A fesztivál rohadt jó volt.Rengeteget ettünk,ittunk és táncoltunk.Azt leszámítva,hogy Renji és Rukia összekaptak egy beszólás miatt minden rendben volt.

Épp hazafelé tartottunk.Rukia és Orihime ment elől beszélgetve,mi vagy 10 méterrel lemaradva mögöttük.Renji lakására tartottunk.
-Mi a helyzet?-kérdeztem Renjitől
Azóta nem beszéltünk,hogy elmondta a dolgot.

-Semmi különös.
-Megbeszéltétek már a dolgot?-kérdeztem,mire ő olyan fejjel nézett vissza rám,amiről csak egy mondatot tudtam leolvasni
„Te teljesen hülye vagy vagy csak megjátszod?”
-Otthon csak beszéltek majd róla.Nálad alszik?
-Pár napja átköltözött és azóta folyton vitatkozunk.
-Mert?
-Kicsit féltem.Tudod itt ez a sorozatgyilkos.
-Hallottam valamit,de semmi pontosat.
-Garázdálkodik egy sorozatgyilkos az egész Lelkek Világa területén.Nőket rabol.
-És még nem találtátok meg?Na ez új.
-Túl okos.Eddig 13 nőt kapott el.
-Ismertem valamelyiket?
-Matsumotot is megpróbálta csapdába ejteni,de Hitsugaya kapitány pont arra járt és segített neki.
-Úristen,akkor nem csoda,hogy félted.
-Nem akarom,hogy rohangáljon sötétben,de túl makacs és ezek ellenére is eljárkál.
-Te talán nem vagy makacs?
-Ő viszont semmiből nem hajlandó engedni.
-A házasság ilyen Renji.Rukia is ilyen,de ezt tudtad jól már azelőtt is.
-Tényleg haza kéne költöznie.Addig minden oké volt,csak rákéne venni,hogy ne mászkáljon.-mondta felsóhajtva
-Ezt akkor sem üvöltheted csak úgy oda neki.-utaltam az előző hibájára,ami miatt összevesztek

-Tudom.-felelte,amikor beértünk a házba

Ettől függetlenül nem változott a helyzet,egész este mosoly szünet volt közöttük,majd miután mindenki elvonult pihenni úgy összevesztek,hogy a lakás másik felébe is hallottuk Orihimével.Minden féle „kedves” jelzőt használtak a másikra.A legdurvább mégsem ez volt,hanem,hogy Renji azt mondta,hogy jobb lenne,ha elválnának,mire Rukia dühében hozzá vágott valami törékenyet,ami valószínűleg egy pohár volt.

Másnap reggel a konyhában ültünk,amikor Rukia betrappolt.
-Elmentem.
-Hova?
-Futni.-kiabálta az előszobából
-Heló.-morogta Renji és elénk tolta a kávét
-Majd jövök.-felelte Rukia és becsapta az ajtót

Nem jött.Délben Renjivel a keresésére indultunk.
-Tököm tele van ezzel a nővel.Tudja jól,hogy dolgoznom kell.-morgott Renji miközben az erdőbe vezető ösvényen haladtunk
-Tegnap elég csúnyán beszéltél vele.
-Megdobott baszd meg egy pohárral!-mutatta bizonyítékul a sebhelyet,melyen alvadt vér volt
-Tudod,hogy milyen.-vontam meg a vállam-Mindig erre jön?
-Igen.
-Rukia!-kiabáltam,de nem jött válasz,így felváltva kiabáltunk Renjivel
-A szirten lévő kőig szokott futni.-mondta,amikor megpillantottuk az erdőből kivezető utat
Odamentünk hozzá,de nem volt semmi nyom,így vissza felé indultunk.Az erdő szélén a nap valamit megvilágított és elég zavaró volt,így közelebb mentünk.
-Mi az?-kérdeztem,mert az előttem guggoló Renji miatt nem láttam
-A telefonja.
-Mi?Elvesztette volna?
-Nem hiszem.Be van törve a képernyője.
-Szóljunk a rendőrségnek.
-Igen.-mondta és sietve vissza felé indultunk

Ő végig gondolkodott.Láttam rajta,mert ráncolta a homlokát és csak ment a telefont szorítva.
A rendőrség egy halálistenekből álló csoport volt,akiket még soha nem láttam.Viszonylag gyorsan kiértek és csak a tényeket akarták hallani,semmilyen előzmény nem érdekelte őket.
Azonnal kereső csoportokra oszlottak és átfésülték az erdőt.
A kapitány velünk maradt,de nem beszélt velünk.Egy futó nyomozó szerű törte meg a csendet.
-Női holttest!-üvöltötte az erdő széléről
-Maradjanak itt.-mondta a kapitány és elfutott
Renji azonban követte,így mentem vele.
Távolról,de láttuk a hullát.Egy hosszú barna hajú nő volt kicsavarva a földön.
Bátorítóan megszorítottam Renji vállát,hogy érezze,hogy nem ő a hibás.Eltudtam képzelni,hogy mit él épp át.
-Nem lett volna szabad idejönniük.-mondta a kapitány-Kövessenek.
Mentünk utána egyenest a holttest felé.Rettenetes szaga volt.A testtől 3 méterre feküdt az út amin nem rég végig sétáltunk Renjivel,de a bokrok és a fák miatt nem láthattuk.

-Ez a felesége órája?-mutatott fel egy asztalról egy műanyag zacskós véres órát
-Igen.-hangzott a válasz
-Na és ez a cipő?
A kedvenc futó cipője volt,amit még tőlem kapott,amikor a mániája lett a futás.
-Óh,baszd meg.-mondta Renji és elfordult,hogy erőt tudjon venni magán

-Kérem legyen erős Abarai úr.Most életmentő perceket élünk.
-Ezek szerint Rukia még élhet?
-Biztos,hogy él.A kedves felesége rosszkor volt rossz helyen.A gyilkosunk épp elakarta helyezni a holttestet,amikor valószínűleg a felesége rajta kapta.
-Nem hiszem,hogy olyan buta lett volna,hogy ujjat húz egy gyilkossal.-mondtam
-Nyomokat és bőrt találtunk arra.-mutatott egy helyre-Dulakodás nyomok meg két láb nyoma a talajon,amint húzzák.Valószínűleg leütötték.Most azonban arra akarom önöket kérni,hogy menjenek haza és emésszék meg a történteket,ha pontosabbakat tudunk,majd szólunk.
Mindketten bólintottunk és haza sétáltunk,mintha mi se történt volna.Csak egy valami változott.Rukia eltűnt.

Renji lakásán Orihime aggódó pillantással fogadott minket,így elmeséltük,hogy mi történt,ő pedig rögtön sírva fakadt,mire Renji ráüvöltött,hogy fejezze be,erre persze Inoue jobban sírt.
Megsimogattam a hátát,hogy megnyugtassam,de nem nagyon segített.Nehéz és aggodalommal teli órák elé néztünk.

Kicsivel este 10 után jött egy hívás a „rendőrségről”.A kapitány megkért mindkettőnket,hogy vigyünk be Rukiáról egy képet,meg valamit,amiről tudnak DNS-hez mintát venni.
Renji a könyvekhez lépett és levett egy elég vastag fényképalbumot.
-Van róla képed?
Ismét teljesen idióta kérdés tőlem....elképesztő.
-A feleségem volt,te barom.
-Mi?-kérdezte Orihime
-Ja,az volt.Lépjünk tovább.
-Nem arra mi.Miért mondod múlt időben?-kérdezte Orihime és teljesen igaza volt
-Mindegy.Keressünk valami normális képet.Milyet szoktak ilyenkor vinni?
Mögé léptem és bele néztem az albumba.Tele volt vidám mosolygós képekkel kettőjükről .
-Legyen ez.-mutattam egy olyan képre,amin Rukia valami erdőben áll és a kamerába mosolyog-Ez mikori?
-Aznap kértem meg a kezét.
-Akkor legyen másik?
-Nem.Ez jó lesz.-mondta és kivette,majd zsebre tette

A kapitányságon egy kihallgató szobában néztünk egymással farkas szemet a kapitánnyal.
-A felesége nagy szájú,erőszakos egyéniség volt?
Renji rám nézett.
-Miért?-kérdezte és hátra dőlt
-Ez az ember,valószínűleg egy férfi,aki a nagy szájú nőket akarja úgy mond betörni.Az a feltételezésünk,hogy addig hagyja életben az áldozatokat,amíg azok meg nem törnek és nem könyörögnek az életükért.
-Oké,ez tulajdonképpen jó hír,mert Rukia a világ legnagyobb szájú és legcsökönyösebb embere.Úristen Renji,emlékszel,amikor Tokióban voltunk és nem akartunk bemenni abba a hülye boltba,ő meg elkezdett kiabálni,majd bement?-mondtam és elnevettem magam,de rögtön rájöttem,hogy lehet,hogy ez a csökönyös nőszemély nincs többé
-Ja.Rukia ilyen.-mondta Renji és a maga elé rakott képet nézte
-Ne aggódjanak,mindent megteszünk,hogy megtaláljuk.
-Na de élve?-kérdezte Renji
-Igyekszünk.-felelete a kapitány és felállt,hogy távozzon

Hiába nem híreszteltük a dolgot,másnapra kitört a pánik az egész Lelkek Világában.
A Tiszta Lelkek Városában a kapitányok csapatokban fésülték át a területet,hátha találnak valami gyanúsat.A nőknek teljes körű kijárási tilalmat hirdettek.
Rukia eltűnése mindenkiben félelmeket keltett,mert ő volt az első magasabb rangú nő,akit elvitt és ezt betudták annak,hogy rettenetesen erős lehet az elrablója,aki ellen valószínűleg semmi esélyük.
Még sem ez volt a legroszabb.Mindenki úgy beszélt róla,mint,aki halott.

A templomban a pap egy egész falat takarítatott le és az összes nő képét,akit halottnak gondolt kihelyeztetett oda az emlék mise miatt.

 

 

A „rendőrség” hetekig próbálta a pánikot fékezni azzal,hogy kereső csapatokat szerveznek.Az emberek azonban féltek és még a csoportokhoz sem csatlakoztak.
Orihimét otthon hagytuk,de Renjivel csatlakoztunk és negyvenszer is átfésültük az egész erdőt együtt.Legnagyobb meglepetésemre Byakuya is csatlakozott.
-Ichigo.-szólított meg Renji
-Igen?
-Te mit tennél,ha megtalálnád Rukia holttestét?
-Nem tudom,de most szívesen fejbe vágnálak téged,mert ilyen hülyeségeken gondolkodsz.Rukia él Renji.Felesleges ezen görcsölnöd.Épségben hazaér majd.

1 órával később őszintén megbántam ezt a mondatom,ugyanis egy női csont váz felett álltunk a kapitánnyal és Byakuyával.
-Rettenetesen sajnálom.-mondta a nyomozó nekünk
-Mikor halt meg?-kérdezte Byakuya
-A halott kém szerint már több hete halott.1 napig se hagyhatta életben.
-Hogy halt meg?-kérdezte Renji
-Nem hiszem,hogy ezt tényleg szeretné tudni.
-Csak mondja meg.-felelte Renji a csontokat nézve
-Ez a gyilkosság más volt.Valószínűleg azért nem hagyta életben sokáig,mert őt nem is akarta elvinni.A felesége egyszerűen csak meglepte.A csonton lévő sérülések alapján kapott 2 komolyabb vágást egy vadász késsel.Azonban mégsem ez végzett vele,hanem,hogy tulajdonképpen élve megfőzte.Ezért vannak már csak csontok.
-Értem.
Elképzelni se tudtam,hogy Renji épp mit él át.A felesége a kínok kínjai között halt meg és az utolsó szavai se voltak túl kedvesek hozzá.
Nem tudtam mit mondhatnék neki.

Amikor a csontokat elrakták egy zsákba,jobbnak láttuk haza indulni.
-Szóval te mit tettél volna a helyembe?-kérdezte
-Én nem lettem volna ilyen erős.Valószínűleg zokogva szúrtam volna szíven magam.-válaszoltam
-Meddig maradsz?
Már alig pár óra választott el karácsonyig.
-Egy ideig.-feleltem,mert nem akartam magára hagyni

Csendben sétáltunk egészen hazáig,ahol Renji csak elvonult a saját szobájába.Orihime reménytelien nézett rám,mire én megráztam a fejem.
-A rosszabbik?-kérdezte
Bólintottam és leültem a kanapéra.
Kivételesen Orihime nem sírt.Szorosan mellém ülve elmélkedett,akárcsak én.

 

Oldal: Élet a halál után 2.
Ichigo and Rukia fanfiction - © 2008 - 2024 - ichigoandrukia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat