3. fejezet

 

5 éven keresztül a legnagyobb boldogságban éltünk.Aztán egy nap korábban jöttem el a munkából.Épp kiszálltam az új BMW-mből,amire olyan büszke voltam,hisz kemény munkám

gyümölcse,amikor Rukia a szomszéd házból lépett ki.Elcsodálkoztam,hisz senkit nem ismerünk onnan.
A lakásunkkal ellentétes irányba sétált és egy férfi sietett utána,majd bohókásan ránevetett.
Nem ismertem,de nagyon kíváncsivá tett a dolog és rosszat sejtettem,így követtem őket.
Hátulról nagyon ismerős volt a pasi.
Annyira elvoltak foglalva egymással,hogy észre se vettek.
-Hogy van Ichigo?-kérdezte a pasi
-Jól.
-Nem unatkozol mellette?-oldalra fordította a fejét és lenézett Rukiára
Rögtön felismertem.Ben volt az.
-Néha,de melletted is unatkoztam néha.
-Érdekes,hogy mindketten boldogtalanok vagyunk.Jobb volt,míg házasok voltunk.Nem kellett titokban találkozgatnunk mindenféle hülye indokkal.
-Mi van meguntad az 5 porontyod?
-Iszonyat idegesítőek.Mona is.Folyton hisztizik és kiabál.
-Hát,te választottad.
-Tudom.Téged kellett volna választanom,bár nem hiszem,hogy maradtál volna.Túl szerelmes voltál.
A feleségem nem mondta,hogy szeret,egyáltalán nem védett meg,egyszerűen csak lehajtotta a fejét és kész.
-Mondtam neked,hogy a gyerek rossz ötlet.-mondta végül halkan
-Igazad volt.Ráadásul mind lány.
Egy ideig csendben lépkedtem egymás mellett,de túlságosan közel egymáshoz.
-Igazából én nagyon szeretem Ichigot,csak a munkája...bár ne lenne.
-Nagyon elhanyagol?
-Úgy viselkedik,mint egy beképzelt köcsög.Folyamatosan meglep mindenféle szar ékszerrel.Mi a tökömet kezdjek egy 6 ezredik nyakláncal?Te legalább azért adtad,mert félre jártál.Ő csak úgy.Minden ok nélkül.
-Jaj milyen rossz lehet folyton ajándékot kapni.-mondta gúnnyal Ben
-Hát ha ebben merül ki a kapcsolatotok akkor tényleg az.
-Szóval semmi mást nem csináltok?
-Mást?Csoda,ha hazajön.A nap 20 órájában a köcsög irodában van.

Ben körbe nézett,így elbújtam egy bokor mögé.Magához húzta Rukiát és szorosan átölelte.A nejem hozzá bújt a legnagyobb nyugalommal,mintha nem is utcán lenne.
-Kérsz egy fagyit?-kérdezte Ben és fejen puszilta
-Ühüm.
Bementek a cukrászdába,majd fagyival folytatták az útjukat,nyilván céltalanul.
-Azért lásd be,hogy ha néha még unatkoztál is,meg szarul esett,hogy megcsallak azt szeretted,hogy amikor hazamegyek kapsz egy csomó ajándékot,majd ájulásig keféllek.
-Na.-nevetve megütötte őt Rukia,mire Ben is felnevetett
-Elszoktál a csúnya beszédtől.Mi ez a lustulás kérem szépen?
-Ez a nyugodt élet...túl nyugodt élet.

-Vissza jössz?-kérdezte Ben és észre vettem,hogy ismét a szomszéd ház mellett állunk
-Nem lehet,főznöm kell valami elfogadhatót.Mondjuk lehet,hogy megint hozok valamit a kifőzdéből.
-Még nem vette észre?
-Szerencsére nem.Őszintén kétlem,hogy valaha fel fog neki tűnni.Túlságosan elvan a munkájával.
-Holnap azért meglátogathatlak?
-Hát persze.
Megölelték egymást,kicsit hosszabban,mint kéne.Aztán,amint elváltak Rukia elment a kifőzdébe és vett 3 adagnyi kaját.
Megvártam,hogy felérjen és,hogy elpakolgasson,majd felmentem.Hangosan csuktam be az ajtót,mire ő meglepődve jött ki a hálóból.
-Szia.-köszönt
-Szia.
Odajött hozzám és megakart csókolni,de én helyette arcon pusziltam és elmentem mellette.Úgy éreztem elárult.
-Minden rendben?-kérdezte
-Hát persze.
-Hogy hogy hazajöttél előbb?-kérdezte és követett
-Csak fáradt vagyok és aludnék egyet.
Eszembe jutott,amikor először jöttem el a munkából kockára téve az állásom.Akkor szeretkeztünk a folyosón és békültünk ki.Elhatároztam,hogy nem hagyom veszni a házasságom.Fontos volt nekem Rukia.
Megálltam és hátra fordultam,mire ő belém ütközött.Magamhoz szorítottam és próbáltam elhessegetni a gondolataimból Bent,amint öleli a feleségem.
-Milyen napod volt?-kérdezte hozzám bújva
-Jó.Neked?
-Nekem is.
-Nem vagy éhes?
-Nem,köszönöm.
-Biztos minden rendben?-kérdezte

Elakartam neki mondani,hogy tudom,hogy találkozgat valakivel,de taktikai szempontból nem volt helyes ötlet.Valakivel?A volt férjével!!Nem egy egyszerű senki az utcáról,hanem a volt férje,aki kibaszott gazdag és kibaszott előkelő hozzám képest.
Bizonytalan voltam azzal kapcsolatban,hogy vissza tudom hódítani,de a beszélgetésükből ítélve az zavarja,hogy dolgozom.Viszont ha nem dolgozom,akkor nem tudom eltartani.Ördögi kör...
-Ichigo?-nézett fel rám
-Nem utazunk el valahova?-kérdeztem
-De sose tudsz elszabadulni.
-Most elfogok.
Rám mosolygott,majd a mellkasomra tette a kezét.
-Hova utazunk?
-Esetleg elmehetnénk a Lelkek Világába meglátogatni a családod.
-Mi?-nézett rám értetlenül
-Gondoltam úgyis rég láttad őket...én meg szívesen szakéznék Renjivel meg Bennel.
-Mi?-nézett kerek szemekkel-Nem,nem!Nem megyünk a Lelkek Világába!
-Akkor mi lenne,ha csak én ugornék át?Aztán elutazhatunk ahová akarsz.
Egy pillanatra láttam a félelmet a szemében.
-Szeretném,ha velem lennél.-mondta végül
-Miért?-játszottam a hülyét
-Őszintén örülnék hogyha...lenne egy kisbabánk.Mi?Nem.-mondta heves kézmozdulatokkal-Mármint,ha velem vagy mielőtt esetleg véletlen teherbe esek.Érted.-próbálta menteni a helyzetet
-De Rukia gyógyszert szedsz és gyereket sem akarunk,nem?-adtam az ártatlant-Vagy újabban erre vágynál?
-Nem,nem.-rázta a fejét-De nincs kedved kicsit kettesben lenni?
-Talán nem kedveled már Renjit?
-Nem erről van szó.
-Nem vagytok már barátok?
-De...
-Akkor mi a baj?Bennel van gond ugye?-kérdeztem és láttam,hogy kerüli a tekintetem
-Nincs semmi baj,csak veled szeretnék lenni.
-Akkor kísérj el.Gondolom már nem haragszol annyira Benre.Lehet még ki is békültök és barátok lesztek.
-Ichigo nem akarok velük lenni!-szólt most már élesebb hangon
-Rukia ugyan már!
A telefont a kezembe vettem és elkezdtem Bent tárcsázni.Olajat öntöttem a tűzre.Rukia kivette a kezemből és kinyomta.
-Miért nem tudsz velem lenni csak úgy simán?Sose vagy itthon!Belehalnál egy szaros hétvégébe??
Megsimogattam az arcát.
-Kezdek éhes lenni.
-Akkor szedj magadnak.-vágta rá mérgesen
Hiába.Már nyugodt volt legtöbbször,de azért néha még mindig hozta a régi önmagát.
-Mit hoztál?-kérdeztem,majd rögtön a számra kaptam
-Mi?
-Mármint a boltból.-próbáltam kimagyarázni
-Nem voltam boltban.
-És mit főztél?-kérdeztem
-Krémleves.
-Milyen?
-Ö...
Ránéztem.
-Milyen krém leves?
-Sajnos elfelejtettem.Azóta már annyi mindent csináltam.
Benéztem a hűtőbe és láttam a levest.Gyümölcs krémleves volt.
-Áh,zöldség krémleves.Hogy csináltad?Ez újdonság!-hazudtam figyelve a reakcióját
-Hát csak összepakoltam a zöldségeket és összeturmixoltam,majd felöntöttem tejszínnel.Nem nagy dolog.-mondta,én pedig elképedtem milyen jól hazudik

Becsuktam a hűtő ajtót.Elegem volt a hazugságokból.
-Milyen zöldségeket raktál bele?-kérdeztem a hűtőnek dőlve
-Hát karfiol,répa....meg ilyenek.-érezte,hogy baj van,remegett a hangja
-Ez remek.Még el is hinném a kis meséd,ha nem gyümölcs krémleves lenne a hűtőben.Most tálalsz ki vagy hazudozol tovább?
-Ichigo...
-Láttalak vele.- könnyítettem meg a dolgát
Lehajtotta a fejét.
-Most se beszélsz?
Nem mondott semmit.
-Viszonyod van?-kérdeztem,de megint nem felelt
A dühtől nem tudtam gondolkodni.Odaléptem hozzá,megragadtam a két felkarjánál és megráztam.
-Viszonyod van te ribanc?!-kérdeztem most már ordítva,mire ő elsírta magát és rázta a fejét
-Még lemered tagadni?-ordítottam,de elengedtem,nehogy megint bántsam úgy,mint annak idején a kezénél...
Ott hagytam és bevonultam a dolgozó szobámba és próbáltam lenyugodni.

Késő délután bújtam csak elő.A gyomromnak hála.
Az asztalon már ki volt szedve.Neki láttam és azon gondolkoztam,hogy hol lehet Rukia.A tányérral együtt felálltam és körbe néztem a házban.
Az erkélyen ült,így odamentem és leültem mellé.
-Szereted őt?-kérdeztem higgadtabban
-Igen.-válaszolt azonnal és összetört a szívem
-Szóval szerelmes vagy a volt férjedbe?-kérdeztem,mintha nem értetem volna eléggé
-Igen.
-Akkor sok boldogságot.-mondtam és szomorúan elballagtam a dolgozó szobába,majd ott a székembe roskadtam és férfi létemre sírtam...

Este 10 körül bebújtam a feleségem mellé,aki egy másik férfiba volt szerelmes.Épp a kedvenc sorozatát nézte.Valami állatos ismeret terjesztő szart.Most épp azt magyarázta a pasi egy döglött halat tartva,hogy a harapás nyomok alapján egy medve ölte meg.
5 éven keresztül minden nap összebújva aludtunk.Hiába volt szerelmes Benbe,ezt a szokást most is fent akartam tartani.
Amint vége lett a műsornak felém fordult.
-Kikapcsolhatom?
-Persze.
Hátat fordított nekem,de nem hagytam magam.Közelebb mentem és átöleltem a derekánál.Kellemes méz illata volt a hajának.
-Rukia.
-Tessék?
-Te miért voltál kint annak idején a szülinapi bulidon?Tudod,amikor Bent megismerted.
-Téged próbáltalak felhívni.Nagyon hiányoztál.
A hajánál cirógattam őt.
-Én is minden percben rád gondoltam.Mond,szeretted őt,amikor kikezdett veled?
-Nem.-jött rögtön a válasz-De ezt vele is közöltem.Végül túl kitartó volt és én beleszerettem.
-Szóval szeretted?
-Hát persze.A férjem volt.
Szerettem volna,hogy mondjon valamit még,hogy tudjam,hogy engem is szeret,de ő csak megfordult és a szemembe nézett.Finoman szájon csókoltam.
-Jó éjszakát.-mondta,amint elhúzódott
-Jó éjt kicsim.-mondtam sóhajtva

Reggel a frászt hozta rám.A lábamnál ült az ingemben és tangában.A lábát lóbálta és engem bámult.
-Jézusom .A frászt hoztad rám.
-Jó reggelt.-mondta és rám mosolygott
-Rajtad este még nem pizsama volt?-kérdeztem,de nem kerülte el a figyelmem,hogy a mellénél jó nagy dekoltázs van hagyva
-Melegem volt,aztán nem találtam csak az inged.-mondta
-Óh,milyen érdekes.Ott van a hátad mögött szépen összehajtva a szoba inason a hálóinged.
-Olyan szemét vagy!-mondta és mérgesen elviharzott
Iszonyatosan szexinek találtam régen,ha az én ruháim hordja.Cselekvésre késztetett.
Aztán tegnap,ahogy kibeszélt és elárult a szívemmel együtt a farkam is megölte.Semmit nem reagál,csak lóg,mint az elefánt orra.Pedig reggel mindig elsöprő sikert arattam vele.

-Ma vissza kell mennem a Lelkek Világába.-közölte a reggelinél
Eddig sose zavart,ha elment.Mindig csak 1-2 hónapról volt szó.Most viszont,hogy megtudtam,hogy viszonya van szörnyen érzékenyen reagáltam rá.
-Még mit nem.-mondtam szemre hányóan
-Ezt meg hogy érted?Oda tartozom.Az az otthonom.
-Az otthonod ott van,ahol a férjed.
Ezzel még ő sem tudott vitába szállni.
-Kérlek had menjek.
-Meddig leszel el?
-Sietek majd haza.
-Meddig?
-Max. egy hónap.
Akartam neki mondani valamit a Bennel kapcsolatban mielőtt elmegy,azonban nem jutott semmi csípős megjegyzés az eszembe.Amúgy se tudnám ellenőrizni...végül is itt volt,közvetlen mellettem viszonya és észre se vettem.
-Menj csak.-mondtam,mire ő az asztalon megfogta a kezem és belecsúsztatta a sajátját
Nem nézett rám,csak csendben evett,mégis sokat jelentett nekem ez a mozdulat.Óvatosan megszorítottam a kezét és ő fel nézett rám.Felálltam és megcsókoltam.
-Meglátogatsz majd?-kérdezte
-Hát persze.

Azonban mielőtt meglátogathattam volna,már haza is jött.Csupán 2 hétig volt távol.Én meg annyira bele merültem a munkámba,hogy szinte haza se jártam.Hatalmas kosz fogadta és szörnyen kibukott.
-Azt hittem,hogy legalább megágyazol!-förmedt rám,miközben lehúzta a paplanról a huzatot
-Dolgoztam!
-Én talán nem?-kérdezte fagyosan
-A halál isten munkád nem igazi munka!Mit gondolsz mégis miből veszem neked azt a sok szart?Talán abból,hogy halál isten vagyok?
-Én ezt nem csinálom tovább!-mondta és eldobta a paplant-Csak egy kibaszott cseléd vagyok számodra!
-Akkor talán menj vissza Benhez,ja várj.Már vissza mentél!-mondtam mérgesen
-Ő legalább nem csak cselédnek tart.-mondta,de láttam,hogy rögtön megbánja
A mellkasom előtt összefontam a kezeim.
-Szóval lefekszel vele?-kérdeztem vérfagyasztóan
Esetlenül állt előttem a paplant markolászva mindkét kezével.Mivel nem adott azonnali választ felfogtam,hogy mi történt köztük.
-Értem.Akkor menj pakolj össze és soha többé ne is lássalak.-mondtam és azonnal visszavonultam a dolgozóba
Egy ideig ültem a fél homályban és gondolkodtam,majd felkaptam a kocsi kulcsot és célba vettem az ajtót.
Rukia a hálószobánkban feküdt maga alá húzva a térdeit.Nem csak simán sírt.Zokogott,mint annak idején a házasságunk elején egy reggel.
Nem álltam meg még se.Kimentem az ajtón,bepattantam a kocsimba és elhajtottam,először csak céltalanul,majd azt vettem észre,hogy a szülő házam előtt vagyok.
Bementem és kiderült,hogy épp a vacsorát zavarom meg.
-Nem eszel velünk?-kérdezte boldogan Yuzu,mire a fejem ráztam
-Igazából apához jöttem.
Apám meglepődött,majd felállt és minden szó nélkül átment az irodájába a kórházban,így követtem.
-Mi a gond?Ok nélkül sose keresed fel a te egyetlen apádat...-kezdte a szokásos dumát
-Rukia megcsalt.-vágtam a szavába
-Mi?-nézett kerek szemekkel
Nos igen.Valami ilyesmi volt az én első reakcióm is,végül is ki hitte volna róla,hogy csalfa típus?
-Bennel.-mondtam,mire még jobban megnyúlt az arca
-Ebben biztos vagy?
-Igen.Láttam őket.
-És mit tettél?
-Mit tehettem volna?Hallgattam egészen addig,amíg nem nézett totál idiótának.
-Úgy értem elfogtok válni?

-Igen,épp otthon pakolja össze a cuccát.Elküldtem,mert azt mondta,hogy szerelmes belé.
Apám hátra dőlt a székben és rám bámult.
-Ha nem lenne szerelmes belé másképp döntenél?
-Igen.Tudom,hogy iszonyatosan sokat dolgozok és hogy emiatt elhanyagolom.Még betudtam volna nyelni,hogy emiatt viszonya van Bennel,de az,hogy le is feküdtek már túl megy minden határon.
-Fiam szereted őt?
Bólintottam.
-Akkor miért nem próbálsz leülni vele megbeszélni a dolgot?
-Apa a füleden ülsz?Szerelmes másba!
-Azt megkérdezted tőle,hogy irántad mit érez?
-Nem,de...
-Akkor menj és kérdezd meg.A fel nem tett kérdésre nem kaphatsz választ csak úgy fiam.
-Mi van,ha én ezek után nem akarok tőle semmit?
-Ne hazudj.Látszik,hogy őszintén összetört a dolog.Ilyet csak az érez,aki szerelmes.
-Igazad van.
Felálltam és hazaindultam.

Beléptem a lakás ajtón és a feleségem nevét kiabáltam,de nem érkezett válasz.Elment.

 

Oldal: Álmaim nője 3.
Ichigo and Rukia fanfiction - © 2008 - 2024 - ichigoandrukia.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat