11.
-Beszélgettünk az oviban.
-Miről?
-Arról,hogy miért házasodnak a felnőttek.
Ránéztem a kislányomra,aki korán reggel mellettem feküdt betakarózva az oroszlános plüssével.
-Szeretnél valamit kérdezni Mei?
-Igen.
Közel bújt hozzám,úgyhogy magamhoz öleltem.
-Anyu milyen volt?
-Volt?
-Az óvónéni azt mondta....szóval,hogy ha valaki elmegy szülés után,az azt jelenti,hogy meghalt....
Felvontam a szemöldököm.Tényleg félre lehet érteni a dolgot,de nem tudtam akkoriban megmagyarázni neki.
-Az anyukád nem halt meg.Úgy döntött,hogy nem szeretne velünk lakni.Összevesztünk mielőtt megszülettél.
-Szóval nem szeret?
Ránéztem és rámosolyogtam.Eszméletlenül hasonlított Rukiára.
-Szerintem szeretne,ha ismerne.
-Értem.
-Tudod ő elveszítette már két gyerekét is.Nem hiszem,hogy elég erősnek érezte magát,ahhoz,hogy belevágjon egy új kicsi felnevelésébe.-az éjjeli szekrényemhez nyúltam és kivettem az egyetlen képem Rukiáról,majd a kezébe nyomtam
Ő furcsán nézte a képet,majd forgatta,végül rám emelte a kék szemét.
-Papa,miért tartasz képet Akimi anyukájáról?
-Mi?-néztem rá értetlenül-Ki a tököm az az Akimi?
-A barátnőm.Ismered is,már találkoztál vele az oviban.
-Na és az ő anyukája?
-Igen vagyis gondolom.Mindig ő jön érte és amikor ott felejtesz vigyázz rám.-mondta szemrehányóan
-Ebben biztos vagy?
-Persze.Mindig ad kekszet.Állatos kekszek vannak a táskájában.Tudod,ezt már meséltem.
Rémlett valami,de eléggé lesokkolta az emlékezőképességem a bejelentése.
-Szóval te ismered ezt a nénit?-kérdeztem mosolyogva
-De hát te is ismered apu.Számtalanszor elmentél már mellette,amikor hazavittél.
-Én nem emlékszem rá.
-Egyszer azt mondtad,hogy csinos.Kék ruhában volt.Szőke volt a haja.Rámosolyogtál és azt mondtad:nagyon csinos ez a ruha.
-Sajnálom,de tényleg nem emlékszem.
Hümmögöt egyet,majd megölelt.
-Kaphatok csoki tortát reggelire?
-Nem.Elrontod a fogaid.-felálltam és az ölembe vettem,majd lementem vele a lépcsőn
-Tejecskét kérsz?
Már pár hónapos korában kiderült,hogy örökölte Rukiától a laktózérzékenységet .Szóval onnantól kezdve teljesen meg kellett változtatni az egész étkezési szokásomat.
-Kérek.
Leült az asztalhoz a zsiráfos székébe.
-Gyakran beszélgetsz vele?
-Két naponta.
-Olyan gyakran ott felejtelek?
-Igen,de néha korábban jön.Mivel pont eszünk és Akimi elég lassú odaszokott jönni hozzám,meg az egyik barátnőmhöz.Megnézi a rajzainkat meg segít gyurmát formálni.
-Ez kedves.
Titkon nagyon meghatott a dolog.Hiszen már előre tartottam attól,hogy mit kell majd mondanom neki az anyjáról,ha felnő.
-Szerinted találkozna velem?-kérdeztem,miközben elé toltam a tejet
-De hát gyakran találkoztok,csak sose veszed észre.
-De úgy értem,hogy szerinted beszélne velem?
-Papa nem akarom,hogy barátnőd legyen.
Felnevettem.
-Én sem.
-Akane is borzasztó volt.Utáltam őt.
-Én is.
-Jó,hogy elküldted.
-Igen.
-Épp elég egy lány ebbe a házba.
-Néha sok is.-mondtam élcelődve
Kopogtak,így az ajtóhoz mentem.

-Szia.-köszöntem Orihimének
A második babájával volt éppen terhes és mivel otthon volt.Ő vitte reggelente Meit az oviba.
-Szia.Készen vagytok?
-Képzeld épp most tudtam meg,hogy Rukia ismeri Meit.
Meglepve nézett rám.
-Szóval gondoltam veletek megyek és találkozok vele,meg kioktatlak picit,miután 3 éve hallgatsz róla.-mondtam mosolyogva
-Menjünk.-ment el mellettem a lányom a békás táskájával
Olyan pöttömke volt.
-Ülj be.A kocsiban megbeszéljük.-mondtam Orihimének,aki rémült tekintettel nézett vissza rám

-Szóval,miért is nem beszéltél nekem erről?
-Nem akarom,hogy találkozzatok.-felelte simogatva a hasát
-Miért?
-Most mindkettőtök élete nyugodt.Ha újra találkoznátok valószínűleg minden fenekestül felfordulna.
-Áh,szóval nyugodt az élete.Örülök.Mi a faszt csinált 3 évig,hogy baszott keresni?
-Papa.-szólt rám hátulról Mei
-Bocs.
Utálta,ha káromkodok.
-Dolga volt.
-Dolga?-kérdeztem magas hanggal,mintha épp azt képzelném el,ahogy kinyírom-Olyan dolga,hogy a saját lányát leszarta?
-Most miért haragszol?Már a születése előtt megmondta,hogy ő nem akarja ezt.Nem akart gyereket,te igen,a te bajod,hogy szar apa vagy.-fakadt ki
-Dolgozom.Orvos vagyok.Igazgató.Nem tehetek róla,hogy nincs elég időm.-kiabáltam rá
-Apa vagy és ennek kéne lenned főállásban is.
-Az,hogy Ishida elhagyott nem az én hibám.Ne rajtam töltsd ki!
Végig folyt egy könnycsepp az arcán.
-Sajnálom.-mondtam halkan
-Semmi baj.-felelte és letörölte a csuklójával
Kicsit sajnáltam őt.Ishida csúnyán faképnél hagyta.

„-Elegem van.-állt fel az asztaltól-Kurvára elegem van!-üvöltött rá Ishida,pedig sose emelte fel a hangját
Orihime megijedve a pocakjához nyúlt.4 hónapos terhes volt.
-Megismertem valakit.A neve Ayame.3 gyereke van és főorvos,még se olyan bolond,mint te.Őt nem őrjítette meg a szülés!
Csendben hallgatva ültünk Renjivel,Chaddal és Meiel a konyhájukban.
Már rég tudtuk a dolgot,persze,hogy tudtuk,hisz lassan 2 éve volt neki Ayame....
Futó kalandnak indult,amit csak Orihime nem akart észre venni.
-Elakarok válni.Nem érdekel a ház,a kocsi meg semmi.Tartsd meg.Leszarom,nekem ebből elegem van.-kiabálta és felment,majd ott káromkodva valószínűleg épp összepakolta a cuccait
-De hát kisbabánk lesz...-sírt Orihime
-Leszarom!Old meg!-kiabálta le”

Azóta Ayaméval volt.Lassan 2 hónapja laktak együtt és Orihime közelébe se ment többet

Ishida.Még a saját gyerekét se látogatta.
-Orihime.
-Hm?
-Ishida próbált már kapcsolatba lépni a fiatokkal?
-Nem.
-Sajnálom.
-Túlreagáltam. Végül is az orvosok nem is olyan rossz emberek.
Mei hátulról átölelte.
-Szeretlek.-mondta neki és mérhetetlen büszkeséget éreztem,hogy a lányom ilyen cuki
Letörölte az apró kezecskéivel a könnyeit,majd megpuszilta és szépen visszaült.


Az oviban alaposan körbe néztem miután beléptünk.Szinte rögtön kiszúrtam Rukiát.Farmert és fekete atlétát viselt,egy cofba font hajjal.
-Drágám,öltözz át.Apu beszél azzal a nénivel.
-Oké.-mondta,így elindultam felé
-Így jó lesz?
-Igen.-felelte a kislány és felállt
-Szia Rukia.-mondtam zsebre dugott kézzel
Hátra fordult,majd felállt és szembe fordult velem.Teljesen kiment a fejemből,hogy milyen alacsony.Alig ért fel a mellkasomig.
-Szia.
-Gondoltam beszélhetnénk arról,hogy miért vagy itt egy kis csajjal.
-Menj be a többiekhez.Délután találkozunk.-mondta Akiminek mosolyogva
-Jó.Szia.-mondta majd állt mellette és csak bámult rá
Rukia lehajolt és homlokon puszilta,majd magához ölelte.A kislány utána beszaladt boldogan a szobába.
-Szóval ki ez a lány?-kérdeztem felé mutatva
-Nem mindegy az neked?-kérdezte ellenségesen
-Nem,mert a saját lányod le se szarod,pedig sokkal nagyobb szüksége volna rád.
-Óh,igen?Na mi van?Nem jött össze a szuper apa leszel terv?
-Óh képzeld el,de.Remek apa vagyok és remek lányom van.Jól nevelt,kedves és illedelmes.
-Érdekes,hogy ezt mondod,mert két naponta itt felejted.
-Vannak hibáim.Nehéz egyedül.-mondtam mérgesen
-Talán ne dobj el minden nőt magadtól.-felelte
-Rettenetesen idegesítesz még mindig.-morogtam
-Legalább végre észre vettél.-sziszegte
-Bocs.Nem szoktam nőkre figyelni.-mondtam és kicsit zavarba voltam a beismeréstől-Mindegy.Azt akarom,hogy legyél az anyja vagy hagyd békén a lányomat.Válassz,mert ezzel összezavarod.
-Szeretnék az anyukája lenni.-mondta,mire meglepve néztem le rá
Nem hittem volna,hogy ezt valaha hallom a szájából.
-Vagyis tulajdonképpen neked szeretnék segíteni.Kicsit alul teljesítesz.Ő nem egy kutya,akit megtaníthatsz trükkökre,majd magára hagyod.
Felsóhajtottam.
-Ne légy ilyen.Fogalmad sincs,hogy mennyire nehéz.Borzasztó mindenhol helyt állni.
-Tudom,ezért mondtam,hogy segítek,ha akarod.
-Kibékültetek?-lépett oda Mei
-Nem voltunk összeveszve.-mondta Rukia,mire a szavába vágtam
-Igen.
-Akkor őt miért nem puszilod meg?-nézett rám értetlenül a lányom,én meg vissza rá
-Már,miért puszilnám meg?
-Nekem is mindig meg kell a többieket,ha kibékülünk.A szabályok csak rám érvényesek,rád már nem?-kérdezte mérgesen
-Te gyerek vagy.
-Most jön a szöveg,hogy amíg veled lakom,addig azt kell tennem,amit te akarsz papa?-kérdezte
-Fejezd be.Ne hisztizz.Kezdesz olyan lenni,mint az anyád.-mondtam,majd észbe kaptam és Rukiára néztem,aki hitetlenkedve nézett rám
-Papa,puszild meg.
-Nem.
-De!
-Nem!
-A szabályokat be kell tartani!-sipákolta a gyerekem és erre kinézett az óvónő,ezért megforgattam a szemem és nyomtam egy puszit Rukia arcára
Hirtelen melegség járt árt és valószínűleg totál elpirultam,ami nem szokásom.
Akármennyire akartam még mindig nem volt számomra közömbös.....

Mei elégedetten bólintott,majd bement az csoport szobába.Rukia elpirulva nézte a földet.Orihime is inkább az ablakon bámult ki.
-Elvigyelek?-kérdeztem zavartan
-Kocsival jöttem.Messze lakok.
-Itt van pár utcányira a lakásod.-mondtam felhúzva a szemöldököm
-Egy ideje kiköltöztem a városból.-mondta váll rándítva
-Mert?
-Dolgom akadt.
-Micsoda?
-Nem fontos.Mindenesetre messze lakok.
-Mennyire?
-Van egy birtokom.Ha a bekötő útnál jobbra fordulsz,akkor balra egy idő után megtalálod majd a föld utat,ami egy erdőbe vezet,amin át eljutsz a házamhoz.
-Hűha.-nevettem el magam-Nem tétlenkedtél.Szóval vettél egy tanyát?
Megrázta a fejét.
-Egy 200 négyzetméteres házikó csücsül egy mezőn egy völgyben,ami mögött egy dombcsoport áll.Van két lovam,Sherlock meg Watson,ennyi állat van csupán rajta.
Elmosolyodtam.
-Mei imádja a lovakat.Biztos szívesen megnézné őket.
Elkapta a kezem és egy tollal ráírta a csuklómra a telefonszámát,majd a szemembe nézett.
-Hívj fel.
Elérzékenyültem egy percre,mert a szemében még mindig ott volt az a tekintett,mint,amikor szakítottam vele.
-Zafíra,indulunk.-mondta,majd elindult,mire egy benga nagy szőr csomó szinte fellökött és utána ment
A farkából rájöttem,hogy kutya a szőrpamacs.
-Azt mondtad régen,hogy nem szereted a kutyákat.-kiabáltam utána
-Nem,tényleg nem.-felelte,majd intett és kilépett az ajtón

Végül úgy hozta az élet,hogy már délután felhívtam,hogy jöjjön át,mert berendeltek egy baleset miatt.
Nem panaszkodhattam,hisz negyed órán belül ott volt Mei barátnőjével és egész estére tudott maradni.
-Indulok.-mondtam és már szinte ki is léptem a házból,amikor rájöttem,hogy bent hagytam a slusszkulcsot
Szitkozódva visszafordultam,de rögtön megdermedtem.Rukia ott állt mögöttem a kezében a lányunkkal és így egymás mellett még ijesztőbb volt,hogy mennyire hasonlítanak.
Először a lányomra néztem,aki visszamosolyogott rám,majd az anyjára,aki még látszatra sem tűnt boldognak.Elkeseredett volt és megtört,ez a vidám kislányom mellett még jobban látszott.
-Hogy van a lábad?-kérdeztem tőle,mire rám nézett
Vállat rándított,majd a kezembe adta a kulcsot és sarkon fordult.Mei integetett,mire észbe kaptam,hogy másoknak szükségük van rám,szóval végre útnak indultam.

A kórházban nem volt rám szükség műtétek terén,csupán csak engedélyeznem és beszereznem kellett dolgokat,de sürgősen.
Egy fél perc pihenő alatt előkerestettem és átnéztem Rukia mappáját.Elkeserítő tényeket tartalmazott,de nem haragudhattam miatta senkire.A rák kegyetlen és hódító.

Későn éjszaka értem haza.Már hajnal is elmúlt.a gyerekek rég aludtak,de a nappaliban lévő kislámpa még égett.
-Szia.-köszöntem,amikor megpillantottam betakarózva Rukiát a hintaszékben
-Szia.
Leültem vele szemben a kanapéra.
-Fáradt vagyok.Hosszú napom volt.Kemény igazgatónak lenni,mindent engedélyezned kell.-sóhajtottam és kicsit elterültem
Rukia nem válaszolt,visszafordult a könyvéhez és tovább olvasott.
-Te mit csináltál 3 éve alatt?
-Hát nem azt,amit te.-mondta
Felhúztam a szemöldököm.
-Mire gondolsz?
-Nem siránkoztam,hogy mekkora szar az életem igazgatóként,majd ültem be a vadonatúj BMW x5-ösömbe egy csodálatosan szép, valószínűleg fehérnemű modell mellé,aki azonnal az ölembe hajolt.-morogta a könyv mögül
Felnevettem,mert tisztán emlékeztem a jelenetre.Akane épp azt akarta kiharcolni,hogy vegyem el feleségül.
Rukia lapozott,majd beleivott a teájába.
-A neve Akane volt és tényleg modell volt.
-Tudom.Ismerem. Kibírhatatlannak tartottam.
-Én is.Főleg a hülye hangjával.-mondtam és elkezdtem utánozni a nyávogását meg a mozdulatait,mire Rukia elmosolyodott a könyv fölött
-Valami mégis megfogott benne.-mondta szomorúan
Nem tudtam mit mondhatnék rá,hisz az ember hogyan magyarázhatná meg az exének,aki a gyereke anyja,hogy csak a testi szükségletek kielégítése végett tartott barátnőt?
-Azt hiszem lefekszem Rukia.
-Jó éjszakát.
-Nem jössz fel?-kérdeztem,mire én is meglepődtem
Rám nézett meglepetten és a válaszára majd ezer évig vártam.
-Nem.-mondta és rám mosolygott
-Hol fogsz aludni?
-Nem szoktam aludni.-jelentette ki egyszerűen
-Miért?
-Csak.
-De miért?
-Ichigo ne faggass.
A nevem a szájából olyan szépen csengett,mégis oly idegenül.
-Fáj valamid?-kérdeztem
-Nem.Minden rendben.
-Olvastam az aktádat.
-Nem szeretem,hogy kutatsz utánam.
-Elég rég kaptad az utolsó kemót.
-Néha fel kell adni dolgokat.-felelte
-Mondott valamit a dokid?
-Nem.
-Nem állsz valami jól a csatádban.
-Jó ez így.
-Mondjuk túl élted a szülést,sőt a saját lábadon sétáltál ki,anélkül,hogy megnézd a kislányod.-mondtam szemrehányóan
-Szükség volt rám máshol.
-Hol?Mindig érdekelt,hogy mi volt fontosabb,mint a lányod.Miért dobtad el magadtól?Tényleg képtelen voltál szeretni őt?
Felnézett rám.
-Nem vagyok minta anya,de ezt tudtad jól.
-De miért nem alakult ki köztetek kapcsolat?Hisz az anyukája vagy.Muszáj lett volna érezned,hogy felelősséggel tartozol érte.
-Azért mentem el,mert szükség volt rám máshol.
-De hol?-kérdeztem hangosabban a kelleténél
Felsóhajtott,majd felállt és elém lépett,majd megfogta a kezem,tenyérrel felfelé fordította és beletette a sajátját
A mozdulatai túlságosan merevek voltak,ezért finoman megszorítottam és megéreztem a rögzítő csavarokat a gyűrűsujjánál.
-Aznap,pontosabban 3 órával a szülés után úgy elvertem Hana férjét,hogy két helyen kellett helyre hozni.
-Hanának van férje?
-Emlékszel,amikor elutaztunk és Hana felhívott sírva,de te vetted fel?
-Igen.
-Akkor erőszakoskodott rajta először ez a barom,aminek következtében teherbe esett.Egy ideig úgy tűnt,hogy megváltozott és,hogy minden rendben lesz majd a baba miatt.Feleségül vette és Akimi 1 hónapos koráig viszonylag rendben zajlottak a dolgok,aztán Hana szüleit frontális autóbaleset érte.Meghaltak és ő eléggé depressziós lett.A férje pedig úgy akarta ezt kompenzálni,hogy tulajdonképpen agyon veri.Hana felhívott picivel Mei születése után,én meg elmentem,hogy kinyírjam.
-Én...-kezdtem-Nem tudtam,hogy mi történt,mert nem mondtad el soha.
-Mert szakítottál velem egy olyan nevetséges indokkal,hogy zavar,hogy rákos vagyok Ichigo.Hogy bízhatnék meg benned ezek után?
-Akkor miért vagy még mindig szerelmes belém?-csúszott ki a számon
-Ez valami hülye mazoista hajlam lehet.-mondta mosolyogva-De ne értsd félre.Eszem ágában sincs futni utánad vagy összemelegedni veled.Te egy kegyetlen ,szemétláda ,casanova vagy.
Az arcára tettem a kezem és lassan felé hajoltam.Fél centi se volt a szánk között,amikor hirtelen megálltam.
-Sose kaptam még ilyen kedves bókot.Aludj jól Rukia.-suttogtam,majd finoman szájon csókoltam,azután magára hagytam
-Kegyetlen vagy....

 

Oldal: Élet a halál után 11.
Ichigo and Rukia fanfiction - © 2008 - 2024 - ichigoandrukia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat