak leraktam a cuccát,már hallottam,ahogy nyekken egyet a hintaszék.Visszamentem és ő ott feküdt a plafont bámulva.
-Nincs karfája.Ráadásul két személyes.-mondta
Lefeküdtem mellé és együtt ringatóztunk.
-Nekem is tetszik.-mondtam
Egy kis idő múlva halk szuszogásra lettem figyelmes.Rápillantottam és ő édesdeden aludt mellettem.
-Végre...-mondtam megkönnyebbülten,mert napok óta nem pihent a volt szobalánya szerint
Felálltam óvatosan és egy pléddel betakartam,majd lementem a boltba,hogy vacsorát tudjak főzni.

Mire visszatértem már a konyhában ült az asztalnál.Felültem egy bárszékre vele szemben.Szomorúan bámulta a kezeit az asztalon.
-Hol a gyűrűd?-kérdeztem
-Alvás közben leesett az ujjamról.Elfelejtettem levenni.
-Megkeresem neked.
-Már kerestem ,nincs meg.Mit főzől?-felállt az asztaltól és a pulthoz lépett,hogy benézzen a szatyorba
-Currys csirke.
-Akkor én most lefekszem.-mondta és elakart menni mellettem,de én megfogtam a csuklójánál
-Rukia az,hogy nem eszel nem fog segíteni.Az sem,ha csak fekszel a sötétben.Tovább kell lépned.-mondtam és magamhoz öleltem babusgatva
Félre söpörtem egy tincset az arcából,miután elengedtem és csak bámultam.Egyszerűen lehetetlen,hogy valaki ilyen tökéletes legyen.
Lehajoltam és megcsókoltam,amit azzal viszonzott,hogy átölelt a nyakamnál.Átdugtam a nyelvem a szájába és kiélveztem a pillanatot.
Felhúztam finoman a szoknyáját és belemarkoltam a popsijába.Pont olyan volt,mint amire számítottam.Feszes és selymes.
Kigombolta az ingemen a gombokat,miközben szüntelenül csókolóztunk.
Nem voltam benne biztos,hogy most ennek kell meg történnie,de lássuk be,hogy én is férfi vagyok és nehéz megállni a dolgot,ha egy fekete tangás nő ajánlja fel magát neked.
Kicsit elengedtem,de csak addig,amíg lehúztam róla a ruhát.Szörnyen szexi volt a fekete combzokni,tanga,melltartó összeállítás.
Hátat fordított nekem,majd az ajtóból huncut mosolyt küldve elsétált.Követtem és a szobámban,mielőtt leülhetett volna az ágyra, letepertem.
Nem akartam sokáig húzni a dolgot,szerencsére ő sem,mert hasra feküdt én pedig letudtam húzni a bugyiját,miközben ő párnát dugott az öle alá.
Tisztában voltam vele,hogy Rukia nem él szűzies életet,már csak azért is,mert a szex gyakori témánk volt Bennel.

Javában döngettem álmaim nőjét,amikor csöngettek.
-Ne foglalkozz vele.-nyögte a párnámba,mire én löktem rajta egy akkorát,hogy szerintem még az elsőn is hallották,ahogy fohászkodik nyögve
Dolgunk végeztével mellé dőltem,de ő azonnal felállt.
-Most már tényleg lefekszem .Jó éjt.-mondta és elment melltartóban és combzokniban
Valahogy nem így képzeltem el a szex utáni dolgot...

Éjfél körül elegem lett az unalmas plafon bámulásból és a morfondírozásból,hogy szar vagyok-e az ágyban.Átmentem hozzá,de nem volt a helyén.Körbe néztem a házban,de sehol nem találtam és a kabátja is eltűnt.Próbáltam hívni,de „elfelejtette” magával vinni a telefonját,így hát felkaptam a kabátom és elindultam megkeresni.

A folyóparton akadtam rá,pont úgy mint pár évvel ezelőtt.Ott ült a lépcsőn és elmélkedett a semmibe bámulva.
-Szia.-szólítottam meg hátulról
-Szia.-mondta felém se fordulva
Pár percig vártam,majd épp készültem megkérni,hogy jöjjön haza,amikor felállt és felém fordult.
-Nem vagyok szerelmes a férjembe.Mármint szeretem,de nem vagyok belé szerelmes.
Meglepett a mondandója,mert eddig totál azt hittem,hogy oda meg vissza van érte.
-De miért?-kérdeztem
-Amióta újra találkoztam veled rájöttem,hogy pontosan úgy szeretem,mint a bátyám. Sima,egyszerű szeretet.
-Elmondtad neki?-kérdeztem,mire ő bólintott
-Nagyon bűntudatom van azért,mert mielőtt elutazott azt mondtam neki,hogy jobb lenne elválni és külön utakon folytatni a dolgot,mivel már nem szeretem egyáltalán.
-Hogy a francba tudtátok mégis ilyen szinten megjátszani magatokat?Azt hittem boldog házasságban éltek.-mondtam és egy kis méreg fogott el egy csipetnyi örömmel
-Mit mondhattam volna?Elakarok válni,mert kurvára szeretlek téged?
Odaléptem hozzá,magamhoz öleltem és megcsókoltam.
-Én is kurvára szeretlek téged.-mondtam miközben a homlokom az övéhez támasztottam
Összebújva mentünk haza és igyekeztünk kiélvezni minden közös pillanatot.

Pár nap múlva jött egy hívás Ishidáéktól meló közben,hogy szívesen átjönnének megnézni hogy van Rukia.Nem volt ellenvetésem,így megbeszéltük,hogy nálunk vacsoráznak.Tökéletes alkalom volt arra,hogy bimbódzó kapcsolatunkat bejelentsük.A nagy alkalomra kicsit előbb el kéredzkedtem a melóból.
-Megjöttem.-kiabáltam,amint beléptem az ajtón
-Szia!-kiabált valahonnan Rukia
-Hol vagy?-kiabáltam vissza
Mielőtt válaszolt volna meghallottam,hogy zuhanyozik,így benyitottam.

-Szeretem ezt a zuhanyt.-mondta és ott állt tök meztelenül áztatva magát a plafonról csobogó vízzel
-Életem második legjobb döntése volt fejzuhanyt venni.-mondtam és levetkőztem,majd beálltam mögé
-Mi volt az első?
-Megvenni a hintaszéket.
Kellemes meleg volt a víz.
-Már sül a halacska.-mondta elégedett hangon
A karjaimba zártam és megpusziltam a feje búbját,mire ő megfordult és hozzám bújt.
Sajnos túl sokáig áztattuk magunkat ölelkezve és már csöngettek is.Kisiettem a köntösömért és felkaptam egy alsó nacival,majd siettem is az ajtóhoz,hogy beengedjem őket.Rukia addig megszárította a haját és felkapott egy ruhácskát.
Szerencsére a 10.-en lakok és a lift lassú,így 10 percbe is beletelt,míg felértek,ezért kényelmesen eltudtunk készülődni.
Nagy hang zavarral érkeztek.Rögtön asztalhoz ültünk és Rukia tálalta a halat.Nevetgélve beszélgettünk,miközben ettünk,majd megint csöngettek.
-Ki lehet az?-kérdezte Orihime az órára nézve
-Fogalmam sincs.Tudtommal senkit nem várunk.
-Lehet a szomszéd.-mondta Rukia
Felálltam és elmentem az ajtóig,majd kinéztem.Nem láttam csak egy nagy barna hajzuhatagot,így kinyitottam végül és megpillantottam Bent.
-Szia Ichigo!Örülök,hogy látlak.-mondta vigyorogva
Teljesen lesokkolva álltam ott,akár egy kövület és bámultam az új barátnőm volt férjére.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem végül
-Renji mondta,hogy Rukia itt van egy ideje.Történt egy kis félre értés.
-Rukia,téged keresnek!-kiabáltam be,mire ő kijött mosolyogva,majd amint meglátta Bent eltűnt az arcáról a mosoly egy pillanat alatt
-Ez csak valami kibaszott vicc ugye?-kérdezte
-Gyere be.-mondtam és odébb álltam,mire ő elment mellettem
-Sajnálom,hogy nem jelentkeztem.Nem tudtam üzeni neked.-mondta,miközben átölelte
-De hol a a francban voltál?
-Északon.De kedvesebben is fogadhatnád a halottnak hitt férjedet.
Orihime tűnt fel mögöttük,először meglepődött,majd Ben nyakába ugrott.
-Jaj Ben,úgy örülök,hogy látlak!-kiabálta csüngve rajta
-Én is neked Orihime!Mesélj,hogy vagy?-villantotta rá a csábos mosolyát és Inoue szinte elolvadt
Rukiára néztem,aki nem tűnt túl boldognak,sőt inkább gondterheltnek. Rám nézett és láttam a szemében,ahogy őrlődik.Rámosolyogtam,mire ő vissza,de keserédesen.
-Csatlakozol?Épp vacsorázunk.-kérdeztem Bentől,mire ő bólintott
Megterítettem neki a felesége mellé és átadtam a helyem.A vacsora csak az ő kalandjairól szólt,kivéve Rukiának,ő bevágott egyedül egy üveg szakét.

A vacsora végeztével Ben a drága és kissé részeges felesége felé fordult.
-Menjünk haza.
-Menjünk.-hangzott a halk beleegyezés
Alig 5 perccel később már az ajtón túl álltak és épp elköszöntek.Engem lepett meg a legjobban,amikor Rukia megölelt és elmormogott egy köszönömöt,majd felmosolygott rám a férje előtt.

Este egyedül hánykolódtam az ágyban az elmúlt hetek történéseire gondolva.Hiányzott mellőlem a meleg kis teste.Nem sokáig bírtam a dolgot,amint feltűnt az első nap sugár elmentem Uraharához és kértem egy átjárót.
Teljes gőzzel robogtam hozzájuk,amikor Renjibe és Benbe botlottam.
-Hát te?-jött a kérdés
-Gondoltam megnézem mi van veletek.-hazudtam
-Gyere velünk,épp a kocsmába megyünk.
-Igazából...-kezdtem
-Nincs ellenvetés!Gyere!-mondta Ben mosolyogva és neki is indult

A kocsmában két szakét húztam le és kerestem az indokot,hogy hogy meneküljek ebből a kínos szituból.
-Szóval,csak megakartam köszönni,hogy vigyáztál a nejemre.Őszintén örülök,hogy téged kértelek meg.Nálad jobb kezekben nem is lehetett volna.Látszik,hogy rendesen bántál vele.Nem is értem miért nincs senk...
-Lefeküdtem a feleségeddel.-nyögtem ki véletlen a bűntudat miatt
Mindketten rám bámultak,majd amint leesett nekik mit mondtam letámadtak.Ben a nyakamnál kapott el,míg Renji hasba vágott.
-HOGY MI A FRANCOT TETTÉL?-kérdezték egyszerre
-Lefeküdtem Rukiával.-mondtam,mire mindketten hátra vágták magukat és rendeltek még egy kört
-Szóval a feleségemmel dugtál.Pár nappal azután,hogy halottnak hitt,vagy esetleg rögtön?
-Nem hiszem,hogy számít a dátum.-nem akartam közölni,hogy már a temetés napján...milyen ciki már
-Nem hiszem el!-csattant fel-Az ember mindent megvesz neki,szereti,ellátja,kényezteti,erre egy ilyen utolsó senkivel csal meg!Igazán kedves,hűséges,szerető feleségre tettem szert.-morogta és meghúzta a szakét
-Menj haza és beszéld meg vele.-tanácsolta Renji együtt érzően
Ben felállt,megitta az utolsó kortyot,majd elköszönt és elment.
-Ichigo miért nem tudtál uralkodni magadon?-kérdezte rögtön Renji
-Amikor ő kezdeményezett?
Felhúzta a szemöldökét.
-Esetleg önként a karjaidba vetette magát?
-Nem...azért nem így volt,de nagyon közel állsz az igazsághoz.-mondtam
-Ésss...milyen érzés?-kérdezte vigyorogva
-Mi?
-Lefeküdni vele.Mindig is kíváncsi voltam.
-Szuper,mármint tényleg kurva jó.A szájmunka pedig...anyám.-sóhajtottam fel,majd elvigyorodtam
-Mindig is sejtettem,hogy abban ügyes.-mondta és kortyolt egyet az italából,majd rám vigyorgott

Eléggé magam alatt voltam,így egyik nap Renji beugrott egy csomó szakéval este.Az erkélyre ültünk ki,mint mindig.
-Szeretem a kilátást.-mondta egy hosszú kínos csönd után
-Ja,itt tényleg elég szép.
A telefonom csörögni kezdett,de ismeretlen szám hívott,így nem vettem fel.
Negyedszerre kezdte újból a dalt,amikor Renji megunta,lekapta az asztalról és beleüvöltött.
-Mi van?!
Csendben hallgatott,majd a kezembe adta minden szó nélkül.Én a fülemhez emeltem és beleszóltam.
-Igen?
-Szia.Ben vagyok.Nem láttad Rukiát?
-Szia.Nem,mért?
-Tegnap hajnalban elment,azóta senki nem látta.
-És te csak most telefonálsz?-akadtam ki
-Gondoltam hagyok neki időt.
-Mire?
-Kicsit összekaptunk.Minden esetre a Lelkek Világában nincs szerintem.Ha látod szólnál neki,hogy kerestem?
-Komolyan?Ennyi?Eltűnt a feleséged és még csak fel sem forgatod az összes helyet,ahol lehet?
-Most mit tegyek...gyakran elmegy.Olyan mint egy durcás macska.
-Mi van ha elkapták és meghalt?-kérdeztem,de gondolni se akartam erre az esetre
-Ugyan már.
-Ben,mond ,mi a fasz van veled?Újabban akkora tahó vagy Rukiával.
-És veled mi a fasz van?Lefekszel mások feleségével?Egy barátod feleségével?Legközelebb mi jön?A húgod?
Nem akartam tovább hallgatni a hülyeségeit,így kinyomtam.
-Elmegyünk megkeresni?-kérdeztem,de Renji már az ajtóban állt
-Egyértelmű.
-Azt hiszem tudom hol van.

A folyópartra mentünk.Pontosan ugyan oda,ahol már kétszer is megtaláltam.Tudom,hogy imádja azt a helyet a híd,a nap és a friss fű általi összkép miatt.Csendes volt és pont jó gondolkodáshoz.
Ott ült a lépcsőn és a folyóba dugta mindkét lábát.Leültem mellé balra,Renji pedig jobbra.
-Mióta vagy itt?-kérdeztem
-Egy ideje.-a lábával chappyt rajzolt a víz felszínére,de akárhányszor próbálta a sodrás már a felénél tönkre tette
-Ééés mi az indok?-kérdezte Renji,de a vizet nézve
Rukia szóra nyitotta a száját,majd becsukta és összeráncolta a szemöldökénél a homlokát.
-Azt hiszem ideje 2. férj után néznem.-mondta végül nevetve
Renji ránézett,majd elvigyorodott.
-Ne felejtsd el,hogy ami jár az jár.-mondta Renji olyan közel hajolva hozzá,hogy már engem is zavart
Túlságosan meghitt volt köztük a pillanat,így a törpe vállára tettem a kezem és megvártam,amíg rám néz.
-Mindenesetre rám számíthatsz te ingyenélő.-mondtam és rámosolyogtam
Láttam a tekintetén,hogy érti,hogy nem csak arra gondolok,hogy aludhat nálam,hanem úgy átfogóan az egész helyzetére.
-Tudom.-mondta és visszafordult a vízhez
-Legalább még mindig akkora tuskó vagy,mint voltál.Ez jó jel.-mondtam nevetve
-Héj!-akadt ki
Megöleltem fél kézzel,mire Renji is.
-Most már tudom legalább,hogy miért vagyok ilyen nyomott.-mondta nevetve,de azért átkarolt mindkettőnket
Nem telt bele fél percbe se és megunta,majd felállt.
-Menjünk haza.-mondta és el is indult a lakásom felé
-Én hazamegyek.-mondta Renji,majd intett és el is tűnt a sötétben
Rukia után futottam,majd csendben sétáltunk hazafelé.Én törtem meg a csendet egy utcára a lakásomtól.
-Biztos ezt akarod?
-Te talán nem ezt akarod?-nézett rám oldalról
Megragadtam a derekánál és megcsókoltam.
Élvezet volt nézni az arcát,amikor kicsit elhúzódtam.
-Ne bámulj már.-mondta totál elpirulva az arca elé kapva mindkét kezét
-Ugyan már.-nevettem fel-Bevágunk egy hamburgert vacsi gyanánt?-kérdeztem a kis vendéglőre mutatva az utcánkban
-Naná!Vacsira fel!-mondta lelkesen
Hazafelé ettük meg arról beszélgetünk,hogy milyen kurva jó az a vendéglő.A liftben azonban Rukia lenyalta szexin a szája szélén lévő majonézt,én pedig erre reagálva,amint beléptünk az ajtón letepertem.
Neki nyomtam a falnak és a nyakát kezdtem nyalogatni.

-Elképesztően vonzó vagy.-morogtam és a mellét kezdtem simogatni

-Annyira szeretlek.-mondta csukott szemmel,mire megálltam és ránéztem

-Te vagy életem szerelme Rukia.-mondtam boldogan az arcát simogatva
Lágy szerelmeskedésbe kezdtünk és nem voltam hajlandó elengedni őt,amíg ki nem élveztem,hogy mostantól az enyém.

Gyengéd csókot leheltem a szájára.
-Szeretlek téged Rukia.-mondtam és magamhoz öleltem
Az utolsó napunk volt együtt,pontosabban az utolsó óránk.
-Én is szeretlek.
-Azt szeretném,hogy boldog légy.
-Ígérd meg,hogy tovább lépsz.-kért
-Azt hiszem nem fog menni,de mindent megteszek,ha megígéred,hogy te is.
-Ígérem.
Utoljára magamhoz húztam és megcsókoltam,majd fél órával később végleg elvesztettem az erőm,vagyis akkor még azt hittem.

Majdnem 2 évvel később:
Láttam az ujján a türkiz köves gyűrűt.Ő is látta,hogy megláttam.A picike ujjára hatalmas volt a kő.
-Férjnél vagyok.-mondta és bennem egy világ dőlt össze
Nem vártam,hogy megvárjon,hisz azt hittem sose fogunk találkozni újra,de azért nem hittem volna,hogy másfél év alatt tovább is lép és férjhez megy.
-Gratulálok.-nyögtem ki-Szerintem mára végeztünk.-mondtam a mellettem álló Renjinek
-Akkor induljunk Rukia.
-Én még maradok.-mondta neki rám nézve
-Hát akkor sziasztok.-mondta furcsán ránk nézve Renji
-Szia.-feleltük egyszerre
-Igyunk meg egy kávét.-mondtam és a beleegyezése nélkül elindultam

Nem bírtam ki,muszáj volt megtudnom a választ,még ha fájt is.
-Rukia a családod erőltette?-kérdeztem vele szemben ülve
Megrázta a fejét,majd halkan hozzá tette.
-Szerelemből házasodtam.
-Boldog vagy?-kérdeztem
-Néha nem,de legtöbbször igen.Te?
Megráztam a fejem,majd rámosolyogtam.
-Na és mikor mutatod be?-kérdeztem kicsit kedvesebben
-Majd egyszer.Most hajókázni van.-mondta mosolyogva
-Mivel foglalkozik?
-Mondhatni üzletember.Mikor éppen mihez van kedve.- váll rándítva elnevette magát
-Ez nagyon bizarrul hangzik.

Másnap elmentünk kettesben fagyizni.Persze megint én fizettem. Remekül elhülyültünk,mintha nem is telt volna el 17 hosszú hónap.
A tenger parton egy elhagyatott részen sétáltunk a fagyinkkal.Kicsit lemaradtam,mert elgondolkoztam azon a napon,amin először arcon pusziltam.Pont akkor volt,amikor itt volt a fél Lelkek Világa és homokvár építő versenyeztünk.
Nyugodtan lépkedett mellettem,mintha minden a legnagyobb rendben lenne.Végülis az ő világában minden rendben is volt.Férjnél volt,boldog volt és szerelmes,csak épp nem belém...és ez volt az én világom megrontója.

Ő hátra fordult rám mosolyogva és a lendülettől a szandija a kezében csilingelő hangot adott ki.Ránéztem és visszamosolyogtam.
-Mi az?-kérdezte
Végig néztem rajta.Egy fehér-kék ruhában volt teli talpú szandállal. Elképesztően boldognak nézett ki.Nem tudtam,hogy tudathatnám vele,hogy gyönyörű,anélkül,hogy megsérteném a magánéletét.
-Hogy hívják a férjed?-kérdeztem végül
Rukia vágott egy grimaszt,nem tudta hova tenni ezt a kérdést.
-Ben,miért?
-Ben bizonyára a világ legszerencsésebb férfija.
-Mert?-kérdezte és mosolyogva elindult újból
-Mert te vagy a felesége.
Meglepte a válaszom,láttam a tekintetén,amikor hátra fordult,majd elkezdett csörögni a telefonja.Hirtelen kapta fel,a hangja elég zaklatottnak tűnt.
-Szia...nem.
Csendben hallgatta,hogy mit mondanak a vonal túlsó végén,mire lerakta pont beértem.
-Minden oké?-kérdeztem
-Haza kéne mennem.
-Értem,akkor forduljunk vissza.
Nem nagyon beszélgettünk.Az utolsó pillantása a kapunál azonban elég beszédes volt.Pontosan azokkal a szemekkel nézett rám,mint annak idején.Nem volt harag a tekintetében,még csak sajnálat se.Szimpla szeretett és bánat tükröződött a tekintetében.


Pár nap múltán dolgom akadt a Lelkek Világában,így ha már ott jártam meg akartam őt is látogatni.Mivel nem volt az irodában átmentem a 6. osztaghoz,hátha Renji tudja hol van.
-Szevasz.-köszöntött
-Szia.Nem láttad Rukiát?
-Ma szabadnapos.
Felhúztam az egyik szemöldököm.
-Ja,amióta házas kiszokott venni pár napot néha.-nevetett fel Renji
-Elkísérsz?Gondoltam meglátogatom.
-Várj egy pár percet.Ezt befejezem.
Kitöltött néhány papírt,majd berakta egy fiókba és elindultunk végre.Egy magas dombon sétáltunk végig.Szebbnél szebb házak álltak egymás mellett.
-Szóval már nem otthon lakik.-állapítottam meg
-Itt is volnánk.-mondta az utca végénél lévő kastélynál
Beléptünk,majd az ajtónál kopogott.Egy nő nyitott ajtót és beengedett minket.Egy rohadt nagy előtérbe álltunk,aminek a közepén egy csillár csillogott a napfényben és oldalt két lépcső vezetett fel.
-Rukia?-kérdezte Renji a nőt,aki rögtön szomorú arcot vágott
-Elment.
Kiszúrtam a két lépcsőnél lévő falakon a festményeket.Mind családi volt.Néhányon Rukia is szerepelt.
-Hová?-kérdezte Renji,aztán elindult magától felfelé a bal oldali lépcsőn,mi meg követtük
Egy folyosóra lyukadtunk,ahol mindenhol törött dolgok hevertek a padlón.
-Szóval összekaptak?-kérdezte Renji ismét
-Nem.Nagyon összevesztek,aztán hajnalban a kisasszony elment
-Min vesztek össze?-kérdeztem,mire a nő felém fordult
-Ms Rocford itt járt.-mondta bizonytalanul
-Az meg ki a tököm?-kérdeztem
-Rukia anyósa.-szólt közbe Renji,majd megállt egy ajtó előtt és kopogni kezdett
-Gyere.-szólt ki egy mérges mély férfi hang
Beléptünk és egy íróasztal mögött egy igen csak morcos hapsi ült.
-Hová ment a nejed?-kérdezte Renji
-Honnan tudjam?
-A feleséged.-mondta Renji
-Egy 1700 hektáros területen állsz éppen,ami mellett 3 oldalt csak erdők vannak.Honnan a francból tudjam,hogy hová tűnt?Kis millió hely van,ahol elbújhat.-mondta fel se nézve a papírokból
-Még csak nem is aggódsz?-kérdeztem,mire rögtön felkapta a fejét,letette a tollat,majd felsóhajtott
-Üljetek le.Maria hozz egy teát kérlek.
A nő,akit ezek szerint Mariának hívnak rögtön elment.
-Tegnap nagyon összevesztek anyámmal.Mindketten eléggé elvetették a sulykot.
-Na mesélj.-mondta Renji és leült vele szemben a fotelba,én pedig mellé
-Anyám közölte a vacsoránál,hogy Rukia csak egy pénzéhes szajha és nyilván ezért nincs még unokája,meg ilyenek.Az én drága nejem meg nyakon öntötte forró levessel.Aztán összevesztünk,ő pedig tönkre tette az utolsó örökségem a nagyanyámtól.Én pedig picit túlreagáltam a dolgot és felpofoztam.
-Ő pedig lelépett.-mondta Renji
-Minden szó nélkül az éjszaka közepén.Még csak a kurva telefont se veszi fel.
-Esetleg elmehetnél megkeresni.-mondtam cinikusan
-Mondom,hogy ötletem sincs hol...
Maria örömteli kiáltása hallatszott lentről,így mind a hárman lesiettünk.
Rukia épp a jobb oldalt elhelyezkedő folyosón sétált nekünk háttal,míg Maria kérdezgette,hogy kér-e valamit.
-Hagyjál Maria,nagyon fáradt vagyok.-mondta vissza se fordulva
-Miért arra mész?-kérdezte Ben tőle,amikor leértünk Maria mellé
-Ez egy kibaszott szabad ország,oda megyek ahova akarok.-mondta és bement az egyik szobába,majd becsapta az ajtót
-Hűű,de zabos ma valaki.-mondta Renji vigyorogva-Megyek beszélek vele.
Ott álltunk kettesben Bennel és csak néztük,ahogy Renji bemegy,majd szinte rögtön ki is jön mosolyogva.
Odalépett Benhez,majd a vállára tette az egyik kezét.
-Azt ajánlom szerezz valamit engesztelő ajándékot,de kurva gyorsan.Nagyon haragszik.Nagyon.
-És ebben neked mi örömöd van?
-Semmi,csak aranyos,ahogy alszik összegömbölyödve a kanapén.
-Óh, drágám!-jött le egy idősebb nő agyon cicomázva a lépcsőn.-Megtaláltam az indokot a vállasodhoz.
-Anya...-sóhajtott fel Rukia férje
-Mondhatnánk,hogy hazudott.Végülis azt tette.
-Anya,miért nem érted meg,hogy nem akarok elválni?
-De hát alacsony származású!-sziszegte a fogai között a nő
-Egy Kuchiki.Közvetlen alattunk állnak.Ha keresnénk se találtunk volna magasabb származású lányt.
-De peremvidéki.
-Ugyan már.
-Látom kezdesz lejjebb adni.Két ilyen fél kegyelműt is haza hoztál?-nézett ránk
-Jobb,ha most lefekszel.Szia.
-De...
-Szia anya.Aludj jól!
Mérgesen ránk nézett,majd pufogva elvonult.
Amint eltűnt a lépcsőn az anyja Ben hátra fordult.
-Nem szereti Rukiát.Talán pont azért,mert én igen. Kitudja.

Hazafelé azon gondolkodtam,hogy vajon Rukia milyen anya lenne,de egyszerűen nem tudtam elképzelni.Nem az ő hibájából,szimplán csak nem volt ötletem se róla,hogy egy anya milyen tulajdonképpen.Voltak elképzeléseim,de valószínűleg meg se közelítették az igazságot,hisz velem anyám csak nagyon kevés ideig volt,ráadásul pont abban az időszakban,amikor egy fiúnak az anyja az isten.
Rendesen felidegesített,hogy ilyen komoly a kapcsolatuk.A vitájuk ellenére is elborult az agyam és amint hazaértem elkezdtem kiötleni egy tervet,hogy hogyan hódítsam vissza álmaim nőjét.

A döntésem egy tengerparti strandolás mellett volt végül.Megszerveztem cirka 2 nap alatt.
Már csak Rukiára vártunk péntek délután.Egy mini busszal készültünk a tenger partra menni
Egy kimonó fazonú kék-fehér virágos strand ruhában,kalapban és papucsban lépkedett felénk,oldalra kontyolt hajjal nagy vidáman.Elképesztően szép volt.
-Mondtam,hogy kend be magad.Lefogsz égni.-a háta mögött a férje tűnt fel
Csalódottan elfordultam és inkább a tájat kezdtem nézni.Bemutatta nekünk és a férfi mindegyik lánynak kezet csókolt,velünk meg kezet fogott.Furcsa volt,mintha nem is az az ember lenne,akivel a múltkor találkoztam.

Legnagyobb meglepetésemre,amikor felszálltunk Ben rögtön hátra ült,Rukia pedig mellém.
-Nem engedsz belülre?-kérdezte én pedig szó nélkül felálltam és beengedtem
Az út negyedénél jártunk,amikor végre felém fordult Rukia.
-Mi a baj?-kérdezte
-Mi lenne?-kérdeztem
-Elég ideje ismerlek,hogy tudjam,ha van valami Ichigo.
-Semmi gond nincs.-feleltem rá sem nézve
-Az a baj,hogy itt van Ben?-kérdezte Orihime a hátam mögül az ülések közé dugva a fejét
-Mi?-akadtam ki-Ugyan már!
-Szóval az zavar,hogy itt van a férjem?-kérdezte felvont szemöldökkel a férjem szót kiemelve
-Nem...
Ránéztem Orihimére,aki vette az adást és visszaült.Odahajoltam Rukiához,a keleténél kicsit közelebb sajna.
-Azaz igazság,hogy nem számítottam rá.-ismertem be
-De miért?
-Azt hittem,hogy...
-Megállhatnánk?
Majdnem szívrohamot kaptam,amikor Ben megszólított a hátam mögül.
-Persze,de minek?-fordultam hátra
Ő az ülésemen könyökölt és engem pásztázott a tekintetével.
-Jól jönne egy cigi szünet.
-Megállunk!-mondtam,mire a sofőr ment még picit,majd leparkolt egy benzinkútnál
Ben még mindig ott állt felettem,de most Rukiát figyelte.
-Én most nem szeretnék menni.-mondta neki mosolyogva,mire végre elment
Eléggé legyezgette az egóm,hogy a férje helyett velem maradt az út elejétől az út végéig.



A parton Ben ült le mellém vigyorogva.
-Szóval te vagy Ichigo.-ült le mellém mosolyogva a homokba a napernyő alá
-Igen.
-Örülök,hogy találkoztunk.
-Én is.
-Annak ellenére,hogy a feleségemmel volt kapcsolatod,őszintén örülnék,ha barátok lehetnénk.
Meglepett a közvetlen hangneme.
-Tehát elmondta?
-Igen,bár kicsit jobb időzítést is választhatott volna.Az esküvő előtt negyed órával nyögte be.
Felnevetett és szemével a feleségét kereste a tömegben.Végre feltűnés nélkül megnézhettem.Barna haja volt és barna szeme,kb. egy magasak voltunk.Fiatalos volt,de azért látszott,hogy Rukiánál mindenképp idősebb.
Meglátta őt és odaintegetett neki,mire ő vissza és tovább frizbizett Himével.
-Hogy ismerted meg?-kérdeztem és követtem Rukiát a szememmel
-A szülinapján azt hittem szobalány,amikor a kertben lévő ösvénynél ült a padon.Kicsit részeg voltam és kikezdtem vele.
-Ő meg belement?
-Dehogy.Rám támadt,csoda,hogy túléltem.-nevetett fel-Szóval bocsánatot kértem,amikor elmondta a kísérőm,hogy ő a szülinapos.Próbáltam engesztelni őt és egy idő után összemelegedtünk ,majd megkértem a kezét.
-Ő pedig azonnal igent mondott.
-Igen.Így lett belőle lady Rukia Rochford.
-Lady?-kérdeztem meglepődve
-Igen.Herceg vagyok.
Mi a büdös franc?Egy herceg?Mi ez,disney?
-Szóval Rukia egy hercegnő.-állapítottam meg igen „bölcsen”
Ő felnevetett.
-Inkább hercegné.Rukia hercegné.Iszonyat szarul hangzik,de nem volt hajlandó elfogadni az Arina nevet.
-Egyáltalán nem olyan,mint egy Arina.
-Nem,de a neve nem elég különleges egy hercegné titulushoz.Jó mondjuk egyáltalán nem is hercegnés típus.
-Nem beszélsz túl szépen róla.
-Miért te hogyan képzelnél el egy hercegnét?Valami kis törékeny ne bánts virágnak nem?
-Hát de ilyen is.
-Te is tudod jól milyen kis erőszakos.-mondta nevetve
Kicsit rosszul érintett,hogy ilyen gyorsan beleszeretett Rukia másba,de ezt leszámítva kedveltem ezt a pasit és őszinte szeretet tükröződött a szemében a neje iránt.
-Azt hiszem tényleg jobb lenne,ha jóban lennénk.-mondtam vigyorogva és kezet fogtam vele


Hazafelé előttünk mentek kézen fogva.Bekellett ismernem,hogy tökéletesen összeilletek.Levette Rukia fejéről a kalapot,szájon puszilta,majd a fejére húzta úgy a kalapot,hogy csoda,hogy felül nem szakadt ki.
-Héj!-szólt rá a törpe és megigazította,majd elvette Ben fagyiját,leharapta a felét és elfutott vele
A férje meg utána nevetve.
Őszintén irigykedtem rájuk,de nem csak én.Renjiből és Inouéból is ezt váltotta ki.


Az irigységem leszámítva 1 év elteltével szinte legjobb barátok lettünk.Remek ember volt és remek férj.Nem csak azért,mert rajongott a feleségéért,hanem azért is,mert helyre is tette ha kellett.Tisztában voltam vele,hogy sokkal jobb mindenben,mint én,főleg ha Rukiáról van szó.
Rendszeresen mentünk együtt valamerre és meg is látogattam őket gyakran a házukban.
Épp odatartottam aznap is,amikor összefutottam Renjivel.
-Hová?-kérdezte
-Rukia. -feleltem
-Szóval te is hallottad?
-Mit?-kérdeztem összevont szemöldökkel
-Ben meghalt.2 napja érkezett a hír.Egy vihar elsülyesztette a hajót.
-Mi?
A hír teljesen lesokkolt.
-Ez biztos?
-Eléggé.
-Te jó ég...
-Épp most lesz a temetés.Azt hittem arra jössz.
-Rukia hogy van?
-Nem tudom.A házvezetőnő azt mondta elfoglalt és nem ér rá,majd elküldött.
A ház egy gyönyörű parkban állt.A 19. századot idézte a a barokk világával,belülről mégis hagyományos volt a lépcső kivételével.Még Ben építette.Odabent ezernyi ember volt,így leültünk hátra és figyelmesen végig hallgattuk a pap beszédét.Már messziről kiszúrtam Rukiát az első sorban.Fekete kimonóban ült a bátyja mellett.Nem sírt,csak meredt a semmibe.Érdekes volt,hogy a pap szegénykémet Rukia özvegy hercegnének nevezte,mintha lenne már vagy 100 éves...vagyis inkább 500.

A temetés után odamentünk részvétet nyilvánítani,de Rukia helyett Byakuya fogadta,ő pedig csendben állt mögötte és a padlót nézve. Oda léptem hozzá és mindenkit leszarva átöleltem őt.Elsírta magát és hozzám bújt,én pedig simogatni kezdtem a hátát.
-Minden rendben lesz.-mondtam neki
-Hozz neki egy pohár vizet.-mondta Byakuya Renjinek
-Le kéne pihenned .Gyere.-mondtam neki és felvettem rangjához méltóan hercegnősen,majd a szobájába vittem

Leültem vele az ágyára,de nem raktam ki az ölemből.Ő már kissé megnyugodott.
-Sajnálom,hogy meghalt.Nagyon kedveltem.-mondtam egy idő után
-Köszi.-mondta halkan
-Már eldöntötted mit fogsz csinálni?Mármint itt ez a kurva nagy ház meg a munkád...
-Szeretnék egy időre nálad lakni.-mondta a szemembe nézve kicsit nyugodtabban
-De miért?Nem lenne jobb Byakuya mellett?
-Túlságosan emlékeztető ez a környezet,de ha csak simán átmennék,akkor beleőrülnék a magányba.Arról nem beszélve,hogy házassági szerződést kötöttünk,amiben az áll,hogy amit kaptam tőle elvihetem a vagyonnal együtt,de a ház vissza száll a családjára.
Teljesen ledöbbentem.Hogy lehet így szarban hagyni a feleségét?
-Azt nem mondtam,hogy nem jöhetsz.Csak érdeklődtem.-mondtam végül
-Már elintéztem mindent az utazáshoz.
-Sok cuccod lesz?
Megrázta a fejét és visszadőlt a mellkasomhoz.


-Szóval itt laksz?-kérdezte az ajtót nézve
-Igen.
-Mióta?
-Pár hónapja.Eljöttem otthonról,mert nem tudtam nyugodtan élni.
-Sose mondtad.
Nem akartam őt megbántani azzal,hogy a férje miatt.Ben bár nagyon jó barátom volt,figyelt,hogy ne kerüljünk túl szoros kapcsolatba Rukiával.Kivéve azon az estén....

„-MI?
-Azt akarom,hogy ha én már nem leszek te vigyázz Rukiára.Ezen mit nem értesz?-mondta el ismét
-Ugyan már.Majd 3 éve vele vagy.Csak nem elakarod hagyni?
-Dehogy.Szeretem őt,csak aggódóm,mert újabban elég rizikós a munkám.Sok a veszély.Kifogok szállni.”

A mai napig tisztán emlékezek az egy hónappal korábbi beszélgetésükre.
-Nem mész be?-kérdeztem,mert már vagy 5 perce az ajtó előtt álltunk
-Ja,de.Csak eszembe jutott valami.-mondta és benyitott,majd belépett
Odabent tök sötét volt,főleg mert este volt és mert a redőnyöket lehúztam. Villanyt oltottam és rögtön megvilágosodott a folyosó.
-Nem olyan szép,mint amiben eddig laktál.
-De.-mondta és jobbra nézett a piciny konyhába
L alakban tölgyfa bútor volt,az ablakban pár fűszernövények.Kicsit tovább indult.A konyha melletti szobánál állt meg.
-Ez a szobám.
Nem nyitott be,csak tovább ment.
-Szemben balra a fürdő,jobbra a wc.-magyaráztam neki,de ő a fürdőtől balra lévő ajtónál állt meg
-Ez egy nappali?
-Igen.A vendég szoba itt van rögtön szemben.Berakom a cuccaid.
-Köszönöm.-mondta és láttam,ahogy kiszúrja a relaxálós hinta széket
Életem legjobb befektetése volt,szörnyen kényelmes és megnyugtató volt.Épp csak leraktam a cuccát,már hallottam,ahogy nyekken egyet a hintaszék.Visszamentem és ő ott feküdt a plafont bámulva.
-Nincs karfája.Ráadásul két személyes.-mondta
Lefeküdtem mellé és együtt ringatóztunk.
-Nekem is tetszik.-mondtam
Egy kis idő múlva halk szuszogásra lettem figyelmes.Rápillantottam és ő édesdeden aludt mellettem.
-Végre...-mondtam megkönnyebbülten,mert napok óta nem pihent a volt szobalánya szerint
Felálltam óvatosan és egy pléddel betakartam,majd lementem a boltba,hogy vacsorát tudjak főzni.

Mire visszatértem már a konyhában ült az asztalnál.Felültem egy bárszékre vele szemben.Szomorúan bámulta a kezeit az asztalon.
-Hol a gyűrűd?-kérdeztem
-Alvás közben leesett az ujjamról.Elfelejtettem levenni.
-Megkeresem neked.
-Már kerestem ,nincs meg.Mit főzől?-felállt az asztaltól és a pulthoz lépett,hogy benézzen a szatyorba
-Currys csirke.
-Akkor én most lefekszem.-mondta és elakart menni mellettem,de én megfogtam a csuklójánál
-Rukia az,hogy nem eszel nem fog segíteni.Az sem,ha csak fekszel a sötétben.Tovább kell lépned.-mondtam és magamhoz öleltem babusgatva
Félre söpörtem egy tincset az arcából,miután elengedtem és csak bámultam.Egyszerűen lehetetlen,hogy valaki ilyen tökéletes legyen.
Lehajoltam és megcsókoltam,amit azzal viszonzott,hogy átölelt a nyakamnál.Átdugtam a nyelvem a szájába és kiélveztem a pillanatot.
Felhúztam finoman a szoknyáját és belemarkoltam a popsijába.Pont olyan volt,mint amire számítottam.Feszes és selymes.
Kigombolta az ingemen a gombokat,miközben szüntelenül csókolóztunk.
Nem voltam benne biztos,hogy most ennek kell meg történnie,de lássuk be,hogy én is férfi vagyok és nehéz megállni a dolgot,ha egy fekete tangás nő ajánlja fel magát neked.
Kicsit elengedtem,de csak addig,amíg lehúztam róla a ruhát.Szörnyen szexi volt a fekete combzokni,tanga,melltartó összeállítás.
Hátat fordított nekem,majd az ajtóból huncut mosolyt küldve elsétált.Követtem és a szobámban,mielőtt leülhetett volna az ágyra, letepertem.
Nem akartam sokáig húzni a dolgot,szerencsére ő sem,mert hasra feküdt én pedig letudtam húzni a bugyiját,miközben ő párnát dugott az öle alá.
Tisztában voltam vele,hogy Rukia nem él szűzies életet,már csak azért is,mert a szex gyakori témánk volt Bennel.

Javában döngettem álmaim nőjét,amikor csöngettek.
-Ne foglalkozz vele.-nyögte a párnámba,mire én löktem rajta egy akkorát,hogy szerintem még az elsőn is hallották,ahogy fohászkodik nyögve
Dolgunk végeztével mellé dőltem,de ő azonnal felállt.
-Most már tényleg lefekszem .Jó éjt.-mondta és elment melltartóban és combzokniban
Valahogy nem így képzeltem el a szex utáni dolgot...

Éjfél körül elegem lett az unalmas plafon bámulásból és a morfondírozásból,hogy szar vagyok-e az ágyban.Átmentem hozzá,de nem volt a helyén.Körbe néztem a házban,de sehol nem találtam és a kabátja is eltűnt.Próbáltam hívni,de „elfelejtette” magával vinni a telefonját,így hát felkaptam a kabátom és elindultam megkeresni.

A folyóparton akadtam rá,pont úgy mint pár évvel ezelőtt.Ott ült a lépcsőn és elmélkedett a semmibe bámulva.
-Szia.-szólítottam meg hátulról
-Szia.-mondta felém se fordulva
Pár percig vártam,majd épp készültem megkérni,hogy jöjjön haza,amikor felállt és felém fordult.
-Nem vagyok szerelmes a férjembe.Mármint szeretem,de nem vagyok belé szerelmes.
Meglepett a mondandója,mert eddig totál azt hittem,hogy oda meg vissza van érte.
-De miért?-kérdeztem
-Amióta újra találkoztam veled rájöttem,hogy pontosan úgy szeretem,mint a bátyám. Sima,egyszerű szeretet.
-Elmondtad neki?-kérdeztem,mire ő bólintott
-Nagyon bűntudatom van azért,mert mielőtt elutazott azt mondtam neki,hogy jobb lenne elválni és külön utakon folytatni a dolgot,mivel már nem szeretem egyáltalán.
-Hogy a francba tudtátok mégis ilyen szinten megjátszani magatokat?Azt hittem boldog házasságban éltek.-mondtam és egy kis méreg fogott el egy csipetnyi örömmel
-Mit mondhattam volna?Elakarok válni,mert kurvára szeretlek téged?
Odaléptem hozzá,magamhoz öleltem és megcsókoltam.
-Én is kurvára szeretlek téged.-mondtam miközben a homlokom az övéhez támasztottam
Összebújva mentünk haza és igyekeztünk kiélvezni minden közös pillanatot.

Pár nap múlva jött egy hívás Ishidáéktól meló közben,hogy szívesen átjönnének megnézni hogy van Rukia.Nem volt ellenvetésem,így megbeszéltük,hogy nálunk vacsoráznak.Tökéletes alkalom volt arra,hogy bimbódzó kapcsolatunkat bejelentsük.A nagy alkalomra kicsit előbb el kéredzkedtem a melóból.
-Megjöttem.-kiabáltam,amint beléptem az ajtón
-Szia!-kiabált valahonnan Rukia
-Hol vagy?-kiabáltam vissza
Mielőtt válaszolt volna meghallottam,hogy zuhanyozik,így benyitottam.

-Szeretem ezt a zuhanyt.-mondta és ott állt tök meztelenül áztatva magát a plafonról csobogó vízzel
-Életem második legjobb döntése volt fejzuhanyt venni.-mondtam és levetkőztem,majd beálltam mögé
-Mi volt az első?
-Megvenni a hintaszéket.
Kellemes meleg volt a víz.
-Már sül a halacska.-mondta elégedett hangon
A karjaimba zártam és megpusziltam a feje búbját,mire ő megfordult és hozzám bújt.
Sajnos túl sokáig áztattuk magunkat ölelkezve és már csöngettek is.Kisiettem a köntösömért és felkaptam egy alsó nacival,majd siettem is az ajtóhoz,hogy beengedjem őket.Rukia addig megszárította a haját és felkapott egy ruhácskát.
Szerencsére a 10.-en lakok és a lift lassú,így 10 percbe is beletelt,míg felértek,ezért kényelmesen eltudtunk készülődni.
Nagy hang zavarral érkeztek.Rögtön asztalhoz ültünk és Rukia tálalta a halat.Nevetgélve beszélgettünk,miközben ettünk,majd megint csöngettek.
-Ki lehet az?-kérdezte Orihime az órára nézve
-Fogalmam sincs.Tudtommal senkit nem várunk.
-Lehet a szomszéd.-mondta Rukia
Felálltam és elmentem az ajtóig,majd kinéztem.Nem láttam csak egy nagy barna hajzuhatagot,így kinyitottam végül és megpillantottam Bent.
-Szia Ichigo!Örülök,hogy látlak.-mondta vigyorogva
Teljesen lesokkolva álltam ott,akár egy kövület és bámultam az új barátnőm volt férjére.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem végül
-Renji mondta,hogy Rukia itt van egy ideje.Történt egy kis félre értés.
-Rukia,téged keresnek!-kiabáltam be,mire ő kijött mosolyogva,majd amint meglátta Bent eltűnt az arcáról a mosoly egy pillanat alatt
-Ez csak valami kibaszott vicc ugye?-kérdezte
-Gyere be.-mondtam és odébb álltam,mire ő elment mellettem
-Sajnálom,hogy nem jelentkeztem.Nem tudtam üzeni neked.-mondta,miközben átölelte
-De hol a a francban voltál?
-Északon.De kedvesebben is fogadhatnád a halottnak hitt férjedet.
Orihime tűnt fel mögöttük,először meglepődött,majd Ben nyakába ugrott.
-Jaj Ben,úgy örülök,hogy látlak!-kiabálta csüngve rajta
-Én is neked Orihime!Mesélj,hogy vagy?-villantotta rá a csábos mosolyát és Inoue szinte elolvadt
Rukiára néztem,aki nem tűnt túl boldognak,sőt inkább gondterheltnek. Rám nézett és láttam a szemében,ahogy őrlődik.Rámosolyogtam,mire ő vissza,de keserédesen.
-Csatlakozol?Épp vacsorázunk.-kérdeztem Bentől,mire ő bólintott
Megterítettem neki a felesége mellé és átadtam a helyem.A vacsora csak az ő kalandjairól szólt,kivéve Rukiának,ő bevágott egyedül egy üveg szakét.

A vacsora végeztével Ben a drága és kissé részeges felesége felé fordult.
-Menjünk haza.
-Menjünk.-hangzott a halk beleegyezés
Alig 5 perccel később már az ajtón túl álltak és épp elköszöntek.Engem lepett meg a legjobban,amikor Rukia megölelt és elmormogott egy köszönömöt,majd felmosolygott rám a férje előtt.

Este egyedül hánykolódtam az ágyban az elmúlt hetek történéseire gondolva.Hiányzott mellőlem a meleg kis teste.Nem sokáig bírtam a dolgot,amint feltűnt az első nap sugár elmentem Uraharához és kértem egy átjárót.
Teljes gőzzel robogtam hozzájuk,amikor Renjibe és Benbe botlottam.
-Hát te?-jött a kérdés
-Gondoltam megnézem mi van veletek.-hazudtam
-Gyere velünk,épp a kocsmába megyünk.
-Igazából...-kezdtem
-Nincs ellenvetés!Gyere!-mondta Ben mosolyogva és neki is indult

A kocsmában két szakét húztam le és kerestem az indokot,hogy hogy meneküljek ebből a kínos szituból.
-Szóval,csak megakartam köszönni,hogy vigyáztál a nejemre.Őszintén örülök,hogy téged kértelek meg.Nálad jobb kezekben nem is lehetett volna.Látszik,hogy rendesen bántál vele.Nem is értem miért nincs senk...
-Lefeküdtem a feleségeddel.-nyögtem ki véletlen a bűntudat miatt
Mindketten rám bámultak,majd amint leesett nekik mit mondtam letámadtak.Ben a nyakamnál kapott el,míg Renji hasba vágott.
-HOGY MI A FRANCOT TETTÉL?-kérdezték egyszerre
-Lefeküdtem Rukiával.-mondtam,mire mindketten hátra vágták magukat és rendeltek még egy kört
-Szóval a feleségemmel dugtál.Pár nappal azután,hogy halottnak hitt,vagy esetleg rögtön?
-Nem hiszem,hogy számít a dátum.-nem akartam közölni,hogy már a temetés napján...milyen ciki már
-Nem hiszem el!-csattant fel-Az ember mindent megvesz neki,szereti,ellátja,kényezteti,erre egy ilyen utolsó senkivel csal meg!Igazán kedves,hűséges,szerető feleségre tettem szert.-morogta és meghúzta a szakét
-Menj haza és beszéld meg vele.-tanácsolta Renji együtt érzően
Ben felállt,megitta az utolsó kortyot,majd elköszönt és elment.
-Ichigo miért nem tudtál uralkodni magadon?-kérdezte rögtön Renji
-Amikor ő kezdeményezett?
Felhúzta a szemöldökét.
-Esetleg önként a karjaidba vetette magát?
-Nem...azért nem így volt,de nagyon közel állsz az igazsághoz.-mondtam
-Ésss...milyen érzés?-kérdezte vigyorogva
-Mi?
-Lefeküdni vele.Mindig is kíváncsi voltam.
-Szuper,mármint tényleg kurva jó.A szájmunka pedig...anyám.-sóhajtottam fel,majd elvigyorodtam
-Mindig is sejtettem,hogy abban ügyes.-mondta és kortyolt egyet az italából,majd rám vigyorgott




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 3
Tegnapi: 26
Heti: 60
Havi: 361
Össz.: 34 042

Látogatottság növelés
Oldal: Álmaim nője 1./1.
Ichigo and Rukia fanfiction - © 2008 - 2024 - ichigoandrukia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »